Enyhe kifejezés lenne azt mondanom, hogy ezt a helyet már ötven éve nem látta takarítónő. Minden tele volt szeméttel, üres papírzacskókkal, üdítős dobozokkal és...és sörösüvegekkel? És mik ezek a cigicsikkek??? Jóságos ég hova kerültem?
Táskámat mellkasomhoz szorítva lavíroztam a terem felé. Nem volt gusztusom hozzáérni semmihez, még a cipőmmel se, ha tehettem volna inkább lebegtem volna idebent. Átlépve egy törött lábú széket, lassan az ajtó elé értem. Kezdtem ideges lenni, nagyon reméltem, hogy nem vérszomjas haramiákkal fogom szembetalálni magam. És hogy nem fogok az előző osztályfőnök sorsára jutni bármi is történhetett vele.
Kezem az ajtó nyílására tettem, majd elhúztam azt. Már a küszöbön megtorpantam, olyan látvány fogadott, amire lelkileg nem biztos, hogy fel voltam készülve. A teremben óriási volt a káosz. A falak tele voltak, konkrétan úgy mindennel, firkákkal: az ocsmány trágár kifejezések halmazával, graffitivel: a cigaretta és egyéb intimebb rajz megtestesítőjével, poszterekkel: amelyek, igencsak hiányos öltözetű leányokat ábrázoltak. És ehhez még hozzá jött a teremben lévő állatkert.
Az "osztályomon" végignézve kezdtem kétségbeesni és egyre jobban megérteni Gai-sensei sietős távozását és Tsunade-sama hallgatását az elődömről.
A diákok csoportokban, amolyan klikkekben ültek egymástól szétszórtan. Ajjaj, ez már most nem tűnt jónak. Az első ami feltűnt az a leghátsó volt, ahol a legtöbben ültek és hallgatták a középen ülő, végeláthatatlan csacsogását. De gyanítottam, hogy nem sokat értettek belőle, mert közben bőszen tömte szájába a kezében lévő tésztás levest. Közvetlen mellette, szintén jóízűen lakomázott egy kissé teltebb osztálytársa. Szorosan mögötte egy felcopfozott hajú ásított egyet, közöttük pedig egy ... Gai-sensei hasonmás mászott bele a szöszi képébe. A duci előtt egy fiú guggolt, miközben az asztalt és egy kutyát(??!) fogott, mellette unottan támasztotta fejét egy hosszú barna hajú srác. A szöszi másik oldalán csak egy ember ült, kicsit távolabb tőlük, de még igy is látszott, hogy az ő csoportjukhoz tartozik. A padon feküdt és kezeivel takarta el arcát, én azonban így is felismertem fekete fürtjeiről.
A terem másik végében, szintén egy négy fős fiúcsoport ült. Ők már valamivel csendesebbek voltak. Az egyik fiú rajzolt, míg a mellette ülő vörös hajú olvasott, az előtte lévő nyalókázott és összeszűkült szemekkel figyelte a szösziék csapatát. Míg a negyedik tagjuk megigazította, sötétített szemüvegét, majd zsebre tette kezeit és nyugodtan hallgatta tovább fülesét.
A helyiség közepét négy lány uralta. A vörös szemüveges lány, meg a szőke épp vitatkoztak valamin, miközben a mellettük ülő, négy copfba fogott hajú, mit sem törődve hasztalan fecsegésükkel reszelte tovább körmeit. Pont úgy ahogy a vele szemben ülő, aki lábát egy másik székre rakva, csattogtatta rágóját és lapozott tovább magazinjában.
Csak legeslegelöl láttam két szimpatikusabb diákot, akik padjukat egymásmellé tolva, beszélgettek egy füzet felett. A hosszú fekete hajú éppen akkor emelte rám levendula színű tekintetét, amikor odanéztem. Egy meleg mosolyt küldtem felé (hisz ő volt az első, aki érkezésemre jelét mutatta annak, hogy észre vett), mire ő biccentett fejével. A mellette lévő Pucca is felfigyelt a gesztusra, erre felém fordult és mosolyogva ő is biccentett.
Szinte biztos voltam benne, hogy a teremben lévők egyike sem lehetett fiatalabb tizenkilencnél. Mondjuk feltűnt az is, hogy az igazgató " elit"- nek nevezte őket. Most már kezdem sejteni miért. Bár az első benyomásom kicsit sem arisztokratikus vagy előkelő róluk. Sokkal inkább jutna eszembe, a lusta haszontalan naplopó kifejezés.
Megfordultam és visszahúztam az ajtót, majd a tanári asztalra letettem a táskám és kivettem belőle a füzetem meg egy tollat. Oda álltam a két lány elé és lehajoltam hozzájuk.
- Mennyi esélyt láttok arra, hogy észre vesznek valamikor? - kérdeztem tőlük mosolyogva. Mire ők meglepetten tekintettek fel rám.
- Ha nem szól, akkor szemernyit se. - szólalt meg Pucca, mire felsóhajtottam. Remek.
- Megtennétek nekem, hogy ide leírjátok a névsort? - nyújtottam oda nekik a füzetem, mire ők csak bólintottak és elvették. Addig én újra a tábla felé vettem az irányt, és letöröltem róla a trágárságokat, majd felírtam rá a nevem és újra az osztály felé fordultam. Mély levegőt vettem, majd jó hangosan köszöntöttem őket, hogy mindenki hallja.
- Sziasztok! - mire a teremben lévő összes szempár rám szegeződött. - Ne haragudjatok, hogy félbe szakítottalak benneteket, de beszeretnék mutatkozni nektek. Tudom, hogy ezt már az igazgató megtette helyettem, de szerettem volna itt is megtenni. Tehát a nevem Haruno Sakura, és mostantól én leszek az osztályfőnökötök. Nyugodtan kérdezhettek, ha megszeretnétek tudni valamit rólam. - ajánlottam fel. Azonban mondandóm végéhez érve, mindenki visszatért eredeti elfoglaltságához. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
Már éppen léptem volna oda a lányokhoz, hogy füzetem vissza kérjem, mikor meghallottam egy ismerős hangot.
- Hány éves? - a kérdés, szomszédom szájából hangzott el. Meglepetten fordult felé mindenki, beleértve magamat is.
- Öh..öhm..23. - nyögtem ki, meglepetten.
- Hm. - mondott csak ennyit. Azonban ezután, szinte majdnem minden tanuló elkezdett kérdésekkel bombázni. Miközben válaszoltam arcomra hálás mosoly szökött, amit megmentőm felé intéztem. Ő nem reagált rá viszont egészen kicsengetésig magamon éreztem tekintetét, amitől kezdtem egyre inkább zavarba jönni...ez vajon normális?
A kérdés áradat után, egyenként olvastam fel a neveket, amiket a két lány gondosan összegyűjtött, jegyzetfüzetembe. Csoportonként szedték össze őket, így a végére maradtak a hátul ülő "jómadarak".
- Akimichi Choji.. - néztem fel a füzetből és láttam, hogy a pufók fiú emelte fel a kezét. Bólintottam. - Rock Lee.. -a bili fejü felugrott állásba és szalutálva, ordítani kezdett.
- Szolgálatára Sakura-sama!! - döbbenten pillantottam le újra a füzetre. Mi jöhet még?
- Hyuga Neji? - a hosszú barna hajú fiú egy hanyag mozdulattal, adta tudtomra, hogy benne tisztelhetem az imént említett nevet. Ismét bólintottam. - Nara Shikamaru?
- Itt. - intett nekem az ásítozva.
- Uchiha Sasuke? - felpillantva a füzetből tekintetem végigjártattam a maradék három emberen, majd az ónix szemek megállásra késztettek, a fiú bólintott egyet ezzel jelezve, hogy ő a név tulajdonosa. Egy pillanatra elidőztem még a gyönyörű mélységekben, de minél tovább néztem pocakom annál inkább kezdett le fel szaladgálni. Gyorsan visszakaptam fejem a füzetemre és felolvastam az utolsó két nevet. - Inuzuka Kiba? - ekkor a cserfes szájú szőke ciklon, dobta fel kezeit, mire a mellette ülők kuncogni kezdtek. Erre felvontam szemöldököm, de rájuk hagytam. - Uzumaki Naruto? - itt a kutyát kezében fogó, vakkantott egyet.
Így már mindenki bemutatkozott, ezen legalább ma túljutottunk. Nem is volt olyan vészes, épp az órámat néztem mikor hallottam, ahogy csattan valami. Felpillantva láttam, ahogy Kiba a tarkójához kap és Sasuke felé fordul.
- Baka. - bökte oda neki az Uchiha fiú. értetlenül figyeltem a jelenetet, majd mikor Hinata intett nekem közelebb léptem hozzá.
- Kiba és Naruto fordítva mondták a nevüket. Ezért kapta Naruto a tockost. - magyarázta Tenten.
- Áhh, szóval ez volt a nagy vihorászás oka. - sóhajtva ráztam meg a fejem, majd elmosolyodtam. Ezalatt Naruto próbálta kérdőre vonni, barátját.
Nem is tűntek, olyan rossz osztálynak de akkor vajon miért tart tőlük mindenki ennyire? Nem értem..
Amikor megszólalt a csengő, visszapakoltam táskámba a füzetem és a tollam, majd elbúcsúzva az osztálytól elindultam a tanári felé.
Hinata
- Szerintem nagyon bájos az új tanárnő. - szólaltam meg, mikor Sakura-sensei kilépett a teremből.
- El sem hiszem, hogy úgy beszélt velünk, mint egy normális emberrel. - mondta csodálkozva. Nem volt meglepő hitetlenkedése, mivel általában amikor Tsunade-sama új tanárt vett fel mindig, valami haditengerészettől leszerelt zsarnokot küldött a nyakunkba. Egyszer sem próbáltak velünk nyugodtan beszélni, vagy kedvesen figyelmeztetni, mindig egyből fenyegetni kezdték az osztály, amitől persze a többiek csak még inkább megmakacsolták magukat és nem hallgattak senkire. Főleg a hátul bandázó hetes fogat. Bár Inoék csapata se adta fel egy könnyen. Miattuk már nem egy tanár kötött ki a gyengélkedőn, vagy mondott fel év közben. Az utolsó előtti ofőnk, aki huzamosabb ideig tartózkodott köreinkben, nem bírta tovább fél évnél és még májusban, beadta felmondó levelét, most valószínűleg valahol jó messze tőlünk, próbálja kikúrálni a többiektől kapott savazást. Pedig Kakashi-sensei nem is volt olyan rossz tanár... És szerintem erre csak Ibiki-sensei terror hadjárata után jöttek rá a többiek. Ő ugyanis, a fentebb említett zsarnokok közé sorolható ofőink csapatát erősítette. Kegyetlen uralmát az osztály két hét alatt porrá zúzta és elkergette a területről, hordágyon. Mikor utoljára láttuk, nyöszörögve tolták be a mentőautóba.
Csak reménykedni tudtam, hogy az osztály többi tagja is osztja véleményemet és Sakura-senseit a tenyerükön fogják hordozni. Vele kapcsolatban nagyon jó előérzetem volt.
- Nektek mi a véleményetek róla? - kérdezte Temari, mire meglepetten fordultunk hátra Tentennel, és nem csak mi hanem az osztály többi tagja is.
- Szerintem idegesítő, túl sokat mosolyog. És szörnyen áll neki az a festett rózsaszín haj. - szólalt meg Karin. Erre én és Tenten is hitetlenkedve pislogtunk osztálytársnőnkre. Ino komoran Karin felé fordult. - Most mi van?
- Szerintem nagyon vagány. - mondta Naruto vigyorogva.
- A haja természetes. - mormolta Sasuke a padon fekve.
- Honnan tudod? - kérdezte Naruto meglepetten.
- Onnan, hogy ezt már megkérdezted tőle, te ütődött. És ő mondta, hogy a hajszíne már születésétől fogva ilyen színű. - pillantott fel Narutora magyarázat közben. Erre Karin zavartan húzta össze magát, hogy senki ne kezdje el lehurrogni a hülye beszólása miatt.
- Ja tényleg. - vakarta meg fejét elgondolkozva. - Nem baj akkor is menő. - rántotta meg a vállát.
- Szerintem adnotok kellene, neki egy esélyt. - szólaltam fel bizonytalanul. Nem sokszor szoktam az osztály felé intézni szavaimat, de ha a szükség úgy kívánta cselekednem kellett. Most mindenki felém fordult, és ettől zavaromban lesütöttem szememet. Nem nagyon szerettem a középpontban lenni, ezért nem is tettem olyasmit, amivel magamra vonhatnám a tekinteteket, de ez most más helyzet volt. Felpillantva, arra lettem figyelmes, hogy az azúrkék szemek tulajdonosa, engem vizslat. Éreztem ahogy kezd arcomba szökni a vér, de még mielőtt ez megtörténhetett volna, hirtelen felpattantam.
- Csak gondolkozzatok el rajta! - mondtam jóval halkabban, majd szinte kiszaladtam a teremből.
Olyan szerencsétlen vagyok. Gondoltam magamba, miközben paprika piros arcomra szorítottam kezeimet és kifutottam az épületből.
Sakura
Már vagy tíz perce állhattam grimasszal az arcomon, a tanáriban. Mivel munkatársaim furcsa indián táncot kezdtek körülöttem járni... na jó igazából csak minden testrészemet tüzetesen megvizsgálták hátha találnak rajta valami sérülést, gyanítom az osztályom miatt. Akkor kezdtem csak igazán kiborulni, mikor Gai-sensei belépett az intim szférámba, így kicsit erőteljesebben arrébb löktem.
- Hihetetlen. - ámuldozott, Gai-sensei.
- Az első tanár, aki nem ordibálva tért vissza. - hitetlenkedett, Yamato-sensei. Szemöldökömet felvonva néztem rájuk. Egész biztos vagyok benne, hogy ezek még csak meg sem próbáltak nekik rendes órát tartani.
- Melyik az én asztalom? - kérdeztem a többiektől. Mire egy kedves vörös szemű nő maga mellé invitált, ahol az én asztalom volt. Letettem a táskám és kivettem a jegyzetfüzetemet. Majd tanulmányozni kezdtem a neveket és próbáltam felidézni az arcokat.
- Hé. - bökött meg az iménti nő. - Az én nevem Yuhi Kurenai. - mutatkozott be. - El sem hiszem, hogy nem akadtál ki rájuk, mármint az osztályodra.
- Nem olyan rosszak ám, mint ahogy gondoljátok. - mosolyogtam. Mire mindenki kidülledt szemekkel méregetett. Kurenai-sensei, pedig csak felnevette magát.
- Naív vagy. - nevetgélt tovább, majd kávéjával kisétált a tanáriból. Őszintén nem tudtam, mire vélni ezt a vkijelentést. Inkább nem is foglalkoztam vele csak visszafordultam és tovább nézegettem a névsort.
A nap folyamán megismerkedtem az összes többi tanárral és az igazgatóhelyettessel is. Mindenki szimpatikusnak tűnt, kivéve azt a Jiraiya nevezetű kéjenc irodalom tanárt. El határoztam, hogy rajta tartom a szemem, ha az osztályom közelébe megy.
Az ebéd szünet vége felé, Shizune-sama egy köteg papírt nyomott a kezembe, amit az osztályomnak kellett, hogy átadjak. Félig megcsócsált almámat letettem asztalomra, majd átvéve a papírokat elindultam a régi iskolaépület felé. Sejtésem se volt miért kellett szegényeket oda paterolni. Lehet, hogy zajosak voltak és nem igazán fogadtak szót (a többi tanár állításai szerint) de könyörgöm, melyik osztály nem ilyen? Egy fél nap után már kezdtem igazán a szívemen viselni sorsukat. A felnőttek úgy bántak velük, mint a bűnözőkkel és ez kezdett nagyon felbosszantani. Igaz amikor beléptem én is elkönyveltem őket, lusta haszontalan naplopóknak, de akkor is ők nem szörnyetegek.
Már messziről láttam, ahogy Hinata és Tenten egy padon ebédelnek. Nagy mosollyal az arcomon sétáltam oda hozzájuk.
- Hahó, hoztam nektek pár papírt. - mind a ketten összerezzentek jöttömre. Kissé frusztráltan pillantottak fel rám. - Valami baj van? - kérdeztem.
- Nem semmi. Milyen papírok is ezek? - terelte el Tenten a témát. Okéé..
- Ezek a tovább tanuláshoz kellenek, mindent elmondok majd bent a teremben, gyertek velem. - indultam el de, Hinata hirtelen elém pattant.
- Majd mi bevisszük és kiosztjuk. - ajánlotta fel idegesen, segítségét. Felvontam szemöldökömet, majd megráztam a fejem.
- Ne butáskodj ez az osztályfőnök feladata. - utasítottam vissza. Látta rajtam, hogy milyen eltökélt vagyok ezért összepakolta ebédjét, majd Tentennel az oldalán lehajtott fejjel kullogott utánam. Nagyon furák voltak..
Mikor beléptem a terembe már értettem is, hogy miért. Feltűnően hiányos volt az osztálylétszám. Csak Gaara, Sai, Omoi és Shino volt a helyiségben.
- Hát a többiek? - fordultam értetlenül a lányok felé.
- Ellógtak. - válaszolt vonakodva, Tenten. Alig bírtam felfogni, amit mondott. Visszavonom, ezek tényleg lusta haszontalan naplopók! Gondoltam magamban idegesen. De hamar elszállt mérgem, helyét a csalódottság vette át. A lapokat letettem az asztalra, majd a jelenlévőknek kiosztottam őket és elmagyaráztam, hogy mire kellenek. Mikor végeztem a maradék tanulót, Asuma-sensei gondjaira bíztam és kisétáltam az épületből.
Még is mit kellene tennem? Hogyan kellene őket újra maradásra bírnom és egy jó osztályközösséget faragnom belőlük? Az tuti, hogy nem fogom feladni egy könnyen! Nem, én! Ha kóstolgatni akarnak hát tessék, de akkor sem adom be a derekam.
A tanítás végén, határozott léptekkel indultam meg a bicikli tároló felé. Támadt egy remek ötletem, a hadművelet neve pedig nem más volt, mint Uchiha Sasuke.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia nagyon jó, remélem mi hamarabb lesz folytatás :)