A fiatal Hyuuga megnézte magát a kirakat ablakában. Néhány percig még nézegette magát, majd ajkai elégedett mosolyra húzódtak. Tetszett neki, amit látott. Ez a Pain nagyon jól ért az álruhákhoz. Aki ismeri őt, biztosan nem ismerne rá. Ez a hosszú vörös haj egészen jól állt neki, kár hogy csak paróka volt. Ráadásul ezek a kék kontaktlencsék sem irritálták a szemeit, pedig most életében először hordott ilyesmiket. Na és ezek a cuccok is jól mutattak rajta, mintha csak egy énekes együttes tagja lett volna. Sokan meg is nézték őt az utcán mászkáló emberek közül, de ezzel nem is foglalkozott. A lényeg az volt, hogy neki tetszett, amit látott. Mégiscsak jó ötlet volt az, hogy álcázza a külsejét. Neki még ezek a cuccok is remekül álltak.

- Ez a Pain nagyon ért az álruhákhoz... – Szólalt meg Hinata, és elégedett szemét a mellette álló Tobira emelte, aki szintén álcázta magát. Rajta leginkább sportruha melegítő volt, mint aki éppen edzésről ment volna haza. Egyedül az a furcsa spirális alakú, narancsszínű maszk volt az, ami a szembetűnő volt.

Nem mintha a férfi akarta volna álcázni magát, de mivel Naruto-nagyúr ezt parancsolta neki, hát kénytelen volt álruhát felvenni. Így is nevetségesnek érezte magát, amiért egy sportembert kellett alakítania, aki éppen a lázadó, kamasz lányát kísérte el vásárolni. Legalábbis ezt a szerepet kellett eljátszaniuk mások előtt, és az utcán mászkáló emberek is mind ezt gondolták róluk.

- Senki meg nem mondaná rólunk, hogy kik vagyunk valójában... – Folytatta tovább a fiatal Hyuuga, és ismét nézegetni kezdte magát a kirakat ablakában. A férfi felsóhajtott.

- Örülök, hogy neked tetszik, de nekem nemigen jön be az, hogy ilyen ruhát kellett felvennem. Főleg ez a hülye maszk idegesít. – Válaszolta Tobi kedvetlenül. – Ha Naruto-nagyúr nem ezt parancsolja, biztos lehetsz, hogy nem vettem volna fel. - Hinata elmosolyodott.

- Naruto csak azt akarja, hogy vigyáz rám. És azt sem szeretné, ha az ellenségei felismernének bennünket. Ha te is álcázod magad, miközben rám vigyázol, akkor nem fognak rájönni arra, hogy kik is vagyunk valójában, és így biztonságban vagyunk.

Tobi felvonta egyik szemöldökét. Meglepte, hogy a lány milyen közvetlen hangnemben mondta ki vezére nevét, ráadásul még a ,,nagyúr” jelzőt is elhagyta. Mintha nem is a szeretője, hanem a szerelme lett volna a férfinak. Pedig ez nem volt igaz. Az ő vezére csak egy lányt szeretett eddig egész életében, és ez már így is marad örökre. Téved ez a lány, ha azt hiszi, hogy ha már a keresztnevén szólítja vezérét, akkor közelebb kerül hozzá, mert ez nem jelent semmit sem. Legalábbis Naruto-nagyúr számára. Ő nem fog beleszeretni ebbe a lányba. Kihasználja az adottságait és ennyi, de nem fog belészeretni. Ráadásul nem egy prostituáltba, akiket köztudottan mélyen megvetett, és csak azért van velük, mert azokba garantáltan nem szeretett bele. Ez a lány se tápláljon hiúreményeket.

- Mond, Naruto-nagyúr engedte meg neked, hogy a keresztnevén szólítsd? – Kérdezte Tobi a fekete hajú lánytól, aki ráemelte tekintetét, és kérdőn nézett rá. Mi olyan különleges abban, hogy így szólítsa azt az alakot?

- Igen. – Válaszolta Hinata kissé értetlenül. – De miért fontos ez? Eddig nem zavarta, ha így hívom. - Tobit meglepte a válasza, de ezt nem mutatta ki.

- Igazán? Pedig a régi szeretőinek ezt soha nem engedte meg. Nekik is ugyanúgy „Naruto-nagyúrnak” kellett hívniuk.

- Valóban? – Kérdezte a Hyuuga lány, miközben elfordult a férfitól, és elindult az utcán, mire a férfi követni kezdte kis védencét. – Hát nekem nem mondta, hogy hívjam őt így. De ha zavarná, sem érdekel. Úgy hívom, ahogyan nekem tetszik.

- Ha nem zavarja, akkor biztosan így van. De téged, hogyan hív? - Hinata a mellette haladó férfira emelte kérdő, de ugyanakkor értetlen pillantását. Mire akar ezzel célozni? Mit zavarja ezt a fickót, hogy ő és Naruto hogyan hívják egymást, amikor egymással vannak?

- A vezetéknevem szólít. – Vallotta be őszintén a fiatal lány. – Eddig csak kétszer szólított a keresztnevemen.

Tobi elmosolyodott, és nem is titkolta azt, hogy mennyire elégedett azzal, amit hallott. Ezek szerint vezére nem kötődik a lányhoz érzelmileg, mindössze csak arról van szó, hogy elnézi neki, hogy úgy szólítja, ahogyan az neki tetszik, de nem szerelmes belé. Ha így lenne, akkor biztosan a keresztnevén szólítaná. Az ilyen dolgok mindig is fontosak voltak Naruto-nagyúrnak. Ha valakit gyakran a keresztnevén szólított, az már jelentett valamit. Őt és Pain-t, meg a többi társát azért szólította a keresztnevükön, mert kölcsönös tisztelet volt közöttük. Az emberei voltak, természetes, ha a nevükön hívta őket. De a prostiknál más volt. Őket nem vette ember számba, ezért őket mindig a vezetéknevükön szólította.

- Min mosolyogsz ennyire? – Kérdezte Hinata hűvösen, mivel nemigen tetszett neki a férfi mosolya. – Talán valami vicceset mondtam? - Tobi a lányra nézett, aki komor tekintettel pillantott fel rá.

- Nem éppen... – Válaszolta a fiatal Hyuugának. – Csak örülök annak, hogy a vezérem még mindig ragaszkodik a régi elveihez.

- A régi... elveihez? – Mondta Hinata kicsit értetlenül. Mivel nem igazán érette, hogy mire célozhat ezzel Tobi. Miféle régi elvek? – Ennyire fontos az, hogy Naruto kiket hív a keresztnevén?

- Ez mindig is fontos volt számára. – Válaszolta Tobi semleges hangon, és a lányt egyre jobban kezdte érdekelni, hogy a férfi vajon, mire célozhat. – Ha valakit a keresztnevén szólít, az sokat számít neki. Ez ugyanis azt jelenti, hogy mennyire veszi emberszámba azt az embert, akit így szólít. Kölcsönös tiszteletet fejez ki ezáltal és azt, hogy fontos számára az az illető, akit a valódi nevén hív.

- Aha... – Mondta Hinata elkomorodva. Kezdte sejteni, hogy mégis, mire gondolhat a férfi. – De kétszer hívott már engem az igazi nevemen.

- Ez még nem jelent semmit sem. Gondolom, ezek után is hívott már téged a másik neveden. Mintha teljesen megfeledkezett volna arról, hogy téged már hívott a valódi neveden.

Hinata előrenézett, de szemei egyáltalán nem voltak barátságosak. Mondhatni, egészen ellenségesen csillogtak. Zsebre tette kezeit, és gyorsítani kezdett léptein, ami egy picit meglepte Tobit, de nem zavartatta magát. Tartotta a lépést a lánnyal, aki továbbra is az utat figyelte. Lelkében olyan érzések kezdtek el kavarodni, amiket már régen nem érzett, ha Narutóról volt szó vagy arról, ha valaki szemétkedni akart vele.

- Kurvára nem érdekel, hogy hogyan hív! – Szólalt meg a Hyuuga lány jeges hangon, ami meglepte Tobi. – Nem ő az egyetlen, aki így hívott már. Rengeted szeretőm hívott a másik nevemen. Miért ő lenne a kivétel?

