„ A lánykérés óta eltelt legalább egy hónap. Naruto és Hinata meghívták magukhoz a jegyespárt, ugyanis fontos közlendőjük akadt számukra. Finom vacsorát főztek, ettek pár üveg bort, megterítettek, és már csak a vendégeket várták.

Este nyolc felé érkeztek meg. Sakurának nagyon tetszett az-az illat, amely beterítette az egész lakást. Nem volt túl nagy, de kettőjüknek bőségesen megfelelt. Kényelmes fabútorok, karamell színű falak. A konyhájuk fehér volt.

- Szóval, mi volt az a nagyon fontos mondani valótok, amiért idehívtatok bennünket? – tért a lényegre az Uchiha, amikor leült az asztalhoz.
- Apa leszek! – a hír hallatán, Sakura szíve nagyot dobbant.
- Mi van? – dőlt előre a férfi.
- Komolyan szülők lesztek Hinata-chan? – tapsolt örömében a Haruno. – Nagyon örülök nektek! Sok boldogságot! – föl állt, majd megölelte a Hyuugat
- Köszönjük! Minket is meglepetésképpen ért a hír, de nagyon büszkék vagyunk rá! – tette hasára kezét, majd boldogan fölsóhajtott.
- Lenne itt még valami. – tért a lényeg a szőke hajú férfi – Szeretnénk, ha elvállalnátok a keresztszülők szerepét.
- Hogy mi? – lepődött meg a rózsaszín hajú.
- Igen Sakura-chan. Sasuke-kunnal egy párt alkottok. Hamarosan egybekeltek. – ecsetelte vidáman. Sakura a mellette ülő férfira nézett, aki megadóan bólintott. Az est folyamán Hinata kivételével mindenki ivott a borból. Tizenegy fele járhatott az idő, amikor elindultak haza. Magukra hagyták a kis gerlicéket, had bontakozzanak ki.
Szülőnek lenni nagy felelősség, ők pedig már évek óta boldog párt alkotnak. Igaz, hogy Hinata és Naruto sem több 18 évesnél, de megvan a kellő anyagi szükségletük, ahhoz, hogy gyereket vállaljanak.
   A kocsiban forró volt a hangulat. Mind a ketten kicsit, sőt eléggé fölöntöttek a garatra. Persze meglepően hangzik, de a férfi így is tökéletesen vezetett. Akár a profik.
- Alig várom már, hogy én is végre anya lehessek! El sem hiszem, hogy kisbabájuk lesz! Én is ilyenről álmodom, szerelemgyermekről. – az arca kipirosodott a sok bortól. Sasuke megállt az útszélén, majd a lány combjára tette egyik kezét.
- Szólj és akár mikor összehozhatunk egyet! – nézett a nő kábult tekintetébe.
- De én nem olyat, mint a miénk! Szerelem gyümölcse! – emelte föl a hangját.
- Én is erről beszéltem! – majd megcsókolta a nőt.
Persze addig nem mentek el, hogy le is feküdjenek, ugyan is, amikor a férfi keze már a lány szoknyája alá került ijedten eltolta magát tőle. Persze a bűntudat mardosta, de ő még túlságosan is korainak tartotta azt, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen vele. Majd a nászéjszakájukon. A hétvégén Uchiha Fugaku nagy rendezvényt szervezett ugyanis Itachi elvégezte a jogot. Kerti parti. Grillezés, stb, ami megengedhető egy ilyesmin. Mindenki megjelent, aki fontosnak számított ezekben a körökben. Uzumakiék. Hyuugaék, Yamanaka, és az ország többi gazdagja. Még maga a miniszterelnök is eljött feleségével és lányával Tentennel. Minden áron azt akarták, hogy hozzámenjen Sasukéhoz. Persze, ezt egyik fél sem akarta. Így, amikor először szóba került a lány ideges lett, és kiosztotta egész családját azzal az indokkal, hogy, majd ő eldönti kihez megy hozzá. Régebben elszökött otthonról amikor 16 évesen Deidarahoz, akarták hozzáadni. Az ifjú Yamanaka nagyon befolyásos családból származik, de egyáltalán nem illettek egymáshoz, így barátok maradtak. Ekkor történt, hogy barátnője segítségével Temarival egy teljes évet Franciaországban töltött
   Sasuke jegyesének csodálatosan szép égkék selyemruhát vett, amely tökéletesen simult tökéletes testéhez. Pántnélküli, nem kelt feltűnést, még is vadítóan nézett ki benne. Egy fehér magassarkúval, és táskával kiegészítve. Haját feltűzte, és egyszerű sminkel kifestette magát.
   Amikor kiszálltak a kocsiból sokan megbámulták őket, hogy vajon ki lehet ez a lány, ugyanis
senki sem ismerte. Sasuke szmokingot viselt, Sakura pedig a férfi jobbjába karolt, és úgy
indultak el együtt a nagy tömegbe.
   Elsőként apjához vették az irányt, ő Madarával beszélgetett. Amikor meglátta fiát és a fiatal kishölgyet egyből abbahagyták a társalgást.
- Apám! Engedd meg, hogy bemutassam neked a jegyesemet. Haruno Sakurát! – a férfi kezet csókolt a lánynak. Madara rosszallóan összehúzta a szemöldökét.
- Üdvözlöm! Uchiha Fugaku vagyok!
- Én is örvendek a találkozásnak! –mosolygott.
- Bácsikám! – nézett az idősebbik férfira.
- Örvendek! – ő is kezet csókolt, bár a hányinger kerülgette. – Gondolom kegyed, nem tartozik a mi szintünkre.
- Ezt nem neked kell eldöntened! – jegyezte meg Fugaku. – A kisasszony rendkívül intelligensnek tűnik. A fiamnak jogában ál azt elvennie akit akar. Ismered a szokásainkat. Nem számít, hogy honnan jött. Az a lényeg, hogy idővel fiút szüljön. – Nos, ha ez nem jön össze – nézett a smaragdokba – utána ráérünk agyalni, hogy nem jó feleség. – bátorítóan elmosolyodott. – Azt tudjátok már mikor akartok esküdni? – nézett gyermekére.
- Két hét.
- Tökéletes! – csapta össze a kezét apja.
- De Fugaku. – ellenkezett Madara.
- Maradj ki ebből! Ne üsd olyanba az orrod, ami nem tartozik rád. Fiam jöjj velem lenne egy kis, megbeszélni valónk a cég ügyeiben. Remélem rád bízhatom a fiatal lányt, és körbevezeted! – nézett az idősebbik Uchiha szemeibe. – Érezze jól magát! – azzal távoztak. Madara elvitte a lányt a ház másik szegletébe ahol az irodája volt található. Sakura még nézelődni sem mert annyira félt. A férfi íróasztala egyik fiókjába nyúl, majd kivett belőle egy vastag borítékot.
- Fogd és takarodj! Ismerem a magad fajtáját, csak a pénzre fáj a fogatok! Ezzel az összeggel akár Bécsbe is költözhetsz és tíz évig semmiben nem szenvedsz majd hiányt. Gondoldd át jól!
- Tudja mit? – lépett közelebb. – Dugja fel a seggébe! Mi a francokat képzel magáról mi vagyok én? Kurva? Azt képzeli az vagyok! Szerelmes vagyok abba az egoistába! És nem mondok le róla! Vele képzelem el a jövőmet! Jobb ha felfogja, vagy mennyen a francba! – meg sem várta a választ kiviharzott a házból. Sasuke még látta, amint a jegyese elsiet. Utána akart menni, de akkor Yamanaka közre fogta.
- Fiam mesélj nekem eről az új üzletről. – ekkor Itachi jelent meg.
- Jó, hogy itt vagy! Yamanaka úr éppen az új vállalkozásunkról kérdezett avassd be kérlek!- veregette hátba fivérét.
- Nem azt mondtad, hogy bemutatod nekem azt a lányt Sasuke? – a bátyja értetlenül meredt öccsére.
- Érte megyek! – majd elviharzott.
   Az ég beborult, és a szél is föltámadt. A semmiből jöttek az esőfelhők. Sauske szaladt, hogy utolérje barátnőjét. Látta ahogyan az út szélén gyorsan szedi kecses lábait. A férfi hamar utolérte, majd megállt előtte.
- Miért szaladtál el? – kérdezte lihegve.
- A bácsikádnak igaza van! Semmi keresnivalóm köztetek! – idegességében még sírni is elkezdett.
- Várj, miről beszélsz? – értetlenkedett. Fogalma sem volt róla, hogy Madara mivel tömhette tele a fejét.
- Arról, hogy a te drágalátos nagybátyád egy köteg pénzt nyomott az orrom alá azzal a mondattal, hogy takarodjak el a családotokból! – vágta a férfi arcába.
- Erről fogalmam sem volt.
- Elegem van…-suttogta, majd lehajtotta a fejét. Ekkor már cseperegett az eső.
- Hogy? – ragadta meg a nő karjait.
- Azt hiszem, az lesz a legjobb ha elfelejtjük egymást. – ekkor leszakadt az ég.
- Nem! Nem! Nem! Nem! – az utolsó szót erőteljesen megnyomta – eszedbe ne jusson.
Nézz rám! – a lány nem reagált – Nézz a szemeimbe és mondd, hogy nem szeretsz! – Sakura a férfire nézett. – Kérlek mondd, hogy szeretsz…-suttogta. Szemei a lány arcát fürkészték és arra a kimondatlan szó után sóvárogtak.
- Szeretlek. – Sasuke felsóhajtott, majd magához ölelte a síró lányt.
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit mondanak. Két hét múlva elveszlek! Akinek meg nem tetszik elmehet a picsába!”
   Jiraiya hamvait a két örökös együtt szórta szét a kertben. Úgy érezték, mintha tényleg ott lenne közöttük, és őket figyelné, majd valami viccet elsütne. A virágok már teljesen kinyíltak. A nyár vége van, és hamarosan, mind elvirágoznak. A szellő még kellemesen meleg volt. Belekapott Sakura rövid hajába, és arcába fújta. Ahogyan ott álltak eszükbe jutott az a rengeteg sok emlék. Az esküvőjük napja.
   „Mebuki idegesen toporzékolt Sasuke szobájában. Ott készítették elő a mennyasszonyt. A varrónő, és két szobalány öltöztették föl. Klasszikus stílusú anyaga szatén színe pedig tört fehér. Pántnélküli. A varrónőt Fugaku egyenesen Olaszországból hozatta. Egyedi esküvői ruhát képzelt el. Hiszen két fia van, és ha már esküvő lesz, akkor adjuk meg a módját eleven alapul.
   Rövid haját a fodrász pár trükköt bevetve fölkontyolta, majd derekáig érő fátyolt tűzött a hajába. A sminkes bézs színűre festette a lány szemhéját. Majd szempillaspirált használva befestette szempilláit. Kevés pirosítót használt hófehér bőréhez, majd vörös rúzzsal kente ki száját.
   Mindannyian nagyon izgultak. A csokor kétfajta rózsából állt. Hét fehér és vörös. Egész teste görcsben állt, annyira tartott az elkövetkező óráktól.
- Midnen rendben lesz! – nézett a lány smaragdjaiba barátnője.
- Hinata. – suttogta – annyira félek…- ölelték meg egymást. Narutoval úgy döntöttek, csak a gyerek megszületése után fogna összeházasodni. Addig élik a világukat együtt.
- Nem kell. Minden rendben lesz. Bízz Sasukéban. – halványan elmosolyodott, majd teret engedett az édesanyjának.
- Drága kislányom! – szemei megteltek könnyekkel. – Alig tudom elhinni, hogy eljött ez a nap. Nagyon büszkék vagyunk rád édesapáddal! – már a könnyeivel küszködött amikor megölelte gyermekét. Az ajtó kinyitódott Kizashi pedig már ott várta őt. Elcsodálkozott egyetlen szülöttén, majd büszkén bólintott. A lépcsőn lehaladva a kert felé vették az irányt. Úgy döntöttek, ott fogják megtartani az esküvőt. Anyakönyvvezető előtt. Az egész ház pompázott a gyönyörben. A szakácsok főztek a szertartás utáni ünnepségre. Amikor kiértek a kertből megszólalt az ismerős bevezető zene. A nép fölállt, és mind a mennyasszonyt és apját bámulták. Sasuke a sor végén állt a férfival, aki összeadja őket.
- Ne engedj el. – alig kapott levegőt.
- Én mindig itt leszek melletted. – szorította meg a lány kezeit. Amikor végig értek és az asztalnál megálltak, Kizashi Sauske kezébe adta lánya ujjait. – Vigyázz rá! – majd távozott. Az anyakönyvvezető megkezdte a szertartást, a vendégek pedig leültek.
   Egyértelmű nem? Mind a ketten igent mondtak felhúzták egymás ujjára  a gyűrűt, majd elcsattant a jól ismert csók, amely megpecsételi e napot. Hinata és Naruto volt a két a tanú, akik büszkén írták alá a pappírokat.
   Az esküvő után mindenki gratulált az ifjú párnak, majd megtartották az úgynevezett lagzit. Mivel Fugakunak hatalmas kertje volt, kint már megterítettek a ház dolgozói. Összesen 254 ember tartózkodott ezen területen. Barátok, családtagok, munkatársak és még sorolhatnám holnapig.
   A vacsora végeztével fölvágták a tortát, és elkezdődött a tánc. Sasuke és Sakura nyitotta meg. A lány még mindig remegett és a kezei is izzadtak.
- Nagyon féltem. – szorította kedvese ujjait.
- Mondtam, hogy nem kell semmitől sem tartanod. Sajnálom, hogy egyházi esküvőt nem tarthattunk. De a családom jobban szereti, ha úgy zajlanak a dolgok ahogyan ők akarják. Apám furcsa ember.
- Semmi baj. Megértem. Én ennek is nagyon örültem. Csodálatos itt minden. – bújt a férfihoz.
   A második táncot Itachival járta. Sakura úgy érezte, mintha a férfi már előre eltervezte volna, hogy felkérje.
- Hová mentek nászútra? – nem nézett a fiatal lányra.
- Jiraiya házába. Miért?
- Szóval nem utaztok el? – kérdezősködött tovább.
- Nem. Történt valami? – aggodalmaskodott.
- Úgy hiszem, hogy hatalmas bajban vagyunk Sakura. – nézett a lányra. Beszélned kell az öcsémmel, és el kell mennetek innen arra az egy hétre jó messzire! – arcvonásai megfeszültek.
- Megijesztenek a szavaid. – sápadt el.
- Figyelj rám jól. Halál komolyan beszélek! Győzd meg a férjedet, hogy utazzatok el Olaszországba! Vagy ha más nem is akkor a tengerpartra. Megtudod ezt tenni? – nézett a szemeibe. Ő csak bólintott. – Még valami lenne – kezdett bele – Sasuke és senki más sem tudhatja meg, hogy mi miről is beszélgettünk az imént. Érted? – ismét bólintott. Visszavezette az asztalához kezet csókolt, majd magára hagyta Sasukéval. Sakura még egy ideig figyelte Itachit.
- Minden rendben? – szemeivel felesége arcát fürkészte.
- Persze- majd egy hamis, átlátszó mosolyt ejtett meg.
   Amikor elindultak a kocsival Jiraiya háza felé, Sakura férje felé fordult és kiskutya szemekkel
meredt rá.
-Mi lenne, ha inkábba  tenger partra mennénk?
- Hogy jut ez most neked? Amúgy is megbeszéltem már az öreggel, hogy oda megyünk és
- Kérlek! – tette a férfi kezére ujjait. Sasuke fölsóhajtott, majd megadóan bólintott Legyen hát. Pár napot ott ültünk, azután ellátogatunk hozzá is, hogy ne érezze magát elhagyatottnak e téren. – Sakura tudta, hogy nem volt helyes amit tett, de Itachi szavai annyira megijesztették őt, hogy attól félt, a férfi akibe szerelmes bajba került. Így inkább megvédi akit szeret mintsem, hogy halálba, vagy bajba küldje.
   Sasuke megejtett egy gyors telefont, bár Jiraiya hangja szomorú volt örül az ifjú pár döntésének.
   A tengerparthoz este tíz óra felé érkeztek meg Hamamatsu-ba. Délen fekvő város ezért jó meleg idő volt. A várostól kicsit kiesőbb részen foglaltak szobát két főre három éjre. Sakura mielőtt beléphetett volna a szobába Sauske fölkapta, és az ágyig vitte, ott pedig szépen letette.
- Nem harag szol? – sütötte le fejét.
- Ugyan miért kellene haragudnom? – ült le a lány mellé.
- Mert ide kellett jönnöd velem. – a férfi megcsóválta a fejét, majd hátra döntötte a lányt és fölé aggódott. Sakura nem pirult el csak hírtelen történt meg vele ez a reakció. Sasuke lehajolt, majd megcsókolta. Az alatta fekvő átkarolta a nyakát, és úgy fonta közelebb magához. Nagy nehezen megszabadultak a ruhától, ami a földön landolt, ők ketten pedig az ágyban feküdtek egymáson. Már, majdnem elérkezett a pillanata, amikor Sakura elfordította a fejét.
- Valami probléma van? – Sasuke értette, hogy felesége még soha sem volt ezelőtt mással de kicsit már unta ezt a gyerekes viselkedést, hogy mindig megszakítja őket. Pedig ezen minden lányka át kell egyszer esnie.
- Sajnálom, de nagyon félek. – szomorodott el.
- Ne legyél ennyire bizonytalan. Nem foglak bántani. Bízd rám magad én mindent elintézek.
   A szobában már sötétség uralkodott. Csak a csillagok és a hold fénye amely a nap fényeit tükrözte vissza adott egy kevés látványosságot. Valamint a tenger morajlása, amint neki csapódik a partnak, és a szikláknak.
   Sasuke belecsókolt a lány nyakába, majd meg is harapta. Végig simított egész testén, érezte, hogy az alatta fekvő minden egyes mozdulattól remeg. Szenvedélyesen megcsókolta hitvesét, majd duzzad telt alsóajkába harapott a mitől a lány fölsóhajtott. Ismét csókolgatni kezdte egész testét füle tövétől a köldökéig ahol belenyalt. Ismét csókolózni kezdtek. Sakura egyre jobban élvezte a helyezett. Kezdett megfeledkezni arról, hogy miért is vannak itt. Férje puszikkal hintette el egész testét, majd lehámozta róla az apró bugyit és lába közé hajolt. Sakura fölemelte a fejét, hogy lássa mégis mi következik. Ekkor tekintetük találkozott. A férfi belehajolt a lány kincsébe, majd olyan gyönyörű ajándékkal adományozta meg, amit még sohasem kapott. Egy röpke csókot lopott a lánytól, majd a melltartójától is megszabadította. A szobát már belengte testük forrósága. Ekkor Sasuke ismét a lány lába közé hajolt és csiklóját nyalogatta. Egy, majd két újával is izgatni kezdte.
   A férfi levette magáról a felsőt, majd végül a nadrágot és a boxert is. Ezt mind úgy, hogy Sakura közben ne essen ki az úgymond csábításából. Végül ismét csókolózni kezdtek, ekkor a lány megérezte saját ízét. Szét feszítette a lábait, majd közéjük feküdt. Megemelte a lány csípőjét, majd óvatosan beléhatolt. Sakurát elhagyta egy néma sikoly, és pár kósza könny is kihullott a fájdalomtól, de szerelme ismét megcsókolta őt. Először lassan, majd egyre gyorsabb tempót diktált.
   Nem sokra rá elérték az orgazmusok tetejét és mindketten elmentek. Egymás mellett feküdtek zihálva. Sauske simogatta és csókokkal nyugtatta  a lányt, hogy érezze semmi baj, mindent nagyon jól csinált..”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés