Egy hét telt el azóta, amióta Fugaku herceg meghalt, de a gyász nem múlt el. Madara-sama reggel nyolcra összehívta minisztereit, miszerint egy új rendelet fog érvénybe lépni a mai naptól.

A császárné idegesen járt-kelt a szobájában, várta a fejleményeket.

-          Bong udvarhölgy! – ordította ki. Az ajtó elhúzódott, és egy ötvenes éveiben járó nő lépett be, majd meghajolt.

-          Igen Hitomi-sama?

-          Mi tart ilyen sokáig, hol van Armin miniszter? – ordította. A szolgáló nem tudta mit mondjon.

-          Bocsásson meg felség, de még nem érkezett semmilyen hír afelől, hogy őfelsége Madara-sama már a nagyteremben lenne. – a császárné leült, és tekintetén látszódott, miszerint erősen gondolkodik valamin.

-          Jól van, akkor ezek szerint őfelsége nem hozott semmilyen parancsot.

„Hitomi-sama udvarhölgyeivel a császárhoz igyekezett. Nem hagyta nyugodni, amit akkor Mikoto mondott neki, miszerint kisebbik fia lesz, az új várományos. Megvárta, amíg a gyász elmúlik, és azután kereste fel férjét.

-          Nagyuram! A felesége kér bebocsátást önhöz. – Zabuza kamarás már azóta szolgálta az uralkodót, amióta az trónra lépett.

-          Engedje be. – jött a mély férfias hang a szobájából. A császárné elmosolyodott, majd belépett a szobába. Meghajolt és közelebb lépett urához. – Mi járatban erre? – a császár rá sem nézett, éppen hivatali ügyekkel foglalkozott.

-          Én csak azért jöttem, hogy felségedet invitáljam, igyon meg velem egy finom teát. Nemrégiben hozattam Kínából az udvari orvossal. – Madara sosem volt arról híres, hogy őt érdekelte volna bármi is. Vaskézzel uralkodott népe felett. Sosem tört meg, és habár ágyasai is bőven voltak, csak úgy tartogatta, már évek óta feléjük sem nézett. A császárnak összesen négy gyermeke volt. A legidősebb az első feleségétől származott ő volt Fugaku. Ettől az asszonyától pár évre rá megszületet Chio is. Később persze még született két fia, az egyik kanyaróban még tízen éves korában elhunyt. A másik fia pedig Daichi az anyjával együtt él a város szélén. Amikor kiderült, hogy a császár nem őt választotta új hitvesének, inkább fogta magát és lelépett. Persze így jobban járt vele, hiszen Hitomi terroruralmat tart a belső udvarban.

-          Most nem, nincs kedvem hozzá. – a felesége keserűen elmosolyodott, majd Madara mögé sétált, és elkezdte masszírozni. Férjének jól esett ez a gesztus.

-          Mondja csak nagyuram, most, hogy Fugaku fia meghalt, mi lesz így a megüresedett hellyel? – a császár összeráncolta a szemöldökét, nem szerette, ha valaki beleüti az orrát a dolgaiba is, mégha az a saját felesége is.

-          Ez nem tartozik rád! – Hitomi összerezzent a hang hallatán. De nem adta fel.

-          Bocsásson meg, igaza van, semmi beleszólásom a döntéseibe. Én csak azért bátorkodtam megkérdezni, mert érdekel, hogy ezek után, hogy fog alakulni a trónutódlás ügye. Hiszen, akárkit nem lehet ebbe a pozícióba ültetni.

-          Sasuke.

-          Tessék? – sápadt el a nő.

-          Sasukét fogom a korona hercegi székbe ültetni! – a császárné nyelt egyet, majd próbált úgy tenni, mintha örülne ennek.

-          Most igazán meglepett felséged. – mosolygott.

-          Van ezzel valami problémád Hitomi? – Madara felesége szemeibe nézett.

-          Már miért is lenne bajom vele nagyuram? Sasuke-san igazán belevaló gyermek, biztosan megállja a helyét ön mellett. – a császár halványan elmosolyodott.

-          A nagyobbik unokámat úgy vettem észre sosem szeretted. Sasukéval miért lenne más? – olvasta tovább a papírokat.

-          Miért lett volna bármilyen bajom egyik gyermekkel is? Én Itachit és  Sasukét is szeretem. – itt befejezték a beszélgetést. Hitomi elköszönt és távozott. Mikor lakrésze felé tartott vissza, ökölbe szorította kezeit, nagyon nem tetszett neki az, hogy Sasuke lesz a császár utódja.”

Most pedig csak abban reménykedik, hogy visszavonja a szavát, vagy ha azt nem is, akkor a minisztereknek sikerül őt lebeszélniük erről az esztelen ötletről.

A nagyteremben minden miniszter elfoglalta a megfelelő helyét. A többi nagyúr, aki a hivatalokban dolgozik, ők állnak. A császár belépett a terembe, mindenki meghajol, ő pedig leül.

-          Úgy döntöttem, változásokat hozok az udvarral kapcsolatban! – mély hangja bezengte az egész termet. – Többé nem fogom megengedni azt, ami nemrégiben történt! Titkárúr olvassa fel a rendeletet! – Hang miniszter meghajolt, majd elővette a rendeletet.

-          Uralkodásom harmincötödik évének, negyedik hó, húszon nyolcadik napján, úgy határozok, hogy Uchiha Sasuke a legkisebb unokám, mától kezdve az ország trónörököse! – a teremben lévők arca mind elsápadt, egymásra néztek, és mind arról beszéltek, hogy történhetett ez meg, majd Sasuke lépett be, és elfoglalta nagyapja mellett a trónörökösi széket.

-          Na de felség, hogy teheti ezt velünk? – Fuschida úr az ország elsőszámú minisztere. Ő a nemrégiben trónra kerülő Hitomi egyik támogatója.

-          Van ezzel valami problémája miniszter! – a császár sosem szerette, ha visszaélnek alattvalói a hatalmukkal.

-          Felség! Ön Fugaku herceg kisebbik fiát akarja a trónra ültetni! Ez teljesen képtelenség, hiszen ő egy áruló fia! – akad ki magából.

-          Elhallgass! Meglehet, hogy ő áruló, de Sasuke nem az! Ne merészeld a véremet bemocskolni, különben fejedet veszem! – Fuschida úr meghajolt, de esze ágában se állt annak, hogy egy ilyen hülyeségre igent mondjon.

-          Felség kérem, bocsásson meg. De meg kell minket értenie, hogy mi nem tartjuk jó ötletnek ezt. Mi lesz akkor, ha Sasuke úrfi csak azért akar a trónra lépni, hogy megbosszulja apja halálát?

-          Sasuke sosem volt annak a híre, hogy bárkinek is a vérét akarta volna venni. Éveken át azért tanult és edzett, hogy Itachi nyomába érjen. Én úgy gondolom, hogy az unokám eléggé tapasztalt már, hogy örökösöm legyen. Kemény kézzel fogok ezentúl bánni vele és császárt nevelek belőle!

-          De felség!

-          Miniszter! Nem értem, mi nem tetszik önnek abban, hogy Sasuke várományos lett? Őfelségének jogában áll kineveznie őt, hiszen saját vére! – Higoshi Mikoto-sama bácsikája volt. Mindennél jobban szerette őt, és unokaöccseit.

-          Higoshi azért támogatod őket, mert tudod, így nagyobb rangban részesülhetsz! – szúrós tekintettel méregették egymást.

-          Eszem ágában sincsen nagyobb rangba lépni! Én csak támogatom az unokaöcsémet! Ellenben veled, aki azóta a császárnét támogatja, amióta trónra került! – Madara először közbe akart szólni, de mikor meghallotta felesége nevét inkább kíváncsian várta, miről akar Higoshi beszélni.

-          Hogy merészeled! És egyáltalán miről beszélsz?

-          Rengetegszer láttam, amikor Mikoto-samahoz járok, hogy őfelségénél vagy! Benyaltad magad rendesen! Az unokaöcsémnek joga van örökölnie őfelsége trónját! Nem tudom, miért vagy ennyire ellene ennek, de én régebbről vagyok ebben az udvarban, mint ön! Jobb lenne, ha elfogadná Madara-sama parancsát!

-          Sem én, sem pedig az egész Jogo-frakció nem fogja elfogadni ezt az esztelenséget! Hiszen ő egy áruló fia! – Sasuke nagyon mérges volt, a császár unokájára nézett, de még mindig nem szólalt meg.

-          Te és a többi talpnyaló, csak azért vagytok ellene, mert a császárnénak nem tetszik, hogy Sasuke-sama nagyobb rangban lesz! Mi van? Ti akarjátok uralni a birodalmat? – Fuschida a császárra nézett, aki semmilyen érzelmet nem mutatott ki. Sasuke pedig gyilkos tekintettel méregette őt.

-          Gondolj, amit akarsz! De én tudom mi a jó az országnak!

-          És mi a jó az országnak miniszter? – Madara-sama előre dőlt, mintha annyira érdekelné a válasz, de most új dolgokat tudott meg.

-          Felség… - nem tudta mit mondjon.

-          Igen? Érdeklődve várom válaszát. – de válasz nem érkezett. Nos?

-          Én úgy gondolom, az lenne a legjobb, ha felséged Dai herceget választaná örökösének. Ő is ugyanúgy felséged vére. Anyja rendkívül sokat taníttatja, rendkívüli elme.

-          Valóban? – dőlt hátra.

-          Igen felség. És az udvarban is szeretik. – hajolt meg.

-          Nos – mindenki várta a választ – engem egyáltalán nem hatottatok meg azzal, hogy ennyire ellene vagy nem ellene vagytok a döntésemnek. Ami pedig azt illeti Fuschida úr, önnek kellene itt meghúznia magát, hiszen az uralkodó félt próbálta meg bemocskolni! Végezetül pedig, nem óhajtom megmásítania döntésemet! Ebben az országban én vagyok a császár, ti pedig a minisztereim vagytok! Én hozom a  döntéseket, ti pedig vagy elfogadjátok, vagy nem! De ekkora botrányt még egyszer nem akarok ebben a teremben meghallani! Sasuke mától fogva a koronahercege ennek az országnak! Megértettétek? – a termen kívül is lehetett hallani Madara-sama hangját. A miniszterek nem mertek uralkodójuk ellen fellépni.

-          Igen felség! – mondták egyszerre, majd meghajoltak.

-          Akimoto nagyúr, ezentúl ötödik rangú miniszterré emelem! Mától kezdve önt jelölöm ki Sasuke tanítására! Régebben is sokat oktatott a palotában, remélem, nem kell csalódnom önben.- Akimoto nagyúr meghajolt, jelezve elfogadta a döntést. A császár felállt, és kivonult a teremből, úgy, hogy unokájára még szemet sem vetett.

Hitomi-sama ujjait tördelve ült és várta a fejleményeket.

-          Felség, Armin miniszter megérkezett! – válaszra nem is kellett várni, az úr tudta, hogy várják. Belépett, meghajolt, majd helyet foglalt.

-          Mesélj, mi történt? – Hitomi ideges várta a választ.

-          Őfelsége Sasuke herceget jelölte ki utódjának, ráadásul pedig Akimoto kincstárnok lesz a tanítója.

-          És ez mit jelent? – értetlenkedett a sama.

-          Felséged nem is tudja? – lepődött meg a miniszter.

-          Mit kellene tudnom?

-          Akimoto ennek az udvarnak a legrégibb minisztere. Őfelsége még trónon sem volt, amikor ő már ebben az udvarban szolgált. Ráadásul, Keiko császárné Madara-sama anyja igen jóban volt vele, ő taníttatta a mostani uralkodót is.

-          Térj a lényegre miniszter!

-          Abban az időben, amikor őfelsége született, édesanyját és őt száműzték, mert Keiko nagyasszonyt jogtalanul vádolták meg, azután született meg a császár. Amikor visszatértek az udvarba, Keiko tanárt keresett gyermekének. Az a hír járta, hogy van egy öreg mester, aki hatalmas lángelme. Nos, ezt a mestert meg is találta, mint földművest. Megkérte, hogy fiát tanítsa, de ő visszautasította. Madarának magának kellett meggyőznie a földművest. De végül sikerült, tanítványává fogadta császárunkat. Az idő alatt persze rangban lejjebb csúszott, hiszen idős már, de az esze még mindig a régi.

-          Mire akarsz ezzel célozni?

-          Arra felség, hogy Akimoto nem átlagos elme. A császárunk rendkívül okos, és ha nem vigyázunk könnyen pofára eshetünk. Vigyáznunk kell ezzel az emberrel asszonyom, higgyen nekem nem mindennapi alak. Mindig is hűséges volt a császári család tagjaihoz, biztos vagyok benne, hogy mindent el fog követni, hogy Sasuke úrfit sikeresen trónra ültethesse. – Armin miniszter arcán látszott a félelem.

-          Ti ennyire féltek ettől az embertől?

-          Felséged még mindig nem érti? Ez egy veszélyes alak. Fiatalkorában tagja volt a hadseregünknek, mint főkapitány, sok emberünkkel ő végzett, és ami azt illeti, felségedet sem nagyon szívleli, és amikor ránézek, olyan mintha tudná, mi a célunk.

-          Azt hiszem ideje lesz meglátogatnom országunk ötödik miniszterét!

Sasuke kapott új lakrészt, szolgálókat, ruhákat stb. Eldöntötte, hogy ezentúl senkit sem fog kímélni, hiszen családjának sem adtak esélyt.

Mikoto rendkívül büszke gyermekére, hiszen apja nyomdokaiba lépett. Csak reménykedni tud, hogy az ő élete másként alakul.

Madara-sama szobájában ült, és a rendelete felett gondolkodott.

„Ezek szerint a feleségem hataloméhes. Bár nem vagyok benne biztos. Nem tudom kinek higgyek! Ez volt az első alkalom, hogy valaki ilyesmit mondott róla. De mi van akkor, ha igaz? És mi van akkor, ha nem? Ezentúl nyitott szemekkel járok, a  belső udvar ügyében is!”

-          Őfelsége a császár elrendelte, hogy Sasuke herceg lesz országunk trónörököse! – mindenki erről beszélt a városban. Sakura, amikor meghallotta el sem hitte. Büszkeséget érzett legbelül, barátja miatt. Gyorsan hazaszaladt, elújságolni a hírt.

Hitomi-sama a kincstár előtt várta a miniszterurat. Egyre idegesebb volt, hogy megváratják.

-          Felséges asszonyom, mi szél hozta önt ilyen messze lakrészéből? – kérdezte Akimoto, majd beljebb invitálta a császárnét irodájába.

-          Úgy hallottam, ön lesz a korona herceg tanítója, igaz ez? – leültek egymással szembe.

-          Igen, asszonyom. De miért érdekli önt ez? – Akimoto arcán nem lehetett látni semmilyen ellenszenvet.

-          Bár nem a saját vérem, én szeretem e gyermeket, és érdekel, ki fogja ezentúl gondját viselni. – szavaiból csöpögött a hízelgés.

-          Már megbocsásson asszonyom, de én nem fogom gondját viselni, nekem csak az a dolgom, hogy tanítsam. De azt még mindig nem értem felséged mit óhajt tőlem. Hiszen biztos vagyok benne, hogy nem Sasuke úrfi ügyében keresett fel engem. Mi volt a szándéka azzal, hogy idejött? – Hitomi-sama elmosolyodott.

-          Ezek szerint ön tényleg olyan okos, mint amilyennek mondják.

-          Asszonyom, térjen a lényegre kérem.

-          Azt akarom, hogy Sasukét úgy tanítsa, hogy megbukjon őfelsége előtt. Szép összeget kap ezért!

-          Már megbocsásson felség, de ezt nem tehetem meg! Én nem olyan vagyok, mint azok a miniszterek, akik meghajolnak önnek! Őfelsége teljesen önbe van habarodva, ezért nem látja a fától az erdőt! Már aznap, amikor önt először megláttam, tudtam, hogy hataloméhes. Sajnálom, de nem áll szándékomban az ön oldalára állni! Nekem az a feladatom, hogy a császárt szolgáljam! Én pedig azt teszem! Kérem távozzon! – a miniszter felállt, majd kivezette az úrnőt. Hitomi, mielőtt távozott volna így szólt:

-          Ezt még meg fogja bánni miniszter! – majd távozott.

Akimoto visszatért dolgozórészébe, leült, és az elmúlt negyedórán gondolkodott. „Vajon miért jött ide? Biztos vagyok abban, hogy semmi jóra nem számíthatunk tőle a közeljövőben. Hataloméhes, szánalmas teremtmény. Remélem, a császár is hamar észreveszi, milyen is a felesége.”

Armin miniszter a császárnéval szemben ült, aki majd felrobbant a méregtől.

-          Ezzel az alakkal, még rengeteg problémánk lesz. Biztos vagyok benne, hogyha Sasuke idősebb lesz, sok olyan tanáccsal fogja ellátni, ami számunkra nem lesz fényes.

-          Mire akar ezzel kitérni úrnőm? – kíváncsiskodott.

-          Ideje lesz, hogy most bevessük azt, amiről nem régibben beszéltünk.

-          Például?

-          Azt akarom, hogy az embereid támadják meg Sasukét, még az éjszaka alatt! 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés