Hinata már a hetedik hónapban járt. Még mindig alig hitte el, hogy anya lesz. Úgy gondolta, átmegy férjéhez és megkéri, ebédeljen vele. Hála Sakurának sikeresen elmúlt a betegsége. Hálás volt a medikának, hiszen, ha ő nem lett volna az is lehet, elveszíti gyermekét.

-          Hát te? – lepődött meg az Uchiha és segített feleségének leülni.

-          Ezért jöttem, hogy megkérjem önt, ebédeljen velem, a tóparton. – szemei csillogtak.

-          Sajnálom, de rengeteg dolgom van. Nem hiszem, hogy neked pedig jót tenne, ha ennyit járkálnál. – a Hyuuga arcáról lehervadt a mosoly.

-          Sakura-chan mondta, hogy mozogjak egy keveset, mert az könnyít, majd a szülésen. Ha keveset mozgok, és csak egy helyben fekszek, sem magamnak, sem pedig a babának nem teszek jót. – nézett az előtte ül férfira.

-          Én akkor sem tartom jó ötletnek.

-          Alig látom felségedet. Ez előtt sem nagyon látogatott meg. Most, hogy császár lett, még kevesebb időt tölt velem. Sakura-chan szerint is jót tenne nekünk, és a babának is, ha többet lennénk együtt.

-          Most, akkor te vagy a feleségem vagy Sakura? – szűrte ki a fogai között. – Ha látni szeretnél eddig is tudtad, hogy sosem küldelek el! Sakura csak egy ápoló az ő feladata az, hogy gondoskodjon az egészségedről, nem pedig az, hogy házastársi tanácsokkal lásson el! – az asztalon összekulcsolta az ujjait, majd szája elé helyezte.

-          Szerintem pedig igaza van! Miért én jöjjek? Felséged is eljöhetne legalább egyszer! Azt gondoltam, hogy abba miatt, legalább felém néz valamikor! De hetente, ha egyszer, látom akkor is csak azért, mert véletlenül összefutottunk! A felesége vagyok nem pedig az ágyasa! – majd felállt.

-          Szolok, Jugonak, hogy intézkedjen, egy óra múlva találkozunk a tónál. – Hinata bólintott, majd elindult az ajtó felé.

-          Még valami. – a lány megfordult. – Ha kérhetem, ne Sakurától kérj tanácsokat! – a lány nem mondott semmit. – Még valami. – ekkor már nem fordult meg. – Öltözz fel rendesen! – és kilépett a teremből.

-          „Csak tudnám, miért üti bele az orrát a dolgaimba! Csak tudnám, mi baja van velem! Csak tudnám, miért távolodik el!” – gondolta magában Sasuke, majd tovább dolgozott.

Sakura szokásos tennivalót intézte, amikor megjelent fivére.

-          Észrevettem, hogy az utóbbi időben nem vagytok valami jóban őfelségével. Tán valami baj? – simogatta meg húga hátát. Sakura tudta, ha elmondja az igazat Sasori nagyon mérges lesz, és nem fogja tudni megállni azt, hogy ne kössön bele a császárba.

-          Aggódok Hinata-sama miatt. – sóhajtotta.

-          Ugyan miért? – kíváncsiskodott.

-          Nem régiben egy vírus támadta meg a szervezetét. Most pedig, hogy eltűnt, amiben biztos vagyok, attól tartok, hogy mivel keveset mozgott a szülésre fog kihatni.

-          Ez mit jelent?

-          Nem jó, ha egy anya túl keveset mozog. De az sem, ha igen. Többet kell sétálnia, a friss levegőn lennie, azért, mert így is biztos vagyok abban, hogy nehéz szülés lesz. Abban reménykedek, hogy abban a két hónapban, ami még hátra van a sama meg fog tudni annyira erősödni, hogy életben tud maradni.

-          Ezzel azt akarod mondani, hogy? – sápadt el a férfi.

-          Igen. Ha őfelsége nem szedi össze magát, nem fogja tudni megszülni a babát, ráadásul még az életébe is kerül! – sok.

-          Ezt Sasuke tudja? – nézett húga szemeibe.

-          Nem, gondolom Hinata elmondta neki. De most mennem kell a samához. – és sietősen távozott.

-          Azért ugye legközelebb elmondod a valódi okot is mi bajod? – kiáltotta utána. A lány úgy tett mintha nem hallotta volna.

Mikoto azon gondolkodott ő is mennyire örült, amikor kiderült, hogy anya lesz. ÉS, hogy az a tizennyolc hónap, amíg ki hordta összesen minkét gyermekét, nehéz szülése volt, de annyira akarta, őket, hogy mindenkép világra hozta őket. És most nagy büszkeséggel tölti el, hogy Sasuke trónra lépett.

Sakura úgy döntött, hogy ellátogat Hinata-samához megnézi, minden rendben van e nála.

-          Hogy-hogy nincs itt? – kérdezte az udvarhölgyet.

-          A tónál van.

-          Értem. – a tó emlékeket ébresztett fel benne. Eszébe jutott, amikor Sasuke azt ígérte neki, hogy, amikor uralkodó lesz, róla nevezi el. Kíváncsi volt, be is teljesíti vagy nem.

Már majd nem ott volt, amikor megpillantotta a császárt és feleségét. A földön ültek egy vastag pokrócon. Látszólag, nem rég fejezték be az ebédet. Sasuke közelebb ült a Hyuugához, nagy erős kezét pedig annak hasára rakta. A baba pont akkor rúgott egyet, amin jót nevettek. Sakura szíve, majd meghasadt. Tudta, hogy szerelmes az uralkodóba, de ennél több mint barátok nem lehetnek. Keserűen elmosolyodott, majd Sasuke hátra fordult, Sakura nem érzékelte, de az Uchiha meglátta őt, amint ott leskelődik Az uralkodó mondott valamit szolgálójának, aki gyors léptekkel távozott. Ekkor a férfi visszafordult, majd szenvedélyesen megcsókolta feleségét. Hinata átkarolta, majd miután befejeztél a csókot, férje erős vállára hajtotta fejét. Sakura szemiből folytak a könnycseppek, de nem szólt semmit. Megfordult, majd visszament végezni a munkáját.

Késő este volt már, ma ő volt az ügyeletes ápoló. Pakolgatott, takarított, eltöltötte az idejét. Estére annyira lehűlt a levegő, hogy  majd szétfagyott. Elővett egy régi pokrócot magára terítette majd leült, majd combjára könyökölt. Fújt egyet.

-          Ah. Remélem, egyszer én is megtalálom azt az embert, aki tisztaszívből szeret. – sóhajtott.

-          Mi tart vissza? – ült le mellé valaki. Annyira megijedt, hogyha a férfi nem teszi a lány szájára a kezét, felsikít. Sakura, amikor megnyugodott, eltolta a császár kezét, szemei haragosan néztek a mellette ülőre.

-          Felséged, majd nem rám hozta a szívbaj! – dühöngött.

-          És akkor mi van? – kérdezte gúnyosan.

-          Semmi. – suttogta, majd magára húzta a pokrócot.

-          Szóval – kezdett bele. – mi tart vissza? – nézett a lányra.

-          Mitől? – vacogott.

-          Attól, hogy rátalálj a szerelemre.

-          Egy férfi, aki szeret. – szomorkodott.

-          Az bárhol akad. – csóválta meg a fejét.

-          Nem! A férfiak, szeretik kihasználni a gyenge nőket, és visszaélni a szeretetükkel! Először azt mondja, hogy szeret, de utána, majd elkezd ütni. Engem, meg ha lesz gyerekünk, akkor őt is! Inni fog, szerencsejátékozni! Akkor már inkább egyedül halok meg! – szavai fájdalommal teli voltak.

-          Nem minden férfi olyan, amilyennek hiszed. Vannak olyanok is, akik igen hűségesek az asszonyukhoz, és teljesen mások, mint, aminek, most leírtad őket.

-          Egyet mondjon, aki ilyen! – nézett Sasukéra.

-          Például én. Sosem ütnék Hinatához.

-          De ön császár, és szereti a feleségét. Vagy tévedek? – Sasuke erre nem mondott semmit. Sakurának tátva maradt a szája.- Én mindig azt hittem, én azt hittem. – beszélt összevissza.

-          Mit hittél? – hajolt közelebb a lányhoz. Sakura még mindig nem tudta mit mondjon. Alig volt tizenöt centi a szájuk között. Az Uchiha ránézett a lány szája, majd közelebb hajolt. – Mit hittél?

-          Hogy felséged szerelmes az úrnőbe! – jelentette ki. Ekkor, Sasuke elfordította a fejét.

-          Ez tévedés! – jelentette ki. – Én igen is szeretem Hinatát! – állt fel.

-          De akkor az előbb miért nem válaszolt? – állt fel ő is.

-          Mert, mert nem akartam Sakura! - lépett a lány elé. – Én, én halálosan szerelmes vagyok a feleségembe! Ő életem asszonya, én, én még sosem éreztem ilyet büszke vagyok, büszke vagyok, hogy rátalálhattam! Most pedig, hogy gyermekkel adományoz meg, még büszkébbé tesz! – Sakurának fájtak ezek a szavak. – Azt akarom – ragadta meg a lányt pokrócostul. – hogy soha többet ne tömd tele a fejét, olyanokkal, mint, hogy keveset vagyok vele, és ez nem jó. Azt pedig, hogy összevissza futkározzon, megtiltom! – nézett a smaragdokba. Sakura szemeiből akaratlanul is egy kósza könnycsepp gördült ki. – Na! Mi a baj? - mint ha nem tudta volna. Le akarta törülni arcáról a könnyeket, de ekkor Sakura elengedte a pokrócot, ami a földre esett, és lökött egyet a császáron. - Mi van? – tárta szét a karját kérdően.

-          Én megint nem értem felséged mit csinál itt akkor? Miért nem a várandós feleségével van?

-          Én meg azt nem értem, hogy téged ez miért zavar? – lépett a lány felé.

-          Ne közelítsen! – emelte maga elé kezeit.

-          Ugyan, kicsi Sakura. – meg fogta a lány csuklóját, és magához húzta.  Szemeiből úgy folytak a könnyek, mintha dézsából öntötték volna ki. – Miért nem vallod be végre magadnak is, hogy szeretsz? – nézett a lány szemeibe.

-          Hogy? – lepődött meg.

-          Régóta sejtettem már, hogy több vagyok neked, mint barát. De most már teljesen biztos vagyok abban, hogy szerelmes vagy belém. – mosolyodott el.

-          Ha ennyire biztos abban, amiket mond, akkor mit keres itt? Miért játszik az érzéseimmel? És miért nem az úrnőnél van? – tolta el magától…

-          Szeretnéd, hogy ott legyek? Mintha nem élveznéd a helyzetet! – sziszegte.

-          Milyen helyzetet? – értetlenkedet.

-          Azt, hogy ennyit foglalkozok veled!

-          Még, hogy foglakozik velem! Akárhányszor hozzám jön, mindig valamit a fejemhez vág! Miért nem hagy inkább békén, és végzi a dolgát? – ordította a férfi képébe.

-          Most itt van dolgom!

-          Tűnjön el inkább az életemből! – Sasuke eltávolodott a lánytól.

-          Ezt szeretnéd? – kérdezte,

-          Igen!

-          Rendben. – majd távozott. Becsukta maga mögött az ajtót, és beleszívott a friss levegőbe. Még hallotta, amit a lány a földre zuhan, és keservesen sír, de ő kérte ezt tőle. Életében először engedelmeskedik egy parancsnak.

Sakura sírt, legszívesebben meghalt volna fájdalomtól. Utálta, utálta magát és Sasukét is. Úgy döntött változtatni fog az életén. Nincs kedve ezek után a palotában maradni.

Hajnalban indult be a szülés Hinatánál. Az udvari orvos ideges volt. Sakurának igaza lett. Bekövetkezett a legrosszabb. Az úrnő elhanyagolta magát a betegsége miatt, így nehéz szülésre kell felkészülnie mindenkinek.

-          Felség hall engem? – borogatta a fejét Sakura.

-          Sakura-chan! - kiáltotta –Segíts!

-          Segítek, segítek! Ezért vagyok itt! –a magzatvíz is elfolyt.

-          Úrnőm, amikor szólok, nyomja! – Hinata sírt a fájdalomtól. Verejtékezett, az ájulás kerülgette. Kapott a szájába egy rongy darabot, hogy, majd arra harapjon, és ez legalább meggátolta azt, hogy ordítson.

-          Most! – első nyomás.

-          Most! - második nyomás.

-          Most! – harmadik nyomás.

-          Most! – negyedik nyomás. Hinata magában csak ezzel foglalkozott. Számolta hányat nyom, ahhoz, hogy kijöjjön a gyermeke.

-          Most! – ötödik nyomás.

-          El kell mennem egy pillanatra, addig vedd át a helyem! – Sakura csurom vér volt.

-          Hova mész?

-          Belső vérzés! – csak ennyit mondott. Ahogy elhúzta a küldő ajtót, megpillantotta Sasukét, és Mikotot.

-          Hogy van? – idegeskedett az anyacsászárné.

-          Most, most nem tudok válaszolni, sietnem kell! – alig pár perc alatt, visszaért.

-          Kérlek! Válaszolj! – hulltak Mikoto könnyei.

-          Azt hiszem a samánál belső vérzés állt be. A baba még nem jött világra. Ha nem sietek, baj lesz! – azzal távozott.

-          Engedj oda! – ült le. – Felség, csak az én hangomra figyeljen. Most, most benyúlok a babáért! És amikor mondom, nyomjon! – Sakura sterilizálta a kezét. – Most! - Hatodik nyomás. De az úrnőnek sikerült, és a baba feje kibújt. – Nagyon jó felség, nyomja!

Oda kint mindenki ideges volt.

-          Fiam, mi lesz velünk, ha Hinatának valami baja lesz?

-          NE is gondoljon ilyenekre anyám! –ölelte magához.

Egy óra elteltével a baba még mindig nem született meg. Hinata volt, hogy többször is elájult.

-          Kérem felség, csak még egy kicsit, csak még egy kicsit tartson ki! – egy utolsó nyomás, és felsírt az újszülött. Sakura nevetett, megtörülte a gyermeket, belerakta egy takaróba, majd Hinata mellé fektette. Felállt, és meghajolt a többi ápolóval! – Felséges asszonyom gratulálunk, kislánya született! – hajolt meg.

-          Gratulálunk, felség! – mondták a többiek is. Hinata nem érdekelte, boldog volt, hogy világra jött élete értelme. Sakura és a többi ápoló kiment.

-          Hogy vannak? – kérdezte Mikoto.

-          Gratulálok önöknek! Hinata-sama egy gyönyörű egészséges kislánynak adott életet! – Mikoto elsápadt. Sasuke pedig nem mutatott ki semmilyen érzelmet.

-          Biztos vagy ebben? –sápadt el.

-          Igen felség, kislány lett. – Sasuke nem szólt semmit csak beviharzott a szobába.

-          Tudod, ez a fiam első gyermeke.

-          Igen. Hinata-samának fiúgyermeket kelett volna szülnie. De így hozta a sors. Remélem ettől, még ugyan úgy fogják szeretni. – hajolt meg.

-          Persze, hiszen akkor is a mi vérünk, csak az ország miniszterei nem úgy látják a dolgokat, mint ahogyan te is. –sóhajtott. – Bemegyek a gyermekeimhez.

Sakura tiszta vér volt. Büdös, mocskos. Így elment, hogy megfürödjön. Az ápolónőknek volt külön fürdőrészük. Vizet melegített, majd megmosta magát mindenhol, kivéve a haját. Felvett egy sötétkék kimonót, majd elindult haza. Mielőtt még kilépett a kapun egy pillanatra visszanézett, és eszébe jutott annak az újszülött kislánynak az arca. „Tiszta apja.” -gondolta.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés