-          Hogy van? – Sasuke a császári orvos mellett ült.

-          Sajnálom felség, de a kisasszony nagyon rosszul van. Rengeteg vért vesztett ráadásul egy erős méreg került a szervezetébe. Én inkább azon csodálkozom, hogy a kisasszony még életben van. – az orvos nem mert Sasuke szemébe nézni.

-          Tegyen meg mindent! – parancsolt rá, majd felállt. Odakint Mikoto, és Hinata várakozott.

-          Fiam! – Sasuke vett egy mély levegőt.

-          Kerítsd nekem elő azokat, akik ezt tették! – a férfi meghajolt, majd távozott.

-          Nagyuram, mi lesz most vele? – Hinata sokat gondolkodott, és rájött, ő sosem fogja elérni azt, hogy férje szeresse. Ezért inkább támogatja mindenben, és ha a boldogsága ez a lány lenne, akkor ő mellette lesz és segíti mindenben.

-          Sok vért vesztett a méreg pedig még mindig a szervezetében van. Az orvos mindent megtesz, hogy segítsen rajta.

-          Jaj fiam, hogy történhetett ilyesmi? – Mikoto érzékeny lelkű asszony volt. És biztos volt abban is, hogy ez az a lány, akit annak idején elraboltak Kínából.

-          Meg kell keresnem a császárt! – azzal távozott.

-          Asszonyom – Hinata Mikoto felé fordult. – ez a lány nagyon sokat jelent a férjemnek. – a Hyuuga elmosolyodott. – Én sosem voltam jó feleség, sem pedig a herceg támasza. Azt érzem, hogy sokat jelent neki ez a lány, én pedig mindent megteszek azért, hogy a koronaherceg boldog legyen. Mégha ez a lány is az, aki boldoggá teszi. – Mikoto arcán elégedett mosoly jelent meg. Büszke volt menyére.

Sasuke lóhátra ült, és régi barátja felkeresésére indult, pár katonával. Ugyanoda költöztek vissza, ahol eddig is laktak. Alig negyedórás volt az út. A házban világítás volt, ami azt jelentette, itthon voltak. Jugo bekopogott.

-          Maga meg kicsoda? – egy szőke hajú férfi lépett ki az ajtón. – Mit akarnak? – Sasuke eddig hátat fordított régi barátjának, de most megfordult.

-          Meg se ismersz? – kérdezte érzelemmentesen.

-          Uchiha Sasuke-sama. – Naruto szája tátva maradt. Jugo köhögött, és az Uzumaki rájött, miért. Meghajolt a koronaherceg előtt. – Mondja uram, mit keres ön itt?

-          Beszélnünk kell! – bementek a házba. – Egyedül vagy? – kérdezte az Uchiha.

-          Igen. Jiraiya biztosan a bordélyban van, Sakura pedig. – ekkor elgondolkodott. – Neki már itthon kellene lennie! – felállt. Sasuke intet neki, hogy üljön vissza.

-          Éppen ezért jöttem. Sakura súlyosan megsérült. Jelen pillanatban is a palotában kezelik.

-          Hogy? – Naruto ideges volt.

-          Betört a feje, és méreg került a szervezetébe. De erős lány, rendbe fog jönni, ne aggódj.

-          Mi az, hogy ne aggódjak? – szikráztak a szemei. Sasuke semmilyen érzelmet nem mutatott ki. Tekintete fagyos volt.

-          Ha jól tudom, holnap lesz a testőrségi vizsga. Sakura említette, hogy te is részt veszel rajta.

-          Ez, hogy jön most ide? – Narutoban sokféle érzelem kavargott. Féltékenység, aggódás, félelem.

-          Azt akarom, hogy felelj meg a vizsgán! Szükségem van az erődre! – az Uzumaki csak lesett. Sosem hitte volna, hogy egyszer ezt mondják neki. – A nagybátyád pedig holnaptól kezdve a palotában fog dolgozni, mint az államtitkár helyettese! – a szőke hajú férfi csak bólintott. – Még valami. Amint Sakura rendbe jött, ápolónőként fog dolgozni. Úgy értesültem, hogy a távollétetek alatt kitanulta ezt a szakmát.

-          Igen, de felséged honnan tud ilyesmiket?

-          Meg vannak a kapcsolataim. – sok kérdése lett volna, de inkább nem tette fel. Alig várta a holnapi vizsgát.

Hitomi-sama mérges volt, mert még ennyit sem tudott rábízni bizalmasára, hogy egy könnyű feladatott elvégezzen.

Másnap a vizsgán nagy volt a felfordulás. A koronaherceg, és maga a császár is jelen volt. A vizsgabiztos nem csak a harci technikájukra volt kíváncsi, hanem a tudásukra is. A legjobb elméleti eredményt egy Sasori nevezetű fiú érte el. A gyakorlati eredménye is remekül sikeredett. Ő volt a felvételizők legjobbja. Narutonak sajnos az elmélet nem nagyon sikeredett, de mivel a harci technikája jó volt ő is bekerült, rajta kívül még százan. Ők lesznek azok a katonák, akik csak a koronaherceg épségére fognak vigyázni.

A palotában megkapták az egyenruhájukat, valamint a belépőjüket illetve a saját fegyverüket. Naruto már feltűnően bámult egy narancssárgás hajú fiút.

-          Mit bámulsz? – fintorgott el a férfi.

-          Bocsásson meg, de ön nagyon hasonlít egy kedves barátomra.

-          És akkor mit csináljak vele? – pakolt a cuccait.

-          Sakurának hívják. – Sasori egyből felkapta a fejét.

-          Hogy mondtad? – lépett a fiú elé.

-          Hatake Sakura. – Sasori elgondolkodott. Ők Harunók.

-          Hogy néz ki? – Naruto elgondolkodott.

-          Rózsaszín haj, zöld szemek, kecses alkat, fehér bőr, úgy százhatvanöt centiméter magas.

-          Hol van most? – kérdezte kíváncsian.

-          Miért érdekli? – fintorgott Naruto.

-          Az ne érdekeljen!

-          Akkor téged se érdekeljen, hogy hol van!

-          Meg kell találnom, az nagyon fontos!

-          Ugyan miért?

-          Ha segítesz nekem abban, hogy beszélhessek vele, utána mindent elmondok neked részletesen!

-          Honnan tudjam, hogy nem versz át?

-          Megölhetsz utána, ha hazudok! – a fiú elgondolkodott.- Meg kell találnom! – lett ideges.

-          Az kicsit nehézkes. – vakarta a tarkóját.

-          Ugyan miért? – döbbent meg.

-          Mert éppen haldoklik. – suttogta.

Sakura még mindig eszméletlen volt. A méreg már nem volt a szervezetében, de a fejét ért sérülés eléggé mély volt. Az orvos nem értette, hogy vajon kinek állhatott az útjában ez a szegény lány.

-          Doktor, hogy van a lány? – Hinata egész nap a lánnyal volt.

-          A tegnapi naphoz képest, sokkal jobban van úrnő. A kisasszonynak nagyon erős a szervezete. – a Hyuuga csak bólintott.

Mikoto a szobájában ült és gondolkodott. A császár ma magához hivatta.

-          „ Úgy döntöttem, lemondok a trónról. Sasuke már elég idős, érett, és tapasztalt ahhoz, hogy uralkodhasson. Már öreg vagyok, és az egészségem sem a legjobb. Agydaganatom van, az orvos szerint nem sok időm van hátra. Még idejében át akarom adni a  trónom, mert semmilyen nézeteltérést nem akarok az udvarban. Tudom a Jogo-frakció nehezen fogadja majd el a döntésem, és Sasuke ellen fognak majd fellázadni. De hiszek az unokámban, mert az én vérem!”

Mikoto sok mindent nem értett. A császárnénak nagy volt a hatalomvágya. Manipulálta a császárt a hülyeségeivel, és ez alatt a tíz év alatt is mindig egymás ellen hangolta őket.

-          Felség, valóban le akar mondani a trónról? – lepődött meg Hitomi..

