- Sasuke, minek kellett nekünk veled jönnünk, ha? – kérdezte egy fehér hajú fiú a sharinganos elé tolakodva.
- Kérte valaki, hogy gyere velem? – nézett rá majd a faágról leugorva elindult Konoha kapuja felé. Csapata követte őt, bár eléggé feszélyeztve érezték magukat attól a sok szempártól, ami követte őket az utcán. Egyesek szemében csodálat, míg másokéban félelem jelent meg, ahogy az utolsó Uchihára néztek.
- Tsunade-sama, Uchiha Sasuke visszatért és ide tart. – robbant be a hokage ajtaján Shizune és mintegy végszóra, Sasuke is megjelent.
- Sasuke. – mondta köszönés képpen a szőke hajú nő és előre hajolva össze kulcsolt kezeire támaszkodott, mire az említett biccentett egyet. – Ideiglenesen vagy véglegesen? – kérdezte a nő. Remélte, hogy az utóbbi lesz a válasz, nem akarta rózsaszín hajú tanítványát még letörtebbnek látni. A hokage tudta jól, hogy a lány is tudja, hogy Sasuke Konohában van és nem állt szándékában a lányt összetörten látni. Eltökélt szemekkel nézett a fiú szemébe.
- Maradok. – jelentette ki és farkas szemet nézett az előtte ülő nővel. A mellette álló narancssárga hajú férfi meglepetten nézett vezetőjükre. Suigetsu leesett állal bámulta, míg Karin próbálta vissza fojtani feltörő könnyeit. Tsunade elégedett mosollyal dőlt vissza székébe. Őszintén nem gondolta volna, hogy a fiú a maradás mellett dönt, hiszen tanítvány annyiszor kérlelte, hogy maradjon. Kicsit félt, hogy a lány mit fog szólni, már nem volt benne biztos, hogy egy szó nélkül fogadja az Uchiha visszatérését. Tudta, hogy még mindig szereti őt a lány, de felnőtt az alatt a két év alatt, ami a háború óta eltelt. A háború. Mindenki számára nem várt változásokat hozott. Főleg számára. Ki gondolta volna, hogy Orochimaruval még jóban lesz az évek folyamán? Márpedig a rózsaszín rásegített erre, ha tudta nélkül is. Sakura.
Mást sem kívánt a lánynak, csak hogy boldog legyen. Olyan volt számára, mintha a saját lánya lenne és a lány is anyaként tekintett rá. Még ha mára sokkal erősebb és jobb medic-nin vált belőle mind mesteréből, még mindig a tanácsát kérte, még mindig örült, ha a nő elmagyarázott neki valamit, amit nem értett.
- Tessék. –nyújtott át neki egy kulcsot, amiről egy legyező alakú kulcstartó lógott le. A fiú arca megvonaglott, amikor rájött minek az ajtaját nyitja. – Nem tudom, vissza akarsz e menni, - folytatta a hokage – de Sakura kitakarította az egész házat Naruto segítségével, amikor visszajöttél, hátha maradsz. – fejezte be. Sasuke lassan bólintott. Kezébe vette a kulcsot és egy ideig nézte, amikor hirtelen egy szőke ciklon robbant be az ajtón.
- Sasuke visszajöttél! – kiáltotta Naruto a magától értetődő tényt és barátja nyakába akarta vetni magát, aki odébb lépett és a szőke a földön landolt. Suigetsu hasát fogva vihogott a jelenet, míg Karin a szemét forgatta, Jugo pedig megengedett magának egy apró mosolyt.
’Tényleg hazatértél Sasuke’ gondolta magában és egy aprót sóhajtott. Még sok papírt kellett elintézniük, ha ott akartak vele maradni. Márpedig se Karin se Jugo nem tágított a fiú mellől Suigetsu pedig… ő azt csinálja, amit a többiek mondanak neki és kész.
- Naruto! – ordított a hokage a fiúra, aki mikor felkászálódott egy baromi mérges Tsunadéval találta szembe magát.
A bent lévők közben mit sem sejtettek arról, hogy egy rózsaszín hajú lány kint áll és hallgatódzik.
- Sakura-san, jól vagy? – fogta meg a kezét Hinata és aggódó arccal figyelte a halál sápadt lányt.
- Igen, csak… csak le kell ülnöm valahova. Csak egy kis vízre van szükségem. - suttogta és elindult a folyosón a kijárat felé. Botladozott, és ha Hinata nem kapja el az utolsó pillanatban egész közeli ismeretséget köthetett volna a padlóval.
- Sakura-san! – Hinata hangja vékony és ijedt volt, mire Sakura magára erőltetett egy mosolyt és kedvesebben szólt a lányhoz.
- Jól vagyok Hinata, de segítenél nekem haza menni? Azt hiszem leesett a vércukrom, tegnap óta nem ettem semmit. – nevetgélt hamisan, amit a másik észrevett rajta, de nem tette szóvá, csak bólintott és haza vitte a lányt. Mikor megérkeztek Sakura lakásához elő kereste a kulcsát majd remegő kézzel kinyitotta az ajtót és bementek a konyhába. Hinata engedett egy pohár vizet a lánynak, aki engedelmesen meg itta azt.
- Van valami főzve? – kérdezte nyugodtabban a fekete hajú, amikor látta, hogy a másiknak egy árnyalattal emberibb színe lett. Sakura fejét megrázva figyelte, ahogy Hinata kinyitja a hűtőt és egy óriásit sikítva hátra ugrik. – Me- meg mozdult! – mutatott a hűtőbe, és mikor a másik is oda ért mellé, már ketten néztek rettegve a hűtőbe, ahol egy, feltehetőleg felbontott túró elég fura mozdulatokat tett. Miután összeszedte magát a lány gyorsan benyúlt, megfogta azt a mozgó izét, és egy óriási lendülettel kihajította az ablakon. Miután túltették magukat a sokkon nevetve neki álltak főzni és Hinata mosolyogva hallgatta, ahogy barátnője pirosló fejjel magyarázza, hogy pedig ő nem feledkezett meg arról a túróról, ami két hónapja lett felbontva.
- Szóval Sakura-chan majdnem elájult. – húzta el a száját a szőke fiú mikor este kedvesével beszélgettek a vacsora közben.
- Nem tudom, Naruto-kun, hogy jó e Sakura-sannak, hogy Sasuke-kun visszatért. – nézett aggódó arccal kedvesére, aki erre mosolyogva felkapta és a haló felé vette az irányt a sikongató lánnyal a kezében.
- Ne aggódj, ha lemer lépni, kiherélem teme-t és nem fogja tudni azt csinálni, amit most mi. – majd cinkos vigyorral ledobta az ágyra a lányt és fölé mászott.
- Naruto-kun… !
Sakura nyugtalanul fészkelődött az ágyában. Mióta Hinata elment úgy érezte, mintha valaki figyelné őt, de nem tulajdonított különösebb figyelmet neki. Sóhajtva lerúgta magáról a takarót és az ablakhoz sétálva kinyitotta azt. Bár már rég ősz volt, még mindig melegek voltak az éjszakák.
- Sasuke-kun… - suttogta bele az éjszakába szerelme nevét.
- Hova tűnt ez az idióta? – kérdezte egy fehér hajú fiú az Uchiha házban, amit rögtön meg is bánt, mert barátnője szétütötte a fejét. – Baszd meg Karin! Ha nem lenne vízből a fejem ez kurvára fájt volna! – akadt ki mire a vörös idegesen felé fordult- újból.
- Ne merd Sasuke-kunt idiótának nevezni!
Aznap éjjel egy újélet fogant meg. Aznap éjjel újra emberek zaja töltötte meg az Uchiha házat. És aznap éjjel Sakura nem tudta, hogy valaki az ablakában ülve mindenegyes mozdulatát emlékébe vésve figyeli. Aznap éjjel egy halk sóhaj törte meg Konoha utcáinak csendjét.
- Sakura…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia! Nagyon tetszik a történeted és remélem lesz folytatása! Nagyon várom a többi fejezeteket. Köszöm szépen!