A kórházba érve a főorvosnő fogadta őket. Sakura egyszer kinyitotta a szemeit, és homályos tekintettel nézett a férjére, majd ismét elájult. Sok vért vesztett. Az arca olyan sápadt volt, mint a holtaké, a szemei alatt halványán ellilult a bőr.
Azonnal a műtőbe vitték, és hosszú-hosszú ideig nem jött ki senki az ajtaján. Sasuke türelmetlenül hol járkált, hol pedig ült. Egyszer csak egy nővér jött ki a műtőből véres kesztyűvel. A kezeit feltartotta, hogy nehogy összefogjon valamit a véres kesztyűjével. A szája előtt orvosi maszkot viselt. Szétnézett, majd a sötét hajú magas férfihoz indult, aki a falnak támaszkodott. Sasuke ellökte magát a faltól és türelmetlenül várta a nővér mondókáját.
- A felesége nagyon sok vért vesztett… A sok vértől a főorvosnő nem találja egykönnyen a baj forrását… nem lehet tudni meddig fog tartani. Élet-halál között van.
- Mentsék meg! Ha bármi baja esik, akkor nem csak a kórházat, de benneteket is tönkre teszlek! Az életeteket keservessé fogom tenni!
A nővér elsápadt és hátra lépett, lesütötte a fejét majd visszarohant a műtőbe.
A főorvosnőnek mindene véres volt, a kolléganőjére nézett, aki remegve ment vissza. A nővér remegő hanggal mondta el, hogy mit üzent nekik a kint várakozó férfi. A főorvosnőnek elkerekedtek a szemei. A fiatal nőre nézett.
~ Ennek a lánynak nagyon veszélyes férje van. ~
– Látom, ilyesmi nem először fordult elő ezzel a nővel, mert megtaláltam a korábbinak a forrását.
Aztán a monitorra ügyelő nővér szólt, hogy sietniük el, mert nem maradt sok idejük hátra. A főorvosnő négy perc múlva találta meg a mostani vérző részt. Amilyen gyorsan csak tudta, megakadályozta a további vérzést, majd újra összevarrta a császármetszésnél a sebet, mert ő is ott vágta fel. Azonnal rákötötték az infúzióra és a vérátömlesztési tűt is beszúrták neki, hogy a szervezete visszakapja az elvesztett vért.
***
A kórteremben Sakura eszméletlenül feküdt. Sasuke egy percre sem mozdul el mellőle. Leült mellé az ágyra és felé hajolt. Csókokkal halmozta el telt ajkait.
Délután a kórház előtt dohányzott. Szakadt az eső, a tetőről vízesésként folyt le a víz. Itachi is sprintelve rohant a parkolóból a bejárathoz. A bejárathoz érve már csurom vizes volt. Kicsavarta a pólóját, majd egy nagyobb táskát adott az öccse kezébe.
- Sakura aztán tudja, hogy kell ráhozni az embere a frászt. – mondta Itachi, amikor kezével hátratolta vizes, hosszú haját.
- Majdnem meghalt. Csak szomorúságot és fájdalmat okozok neki… Ő a legfontosabb számomra, mégis rá szoktam zúdítani a haragomat.
- Ez volt megírva a sorsotokban. Ti nem tudtok egymás nélkül élni, egymásért éltek. Ilyen szerelem nagyon kevés embernek adatik meg. Ha nem ismernélek titeket, el sem hinném, hogy létezik ilyen érzelmi kötelék.
Sasuke ledobta a cigi csikkét, majd eltaposta.
***
A főorvosnő, mielőtt hazament volna a kórházból bement megnézni a mai betegét. Sakura még mindig az altató hatása alatt volt. Sasuke az ablaknál állt összefont kézzel, majd a fejével intett neki, hogy menjen vele kicsit távolabb. Az orvos félve követte a magas férfit, akinek csábító parfümjének illatát lehetett érezni a teremben.
Az Uchiha megállt és a nővel szembe fordult. A zsebéből egy papírlapot adott az orvosnő kezébe, aki értetlenül pislogott rá. Kíváncsian kinyitotta és szinte jójózni kezdtek a szemei. A csekklapra jó nagy összeg volt írva, ami kisebb vagyonnak felelt meg egy közember számára. Ez az összeget még két év alatt sem termelte meg a kórház.
- Hálám jeléül, amiért megmentette a feleségemet.
- Ha nem tudtam volna megmentenii, akkor gondolom megölt volna. Most nagy szerencsére volt a feleségének, de ilyen bármikor megtörténhet. Teljesen le van gyengülve és rettenetesen sovány.
Sasuke arcaán a férfias arcvonásai még jobban kirajzolódtak. Az orvos hátra lépett, majd egy halk édes hangot hallottak.
- „Sasuke…”
A sötét hosszabb hajú Uchiha odament a feleségéhez, aki még mindig aludt. Sasuke megcsókolta a felesége homlokát. A doktornő halkan kiosont a kórteremből.
Este zuhogott az eső. A kórterem ablakait verte és a fák lombajit tépázta. Az égbolt morcosan dörgött, miközben nagy villámok ijesztgették a járókelőket. Sakura lassan kezdett ébredezni, és homályos látásával eleinte alig tudta megállapítani a környezetét. A szobában égő lámpák bántották a világos szemeit. Feküdt, de még így is forgott vele a világ. Arra eszmélt, hogy mellette egy fiatal nővér cseréli le az infúziós zacskóját.
- Hol vagyok? Hogy kerültem ide?
A nővér csodálkozóan pislogott rá.
- Kórházban vagy. Az oltárian szexi férjed hozott be.
Sakura a lányra nézett, aki csupán egy-két évvel lehetett fiatalabb nála. Látta, hogy mennyire kipirult az arca, amikor Sasukéról beszélt. Duzzogva elfordította a fejét, mivel a féltékenysége ismét eluralkodott rajta. Egyszer csak felült az ágyon, de azzal a lendülettel zuhant is vissza.
- Muszáj elmennem! A kislányaimra nincs, aki vigyázzon!
- Pihenned kell. Sasuke hamarosan vissza fog jönni, csak lement dohányozni.
Sakura rosszallóan nézett a nővére, aki fehér munkaruhát viselt, hozzá illő balerina cipővel. Barna haját kontyba kötve hiordta. Sminktelen volt, egyáltalán nem adott a nőies megjelenésre.
A nővér elmosolyodott, és egy perce kiment. Sakura megkönnyebbült, hogy már nem látja, de rögtön forgatni kezdte a szemeit. Aztán meglátta a hatalmas vörös és fehér színekben pompázó rózsacsokrot. Lehetett súlya, mivel a nővér két kézben tartotta a vázát. Sakura ámuldozva nézte a csokrot. Sejtelmese sem volt, hogy hány szál rózsaszál alkotta, de ha tippelnie kell, akkor 10-20 ezer szálra saccolt volna. A csokor tökéletes gömbformát alkotott, és a vázából két vörös szalag lógott le róla.
A nővér vidáman mesélte, hogy nemrég hozta a küldönc, és mindenki a csodájára járt a kórházba. Az itt dolgozók és a betegek is ámuldozva nézegették.
Egyszer csak hallották, hogy az ajtó nyitódik. A nővér hátra nézett és nyomban fülig pirult. Kapkodva a kisszekrényre tette a virágcsokrot, majd gyorsan kislisszolt.
- Hogyhogy itt vagy? Felesleges maradnod… úgy is csak a terhedre vagyok. Nem vagyok hozzád való… Bárcsak meghaltam volna!
- Fogd már be! Hajszálon múlt, hogy nem vesztettelek el. Hogy vagy képes állandóan kihozni a sodromból? Szerinted itt lennék, ha nem szeretnélek?
Sasuke az ágyhoz ment és megfogta a felesége hideg kezét, majd az arcához emelte. A legelején hozzászokott Sakura hideg kezeihez. Egyedül ő volt képes elviselni. Egyszer csak Sakura felé hajolt és vadul megcsókolta. Hosszú ideig csókolóztak, a nyelvük folyamatosan egymás szájába járt. Ajkaik elválása után Sasuke gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Ne reménykedj abban, hogy megbocsátottam, még mindig neheztelek rád. Gyűlölöm, ha ellenkezel velem. Drágán meg fogod fizetni, ha még egyszer így mersz viselkedni – mondta Sasuke, miközben hüvelyujjával végigsimította Sakura telt ajkait.
Sakura szemeiből könnyek gördültek le, és elfordította a fejét.
- Újra bántani fogsz?
Az Uchiha erre bűnbánóan oldalra nézett. Elvette Sakuráról a kezét és ökölbe szorította, az izmai megfeszültek. Lehunyta sötét szemeit, majd amikor ismét kinyitotta, a felségére nézett. Sakura felült az ágyon és megölelte a férjét. A kezével gyengéden megsimogatta az arcát. A szerelme sötét szemeibe nézve elmosolyodott. Azok a ridegséget és veszélyt sugárzó sötét szemek rögtön megbabonázták az első találkozásukkor.
- Ettől nem kell félned. – mondta Sasuke szorosan ölelve Sakurát.
***
Július közepén az Uchiha házaspár egy hétre Antiparosra ment nyaralni, ami Görögország egyik szigete volt. Ezt a helyet kimondottan azoknak az embereknek találták ki, akik ki akartak kapcsolódni. A szállásuk egy kicsi fehér házacska volt, ahová egy gyönyörű utcán sétálva lehetett átjutni. A szűk utcát rózsaszín virágú fák kísérték.
Az a kicsinyke szállás igazi szerelmi fészek hatását keltette. A konyha falai világoskék és sárga csempékkel voltak kirakva. Az ablakokon fehér csipkés függöny volt, ami nem sokat takart. A hálószoba világoskék színű volt, és csak a két személy ágy fért be. Az ágy végéhez volt tolva egy hosszúkás szekrény, de ennél több dolgot nem lehetett volna bepasszírozni. Ami a legváratlanabbul érte őket, hogy közvetlenül az ágy támlájánál tükör húzódott. A fürdő szoba volt a legkisebb, ott egymás nyákára volt építve a WC és a zuhanyzó.
Sasuke azonnal ott akarta hagyni a szállást, mert nem ilyen körülmények között akart nyaralni. Dühroham kerülgette, hogy ilyen egérlyukban kell lenniük egy teljes hétig.
- Szívem, ne idegeskedj. – mondta Sakura átölelve a férjét.
Lábujjhegyre állt, és kívánatos ajkait csókra csücsörítette. Világos szemeit behunyta, hogy még érzékibb pillanatokkal töltse el az ajkak találkozása. Az Uchihának nem is kellett több, azonnal lecsapott a csábos ajkakra. Birtokába vette, és kedve szerint töltötte el idejét az édes finomságon. Erősen szorította magához a kecses, porcelánbaba testet. Két férfias kezével erősen belemarkolt Sakura fenekébe, és a felmeredő örömrúdjához passzírozta. Elvesztve az önkontrolját falhoz lökte a nőt, és rutinosan lehúzta a sliccét. Felgyűrte a korall színű tunikát, majd felvette Sakurát, aki körbefonta a derekát lábaival. Az Uchiha hímvesszője nyomban behatolt a felesége szűk gyönyörűségébe, aki ezt érezve felsikított.
- Imádom, amikor nincs rajtad bugyi… - zihálta Sasuke, miközben erőseket lökött asszonyán. – Csiripelj nekem még az édes kis hangoddal.
Sakura boldogan teljesítette a férje kérését, kéjesen sikítozta a nevét, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy: nagyon szereti, ő az élete értelme, nem tudna nélküle élni. Az Uchihát ezek a szavak elégedettséggel töltötték el. Nyögései suttogásként hatottak a sikolyok mellett, vadul csókolta és harapdálta a nő testét.
Épp a legnagyobb élvezet közben zavarta meg őket a telefoncsörgés. A csergés kizökkentette Sakurát, aki a férje nyakát karolta a karjaival. Hátradöntötte kipirosodott fejét, amikor a szerelme a nyakát csókolgatta és szívogatta. Az erős lökésektől a kéjes sikolyai nem szűntek.
- Drágám… Ah, ah, ah, ah, ah…!
Az Uchiha konkrétan tudta, hogy a felesége, mit akar mondani, ezért kéjesen ezt súgta a fülébe: „Nekem te vagy a legfontosabb.” Sakura szíve a mostaninál is gyorsabban kezdett el dübörögni. Örömébe szinte szárnyakra kapott. Rózsaszín felhők között repdesett, miközben tündöklő szemeiben a meghatottság könnyei gyűltek.
~ Sasuke-kun… lehet, hogy te nem úgy szeretsz engem, mint ahogy én, szeretlek… de nem érdekel. Nem tudok élni nélküled! Soha ne hagyj el, könyörgök! Érted és a lányainkért élek! ~
Egyszer csak a mobiltelefon átkapcsolt hangüzenetre. Yahiko hangja ingerülten csendült fel: „Sasuke! Óriási gáz! Valaki beköpte a kopóknak Kankurót! Az a balfék, annyira kapálózott pénzt szerezni, hogy elfelejtette eltűntetni a nyomokat… Ha eljártatja a száját, akkor a zsaruk ránk fognak szállni!” Yahiko haragját a telefonon is át lehetett hallani.
Sasuke ezt hallva feszült lett, és kihúzta mértes fegyverét a szűk mámorból. Sakura kerek babaarca piroslott az élvezet örömeitől, miközben szaporán kapkodta a levegőt. Karjait a férje nyakát fonták még akkor is, amikor már a saját lábain állt. Aggódóan felpillantott a szerelmére, aki addigra már hátat fordított neki, és a sliccét húzta fel. A telefonját felkapta az egyszerű ágyról, és azonnal visszahívta Yahikot.
Sakura pirosló arccal ült le a fotelba, majd ezt követően nőiesen formás lábait keresztbe vetette. Gyönyörű világos szemeivel követte a férjét, aki ingerülten járkált a szobában. Hangja ridegsége megrémítette a fiatal nőt.
Sasuke megszakítva a beszélgetést csak annyit mondott a felségének: „Vége a nyaralásunknak. Hazamegyünk.” Sakura ezt hallva bánatosan összefonta a karjait maga körül, és oldalra hajtotta a fejét. Az Uchiha látva az összeomló nőt odament majd leguggolt hozzá. Férfias kezével simogatni kezdte hitvese dekoratív combját.
- Cicám nézz rám. Kárpótolni foglak.
Sakurán telt ajkai remegni kezdtek, ahogy próbálta visszafojtani a sírást. A szemeiből előbukkantak a könnyek.
- Veled akarok lenni. Túl nagy kérés, hogy egy picit többet legyél velem és a lányainkkal?A napok nagy részében távol vagy… Alig vagy velem… Egyedül a lányaink miatt bírom elviselni a hiányodat.
Sasuke két keze közé fogta Sakura babaarcát, és elkezdte lágyan csókolgatni. Ritkán fordult elő, hogy ilyen kíméletesen bánt vele.
***
Az eltelt napokban Sasuke alig volt otthon, ha hazaért, akkor is ingerülten. Olyan napok is voltak, amikor arra a 2-3 órára sem feküdt le aludni. Soha életében nem tudott sokat aludni, plusz sajnálta az alvásra való időt. Bőven ki tudta aludta magát 2-3 óra alatt.
Sakura minden egyes alkalommal megvárta a férjét és utána körbeugrálta, bármit óhajtott, azt szívvel-lélekkel megadta neki.
A harmadik nap reggelén Sakura szokásához híven csókkal búcsúzott a férjétől. A kapcsolatuk elejétől kezdve hosszú csókkal váltak el egymástól, mostanra ez már hagyománnyá vált az életükben.
- Vigyázz magadra.
- Fölösleges aggodalmaskodnod, meg tudom védeni magam.
Sakura belenyugvó mosolyra húzta a száját, de belül zaklatott volt.
Délre Sakura már elkészítette az ebédet, ami Milánói Makaróni volt. Sasuke és a két kislánya nagyon szerette, ezért gyakran csinált nekik. Megterített a két gyermekének, és egy-egy kisebb adagot szedett ki nekik. A két hercegnő mindig kismadarak módjára csipegette az ennivalót. Alaposan összekeverte a húsos paradicsomszósszal a tésztát, majd sok sajtot reszelt a két adagra. Két pohárba vizet töltött, majd a tányérok mellé tette. Ezzel végezve az ablakhoz ment és kicsit elhúzva a függönyt, kinézett a kertben játszó lányaira. A két kutya vígan szaladgált a gyerekek körül, akik kacagva kergették őket.
A teraszra érve kiabált a lányainak, hogy jöjjenek ebédelni. Mikor megebédeltek elkezdtek kuncogni, amikor meglátták egymás szája körül a paradicsomszószos kontúrt.
- Anyuci, anyuci nézd. Szépek vagyunk? – kérdezte Kireina, miközben csücsörítette a száját.
Sakura nevetve azt felelte, hogy: „Igen”. A két testvér összedöntötte a fejét és csábosan csücsörítettek. Ai kezdte el a csábos csücsörítgetést, mivel többször látta a szüleit szájon pusziszkodni. Kireina meg átvette a nővérétől.
- Szerintetek apa jobban örülne, ha Milánóit ehetne ebédre?
A két hercegnő boldogan „igennel” felelt, és szökdécselve szaladtak előre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia most már jühetne a kövi rész.