A belvárosban nagy volt a nyüzsgés. Az autók folyamatosan mentek az utakon, a járdákon nagyobb ember tömeg vonaglott. A boltokban nagy szatyrokkal jöttek ki a a jobb körülmények között élő polgárok. Az egyik legmagasabb épület bejáratánál két biztonsági őr állt szoborként. A kezük hátra volt kulcsolva. Csak azokat az embereket engedték be, akiknek volt időpontjuk a vezetőségnél. A kíváncsiskodókat elküldték. A rendőröket folyamatosan szemmel tartották, ha éppen a környéken volt dolguk. A magas épület legtetején lévő nagy ablakból a két Uchiha nézett ki. Innen fentről nézték a bolha nagyságú embereket, akik a hétköznapi élet megszállottjai voltak. Szüntelenül robotoltak majdnem minden nap, hogy megkeressék azt a kevéske pénzüket. Sasuke éppen a munkásával beszélt. Itachi az öcsére nézett, akinek az izmai megfeszültek és a szája egyenes vonallá húzódik.
- Elmagyaráznátok, hogyan tudott a feleségem kijátszani titeket?! A tököm tele van az ilyen mihaszna emberekkel! Azért fizetlek titeket, hogy vigyázzatok a családomra! Azonnal hozzátok vissza! – kiabálta Sasuke, majd lecsapta a telefont.
A tárgyaló teremben még legalább három fő volt. Sasuke ingerülten az asztalhoz ment, levágta a telefonját, majd két kézzel rátámaszkodott. A sötétkék rövid ujjú pólójának az ujjai feszültek a karizmai miatt. A bal csuklóján a kedvenc méregdrága karóráját viselte, amit még a feleségétől kapott. Legújabb parfümjének illatát lehetett érezni rajta. Ez az illat egyszerű volt, szexis és csábító, minden nőt megbabonázott. Sakura gyakran vett neki ajándékokat, és határtalan boldogsággal adta át neki.
Itachi is odament az asztalhoz, kihúzott egy székét, és leült.
- Összevesztettek Sakurával? Most kire volt féltékeny?
- Kivételesen most nem a féltékenysége miatt rúgtok össze a port. El se tudod képzelni, mennyire elegem van belőle… Elszökik otthonról. Csak az én feleségem lehet ilyen hülye és gyerekes!
- Hm? Nagyon összekaphattatok, ha képes volt elszökni tőled…
Sasuke felkapta a telefonját, belecsúsztatta a farmernadrágja oldalzsebébe, és az ajtó felé viharzott. A többi jelenlévő helytelenítően nézett egymásra. Csöppet sem örültek annak, hogy a vezetőjük egy egyszerű némberért képes hátérbe szorítani a teendőit. Ezt az egyik halkan meg is jegyezte a társainak, de pechére Sasuke is meghallotta. Sasuke gyilkos tekintettel nézett vissza a férfira, majd ragadozó módjára odament, hozzá két kezével szorítani kezdte a nyakát. A férfi feje már kezdett lilulni, és alig kapott levegőt.
- Senkinek nem engedem, hogy a feleségemet a mocskos szájára vegye!
Itachi nagyot sóhajtott, majd nyugodtan odalépdelt és a kezét az öccse vállára tette. Szerencsére sikerült lebeszélnie a felesleges vérontásról. Már így több emberélet áldoztak fel a céljuk érdekében.
***
A taxi egy szegényes panzióba vitte őket. A panzió megviselt állapotban álldogált, látszott, hogy alig fordultak meg itt vendégek. Bent még rosszabb állapot uralkodott. Minden bútor régi és agyonhasznált volt. A szőnyeget kiömlött italfoltok maszatolták. Egy öreg bácsi jött ki sétabottal az egyik ajtón. Alacsony, ősz hajú ember volt, aki nagy szemüveget viselt. A keze tele volt májfoltokkal és szegényke elég büdös izzadság szagú volt. Kicsit meghajolva is járt, és halkan beszélt. A két kislány ijedten bújt az anyjuk mögé. Sakurát is elborzasztotta a panzió látványa, de csak erre futotta neki. Alig volt nála pénz. A pénztárcájában csak negyvenezer forint volt, amivel nem mentek sokra.
