Hinata a medence lépcsőin ült fölhúzott térdekkel, amiket átkarolt, és állát neki támasztotta. Lila szemeivel egyre csak maga elé nézett, melyek most üresen csillogtak. A meleg víz körülölelte testét, melyen még mindig jól látszottak Naruto büntetésének nyomai, pedig már egy hét telt el azóta a nap óta. Miután olyan meggondolatlanul beszélt a férfival, Naruto viselkedése teljesen megváltozott. Olyan kegyetlenné vált, amilyet korábban soha sem tapasztalt tőle. A fájdalom, amit okozott neki, semmi volt ahhoz a félelemhez képest, melyet az egész kínzás alatt érzett. Nem volt különösebben kegyetlen, de ahhoz elég volt, hogy egy életre megtanulja, hogy többé ne dühítse fel. Egész idő alatt azon imádkozott, hogy a férfi ne ölje meg. Egyetlen szót sem szólt a kínzás alatt, csak azért fohászkodott, hogy ne haljon bele. Naruto azonban nem akarta megölni, inkább csak figyelmeztetésnek szánta az egészet. A Hyuuga lány soha nem gondolta volna azt, hogy a férfi képes ilyen érzelmek nélkül valakit bántani, és ez neki jobban fájt, mint bármi más a világon. A lelki sebei sokkal mélyebbek voltak, mint azok a sebek, amik a testét borították be. Az a férfi bántotta, akibe bolond fejjel szerelmes volt. Halkan sóhajtott egyet, majd homlokát térdeire hajtotta. Olyan volt, mint aki megakarna halni. Már azt sem bánta volna, ha ez is megtörténne. Csak azt akarta, hogy érjen véget ez az egész. Még arra sem figyelt fel, hogy az ajtó kinyitódott mögötte. Nem érdekelte már semmi sem.
- Hát te is itt vagy? – Hallotta meg Sakura hangját, mire a fekete hajú lány egész testében megfeszült.
Hátrakapta fejét, és lila szemeit a nőre emelte, aki nem messze állt mögötte. A fiatal Hyuuga halkan nyelt egyet, és nem értette, hogy a nő mit akar itt. Alaposan végigmérte őt, és ekkor tűnt fel neki, hogy Sakurán nem volt más, csak egy egyszerű fehér köntös, amin a lány enyhén összehúzta szemét. Csak nem akar itt fürödni? Ráadásul vele? Na, már csak ez hiányzott! Hogy pont azzal a nővel kell, hogy együtt fürödjön, aki miatt megkínozták. Ha ő nem lenne, akkor Naruto nem gyűlölné őt. Őt szeretné és nem pedig Sakurát. A fiatal nő közelebb lépett a fiatal lányhoz, aki legszívesebben felugrott volna, és elment volna onnan, de nem tette meg. Nem azért, mert nem akarta, hanem mert teste iszonyúan sajgott sebei miatt. A mozgás egyenesen kínszenvedés volt számára. Így ha tehette, akkor nem mozgott. Most is azért volt itt, hogy a meleg víz hátha segít csökkenteni testének fájdalmát. Hiszen amúgy is gyógyvíz volt, nem? Sakura végigpillantott a lány elgyötört testén. Naruto tényleg nem kímélte szegényt, de ezek a sebek semmik voltak azokhoz képest, amiket egyik ellenfelén ejtett, amikor azt is megkínozta. Ez a szegény lány örüljön annak, hogy Naruto csak figyelmeztette, és nem kínozta meg sokkal súlyosabban. Csak tudná, hogy mit követett el ez a szerencsétlen, hogy így bűntette meg?
- Nem számítottam arra, hogy te is itt vagy... – Szólalt meg Sakura ismét, és még el is mosolyodott, hogy csökkentse a lány félelmét maga iránt... Már ha egyáltalán félt tőle. – Gondoltam, veszek egy kis fürdőt idebent, de úgy tűnik, veled együtt kell megtennem ezt. Nem baj. Engem nem zavar a társaságod.
"Engem viszont meg rohadtul!" – Gondolta magában Hinata keserűen, de hangosan nem mondta ki. Nem merte megkockáztatni.
- Nem vagy valami bőbeszédű... – Mondta Sakura nyugodt hangon, miközben elkezdte kioldani köntösének övét. – Pedig Naruto elmondása szerint szeretsz beszélgetni. - Hinata hidegen megszólalt.
- Nincs különösebb okom arra, hogy beszéljek... – Válaszolta a fiatal lány hűvösen. – Naruto engedélye nélkül meg pláne nem. - Sakura egy picit megdöbbent, majd kedvesen elmosolyodott.
- Kell az engedélye? – Kérdezte mosolyogva. – Nem hinném... Például Tobival is egészen kellemesen elbeszélgetsz, ha elkísér téged valahová. - A Hyuuga lány félrenézett.
- Ez még nem jelent semmit sem...
- Már hogyne jelentene. De megértlek téged. Amilyen kíméletlenül elbánt veled, nem csodálom, ha nincs kedved beszélgetni. Bár az a szerencséd, hogy nem volt annyira kegyetlen, mint amilyen valójában lenni szokott.
Hinata nem válaszolt. Nemhogy beszélni nem akart a dologról, de még csak emlékezni sem akart rá. Sakura jól tudta ezt, ezért nem feszegette tovább a témát. Elkezdte lecsúsztatni magáról köntösét, mire a fekete hajú lány ismét rá kapta tekintetét. Ha ez a szemét arra akarja kényszeríteni, hogy vele legyen, akkor az lesz életének utolsó cselekedete. Attól, hogy Naruto szerelme, még nem jelenti azt, hogy vele is együtt legyen. Szólalásra nyitotta ajkait, de szavai elakadtak, amikor meglátta a nő testét borító sebhelyeket. Hinata elborzadt. Azok a sebhelyek nem nyújtottak számára valami szép látványt. Olyan kínzásoknak voltak bizonyítékai, melyek nagyon súlyosak voltak. Sakura testét mindenütt sebhelyek borították. Különösen az egyik volt a legcsúnyább, ami a leginkább elborzasztotta a fiatal Hyuugát.
Sakura nem foglalkozott a lány megrökönyödött nézésével. Már hozzá volt szokva sebhelyeihez, így nem érdekelte, hogy a lány megbámulja őt. Beleereszkedett a vízbe, majd leült a Hyuuga lány mellé, aki őt figyelte. A fiatal nő maga elé nézett, de jól tudta, hogy a lány még mindig őt méricskéli, méghozzá sebhelyei miatt. Biztosan arra gondolhat, hogy vajon hol szerezhette azokat. Azonban nem merte megkérdezni tőle az igazat. Nemcsak az tarthatta vissza, hogy ő mit szólna hozzá, hanem maga Naruto miatt is. Hacsak úgy rákérdezne, akkor a férfi biztosan megbüntetné őt, amiért olyasmire kérdezett rá, amire nem lett volna szabad. De ő nem volt olyan, mint Naruto. Ő tőle a lány rákérdezhet a dologra, mivel már úgysem zavarja őt ez az egész. Régebben talán zavarta volna, de mára már úgy hozzászokott sebhelyihez, hogy egyáltalán nem zavarta, ha valaki rákérdezett arra, hogy hol szerezte azokat valójában. Csak Naruto volt túl érzékeny rájuk.
- Mi az? – Szólalt meg Sakura nyugodt hangon, és a fekete hajú lány erre rákapta szemeit, amik enyhén idegesen csillogtak. – A sebhelyeimet nézed? Tudom, hogy nem nyújtanak valami szép látványt. - Hinata lenézett, amit a nő higgadtan figyelt. Jól látta, hogy a lány egész testében reszketni kezdett, mint akit a hideg rázná, pedig nem is volt hideg a szobában.
- Én... nem akartam... – Mondta Hinata olyan halkan, hogy Sakura alig hallotta azt, amit mondott. – Nem akartalak így... megbámulni. - A fiatal nő halványan elmosolyodott. Lehet egy ilyen ártatlan lánynak ellenállni? Nem csoda, ha Naruto kiszúrta magának.
- Nincs baj... – Válaszolta Sakura mosolyogva, mire Hinata felé kapta tekintetét, és kérdőn nézett rá. – Már hozzájuk szoktam. Nyílván elborzaszt a látványuk, nem? - A fiatal Hyuuga halkan nyelt egyet még mielőtt válaszolt volna.
- Hát... nem nyújtanak valami... szép látványt. – Ismerte el Hinata, miközben ismét végigpillantott a nő testén. – Talán... valamelyik... ellenséged csinálta veled? Vagy talán... Naruto?
