Hinata is hallotta a hírt, hogy Sakura elhagyta a palotát és a várost, ráadásul édesanyja küldte el. Alig hitt a filének, amikor Cho elmesélte neki. Nem értette miért volt erre szükség. Ha Sasuke ágyast akar belőle csinálni úgy is ágyas lesz, tök mindegy, hogy nemes e vagy sem.
- Felség! – hajolt meg.
- Kedvesem. – lepődött meg. – Ülj le. – a lány helyet foglalt. – Miért jöttél?
- Felséged úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, pedig ez egyáltalán nincs így! – rázta meg a fejét.
- Ezt, hogy értsem? – nézett felesége szemeibe.
- Nem értem, mit csinál még itt? Miért nem ment Sakura-chan után?
- Ez nem úgy megy! És miért is mennék? – arca még mindig semmilyen érzelmet nem mutatott ki.
- Hiába próbálja meg letagadni! Én ismerem már annyira felségedet, hogy tudjam az a lány egyáltalán nem közömbös önnek. Sőt mi több! Igen is vonzódik hozzá, és ha tehetné vele lenne! Csak azt nem értem, mit csinál akkor itt? Menjen utána!
- Hinata! – nézett a lányra. – Semmi dolgom sincsen Sakurával. Nem, hogy örülnél a döntésemnek!
- Nem, nem örülök! Én igen is nagyon tisztelem azt a lányt! Igen, eleinte féltékeny voltam rá, de amikor jobban megismertem rájöttem, hogy tiszta lelkű. Ráadásul pedig neki köszönhetem, hogy Hana éppen és egészségesen a világra jött. Ön egy igen makacs ember!
- Miért akarsz minden áron bajt magadnak? Anyám nem lesz ettől elragadtatva!
- Engem ez nem érdekel! Önnel élek, nem felséged anyával! És inkább Sakura-chan legyen a hitvese, mint az a semmire kellő nő! Sakura-chan sokkal jobban megérdemelné ezt a rangot, mint az a nő!
- Most féltékenységből nyilatkozol így? – hunyta le a szemeit.
- Nem! Én csak azt akarom, hogy boldog legyen!
- Ezért vagyunk házasok. Ezért született gyermekünk! – sóhajtott.
- De ezt ön is tudja, hogy nem szerelemből jött világra. Ön nem akarta.
- Miből gondolod ezt? – nézett ismét a levendula színű szemekbe.
- Felséged sosem úgy tekintett rám, mintha szerelmes lenne. Inkább, mint egy érdekházasság. Igen, a miénk az - az volt. Ezért is kérem önt arra, hogy gondolja végig. NE foglalkozzon senkivel és semmivel sem. Senki nem fogja önnek azt megköszönni, hogy ezt csinálja. – felállt, majd távozott.
Sasuke még sokáig gondolkodott azon, amiről beszéltek. Eltelt egy hét, eltelt két hét, három, négy. Eltelt két hónap, három hónap, négy hónap. Sakura már lassan egy éve élt Hiroshimában bátyjával. Sokat gondolt Sasukéra, de úgy látta a leghelyesebbnek a dolgokat, ha nem tér vissza a palotába.
Ismét eljött a tavasz. Március van. Az összes fa virágzik. Gyönyörű látványt nyújtanak az embereknek.
- Mindennel végeztél? – kérdezte Sasori, miközben összepakolt pár holmit. Úgy döntöttek, hogy elmennek piknikezni.
- Igen! – Sakura egy kosárba rakta az ételt, majd elindultak a közelben lévő dombra. Innen lehetett a legjobban belátni a várost. Amióta otthagyták a fővárost rengeteg időt töltenek együtt. Sakurával bérelnek egy házat jó nagy kerttel. Mert ameddig Sasori dolgozik, a lány otthon tevékenykedik.
- Szerinted milyen ez az ország? – a férfi a tájat kémlelte.
- Szerintem ez egy csodálatosan szép hely. De azért hiányzik a szülőföldem.
- Nekem is. Lehet, ideje lenne hazatérnünk, és az uralkodónak elmondani a gondunk-bajunk.
- Az a mi országunk. A trónon, pedig neked kellene ülnöd nem pedig annak a szerencsétlennek!- jegyezte meg Sakura rosszallóan. Sasori ahogy az utcákat nézte pár katonára lett figyelmes. – Minden rendben bátyám? – tette fivére vállára egyik kezét.
- Persze csak elbambultam. Együk meg ezt a sok finomságot, amit készítettél aztán mennyünk haza. Úgy vélem, hogy eső lesz. – nézett az égre.
- Igen, nem mondasz hülyeséget. – adott igazat a lány.