- Miért? Hiszen azok nem tudták a teljes nevedet.

- Hülye! – Mondta Hinata megvetően. – Már hogyne tudták volna. Csak jobb egy prostit a vezetéknevén hívni, mert amúgy sem kell kötődni hozzá érzelmileg. De tőlem elvárták, hogy az igazi nevükön szólítsam őket. Naruto is ezt akarta. Azért engedte meg, hogy csak simán Narutónak hívjam, hogy amikor elélvezek, szólítsam az ő nevén. Ezért engedte meg nekem, hogy hívjam Narutónak. Nem másért. Ne nézz engem ennyire naivnak! - Tobi döbbenten nézett a lányra. Jobban vágta ám a dolgokat, mint azt sejtette volna. Nem ostoba lány, mint Naruto-nagyúr többi kis játékszerei. Akkor viszont, mi a baja?

- Ha ennyire tudod, akkor miért vagy dühös?

Hinata az ajkába harapott. A világért sem vallotta volna be a férfinak az igazat arról, hogy mennyire rosszul esett neki, hogy Naruto még mindig csak egy ócska kis prostit lát benne, és nem hajlandó észrevenni benne az embert. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nem hajlandó őt Hinatának hívni. Csak kétszer szólította az igazi nevén, de azt sem azért, mert akarta. Először azért hívta így, hogy szemétkedjen vele. Másodszor pedig azért, hogy abbahagyja a nyafogást arról, hogy engedje el. Soha sem azért tette, mert érzett volna iránta bármiféle empátiát. Nála pedig ez a dolog különösen fájdalmasan érintette. Nála érezte leginkább a súlyát annak, hogy mekkora szégyen volt az, hogy ő prostituált volt. Másoknál nem érdekelte, de Narutónál viszont igen. Mert ő volt az első, aki szándékosan az érzéseibe akart gázolni azzal, hogy kifejezte számára, hogy ő nem más, csak egy kis prosti, aki pénzért árulja magát. Ráadásul ő volt az első, aki még csak nem is tekintette embernek. Csak egy elhasználható tárgynak nézte, akin úgy élheti ki a vágyait, ahogyan csak akarja, mert úgysem tiltakozik. Nem mintha az utóbbi időben ezt tette volna. Sőt, még élvezte is azt, amiket a férfival együtt csináltak. Felfordult a gyomra, ahogyan ezekre gondolt. Már megint úgy viselkedett, ahogyan azt Naruto elvárta tőle. Úgy játszadozott vele, hogy az neki legyen jó, mert ezzel is csak megalázta... Anélkül tette mindezt, hogy ő ezt észrevette volna. Ismét úgy viselkedett, mint egy kis hülye, és ettől csak még rosszabbul érezte magát. Pedig korábban még egészen mást gondolt, és ezért megvette magát. "Hülye vagy, Hinata!" – Gondolta magában elkeseredve. "Csak játszik veled, és te ezt még észre sem veszed, mert annyira jó vele az ágyban, hogy fel sem tűnik neked, hogy továbbra is csak aláz téged. Megérdemled, hogy így bánjon veled. Gyengédség? Még mit nem! Ő csak szórakozik veled, és közben jót röhög rajtad!" Hinata megállt, majd kifújta a levegőt, hogy megnyugtassa magát, ami nem igazán akart sikerülni neki, de nem mutatta ki Tobi előtt, hogy mit is érez valójában. A férfira emelte hűvös, nyugodt szemeit, majd válaszolt.

- Hogy miért vagyok dühös? – Kérdezte a fiatal Hyuuga. – Egy: Utálom, ha hülyének néznek. Kettő: Azt is gyűlölöm, ha megpróbálnak szándékosan megbántani. Három: Rohadtul nem érdekel, hogy neked, vagy Narutónak és a többi seggfejnek, mi a véleménye rólam és a magamfajtákról. Világos?!

Tobi lenézett a lányra. Szemei egy csöppnyi jóindulatot sem tükröztek. Olyan lány nézése volt ez, aki az életben már nagyon sokat tapasztalt, és aki nagyon is tisztában azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Hozzá volt már szokva ahhoz a sok rosszindulathoz, amik körbevették. Nem volt olyan ostoba, vagy nemtörődöm, mint a legtöbb prostituált, akik még csak ki sem álltak magukért, hanem eltűrték azt, amit mások elvártak tőlük, mert nem volt önbecsülésük. Ez a lány azonban más volt. Eltűrt dolgokat, de csak egy ideig. Ha szándékosan próbára tették béketűrését, azt nagyon nem szeretette. Kiállt magáért, és még csak az sem érdekelte, hogy mi lesz ennek a következménye. Büszkesége azért még meg maradt neki, és az elveiből nem engedett, még ha látszóra úgy tűnt, hogy igenis engedelmes szerető. Ez csak a felszín volt. Valójában soha sem lehet tudni, hogy ez a lány mégis, mire gondolhat. Ugyanolyan rejtély vette őt körbe, mint az ő vezérét. Szívét és lelkét senki sem közelíthette meg. Vagy ha mégis sikerült, gyorsan elzárta azoknak kapuit, még mielőtt még inkább megfejthették volna őt. Ez a lány valóban különleges volt, még ha csak egy prosti is volt, de okos prosti. Talán nem véletlenül tetszhetett meg vezérének. Mintha szándékosan tette volna próbára, de vajon miért? Talán mert elege volt abból a sok üresfejű prostituáltból, akik vakon követték a parancsait, vagy talán valami egészen más miatt? Naruto-nagyúr is csak csupa rejtély volt számára. Most kezdett csak rájönni arra, hogy Hinata és vezére mennyire hasonlítottak egymásra. Csak az egyikük már nagyon régen kiirtotta magában az érzéseket, míg a másik nem. Talán Hinata is egyszer olyan emberré fog válni, mint vezére? Ő is egyszer ugyanilyen érzéketlen lesz?

- Mindenki azt gondol, amit akar... – Szólalt meg Tobi néhány perces hallgatás után. – De te ne próbálj meg érzéketlen lenni.

- Nem vagyok érzéketlen, viszont nem fogok úgy tenni, ahogyan azt mások elvárják tőlem. Vannak határok, amiket jobb, ha nem lépnek át. Jó lenne, ha ezt a te nagy,,Naruto-nagyurad” is fölfogná. Szórakozhat velem, de csak egy ideig. Ne tudja meg, hogy milyen vagyok valójában, amikor túllépi azt a határt, amit én kijelöltem. Az én érzéseimmel ne játszadozzon!

Tobi némán nézte őt, és azon gondolkodott, hogy mit válaszoljon. Jobb lett volna, nem szórakozni ennek a lánynak érzésivel. Saját maga bántotta meg őt azzal, hogy olyanra kérdezett rá, és olyat mondott el, amit nem lett volna szabad.

- Naruto-nagyúr tulajdona vagy, ezt ne feledd. Ha kiállsz magadért, az szíved joga. De ne próbálj meg neki ártani. Különben megismered az igazi énjét. - Hinata megvetően elmosolyodott.

- Azt már régen ismerem.

- Nem hiszem én azt... – Válaszolta Tobi hűvösen. Szemei kifejezéstelenül csillogtak, és ezen a Hyuugaa lány összevonta szemöldökét. – Azt az énjét te nem ismered. És ha mégis megismernéd, akkor imádkozz azon, hogy éld túl azt a találkozást.

A fiatal Hyuuga nem válaszolt, de szívét jeges félelem járta át. Ha Tobi így mondja, akkor tényleg van egy olyan énje Narutónak, amit jobb, ha nem ismer meg. "De várjunk csak!" – Gondolta magában. Mit ijedek meg? Naruto mindig is kegyetlen volt. Jól tudta, hogy milyen szokott lenni. Akkor meg mégis, mitől kéne tartania? Nem fog ez a szerencsétlen ráijeszteni, csak azért, hogy így próbálja meg féken tartani. Ő már régen tudta, hogy milyen Naruto igazi sötét oldala. Ne legyen ez a hülye ennyire naiv!

- Ha te mondod... – Felelte Hinata unottan és elindult. Tobi pedig követni kezdte. Tudta, hogy a lány nem hisz neki, de nem próbálta meggyőzni. Majd megtapasztalja a saját bőrén azt, amit mondott. Nem fogja kétszer figyelmeztetni. Csak kár lesz ezért a szép testért. Naruto-nagyúr nem lenne kíméletes hozzá, ha mégis sikerülne előhoznia belőle az igazi énjét. Egyáltalán nem törődne azzal, hogy a lányban milyen mértékű kárt tenne. Akkor már nem a józan esze irányítaná. – Mindenesetre van kedved vásárolni? Naruto adott rá pénzt.

- Mindjárt sejtettem... – Mondta Tobi higgadtan. Hidegen hagyta a lány viselkedése. Legyen csak aztán nemtörődöm, de aztán később ne jöjjön hozzá sírva, hogy igaza volt. Már ha azt megéli egyáltalán. 

Hinata ajkait fáradt sóhaj hagyta el, ahogyan hátradőlt a kádban. A mai nap alaposan kifárasztotta, és másra sem vágyott, csak egy jó kis fürdőre és egy alapos alvásra. Elege volt a mai napból, de főleg Narutóból volt elege. Tobiból is szintén elege volt. Mindenkivel torkig volt, aki csak ebben a házban lakott. Ráadásul annak a szerencsétlen Tobinak sikerült olyan mértékben feldühítenie, hogy egész nap kedvetlen és rossz hangulatú volt. Még csak az sem tette őt boldoggá, hogy annyi cuccot vett magának Naruto pénzéből, amennyit nem szégyellt, csak azért, hogy így próbáljon meg borsot törni a férfi orra alá. Azonban rá kellett jönnie, hogy Narutót nem érdekli, hogy mi mindent vásárolt össze, hiszen ezért adta neki a pénzt, így a jó kis bosszúból nem lett semmi, és ez csak még jobban rontott amúgy sem kedves hangulatán. Ujjaival elkezdte behabozni selymes bőrét, közben egyre csak Narutóra gondolt, és ez szegény lányt bosszantani kezdte. "Miért gondolok egyfolytában arra a szemét alakra?" – Tette föl magában a kérdést. Miatta van ilyen állapotban, és képes rá gondolni? Még csak annyit sem érdemel meg tőle az a szemét alak, hogy akárcsak egy kicsit is gondoljon rá. Aki ennyire érzéketlen féreg, az nem érdemel ilyesmit. Dühösen kezdte el mosni bőrét, mintha csak Naruto érintéseit próbálta volna meg lemosni magáról, és magában tényleg erre gondolt. Olyan mértékben volt dühös a férfira, amekkorát még soha sem érzett iránta. Azonban nemcsak ő rá volt dühös. Hanem szinte az egész környezetére. Minden idegesítette, ami rá emlékeztette. Ebben a percben nem akarta őt látni. Pedig otthon volt ő is. Nem ment el semmilyen üzleti megbeszélésre sem, de ezzel a Hyuuga lány nem foglalkozott. "Legyen csak itthon ez a szemét, akkor sem megyek el hozzá!" – Gondolta magában, és érezte, a keserűség még inkább kezdte átjárni szívét. Megérezte azokat a forrókönnyeket, amik lassan szemeiben kezdtek el gyülekezni, és ettől ajkaiba harapott.

- Most meg, mi a fenének bőgök? – Mondta fennhangon, ahogyan a könnyek végigfolytak arcán. Ez még inkább idegesíteni kezdte szegényt. Mérhetetlen fájdalmat érzett, és nem értette, miért.

Naruto is ugyanolyan, mint a többi rohadék, akikkel eddig dolga volt. Akkor meg, miért viseli meg annyira az, amit Tobi mondott neki vele kapcsolatban? Mit törődik azzal, hogy a férfi mit érez, vagy mit gondol róla valójában? Nem is szerelmes belé, vagy talán igen? Mégis képes volt beleszeretni Narutóba? Méghozzá akarta ellenére?

Hinata nem bírta tovább. Már nem érett semmit sem. Teljesen összezavarodott. Olyan érzések és gondolatok járták át szívét, amiket korábban soha sem tapasztalt, és az igazat megvallva, csak egyszer, nagyon régen érzett így Naruto iránt, de ez csak akkor volt, amikor először találkoztak egymással. Szinte meg is feledkezett ezekről az érzésekről, és most ismét kezdtek felszínre törni, amit egyáltalán nem akart. Nem lehet szerelmes abba a rohadék állatba, aki tönkre ette az életét és az álmait! Hogyan érezhetne így iránta, ha annyi szenvedést okozott neki? Hinata szívszaggatóan sírni kezdett. Magányos, összezavarodott és tanácstalan volt. Próbálta helyre tenni ezeket a zavarba ejtő és felkavaró érzéseket a szívében, de egyszerűen nem ment neki. Olyan tehetetlennek érezte magát. Tanácsot szeretett volna kérni, de senkihez sem tudott fordulni. Tayuya messze volt tőle, de még neki se merte volna elmondani azt, amit ebben a pillanatban érzett. Úgy gondolta, hogy ő is csak megvetné, amiért képes ilyeneket érezni egy olyan férfi iránt, aki még csak meg sem érdemli. Aki mellett nem várja biztos boldogság, csak örök szenvedés lenne az, ami kijárna neki. Különösen abban az esetben, ha elmondaná Narutónak az igazat. Biztos volt benne, hogy a férfi nemhogy nem viszonozná az érzésit, hanem egyenesen megvetné őt. Tudta jól, hogy a férfinak nincsen szüksége egy prosti szerelmére, akit csak dugni akar, de szeretni nem. Neki csak egy valamire kellett. Ő pedig képes volt mindezek ellenére belészeretni? Hát miféle szánalmas ember ő?

Egyszer csak nyílt az ajtó, és ő felkapta fejét erre a hangra. Még csak arra sem maradt ideje, hogy letörölje könnyeit, vagy hogy abbahagyja a sírást. Tudta, hogy csak egy valaki jöhet be hozzá, pedig ebben a pillanatban, nem akarta látni a férfit. Különösen nem ilyen állapotban.

Naruto mosolyogva lépett be a lányhoz, mivel nem látta őt a szobában, úgy gondolta, hogy csakis itt lehet. Talán lesz kedve fürödni vele, és utána talán elszórakoztathatnák egymást egy kicsit az ágyban is. Azonban, amikor meglátta, hogy a lány milyen állapotban van, és azt, hogy sírt, mosolya eltűnt arcáról. Hinata nem nézett ki valami jól. Ahogyan ott ült a kádban, összetörve és magányosan, olyan sebezhetőnek és védtelennek tűnt a férfi számára, hogy Naruto nem tudta nem megsajnálni. Erről a szerencsétlen lélekről annyira sütött a magány és az elhagyatottság, hogy egyszerűen nem tudott mást iránta érezni. Pedig hosszú ideje volt már annak, hogy Sakurán kívül, bárki iránt is ilyesmit érezzen. Valamiért Hinata irányában is ezt kezdte érezni. Közelebb lépett a Hyuuga lányhoz, aki szemmel követte őt, de egyszerűen nem tudta abbahagyni a sírást. A szőke férfi letérdelt fiatal szeretője mellé a padlón, és ráemelte kék szemeit, amikben enyhe értetlenség volt.

- Na, mi a baj? – Kérdezte vigasztaló hangon, majd fölemelte jobb kezét, és simogatni kezdte a fiatal lány könnyektől nedves arcát, aki egész testében remegett a sírástól, és attól a mérhetetlen fájdalomtól, ami most átjárta őt. – Kibántott? - Hinata félrenézett, ám nem húzódott el a férfi érintésitől, amik egyszerre okoztak neki megnyugvást és fájdalmat. Ennek ellenére mégis hagyta, hogy simogassa őt.

- Semmi... bajom... – Válaszolta a fiatal Hyuuga halk, remegő hangon. Szemeit nem merte a férfira emelni, aki kíváncsian nézte őt. – Senki sem... bántott. Csak a bátyámra gondoltam. - Naruto felvonta egyik szemöldökét. Hát ezért sír ennyire szegény? Minek gondol egyáltalán arra az emberre, ha ennyire szenved tőle?

- Ez nagy butaság tőled... – Mondta Naruto, de nem durván, csak tényleg nem értette, hogy a lány, minek gondol olyasmikre, amik csak szenvedést okoznak szívének? – Minek gondolsz rá, ha ennyire fáj neked az emléke?

Hinata szája elé kapta kezét, és megpróbálta visszatartani hangos zokogását. Nem Neji miatt sírt. Már régen nem hullajtott egyetlen egy könnyet sem bátyja iránt. Hanem Naruto miatt sírt ennyire, mert most kezdett csak rájönni, hogy mennyire szereti valójában ezt az embert. Már azóta szerette őt, amióta megismerte őt abban az iskolában, ahol tanítani kezdte őt, mint tanár. Akkor még nem tudta, hogy kicsoda is valójában ez az ember. Csak egy jóképű férfinak gondolta őt, aki néha az idegeire ment a folytonos piszkálódásai miatt, de egyáltalán nem utálta őt. Még élvezte is azt, hogy a férfi csakis kizárólag vele foglalkozik és senki mással. Azonban, amikor megtudta róla az igazat, egy világ omlott össze benne. Kiderült, hogy az a férfi, akit addig a pillanatig a tanárának hitt, valójában egy jakuza vezér, aki megakarta kaparintani magának, és ez másnap sikerült is neki. Kihasználta és egy párszor csúnyán megbántotta az érzéseit, amit külön élvezett is. Ő pedig szerette őt, pedig ezt nem is érdemelte meg. Miért pont vele történnek meg ezek a dolgok? Fájdalmas magányában is megérezte azt, ahogyan a férfi lassan kiemeli őt a vízből, amitől egész testében megfeszült. Könnyektől nedves szemeit a szőke férfira emelte, aki a karjaiban tartotta őt. Még csak az sem érdekelte, hogy vizes lesz a lányról lefolyó vízcseppektől. Hinata legnagyobb meglepetésére, a férfi elindult vele a szobába, ahol az ágyhoz lépett, és óvatosan ráfektette. A Hyuuga lány kissé megszeppent ettől.

- De hát... vizes lesz az ágy. – Mondta zavartan, de Naruto megrázta fejét, jelezve neki, hogy ezzel ne törődjön.

- Ne foglakozz vele. – Mondta a lánynak gyengéden, majd levette magáról átázott köntösét. Hinata ettől egész testében megfeszült. Ugye nem azt akarja megtenni vele? Jelenlegi állapotában nem hitte azt, hogy képes lenne szeretkezni a férfival.

- Ne... Kérlek... - Mondta könyörögve a szőke férfinak, mire Naruto ráemelte tekintetét. – Nem... akarom...

Naruto megérintette ujjaival a lány arcát, kinek szíve belesajdult ebbe a gyengéd érintésbe. Ha legalább bántaná, akkor könnyebben eltudná viselni azt, amit ebben a percben érzett, de nem ezt teszi, hanem gyengédséget akar neki okozni, és ez sokkal, nagyobb kínnal öntötte el szívét, mint bármi más.

-  Nem foglak bántani... – Mondta Naruto halkan. – Megígérem.

- De én... - Kezdte Hinata remegve, ám a férfi egy gyengéd csókkal elnémította.

A fekete hajú lány halkan felnyögött, amikor a férfi óvatosan hátradöntötte az ágyon, és ráfeküdt törékeny testére. Nyelve finoman szétfeszítette ajkait, és szájába hatolt, amitől Hinata felnyögött. Ujjaival szeretője izmos karjaiba kapaszkodott, aki lassan felélesztette testében a vágyat.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2015.08.06. 21:20 Hinata-chan Nagyon jó volt! Szegény Hinata... Még én is sírtam. Tobi kissé bunkó volt azzal, hogy Naruto biztos nem szereti Hinatát. Naruto pedig megsajnálta Hinatát, haladás. Remélem, hogy Hinata nem ismeri meg Naruto rossz oldalát. De biztos olyat fog tenni amitől lesz valami. Kiváncsi vagyok a következő részre. Ha meglesz a két hozzászólás akkor küld be, de rögtön. 😄