Sakura a lányra nézett. Nem vette zokon, amiért azt mondta, hogy esetleg Naruto okozta-e neki sebhelyeit. Nem csodálkozott azon, amiért ezt mondta neki. A helyében ő is ezt gondolná, főleg azok után, hogy olyan kíméletlenül megkínozta szegény lányt. Nem csoda, ha ilyesmikre gondolt. A fiatal nő előrepillantott. Szemei nyugodtan csillogtak. Nem látszott rajta, hogy dühös volna, és valóban nem volt az.
- Nem Naruto volt az, aki ezt tette velem... – Felelte Sakura, és erre a lány ismét csak elcsodálkozott. Ha nem a férfi volt, aki ezt tette Sakurával, akkor meg ki volt az, aki így megkínozta? – Az egyik ellensége tette, aki így próbált meg bosszút állni rajta. Mivel az a rohadék nagyon jól tudta, hogy mit érez irántam, ezért elraboltatott, és súlyosan megkínozott. Olyannyira, hogy majdnem belehaltam.
Hinata elborzadva nézett a nőre, miközben a levegőt mélyen vette. Ujjait ökölbe szorította, de olyan erősen, hogy azok teljesen elfehéredtek, bár ezt Sakura nem láthatta, mivel kezei a víz alatt voltak. Hogy Naruto egyik ellensége tette volna ezt Sakurával? Hát erről a kegyetlenségről beszélt neki, amikor nem akarta őt elengedni? Ezért mondta neki, hogy vannak ellenségei, akik ha megtudják, hogy ő a szeretője, akkor megpróbálnák elrabolni, és aztán megkínoznák őt, hogy így próbáljanak meg neki ártani? Naruto csak olyasmitől akarta megvédeni, ami már korábban is megtörtént vele. Csak itt nem az egyik szeretőjét bántották, hanem azt a nőt, akibe szerelmes volt. A Hyuuga lány lenézett. Ezek szerint megakarta védeni őt is? Ha ez így van, akkor biztosan érez iránta valamit, ha nem is szerelmet, de mindenféleképpen kötődik hozzá. Ha nem így lenne, akkor nem védelmezné annyira, és nem törődne azzal, hogy valaki rájönne, hogy ő hogyan néz ki valójában. Az álcázással is csak őt akarta védelmezni. Ezt tuti biztos, hogy egyetlen szeretőjénél sem tette meg, csakis nála csinálta meg. Akkor mégiscsak fontos számára!
- Narutót azóta is bántja a lelkiismeret, hogy nem tudott megvédeni akkor... – Folytatta tovább Sakura nyugodt hangon, amitől Hinata ismét felnézett rá. A fiatal nő előrenézett. – Igaz, hogy megölte azt, aki ezt tette velem, de ezzel már semmit sem tudott visszacsinálni. Ugyanis az a rohadék elérte azt, amit akart. Mérhetetlen fájdalmat akart neki okozni, és ezt meg is tette. Méghozzá úgy, hogy elvette tőle a szerelmünket.
Hinata értetlenül nézett rá. Mivel vette el, hiszen jól látta, hogy mennyire szeretik egymást, amikor megcsókolták egymást a szeme láttára. Akkor mégis, miről beszél Sakura? A fiatal nő jól látta szeme sarkából a lány arckifejezését, amitől halványan elmosolyodott, de ebben a mosolyban már vegyült a fájdalom is, ami igazán szíven ütötte a fiatal Hyuugát. Még soha nem látott ilyen fájdalmas mosolyt.
- Én... - Kezdte halkan a fekete hajú lány, de a nő türelmesen a szavába vágott.
- Ne kérj bocsánatot... – Mondta Sakura gyengéden. – Tudod, az az igazság, hogy a kínzás miatt, történt velem valami, ami... Nos, hát... nem valami szép dolog. Hogy finoman fejezzem ki magam. És hát... ez vezetett ahhoz, hogy elveszítsük egymást. - Hinata még mindig nem értette a dolgot. Mire akar ezzel célozni? Sakura jól látta a lány értetlenségét, amire fáradtan felsóhajtott. - Láttad a sebhelyeimet, igaz? – Volt a nő válasza, és ez még jobban zavarba ejtette a fiatal lányt. – Különösen az egyiket nézted meg jól... ezt is észrevettem, amikor megbámultál. - A fekete hajú lány mélyen vette a levegőt, és nem mert megszólalni. Sakura ezen felsóhajtott. Legyen, megmondja neki az igazat. Amúgy is ő kezdte az egészet azzal, hogy elmondta neki, hogy hol szerezte valójában a sebhelyeit. - Tudod, többé már nem tudok másokkal kialakítani szexuális viszonyt. – Mondta el az igazat a fiatal nő, mire Hinata először döbbenten nézett rá, mint aki alig bírja felfogni azt, amit az előbb mondott. Majd ahogyan kezdte felfogni a nő szavainak értelmét, szemeiben egyszerre kezdett el csillogni: A borzalom, a döbbenet, és a mérhetetlen undor. A levegőt már szó szerint kapkodta. Sakura szomorúan nézett maga elé. - Igen, úgy van, ahogyan te gondolod... – Találta ki a lány gondolatait. – Az a rohadék nem ölt meg, helyette olyasmit vett el, ami nagymértékben befolyásolta a kapcsolatunkat Narutóval. Nem lehet gyerekem, és sexuális tevékenységet sem fojtathatok többet. Amikor ez kitudódott, többé nem volt értelme annak, hogy együtt maradjunk. Ezt én magam mondtam meg Narutónak. Nem bírtam volna elviselni a tudatot, hogy korlátok között érne hozzám, ha én közben nem tudok már többé vágyat érezni iránta. Milyenek lettek volna a szeretkezéseink? Üresek és sivárak. Ő képes gyönyört érezni, én pedig jóformán semmit sem. Akkor még azt gondolta, hogy működne a dolog, de aztán később rájött, hogy pontosan ez a dolog ölte volna meg még inkább az érzéseinket egymás iránt, így hát abban maradtunk, hogy barátok maradunk. De szerelmünk még így is megmaradt. Az érzéseink semmit sem változtak egymás iránt. Naruto pedig ezért kezdett ki mindig prostikkal. Mivel amúgy is mélyen megveti őket, ezért jól tudta, hogy beléjük nem tudna beleszeretni. Tőlük csak szexet akart és nem pedig szerelmet. De tudod, néha fáj látnom, hogy ő még mindig ragaszkodik valamihez, amit már régen elveszített. Ha legalább újból beleszeretne valakibe... Még ez sem zavarna már. Korábban biztosan zavart volna, de mostanra már nem. Szeretném, ha valaki mellett végre boldog lenne, és családot alapíthatna. Talán, te melletted sikerülne neki. - A fekete hajú lány félrefordította fejét. Lila szemeiben mérhetetlen szomorúság és fájdalom tükröződött. Szíve fájdalmasan dobbant.
- Nem hinném... – Válaszolta halkan, amitől Sakura rápillantott, és ekkor vette észre szemeiben tükröződő kínt. – Hiszen én csak egy prosti vagyok. Gyűlöl engem emiatt.
- Nem! – Mondta Sakura hevesen, és a lány felé fordult, majd jobb karjával átkarolta a lány törékeny vállát. – Te más vagy, mint azok, akikkel eddig dolga volt. Ezt én magam is észrevettem. Igenis fontos vagy neki. Még soha sem láttam azt, hogy valaki olyan hatással lett volna rá, mint te. Annyira más volt az utóbbi időben, amikor te felbukkantál az életében. Olyan dolgokat tett meg érted, amiket más szeretőinél soha sem tett volna meg. Hidd el, azokkal sokkal rosszabbul bánt. Ő soha sem törődött úgy velük, mint ahogyan most veled. - Hinata arcán könnyek folytak végig.
- Ha ez így van, akkor miért tette ezt velem? – Kérdezte elkeseredve, mire Sakura mozdulatlanná dermedt. – Miért vette el a szabadságomat? Miért fosztott meg az álmaimtól? Teljesen kisajátít magának, és ha törődik is velem, mit számít ez? Ragaszkodik hozzám, és akkor mi van? Számára akkor sem leszek más, csak a szeretője. Küzd valami ellen, ami felett nincs hatalmam. Ő akkor is téged akar szeretni és nem pedig engem. Én szeretem őt, de ő nem akarja, hogy szeressem. Vagy ha akarja is, akkor is küzd ellene. Mert hát, milyen dolog lenne szerelmi kapcsolatot kialakítani azzal, akit csak szeretőnek tart, és aki csak egy prostituált? Szerinte ez roppant szánalmas dolog lenne. Ismerem jól, tuti, hogy ezt gondolja. Ezért is bánik így velem. De azt nem veszi észre, hogy ezzel csak mérhetetlen fájdalmat okoz nekem, hogy nem tudhatom előre, hogy mit is akar tőlem valójában, vagy hogy mit érez irántam. És ebből már nagyon elegem van! Miért baj, ha szeretem őt?!
Sakura csöndesen nézte a lány arcát, aki lehajtotta fejét és arcán könnyek folytak végig, melyek felhúzott térdeire hullottak. A nő tudta, hogy a lány mennyire szenved, és nem tudta, hogyan is segíthetne rajta. Amit mondott, az mind igaz volt. Még ha Narutónak fontos is a lány, nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy ő egy prostiba szeretett bele. Hiába más Hinata, mint azok a prostik, akikkel eddig a férfinak dolga volt, akkor sem képes elfogadni. Ezért bánik vele hol kedvesen, hol pedig durván. Az egy héttel ezelőtti dolgok is csak ezt bizonyították. Inkább megkínozta, semmint hogy megbocsátott volna neki. Naruto pedig csak egy dolog miatt kínozhatta meg. Méghozzá miatta. Szegény lány, biztosan meggondolatlanul rákérdezett valamire, amire nem lett volna szabad, és ezért bűntette meg ilyen súlyosan.
Sakura halkan felsóhajtott, majd óvatosan magához ölelte a lány sírástól remegő testét, aki ettől egész testében megfeszült, végül engedte, hogy a nő vigasztalja őt. Pedig még korábban milyen mély megvetést érzett iránta. Azonban Sakura sem kigúnyolni, sem pedig megbántani nem akarta őt. Egyszerűen vigasztalni akarta. Még szorosabban bújt a nő testéhez, amit Sakura hagyott, közben magában elhatározta, hogy beszélni fog Narutóval. Ezt a lányt nem fogja érzelmileg tönkre tenni, mint ahogyan a többit. Ezúttal el fogja fogadni azt, hogy beleszeretett valaki másba. Később, amikor megkereste Narutót, a férfi a dolgozószobájában tartózkodott. Éppen valamilyen munkát végzett a laptopjában, ami hidegen hagyta Sakurát. Beljebb lépett a férfi dolgozószobájába, majd becsukta maga után az ajtót. Még mielőtt megszólalhatott volna, Naruto volt az, aki előbb beszélni kezdett.
- Bármit is akarsz mondani, nem várhatnál vele? – Mondta Naruto nyugodt hangon, amitől Sakura összevonta szemöldökét.
- Annyira fontos az, amit csinálsz? – Kérdezte tőle higgadtan, és szép lassan elindult felé. Naruto tovább írt laptopjába.
- Fontos. – Válaszolta oda se figyelve. – A kínaiakkal tárgyalok. Fegyvereket akarnak megvásárolni, méghozzá nem kevés pénzért. - Sakurát nem érdekelte a dolog. Leült a férfival szemben egy székre, majd hűvösen megszólalt.
- Hinatáról van szó... – Mondta a férfinak hidegen, mire Naruto egy pillanatra felnézett. Kék szemei kifejezéstelenül csillogni kezdtek, majd aztán lenézett, és újból írni kezdett.
- Nem érdekel, mi van azzal a kislánnyal... – Válaszolta jeges hangon. Sakura összehúzott szemekkel nézett rá.
- Pedig jó volna... – Felelte olyan kimérten, hogy ez megdöbbentette a szőke férfit. Lassan barátnőjére nézett, aki fagyosan figyelte őt. – Az a kislány igencsak rossz állapotban van. Annyira ki vannak az idegei, hogy csoda, hogy még nem kapott idegösszeroppanást. Alaposan elszórakoztál az érzéseivel, ugye tudod? - Naruto higgadtan nézte a nő arcát. Ha volt valaki, aki jól át tudta látni a dolgokat, az Sakura volt. Előtte semmi sem volt titok.
- Magának köszönheti azt, hogy érez irántam valamit... – Válaszolta Naruto szárazon, de Sakurát ez még inkább feldühítette.
- Igazán?! – Kérdezte fagyosan. – Akkor te pedig magadnak köszönheted azt, hogy te is érezni kezdtél valamit iránta! Azt hiszed, nem vettem észre, hogy mennyire fontos számodra, de inkább kikészíted idegileg, mint sem hogy ezt be is valljad neki?! Vagy inkább magadnak valld be?! Tudod, hogy mennyire szánalmas viselkedsz?! - A szőke férfi tekintete elkomorodott.
- Mikor kértem, hogy beleszólj a dolgaimba?!
- Beleszólok, mert nekem igenis fontos az, hogy végre beleszeress valakibe! Négy év után végre újból beleszerettél valakibe, de inkább eltaszítod magadtól ezt a szerelmet, mint sem, hogy ismét boldog legyél! És méghozzá miért?! Csak azért, mert Hinata egy prostituált?!
- Mert az is! – Válaszolta Naruto megvetően.
- És aztán?! Ő sem azért lett az, mert annyira akarta! Ő egyszerűen csak próbált életben maradni, mint ahogyan azok a gyerekek, akiket mi magunk is láttunk, amikor az utcán éltünk. Ő értük képes voltál sajnálatot érezni. Hinata iránt, miért nem?! Hiszen ő soha sem akart örökké prostituált maradni. Pénzért feküdt le másokkal, de csak azért, hogy egy napon elérhesse azt az álmot és életcélt, ami mindig is vezérelte őt. Ő is ugyanúgy küzdött, mint te, meg én! Csakhogy ő nem tisztességtelen úton akart lenni valaki, hanem becsületes úton. Benne nem volt meg az a kíméletlenség, mint benned. Járt iskolába, olyan utat akart járni, ami nem járt annyi áldozattal, mint amilyen a mi utunk volt. És te ezt a célt kíméletlenül elvetted tőle! De ha már hajlandó voltál megismerni őt, és érezni iránta valamit, akkor legalább rendesebben bánhatnál vele!
- Bánok is! – Felelte szárazon a szőke férfi. – Csak most egy kis büntetésben van...
- Büntetés?! – Kérdezte Sakura gúnyosan. – És miért?! Miattam?! Az én nevemben te csak ne ítélkezz a lány felett, jó?! Ajánlom, hogy vess véget ennek, mert ha nem, azt akkor nagyon megbánod! Az a lány nem tehet semmiről sem! Egyetlen bűne, hogy szeret téged, és te ezt nem vagy hajlandó elfogadni! Ragaszkodsz valamihez, ami már régóta nem létezik! És ezért bánsz úgy azzal a lánnyal, mint ahogyan azok az emberek, akiket te magad is megvetettél, amikor az utcán éltél és láttad, hogyan bánnak el azokkal a szerencsétlen gyerekekkel, akik pénzért árulták magukat nekik! Ha úgy tetszik, te is olyanná váltál, mint azok a férgek! - Naruto mozdulatlanná dermedt, és amikor Sakura látta szemeiben a döbbenetet és a fájdalmat, még inkább felbátorodott. - Mert ez az igazság, nem így van? – Kérdezte csöndesen. – Ami velem történt négy évvel ezelőtt, olyasmivé változtatott, amivé nem lett volna szabad. Olyanná, aki már nem képes az emberi érzésekre. Ezt akartad valamikor? Az a kisfiú, aki voltál, mély csalódást érezne, ha látná, hogy mégis milyen emberré vált. Ő elakart érni valamit ez igaz, de nem olyan áron, hogy elveszíti emberi mivoltát. Az a kisfiú mély megvetést érezne irántad, ha tudná, hogyan bánsz azzal a kislánnyal. Főleg azért, mert ő maga is azok közé tartozik, akiket egykor úgy sajnáltál. Nem érdemelne legalább annyit, hogy megpróbálsz neki normális életet biztosítani? Eddig csak fájdalom jutott neki, miután a testvére olyan szemét módon elbánt vele. Az egyetlen embert, aki támogatta őt, elveszítette, mert te ezt akartad. De ha már így magadhoz láncoltad, akkor te magad kezdhetnél el törődni vele, és támogathatnád. Az a lány, aki a barátnője volt, már nem tudja ezt megtenni. Többé már nem lehet mellette. Hinata teljesen egyedül maradt ezzel a dologgal, és nem tudja, hogy mihez kezdjen most. Ha nem támogatod úgy, ahogyan azt megérdemli, akkor ne csodálkozz azon, ha egy napon megöli magát. Mert ahogyan elnézem, ez a gondolat is megfordult már a fejében. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit is éreznél akkor, ha öngyilkos lenne?
Naruto lepillantott. Sakura arra kéri, hogy szeresse Hinatát? Jó, de mégis, hogyan? Az lehet, hogy ő is érzett valamit a lány iránt, de ezzel csak elárulja azt az érzést, amit egykor Sakura iránt érzett. Igaz, hogy az a szerelem, már régen a múlté, és csak egy kedves emlék marad számára, amíg csak él. Na de beleszeretni egy prostiba? Jól ismerte Hinata múltját, ez tény. Az is igaz, hogy pontosan ez véget akart még közelebb kerülni hozzá, hogy ha már a bátyja nem tudta őt szeretni, akkor helyette ő majd megteszi. Egyáltalán nem akart szerelmes lenni a lányba, csak egyszerűen megtörtént a dolog. Azonban ezt nehezen tudta elfogadni. Ám Sakura azt szeretné, hogy felejtse el mindazt, ami valaha is volt kettőjük között, és próbáljon meg nyitni egy újabb és boldogabb kapcsolat felé, ahol talán ismét megtalálhatja az igazi boldogságot. Hinata valóban rendes lány volt, akiben már az első találkozásukkor meglátott valamit, ami vonzotta ő hozzá. Ha megpróbálná elfelejteni azt a tényt, hogy a lány egy prostituált, akkor talán lehetnének egymás mellett boldogok. De mi van akkor, ha ismét csak fájdalmat okoznának neki? Mi van akkor, ha Hinatát is megpróbálnák bántani? Nem bírná elviselni a gondolatot, ha neki is baja esne, mint Sakurának. Vagy ha elveszítené? Mit tenne akkor? A szőke férfi lehunyta szemeit, és halkan felsóhajtott. Arca most sokkal fáradtabbnak és idősebbnek tűnt, mint ahogyan eddig.
- Ha elfogadom a lány szerelmét, akkor mi lesz? – Kérdezte Naruto halkan maga elé nézve, és Sakura nem érette, hogy most mire akar célozni. – Örökké nem tarthatom bezárva, nem álcázhassa a külsejét, ha kiteszi a lábát az utcára. Védelmezhetem, ameddig csak tudom, és akkor, amikor mások megismerik az igazi külsejét, akkor mi lesz? Neki is épp’ ugyanúgy megpróbálnának ártani, mint neked. - Sakura csöndesen nézte a férfi arcát. Mit válaszolhatott volna erre?
- Örökké nem védelmezheted, ez igaz... – Mondta a fiatal nő nyugodtan. – De azt sem teheted meg, hogy olyasmiért hibáztatod magadat, amiről te nem tehetsz. Azért akarsz lemondani a szerelemről, mert valaki egyszer fájdalmat okozott neked? Azon az emberen már bosszút álltál, és az ellenségeid is jól tudják, mit tettél vele, még mielőtt végeztél vele. Egy életre megtanulták, hogy ne húzzanak veled ujjat, ha mégis megpróbálnának ártani neked. Keservesen megfizetnének érte, ha Hinatát megpróbálnák bántani. Nem véletlenül vagy te az egyik legjobb és legfélelmetesebb jakuza vezér az országban. Fiatalkorod ellenére olyan hírnévre tettél szeret, amilyenre mások nemigen voltak képesek. Ha most meghátrálsz, akkor az azt jelenti, hogy többé nem vagy méltó erre a hírnévre. Mutasd meg másoknak azt, hogy nem törtek meg, és képes vagy arra, amire régebben is képes voltál. Az ellenségeid még inkább meghajolnak előtted. Ne add fel ilyen könnyen, Naruto.
A szőke férfi némán nézett előre. Sakura nem tudta leolvasni arcáról, hogy mégis, mire gondolhat valójában. Olyan kifejezéstelen volt az arca. Végül a fiatal jakuza vezér lassan fölállt, és erre Sakura is feltekintett rá. Szemein látta, hogy elhatározta magát. Azok szemek ismét azt a régi fényt tükrözték, mely az igazi Naruto jellemét fejezte ki. A férfi elindult az ajtó felé, és Sakura nem próbálta meg visszatartani. Jól tudta, hogy mégis, hová tarthat. Naruto kinyitotta az ajtót, majd kilépett dolgozószobájából. Most az egyszer megragadja azt az alkalmat, hogy ismét szerelmes legyen. Még egy ilyen lehetősége nem lesz, és ha most elszalasztja ostoba viselkedése miatt, akkor azt örökre bánni fogja. Ezúttal nem fog meghátrálni.
Amikor elérte szobájának ajtaját, akkor azonnal benyitott oda. Hinata az ágy szélén ült, és arra várt, hogy a férfi bemenjen hozzá. Azonban, amikor meglátta belépni őt a szobába, kissé megrettent. Naruto mindezt nagyon jól látta, de nem foglalkozott a dologgal. Közelebb lépett a lányhoz, aki erre hátra akart húzódni, de a férfi gyengéden elkapta karjait. A fiatal Hyuuga megfeszült ettől, és legszívesebben elszakította volna magát a férfitól, de nem merte megtenni. Érezte, hogy Naruto megérinti arcát, amitől egész testében megremegett, majd gyengéden hátrasimította fekete haját, mire a Hyuuga lány felnézett rá. Lila szemei döbbenten kerekedtek el, amikor meglátta a férfi kék szemeiben a vágyat és a gyengédséget. Ez a tekintet teljesen új volt neki. Naruto letérdelt elé, és közben mélyen a kissé értetlen lila szempárba nézett. Hinata érezte, hogy enyhén elpirul ettől a nézéstől, amin összevonta szemöldökét. "Most meg, mitől jött zavarba?" – Gondolta magában idegesen. A szőke férfi egy ideig nézte arcát, majd halkan megszólalt.
- Szeretlek, Hinata... – Mondta a fekete hajú lánynak, aki teljesen megdermedt, amikor ezt meghallotta.
Csodálkozva, és ugyanakkor megrökönyödve nézett a férfira, aki lassan közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta ajkait. Hinata alig bírt felfogni ebből bármit is. A hirtelen ért vallomás teljesen váratlanul érte. Nem tudott mit felelni rá, vagy akár bármit is érezni. Eddig még soha, senki sem mondta ki neki ezt a szót, és egyáltalán nem azt érezte, amit mások ilyenkor szoktak. Valahogy egyszerre volt hideg és meleg ez az érzés. Boldogság, de ugyanakkor üresség is át járta a szívét. Mit is mondhatott volna rá? A férfi kimondott neki valamit, ami lehet, hogy igaz, de az is lehet, hogy nem. Azonban érezte, hogy Naruto igazat mond neki. Eddig a pillanatig soha sem hazudott neki, és éppen ezért teljesen összezavarodott. Ujjaival a szőke tincsekbe markolt, és elhúzódott a férfitól. Kapkodva vette a levegőt, és szemeit lehunyva tartotta. Annyi fajta érzelmet érzett, hogy nem is tudta szavakba önteni azokat. Teljesen a hatalmukba kerítették. Végül előrehajolt, és átölelte a férfi nyakát. Naruto óvatosan magához ölelte a lány testét. Vigyázott arra, nehogy fájdalmat okozzon neki, hiszen meg volt sérülve. Hinata homlokát a férfi vállára hajtotta, és halkan csak ennyit mondott...
- Igazat beszélsz, vagy egyszerűen csak megpróbálsz még jobban magadhoz láncolni? - Naruto kedvesen felnevetett.
- Szerinted? Úgy ismersz, mint aki csak úgy hazudik neked? Az ilyen szavakkal nem szoktam csak úgy dobálózni. - A Hyuuga lány torka elszorult, ahogyan majdnem elsírta magát, de még idejében visszatartotta magát.
- És eddig tartott kimondanod?
- Talán baj? Sajnálom, ha ezt tudom, akkor nem mondtam volna ki neked. - Hinata dühösen húzódott el a szőke férfitól.
- Örülök neki... – Válaszolta picit mérgesen. – De ezzel megint csak sikerült összezavarnod.
- Az a jó! – Felelte vidáman Naruto. – Legalább tudom, hogy még mindig hatással vagyok rád. - A fiatal lány lehajtotta fejét, majd halkan felsóhajtott. Fekete haja arcába hullott. Egy ideig nem szólt egy szót sem, majd aztán megszólalt.
- Természetes, hogy hatással vagy rám... – Mondta halkan. – Mert én is szeretlek. - Naruto mosolyogva megrázta fejét, és újból magához ölelte Hinatát.
- És nehéz volt kimondanod?
- Naná, hiszen ugyanakkor gyűlöllek is. Olyan szemét egy alak vagy.
- De ezért is szeretsz, nem?
- Amikor utálatos vagy? Na azt már nem! - Naruto ismét felnevetett. Belecsókolt a lány nyakába, aki megremegett ettől, és alig bírta megállni, hogy fel ne sóhajtson. Azonban visszafogta magát.
- Most már nem leszek az. Ígérem. - Hinata némán maga elé nézett.
- Miért nem? – Kérdezte a férfitól, aki lassan ráemelte kék szemeit, és úgy válaszolt.
- Mert ismét boldog akarok lenni. – Felelte egyszerűen, és megint megcsókolta fiatal szeretőjét, aki halkan felnyögött ettől. Engedte, hogy a férfi elcsábítsa.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Awww *-* Végre megnyugodott pici lelkem. Ismételten oda meg vissza voltam! :D Meglepődtem, hogy Naruto vallotta be először mit érez, de nagyon tetszett!! Folytasd minél hamarabb :D