Teltek a napok, és a császár még mindig rosszul volt. Sasukénak nagyon nem tetszett ez az egész. Hitomi meg akarja ölni a saját férjét.

-          Akkor ezek szerint ő volt az, aki annak idején velem is végezni akart? – suttogta magának.

-          Mondott valamit nagyuram? – kérdezte Jugo.

-          A császár?

-          Az orvos jelen pillanatban is ott van nála. – hajolt meg.

-          El kell látogatnom valahova!

Sasuke, Narutoval, Sasorival, Jiraiyaval és Sakurával ült szemben. Ideges volt bár nem mutatta ki.

-          Te ki vagy? – nézett a narancssárga hajú férfira.

-          A nevem Hatake Sasori. Kérem, bocsásson meg a múltkori szemtelenségemért, de a húgomat kerestem, akit annak idején, elvettek tőlem, és hogy megtaláltam. Sajnálom! – hajolt meg. Szavai igaznak hallatszódtak.

-          Értem. Tehát akkor te Sakura bátyja vagy. Hogy kerültetek szét egymástól. A két említett fél egymásra nézett, ami senkinek nem kerülte el a figyelmét.

-          Amikor kicsik voltunk, a szüleink földművesek voltak. Egyszer betörtek hozzánk, és elvittek mindent, őket pedig megölték, Sakurát meg engem elvittek és eladtak szolgálónak. – Sasuke nem tudta elhiggye e. De inkább csak bólintott, hogy érti.

-          Nos. És mennyire bízhatok meg benned Sasori?

-          Én a húgomért élek. Ha ő megbízik önben, és szívből szolgálja, akkor nekem is a kötelességem.

-          Feladatom van a számotokra. Naruto, te és Sasori figyeljétek, hogy a császárné, kivel, és kikkel találkozik a palotán kívül, valamint Fuschida miniszter. Jiraiya maga a Jodo – frakciónál kémkedjen. Sakura te pedig holnaptól kezdve ápolóként fogsz dolgozni a palotában. Megértettétek?

-          Haj! – mondták egyszerre.

-          És ez mire jó uram? – kérdezte Naruto.

-          Arra gyanakszom, hogy a császárné, végezni akar a nagyapámmal! – mindenki ledöbbent.

 Madara érezte, hogy nem sok van hátra, de sehogy sem fért a fejébe, hogy tudták megmérgezni. Ivott valamit? Vagy evett? De, ha azokban lett volna, akkor mikor rakhatták bele. Hát persze! Hitomi! Már rég érezte, hogy valami nem stimmel a dologgal, jó ideig mindig ő hozta a vacsoráját. Ő az, aki a halálát kívánja!

-          Nagyuram jobban van? – Madara már alig látott. Felesége leült mellé, és megsimogatta a fejét.

-          Te, te, te tetted ezt? – suttogta. – a nő kajánul elmosolyodott.

-          Ugyan, miért tennék én ilyet? – sóhajtott.

-          A hatalomért.

-          Hát persze, hogy azért, és meg is szerzem azt! Utánad Sasukét is lapátra teszem! – majd elővett egy üvegcsét kimonoja ujjából, és a tartalmát beleöntötte férje szájába. A császár remegett, majd nehezen vett levegőt. – Hívjátok az orvost! – kiáltott ki, majd felállt, és elégedett mosollyal az arcán, miután az orvos megérkezett távozott.

Sakura felvette az ápolónői kimonót, majd a haját hátul feltűzte. Szétnézett a raktárakban, hogy mi hol van. A császárnak szánt gyógynövények között is, de nem talált semmi érdekeset. Az udvari orvos is, semmilyen gyanút nem keltett benne. Minden a helyén volt, és mindenki normálisan viselkedett.

Jiraiya úgy tett, ahogyan Sasuke parancsolta, szétnézett a Jogo - frakciónál. Éppen pár aktát tát keresett. Mivel negyedik rangú miniszter, senki nem kérdezte meg mit keres itt. Pár piros kimonos, az asztalnál beszélgetett.

-          Ti is hallottátok? Állítólag a császár utolsó napjait éli.

-          Komolyan?

-          Igen, és ha ez így van, akkor Sasuke lép a trónra. Jól meg rendezte magának ezt az egészet. Meg sem érdemli!

-          Igen, biztos ő vitte a mérget a császárnak!

-          Így akkor most ő lesz császár?

-          Nem tudom. Ha ő nem hal meg akkor igen.

-          Biztosan sokunk elbúcsúzhat a rangjától.

-          Nem hiszem.

Sakura éppen, pakolgatott a raktárban, amikor hallotta, hogy a többi ápoló a császár betegségéről beszél.

-          Hallottátok? Állítólag azt beszélik, hogy az uralkodót valami Nadragulya mérgezte meg.

-          Nadragulya? – suttogta magában Sakura, majd gyors léptekkel távozott.

Naruto és Sasori a császárné csarnoka körül kémkedtek, de valamiért senki nem jött, és senki nem is távozott.

-          Ez gyanús nekem. Én szerintem tudják, hogy itt vagyunk.

-          Biztos vagy ebben?

-          Igen!

Sakura sietős léptekkel haladt az udvarban, beszélni akart a koronaherceggel. De úrközben a császárnéba botlott. Meghajolt.

-          Mit keresel te itt? – nézett rá gyanúsan.

-          Hinata-sama várandós, és én hozzá igyekeztem, hogy megvizsgáljam. Nincsen jól mostanság. – hazudta.

-          Asszonyom! Ez az lány!

-          Hogy? – Te lennél az, aki annak idején Armin minisztert lebuktatta?

-          Én? Á! Biztosan téved felség!

-          Hazudsz! – kiáltotta az udvarhölgy.

-          Itt ön az, aki hazudik asszonyom! Én csak egy ápolónő vagyok! Nem vagyok a jó Isten, hogy mindenkin segítsek! Most pedig távozok úrnőm, mert sietős a dolgom! – meghajolt és tovább haladt. Sakura az egyik udvarhölgyre pillantott, akinek a keze kissé lilás volt.

Jugo éppen a kincstárból jött ki, amikor találkozott a Harunoval.

-          Hát te?

-          Uram! Beszélnem kell Sasuke-samával!

-          Mi ennyire sürgős? –aggodalmaskodott.

-          Meg kell vizsgálnom a császárt!

-          Hogy mi? – akadt ki.

Este megont mindannyian összegyűltek az Uzumaki házban.

-          Azt beszélik a hivatalban, hogy felséged a felelős az egészért, és csak azért csinálja, mert hataloméhes.

-          A császárné csarnokánál nem volt semmi érdekes. Egyszer hagyta el az udvarát, amikor meglátogatta az uralkodót.

-          Nadragulya. – gondolkodott a lány. – Az ápolók Nadragulyát említette, mert állítólag az orvos erre gyanakszik.

-          Nadragulya az meg mi? – kérdezte Naruto.

-          Olyasmi, mint a cseresznye. Csak ez mérgező. Hazánkban, nem termesztenek ilyet, de például Kínában már igen. Több neve is van. Álomfű, farkas bogyó stb. Az egyik legveszélyesebb méreg. Kismértékben nem, de ha valaki legalább száz milligrammot kap belőle, egy felnőtt embernek ennyi kell a halálhoz. De sajnos, nem tudhatjuk biztosra, hogy ez így igaz. Felség kérem, adjon rá engedélyt, hogy megvizsgáljam a császárt!

-          Holnap pontban nyolckor legyél a csarnokomban!

A császárt éjjel erős láz gyötörte. Nem akart meghalni, még nem!

Hitomi egyre idegesebb volt, hiszen Madara még mindig élt, már elmúlt hetven, de nem adta fel.

Sakura reggel úgy tett, ahogyan Sasuke parancsolta neki.

-          Menjünk! – rideg volt a hangja. Sakura az alatt a hét perc alatt, amíg Madarához értek azon gondolkodott mennyit változott régi barátja. Érzelem mentes, rideg, és kíméletlen. Jól állt, neki, talán azért csinálja, hogy lássák, ő a hatalom.

A lány belépett a szobába, a trónörökössel együtt. Megvizsgálta a császár pulzusát, a szemeit, és belekukkantott a szájába is.

-          Mond! – parancsolt rá.

-          Igen, ez tényleg Nadragulya. Bár nem egészen, én úgy gondolom a több mérget is kapott. Őfelsége teljesen el van kábulva, ami az arzén jele. Az pedig, hogy nyelve enyhén sárgás, az mondanám jóddal is érintkezett.

-          Jóddal? – emelte föl a szemöldökét.

-          Igen jóddal. A jód, mint tudjuk fertőtlenítő, de, ha bekerül a szervezetűnkbe, halálos is lehet. Az, aki ezt tette tudta, hogy az illető többet nem tér magához.

-          Van ellenszere?

-          Mindegyiknek a maga módján. De ha mindháromra kapna ellenanyagot, az orvosság nem hatna, és még rosszabbul lesz.

-          Tehát azt akarod mondani, hogy nem tér többet magához? – Sasuke ideges volt.

-          Sajnálom!- hajolt meg.

-          Sajnálhatod is! Nem azért hívtalak ide, hogy közöld, meghal a nagyapám! Tudhattam volna, hogy semmit sem tudsz!

-          Na de...- csodálkozott el a lány.

-          Takarodj innen!

Mikoto Hinatánál volt. Aggódott a fiatal lányért, nem viselte túl jól az anyaságot. Görcsölt, szédült, keveset evett. Ezért úgy döntött kicsit elviszi sétálni.

-          Anyám! Ön is úgy gondolja, hogy ami hercegünk rengeteget változott az utóbbi időben? – mosolyodott el.

-          Igen, főleg, amióta várandós lettél.

-          Én inkább arra a lányra gondolnék. Fura dolgokat vált ki Sasukéból. Remélem, hogy meglágyul a szíve, és nem lesz, annyira akaratos.

Sakura nagyon mérges volt. Nem hitt a fülének, ahogyan Sasuke vele beszélt. Úgy döntött, ameddig a herceg nem változtat a modorán, nem is beszélget vele.

-          Sakura-chan. – az Uzumaki és Sasori éppen a herceghez igyekeztek.

-          Minden rendben? – kérdezte bátyja.

-          Persze! – sziszegte, majd Sasuke lépett közéjük.

-          Uram! – hajolt meg a két férfi, Sakura még a fejét is elfordította.

-          Mik a fejlemények?

-          Hitomi-sama különleges növényeket hozattatott az udvarba, de ezek közül egyik sem méreg. Biztosan egyik udvar hölgye hozta be. – Sasorinak feltűnt húga viselkedése.  

-          Valamin úgy tűnik Fuschida miniszter kerüli a samát. – Sasuke Sakurára nézett, aki nem szólt semmit.

-          Értem. Össze kell hívnom az urakat egy megbeszélésre. Fel kell készülnünk a legrosszabbra.

-          És mi lesz a császárnéval? – Naruto szerette a veszélyes helyzeteket.

-          Bocsássatok meg, de nekem rengeteg tenni valóm van! – a lány meghajolt csak úgy a tisztelet matt, és távozott.

-          Ennek mi baja? – fintorgott az Uzumaki.

-          Majd este beszélek vele. – nézett rosszallóan a hercegre.

A gyűlést, még aznap megtartották, a minisztereknek nem tetszett, hogy a herceg már úgy viselkedik, mintha uralkodó lenne. Sasuke elfoglalta a trónörökösi széket.

-          Miért hivatott minket ide? – kérdezte Fuschida.

-          A császár haldoklik! – ezt már mindenki tudta.

-          De ez nem ok arra, hogy felséged úgy viselkedjen, mint, aki már az ország ura!

-          Hogy mondtad? – szűrte ki a fogai között Sasuke.

-          Ez még mindig Madara-sama országa, nem az öné!

-          Elhallgass! Majd én eldöntöm, hogy mit teszek! Foglalkozz a saját dolgoddal! Elegem van abból, hogy folyton itt okoskodsz! Én vagyok az ország koronahercege! A pletykák miszerint őfelsége életőre törtem valószínűtlen, hiszen, így is úgy is én leszek ennek az országnak az uralkodója nagyapám után! Ugyan mi értelme lenne a gyilkosságnak! Én inkább azt mondanám, hogy te és Hitomi vagytok azok, akik meg akarjátok ölni Madara-samát! Hatalom éjségetek egyre nagyobb! Nem sok kell már ahhoz, hogy lebukjatok!

-          Ez rágalom!

-          Ahogy a te fecsegéseid is azok! Én vagyok a koronaherceg, és őfelsége távollétében, én vagyok a helyettese, így nekem is ugyan olyan joggal engedelmeskedni fogtok! Megértettétek! – hangja rideg és érzelemmentes volt. Még a Jogo – frakció tagjai féltek. Féltek az ifjú Uchihától.

Hitomi, és Fuschiga puccsot terveztek. Amikor Sasuke a trónra lép, megtámadják a palotát, és megölik.

-          Felség, a törvényszék katonái is a mi oldalunkon állnak. Holnap, amikor Sasuke kijelenti, hogy ő fogja irányítani az országot, megtámadjuk a nagytermet.

-          Helyes. Álljatok készen. Holnaptól mi fogjuk uralni ezt a birodalmat! – majd ördögien felkacagott.

Éjjel Sasuke azt a hírt kapta, hogy látogassa meg a császárt, mert tán álmában őt emlegeti. A hercegnek ez nem nagyon tetszett. Amikor belépett a szobába nem várt dolog fogadta. Madarával szemben ült.

-          Felség? – csodálkozott.

-          Ülj le fiam.

-          De, de ez hogy lehet? – még mindig nem hitt a szemének.

-          Azt mondták, hogy egy kedves ápoló jött, és segített abban, hogy legalább ennyire magamhoz térjek.

-          Ki volt az?

-          Nem tudod? – mosolygott. – Azért kérettelek ide, mert nem régiben íratattam meg a titkárral a rendeletet. Holnaptól, trónra lépsz fiam!

-          Hogy?

-          Én, én már nem leszek életben sokáig. Ez az orvosság, csak ideiglenesen tart. Érzem, hogy nincs sok időm hátra, de addig is tudnod kell valamit. A merénylőm…

-          Hitomi. – vágott nagyapja szavaiba

-          Már te is tudod. Annyira elvakított, hogy nem vettem észre a hatalom vágyát. De te le tudod buktatni. Még valami, ha eljön az idő, erre szükséged lesz. – adott a kezébe egy másik parancsot.

-          Ez mi?

-          Idővel tudni fogod a lényegét, eljön az idő, amikor szükséged lesz rá. Ameddig nem voltam magamnál Fugaku apád meglátogatott. Azt kérte tőlem, hogy vigyázzak rád, mert sokan halálodat kívánják. – suttogott.

-          Ezt jó magam is tudom.

-          Nos. Holnap összehívsz egy gyűlést, és tudatot mindenkivel a hírt, hogy te vagy a császár!

-          De.

-          Én tudom, hogy nem voltam jó apa, és jó nagyapa sem. Megöltem fiam, és unokáim is miattam szenvednek. De te en legyél ilyen, mint én. Tanulj a hibáimból Sasuke.

Másnap reggel, amikor Sasuke összehívta a gyűlést, a császárné lépett be a nagyterembe.

-          Maga meg mit csinál itt? – állt fel Sasuke.

-          Ön mit csinál? Az uralkodó még él, hogy merészel, a helyébe lépni?

-          Mi van? – vágta neki! – Ön az, akinek semmi keresni valója nincs itt! Ide csak az ország képviselő férfitagjai léphetnek be! Hogy gondolta ezt? Mennyen vissza a lakosztályába mielőtt én viszem vissza!

-          Hogy mered? Én vagyok az ország császárnéja, neked nincs jogod itt pattogni! Ugyan olyan gyilkos, és semmire kellő vagy mit az apád!

-          Elhallgasson! És Takarodjon innen! –Sasuke még a kezét is felemelte, hogy mutassa merre mennyen.

-          Büdös kölyök! Remélem, te is hamar meg dög lesz!

-          Itt egyedül, aki meg fog halni, te leszel Hitomi! – mindenki elképedve nézett a hang felé. Uchiha Madara teljes életnagyságban, udvari kísérete segítségével lépett be a nagyterembe.

-          Felség! – hajolt meg mindenki.

-          Mit képzelsz, mit csinálsz itt?

-          Én, én csak tudatni akartam a herceggel, hogy ő nem uralkodó!

-          Nem, itt, akinek tudnia kell a helyét, az te vagy! Ide nők nem léphetnek be! Nincs dolgod? Én adtam, ki tegnap este a parancsot, hogy mától az unokám lesz a császár! Hogy jössz, te ahhoz, hogy megszegd a parancsomat!

-          Na, de nagyuram!

-          Elhallgass! Jössz itt a prédikációddal. Miért nem mondod el inkább azt, hogy a halálomat várod! Emlékszem arra, amit mondtál, hogy te tetted ezt velem!

-          Én? Én nem! – még könnyei is kifolytak. – Felséged téved, én semmi ilyesmit nem tettem!

-          Dehogy nem! Arcátlan némber!

-          Jobban teszi, ha visszavonul a helyére! – Sasuke már higgadt volt. Tekintete semmit mondó.

Az úrnő fogta magát, és távozott.

Az uralkodó közölte minisztereivel rendeletét, hogy nem kíván tovább ezen a trónon ülni, ráadásul egészsége már nem a legjobb. Napjai vannak hátra, sőt, még napok sem. A méreg a mozgás hatására, még jobban szétterjedt a szervezetében. Érezte is, mert nehezen jutott vissza szobájába.

Mikoto aggódott fiáért, ezért késő délután meglátogatta őt.

-          Mond fiam, hogy vagy? –ült mellé.

-          Jól. – válaszolta.

-          Hallottam mi történt a nagyteremben. A császárné tényleg? – sápadt el.

-          Igen. Ő volt a merénylő.

-          El sem hiszem, hogy lehet valaki ilyen? – rázta meg a fejét. – Na és mond voltál mostanság a feleségednél?

-          Nem volt időm.

-          Mi az, hogy nem volt időd Sasuke? Ő a gyermekedet várja! Kötelességgel tartozol felé! Most azonnal elmész, és megnézed, hogy van! – parancsolt rá.

Hinata éppen, a gömbölyödő hasát fogta. Boldog volt, hiszen anya lesz. Még csak pár hónap.

-          Felség, Sasuke-sama van itt! – szólt be Cho, majd beengedte a herceget.

-          Jó uram! – mosolyodott el, majd helyére akarta engedni Sasukét de ő inkább melléje ült.

-          Minden rendben van veletek? – nézett felesége hasára.

-          Igen!

-          Hallottam, keveset eszel, és sokat fáj a hasad. Az udvari orvos mit mondott?

-          Hogy pihenjek többet. – mosolygott.

-          Jól van. Akkor hallgass az orvosra, nem szeretném, hogy legyen veletek valami. – Hinata magához ölelte férjét, aki magához ölelte, de nem szeretetből, csak gondoskodásból.

Este érte az országot a hír, hogy Madara-sama szív infarktusban meghalt. Mindenki elkeseredett. Hitomi örült, hiszen, így legalább nem kapja meg a büntetését, vagyis ő ebben a hitben élt.

Sasuke a szobájában ült. Azon gondolkodott, mit mondott neki nagyapja, amikor trónörökössé választotta.

-„Egy ember nem attól lesz nemes, hogy nemesi származású. Egy szegény ember is lehet nemes, hogyha nemes dolgok vannak a szívében. Lehetsz, te akár milyen császár, ha a szíved tele van gyűlölettel.” – meg kell tanulnia, hogyan is lehetne olyan bölcs, mondat Madara.