Az ember sokszor elgondolkodik azon, hogy helyes dolgokat követett el valóban élete során. Fiatalon szerelembe esni, akkor még mindenki azt gondolja, hogy az ő párja sosem hagyná el. De ez nem minden feltétel mellett van így. Bármi becsúszhat, költözés, baleset, elmúlik az érzelem, vagy súlyos családi gondok.
Egy nő házának kertjében ült a hintaágyban kedvenc könyvével a kezében.
- Hé anya! – lépett elő a fák közül, egy magas fekete hajú fiú, és anyukája mellé ült, majd megpuszilta a homlokát.
-Tudod a maják hittek abban, hogy a csillagokban meg van írva a jövőnk. – néztek mindketten az ég felé.
- Csodálatosak! – suttogta.
- Igen, valóban azok. – nyomott egy puszit fia arcára.
- Apa odabent van! Megint csak a munkájával foglalkozik.- A nő keserűen elmosolyodott.
- Gyere, menjünk be, és nézzünk meg egy filmet. – megfogták egymás kezét, és úgy indultak vissza a házba.
Az éjszaka csodálatos. Az ég tiszta, a csillagok ragyognak az égbolton. A Csendes-óceán közepén járunk, ahol éppen kőolaj után fúrnak le a víz alatt. Egy sötét hajú férfi a hajó korlátjához sétál, majd rákönyököl. A messzeségbe tekint.
„Az idő, mindent megváltoztat…”- gondolta magában.
A hajó dőlni kezdett. Az összes munkás, mind idegesen kezdett el ordítani.
- Föd rengés! – kiáltották. Sasuke fölszaladt a vezérlőpulthoz, majd elfordította a csap kormányát, hogy az olaj ne vesszen kárba, és ne törjön fel a felszínre. Ekkor egy hatalmas hullám következtében a hajó fölborult. Sasuke és a többiek bele este a vízbe.
„
- Ki az a lány? – bökött fejével a másik asztal felé. Barátja megfordult, és elgondolkodott.
- Haruno Sakurának hívják. Az apja erdész. A város szélén laknak.
- Sakura-chan rendes lány. – ült le köreikbe, egy rövid fekete hajú levendula szemű lány.
- Te ismered?- kérdezett rá Sasuke.
- Persze, egy osztályba járunk. Nagyon rendes, és visszahúzódó. – könyökölt az asztalra.
- Eddig még sosem láttam
- Mert Uchiha Sasuke figyelmét az ilyesmik sajnos elkerülik. Nos, nem mindenki mondhatja magát olyan gazdagnak, mint például te. – kuncogott.
- Ez nem igaz! – ellenkezet a férfi.
- Dehogy is nem. – bólintott legjobb barátja. – Gyerekkorunk óta ismerjük, ami azt illeti sokáig szerelmes is volt beléd, csak te sosem figyeltél oda rá, ezért elvesztette a reményt. Tovább lépett. – Uzumaki Naruto égkék szemei csillogtak, majd barátnőjére kacsintott.
- Ah. Túl sok nő ábrándozik rólam. Képtelen vagyok mindet észben tartani.
- Tévedés! – Hinata mutató ujját az ég felé emelte. – Ő sosem áhítozott utánad. Mindiga távolból csodált téged, és irigyelt, hogy mennyi barátod van.
- Ami azt illeti, mit csinál itt? – fintorgott.
- Dolgozik. – sóhajtotta. – A szülei nagyon szegények, így segít a családjának. Órák után egyből idejön. – sugdolóztak.
- Ennyire szegények? – Sauske szemeivel a lányt bámulta, aki föl s alá mászkált. Az egyik részeg férfi elkezdte taperolni. Ő pedig a tálcával képen vágta. A férfi barátai magukhoz rántották, és tovább fogdosták. Narutoék asztalánál az egyik szék hangosan csattan a földhöz, majd mindenki csodálkozva bámult. A nagy Uchiha Sasuke a kis pincérlány segítségére sietett. Megragadta a lány karját, majd elrántotta tőlük.
- Mit képzelsz kölyök? – állt föl a két férfi.
- Kussolsz! Egy semmire kellő alkoholista vagy! Ne egy lánnyal kezdj ki! Ha ennyire kemény vagy, magad súlycsoportjával merészelj kikezdeni. – kajánul elmosolyodott. Hinata gyorsan odalépett, majd magával húzta Sakurát.
- Vicces fiú vagy te! – léptek közelebb hozzá. – Mi a neved takony!
- Uchiha Sasuke! – épp, hogy csak kiejtette a szavakat, majd bevert mind a kettő nagymenőnek egy hatalmasat. A két férfi elterült az asztalok között. – És, ami azt illeti nem vagyok takony. – azzal zsebre tett kézzel otthagyta őket.
- Jól megmutattad neki öregem. -veregette hátba barátját a szőke.
- Sakura-chan, minden rendben? – nézett a lány zöld szemeibe.
- Nem kellet volna beleszólnod! – lökte meg az Uchihát. -Fogalmad sincsen mit tettél! – majd bőgve elszaladt.
- Ezzel meg mi van? – értetlenkedett Naruto.
- Ajaj! – kapott Hinata szája elé kezével. – Lehet komolybajba kevertük…-suttogta.
Sakura hazafelé sietett. Sírt. El volt keseredve.
- Most, mindennek vége! Biztos vagyok benne, hogy keményen el fogják látni a szüleim baját! – szipogta. – Uchiha Sasuke! Miért pont most kellett megjelenned? – megállt, fejét lehajtotta, kezeit pedig ökölbe szorította. Egy kocsi állt meg mellette. Ijedten tekintett feléje. – Te? – szemi pirosak voltak, a sok sírástól.
- Kicsivel több lelkesedést, ha lehet. Megvédtelek. – egy fekete Audi, még érintetlen. Egyik keze a kormányon, a másik pedig az ajtón pihent.
- Csak, bajt hoztál a fejem! – ordította.
- Te hallod miket beszélsz?- emelte föl szemöldökét. – Ezek meg akartak téged erőszakolni.
- Mit számít az már? – suttogta, majd elindult. Sasuke kiszállt a kocsiból, majd a lány karja után kapott és visszarántotta.
- Elmentek otthonról vagy mi a franc van? – sziszegte kissé idegesebben. – Te még csak egy fiatal lány vagy!
- Te kinek képzeled magadat, hogy így viselkedsz! Nem tartozom neked beszámolóval! Nem is ismerlek! – kiabálta. Hosszú haja eltakarta hátát. Felgyűrődött az ing úja.
- Ez meg mi? – nézett a lány karjára. Tele volt vagdosva.
- Nem értem miről beszélsz! – rántotta el karját, majd hátat fordított neki. – Menj haza, és kérlek, felejtsd el azt, hogy valaha is találkoztunk…-suttogta.
- Miért? – kérdezte. – Mit titkolsz?
- Ugyan, mi kötelez rá, hogy bármit elmondjak neked? – fordult a férfi felé. –Törődj a magad dolgával, ne foglalkozz velem. – folyt végig arcán könnyei. A férfi szorosan meg állt előtte.
- Ülj be a kocsiba, és haza viszlek. Beszélni szeretnék a szüleiddel. – a lány hírtelen föltekintett Sasukéra.
- Mond! Te teljesen süket vagy? Azt mondtam, hagyj békén! – majd elszaladt. Az Uchiha addig nem mozdult, amíg el nem tűnt a lány alakja.”
Konoha egyik korházában a harmadik emeleten a 123 szobában egy feketehajú és szemű férfi feküdt. Lassan nyitotta ki szemeit, majd körbetekintett hová is került. Bal karjában ott volt bekötve az infúzió.
- Á! Csak, hogy végre magához tért! – lépett be a szobába egy ötvenes éveiben járó férfi. Elolvasta a beteg kórlapját, majd megvizsgálta. – Úgy tűnik, teljesen jól van. Két nap múlva haza is engedem. Nagy szerencséje van, ugye tudja? – nézett rá a szemüvege alól.
- Ezt még is, hogy érti?- kérdezte rekedtes hangján.
- Hát nem emlékszik? Az óceán közepén voltak, és fölborult a hajó. Csoda, hogy túlélte. A vízbe esett.
- Értem.- suttogta.
Haruno Sakura irodájában ült, és főnöke ügyeit intézte. Hatake Kakashi az ország egyik legbefolyásosabb embere. Divatcége van.
- Kész vagy? – lépett be a nő irodájába.
- Igen uram! Mindet előkészítettem. A kocsi délután háromra van itt. És a felesége kereste azzal, hogy holnap minden fél e képen meg kell látogatniuk az édesanyját, mert betegeskedik. – nyújtotta át a papírokat.
- Köszönöm! – azzal távozott. Föl kelt székéből, majd az ablak felé vette az irányt. A nyolcadik emeleten voltak, innen nagyon szép volt a táj. Kezeit keresztbe fonta maga előtt. A falon lévő naptárra pillantott. április kilenc. Nagyot sóhajtott.
„Amikor hazaért édesanyja sírva fogadta. Kétszobás faházuk volt. Egy konyhával és fürdővel. Az is megesett, hogy nem volt mit enniük. Az apja eladósodott, mert rosszul keresett, ahhoz, hogy el tudja tartani családját és fizethesse a számlákat valamint a ház részletét uzsorakölcsönt kért. Mivel az összeget már egy ideje nem tudják törleszteni, Sakura dolgozni kezdett. Többször is megfenyegették őket, ha nem teszik azt, amit mondanak, nekik végük van. A kávázóban a férfiak, akik fogdosták, mind azért voltak ott, hogy figyeljék a lányt. Ha esélyük adódik, könyörtelenül elbánnak vele.
