Sakura gyors léptekkel szaladt, a császári palotában. Késésben volt, és nem szeretett volna kikapni. A zeneakadémián dolgozott, mint segéd udvarhölgy. Ez a palota legeldugottabb része. Általában, akármilyen rendezvény van az udvarban, az akadémiafelelős, a zenéért, és a műsorért. A Hatake lány alig kéthete dolgozott az udvarban.. Ezelőtt jó pár évvel elkellet menekülniük, barátjával Narutoval és bácsikájukkal, mert az életükre akartak törni.
- Haladj már te lány! – a szertartásügyi miniszter nem volt a világ legkedvesebb embere. Idegesítette őt, hogy lefokozták, nyolcadik rangúvá. Persze a lány erről nem tehetett, de a férfit egyáltalán nem érdekelte. A Jogo – frakciót támogatta, azóta, amióta új császárné lett az országnak.
- Igen is! – lány meghajolt, majd felkapta a sok cipelni való dobozt, hogy elvigye őket a táncosoknak, hiszen hamarosan ünnepelik Uchiha Sasuke koronaherceg huszonkettedik születésnapját, az udvarban emiatt nagy a felhajtás. A lány sietős léptekkel haladt a palotában, amikor felbukott.
- Nem tudsz vigyázni? – sziszegte egy magas narancssárga hajú férfi, majd segített a lánynak felállni.
- Kérem bocsásson meg uram figyelmetlenségemért. – Jugo csak megcsóválta fejét, majd segített a lánynak visszapakolni a dobozba ami kiesett. Sakura megköszönte, majd tovább állt. Jugo utána fordult és addig nézte a lányt, amíg az el nem tűnt az egyik kapunál. „Mintha már láttalak volna valahol.” - gondolta. A Hatake lány szégyellte magát, ilyen még nem fordult elő vele eddig. Gyorsan oda adta lányoknak a ruhát.
- Mindannyian itt vagytok? – kérdezte a hivatal az akadémia vezetője.
- Sajnos uram Ai nem rég szolt, hogy ő nem tud rész venni a pénteki rendezvényen, mert eltört a karja.
- Micsoda? – kelt ki magéból a férfi.
- És akkor, most kifog helyette táncolni? – járkált fel s alá az öltözőben. Sakura éppen indulni készült, amikor a férfi megszólította:
- Te lány! – a rózsaszín hajú megfordult és várta mit akarhat tőle. – Te fogsz fellépni Ai helyet! Ti tanítsátok meg neki a táncot, aztán két óra múlva visszajövök, és akkor megnézem, hogy megy! – azzal lelépett. Sakura csak lesett, mint bakkló a szakadékba. Nem volt kedve ehhez.
- Ch. Szánalmas, hogy egy ilyen szolgálólány, mint te táncolni fogsz. -  Hatake lány, elengedte füle mellett az egyik táncos  megjegyzését.
- Ne aggódj Sakura-chan. – lépett mellé tőle legalább három évvel idősebb lilahajú lány, akinek a hajában mindig van egy rózsa. – Én segítek, hogy  megtud tanulni a táncot. Inari csak féltékeny rád, mert ő nem is tud táncolni. – vágott vissza a vele egykorú feketehajú nőnek.
- Hogy mondtad Konon? – sziszegte fogai között, majd elindult, fel.
- Süket vagy? – nevetett. Álltak egymással szemben. – Nagyon unom már, hogy azt hiszed te vagy a legjobb! Kikel, hogy ábrándítsalak, életem, hogy itt én vagyok a csapat vezetője, és ha nem tetszik akkor ellehet menni! – Inarit ez egyáltalán nem hatotta meg.
- Te vezető? Legfeljebb a disznópásztorok között!- kiabálta.
- Jobban járnál, ha a saját dolgoddal foglalkoznál! Én a felettesed vagyok! A helyedben vigyáznék a számra, ha csak nem akarsz az akadémiától érzékeny búcsút venni drágaságom! – kárörvendően elmosolyodott. Sakura inkább kimaradt a veszekedésből. Nem szeretett mások dolgába beleszólni. Nehezen, de végül sikerült, neki is megtanulnia országuk táncát.
- Mondd Konon – éppen a palotában sétáltak, így pihenték ki a mai napot. – még mindig Sasuke herceg a trónörökös igaz? – a lilahajú nő kérdően nézett a mellette sétálóra.
- Miért érdekel ez téged? Tán ismered? – kuncogott.
- Á, én dehogy is! – Sakura még a kezét is felemelte tiltakozóan. – Én csak azért kérdeztem, mert már rég nem voltam, ebben a palotában.
- Hogy-hogy? – ültek le a fűben.
- Tíz évvel ezelőtt elkellett költöznünk mert a bácsikám máshol kapott állást. – a lilahajú nő csak bólintott. Sasuke éppen a kardforgatást gyakorolta. Még a katonákat is letudta győzni, annyira ügyesen bánt fegyverével. Az élet és a rutin megtanította sok mindenre, például, hogy ne bízzon meg senkiben, ráadásul, amióta várományos, minden könyvet megtanult, és a verekedésben sincsen eddig még párja. Nagyapja vaskézzel bánt unokájával az évek során. Vannak, akik azt mondják, Sasuke keményebben bánik az udvarral, és a néppel mint maga a császár. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy gyilkol, vagy valami hasonlók. Inkább arra vágyik, hogy az udvarban béke legyen, és a nemes urak fogják vissza magukat a néppel szemben. Reformokat akar bevezetni az országban, de akkor nagy ellenválaszokban részesülne. Sokszor nem tudja mit kellene tennie. De sajnos a Jogo – frakció ellene van, így keményen kell dolgoznia.
- Nagyuram! – hajolt meg előtte a törvényszék vezetője. A herceg ráemelt tekintetét, és a párbaj abba maradt.
- Igen? – tetet kardját helyére.
- Őfelsége parancsolta, hogy mondjam meg önnek nemsokára felkeresi önt a Nyugati – csarnokban. -a miniszter és a herceg egyáltalán nem beszéltek, inkább úgy is fogalmazhatnánk, ki nem állhatták a másikat.
- Miniszter! – Ichiro Sasukéra nézett. – Mondja meg a császárnénak, hogy nem sokáig lesz már ennyire nagyra magával. – a miniszter nem mondott semmit, az úrfi pedig távozott.
Egy alacsony hosszú feketehajú lány, kinek szépsége ritka, szemei levendula színűek, kimonoja pedig selyemből készült, aranyozott varrással. Éppen a kertven sétált a virágok között, amikor megpillantott két vele egykorú lányt, akik a fűben ültek és beszélgettek. Irigyelte őket, a szabadságuk ért. Elmosolyodott. Szeretett volna csatlakozni társaságukba, de nem mert.
- Hinata-sama? – kérdezte halkan udvarhölgye Cho. A lány legyintett egyet, majd tovább nézte a két fiatalt, amit éppen valamin jót nevettek.
Ezelőtt két éve került a palotába, amikor ő a tízen nyolcat töltötte. Az apja most jelen pillanatban országunk harmadik minisztere. Hiashi. Az a hír járta, hogy az országban az ő lánya a legszebb, így a császár, és Mikoto-sama őt választották meg Sasuke feleségévé. A lány első látásra beleszeretett férjébe, de amikor a szemeibe nézett mindig ürességet látott. Hetente kétszer háromszor átjött hozzá a korona herceg, hogy elvégezze országával szembeni kötelességét hitvesével. De utána mindig egyből távozott. Hinata úgy érezte, hogy a fiú vagy nem szereti őt, vagy mást szeret, vagy szereti őt, de mást is. Elkeseredett volt, de ez ellen nem tehetett semmit. Neki támogatnia kell férjét, ezért a felesége. Ha ő úgy dönt, ágyast szeretne, akkor ágyasa lesz, ha akarja, ha nem. A császár Sasukéval éppen az ország ügyeiről beszélt. Zavarta a mostani felbolydulás a fővárosban. A miniszterek, jobbágyaikra, mind rengeteg adót vetettek ki. Bűzlött itt valami, csak azt nem tudták mi. Hitomi-sama az évek múlásával sem változott. Sőt! Még jobban feltüzelte őt a hatalomvágy iránti éjsége! Eldöntötte, hogy végez a herceggel, abban a pillanatban, amik esélye adódik. Háromnap elteltével a palota nagyudvarában, megtartották Uchuha sasuke korona herceg huszonkettedik születés napját. A császári család tagjai mind helyet foglaltak helyükön. Étel, ital, mind ott hemzsegett egymás hegyén – hátán. Az udvar úgy ki volt cicomázva, mindenhol szebbnél szebb díszek.
Az udvar férfi és nőtagjai mind egyszerre hajoltak meg, és kívántak a császár unokájának nagyon boldog születésnapot. Ez után, megkezdődött a zene, amit a zeneakadémia dolgozói attak elő. Tizenkettő lány lépett a samak elé, és megkezdték ünnepi táncukat. Sakura a legelső sorban állt, haja fel volt tűzve, arcát fehér por takarta el, hogy senki ne ismerje fel. Ahogy ott szerepelt, közben fel-felnézett, és megpillantotta Sasukét. Már nem az a fiú volt, min annak idején. Tartása magabiztosságot és erőt sugallt. Tekintetéről semmit nem lehetett leolvasni. Haja tüskés volt, erős vállak, Sakuránál biztosan vagy háromszor akkora testalkata volt, és mind izom. Büszkeséget érzett. Ott legbelül. Sasuket sosem érdekelték a nagy felhajtások. És a tánc meg a zene sem kötötte le.
- Uram, önnek, hogy tetszik a műsor? – Hinata lágy kellemes hangjával szólította meg a mellette ülőt.
- Nem szeretem a nagy felhajtásokat. – válaszolta. De azért, hogy felesége nem szomorkodjon, végig nézett a szereplőkön, és ekkor szemei kitágultak, ami persze Hinata figyelmét sem kerülte el.
- Minden rendben? – kérdezte félénken. Sasuke sóhajtott, majd bólintott.
A műsor végeztével, mindenki visszatért lakrészébe. Sasuke persze egyáltalán nem úgy tett mint a többiek. Egyből elindult a zeneakadémiába. De sehol sem találta a keresett személyt.
- Te ott! – parancsolt rá az egyik lányra az ott dolgozók közül. Éppen pár hangszert tartott a kezében. – Nem láttál egy rózsaszín hajú lányt? – a szolgáló biccentett. – És most hol van?
- Nem tudom. Én nem sokat beszélek vele. Fura egy lány.
- Itt dolgozik? – vágott a lány szavába.
- Igen felség. – hajolt meg. Sasuke többet sem kérdezett, távozott. Alig várta a holnap reggelt. Az évek alatt most mosolyodott el először szívből.
Sakura lassan ballagott haza. Kezeit szívéhez rakta, és most megint érezte az a furcsa érzést, mint régen. Narutonak és Jiraiyanak elmesélte mi történt. Ők boldogan fogadták a hírt. Hamarosan választanak embereket a testőrségbe. Ha Naruto odateszi magát biztosan felveszik. Az Uzumaki nem nagyon hisz magában, de Sakura szerint sikerülhet, így már a lány miatt megteszi. Másnap Hinata ellátogatott a koronaherceghez azzal az indokkal, hogy sétáljanak egyet kint a tónál. A fiúnak semmi kedve nem volt az egészhez, és amúgy is volt fontosabb dolga is. Sosem akarta ezt a házasságot, de az ország érdekében muszáj volt elvennie feleségül. Ez alatt a két év alatt annyira kiismerte a Hyuuga lányt, hogy mindig tudta mire gondol. Sajnálta őt, hiszen biztos volt abban, érzi ez a szerelem viszonzatlan. De ha már szeretni nem képes őt, akkor legalább a kedvében jár. Éppen a virágokról beszélgette, és megpillantottak pár kacsát. Hinata szolt az udvarhölgyének, hogy hozzon valamit ezeknek a szegény madaraknak. A koronahercegné, azzal a szándékkal hívta ide a férjét, hogy elújságoljon neki egy nagy szerű hírt. De ekkor két nevető lány sétált feléjük. Sasuke fejét egyből a hang irányába fordította, bárhonnan megismeri ezt a hangot.
- Sakura! – szólt oda, majd intett neki, hogy jöjjön oda. A lány úgy is tett. Amikor odaért, Sasuke megfogta a kezét, és halványan elmosolyodott. Sakura szemei pedig könnyekkel teltek meg. Hinta közben próbálta férje tudtára adni, hogy miért hívta ide. De mindenki csak ennyit hallott meg:
- Terhes vagyok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés