Egy világosszürke Ford állt meg egy kétemeletes kertes ház előtt. Az épület távol a várostól volt található. A kert tele volt gazzal, és virágokkal. A kinti teraszon lévő asztal és székek porosak voltak. Az ajtó nyikorgott, odabent öreg dog szag volt. A nő zöld szemeivel végig nézett a nappalin. Minden ugyan úgy nézett ki, mint régen. Akkor, amikor még Jiraiya élt.
Barna tűsarkújával hangosan kopogtatott a padlón. Térdig érő rakott bézs szoknyája a térdéig ért. Fehér toppot viselt. Kinyitotta az ablakokat, és akkor vette észre, hogy egy sötét Audi is leparkolt. Egy magas tüskés feketehajú férfi szállt ki belőle. Világos farmert és sárga inget viselt sport Nike fekete cipővel. Amikor bezárta az autója ajtaját a mellette lévő kocsira nézett, majd elindult befelé. Az ajtó már tágra volt kinyitva amikor belépett. Szétnézett és meglátta azokat a smaragd szempárokat, amikben akkor régen elveszett.
- Rég is volt már. – suttogta.
- Mit keresel te itt? – a nő szúrós tekintettel méregette. A férfi nem szólt semmit, csak közelebb lépett.
- Jiraiya rám hagyta a ház egy részét. – dugta zsebre kezeit.
- A másik felét pedig rám. – szűrte ki fogai között.
- Értem. Na és jól vagy? – kérdezte mély és rekedtes hangján.
- Ne csinálj úgy, mintha érdekelne! – viharzott el mellette, majd kisietett az ajtón, Sasuke pedig utána.
- Fogalmad sincs, hogy miről beszélsz!
- Holnap visszajövök reggel, te pedig délután így elkerüljük egymást a félreértések miatt! Elviszek pár dolgot, hogy ne vesszen el. – majd beült a kocsijába és elhajtott.
Sasuke visszament a házba, szétnézett mindenhol. Levette a felsőjét, majd kiment a kertbe és szépen meggyomlálta a sok gaztól. A kert végében hatalmas fák tornyosultak, azoknak a tövében pedig egy szép kerti tő található. A víz mellett egy fa asztal és pad. Visszament a kocsijához, és kivett belőle pár dolgot, amit bevitt. A konyhában bekapcsolta a hűtőszekrényt, majd belerakta a nem rég vásárolt ételt. A zsebében lévő készülék megszólalt.
- Igen? – szólt bele. – Semmi. Szólj Kibának, hogy intézkedjen, most nem érek rá. – idegeskedett. A főnököd vagyok, tedd amit mondtam! – majd kinyomta. – a telefont pedig a konyhaasztalra tette. Egy tálcára rakta a kész ráment, amit nem rég vett. Még meleg. Kisétált vele a kertbe, és leült. Ahogyan a tóra nézett Jiraiyat látta meg benne.
„ A Haruno szülők alig hittek a fülüknek. Sakura sem tudott mit mondani.
- Komolyan gondolja ezt? – csodálkozott el. Muszáj volt leülnie, mert kezdett körülötte forogni a világ.
- Nem mondanám, ha nem lenne így. – nézett mélyen a családfő szemeibe.
- Figyeljen. Ha a lányom belemegy, akkor nekem és az anyjának sincsen kifogásunk ellene. Viszont lenne itt valami. – dőlt előre. Az Uchiha kérdően nézett Kizashira.
- Nem hinném, hogy a családod elfogadná. Nem akarom, hogy a lányom nevetség tárgyává váljon, és szenvedjen. – Mebuki csak leset, mint borjú az újkapura. Nem tudta eldönteni, hogy megszólaljon e vagy sem.
- Elfogják. Kénytelenek lesznek. – majd megfogta Sakura jobb kezét. – Nos? Neked i a véleményed? – nézett a smaragdokba.
- El, elhamarkodjuk. Nem gondolod? – sütötte le tekintetét.
- Akkor ismerkedjünk! – majd kezet fogott Kizashival, megcsókolta Mebuki kézfejét, majd Sakurával az oldalán távoztak. Beültek az autóba, majd alig pár perc múlva már a főúton hajtottak. Sasuke a telefonjáért nyúlt, majd kikereste egyik jó ismerőse számát. – Igen én vagyok. Otthon vagy? Remek! Félóra és ott vagyunk. Be akarok mutatni neked valakit. – majd kinyomta.
- Annyira furcsa vagy. Mi ez az egész? - nézette aggódva a férfi arcát.
- Semmi. El akarlak venni. Mi ebben akkora nagy ügy? – ráncolta össze a homlokát.
- Alapból furcsa vagy. Alig ismerjük egymást párnapja!
- Ne vitatkozz!
- Hallod te magad? Még is mi ez az egész, miért nem tudod elmondani? Nem vagyok valami ribanc vágod? – esett neki a férfinak.
- Oké! – állt meg a kocsival. – Apám közölte velem, hogy Itachit külföldre akarják küldeni. Európába, ha minden igaz Angliába. Itt pedig én venném át a cég irányítását, és rám íratatná. De egy feltétele van. – nézett a lány szemeibe.
- Még is mi lenne az? – sóhajtott.
- El kell vennem valakit. Egy évig kell házasságot kötnöm vele azután pedig elválhatunk. Te is és én is jól járnánk vele. Semmiben nem fogsz hiányt szenvedni, mindent megkapsz, majd tőlem. Nem kell lefeküdnünk sem. Annyi, hogy egy teljes éven át, nem járhatsz senkivel, rendezvényekre kell eljárnod, és persze nálam laknod.
- Esélytelen! – válaszolt egyből. – Nem fogok csak azért hozzád menni, hogy neked jó legyen! –feltétele
- Nem fogod megbánni. – fogta meg a lány kezeit. – Te is, és én is jól tudom, hogy nem vagyok számodra közömbös. – Sakura halványan elpirult.
- Miből gondolod ezt? – pislogott erőteljesen.
- Hallottam hírét nem régiben, hogy titkos imádom voltál. De ahogy rád nézek látom a szemeidben azt a furcsa csillogást. Amiből persze arra következtetek, hogy tetszem. – a lány nagyot sóhajtott.
- Sosem hazudtam senkinek sem. Mindig az igaságra törekedtem. Elismerem, hogy valóban bejössz nekem, de ez nem azt jelenti, hogy hozzád is mennék.
- Ne legyenek kétségeid! Mindent megadok neked. Sőt, a családodat is odahozhatod, nem leszel eltiltva senkitől sem. – Sasuke egyre idegesebb volt.
- Kétségeim vannak. – suttogta – Rengeteg kapcsolatod volt. Szebbnél szebb lányokkal jártál. Akkor miért pont én? – arcán végig folyt pár könnycsepp.
- Igazad van. De – kacagott föl, amit a lány nem értett – te roppant különleges személy avgy. Én szeretem, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan én akarom. Az irányítás a véremben van. – halványan elmosolyodott.
- Érzem, hogy ezt még meg fogom bánni. – sóhajtotta.
- Nem fogod!
- Elvárom, hogy udvarolj nekem! – nézett a férfi szemeibe.
- Rendben. – majd lopott egy csókot a lánytó. Beindította az autót, majd úti célúk felé vették az irányt.
Egy hatalmas kertes ház előtt parkoltak le. Az udvar szebbnél-szebb virágok díszítették Madarak csicseregtek. A ház akár egy palota. Sasuke dudált, majd kiszálltak a járműből. A ház ajtaja nyílott, és egy hatvanas éveiben járó hosszú ősz hajú férfi lépett ki rajta. A kinti teraszon keresztül haladva lejött a lépcsőkön, kezet fogott sasukéval, majd Sakura felé fordult.
- Üdvözlom kishölgy! – csókolt neki kezet – Jiraiya vagyok. Kegyed?
- Haruno Sakura. – mosolygott zavartan.
- Ez enne az a lány, akiről a minap beszéltél? – nézett az ifjú Uchihara. Ő csak megadóan bólintott. – Igazad volt. Nagyon szép lány.
- Keresztapa! – nézett fintorogva a férfira. A lány halkan kuncogott.
- Szóval szépnek tartasz? – lépett oda eléje, kezeit derekára tette, és rázni kezdte a csípőjét. Sasuke a lány vállára tette a kezeit.
- Hagyd ezt abba! – parancsolt rá. Sakura a férfi mellkasára rakta kezeit, majd elmosolyodott.
- El sem hiszem, hogy valóban bejövök neked. – nevezett. Gyors puszit adott az Uchiha arcára, majd visszasétált ott ahol eddig állt.
- Most, hogy ezt megvitattátok, talán be is mehetnénk. – indult el előre az ősz hajú férfi. A két fiatal követte őt be a házba. A nappali világos barack színű volt. tele élettel. Az ablakok nyitva, a függönyöket pedig a kinti szél lágyan mozgatta. Leültek a kanapéra. – Fiam! – nézett Sasukéra Jiraiya – Befejeznéd nekem a kerítést? Már fáj a derekam és nekem nehéz lenne. – az ifjú Uchiha felállt, majd a bácsi vállára tette egyik kezét.
- Persze! Várj meg itt nem sokára visszajövök. – nézett Sakura szemeibe. A lány bólintott, majd kényelmesen elhelyezkedett a kanapén. A férfi távozott, és már csak ketten maradtak a nappaliban.
- A feleségem nagyon szerette ezt a helységet. – dőlt hátra.
- Mi történt vele?- kíváncsiskodott.
- Meghalt pár éve. Sasukénak ő volt a keresztanyja. Meg persze Itachinak is. A bátyjának.
- Ő most hol van? – kérdezett tovább.
- Az apja és a nagybátyja nagy becsben tartják. Sokkal töbre tekintik, mint a kisebbiket. Ez a legnagyobb baj ezzel a családdal. Szegény fiú mindig annyira szenvedett, hiszen az apj sosem foglalkozott vele. Itachi még is mindennél jobban szereti az öccsét. Emlékszem egyszer még verekedésbe is keveredett, csak, hogy megvédje őt. Igazán rendes gyerek. De, majd te is megismered. Hiszen Sasuke biztosan bemutat téged a családjának. – halványan elmosolyodott.
- Én tartok ettől az egésztől. Nem szerelmes belém, még is el akar venni. Hülyén érzem magam.
- Nem kell! Hidd el nekem. Ő egy nehéz esetű gyerek. Magát hibáztatja az édesanyja halála miatt.
- Meghalt az anyukája? – csodálkozott el.
- Persze már 18 éve. Azután halt meg miután megszülte a második gyermekét. Persze erről nem Sasuke tehet még is magát hibáztatja. Elvérzett. Fugaku nehéz esetű férfi volt világ életében. Sokat bántotta a feleségét, nem tudom, hogy Itachi emlékszik e még rá. Nagyon nehéz időszak volt, akkoriban. Én és a feleségem, úgy szerettük, Sasukét, mintha sajátunk lett volna. Mi neveltük föl. Az apja mindig dolgozott, és a nagyobbik gyermekét magával hordozta, mert benne látta a jövőt. – nagyot sóhajtott, majd előre dőlt – Sasuke rengeteget szomorkodott e miatt. De végül is megemésztette.
- Nekem fogalmam sem volt erről. Ő annyira példamutató fiatalember. Mindenkivel jóban van, és a lányok nagyon szeretik. A suliban ő a leghíresebb gyerek. – lábait keresztbe fonta, újait összekulcsolta, majd combjára tette. – Igazán nemes lélek. – suttogta.
- Igen. Nekem ő a legfontosabb. És most már te is kishölgy! A családunk tagja leszel, és remélem, jósok gyerekkel fogsz minket megajándékozni. – mosolygott.
- Mi? – mutatott magára – Hogy én szüljek gyereket? De –de még is miért? – legyeznie kellett magát, hogy levegőt kapjon. Nem találta a szavakat.
- Még is mit gondoltál? Az én drága kis keresztfiam nagyon sok gyermekről álmodozik. Alig ismeritek még egymást, és bár lehetetlen, hogy bevallaná valaha is, de biztos vagyok benne, hogy beléd fog szeretni. Méghozzá nagyon hamar. – bátorítóan nézett a lány szemeibe.
- Túl sok ez egyszerre nekem. – kezét a homlokára tette, majd hátra dőlt.
- Ez a természetes. Mit gondoltál? Házasságot már a szülés követi. Ha nem szeretnétek nászútra menni, én szívesen kiadom nektek ezt házat egy hétre és addig Obitohoz költözök.
- Ne siessük el azért ennyire! – kezeit védelmezően maga elé emelte. – Még összesem házasodtunk.
- Mi van a házassággal? – Sasuke izzadtan lépett be a nappaliba. Felsőtestét nem borította semmisem. Sakura annyira zavarba jött, hogy inkább elfordult. Ugyanis a fiúnak tökéletes teste volt. Kocka hassal és erős izomzattal.
- Semmi fiam! Arról beszéltem a leendőbeliddel, hogy remélem, boldogok lesztek egymással. – mentegetőzött. Pedig a lényeg tényleg ez volt. Sasuke halványan elmosolyodott, majd megcsókolta a lány homlokát.
- Elmegyek, letusolok. Azután pedig haza viszlek! – indult el az emelet felé.
- Itt is aludhattok. – nézett a lányra.
- Inkább haza mennék. – az Uchiha elindult az emelet felé, mint, aki meg sem hallotta, mit mond neki a lány.
Alig félóra elteltével ismét megjelent a nappaliban. Majd hátulról átölelte a lányt, amikor a kocsinál álltak, és az idős férfitól búcsúzkodtak.
- Köszönök mindent! – hajolt meg.
- Ugyan kishölgy én köszönöm Sasukénak, hogy elhozott hozzám! Gyertek máskor is bátran! – bólintott. – a fiatal férfival kezet ráztak, majd beszálltak a kocsiba, és elindultak haza.
- Sasuke. – a lány hangja annyira kellemesen meleg volt, hogy a férfi hírtelen leizzat. – Azt hiszem, szeretlek. – a kocsi megállt a férfi pedig a nő felé fordult.
- Boldoggá foglak tenni. – ez volt az első olyan csók, amiben igazán érzelem tódult. Legalább öt percen keresztül élvezték, majd a férfi elhúzódott, elköszöntek, és vége tért a mai nap.”
Sakura reggel korán érkezett meg, leparkolt a kocsival a csomagtartóból pedig előszedett pár darab dobozt, a lépcsőn felhaladva kinyitotta az ajtót, majd a kanapéra tette a holmiját. Nagyot sóhajtott, majd szétnézett a szobában. A közeli polcos szekrényhez lépett, és egy bekeretezett képet fogott e kezében. Sasuke őt átkarolva, Jiraiya pedig szorosan mellettük állt. Ez azelőtt készült, amikor apósához készült. Azok voltak a boldog idők. Rengeteget kiindultak, sétáltak nevettek, étterembe jártak és még sorolhatná az ember.
Az ajtó nyikorgására eszmélt fel, majd meglátta első szerelmét. Amikor ránézett eszébe jutott amikor 17 évvel ezelőtt együtt voltak.
- Mit csinálsz is? – sóhajtott föl a nő, majd visszatette a képet a helyére.
- Gondoltam segítek neked, és hamarabb végzünk.
- Nincs szükségem rád! – el akart menni a férfi mellett, de ő elkapta a karját és visszarántotta.
- Beszéljünk!
- Miről akarsz beszélni? – tört ki magából – Hogy elhagytál? Becsaptál? Hitegettél, majd a vége az lett, hogy elküldtél a picsába? – hulltak könnyei. – Egy szemét alak vagy Uchiha Sasuke! Én pedig tiszta szívemből gyűlöllek! – sütötte le teki9ntetét.
- Hazudd! – szorította meg a nő karját – Te is tudod, és én is tudom, hogy szíved mélyén még mindig ugyan úgy érzel, mint akkor régen. – hangja kellemesen lágy volt. – Mind a ketten rettentő sokat változtunk. Készítek reggelit, és beszélgethetnénk. – invitálta a nőt egy kellemes beszélgetésre.
- Legyen hát. – egyezett bele. Sasuke kivette a hűtőből a szalámit, fölvágta a zöldségeket, és pár darab zsömlét pakolt a tálcára, majd kivitte a kertben lévő tóhoz. Sakura már odakint várta. Egymással szemben ültek, majd neki fogtak a reggelinek.
- Meddig maradsz Konohában? – kérdezte két falat között.
- Nem sokáig. Elszórjuk Jiraiya hamvait utána pedig visszakell mennem dolgozni. – evett meg egy paradicsomot. – És te?
- Úgy döntöttem itt maradok. Ebben a házban.
- Mi lesz a családi házaddal? A klánod birtokával? – az asztalra könyökölt.
- Madara befúrta oda magát. Nem vagyok rá kíváncsi, hogy a 17 év alatt mit művelt a birtokommal. – ráncolta össze a homlokát.
- Gondolom megnősültél és gyerekeid vannak. – evett ismét.
- Nem. Nem nősültem meg újból. Te? – a férfi már tudta a választ.
- Férjhez mentem. Gaara nagyon rendes és szeret minket.
- Hm?
- Szültem egy fiút. Daisukénak hívják. Tokióban jár az egyik legjobb középiskolába. Még két éve van hátra. Utána pedig orvos szeretne lenne. Szívsebész. – dicsérte.
- Örülök, ha boldog vagy. – suttogta.
- Az. – nem nézett Sasuke szemeibe.
- Szóval, a férjed üzlet ember. És ő mit szólt ahhoz, hogy egy hétig itt vagy?
- Semmi köze hozzá.
- Nem szereted igaz? – tért a lényegre.
- Semmi közöd az életemhez! – állt fel az asztaltól, ekkor viszont egy olyan dolog történt, amire senki nem gondolt volna. Sasuke a lányt magához húzta és vadul megcsókolta. Először tiltakozott ellene, de végül beadta a derekát.
A nap már a tetőpontján volt. Konoha városának szélén egy kertes házban az emeleten lévő szobában, ami még Sasukéé volt gyermekkorában az ágy vadul nyikorgott. Két felnőtt, két régi szerelmes ismét egymásra talált.
Egymás szemibe néztek, és mind ketten tudták mire gondolt a másik. A férfi belecsókolt a nő nyakába, majd a mellei közé, és minden hol ahol csak tudta. Ismét egymás szemibe néztek, majd elmosolyodtak.
A nap már lemenőben volt, amikor ők a tópartján ültek, és nevetgéltek.
- El sem hiszem, hogy megcsaltam a férjemet. - aggodalmaskodott.
- Amit nem tud, az nem fáj neki. – vont vállat. – Ami pedig azt illeti az én feleségem is voltál. Tehát én voltam az első kiválasztottad. Ő csak a helyette sem. Szóval valójában nem csaltad meg. – Sakura értetlenül nézett a másikra. – Vicceltem – bökte ki végül, majd megpuszilta nő homlokát.
- Miért hagytál el annakidején? – hangja komolyan csengett a másik fülében.
- Madara – nyelt nagyot – aznap behívott az irodájába, és közölte velem elkel veled válnom, vagy nagy bajba kerülsz te is, és mindenki, aki fontos számomra. Ekkor történt, az, hogy meghalt Naruto. Miután elválltunk, elhagytam az országot, és elköltöztem egy időre, ugyan is Madara elküldött. Agyonveretetett. Emlékszel még arra, amikor felhasadt szájjal állítottam haza? És mindenem véres volt? – a nő bólintott – akkor történt az egész. Orochimaru és a nagybátyám vették át a vezetést az életem felett. Itachi és apám meghat. Egyedül nem bírtam el velük. Most pedig az a hír járja nincsenek olyan jóban, mint régen. Orochimarut megölték, Madara pedig terrorizmust tart a városban. Sajnálom, hogy szenvedned kellett miattam, kérlek, bocsáss meg nem így akartam. – ölelték meg egymást.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia! :)
De eltaláltad ez adta az ihletet. :) Nos őszinte legyek, de nektek szomorú nekem szép vég! :) De beszéltem Jenny-vel és 2 véget írok neki. Egy szépet, romantikus habosbabos náászút meg tudom is én :D meg egy hasonlót a filmjéhez! :) Remélem mind a ketőt elolvasod, amjd és írsz hozzá véleményt! :)
Köszönöma kritikádat! :)
Csildi