- Mi a baj? -Guggolt le édesanyja elé.
- Apádat elvitték. – ölelte magához lányát. – Azt mondták nem bántják, de ha legkésőbb holnap délutánig nem szedjük össze a pénzt, akkor megölik. Nem tudom, mit kellene tennünk! – dőlt oldalra az ágyon.
Sakura egész éjjel gondolkodott. És ha a becsületének oda is kell vesznie, mindent meg fog tenni, hogy megmentse azokat, a kik életet adtak neki, és fölnevelték.
Másnap délután az iskola parkolójában tegnapi megmentője ott baszakodott az autó motorházával, mert nem bírta beindítani. A lány oda lépett mellé, majd alaposan megfigyelte mit csinál.
- Várj! – az Uchiha halványan elmosolyodott, amikor meglátta ki áll mellette. – Úgy látom nem jó a szivattyú résznél. -Belekotorászott, majd intett a férfinak, hogy indítsa be a járgányt. És láss csodát valóban működött.
- Honnan tudsz te ilyeneket? –mérte végig a lányt. Egyszerű farmer, és pólót viselt.
- Az élet és a rutin. – vont vállat.
- A tegnapi napra visszatérve. – kezdett bele.
- Sajnálom oké? – emelte maga elé védekezően karjait. – De jobb lesz, ha ki maradsz ebből.
- Miért nem hagyod, hogy segítsek? – emelte föl szemöldökét.
- Ugyan! – intette le – Egy hozzád hasonló gazdag ficsúr még is miért segítene egy olyan koszos és szegény, mint én? – rosszakaróan meredt a férfira.
- Nem minden gazdag ficsúr olyan amilyennek mondod! Hogy ezt be is bizonyítsam, elviszlek vacsorázni. - indult, hogy beüljön az autóba.
- Nem lehet…-fordított neki hátat.
- Miért?
- Pénzt kell keresnem. – szégyellte magát, hogy ki kellett mondania.
- Én annyit adok neked, amennyit csak akarsz! Ülj be a kocsiba.
- Nem lehet! – nézett a férfi szemibe.
- Azt mondtam ülj be a kocsiba! – emelte föl hangját. Sakura megszeppent, majd az utasítást követte.
A városban haladva megálltak egy bank előtt.
- Várj meg itt! – majd becsukta az autó ajtaját. Alig negyedóra telhetett el, a mikor visszaért. Beült a volán mögé, majd egy borítékot adott a lány kezeibe.
- Ez meg mi? – csodálkozott. Még szája is tátva maradt.
- Egymillió jen. – majd elhajtottak.
- Ezt nem fogadhatom el! – nyújtotta vissza a pénzt.
- Akkor égesd el, tégy vele, amit akarsz, de ha itt hagyod, megetetem veled! – hangra ridegen hangzott.
- Miért csinálod ezt? – szomorodott el.
- Arról fogalmam sincsen! Te vagy az első, akiért ilyet teszek. – nyúlt zsebébe és kivetet a telefonját. Elolvasta a bejövő sms-eket, majd visszatette nadrágjába.
- Vissza fogom adni!
- Ennyi pénzt? – nevetet fel. – Azt kétlem. – Sakura szemei szikrákat szórtak. – Mármint, nem azért mondom, csak hallottam, hogy milyen körülmények között éltek.
- Nincs szükségem a sajnálatodra. – nézett ki az ablakon.
- Tudom. De találok rá módot, hogy másképpen fizesd vissza ezt a pénzt.
- Nem fekszek le veled!- amikor ezt kimondta meg is bánta. Látta amint Sasuke arcán megfeszültek az izmok. – Vagyis…
- Nem kell mondanod semmit sem. De tisztázzunk valamit – ált meg az útszélén – nem azért kaptad ezt az összeget, hogy rendezd a dolgaitokat. Nem hazudok, nyomoztam egy keveset, és kiderítettem, hogy hatalmas bajban vagytok. Ez több is annál, mint amire szükséged lenne. Kétszer annyi. Azt tanácsolom neked, hogy a háromnegyedét ad oda nekik, hagy legyenek boldogok. A többire pedig ételt és a házatokra szentelhetitek. – fogta meg a lány kezét.
- Miért? Miért pont én? – belenézett a férfi sötét szemeibe, és érezte ahogyan gyorsabban kezd lüktetni a szíve.
- Mondtam már! Fogalmam sincsen róla! Csak tedd, amit tenned kell. Haza viszlek! Holnapra halasszuk a vacsorát! Vegyél egy szép ruhát. – majd ismét elindultak a kocsival. Ameddig el nem értek a házhoz, még csak egymásra sem néztek. Egy kavicsos részen parkolt le. Mind a ketten kiszálltak az utóból, majd bementek a házba. Mebuki megijedt, amikor meglátta lánya mellett a férfit.
- Üdvözlöm uram! – hajolt meg az idős Haruno nő.
- Kérem, ne szólítson így. Én még csak húszéves vagyok. – közelebb ment, majd kezet csókolt a nőnek.
- Sajnálom! – nem nézett rá. – Ne haragudj, de nem ez a legjobb alkalom, hogy itt legyél mert…
- Tudok Mindenről! Utána jártam a dolognak. Azért vagyok itt, hogy megvédjem önöket, ha esetleg odáig fajulnának a dogok, és a pénzzel nem mennének el. – A nő hírtelen nézett fel Sasukéra.
- Hogy? – még szája is tátva maradt. – Ismerősnek tűnsz. Uchiha Fugaku véletlenül nem az édesapád?
- De asszonyom. – bólintott.
- Ő tud erről a tettedről? – nézett a földre.
- Nem. És ami azt illeti semmi köze hozzá. – majd körbenézett. Egy kisebb konyhában voltak. Gáztűzhely, asztal négy darab szék, konyhaszekrény, és egy közepes magasságú hűtőszekrény. Pár motoros érkezett, majd engedély nélkül beléptek a házba.
- Mebuki drága azért jöttünk, hogy eleget tegyél a követelményeknek. A férjed odakint van az udvaron drága barátunkkal Daigoval. Ha azt teszed, amit kell azonnal visszakapjátok ! – majd meglátta Sasukét.
- Itt a pénz! – nyújtotta át Sakura a borítékot. – Sőt még több is! Csak engedjétek el.- A bőrkabátos férfi megszámolta.
- Hallod haver ez 750 ezer jen. Így megszaladt neked, vagy elkezdtél kurválkodni? – kacagtak föl. – Bár ami azt illeti – mérte végig a lányt – én is szívesen beállnék a látogatóid közé. – nevettek tovább.
- Nem kell ilyesfajta kiszolgáltatott munkát végeznie! – karolta át a lányt, majd megpuszilta homlokát. – Uchiha Sasuke vagyok! Apámé az ország összes gépész gyára, és olajfinomítója. Ha jót akartok magatoknak, soha többet a büdös életben nem jöttök ennek a háznak még csak a közelébe sem! – az uzsorások mind hátrálni kezdtek. – Még mindig itt agytok? Takarodjatok! – kiáltotta el magát. A férfiak csak úgy iszkoltak ki a házból. Alig egy fél perc elteltével megjelent Kizashi. Magához ölelte családját, majd mélyen meghajolt az Uchihának.
- Örök hálával tartozom neked fiam! Mond hát, mivel tudom ezt meghálálni neked? – a férfi piszkos volt, és büdös.
- A lánya kezével!”
Sasuke visszatért a birtokra, ahol akkoriban éltek, amikor még gyermek volt. Testvére Itachi meghalt abban az autó balesettben, ahol szülei is. Már tizenhét hosszú esztendője, hogy nincs családja. A csengő megszólalt, majd egy ügyvéd állt küszöbén.
- Segíthetek valamiben? – engedte be a szemüveges kopasz férfit.
- Azért jöttem, mert sajnálatos módon Jiraiya meghalt. Hátra hagyott egy végrendelet, amiben azt írta, hogy önre és egy másik félre hagyja a házát, és vele minden holmiját. Arra kérte önöket, hogy hamvait szórják szét kertjében.- Sasuke alig hitt a fülének. Annak idején Sakura által ismerte meg az öreg kertészt. Most pedig kiderült, hogy meghalt.
Sakurát telefonon értesítették, hogy bekel mennie a rendőrségre haladéktalanul. Ahogy beért egy ügyvéd fogadta.
- Kérem, üljön le! – mutatott a székre. A nő úgy is tett.
- Mi történt? – aggodalmas hangja csenget a férfi fülében.
- Azért hivattam, mert sajnálatos módon Jiraiya meghalt. Hátra hagyott egy végrendeletet, amiben azt írta, hogy önre és egy másik félre hagyja a házát, és vele minden holmiját. Arra kérte önöket, hogy hamvait szórják szét kertjében – Sakura sírni kezdett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
szia :D
De és annyira jól esik, hogy észre vetted :D Remélem nem baj :(
Bár, én teljesen máshogyan írtam meg :D Viszont a lényege hasonló :)
Amúgy nagyon jó film volt. Amikro jöttem haza Erdélyből a vonaton azt néztem és bőgtem a végén ><
Küldök mindjárt folytatást! :)
By. Csildi