-          Igen, itt az ideje annak, hogy visszavonuljak, és átadjam Sasukénak a hatalmat. – a felesége borzasztóan mérges volt.

-          Miért pont Sasukénak? Az a gyerek egy semmirekellő, akárcsak az apja! – ezeket a szavakat meggondolás nélkül ejtette ki.

-          Hitomi, csak nem vágysz az uralkodásra?

-          Á, én? Dehogy, nem azért mondtam! - tiltakozott.

-          Akkor?

-          Semmi, én csak nem bízok felséged unokájában.

A császár az évek alatt rájött, felesége hataloméhes, és mindent megtesz azért, hogy trónra jusson. Bár ez nem nagyon lehetséges, hogy ő uralkodjon. Annak idején Armin miniszter a vallatáson azt mondta neki, hogy egy nála sokkal magasabb rangú ember parancsolta azt, hogy megöljék a herceget. Kezdett összeállni a kép.

A császárné arra gondolt, hogy szép lassan megmérgezi férjét, mielőtt még átadná a trónt. Miután pedig Sasuke trónra lépett egy merénylettel végez vele is. Igen ez lesz a biztos terv! Udvarhölgyével megszereztette a legveszélyesebb mérget, és lassacskán, majd beadagolja Madarának.

Hinata nem érezte jól magát ezért visszavonult lakosztályába pihenni.

Sakura, még mindig Sasuke szobájában volt. A császári orvosnak is feltűnt, hogy a fiatal lány mennyire hasonlít Keiko-úrnőre. De elhessegette fejében ezeket a gondolatokat.

Naruto megmutatta Sasorinak, hol találja meg Sakurát. A fiúhálás volt neki.

-          Hogy jutok be? – kérdezte a szőkétől.

-          Én tudjam? – vonta meg a vállát.

-          Be kell jutnom! – ekkor Sasuke haladt felfelé a képcsőn.

-          Felség! – Naruto barátja után kiáltott. Sasuke megfordult. Az Uzumaki és a narancssárga hajú férfi odasietett, meghajoltak.

-          Mit szeretnél? Te ki vagy? – végig mérte a férfit.

-          Látnom kell Sakurát! – emelte fel a hangját.

-          Ugyan miért kellene neked látnod? – Sasuke szúrós tekintettel méregette az előtte állót.

-          Ahhoz neked semmi közöd!

-          Mi van? – összeráncolta a szemöldökét.

-          Több jogom van hozzá, mint bárki másnak!

-          Ki lennél, a férje?

-          Nem!

-          Akkor?

-          Azt majd én tudom!

-          Itt egyedül én mondom meg, hogy ki mit tehet! Vagy válaszolsz a kérdésemre vagy takarodj innen! – emelte fel a hangját.

-          Nekem egyszerűen csak találkoznom kell vele! Régi jó barátja vagyok! – hazudta.

-          Azt nem hiszem. – mondta Naruto. – Ugyanis én már tíz éve ismerem, de rólad még nem hallottam, és nem is láttalak.

-          Takarodj innen! – lépett közelebb Sasorihoz Sasuke.

-          Nem! – azzal felszaladt a lépcsőn, elhúzta az ajtót, és meglátta húgát a földön feküdve. Naruto és a koronaherceg utána szaladtak, és azt látták, hogy a férfi ott ül a földön szorítva a lány kezeit, és keservesen sír.

-          Sosem kellett volna magadra hagyjalak, ne haragudj rám! – szipogta.

-          Mi a franc? – maradt tátva a szája. Sasuke odament megragadta a férfit a nyakánál fogva és felemelte.

-          Takarodj innen! – lökött rajta egyet.

-          Nem! – vissza akart menni a fekvő lányhoz, de Sasuke útját állta.

-          Ha nem hordod el magad, én magam foglak megölni! – a férfi bólintott, majd Naruto meghajol és ő is távozott.

Sasuke fújt egyet, ideges volt, nem értette, hogy egy ilyen semmirekellő, hogy engedhette meg magának ezt a viselkedést. Sakurára nézett. Haja ki volt engedve, a csípőjéig ért neki. Feje be volt kötve. Sápadt volt, szája kiszáradt. Leült mellé, és azon gondolkodott, vajon miért ment utána? Mély levegőt vett, majd végig simított az említett arcán. Sakura arca megrándult, ujjait gyengéden mozgatta, szemeit halványan kinyitotta.

-          Sa – Sasuke. – dadogta. Az Uchiha meglepődött. A lány oldalra fordította a fejét. – Uram – suttogta.

-          Minden rendben lesz. – fogta meg kezeit. – Meg fogsz gyógyulni. Szóljatok a udvari orvosnak! – kiáltott ki.

Halványan elmosolyodott, aggódott, hogy barátja nem fog meggyógyulni, hiszen élet-halál között volt, amikor idehozta.

Hinata nagyon fáradt volt, főleg azóta, amióta kiderült, hogy állapotos, már háromhete tudta, de sosem volt megfelelő alkalom arra, hogy elmondja férjének ezért inkább hallgatott róla.

-          Asszonyom. – lépett be Cho.

-          Baj van? – Hinata már levolt feküdve.

-          Most szóltak, hogy az a lány, Sakura magához tért. – suttogta.

-          Valóban? – mosolyodott el. – Ez remek hír. Sasuke-sama tudja már?

-          Ő is ott volt!

-          Ó, értem. Akkor reggel, majd meglátogatom. – fordult oldalra.

-          De felség, hogy engedheti meg ennek a lánynak ezt? Ön Sasuke-sama felesége!

-          Az a lány, ha boldoggá teszi őt, felőlem aztán ágyasa is lehet! Nem neked kell szeretned, hanem a koronahercegnek!

Cho csalódott volt. Megértette asszonyát, hiszen szerelmes, és azt akarja, hogy férje boldog legyen. De ő a felesége, nem szabadna hagynia, hogy fölé kerekedjen egy szolgáló.

Naruto nagyon mérges volt. Sasuke biztosan rá is haragszik azért, mert oda vitte ezt a bolondot.

-          Neked elment a maradék eszed is, ezért biztosan a fejedet veszik!

-          Te ezt nem értheted!

-          El sem magyarázod!

-          Túlságosan is bonyolult. – már a testőrségnél jártak. Leült az egyik lépcsőre.

-          Lehet, hogy nem én vagyok a legokosabb, de annyira idióta nem vagyok, hogy ne fogjak fel dolgokat. – majd Sasori mellé ült. – Uzumaki Naruto vagyok.

-          Haruno Sasori. – sóhajtotta. – De Hatake leszek. A mai naptól kezdve Hatake Sasorinak kell szólítanod.

-          Miért? – nézett a fiú szemeibe.

-          Nem tudom hallottad-e, hogy tíz évvel ezelőtt a kínai császárt és feleségét megölték, a gyerekeiket pedig elrabolták.

-          Rémlik valami. – vakarta meg a fejét.

-          Nos, én vagyok az akkori uralkodó pár fia. Sakura pedig a húgom.

-          Hogy mi? – lepődött meg.

-          De ezt senkinek sem mondhatod el! Az új uralkodó a halálunkat kívánja, ugyanis rám akarja terelni azt a gyanút, miszerint én végeztem tulajdon szüleimmel, pedig valójában ő volt az aki a hatalom miatt megölte saját rokonát. Minket pedig elrabolt, majd eladott. Senki sem hinne nekünk. Gondolom Sakura is azért talált ki álnevet. Nem tudom, hogy mi legyen, azért jöttem a palotába, hogy itt idővel a császár segítségével megtalálhassam a húgom. De így már nincs erre szükség.  Keresnem kell egy megfelelő otthont, ahol majd ellakhatunk.

-          Nem kell! – vágott szavaiba.

-          Hogyan? – nézett a kék szempárba.

-          Sakura ugyanis nálunk lakik. Te is hozzánk költözhetsz! - mosolyodott el.

-          És megtartod a titkom? – tért a lényegre.

-          Meg. De Sasukénak elmondjuk?

-          Nem! Senkinek! Még neki sem! – a fiú bólintott.   

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés