Tayuya cigarettára gyújtott, ami akkor volt szokása, ha ideges volt, mivel nem igazán volt az a fajta, aki gyakran szokott dohányozni. Ha mégis rágyújtott, akkor az csak azért volt, hogy levezesse azt a feszültséget, amit érzett. Most is ezért gyújtott rá. Mélyen letüdőzte a marófüstöt, majd kifújta azt, aztán tekintetét a mellette ülő lányra emelte, aki maga elé nézett, és nem mert felnézni rá. Most is álruha volt rajta, de nem olyan, mint amilyen a múltkor, hanem valami egészen más volt most az álruhája. Szemüveget viselt és hosszú, barna parókát hordott. Ruhája úgy nézett ki, mint egy egyetemista lány, de a látszat csalt. Ő még mindig ugyanaz a tizenhat éves lány volt, csak az álöltözete tette őt sokkal idősebbé. Pain valóban az álcázás nagy mestere volt. Még Tayuya is alig ismerte fel ebben a ruhában, amikor eljött hozzá látogatóba. Csak az a nyakörv rontott az összképen, amit még mindig viselt a nyakában, jelezve ezáltal, hogy ő kinek is a tulajdona valójába. De ezt Tayuyán kívül senki más nem tudta, hogy ő annak az Uzumaki Narutónak a szeretője volt, aki Japán egyik leghíresebb maffia főnöke volt. Ez az álruha is csak arra szolgált, hogy erre senki se jöjjön rá. Tayuya még egyszer beleszívott cigarettájába, majd hűvösen megszólalt...
- Nos, vegyük át még egyszer az egészet, mert lehet, hogy nem jól értettem... – Mondta Tayuya hidegen, és Hinatára pillantott, aki még mindig maga elé nézett. – Azt akarod nekem bemesélni, hogy beleszerettél abba az alakba?
Hinata felsóhajtott. Nem értette, hogy mit kéne ezen még magyaráznia. Persze megértette, hogy Tayuya most teljesen le van sokkolódva ettől a hírtől, de ő nem azért mondta el neki, hogy aztán kioktatásban részesítse... bár azért számított valami hasonlóra.
- Ez nem új keletű, Tayuya... – Válaszolta a fiatal lány alig hallhatóan. – Én már akkor beleszerettem, amikor először találkoztam vele. Akkor még nem tudtam róla az igazat.
- Aha... – Volt Tayuya válasza, majd ismét szívott egyet cigijéből. Hogy mindig is tetszett a lánynak a férfi, az nem volt újdonság számára. Ezt már akkor észrevette, amikor állandóan róla beszélt, valahányszor a férfi felbosszantotta őt a piszkálódásaival. Na de, hogy szerelmes legyen belé? Arra még ő sem számított. – Na és mit vársz, mit mondjak erre? Te vagy a hülye, hogy ezt érzed iránta. Minek szerettél belé?
Hinata a vörös hajú lányra kapta dühös szemeit. Most mit piszkálja őt? Nem képes felfogni, hogy ez az érzés akkor alakult ki benne Naruto iránt, amikor először találkoztak egymással? Hiszen akkoriban fogalma sem volt arról, hogy mégis kicsoda valójában. Nehogy már elítélje valamiért, amiről azt gondolta, hogy a legcsodálatosabb érzés a világon. Csak éppen rossz emberbe szeretett bele, ennyi az egész. Ilyen szerencsétlen is csak ő lehet. Bár, mintha Naruto említett volna neki valami olyasmit, hogy szeretett volna vele egy normális kapcsolatot kialakítani, amikor azt gondolta, hogy ő csak egyszerű lány. Csak aztán elvetette ezt a gondolatot, amikor megtudta, hogy ő is egy prosti. Lehet, hogy ő is érzett iránta valami hasonló dolgot? Mert ha normális kapcsolatot akart vele kialakítani, akkor lehet, hogy a férfi is szerelmes volt belé?
- Mi az? – Szólalt meg Tayuya összevont szemöldökkel, amikor látta a lány elgondolkodó arckifejezését. – Mi jutott eszedbe? - Hinata ráemelte pillantását, mint aki éppen álmából ébredt volna fel, de nem így volt. Valójában nagyon mélyen elgondolkodott.
- Semmi különös... – Válaszolta a Hyuuga lány nyugodt hangon. – Csak az jutott eszembe, hogy lehet, hogy Naruto is szerelmes belém? Vagy csak én gondolom ezt rosszul? - Tayuya gyanakodva nézett végig a lányon, mivel azt gondolta, hogy így próbálja meg kimenteni magát a helyzet alól, de azért nem tett semmilyen gúnyos megjegyzést.
- Attól függ... – Mondta Tayuya nyugodt hangon. – Mire alapozod a feltevésedet?
- Csak arra, amit korábban mondott nekem. – Vallotta be a fiatal lány. – Korábban azt mondta, hogy szeretett volna velem normális kapcsolatot kialakítani, még mielőtt megtudta volna, hogy mivel is foglalkozom valójában. - Tayuya felsóhajtott. Ne legyen ennyire naiv. Nem azért mondta ezt neki, mert szerelmes lett volna belé.
- Fenéket! – Válaszolta Tayuya, miközben fölállt helyéről, mire Hinata értetlenül nézett fel rá. Tayuya az ablakhoz lépett, majd kinézett rajta. Szemei azonnal észrevették azt az autót, ami az épület előtt parkolt, és az előtte álló magas férfit, aki csak arra várt, hogy a kislány végre kijöjjön onnan. Tayuya szemei hűvösen csillogni kezdtek. Mindig dühöt érzett, valahányszor eszébe jutott, hogy Hinata mégis, kinek a szeretője volt valójában. Egy jakuza vezéré, aki állandóan azt nézte, hogyan alázhatná meg a lányt. Fogalma sem volt arról, hogy milyen ember lehet Naruto valójában, de úgy igazából nem is akarta tudni. Neki elég volt az a tény, hogy ő egy jakuza vezér. Egy közönséges bűnöző, aki tönkre tette legjobb barátnője életét azáltal, hogy a szeretőjévé tette őt. Mély megvetést érzett irányában.
- Nyilván elege volt már a prostikból... – Szólalt meg tayuya váratlanul, majd a lány felé fordult, aki értetlenül nézett rá. – Szeretett volna egy normális kapcsolatot, de nem azért, amire te gondolsz. Felkeltetted az érdeklődését ez igaz, de nem szerelemből, az már egészen biztos. Ha szeretne, nem gyűlölne téged azért, ami valójában vagy.
Hinata lesütötte tekintetét. Kissé rosszul esett neki az, amit barátnője mondott neki, de el kellett ismernie, hogy igaza van. Ha Naruto szeretné őt, akkor nyilván nem így bánna vele. Bár az igaz, hogy nem bánt vele rosszul. Sőt, néhány nappal ezelőtt beszélt neki a múltjáról, és ez egy kicsit elgondolkodtatta. Minek beszélt neki arról, hogy mi történt vele a múltban, ha nem azért, mert azt akarta, hogy megismerje őt?
- Nem is tudom... – Nézett fel ismét a férfira a fiatal Hyuuga. – Naruto nem gyűlöl engem. Őszintén közeledik hozzám, ráadásul egészen rendesen viselkedik velem. Én vagyok az első szeretője, akivel törődik. Ha nem így lenne, akkor nem törődne azzal, hogy bajom esik, ha kiteszem a lábam az utcára. Törődik velem, és egyáltalán nem akar rosszat nekem. Ezért is kell álcáznom magam, hogy senki se jöjjön rá arra, hogy ki vagyok valójában. Különben sokan megpróbálnának ártani neki, ha mégis rájönnének. - Tayuya bólintott.
- Mindezt értem... – Válaszolta higgadtan. – De akkor is a szeretője vagy. Azért törődik veled, hogy ne érezd rosszul magad nála. Lehet, hogy normálisabban viselkedik veled, mint a többi szeretőjével, de ez még nem jelent semmit sem.
- Azért törődik velem, mert nagyon hasonló gyerekkorunk volt. Ő is az utcán nőtt fel. Neki is küzdenie kellett az életben maradásért. Igaz, hogy ő nem volt prosti, de neki sem volt könnyű az utcai élet.
- Viszont neki sikerült felküzdenie magát a ranglétrán, míg te neked nem. – Mondta Tayuya hűvösen és szemei komoran csillogtak. – Ha annyira átérzi a helyzetedet, akkor engedjen el, és engedje, hogy valóra váltsd az álmaidat. De ha nem képes erre, akkor nem különb azoknál az embereknél, akik kihasználnak másokat. És nekem van egy olyan érzésem, hogy ő nem fogja engedni neked, hogy jobb életet próbálj meg élni valahol távol, messze tőle. Magának akar, és nem is fog elengedni soha. Csak akkor, ha meghalsz. - Hinata egész testében megfeszült ettől. Szemei kissé riadtan megcsillantak, majd aztán elkomorodtak. Egy pici reményt sem akar ébreszteni benne?
- Ez még nem jelent semmit sem... - Mondta, de Tayuya a szavába vágott.
- Jaj, Hinata! – Mondta Tayuya, és közelebb lépett a lányhoz, majd lenézett rá. – Ne légy már ennyire naiv! Ha az a fickó valóban érez irántad bármiféle empátiát, akkor mit számít az? A tényen akkor sem változtat. Naruto egy jakuza vezér, és az is marad örökre. Te pedig bármennyire is szeretnéd, nem leszel más számára csak egy szerető, akivel akkor játszadozhat el, amikor csak akar. Nem fog miattad az elhatározásán változtatni, még ha egy picit hasonlítotok is egymásra. Ne táplálj hiú reményeket.
Hinata hidegen nézett Tayuyára, miközben mélyeket lélegzett. Teljesen lerombolta az illúzióit arról, hogy Naruto képes lenne irányában megváltozni, és nem tekintene rá többé, mint szeretőre, hanem mint szerelmére, akiért bármit megtenne. Azonban, amit Tayuya mondott neki, teljesen lerombolta azt a vágyképet, amit kialakított magában. Reménye teljesen elszállt, és rá kellett jönnie, hogy barátnőjének sajnos igaza van. Ha álltatta is magát, akkor azt csak feleslegesen tette. Naruto csak egy embert fog szeretni, és az Sakura. Őt soha sem fogja úgy szeretni, mint ahogyan Sakurát. A Hyuuga lány szomorúan maga elé nézett, és ettől Tayuya szíve összeszorult. Sikerült csalódást okoznia neki, holott ő csak az igazat mondta el neki.
- Hülye vagyok, igaz? – Szólalt meg Hinata csöndesen, és még mindig maga elé nézett. – Próbáltam magamat meggyőzni valamiről, ami nem is létezett soha sem. Csak én akartam azt, hogy igaz legyen. - Tayuya nyelt egyet. Nemigen tudta, hogy most mit is válaszoljon neki. Ilyen mély csalódottságot még soha sem látott Hinata arcán.
- Talán nem kellett volna... – Mondta Tayuya halkan, és erre már a Hyuuga lány ráemelte tekintetét. – Ezzel csak még nagyobb fájdalmat okoztál magadnak. Meg kéne próbálnod nem szeretni őt. Talán akkor nem fájna neked ennyire, amiket veled művel.
- De mit csináljak, ha annyira szeretem, hogy képtelen vagyok nem szeretni őt? Ő mindig tenni fog arról, hogy őt szeressem, még ha nem is szándékosan. Képtelen vagyok úgy tenni, hogy nem szeretem őt.
- De csak szenvedsz tőle! Az az ember nem akarja, hogy szerelmes legyél belé.
- És?! – Kérdezte Hinata elkeseredve, miközben kezeit ökölbe szorította térdein, és lehajtotta fejét. Arcán könnyek folytak végig, amitől Tayuya ismét fájdalmasan nézett rá. A lány könnyei kezeire estek, és szíve egyre fájdalmasan dobbant. – Én tehetek róla, hogy szeretem őt? A szívemet azért mégsem irányíthatja!
Tayuya nem tudott erre felelni. Leült a lány mellé a kanapéra, és kezeit az ő kezére tette, majd vigasztalóan megszorította. Megpróbált vigaszt nyújtani neki, de tudta, hogy úgysem tudja ezzel megnyugtatni szegényt. Olyasvalamire vágyott, amit soha sem kaphat meg. Életében először volt szerelmes, és ez a szerelem nemhogy boldogságot okozott volna számára, inkább csak szenvedett tőle. Tayuya pedig nem tudta, hogy hogyan segítsen rajta. A barátnője volt, és mégsem tudta, hogy mit tegyen ebben a helyzetben. Csak annyit tehetett, hogy vigasztalta szegény lányt, aki egyre elkeseredettebben sírt. Most értette csak meg igazán, hogy miről kell még inkább lemondania, hogy Naruto mellett maradjon. Méghozzá arról a szelemről, amit iránta érzett. A fiatal Hyuuga egész úton nem szólt egy szót sem, és ez Tobinak is feltűnt. Valahányszor a visszapillantó tükörbe nézett, hogy megnézze, minden rendben van-e vele, látta, hogy arca milyen szomorú és gondterhelt. Szemein azt is látta, hogy valamin erősen gondolkodik, na de, hogy min, azt még ő sem tudta. Rákérdezni pedig nem akart. A lány amúgy sem mondta volna meg neki. De ha ennyire megviseli az, hogy meglátogassa barátnőjét, akkor meg, minek megy el hozzá, ha csak szenved tőle? Naruto-nagyúr nem fog örülni annak, ha meglássa így a lányt. Azért engedte el őt, hogy örömet szerezzen neki, erre meg a lány egyáltalán nem volt boldog. Nem lesz ez így jó. Tobi behajtott a hatalmas kapun, majd lefékezett az autóval a ház előtt. Hinata csak akkor eszmélt fel arra, hogy haza érkeztek, amikor a férfi megszólította.
- Menj csak előre nyugodtan. – Mondta Tobi a lánynak, aki erre rákapta tekintetét. – Addig én leparkolom a garázsban a kocsit. Naruto-nagyúr biztosan vár már téged. Azt hiszem ilyenkor a dolgozószobájában szokott lenni. Menj és köszönj neki. Örülni fog.
- Nem hinném... – Válaszolta Hinata kifejezéstelen hangon, ami még jobban megdöbbentette a férfit, és nem értette, hogy mégis, mire célozhatott ezzel.
A Hyuuga lány kiszállt az autóból, majd felment a lépcsőn, és benyitott az épületbe. Sok kedve nem volt a férfival találkozni, de ha nem fogja üdvözölni, akkor meg az lesz a baja, és így mégiscsak kénytelen lesz elmenni hozzá. Pedig legszívesebben az ágyba vágta volna magát, és ki se mozdult volna onnan egész nap. "Na, mindegy..." – Gondolta magában csüggedten a fiatal lány, és elindult a férfi irodája felé. Úgyis tudta, hogy hol van, hiszen nem egyszer volt már odabent, amikor Narutónak ahhoz volt kedve, hogy ott szeretkezzenek egymással. Végighaladt a jól ismert folyosókon, miközben egyre jobban rossz kedve lett. Amúgy sem volt jó hangulatban, és most nem szívesen akart találkozni a férfival. Azonban nincs olyan helyzetben, hogy ezt megtegye. Ha nem megy oda hozzá, akkor biztosan dühös lenne rá. Jobb az ilyesmin hamar túlesni.
Megállt a férfi dolgozószobájának ajtaja előtt. Vett egy mély lélegzetet, majd anélkül, hogy bekopogott volna, benyitotta a szobába. Belépett oda, majd aztán felemelte pillantását, de amit látott, attól a földbe gyökerezett a lába és teljesen ledermedt. Narutót látta meg, aki éppen Sakurával csókolózott, de olyan szenvedélyesen és szerelmesen, amilyennel őt még soha sem csókolta. Hinata alig bírta felfogni azt, amit látott. Egy pillanatra arra gondolt, hogy vajon Sakura, mikor érkezett haza az üzleti útjáról... majd ahogyan lassan kezdte felfogni, hogy mit is lát valójában, úgy kezdett el kihátrálni a dolgozószobából. Amúgy sem figyeltek fel a jelenlétére. Ahogy kilépett a szobából, az ajtót halkan maga után csukta. Néhány pillanatig állt kábultan és összezavarodva, majd érezte, hogy szíve fájdalmasan dobogni kezd. Kezével megmarkolta ruháját, mintha csak így próbálta volna meg csökkenteni szíve fájdalmát, de nem tudta. Csak állt mozdulatlanul, és egyre mélyebben vette a levegőt. Végül nem bírta tovább, és elrohant onnan. Nem akart továbbra is ott maradni.
Ahogyan felért közös szobájukba, maga után csapta az ajtót. Hátát az ajtónak támasztotta, és egyre hevesebben lélegzett. Arcán könnyek folytak végig. Ilyen mértékű fájdalmat még soha sem érzett. Remegő kézzel felnyúlt, és levette magáról szemüvegét, ami már teljesen bepárásodott a sok sírástól. "Ezt nem fogom tudni elviselni!" – Gondolta magában elkeseredve. "Legalább ne előttem csinálják, ha már rájuk tör az, hogy egymással legyenek. Ennyi tapintat sincs ebben az emberben?" Próbálta megnyugtatni magát, de ez nemigen akart sikerülni neki. Mi van vele? Miért nem képes megnyugodni? Annyi büszkeség sincs benne, hogy legalább ne sírjon emiatt, a jelenet miatt? Nem ő az egyetlen lány, akinek a szerelme mással csókolózik, akkor meg, minek veszi ennyire tragikusan az egészet? Sejthette volna, hogy Naruto nemcsak vele, hanem Sakurával is csinálja a dolgot. Akkor meg ne sírjon. Visszanyelte feltörő könnyeit, majd mélyeket kezdett el lélegezni. Miután sikerült valahogyan összeszednie magát, akkor elindult a fürdőszoba felé. Benyitott oda, majd maga után csukta az ajtót, sőt, maga után is zárta, nehogy bárki is bejöjjön hozzá. A kádhoz lépett, aminek a lefolyóját eldugaszolta, majd megnyitotta a csapokat, hogy megtöltse vízzel. Hinata nézte, ahogyan a kád lassan megtelik vízzel, miközben szemeibe ismét könnyek kezdtek el gyülekezni. Szemöldökét kétségbeesve vonta össze, de már nem tudta megakadályozni azt, hogy könnyei ismét kicsorduljanak. Lassan a térdeire bicsaklott, és fejét a kád széléjére hajtotta. Egész teste reszketett a visszafojtott sírástól, míg végül nem bírta tovább. Halk zokogás tört fel torkából, és ekkor utat engedett fájdalmának. Sírása az egész helyiséget betöltötte.
Naruto felment a lépcsőn, miközben komoran nézett előre. Hinatát kereste, és tudta jól, hogy hol lehet most a lány. Csakis a közös szobájukban lehet, ahol ki tudja, hogy mit csinálhat. Merthogy nem vele foglalkozott az is biztos. Nemrégiben futott össze Tobival, és igencsak meglepte, hogy már haza értek a lánnyal, de az még jobban meglepte, hogy nem látta Hinatát Tobival, aki közölte vele, hogy előre küldte a lányt, hogy üdvözölje őt... de Naruto nem találkozott a Hinatával. Nem jött el hozzá, hogy üdvözölje, ami igencsak meglepte őt, de nemcsak ő döbbent meg ezen, hanem Tobi is. Eddig mindig üdvözölte őt a lány, valahányszor haza jött. Vajon mi az oka annak, hogy most nem ment el hozzá? Megint a dackorszakát éli, vagy mi? Ezért is indult el megkeresni a kiscsajt, hogy kiszedje belőle, miért nem üdvözölte, amikor haza ért. Naruto benyitott közös szobájukba, de legnagyobb meglepetésére, nem látta odabent a lányt. A szőke férfi elcsodálkozott. "Hát ez meg, hol a fenében van?" – Gondolta magában kissé bosszankodva. Alaposan körbenézett a szobában, de nem látta sehol sem fiatal szeretőjét. A fürdőszoba ajtajához lépett, hogy ott is megnézze nincs-e odabent, amikor legnagyobb meglepetésére az ajtó zárva volt. A férfi megfeszült. Tudta, hogy csakis a lány zárhatta be. Ezek szerint odabent van. Akkor meg, minek zárja be az ajtót? Azért, hogy ő ne menjen be? Na, ne! Ne most kezdjen el megint vele engedetlen lenni. Mi a frász jött rá egyáltalán?
- Hinata! – Mondta hangosan a lány nevét, aki ahogyan ezt meghallotta, az ajtó irányába emelte lila szemeit, mik hűvösen csillogni kezdtek. Esze ágában sem volt válaszolni a férfinak. – Odabent vagy? - A férfi semmilyen választ nem kapott, és ez bosszantani kezdte. Átkozott liba! Mit szórakozik itt vele? Erősen megmarkolta a kilincset, majd rántott egyet rajta. - Mi lesz már?! Válaszolj, ha kérdeznek! Meghaltál, vagy mi?! - Hinata az ajkába harapott. Hogy meghalt-e?! Á, dehogy! Csak a szívét teszi tönkre ez a rohadék azzal, hogy itt szórakozik vele!
- Fenéket, inkább dögölnél meg te! – Kiáltott ki a férfinak, aki megdöbbent ezen. Nem értette, hogy most mi baja lehet a lánynak. Reggel még egészen máshogy viselkedett. Összeveszett Tayuyával, vagy mi?
- Kedves vagy, de nem áll szándékomban meghalni... – Válaszolta Naruto higgadtan. – De ahogy elnézem, igencsak harapós kedvedben vagy. Ki bántott meg? Tayuya csinált valamit? - A Hyuuga lány szemei megvillantak. Tayuya lenne az utolsó, aki őt szándékosan megbántaná. Ne merjen ilyet feltételezni róla!
- Nem! – Mondta hangosan a szőke férfinak. – Veled ellentétben ő nem szokott megbántani engem! - Naruto felsóhajtott. Ezek szerint megint rá dühös a lány. Csak tudná, hogy miért? Hiszen nem is csinált semmit sem, amivel megbánthatta volna.
- Most mi bajod? Mivel sértettem meg az érzéseidet?
- Semmivel, csak gyűlölöm, ha teljesen hülyének néznek! És te folyamatosan ezt csinálod!
"Még egy ilyen hisztis csitrit!" – Gondolta magában Naruto elkeseredve. Jobb kezével masszírozni kezdte fájó tarkóját, és szemeit a plafonra emelte. Mivel érdemelte ezt ki? Jobb lesz ennek minél hamarabb véget vetni, még mielőtt ő is még jobban dühös lenne.
- Hinata, igazán nem tudom, hogy miről beszélsz... – Kezdte a fiatal jakuza vezér békülékenyebb hangon, amin a lány félrefordította fejét. – A mai napon csak annyit tettem, hogy elengedtelek Tayuyához, azon kívül mást nem.
- Na persze! – Mondta a fekete hajú lány megvetően. – Csak egyet árulj el nekem, minek akartál szeretődnek, ha egyszerűen Sakurától is megkaphatod azt, amit tőlem?
A férfi egész testében megmerevedett attól, amit a lány mondott neki. Szívébe azonnal fájdalom mart, ahogyan a régi, fájdalmas emlékek eszébe jutottak, és ujjaival erősen megmarkolta a kilincs markolatát. Kék szemei döbbenten csillogtak.
- Mi... van? – Kérdezte alig hallhatóan, de lány még így is hallotta.
- Mit nem értesz a kérdésemen? Teljesen egyértelmű, amit mondtam! Hülyére veszel, és nemcsak engem, hanem Sakurát is! Őt szereted, nem? Akkor meg, minek vagy velem? És őt ez a dolog egyáltalán nem zavarja? Mennyire undorító alak vagy!
Alig mondta ki ezt az egy mondatot, az ajtót valaki hatalmas erővel berúgta. Hinata felfigyelt a hatalmas robajra, és tekintetét az ajtó felé kapta, ami a már a padlón hevert, amitől szemei elkerekedtek. Szemei megakadtak Naruto magas alakján, aki ott állt és őt nézte. Kék szemeiben jeges düh csillogott, amitől a Hyuuga lány szíve rémülten dobbant egyet. Ezt a gyilkos vágyat csak egyetlen egyszer látta tőle. Tudta, hogy sikerült feldühítenie a férfit. Megdermedve ült a kádban, mintha oda fagyott volna. Ijedten vette észre azt, amikor a férfi elindult felé, és akkor tudta, hogy nincs menekvés számára. Olyat mondott, amivel sikerült feldühítenie Narutót, és következményeit viselnie kell... de hát ő csak az igazat mondta ki, ez olyan nagy bűn? Naruto a közelébe ért. Tekintete kegyetlen és vérfagyasztó volt. Semmilyen könyörület nem tükröződött benne. Kinyújtotta kezét, majd durván megragadta a reszkető lány törékeny karját, aki felszisszentet a fájdalomtól, ami karjába mart. A férfi talpra állította a Hyuuga lányt, aki ijedten nézett fel rá. Kezdte megbánni, amiért olyan meggondolatlanul beszélt vele. Amikor Naruto megszólalt, hangja olyan fagyos volt, mint a jég.
- Na, ide figyelj, mert csak egyszer mondom el neked... – Mondta a szőke férfi jeges hangon, és ettől a lány megborzongott. Majdnem félrenézett, de Naruto durván rántott egyet rajta. – Ne merd félrefordítani a tekinteted! Hogy mi van köztem és Sakura között, ahhoz neked semmi közöd! És hogy miket csinálok, ahhoz meg aztán végképp nincs! Ha még egyszer rákérdezel erre, akkor gondoskodom arról, hogy többet ne tudj beszélni! Nekem a néma szertő is megteszi, így akkor legalább nem jártatnád feleslegesen a szádat!
Hinata torka összeszorult, és így alig kapott levegőt. Lila szemeiben rémület és felismerés kezdett el csillogni. Szóval erről beszélt neki Tobi? Erről a kegyetlen énről? Ha előre tudja azt, hogy a férfi majd így reagál arra, amit mond, soha sem mondta volna ki azokat a szavakat. Most biztosan megfogja büntetni. Nem fogja annyival megúszni, hogy alaposan megszidja őt. Miért is volt ilyen meggondolatlan? Lehunyta szemeit, és halkan nyelt egyet, ami nem igazán akart sikerülni neki, majd remegő ujjaival megfogta a férfi karját, akinek még csak a szeme se rebbent meg ettől. Csak nézte a lány arcát, aki egyre jobban félni kezdett. Nem akarta, hogy a férfi megkínozza. Megtesz neki bármit. Akár durván is csinálhatja vele, csak ne kínozza meg.
- Én... sajnálom... - Mondta elgyötörten a fekete hajú lány. – Nem akartam neked... fájdalmat okozni.
- Szándékosan mondtad ki azokat a szavat, ne tagadd! – Mondta Naruto, és ujjaival még erősebben kezdte el szorítani a lány karját, aki összeszorította fogait a fájdalomtól. – Tudom, hogy nem sajnálod egy pillanatig sem. Csak annyira félsz tőlem, hogy nem akarod azt, hogy bántsalak, igaz? - Hinata megrázta fejét.
- Nem gondoltam végig, amit mondok neked. Pedig már kérted tőlem, hogy ne kérdezzelek téged erről...
- És mégis felemlegetted! – Mondta Naruto sötéten, majd lassan ujjai közé vette a lány nyakörvének a láncát, amitől Hinata egész testében remegni kezdett. – De ne félj... nem fog annyira fájni a büntetésed, mint az, amit mondtál nekem. Az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint amit te fogsz kapni tőlem.
Hinata már nem tudott tiltakozni vagy akár védekezni. A férfi kegyetlensége teljesen megbénította, és ha csak egy kicsit is, de megtapasztalta, hogy milyen Naruto igazi, valódi énje...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Én írok neked akár 1000db hozzászolást is csak folytasd! Imádom ezt a sztorit, imádom hogy Naruto ekkora popsibuksi! :D Könyörgöm ne várass meg a kövi résszel vagy kipurcanok! :D Nayon jó! (Bár szerintem Hinata akkor jobban járna ha elmondaná az igazi érzéseit annak a kukinak.. én tutira ezt tettem volna a helyében :d)