Még egy órát maradtak, aztán Sasori hazakísérte testvérét, majd felvette a hivatali ruháját.
- Hova mész? – érdeklődött Sakura.
- Van még egy kis dolgom a hivatalban. Nemsokára jövök. – a lány látta nincs minden rendben.
- Biztos, hogy ez az, ami akaszt? – kapott a karja után.
- Nem akaszt semmi. – mosolygott. Sakura elengedte Sasorit, ő pedig ment a dolgára.
- Csak én meg nem vagyok hülye! – mondta magának.
Sasori a hivatal előtt meglátta a katonákat.
- Kik vagytok? Mit kerestek itt? – a testőrök meghajoltak.
- Ön Hatake Sasori? – állt elébe egy magasabb rangú, majd meghajolt a narancssárga hajú férfi előtt.
- Igen! Kikérdezi?
- A nevem Gaara, és én vagyok a palotában az úr helyettese.
- Mit keres itt?
- Van valaki, aki látni óhajtja! – mutatta az utat. Amikor beléptek a dolgozó terembe, egy nem vártalak fogadta.
- Üdvözlöm! – a férfi meghajolt.
- Felség! – Sasori alig hitt a szemének. – Mit csinál ön itt? – nézett a császárra. Több mint egy év alatt sokat változott. Növesztett egy kevés szakállat, ami kiemelt kerek arcát.
- Azért jöttem, hogy lássam, minden rendben van-e itt? – ült le.
- Ahogy látja uram, itt is zajlik az élet, mint a fővárosban. – foglalthelyet ő is.
- Nem csak ezért jöttem Sasori-san!
- Akkor? – nézett szúrós tekintettel a férfira.
- Van valami, ami az enyém!
- Mint például?
- Azért jöttem, hogy visszavigyem Sakurát a palotába! – erre senki sem számított.
- Ugyan miért vinné vissza?
- A császárné hónapokkal ezelőtt felvilágosított pár dologról. Úgy gondoltam eleinte hülyeségeket beszél, de most már biztos vagyok a döntésemben!
- Ezt nem értem. – rázta meg a fejét.
- El akarom venni a húgodat! – a férfi nyelt egyet.
- El akarja venni a húgomat? Mármint feleségül, ha jól értem.
- Igen! Gondoltam jobb, ha tudsz róla. Ezért jöttem ide, hogy először veled beszéljek. Tudom, hogy Sakura abban a hitben van, hogy nekem is így jó. Találkoznom kell vele. Hol van most?
- Kérem felség! Ne csinálja ezt! Eleget szenvedett már, az lenne a legjobb, ha elmenne, és nem keresné őt soha többet! – hangja félelemmel teli volt.
- Nem hallottad, amit mondtam? El akarom venni!
- És miből gondolja, hogy ő hozzá menne felségedhez? Sok idő eltelt, amióta elhagytuk a várost!
- Ezért akarok beszélni vele! Hol van? – állt fel az asztaltól.
- Kérem! Ne nehezítse meg ezt neki!
- Mit? – lépett a férfi elé.
- Jobb lesz neki így, ha felséged békén hagyja! – Sasuke összeszorította fogait.
- Hát nem érted? Szükségem van rá! És, ha te nem mondod, meg hol van, akkor megkeresem én magam!
- Várjon! Elviszem hozzánk. – majd előre ment, és mutatta az utat. Gyalog mentek. A főváros, és Hiroshima között kétnapnyi lovaglás az út. – Itt lennénk. – mutatott a házra. – Menjen be, szerintem bent lesz valahol. – csak Sasuke ment be, a többiek, mint kint várakoztak.
A császár benézett pár helyre, de sehol sem találta a keresett személyt. Kiment a hátsó ajtón, ami a kert felé nyílt. A lány ott volt kint, a veteményesben, és éppen takarította a földet. A férfi nem szólt semmit, elindult felé. Sakura nem vette észre, hogy valaki közeledik hozzá.
- Sakura. – suttogta. A lány felegyenesedett, majd megfordult.
- Tessék? – nem látta a férfi arcát, mert a nap a szemébe sütött. Kezével eltakarta a fényt, és ekkor kirajzolódott az előtte álló arca. Annyira ledöbbent, hogy még a kapát is elejtette. – Felség! – hajolt meg. – Mit csinál ön itt?
- Beszélhetnénk? – tért a lényegre.
- Persze. – megfogta a kapát, majd elindultak vissza a házba. Sakura mielőtt még bement volna lerakta s szerszámot. Odabent kezet mosott. – Kér esetleg valamit? – nézett a császár szemeibe.
- Nem. – majd leült. Sakura megtartotta az egy méter távolságot.
- Miben segíthetek? – a lány piszkos volt a sok munka miatt, de Sasuke ezzel nem foglalkozott.
- Hajlandó, hajlandó lennél visszatérni velem a palotába? – nézett a smaragdokba.
- Hogyan? – nevette el magát. – Most azért jött, hogy megint gúnyolódjon rajtam, mint régebben? – lett ideges.
- Nem! Azért jöttem, hogy megkérdezzem, lennél-e a feleségem? – inkább utasításként hangzott.
- Felséged megint csak játszadozik az érzéseimmel! – Sakura felállt, majd hátralépett egyet. Sasuke is felállt, majd megfogta a lény karját.
- Komolyan mondtam!
- Nem! – lökte el magától – Mindig is ezt csinálta, élvezte, ha egy nő oda van magáért! Ahogy mondták, ha akarná sem mehetnék magához, hiszen nem vagyok nemes!
- Ez nem számít!
- De, de igen is számít! – ordította. – Miért nem megy inkább haza? Annyira jó volt, minden ameddig nem jött ide! Csak játszik az érzéseimmel!
- Ha esélyt adnál, bebizonyítanám, hogy tévedsz!
- Volt esélye! – lökött egyet a férfin – Annyi esélye volt, de mindet elszúrta! – majd kinyitotta az ajtót. – Most pedig mennyen innen, és kérem, soha többet ne jöjjön vissza! – sírt.
- Sakura. – suttogta, majd életében először látszott a férfin, hogy sajnálj a dolgot.
- Viszlát! – hajolt meg, Sasuke pedig távozott.
Sasori odakint várakozott. Amikor meglátta, hogy a császár egyedül lép ki tudta húga kiadta a férfi útját.
- Uram! – hajolt meg.
- Visszamegyek a hivatalba, addig is megnézem, hogy zajlik itt az élet. – indult el.
- Ahogy akarja. – Sasori is követte őt.
Már hatóra tájt járt az idő, amikor Sasori hazatért. Sakura éppen főzött. Sírt, még azóta is csak sírt.
- Minden rendben? – ölelte magához.
- Nem, nincs! – bújt testvére óvó karjai közé.
- Szereted őt? – kérdezte.
- Miért érdekel ez?
- Csak válaszolj! – utasította.
- Igen! – ült le.
- Sasuke-sama arra kért mondjam meg neked, hogy este kilencig várja a válaszodat. Ott fog várni, ahol mi ma együtt ettünk.
- Nem érdekel! – fordított neki hátat.
- Dehogy nem. – simogatta a hátát. – Dehogy is nem. – leült. – Szeretném, hogy tud akárhogyan is dönts, én mindig melletted fogok állni, és ezen az sem változtat, hogy ha császári ágyas leszel! – mosolygott.
Az idő rohamosan szaladt. Már sötétedett. Sakura kint a hátsó ajtónál állt, és a előbukkanó csillagokat nézte.
- Mi van akkor, ha rosszul döntök? – Sasori leült a lépcsőre.
- Ugyan! Sose erre gondolj! Hiszen, boldog lennél vele nem? Akkor mi tart vissza? Az, hogy esetleg nem fogadnak el? Az anyacsászárné? – nevetett.
- Ez nem olyan vicces!
- Nem vele élnél Sakura! Sasuke-sama felesége lennél, nem az anyósodé!
- Szerinted még nem késő? – Szorította ökölbe ujjait.
- Sosem késő! – ekkor Sakura fogta magát, és elszaladt.
Ismerte az utat, legalább félóra gyalog. Ő lerövidítette ezt az erdő felé. Útközben elesett, és beverte a kezét, amiből folyt a vér, de nem zavartatta magát, futott tovább.
Sasuke ott állt, Jugoval és várta, várta a csodát. De semmi nem történt.
- Ideje lesz visszatérnünk a palotába felség! – hajolt meg a bizalmas.
- Igazad van. Készíts a lovakat! – majd elindultak. Sakura utána érkezett oda, de már senki sem volt ott. Lerogyott a földre és sírni kezdett.
- Nem hiszem el, hogy ezt is elszúrtam. Egy semmire kellő vagyok!
- Ugyan miért lennél semmire kellő? – segítette föl a földről az Uchiha.
- Felséged itt? - Nézett szemeibe a lány.
- Halottam a hangodat, és visszajöttem. Miért vagy itt? – Sasuke hangja még most is rideg volt.
- Sasori elmondta, hogy felséged itt van, és én…
- Igen? – nézet a smaragdokba.
- Vállalom a kockázatokat.
- Akkor ezt vehetem igennek? – a lány bólintott. Sasuke magához szorította, majd szenvedélyes csókot váltottak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Most küldöm.^^
Csildi