Az idő gyorsan pergett. Furcsa volt számukra, hogy ismét találkoztak. A gyermekkori szerelem ismét előlobban szívükben. Pedig tudták nem sokáig tarthat, hiszen mind kettőjüknek más életet kell élnie.

Odakint ültek a fák alatt lévő hinta ágyban és az életükről beszélgettek.

-          Szóval Daisuke.- gondolkodott el – majd nem olyan neve van, mint nekem. – nézett a nő szemeibe. – Mióta vagytok házasok Gaaraval?

-          14 éve. Igen. Hasonlít a nevetek. – kerülte a férfi pillantását.

-          Sajnálom, hogy így végződött a történet. Ha akkoriban elég erős vagyok, másként is történhetett volna. – fejét hátra eresztette, majd a fák leveleit figyelte.

-          Ne magadat hibáztasd! Semmivel nem vagyok különb, mint te. De az élet így hozta, és nem tehetünk mást, mint, hogy elfogadjuk. – puszilta meg a férfi arcát. Ekkor megszólalt a lány telefonja. – Szia, kincsem! Igen, nem sokára megyek haza, majd bemutatok neked valakit. Á, csak egy régi barát..- halványan elmosolyodott.

-          A fiad volt? –ölelte magához a nőt.

-          Igen, hiányzom neki. Bemutatlak neki. A hétvégére elhozom, ha gondolod. – a férfi ölébe hajtotta fejét és a tavat bámulta. – Van egy meglepetésem, amit már nagyon régen el kellett volna mondanom.

„Sasuke az irodájában ült. Alig bírta felfogni a történteket. Már egy teljes hét eltelt azóta, hogy bátyja és apja autóbalesetben életüket vesztették. Nem értett semmit sem. De egyben biztos volt. Nem véletlen!

Kinyílt a szoba ajtaja, és bácsikája lépettbe rajta egy ismeretlen férfival.

-          Sasuke ő itt Orochimaru. Azt akarom, hogy még a jövő héten utazz külföldre, és végezz el egy jogi egyetemet. Apád is ezt akarná. . a fiatal Uchiha ökölbe szorította ujjait, majd fölállt az asztaltól és rokona elé lépett.

-          Apám? Ugyan még is honnan tudnád te, hogy mit akart ő tőlem? Azt hiszed nem tudom? Aljas gyilkos vagy! Remélem, a pokolra jutsz! – ekkor egy nem várt fordulat következett. Orochimaru bevert egyet Sasukénak, majd fejét beleverte az asztalra kezeit pedig hátra szorította.

-          Hamarabb a pokolra juttatlak, ha itt pofázol kisköcsög! – Orochimaru ironikusan felnevetett. - Élvezni fogom ezt a négy évet! – majd elengedte a „kölyköt”.

-          Adok egy tanácsot neked! – Sasuke orrából ömlött a vér, szája pedig fölhasadt. – Hagyd el azt a lányt, és szakíts meg minden kapcsolatot az itteni barátaiddal, vagy mindet apád és Itachi sorsára jutattok! Remélem fölfogtad! – azzal távoztak.

Már késő este volt, amikor a férfi hazaért. Sakura idegesen ült a kanapén, mert nem értette mi történik körülötte. Amikor meglátta férje kisebesedett testrészeit.

-          Úr Isten! – fogta meg szerelme arcát – Ki tette ezt veled? Aggodalmaskodott. Hasa görcsbe szorult.

-          Hagyj! – lökte el a lány kezeit, majd hátat fordított neki.

-          Jiraiyat megverték. A kórházban van. – suttogta. – veled is az tette, aki elintézte őt is? – hangja szomorúan hangzott.

-          Miről beszélsz? – nézett a nőre. – Jól van? – ezek már teljesen más férfitól szóltak, minta akkor régen.

-          Túl fogja élni. – jegyezte meg. - De Naruto.. - kezdett bele- ekkor a férfi megragadta a nő karját. Olyan tekintettel bámult rá mint még soha.

-          Beszélj! – parancsolta.

-          Naruto meghalt. – sírt. – Rájuk támadtak a saját házukban délután. Szíven lőtték. Abban a pillanatban meghalt, amikor a golyó eltalálta. – Sasuke nagyot nyelt, kiegyenesedett, elengedte a nőt, majd ismét hátat fordított neki.

-          Menj haza Sakura. – a nő pupillái kitágultak.

-          Még is, ezt most, hogy értsem? – szemei megteltek könnyekkel.

-          Ahogyan hallottad! Elegem van! – fordult a nő felé – Nem érzem jól magam melletted! Azt akarom, hogy hagyj békén! Rohadt rosszul döntöttem, csak a pénz és az örökségem miatt vettelek el, hát nem érted? Semmit nem akarok tőled! Most pedig csomagolj és húzd el a csíkot! – Sakura sírni kezdett.

-          Hogy nem vettem észre. – nézett maga elé – Hiszen, te egyszer sem mondtad azt, hogy szeretsz! Biztosan másnőkkel töltötted a napjaidat. De most már kimutattad a fogad fehérét. – nagyot nyelt, majd elmosolyodott. – de ne aggódj, békén hagyjalak és soha többé nem fogunk találkozni. Csak azt sajnálom, hogy nem vettem észre hamarabb, hogy megcsalsz…-suttogta.

-          Nem erről van szó – lépett közelebb a nőhöz.

-          Engem te ne akarj felvilágosítani! Hiszen te magad mondtad az imént, hogy nincsen rám szükséged! – majd fölszaladt a lépcsőn. A férfi még mindig egyhelyben állt. Még akkor is, amikor a nő leszaladt egy kisbőrönddel az emeletről. Megállt az ajtónál, majd férjére nézett. – Az ügyvédeddel küld el a válási pappírokat. Egy rohadt nagy lecke vagy az életemben semmi más! – Sasuke szíve megsajdult, majd akaratán kívül a nőhöz sétált és megsimogatta az arcát. Sakura lehunyta szemeit, és könnyei ismét hullani kezdtek – Kérhetek valamit? –suttogta. Sasuke nem szólt semmit. – Egy utolsó, első csókot? –érezte, hogy abban a pillanatban mindennek vége. A kapcsolatuknak, és az életének is. Férje lehajolt, majd ahogyan egy szerelmes férfi úgy csókolta meg a nő ajkait. Nem sokáig tartott, pár másodperc volt az egész, majd kinyílt az ajtó a nő távozott magára hagyva ezzel a férfit. Sasuke a zárt ajtó belül ült neki dőlve a falnak. Szemeit becsukta és azon gondolkodott hol baszhatták el az életét.

Alig egy hét telhetett el, amikor Zabuza meglátogatta Sakurát szülői házában a szükséges pappírokkal. Nagyon nehezen vette rá magát, de tudta ezt kell tennie. Ha Sasuke ettől boldog lesz, akkor ő is. Keserűen elmosolyodott, majd alá írta.

Megtartották Naruto temetését. Az ifjú Uchiha örököst senki sem látta a környéken, pedig ő igen is ellátogatott legjobb barátja utolsó útjára. Éppenséggel csak a távolból figyelte őket. Nehezen dolgozta fel, hogy egyszerre ennyi embert elveszített. Magát hibáztatta a történtekért, mert ha akkor itt marad a városban ez mind nem így lenne.

Hinata már a hatodik hónapban volt. Sasuke elutazott Európába tanulni, Sakura pedig itt végzett el egy főiskolát. Jiraiyaval mindennap tartotta a viszonyt. Ő is alig bírta felfogni, hogy keresztgyermeke meddig ment el. Egy rossz viccnek gondolta. De ez nem az volt.

Pár nap elteltével Sakura a főiskola folyosóján sétált, amikor rosszul lett és elájult. Kórházba szállították ott pedig kiderült, hogy az elvállt nő állapotos. Egyhónapos. Alig tudta elhinni. Hatalmas lelkesedéssel mesélt róla szüleinek és barátnőjének. Viszont arról nem tudott dönteni, hogy Sasukénak beszámoljon e a történtekről. Úgy vélte végül is minek tenné? Hiszen a férfi küldte el őt a francba, Ő nem fog könyörögni semmiért sem. Semmit ne akar tőle. Viszont az nagyon boldoggá tette, hogy attól az embertől, fog gyermeket szülni, akit szeretett, és mindig is szeretni fog

Sasuke és Sakura nehezen búcsúzott el egymástól. A nő megígérte, hogy a hétvégén eljön hozzá és meglátogatja. Addig bírja ki, hiszen csak két napról van szó.

Aznap a férfi egy élelmiszer boltba ment vásárolni. Ott találkozott egy magas szőke hajú fiúval Szmokingot viselt. Lesem tudta volna tagadni, hogy ki is az apja. Félre hívta a fiatal fiút, és bemutatkozott neki. Megtudta, hogy Boruto lett a neve, és anyjával él. Madaranak dolgozik.

-          Anyám nem örül ennek.

-          Meg is értem! Hagyd el őt! Sokkal jobb munkát is találhatnál! – a férfinak nem tetszett ez a dolog.

-          Tudom, mit kell tennem! Miattad halt meg az apám ne oktass ki! – Sasuke megragadta Boruto karját, majd visszarántotta.

-          Ott sem voltam! Még meg sem születtél, amikor ez történt! Fogalmad sincsen az egészről!

-          De van!

-          Nincs! Madara megölte a családomat! – megszorította a szőke fiú karját. – Fogalmad sincs, hogy miben vagy benne! – ekkor megjelent az emlegetett szamár.

-          No csak kit sodort erre az élet. Sasuke fiam! – kajánul elmosolyodott.

-          Engem te ne nevezz fiadnak! Gondold át, a mit mondtam,, és keress fel ha döntöttél! – majd magukra hagyta őket.

Sakura arra ért ahhoz, hogy férje alig áll a lábán olyan részeg. Már nagyon elege volt a férfi viselkedéséből.  Sosem szerették egymást. Daisuke még is apjaként tekintett rá, pedig szíve mélyén érezte, hogy ez nem így van.

-          Elegem van! El akarok válni! – ordította a nő.

-          Nem mész te sehová! Elvállaltalak a fattyúddal együtt! Nekem köszönheted mindened amitek van! – minden szavából csak úgy csöpögött a gúny.

-          Igen? Akkor elmész te a jó büdös francba! Elviszem innen a fiamat és majd az ügyvédünk fölkeres a pappírokkal!

-          A fiad nincs itthon, a haverjaival van! Biztos kurvázik! – kacagott. Sakura mérhetetlen haragra gerjed és lekevert egy pofont férjének, majd ott hagyta. Tizenegykor érkezett a hír, hogy Daisukénak balesete lett. A kocsival, amiben utaztak fölborult. Megsérült a mája és a szíve, valamint eltört a lába. Már a műtőben volt, amikor édesanyja beért hozzá. Az orvosok nem tudtak sokat mondani neki, csak annyit, hogy hamarosan ki jön az orvos, és válaszol neki.

Sasuke Jiraiya házában vacsorázott. A telefonja csörgött az asztalon, de ideje már nem volt, ahhoz, hogy fölvegye ugyan is kocsik parkoltak le a épületnél, akik valami lét öntöttek a ház falaira. Az Uchiha kirohant az épületből, de ekkor mellkasba rúgták, és a nappali közepén landolt. Pár maszkos férfi lépett be a szobába.

-          Madara szívélyes üdvözletét küldi! – majd vállba lőtték, és tüdőn. – Ezek után távoztak. A régi házat fölgyújtották. A férfi megfogta a földön heverő mobilját és amennyire erejétől telt kikúszott a lángoló épületből. A kinti tónál pihent meg. Feje oldalra volt fordítva és látta a lángokat. Készüléken megnyomott egy gombot, majd hallotta, az üzenetet, amit Haruno Sakura hagyott.

-          Szia. Tudom, hogy már túl késő minden, de el fogok válni Gaaratól. Szeretném, hogy tudj valami – rövid szünet – Akkor régen, én teherbe estem, és szültem egy fiút. Szültem egy kisfiút Sasuke. – a telefonon keresztül hallatszódott a nő sírása – A mi gyerekünk, és most itt fekszik élet halál között. Súlyos balesete volt, és nem biztos, hogy túl fogja élni. Én, én nem akarom őt is elveszíteni. Kérlek, mond, hogy szeretsz... -majd letette. Sasuke már akadozva vette a levegőt. Volt még annyi lélek energiája, hogy megnyomja a visszahívás gombját, a nő rögtön felvette.

-          Sze-szeretlek…-Ott feküdt a fűben, tőle pár méterre pedig az égő ház. A tűzoltók már kiértek és oltották az épületet. A tóban visszatükröződött a lángok. Szemei nyitva maradtak, amikből pár kósza könnycsepp hullott a fűbe. Pár másodperc alatt lepergett előtte minden. Gyermekkora, Itachi, apja, Jiraiya és felesége. Naruto. Titkolta bár ő első látásra szerelembe esett az akkor még faital lányba Sakurába. Megbabonázta maga a viselkedésével. Elválltak, majd ismét találkoztak. Az élet így akarta, hogy ők ketten újra együtt legyenek, bár elkell mennie úgy teszi meg ezt az utat, hogy tudja hagy itt magából valamit, valakit. Daisukét.

Valami Isteni csoda láttán fehér fény jelent meg. Felállt, majd körülnézett, hogy még is hol lehet.

-          Mi ez a hely? – kezeire tekintett, amely csupa vér volt.

-          Sasuke. – egy ismerős hang hallatszódott háta mögül. Megfordult és oly régen elveszített barátjával találta magát szemben.

-          Naruto? – kérdezte. Pupillái kitágultak, amikor belenézett a másik ég kék szemeibe.

-          Már el is felejtetted az arcomat teme? – róka vigyora most is füle tövéig ért. Olyan volt, mintha most is élne.

-          Ez, hogy lehet? – csodálkozott – Meghaltam?

-          Majd nem barátom, majd nem. – ekkor emlékek jelentek meg előttük. – Nem engedem, hogy megtörténjen veled is! – komolyan nézett az Uchiha sötét szemeibe – Én magára hagytam a családomat, bár tudtam, hogy te rád számíthatnak, még is Boruto nélkülem nőtt fel. Ezt sosem bocsátom meg magamnak! Viszont neked meg van esélyed Sasuke! – kezeit barátja vállára tette és belémarkolt. – Én láttam a szenvedésed idefentről, amikor elváltatok Sakurával. Az a mérhetetlen kín, ami belülről gyötört téged, átéreztem. Segíteni fogok neked, hogy azokkal lehess, akiket szeretsz! – szemei megteltek könnyekkel.

-          És, még is hogyan?

-          Már most a kórházba tartunk. Hamarosan újra találkozhatsz, Sakura-channal és a fiaddal. – hangja ellágyult és egyre jobban halványodott alakja. – Lenne még valami! – nyelt egy nagyot – a családi házban a szobámban ott van egy levél a festmény mögött. Hinata sosem nyúlt semmihez. Ad át neki kérlek. – ekkor halványodó kezét Sasuke felé nyújtotta. – Minden jót teme!

-          Köszönöm! Naruto!

Akár egy álom úgy élte meg a történteket. Egyre jobban tisztult előtte a kép. Fehér falak. Egy kórteremben volt. Infúzió bekötve a jobb karjába. Oldalra fordította fejét, és kinézett az ablakon. Látta, amit szerelme az orvossal beszélget. Megkeseredett tekintetével nézett a férfira, majd a kezelő orvossal beszaladtak a szobába.

-          Úr Isten! – szorította meg kedvese ujjait.

-          Hogy érzi magát? – Dr. Memba megnézte a férfi kórlapját, pulzust mért. – Úgy tűnik minden rendben. Stabil az állapota. – azzal magukra hagyta őket.

-          Még is mi történt? – Sakura szavai egyik fülén be a másikon pedig kimentek. Balkarjával meg fogta a vállát, még mindig ott érezte barátja érintését. Elmosolyodott. – Jól vagy? – fintorgott Sakura – Biztosan ne hívjam vissza az orvost?

-          Inkább egy papot hívj! – parancsolta rekettes hangján.

-          Minek az neked?

-          Hogy elvegyelek! – sóhajtotta. – Daisuke? – próbált meg felülni az ágyon.

-          Ő is jól van. – mondta büszkén, és szívéhez tette kezeit. – Mind jól vagytok, és én hálás vagyok az égnek, hogy nem veszítettelek el megint! - Hulltak könnyei. Sasuke mellkasára feküdt.

-          Sakurah… nehéz vagy. - a férfi be volt kötve a sebei miatt. A nő hírtelen ült fel, majd puszikat nyomott szerelme fájó területeire.

Egy héttel később, kiengedték őket a kórházból. Az Uchiha feljelentést tet bácsikája ellen, akit letartóztattak, és életfogytiglanra ítélték.

Szépen lassan berendezték Juraiya házát és ott éltek ők ketten, mind hárman.

Daisuke és Sasuke remekül kijöttek egymással. A fiút érdekelte apja munkája és úgy döntött nyomdokaiba fog lépni.

-          Kész az ebéd srácok! – szólt ki a teraszra.

-          Mindjárt megyünk anya! – kiáltotta válaszul Dai.

Amikor beléptek az ebédlőbe leültek az asztalhoz, és mind kérdően néztek a ház asszonyára.

-          Miből lehet választatunk? – fogta meg Sakura kezét.

-          Hát igen, vagy nem. – kuncogott.

Sasuke ellátogatott Hinatáékhoz. Borutoval kezet fogtak.

-          Miben segítsek?

-          Lenne valami, amit megnéznék, ha nem probléma.

-          Persze. – majd elindultak föl az emeletre. A hálóban lévő képet nem volt nehéz kiszúrni. Ez akkor készült, amikor Hinata még terhes volt. Eső közös családi képük. Elmozdította a képet, és a levél az alatta lévő ágyra esett.

-          Tudom, hogy hülyén hangzik, de amikor haldokoltam, Narutót meglátogatott, arra kért ezt olvassátok el. – Hinata alig hitt a szemének.

-          Köszönöm. – suttogta. Szemei megteltek könnyekkel. A vendég érezte, hogy most itt már nincsen rá szükség így távozott.

Öthosszú év elteltével Sakura elvállt Gaaratól és Sasukéval kötötte össze életét. Aznap amikor Naruto meghalt legjobb barátai és annak gyermekei a tenger partra látogattak el. Hűvös vlt az idő, a tenger miatt. Pokrócot terítettek le a földre, ott napoztak, ettek.

-          Gyere Sarada! – Sasuke leguggolt a homokban karját lánya felé nyújtotta és nevetve hívogatta. Alig múlt el két éves, kis lábaival megiramodott édesapja felé, majd karjai közé esett. Sasuke fölkapta és földobta a magasba, majd elkapta. Sakura Hinatával beszélgetett és közben dinnyét ettek. Boruto és Daisuke úsztak. Az idő alatt legjobb barátokká váltak. Az Uzumaki örökös úgy szerette Saradat, mintha saját testvére lenne.

-          Egy családi képet? – Dai megtörülközött, majd elővette a fényképezőgépet. Beállította időzítőre, majd a h hűtőtáskára tette és gyorsan a többiek közé ült. Alig tíz másodperc múlva villant a fény, elkészült a kép.

Boruto és Daisuke együtt emelik a magasba a kis Saradát miközben a szőke hajú fiú másik kezével édesanyját öleli, aki éppen felkacagott. Sakura pedig férfi ölében ül és boldogan tapsol, az Uchiha pedig egyenesen a kamerába néz és halványan elmosolyodott.

Tudjátok mi szerepelt Naruto levelében? Az Uzumaki írt egy kívánság listát, amiben leírta legtitkosabb álmait. Ezeket mind meg valósította még holtában is.

Megtalálta élete nagy szerelmét.

Közös gyermekük született.

Legjobb barátokat szerzett: Sasuke, és Sakura.

És még sorolhatnám. De ezek a legfontosabbak.

Az utolsó kérése az volt, hogy gyerekeikkel az oldalukon töltsenek el egy boldog napot, csak ők, a két család együtt. A fotó kinyomtatása után ellátogattak a temetőbe, és barátjuk sírjára tették. Egyszerre voltak szomorúak, és boldogok.

-          Ramen. – mindenki tátott szájjal nézett a kis Saradára aki a síremlék felé mutat, és azt mondja „ramen”

-          Ez, az első szava! – ujjongott Sarada.

-          Miért pont rámen? – értetlenkedett Sasuke. Hangosan felnevettek és tudták, a kislány is tisztában van vele, hogy Naruto kedvenc étele a ramen.

Minden egyes esztendőben kijártak ugyan azon a napon a tenger partra így együtt. Megemlékeztek a veszteségeikre, jó és rossz pillanataikra. És akármi történik egy dologra biztosan emlékezni fognak. Az élet mindig megy tovább.

„

-          Látlak még? – kérdezte megható aggodalommal.

Elmosolyodtam. – Hát persze.

-          Holnap? – kérdezte.

-          Ne ugrálj annyira szöcske. – tanácsoltam. – Nem akarsz te túlbuzgónak tűnni.

-          Igazad van, ezért javasoltam a holnapot – mondta. – Ma éjjel szeretnélek viszontlátni. De hajlandó vagyok végigvárni az egész éjszakát és a holnapi nap nagy részét.

Csillagainkban a hiba”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés