Megrémített a sebesség, de nem szóltam semmit. Nem akartam újabb támadási felületet biztosítani gúnyos szavainak, így csukott szemmel imádkoztam, hogy túléljem ezt az egészet.
  Komolyan nem túlzok, ha azt mondom egész végig rettegve ültem mögötte és a szememet eszem ágában se volt kinyitni. Alapvetően normális esetbe sose ültem volna fel mototorra, főleg miután láttam egyszer Narutot átrepülni a kormány felett és jó néhány métert csúszni az aszfalton, mikor verenybe szállt Kibával. Nos, a versenyt megnyerte, és egy belépőt is az intenzívre, úgyhogy amíg hallottam a motor hangos berregését, és éreztem a szél sűvítését, addig csukott szemmel ültem Sasuke mögött. Kicsit elvesztettem az időérzékemet, de úgy saccolom nem telhetett el több 15 percnél míg a sebesség hirtelen megszűnt én meg, mivel egyáltalán nem számítottam erre a lendület tovább vitt és olyan közel kerültem hozzá, amennyire határozottan nem szerettem volna.
  - Végig csukva volt a szemed? – kérdezte, mikor hátrafordult, mire azonnal felpattant a szemem.
  - Nem – hazudtam, és ezt ő is tudta. A francba, csak legyen már vége ennek az egésznek. Gondoltam, mert szívesen megszabadultam volna ettől a nemkívánt útitárstól.
  - Azzal ott – magyarázta, mintha egy értelmi fogyatékoshoz beszélne – fel tudod tölteni a telefonodat – bökött egy konektor felé. Magamban ugyan füstölögtem, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy újabb vitát robbantsak ki, úgyhogy csöndben megoldottam a dolgot.
  Hosszas hallgatás következett, mialatt szemügyre vettem a garázst, ami hatalmas volt. Egyértelművévé vált számomra, hogy Mr. Uchiha gyengéi a járművek és a sebesség és nem az iménti városnézésünk miatt gondoltam így. Még négy másik motort láttam és itt még nem volt vége a garázsnak, viszont a kis előtéri lámpa félhomályában tovább nem láttam.
  Megpróbálkoztam a készülék bekapcsolásával és szerencsére sikerrel jártam, gyorsan indítottam a hívást, és szinte pár mesodpercen belül meghallottam Anya aggódó hangját. Nagyvonalakban elmeséltem a sztorit, viszont Sasukéről egy szót se szóltam, azonban mikor rákérdezett anya, hogy ha lemerült a telefonom mégis hogy tudom hívni csak annyit mondtam, hogy majd elmesélem, csak adja meg a szálloda címét. Csak ekkor vettem észre, hogy Sasuke közben egyedül hagyott.

  - Hívsz egy taxit? – kérdeztem mikor végre visszaért. A bőröndömmel, amit nem tudtam mikor szerzett meg, de nem volt kedvem rákérdezni.
  - Hova kell menned?
  - Citadines.
  - Akkor elviszlek.
  - Azt hittem mielőbb meg akarsz szabadulni tőlem – mondtam értetlenkedve, mire ismét láthattam azt gúnyos mosolyt...
  - Meg is, de nekem öt perc se kell, hogy elvigyelek, a taxira sokkal többet kéne várnunk kettesben – mondta, és már ki is állt egy fekete Ferrarival. Elismerően néztem a csodás járgányra.
  - Oké, ismerd be, hogy titokban milliomos vagy – csúszott ki a számon, mert tényleg nem tudtam összekötni korábbi megjegyzéseit és ezeket a drága járműveket.
  - Csak fogd be és szállj be! – parancsolt rám.
  - Rendben! – kiáltottam dühösen mert tényleg ez volt az utolsó csepp. Bemásztam a kocsiba, becsaptam az ajtót és igyekeztem alvást színlelni, amíg bedobta a bőröndömet a csomagtartóba. Tényleg, hogy jotott hozzá a bőröndöm? De már nem volt időm megkérdezni, mert arra ébredtem, hogy a hotel előtt állunk, és Sasuke épp azon van, hogy valahogy felébresszen. Fáradtan ránéztem, először azt se tudtam, hogy kicsida, úgyhogy ijedten ugrottam egyet, de még mielőtt sikítottam volna, szerencsére minden beugrott.
  - Arra van az ajtó – mutatta zavart azckifejezésemet látva. Mire sikerült kikászálódnom Sasuke már a kezembe is nyomta a bőröndömet aztán beszállt a kocsiba, olyan gyorsan, hogy alig volt időm felocsúdni, de még gyorsan utánna szóltam:
  - Köszönöm – nem felelt, de tudtam, hogy hallotta. Tisztában voltam vele, hogy nem túl szívesen tette, amit tett, így nem is lepődtem meg a reakcióján, de azért valamit igazán reagálhatott volna.
  A szüleim a recepciónál vártak és éreztem, hogy amint beérünk a szobámba jön a hatalmas letolás, ahogy felkísértek folyamatosan éreztem azt a tipikus vihar előtti csendet. Ahogy kattant a zár, esküszöm eszembe jutott, hogy ilyen érzése lehet a kivégzésre várni, na jó, ez természetesen erőteljes túlzás, de őszintén szívesebben lettem volna még Sasuke társaságában is. Vagyis nem, azt azért mégsem...
  Mikor becsukódott mögöttem az ajtó két szempár várta dühösen, hogy magyarázatot adjak a történtekre.
  - Igazából az egész úgy történt – kezdtem és közben kétségbeesetten kutattam valami nagyon-nagyon jó magyarázat után – hogy a reptéren véletlenül rossz buszra szálltam, aztán nem tudtam hol vagyok, de a telefonom ugyebár lemerült, a szálloda címét is elhagytam, egy lélek se volt az utcán, arról nem is beszélve, hogy ha netán mégis találkozok valakivel, úgyse lett volna valószínű, hogy szótértünk. – Kis szünetet tartottam, egyrészt mert úgy hadartam az egészet, hogy levegőt se vettem, márészt, mert megpróbáltam gyorsan végiggondolni, hogy hogyan folytassam azt a részt, amit nem szívesen osztottam volna meg a szüleimmel.
  - Találtam egy éjjel-nappalis boltot, ahol a tulajjal hosszas mutogatás után megértettem, hogy fel szeretném tölteni a telefonomat, utánna felhívtalak, hívtam egy taxit és innen már tudjátok – fejeztem be és igazán büszke voltam magamra, hogy sikerült úgy elmesélnem a sztorit, hogy Sasukét kihagytam belőle, és plusz pont, hogy szemlátomást hittek nekem.
  - Mondtam én, hogy korai még egyedül elengedni – csóválta a fejét Apa, ami ugyan dühített, de úgy éreztem nem ez az az alkalom, ahol bizonygatnom kéne, milyen felelősségteljes is vagyok, mert jelen pillananatban nehezen győzhettem volna meg erről.
  - Holnap majd elhozom én Inot, azt hiszem jobb így, mielőtt esetleg ő is eltéved – mondta Anya.
  - Elmehetek én is, már tudom az utat – próbálkoztam, nem túl jó eséllyel.
  - Azt hiszem ez nem túl jó ötlet – zárta le a beszélgetést ellentmondást nem tűrve.

  Ahogy a zuhany alatt álltam, folyton azon kaptammagam, hogy a gondolataim valahogy Sasuke felé kalandoznak, de nem a romantikus értelemben. Azon töprengtem, vajon mitől lehet olyan, amilyen. Így átgondolva az ellenszenve mintha nem is nekem szólt volna, sokkal inkább, nem is tudom... talán az egész világnak. Csak azt nem értettem, hogy mégis mi formálhatta olyanná amilyen.
  Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, ahogy az ágyam felé masíroztam. Pár perc se kellett és elnyomott az álom. És amit alvó fantáziám tartogatott azt sose felejtem el, mert rémületemre ismét egy száguldó motoron ültem Sasuke mögött. Én elképesztően féltem, ő pedig kinevetett érte.
 

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2015.09.06. 21:03 Timi Szia! Mikor jön a kövi rész?? :O Már nagyon rég nem volt :((( Már nagyon hiányzik. Válasz: Szia! Dolgozom rajta, de most és jövő héten nem valószínű, hogy sikerül összehozni. A helyzet az, hogy még nincs órarendem, és a délutáni órák időpontjai sem alakultak ki, de amint rendeződnek a dolgok, hozom a folytatást, vagy talán még előbb, mert folyamatosan írom, csak kicsit lassan haladok. Majd megpróbálok sietni. :)

2015.08.12. 22:02 Vanille Szia, Akina! Sajnálom, hogy csak most értem ide - de azért remélem, nem késtem sokat! :) Szóval, Párizs - imádom! A város maga megigéz, noha még nem jártam arrafelé, de látatlanban is rajongok érte; pontosan ezért kattintottam rá a történetre még anno. A karakterek, nem mondom, kissé OCC-k, de tetszenek - főleg, hogy én sem bírom ki anélkül, hogy mást is hozzájuk rakjak. Éppen ezért érdekes, hogy Sakura ellenkezik! :D Imádom, mikor egy harcias kis dögnek állítják be, hiszen ez mindig csavar egyet a történeten. Az első fejezten nagyot kuncogtam, amikor rájött: beszél japánul! Hát öcsém, az kész. És először fel sem tűnik neki :D Sasuke meg egy dög, jobb szó nincsen rá, egy nagyon kedves dög, de gentleman is, mert mégsem hagyta el főszereplőnőnket az éjszakában! A fedősztori aranyos volt, de így tudva a hátteret, nem kajáltam volna be. Ino is jön? Juhé, végre egy még buggyantabb nőnemű! - sajnálom, róla valahogy mindig ez a kép ugrik be, nem tudom, hogy te hogy és mit képzelsz el a Yamanakán, de én mindenképpen egy nagyszájú diszkószökevényt! :) Én várom a folytatást, azt viszont nem ígérem, hogy írok megint... De ha te is megpróbálasz fejezetet rittyenteni, én is véleményt! :D Válasz: Szia! Dehogy késtél, nagyon örülök, hogy írtál, főleg, hogy ilyen sokat :3 Bevallom, én se jártam még Párizsban, viszont nagy álmom, hogy eljussak oda (és még sok más helyre) de azért megpróbálom minél hitelesebben leírni, utánanézni dolgoknak. Nos igen, a karaktereken nem bírok nem változtatni, főleg Sakurán, de örülök, hogy így is tetszik.^^ Ami pedig Inot illeti eléggé eltaláltad, hogy milyenre terveztem a karakterét, én is nagyjából így képzelem el, úgyhogy belerángatja még Sakurát egy-két olyan dologba amit főhősnőnk annyira nem díjaz. :) A következő fejezet pedig hamarosan jön, már több mint a fele kész van, és jóval hosszabb is lesz, mint ez. :D Akina-chan

2015.08.09. 16:30 Timi Szia nagyon tetszik :D remélem hamar jön a kövi rész:DDD Válasz: Szia! :) Örülök, hogy tetszik, már készül a következő rész :D Akina-chan