Az idő gyorsan pergett. Furcsa volt számukra, hogy ismét találkoztak. A gyermekkori szerelem ismét előlobban szívükben. Pedig tudták nem sokáig tarthat, hiszen mind kettőjüknek más életet kell élnie.
Odakint ültek a fák alatt lévő hinta ágyban és az életükről beszélgettek.
- Szóval Daisuke.- gondolkodott el – majd nem olyan neve van, mint nekem. – nézett a nő szemeibe. – Mióta vagytok házasok Gaaraval?
- 14 éve. Igen. Hasonlít a nevetek. – kerülte a férfi pillantását.
- Sajnálom, hogy így végződött a történet. Ha akkoriban elég erős vagyok, másként is történhetett volna. – fejét hátra eresztette, majd a fák leveleit figyelte.
- Ne magadat hibáztasd! Semmivel nem vagyok különb, mint te. De az élet így hozta, és nem tehetünk mást, mint, hogy elfogadjuk. – puszilta meg a férfi arcát. Ekkor megszólalt a lány telefonja. – Szia kincsem! Igen, nem sokára megyek haza, majd bemutatok neked valakit. Á, csak egy régi barát..- halványan elmosolyodott.
- A fiad volt? –ölelte magához a nőt.
- Igen, hiányzom neki. Bemutatlak neki. A hétvégére elhozom, ha gondolod. – a férfi ölébe hajtotta fejét és a tavat bámulta. – Van egy meglepetésem, amit már nagyon régen el kellett volna mondanom.
„Sasuke az irodájában ült. Alig bírta felfogni a történteket. Már egy teljes hét eltelt azóta, hogy bátyja és apja autóbalesetben életüket vesztették. Nem értett semmit sem. De egyben biztos volt. Nem véletlen!
Kinyílt a szoba ajtaja, és bácsikája lépettbe rajta egy ismeretlen férfival.
- Sasuke ő itt Orochimaru. Azt akarom, hogy még a jövő héten utazz külföldre, és végezz el egy jogi egyetemet. Apád is ezt akarná. . a fiatal Uchiha ökölbe szorította ujjait, majd fölállt az asztaltól és rokona elé lépett.
- Apám? Ugyan még is honnan tudnád te, hogy mit akart ő tőlem? Azt hiszed, nem tudom? Aljas gyilkos vagy! Remélem, a pokolra jutsz! – ekkor egy nem várt fordulat következett. Orochimaru bevert egyet Sasukénak, majd fejét beleverte az asztalra kezeit pedig hátra szorította.
- Hamarabb a pokolra jutatlak, ha itt pofázol kisköcsög! – Orochimaru ironikusan felnevetett. - Élvezni fogom ezt a négy évet! – majd elengedte a „kölyköt”.
- Adok egy tanácsot neked! – Sasuke orrából ömlött a vér, szája pedig fölhasadt. – Hagyd el azt a lányt, és szakíts meg minden kapcsolatot az itteni barátaiddal, vagy mindet apád és Itachi sorsára jutattok! Remélem fölfogtad! – azzal távoztak.
Már késő este volt, amikor a férfi hazaért. Sakura idegesen ült a kanapén, mert nem értette mi történik körülötte. Amikor meglátta férje kisebesedett testrészeit.
- Úr Isten! – fogta meg szerelme arcát – Ki tette ezt veled? Aggodalmaskodott. Hasa görcsbe szorult.
- Hagyj! – lökte el a lány kezeit, majd hátat fordított neki.
- Jiraiyat megverték. A kórházban van. – suttogta. – veled is az tette, aki elintézte őt is? – hangja szomorúan hangzott.
- Miről beszélsz? – nézett a nőre. – Jól van? – ezek már teljesen más férfitól szóltak, minta akkor régen.
- Túl fogja élni. – jegyezte meg. - De Naruto.. - kezdett bele- ekkor a férfi megragadta a nő karját. Olyan tekintettel bámult rá mint még soha.
- Beszélj! – parancsolta.
- Naruto meghalt. – sírt. – Rájuk támadtak a saját házukban délután. Szíven lőtték. Abban a pillanatban meghalt, amikor a golyó eltalálta. – Sasuke nagyot nyelt, kiegyenesedett, elengedte a nőt, majd ismét hátat fordított neki.
- Menj haza Sakura. – a nő pupillái kitágultak.
- Még is, ezt most, hogy értsem? – szemei megteltek könnyekkel.
- Ahogyan hallottad! Elegem van! – fordult a nő felé – Nem érzem jól magam melletted! Azt akarom, hogy hagyj békén! Rohadt rosszul döntöttem, csak a pénz és az örökségem miatt vettelek el, hát nem érted? Semmit nem akarok tőled! Most pedig csomagolj és húzd el a csíkot! – Sakura sírni kezdett.
- Hogy nem vettem észre. – nézett maga elé – Hiszen, te egyszer sem mondtad azt, hogy szeretsz! Biztosan más nőkkel töltötted a napjaidat. De most már kimutattad a fogad fehérét. – nagyot nyelt, majd elmosolyodott. – de ne aggódj, békén hagyjalak és soha többé nem fogunk találkozni. Csak azt sajnálom, hogy nem vettem észre hamarabb, hogy megcsalsz…-suttogta.
- Nem erről van szó – lépett közelebb a nőhöz.
- Engem te ne akarj felvilágosítani! Hiszen te magad mondtad az imént, hogy nincsen rám szükséged! – majd fölszaladt a lépcsőn. A férfi még mindig egyhelyben állt. Még akkor is, amikor a nő leszaladt egy kisbőrönddel az emeletről. Megállt az ajtónál, majd férjére nézett. – Az ügyvédeddel küld el a válási pappírokat. Egy rohadt nagy lecke vagy az életemben semmi más! – Sasuke szíve megsajdult, majd akaratán kívül a nőhöz sétált és megsimogatta az arcát. Sakura lehunyta szemeit, és könnyei ismét hullani kezdtek – Kérhetek valamit? –suttogta. Sasuke nem szólt semmit. – Egy utolsó, első csókot? –érezte, hogy abban a pillanatban mindennek vége. A kapcsolatuknak, és az életének is. Férje lehajolt, majd ahogyan egy szerelmes férfi úgy csókolta meg a nő ajkait. Nem sokáig tartott, pár másodperc volt az egész, majd kinyílt az ajtó a nő távozott magára hagyva ezzel a férfit. Sasuke a zárt ajtó belül ült neki dőlve a falnak. Szemeit becsukta és azon gondolkodott hol baszhatták el az életét.
Alig egy hét telhetett el, amikor Zabuza meglátogatta Sakurát szülői házában a szükséges pappírokkal. Nagyon nehezen vette rá magát, de tudta ezt kell tennie. HA Sasuke ettől boldog lesz, akkor ő is. Keserűen elmosolyodott, majd alá írta.
Megtartották Naruto temetését. Az ifjú Uchiha örököst senki sem látta a környéken, pedig ő igen is ellátogatott legjobb barátja utolsó útjára. Éppenséggel csak a távolból figyelte őket. Nehezen dolgozta fel, hogy egyszerre ennyi embert elveszített. Magát hibáztatta a történtekért, mert ha akkor itt marad a városban ez mind nem így lenne.
Hinata már a hatodik hónapban volt. Sasuke elutazott Európába tanulni, Sakura pedig itt végzett el egy főiskolát. Jiraiyaval mindennap tartotta a viszonyt. Ő is alig bírta felfogni, hogy keresztgyermeke meddig ment el. Egy rossz viccnek gondolta. De ez nem az volt.
Pár nap elteltével Sakura a főiskola folyosóján sétált, amikor rosszul lett és elájult. Kórházba szállították ott pedig kiderült, hogy az elvállt nő állapotos. Egyhónapos. Alig tudta elhinni. Hatalmas lelkesedéssel mesélt róla szüleinek és barátnőjének. Viszont arról nem tudott dönteni, hogy Sauskénak beszámoljon e a történtekről. Úgy vélte végül is minek tenné? Hiszen a férfi küldte el őt a francba, Ő nem fog könyörögni semmiért sem. Semmit ne akar tőle. Viszont az nagyon boldoggá tette, hogy attól az embertől, fog gyermeket szülni, akit szeretett, és mindig is szeretni fog
Sasuke és Sakura nehezen búcsúzott el egymástól. A nő megígérte, hogy a hétvégén eljön hozzá és meglátogatja. Addig bírja ki, hiszen csak két napról van szó.
Aznap a férfi egy élelmiszerboltba ment vásárolni. Ott találkozott egy magas szőke hajú fiúval. Szmokingot viselt. Lesem tudta volna tagadni, hogy ki is az apja. Félre hívta a fiatal fiút, és bemutatkozott neki. Megtudta, hogy Boruto lett a neve, és anyjával él. Madaranak dolgozik.
- Anyám nem örül ennek.
- Meg is értem! Hagyd el őt! Sokkal jobb munkát is találhatnál! – a férfinak nem tetszett ez a dolog.
- Tudom, mit kell tennem! Miattad halt meg az apám ne oktass ki! – Sauske megragadta Boruto karját, majd visszarántotta.
- Ott sem voltam! Még meg sem születtél, amikor ez történt! Fogalmad sincsen az egészről!
- De van!
- Nincs! Madara megölte a családomat! – megszorította a szőke fiú karját. – Fogalmad sincs, hogy miben vagy benne! – ekkor megjelent az emlegetett szamár.
- No csak kit sodort erre az élet. Sasuke fiam! – kajánul elmosolyodott.
- Engem te ne nevezz fiadnak! Gondold át, a mit mondtam,, és keress fel, ha döntöttél! – majd magukra hagyta őket.
Sakura arra ért ahhoz, hogy férje alig áll a lábán olyan részeg. Már nagyon elege volt a férfi viselkedéséből. Sosem szerették egymást. Daisuke még is apjaként tekintett rá, pedig szíve mélyén érezte, hogy ez nem így van.
- Elegem van! El akarok válni! – ordította a nő.
- Nem mész te sehová! Elvállaltalak a fattyúddal együtt! Nekem köszönheted mindened, amitek van! – minden szavából csak úgy csöpögött a gúny.
- Igen? Akkor elmész te a jó büdös francba! Elviszem innen a fiamat és majd az ügyvédünk fölkeres a pappírokkal!
- A fiad nincs itthon, a haverjaival van! Biztos kurvázik! – kacagott. Sakura mérhetetlen haragra gerjed és lekevert egy pofont férjének, majd ott hagyta. Tizenegykor érkezett a hír, hogy Daisukénak balesete lett. A kocsival, amiben utaztak fölborult. Megsérült a mája és a szíve, valamint eltört a lába. Már a műtőben volt, amikor édesanyja beért hozzá. Az orvosok nem tudtak sokat mondani neki, csak annyit, hogy hamarosan ki jön az orvos, és válaszol neki.
Sasuke Jiraiya házában vacsorázott. A telefonja csörgött az asztalon, de ideje már nem volt, ahhoz, hogy fölvegye ugyan is kocsik parkoltak le a épületnél, akik valami lét öntöttek a ház falaira. Az Uchiha kirohant az épületből, de ekkor mellkasba rúgták, és a nappali közepén landolt. Pár maszkos férfi lépett be a szobába.
- Madara szívélyes üdvözletét küldi! – majd vállba lőtték, és tüdőn. – Ezek után távoztak. A régi házat fölgyújtották. A férfi megfogta a földön heverő mobilját és amennyire erejétől telt kikúszott a lángoló épületből. A kinti tónál pihent meg. Feje oldalra volt fordítva és látta a lángokat. Készüléken megnyomott egy gombot, majd hallotta, az üzenetet, amit Haruno Sakura hagyott.
- Szia. Tudom, hogy már túl késő minden, de el fogok válni Gaaratól. Szeretném, hogy tudj valami – rövid szünet – Akkor régen, én teherbe estem, és szültem egy fiút. Szültem egy kisfiút Sasuke. – a telefonon keresztül hallatszódott a nő sírása – Ami gyerekünk, és most itt fekszik élet halál között. Súlyos balesete volt, és nem biztos, hogy túl fogja élni. Én, én nem akarom őt is elveszíteni. Kérlek, mond, hogy szeretsz... -majd letette. Sasuke már akadozva vette a levegőt. Volt még annyi lélek energiája, hogy megnyomja a visszahívás gombját, a nő rögtön felvette.
- Sze-szeretlek…-Ott feküdt a fűben, tőle pár méterre pedig az égő ház. A tűzoltók már kiértek és oltották az épületet. A tóban visszatükröződött a lángok. Szemei nyitva maradtak, amikből pár kósza könnycsepp hullott a fűbe. Pár másodperc alatt lepergett előtte minden. Gyermekkora, Itachi, apja, Jiraiya és felesége. Naruto. Titkolta bár ő első látásra szerelembe esett az akkor még faital lányba Sakurába. Megbabonázta maga a viselkedésével. Elválltak, majd ismét találkoztak. Az élet így akarta, hogy ők ketten újra együtt legyenek, bár elkell mennie úgy teszi meg ezt az utat, hogy tudja hagy itt magából valamit, valakit. Daisukét.
Pár nap elteltével Daisuke egészségesen kikerült a kórházból. Sakura megtudta, hogy Jiraiya háza leégett. Egy ügyvéd jött látogatóba hozzá.
- Ön jól ismerte az ott lakó férfit Uchiha Sasukét? – a nő bólintott – Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a férfi elhunyt. Részvétem. – kezet fogtak, majd távozott.
A nő legalább tíz percen keresztül egy helyben állt. Többször megismételte a szavakat, amik elhagyták az ügyvéd száját. Az a férfi, akit szeretett, és akinek gyermeket szült. Már nincs többé. Tőrt zúzott, miközben könnyei megállás nélkül hullottak. Megint, megint ezt kellett megélnie, amikor pont egymásra találtak volna. Elveszítette. Megkeseredve ült a nappali kellés közepén. Az élet csúnyán elbánt vele. Miért őt? Miért pont Sasukét kellett elvinnie? Megbánt minden rosszat, amit valaha elkövetett az életben. Még is neki kell bűnhődnie.
Két év telt el. Daisuke ekkor már egyetemre járt. Sakura elvégzett egy programot, ami gyerekekkel foglalkozhat. Ez volt az ő nagy álma. Gaaratól elvált és most már azt csinál, amihez ért. Éppen a temető felé tartott, hogy elveszített szerelmét láthassa, amikor is csörögni kezdett a telefonja.
- Szia. – szólt bele.
- Szia! Képzeld anya! Megtudtam ki volt az -az ember akinek az életemet köszönhetjük. – ecsetelte boldogan.
- Na haljuk! – majd bevett egy kanyart. Az anyós ülésen ott hevert rengeteg szebbnél szebb virág.
- Uchiha Sasukénak hívták. Oda valósi abba a városba ahol régebben te is laktál. Ismerted őt? – már otthon a szobájában ült, és gépezett.
- Igen. Nagyon jól ismertem. – halványan elmosolyodott.
- Ez nagyszerű! Mesélsz nekem róla igaz? – szólt bele boldogan a készülékbe.
- Persze! Rengeteg mindent tudok neked mondani róla. Rokonod. – suttogta.
- Ez nagyszerű! Ő volt az, aki megmentett engem anyu. Én, én úgy, hogy már nem él akkor is örökkön örökké hálás leszek neki, és remélem egyszer összesodor, majd vele a sors a túlvilágon. – Sakura sírni kezdett. – Minden rendben?
- Persze kicsim, csak eszembe jutott pár emlék. De most mennem kell. Szeretlek! Szia!
- Szia. – majd letették.
Mindenki utálja, ha olyan személyt veszít el, aki a számára nagyon kedves. Ez a mindennapi életben is előfordul. Egyikünk sem tehet arról, de muszáj elfogadnunk a tényt, ha elbúcsúzunk és eljön a vég, egyszer úgy is találkozunk. Egy jobb helyen.
„
- Látlak még? – kérdezte megható aggodalommal.
Elmosolyodtam. – Hát persze.
- Holnap? – kérdezte.
- Ne ugrálj annyira szöcske. – tanácsoltam. – Nem akarsz te túlbuzgónak tűnni.
- Igazad van, ezért javasoltam a holnapot – mondta. – Ma éjjel szeretnélek viszontlátni. De hajlandó vagyok végigvárni az egész éjszakát és a holnapi nap nagy részét.
Csillagainkban a hiba”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia!
Nagyon köszönöm neked, hogy elolvastad és jó élményt nyújthattam számodra. Igyekeztem a saját ötletem és persze az olvasóknak is eleget tenni. Többen is jelezték felém, hogy ne öljem meg benne Sauskét ezért is lett két vége.
Én a film végén sírtam el magam.^^
Köszönöma véleményed!
Csidli