Egy hét telt el azóta, amióta megszületett Uchiha Sasuke és Hyuuga Hinata közös gyermeke. A kislányt Uchiha Hana nevet kapta. Azért kapta ézt a nevet, mert november hetedikén született, amikor már javában ősz van. A miniszter nehezen fogadták el, hogy lány született. Sasuke sokat foglakozott lányával. Amikor volt egy kis ideje meglátogatta. Úgy érezte, megpróbál boldog lenni Hinatával. De ekkor Mikoto bejelentette, hogy fiának eljött az ideje, hogy ágyasa legyen.
- Izuminak hívják, ő Fuschida miniszter nagyobbik lánya. Okos, szép, és jómódú. Kiadtam a parancsot, hogy holnap legyen az ágyas szertartás. Második rangot adtam neki. –tette fia elé a rendeletet.
- Cselekedj úgy, ahogyan óhajtasz! – bólintott.
Hinatát rettenetesen zavarta az új ágyas érkezése. Látta már a lányt, és nem volt neki szimpatikus. Ilyen anyámasszony katonája, akinek, ha letörik a körme, elkezdi sírást.
- Felség! – hajolt meg.
- Sakura-chan! – mosolyodott el Hinata. Mindig örült, amikor a lány meglátogatta őt. – Hallottad a hírt, hogy a férjemnek ágyasa lesz? – ültek le a császárné lakosztályában.
- Nem –lepődött meg.
- Édesanyám második rangot adatott neki. Fuschida miniszter úr nagyobbik gyermeke.
- Akkor biztosan szép, és okos, ha a sama őt akarja ágyasnak.
- Á, ha hiszed, ha nem én nagyon utálom azt a nőt! – fintorodott el. – Egy idegesítő perszóna! Egyet szóljon, én biztos kiadom az útját. – Sakura nevetett.
- Felséged nem adja könnyen magát. – mosolygott.
- Hát de nem? Te mit tennél a helyemben? HA egy rossz szava lesz a lányomhoz, én biztosan kitekerem a nyakát! – Hinata, amióta anya lett, igazán megemberesedett. De ez az előnyére válik sok helyzetben.
- Igaza van felség, az ön helyében szerintem mindenki így viselkedne. – mosolygott.
Aznap este Sakura a tónál sétálgatott. Azon gondolkodott, amit Hinata-sama mesélt neki. Új ágyas. Új feleség. Új gyermek. Ideje lenne tovább lépnie.
- Sakura. – a lány megfordult, és Sasuke lépett melléje.
- Felség! –hajolt meg.
- Te még itt? – lepődött meg.
- Csak szükségem volt egy kis friss levegőre. De már indulok is. – hajolt meg.
- Nem kell sietned, sétáljunk egy kicsit. – intett fejével a tónál vezető útra.
- Kérem uram, nem rég beszéltük meg, hogy többé nem beszélünk.
- Akkor sétáljunk úgy, hogy nem beszélgetünk. – már sötét volt.
Tettek pár métert, úgy, hogy egyikőjük sem szólalt meg. Sakura szerette volna megkérdezni, hogy várja e az új ágyasát? Milyen az apa élet? Ön is észrevette, hogy Hinata-sama mennyire megváltozott? De nem tette.
- Holnap kapok egy új feleséget. – jegyezte meg inkább csak magának.
- Igen, már hallottam róla. –nézett maga elé.
- Anyám választotta. Ha a feleségem fiút szült volna, akkor is így kellett volna rendelkeznie szóval mindegy. – vett egy mély levegőt.
- Felségednek örülnie kellene.
- Minek? Nem azt mondom, hogy nem lesz jó, ha feszült vagyok, vagy hasonló. De nem hiszem, hogy szeretném.
- Igen, az jó dolog, ha valaki azt szereti, akit elvett. Biztos Hinata-sama örül ennek. Látszik, hogy oda van önért. – mosolygott.
- Akárcsak te. Nem igaz? – nézett a lányra.
- Ez már az én magánügyem! Ha pedig tudni szeretné – állt meg és Sasuke szemeibe nézett. – van valaki, akivel találkozom mostanában, és úgy vélem, hogy tudnék vele közös jövőt alapítani. Szóval önnek nem kell tartania semmitől sem! – rázta meg a fejét.
- Valóban? –nézett a lányra rosszallóan.
- Igen! Hamarosan férjhez megyek! Jobb is lesz így. Igen beismerem, eleinte még szerettem önt. De amióta megismertem ezt a férfit, megváltozott a véleményem.
- Milyen az a férfi? – tért a lényegre.
- Olyan, amilyen ön sosem lesz! – azzal fogta magát és ott hagyta a császárt forrni a saját mérgében.
Másnap, megtartották Izumi szertartását. A nő úgy kelt-járt a palotában, mintha ő lenne maga a császárné, persze ez Hinata figyelmét sem kerülte el.
- Felség! – hajolt meg előtte.
- Nem bánnám, ha türtőztetnéd magad! Lehet, hogy ez a fajta viselkedés, elment ott ahol laktál, de ez itt a császári udvar! – Hinata higgadt volt, még mosolygott is.
- Bocsásson meg! – hajolt meg. – Én még új vagyok itt, de igyekszem teljesíteni az ön kérését. – hízelgett. A császárné kíséretével elment Izumi mellett, majd pár lépés után meg állt.
- Ezt nem kérésnek szántam. Ez a parancsom! – majd távozott.
Naruto és Sasori az új ágyas érkezését beszélték. Ők is hallottam arról, hogy az úrnő, kedve szerint parancsolgat mindenkinek.
- Ez a császárné feladata. Ha neki nem tetszik, akkor, majd tesz róla, hogy változzon. – a Hatake férfinak sem tetszett, hogy egy ilyen hárpia érkezett a birodalomba, de nem tudtak, mit tenni ellene.
- Oké, de akkor is. Elkezdi nekem, hogy én még is miért vagyok ebben a ruhában. Hát mondtam neki, hogy a testőrség főkapitánya vagyok. Erre azt mondja, majd teszek róla, hogy ne legyél. – sértődött meg az Uzumaki.
- Ez nem a te hatásköröd, majd a belső udvar elintézi a dolgokat. – csóválta meg a fejét.
Már hatóra tájt járt az idő, amikor Mikoto ellátogatott fiához.
- Ezt, hogy értsem? – ráncolta össze a szemöldökét.
- Fiam. Sajnos Hinata kislányt szült, de neked első sorban fiú utódra van szükséged. Kötelességed van ma este, amit te is tudsz. Izuminak, ma van itt az első éjszakája, és mint tudod, veled kell elhálnia. – hanga komolyan csengett, ellentmondást nem tűrően.
- Nincs kedvem hozzá!
- Ez nem kedv kérdése fiam! Hallottam én is a pletykákat, miszerint Sakurával sokat vagytok együtt! Te is tudod, hogy ő nem lehet a császári udvar tagja!
- Madara azt mondta nekem, hogy valaki nem a rangjától lesz nemes, hanem, ha a szívében nemes dolgok vannak, egy szegény is lehet előkelő. – Mikoto sóhajtott.
- Sajnálom! De én nem engedem ezt a lányt a belső udvar női tagjai közé!
- Ezt, majd én eldöntöm! Amúgy sem értem, honnan jött ez le neked, hogy én egyáltalán akarnék is valamit tőle!
- Nem vagyok vak gyermekem! Megmondtam! Nincs helye az udvarban! – azzal felállt, majd távozott.
- Asszonyom!
- Hozd elém azt a lányt!
Izumi a lakosztályában ült, és az estén jártak a gondolatai.
- Szerinted Ai? Sasuke is jó pasi? – tűnődött el.
- Asszonyom, ez nem az én hatásköröm! Én csak felséged első udvarhölgye vagyok! – hajolt meg.
- Attól még ábrándozhatsz velem! – csapott az asztalra.
- Bocsásson meg!
Sakura az anyacsászárnéval szemben ült. Érezte, hogy valami nem stimmel.
- Mi van közted és a fiam között? – tért a lényegre. A Hatake lánykérdőn nézett az úrnőre.
- Ezt nem értem. – sápadt el.
- Mit nem értesz azon, hogy mi van közted és Sasuke között?
- Magát a kérdést sem értem felség. Miből gondolja azt, hogy bármi is lenne közöttünk? – idegeskedett.
- Nem vagyok vak Sakura. Mások is beszélik az udvarban, hogy sokat vagytok együtt. – lett nyugodtabb. – Ma a fiamnak az estét együtt kell töltenie Izumival. Ez kötelessége. Ha kitudódik, hogy esetleg, Sasuke nem ment el, akkor ez nagy szégyent jelentene az ágyasnak. Érted?
- Igen! Természetesen tisztában vagyok az ilyen szabályokkal. – bólintott.
- Én nem tudom, hogy a fiam, érez e irántad valamit, vagy sem. De nem engedhetem meg, hogy az udvarba kerülj, mint császári ágyas! Nem hozna senkire sem jó fényt, ha bekerülnél köreinkbe!
- Nem is akarok! – vágott az úrnő szavaiba.
- Helyes! Ezért úgy döntöttem – tolt egy borítókat a lány elé. – Ebben van kétszáz jen. Higoshi a bácsikám. Ő, holnap reggel egy császári küldöttséggel Kínába indul. Te is velük tartasz! – Sakura hasa görcsberándult.
- Ez felesleges! A pénzét tartsa meg, nincs szükségem semmilyen pénzre, sem öntől, sem pedig senki mástól! Anélkül is elakartam hagyni az udvart!
- Valóban? – vonta föl a szemöldökét.
- Valóban! – állt fel. – Most pedig távoznék!
- Még valami! Soha többet ne gyere vissza! Köszönjük az eddigi szolgálataidat, de többé nem vagy itt kívánatos személy! – Sakura meghajolt és távozott. Mikotonak nem esett jól, hogy így kelet viselkednie. De a szabály, az szabály.
Sasuke éppen a fővárosban Sasorival, és Narutoval álruhában járkáltak.
- Tehát akkor, a földbirtokosok jobbágyikra több adót vetnek ki, mint az meg van engedve? – Sasuke hátra tett kézzel sétált a főutcán.
- Igen felség! Valamint, mint kiderült, Armin miniszter eladta összes vagyonát azért, hogy felmentsék őt büntetése alól. – Naruto egyik keze kardján tartotta.
- Valóban? – kaján mosolyra húzódott szája.
- Igen! Azt is beszélik, hogy ő felséged új ágyasának keresztapja. – Sasuke ránézett.
- Valóban? – emelte föl szemöldökét.
- Igen!
Már késő este volt, amikor a császár visszatért az udvarba Jugoval, és Narutoval az oldalán. Sakura észre sem vette az uralkodót, csak akkor, amikor közvetlen az megállt előtte.
- Uram! – hajolt meg. A lány összepakolta összes holmiját, azokat cipelte egyik kezében.
- Nocsak. – nézett a csomagra – Minek ez a sok holmi?
- Én haza viszem az összes dolgaim, amit itt feleslegesnek véltem. – hazudta.
- Most az őszhöz képest igazán jó idő van. Mit szolnál ahhoz, ha elmennénk sétálni a városban? – ajánlotta fel.
- Szerintem ez nem jó ötlet. Felségedet várják ma este.
- Akkor máshogy mondom. – mély hangja semmi bíztatót nem árult el. – Parancsolom, hogy gyere velem! – a lány ránézett, majd meghajolt jelezve értette.
Az árusok jobbnál-jobb dolgokkal csalogatták magukhoz az embereket. Esténként sokan vásároltak, hiszen, voltak, akik csak ekkor értek rá. Sasuke és Sakura betértek az egyik fogadóshoz. Leültek odakint, egy fapadhoz.
- Mivel szolgálhatok? – egy fiatal húszas éveiben járó nő rekedtes hanggal kérdezett.
- Én rizsgombócot kérek, és egy zöldséges ramant. Te? – nézett a szembeülőre.
- Én csak ráment.
- Rendben van, nemsokára visszatérek. – azzal távozott.
- Akkor, most elmondhatnád, hova mész?
- Hogy? – lepődött meg, hajába belekapott a szél.
- Nem nagyon szoktam látni, azt, hogy valamikor is ekkora batyuval térsz haza. Történt valami? – Jugo és Naruto ott álltak tőlük három méterre.
- Dehogy! Csak, ezek fölösleges dolgok az udvarban.
- Sosem tudtál hazudni!
- Felséged pedig mindig, olyanokba üti az orrát amibe nem kéne! – sóhajtott
- Megtehetem! Én vagyok az uralkodó, mint azt te is tudod! – komolyodott el.
- Igen! DE nem kellene ilyesmivel foglalkoznia! Ami pedig azt illeti, későre jár!
- Maradj szépen a helyeden! – parancsolt rá.
- De uram!
- Éhes vagyok!
Sakura látszólag beduzzogott, Sasuke ezt csak megmosolyogta. Az ételt nem sokra rá kihozták. A császár még egy üveg szakét is rendelt.
- Van egy ötletem! – megragadta lány karját, és a zsebéből kikapott vagy harminc jent, majd távoztak.
- Na de uram! – Sakura alig bírta tartani a tempót, Jugo és NAruto is szaladtak.
- Ma van az ősz ünnepe igaz? Azért vannak ennyire sokan! – a lány csak bólintott. – Rendben, akkor várj meg itt! – Sasuke az egyik árushoz ment, és vett valamit. – Ezek kívánságlámpások. – mutatott rájuk.
- Tudom mi az! – jegyezte meg a lány.
- Hamarosan, mindenki meggyújt egyet, és ráírja, amit gondolnak. Tessék, ezt az eladótól kértem kölcsön. Írj rá valamit! – a lány bólintott. Ő csak azt írta rám, hogy szerencse. Sasuke is írt valamit, majd visszavitte az eladósnak az ecsetet. – a városban hangosan szólt a zene, mindenki boldog volt. Alig pár perc telt el, és a lámpások már a levegőben voltak.
- Mit írtál rá? – kérdezte az Uchiha.
- Ezt én is kérdezhetném. – nevetett.
- Életálmok.
- Szerencse.
Sokáig voltak kint. Beszélgettek, Sasuke vett egy csomó édességet, persze ő nem igazán van oda értük inkább csak Sakurának vette őket.
- Várjon meg itt! – hajolt meg a lány. A mai nap miatt úgy döntött ő is vesz valamit a férfinak. Vett egy cseresznyevirág alakú brosst. Nem adta oda a férfinak, más tervei voltak vele.
- Na mit vettél? – érdeklődött.
- Semmi különöset. – majd tovább sétáltak a tömegben. Sasuke vett a lánynak egy kimondott, hajdíszeket, minden női holmit, amire azt gondolta jól állna neki.
- De uram!
- Elhallgass! Most ilyen kedvem van! – a lány kinevette. – Te, te most kinevetsz engem? – lett ideges?
- Igen! Kinevetem felségedet. – nevetett tovább.
- Hát jó legyen! – oda ment a lányhoz, megragadta, és elkezdtek táncolni.
- Felség! – lett ideges.
- Mi van?
- Ön tényleg gőgös!
- Te pedig bosszantó vagy! – Naruto és Jugo a távolból figyelték őket, és mosolyogtak. Persze az Uzumakinak fájt ezt látni, de mindig azt mondogatta magának, ha a lány boldog, akkor ő is az lesz.
Haruno Sakura más néven Hatake Sakura későn ért haza. Bátyja még ébren várta őt.
- Hol voltál?
- Az ősz ünnepen.
- A császárral?
- Igen?
- Megmondtam neked, hogy csak bajba kerülsz, ha vele mutatkozol!
- Ez volt az utolsó alkalom! Holnaptól kezdve nem dolgozom a palotában! Ami pedig azt illeti. Szeretném, hogy helyeztesd át magad egy másik tartományba. Nem szeretnék többé itt lakni!
- Biztos vagy ebben?
- Igen!
Másnap délben, Naruto szaladt a palotába, hogy beszéljen a császárral. Nem értette, hogy barátja, miért akar elmenni.
Sasukét reggel meglátogatta Sasori, és arra kérte a felséges urat, hogy hagy járhassa körbe ezt a csodálatos országot. A Hatake férfi Hiroshimába akart leginkább szolgálni.
- Mire véljem ezt az utat? – Sasuke okos férfi volt. Tudta itt nincs minden rendben.
- Tudja felség én valójában Kínából származom. Véletlen műve az, hogy én itt vagyok. Szeretném jobban megismerni az országot. Ezért kérem helyezzen át!
- Rendben. Legyen hát! Megengedem, hogy egy teljes évet szolgálj, ugyan úgy megtarthatod a rangodat! A törvényszék képviseletében tanulmányozod az országot!
- Köszönöm! – hajolt meg, majd távozott.
Naruto egész úton azon gondolkodott, amit reggel Sakura neki mondott.
„-Miért akarsz elmenni?" – szinte már sírt.
- Te is tudod, hogy ez lesz a legjobb megoldás. Sasukénak sem szeretnék problémát okozni. Elmegyek jó messzire!
- Biztos, hogy ezt akarod? – keseredett el-
- Igen! És kérlek ne gyere utánunk! – ölelte meg. – Ezt ad át Sasukénak! – nyomott egy levelet a kezébe.
- Mikro indultok?
- Amikor Sasori visszatér. – sírt.”
Naruto átakarta adni a levelet a császárnak, de kötelességei elszólították onnan. Délután lépett be a nagyterembe.
- Segíthetek valamiben? - nézett barátjára Sasuke.
- Felséged tudja, hogy Sakura-chan elhagyta a fővárost? – hajolt meg.
- Hogy? – nézet szúrós tekintettel a szőke hajú férfira.
- Gondolom, már önnek is tudomása van a lány érzelmeiről ön felé.
- Nekem azt mondta udvarlója van.
- Dehogy! Semmiféle férfi nincs az életében, egyedül felséged az, aki iránt valaha is érdeklődött. Sajnos úgy hozta a sors, hogy el kellett hagyni az udvart, ugyan is támadások érték őt felséged édesanyától. Sakura-chan arról is értesített, hogy ma amikor bejött, hogy visszaadja a belépőjét Izumi asszony megállította őt, és kurvának nevezte. Kérem felség, ha önnek jelent valamit, akkor ne hagyja ezt! – hajolt meg. – Arra kért, hogy ezt adjam oda! – átnyújtotta a levelet.
Sasukénak semmi kedve nem volt az egész dologhoz. Még a levelet sem akarta elolvasni, de valami oknál fogva még is megtette.
„Felség kérem, bocsásson meg szemtelenségemért, és azért amiért nem búcsúztam el személyesen. Úgy gondoltam eljött az ideje annak, hogy elhagyjam felségedet, és az udvart. Nem személyes ügy. Remélem, megérti az érzéseim, és elfogadja a döntésem. Kérem, hogy soha többet ne keressen! Barátként búcsúzom el öntől. Vigyázzon magára, és családjára!
Sakura”
Sasuke talált a levélben egy cseresznyevirág brosst. Felállt, és a levéllel a kezében az anyjához ment.
- Fiam, mit jelentsen ez a viselkedés! – nézett gyermekére Mikoto. Az csak haragos tekintettel mérte végi a földön ülő nőt.
- Nem meg mondtam, hogy ne avatkozz az életembe? – emelte fel a hangját.
- Miről beszélsz? – tette úgy, mintha nem értené őt.
- Arról, hogy Sakura elment, mert te nem tudtál uralkodni magadon!
- Csak érted tettem fiam!
- Valóban? Ha értem tetted volna, hallgattál volna, és a seggeden maradsz!
- Hogy beszélsz? Erre tanítottalak?
- Én csak azt nem értem, hogy miért szólsz bele mindenbe?
- Tegnap este nem voltál Izuminál! Tudtam, hogy ez lesz, ezért arra kértem a lányt, hogy tűnjön el mindannyiunk életéből!
- Ha én azt akarom, akkor teszek róla! Hogy jössz te ahhoz, hogy beleüsd az orrod az életembe? Én vagyok a császár, és annak a két nőnek is a férje! Sakura az én barátom, nem a tied! Foglalkozz a saját dolgoddal! Nem kértem bébicsőszt!
- De fiam!
- Soha többet meg ne tudjam, hogy ezt teszed, különben úgy is tudok viselkedni, mintha idegenek lennénk!
- Hát ennyire fontos neked ez a szolgáló?
- Ő nem csak egy szolgáló anyám! Ő és Naruto az életem részei! Nekik köszönhetem azt, hogy itt vagyok! Te ezt nem értheted! Igazán sajnállak. Remélem, egyszer megváltozik a véleményed vele kapcsolatban is. – megfordult, és elindult az ajtó felé.
- Szereted? – kérdezte undorodva,
- Semmi közöd hozzá! – majd távozott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia! :)
Örülök, hogy tetszik. Most küldöm! :)
~ CSildi