- Anyu, félek a bácsitól. Menjünk haza. – mondta Kireina, akinek a haja lófarokba volt kötve.
- Apuci ide fog jönni értünk? – kérdezte Ai édes kis hangján.
Sakura szomorúan leguggolt a lányaihoz és magához ölelte őket. A könnyei pirosra kezdték csípni a szemeit.
- Apukátok nem fog idejönni… Tudjátok ő nagyon befolyásos ember… Öh… Nem akarok teher lenni számára, ezért jobbnak láttam, ha eljövünk.
A két kislány egymásra nézett és egyszerre kérdezték meg: „ Nem szeret minket apu?”
- Hogy kérdezhetek ilyen butaságot? Apukátok mindig nagyon szeretni fog titeket. Ti vagytok neki a legfontosabbak. – mondta Sakura mosolyogva a kezével megsimogatva gyermekeit.
Az öreg bácsi odaadta az egyik szobának a kulcsát, majd elmagyarázta, hogy az étkezéseket nem tudja biztosítani és a takarítást sem. Sakura, amint meglátta a kicsiny szobát, majdnem rosszul lett. Büdös, fülledt szag terjengett a szobába, minden koszos és poros volt. A kezével takarta el a száját és az orrát.
- Nézze, nekem nincs hová mennem, és nincs sok pénzem. Nem tudnánk abba megegyezni, hogy én kitakarítom a panziót és főzök, cserébe nem kell a teljes összeget kifizetnem.
Az öreg bácsi elgondolkodva vakargatta a fejét. Ő is nagyon szegényesen éldegélt, és nem bírta már a megerőltető munkákat, ezért beleegyezett. Sőt, látva a fiatal anyukát két gyermekével, elengedte a szobára fizetendő pénzt, ha Sakura mindennap rendbe teszi a panziót. Sakura hálás volt az öregnek, és örömében ugrándozni kezdett, mint egy kislány. Azonnal el is kezdte a takarítást, hogy előrébb legyen.
***
Az idősebbik Uchiha fivér villájában Natsuko éppen két éves kislányával játszott a nappali szőnyegén. Suzume vörös hullámos fürtű kislányka volt, ovális arcocskája szeplős és kicsi füleiben fülbevalók ékeskedtek. Sötét szemei boldogságtól csillogtak. Apró kezeivel tapsikolt, miközben az anyukája énekelt neki. Hato most száguldott végig a folyósokon, miközben a bőr focilabdáját rúgta. Hato tizenegy éves volt, és szeptembertől készült kezdi a hatodik osztályt. Kitűnő tanuló volt, minden évben osztály első. Az iskola mellett rendszeresen sportolt, focizott és bokszol. Sötétszürke haja összefogva lobogott utána. A tíz esztendős Kaigan a bátyja után rohant, hogy megszerezze tőle a labdát. Barna rövid haját vagányul, fiú módjára felzselézve hordta. A két rosszcsont fiú koszos cipőjükkel végig trappolták a lakást. Izzadtak és koszosak volt, de még mindig fociztak. A nappaliba is berohantak, ahol Natsuko hamar leállította őket. A két testvér unottan hallgatták, majd mit sem törődve a szabállyal elkezdtek dekázni. Nem szerették az apjuk második feleségét, mindig idegesítették, és provokálták. A húgukat meg folyton megríkatták.
Itachiék már kintről hallották az ordibálást. Hato mindig csúnyán visszaszájalt a nevelőanyjának, még Kaigan gúnyosan nézte a nő dühkirohanását. Itachi gyorsan berohant, hogy rendet tegyen, és hangosan elkiabálta magát. A két fia rögtön hozzá fordult, és semmi megbánást nem mutattak.
- Arra jövök mindig haza, hogy ölitek egymást. Betelt a pohár! Kölcsönösen gyűlölitek egymást, de ameddig az én házamba éltek, meg kell tűrnötök egymást.
- Nem akarok ezzel a nővel és a fattyával egy fedél alatt élni!
- Hato! Suzume a húgod akár tetszik neked, akár nem. Ő is az én gyermekem, akár csak ti.
Hato a tarkójára kulcsolta a kezét, és káromkodott. Kaigan felajánlotta, hogy költözzön ő is az anyukájukhoz. Hato legszívesebben így tett volna, ki nem állhatta ezt az álszent nőszemélyt, meg a féltestvérét, de nem akarta bedobni a törölközőt. Elhatározta, hogy mindenáron övé lesz a győzelem.
Sasuke az ajtó oldalához támaszkodott, keresztbe font karokkal.
- Itachi ne túlozd el. Az ő korukban mi sokkal rosszabbak voltunk.
A két fiú szövetségesüknek tekintették a bácsikájukat. Őt tekintették példaképűknek, mert a megjelenésében és fellépésében már volt valami, amitől az emberek tisztelték. Mindig az volt, amit ő akart, és senki nem mert ellenszegülni neki.
Furcsa módon sokkal jobban szerették Ait és Kireinát, mint a húgukat. Ekkor megszólalt az Uchiha telefonja és azonnal felvette. A telefonhívás nagyon feldühítette a férfit, ezért letette a telefont és hívni kezdte a feleségét. Már ötödszörre hívta, de továbbra se vette fel.
- Csak bajom van ezzel a nővel. Imádkozzál Sakura, mert amikor megtalállak, szét foglak tépni.
Natsuko kérdően nézett a férjére, aki a szájához érintette a mutatóujját. Ám a nő eléggé kíváncsi természet volt, így a jelzés ellenére is megkérdezte, hogy mi történt. Majd miután Sasuke tömör két mondatban összefoglalta neki, elgondolkodott.
- Szóval a telefonját nem veszi fel. Lehet, hogy otthon felejtette. Lehet, hogy visszamegy a szüleihez…
- Dehogy. Ettől nem kell félni. Nem tud sokáig elbújni előlem, bárhol is legyen, megtalálom!
Noha Itachi nem akarta firtatni a részleteket, de meg volt győződve arról, hogy Sasuke mélyen megbántotta szegény lányt. Ha az öccse dühös, akkor mindenkit képes volt a porig alázni. Imádta Sakurát, hiszen a tenyerén hordozta, de rajta is sokszor kitöltötte a dühét. Arra meg mérget mert volna venni, hogy azzal is megfenyegette, hogy elveszi tőle a lányokat.
***
Sakura az egérlyuk méretű konyhával kezdte a takarítást, hogy az ebédet is hamar el tudja készíteni. A mosogatóban egyhetes rászáradt kajamaradékos tányérok várakoztak. A tűzhelyre rá volt száradva az olaj és a tiszta maradékok. A hűtőben két doboz tojás, felvágottak és zöldségek hevertek, amik szerencsére még frissek voltak. A mélyhűtőben talált fagyasztott borsó zacskót. Megnézte, hogy nem járt le a szavatossági ideje, megkönnyebbülten látta, hogy még jó sokáig elkészíthető. A konyha ragyogott a tisztaságtól, és Sakura a borsófőzeléket is feltette főni. Ameddig az ebéd főtt, addig a fiatal nő a szobájukat kezdte el takarítani. A két kislánya mindig ott volt, ahol ő. A rozoga ágyon ugráltak, ami nyikorgó hangokat adott ki. Ai és Kireina egymás kezét fogták és úgy ugráltak, miközben dalocskákat énekeltek.
Sakura szépen megterítette a régi étkező asztalt, és az öreg bácsit is odahívta hozzájuk, hogy velük egyen. Sakura először a lányainak szedett a főzeléket, majd a bácsinak. Mikor ő is leült enni, a bácsi nem győzte dicsérni. Annyira ízlett neki a borsófőzelék, hogy még kétszer is repetázott. Ai alig evett a főzelékből. Eltolta a tányérját és az anyukája ölébe ült.
- Ai, miért nem eszel? Szereted a borsófőzeléket…
- Nem szeretek itt lenni. Menjünk vissza apucihoz… – mondta Ai durcásan.
Kireina is helyeselt. A két kis hercegnő nem ehhez a környezethez szokott, és unatkoztak. A öreg bácsitól féltek, ezért nem válaszoltak neki, ha kérdezett tőlük valamit.
- Sakura, megkérdezhettem, hogy miért szökött meg a férjétől? Egy ilyen kifinomult nőnek nem ez a környék való… Nehéz lesz egyedül felnevelnie a kislányait.
Sakura erre lesütötte a fejét, majd válasz nélkül elkezdte összeszedni a tányérokat.
Este hétig takarított, de még így sem tudott végezni. Nagyon kimerült és a lányai sem könnyítették meg neki az estét. Ai zuhanyzás után rögtön belebújt a pizsijébe, de Kireina nem. Kiugrott a zuhanyzóból és elkezdett a szobában rohangálni. Szórakozónak találta, hogy az anyukája fut utána. Egyszer a világos szemű kislány elcsúszott a kövön, és hangosan elkezdett sírni. Sakura azonnal odarohant hozzá, és felvette. Az ágyra ült vele és vigasztalni kezdte kisebbik gyermekét.
A két Uchiha hercegnő késő estig nem aludt el, hiába feküdt be melléjük Sakura. Mindig kitaláltak egy beszéd témát, hogy még tovább maradhassanak fent. Miután elaludtak, Sakura is elment zuhanyozni. Fél órát keresztül zuhanyozott, és miután végzett belebújt púderszínű, selyem hálóingébe. Hajnali egy körül tudott csak elaludni, miközben a kislányait ölelve.
Hajnali kettőkor Sasuke a bátyjával iszogatott, miközben szivaroztak. Natsuko a selyem köntösében ült a férje ölében. Madamos kéztartással szívta a cigijét. Rövid francia műkörmös keze Itachi sötétszürke hajzuhatagában járt. Itachi keze a feleség combját simogatta, és heves csókokat váltottak. A sötét nappaliban néztek egy horror filmet. Natsuko is szerette a horror filmeket, de ez már neki is sok volt. Egyszer csak ijedten felsikított, amikor a film legijesztőbb jelenetéhez értek. Itachi felnevetett, és magához ölelte a feleségét. Sasuke ekkor elfordította a fejét, majd ismét megpróbálta felhívni a feleségét.
- Sasuke nyugodj meg. Biztos otthon felejtette a telefonját, ezért nem veszi fel. – mondja Natsuko.
- Holnap kerüljön csak a kezem közé. Garantálom, hogy soha nem felejti el azt, amit tőlem kap.
- Veled megyek, még a végén olyat csinálsz, amit később megbánsz.
Sasuke visszaült a kanapéra, és az üveglapos dohányzóasztalon lévő hamutálcához emelte a kezét, hogy elnyomja a szivarját. A száján kifújta a füstjét, majd lehúzta a whiskyjét.
~ Előlem nem tudsz elrejtőzni, Sakura! ~
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Valójában, Sakura jellemét a japán nőkről mintáztam, akik a férjüknek és a családjuknak élnek... Ott a férfi viseli a nadrágot. 
A mostani huszon évesekbe szemernyi férfiasság sincs, ami csalódotságot okoz. (Vissza kéne hozni a kötelező katanoságot nekik, ahol végre megférfiasodnak!)
Nincs mit Timi!
Örülök, hogy tetszik a fanficcem.