Hinata kissé idegesen nézett az előtte haladó magas férfira, aki láthatólag nemigen foglalkozott vele. Minek is foglalkozott volna? Hiszen megint sikerült olyan helyzetbe hoznia, ami roppantul tetszett neki. Bármibe lefogadta, hogy a lány nagyon kényelmetlenül érzi magát, ami elégedettséggel töltötte el. Szegény nyilván azt gondolhatta, hogy a mai nap folyamán, amiket eddig tett vele, nem tud majd újabb meglepetést okozni neki. Azonban tévedett. Amikor elérték a lépcsőt, Hinata megállt, majd idegesen megszólalt...
- Figyelj, ezt most tényleg komolyan gondolod? – Kérdezte Narutótól, aki megállt, majd aztán a lány felé fordult, aki őt nézte.
Lila szemeiben igencsak lehetett látni, hogy mennyire ideges. Egyik szemöldöke rángatózott. Jobb kezével a lépcső korlátjába kapaszkodott, és olyan erővel szorította, hogy még az ujjai is elfehéredtek. Naruto felvonta egyik szemöldökét, és úgy tett, mint akinek fogalma sincsen arról, hogy a lány miről beszél.
- Mit gondolok komolyan? – Kérdezte higgadtan a fiatal Hyuugától, aki ezen lemondóan sóhajtott egyet, miközben lehunyta szemeit.
- Nagyon kérlek, ne játszadozz velem... – Mondta Hinata elgyötört hangon, közben továbbra is lehunyva tartotta szemeit. – Tudom, hogy mennyire élvezel megalázni, de légy szíves, most fejezd be... Inkább válaszolj! - Naruto eltűnődve nézett rá. Mint, akinek tényleg fogalma sem volt arról, hogy miről beszél a lány.
- Válaszolnék, ha tudnám, mire gondolsz. - Hinata ekkor türelmetlenül csettintett egyet nyelvével. Szórakozik vele? Ám legyen! Csinálhatják másképpen is. A Hyuuga lány kifújta a levegőt, ami már azt jelentette, hogy béketűrése már fogytán van.
- Arra gondolok, hogy komolyan azt akarod, hogy meztelenül legyek egésznap?! – Mondta a fekete hajú lány dühösen, és jeges pillantását a férfira emelte. – Ráadásul így ebédeljek előtted?! Legalább egy köntöst adhattál volna! - Naruto jókedvűen nézte a lányt, kinek arca teljesen kipirosodott a méregtől. Nagyon élvezte az egész helyzetet.
- Minek adtam volna? – Kérdezte a szőke férfi ártatlanul. – Így sokkal jobban nézel ki. Meg hát, nem vagy teljesen meztelen. A nyakörv rajtad van. - Hinata arcát pír öntötte el, miközben gyomra görcsbe rándult, és alig bírta ki, hogy le ne süsse tekintetét, de nem fogja magát megszégyeníteni.
- És az embereid? – Kérdezte hűvösen a fiatal jakuza vezértől. – Nem félsz attól, hogy ha így meglátnak, akkor esetleg...
- Á, dehogy! – Intette le hanyagul a lányt Naruto. – Nem fognak hozzád érni, sem pedig megbámulni. Tudják, ha ezt teszik, az életükkel fizetnek. Bár... – Itt mélyen a fiatal Hyuuga szemeibe nézett - Ha engedélyt adok rá, akkor talán esetleg megpróbálják...
Hinata elhűlt, és egész testében reszketni kezdett. Ugye nem lenne képes erre? Valóban képes lenne megengedni az embereinek, hogy őt megdugják? Hiszen ő neki nem Naruto igényeit kell csak kielégítenie? Ajkait szólalásra nyitotta, bár hang alig akart kijönni a torkán.
- De... - Kezdte a fiatal Hyuuga akadozva. – Ugye... ezt... Nem... gondolod... komolyan. Én... nem... Nem tudnám... megtenni...
A lány hangja elcsuklott, mert már nem bírta tovább folytatni. A tudat, hogy a férfi esetleg mégis képes lenne megengedni az embereinek, hogy őt... Nem! Ezt nem tudná elviselni! Ennél több megaláztatást nem tudna már elviselni... Erős ujjak érintették meg arcát, mire szemei tágra nyíltak. Naruto gyengéden végigsimított a lány arcán, aki lassan ráemelte reszkető tekintetét. A férfi arca nem volt kegyetlen vagy gúnyos, éppen ellenkezőleg. Olyan kifejezés volt rajta, amit látni még soha sem látott tőle, és ez megdobogtatta szívét.
- Na, nyugodj meg... – Mondta Naruto gyengéden, miközben közelebb hajolt a lányhoz, és óvatosan homlokon csókolta, amitől Hinata remegve nézett rá. Ez a gyengédség teljesen új volt számára. Ez a kegyetlen férfi tud ilyen is lenni? – Nem gondoltam komolyan. Egy pillanatig sem. Soha sem osztozkodnék rajtad. Te csakis az enyém vagy. - A férfi ölelése megnyugtatta a lányt. Sajgó szívének enyhülést okozott közelsége.
- Szemét dög vagy... – Mondta Hinata halkan a férfinak, aki ezen felnevetett.
- Jó tudni... – Mondta Naruto vidáman, majd elfordult Hinatától, és elindult ismét lefelé a lépcsőn, fiatal szeretője pedig követte őt.
Amíg haladtak, Hinatának volt ideje alaposan körbenézni. A ház sokkal nagyobb volt belülről, mint gondolta volna. A berendezése nagyon szép volt, ami csak Naruto jó ízlését tükrözte. A falak tele voltak szebbnél szebb festményekkel. Hinata bármibe lefogadta, hogy ezek a festmények, mind valamelyik híres festőknek a képei voltak, melyeket biztosan nem tisztességes módon szerzett meg magának. Egy jakuza vezér soha sem tisztességes úton szerez meg magának ilyen szép és értékes dolgokat. Naruto megállt egy hatalmas ajtó előtt, mit félrehúzott, majd belépett abba a terembe, ami mögötte volt. Hinata követte őt, majd amikor meglátta, hogy a férfi hová vezette, földbe gyökerezett a lába. A teremben, ahová belépett, egy hatalmas medence volt, amiben egy furcsa, fehér színű víz volt, ami egy picit megzavarta Hinatát. Még soha sem látott hozzá foghatót. A medence közepén egy hatalmas szökőkút volt, amiből csendesen folydogált a víz. A medence mellett pedig volt egy asztal, ami szépen meg volt terítve, és finomabbnál finomabb ételek voltak rajta. Oldalt pedig üvegből készült tolóajtók voltak, melyek az udvarra vezettek.
Hinata elámulva nézett körbe. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer egy ilyen szép szobában lesz majd. Sőt, meg is csodálhatja. Naruto hagyta, hogy alaposan megcsodálja a helyiséget, miközben ő maga leült az asztalhoz, és végig Hinatát nézte, aki közelebb lépett a medencéhez, majd letérdelt mellé, és kíváncsian belemerítette egyik kezét. "Milyen furcsa víz..." – Gondolta magában. "És milyen meleg."
- Mégis, miféle víz ez? – Kérdezte döbbenten, közben a kezén lecsorgó vizet nézte. – Olyan kellemes az illata. - Naruto elmosolyodott.
- Ó, észrevetted? – Mondta nyugodt hangon, mire a lány felé fordult. A szőke férfi csak mosolygott, mivel nagyon tetszett neki Hinata őszinte meglepettsége. Fölemelte jobb kezét, majd felvette a maga előtt lévő kávés csészét, mit az ajkához emelt és beleivott. Hinata türelmesen várakozott, mivel nagyon jól tudta, hogy a férfi direkt húzza az időt. - Nem szokványos víz, az már biztos... – Folytatta Naruto elégedett mosollyal az arcán. – Mivel ez nem csak sima víz, hanem olyan, amiben különleges vegyületek is vannak, amik megtisztítják a bőrt és segítenek ellazulni a testnek. Különleges balzsamok, illóolajok és ásványok teszik ilyen különlegessé a víz színét, ezért néz ki ilyen furcsán. - Hinata némán és eltűnődve hallgatta a férfit, majd lepillantott, és ismét belemerítette kezét a vízbe.
- Szóval ez a víz arra szolgál, hogy téged ellazítson? – Kérdezte egy idő után a fiatal Hyuuga, mire a férfi egy picit értetlenül nézett rá. – Gondolom, te találtad ki...
- Persze, az ilyesmi csakis az én fejemből szokott kipattanni. Ilyen medencéje nincs még egy jakuza vezérnek sem rajtam kívül.
- Mintha csak azért hoztál volna ide, hogy lenyűgözzél vele. – Válaszolta Hinata semleges hangon, majd ismét a férfira nézett. Lila szemei enyhén gúnyosan csillogtak. – Így próbálsz meg lenyűgözni engem? Megmutatod nekem, hogy még ezt is megengedheted magadnak?
Naruto elkomorodva nézett a fiatal lányra. Valóban ezt akarta, de nem azért, hogy menőzzön neki, hanem azért, hogy elkápráztassa őt. Szerette volna, ha Hinata jól érezné magát a házában, és legyen egy olyan hely, ami nemcsak neki, hanem a lánynak is teszik. Ő itt érezte magát a legjobban, ahol nyugodtan kikapcsolódhatott, és ahol megfeledkezhetett arról, hogy ő egy jakuza vezér. Ebben a szobában csak egy egyszerű ember volt, ahová nem tehette be lábát a szenvedés és az erőszak. Ám, ha a kislány gúnyolódni akar vele, akkor nem ossza meg vele ezt a titkát. Nem kell vele együtt osztozkodnia ebben az örömben.
- Nem feltétlenül... – Válaszolta hidegen a szőke férfi, és kék szemei fagyosan csillogtak, amitől a lány halkan nyelt egyet. – De ha nem tetszik, nem kell még egyszer idejönnöd...
- Nem arról van szó, hogy nem tetszik! – Felelte Hinata tiltakozva. – De nem igazán értem, hogy minek mutogatod nekem. Ki nem állhatom azt, amikor valaki ennyire nyíltan a képembe vágja, hogy mennyire gazdag.
Naruto arca semmit sem fejezett ki, amitől a lányt elfogta a félelem. "Most meg, mi nem tetszik neki?" – Gondolta magában idegesen. Semmi olyat nem mondott, ami megsérthette volna őt. A fiatal Hyuuga szíve hevesen dobogni kezdett, miközben enyhén kapkodni kezdte a levegőt. Nagyon jól érezte a férfiból áradó feszültséget, csak azt nem értette, hogy miért dühös rá. Mi rosszat tett megint?
- Inkább gyere, és egyél! – Szólalt meg váratlanul a szőke férfi, de hangja egy cseppet sem volt kedves. – A végén még kihűl...
Hinata egy szót sem szólt, de azért teljesítette azt, amit a férfi mondott neki. Nem mert ellenkezni vele. Közelebb lépett az asztalhoz, majd leült a férfival szemben, aki egy ideig őt nézte, majd lepillantott és enni kezdett. A fiatal lány egy picit zavartan ült, és nem igazán tudta eldönteni, hogy mit is tegyen. Mindig így érzett, amikor a férfi dühös volt rá. Ezért nem is tudta eldönteni, hogy megmerjen-e mozdulni. Reszkető tekintetét az előtte lévő ételre emelte, amin jól látszott, hogy milyen finom lehet. Ahogyan fel volt tálalva, egészen étvágy gerjesztő volt, és ettől gyomra korgott is egyet, de még ekkor sem mert megmozdulni.
- Egyél! – Hallotta meg Naruto parancsoló hangját, amitől felnézett. – Nem azért csináltattam, hogy ne egyél belőle. De ha nem tetszik, akkor nem kötelező enned belőle. Felőlem akár éhen is maradhatsz... - Hinata összevonta szemöldökét.
- Azt elhiszem... – Mondta fagyosan, de amikor tekintete találkozott a férfi éles pillantásával, elhallgatott. Most az egyszer jobb, ha nem felesel vele. Naruto nem volt olyan hangulatban, hogy most elviselje azt, hogy visszafelesel neki, így hát nem volt más választása. Hinata lassan enni kezdett, majd mozdulatlanná dermedt. "Hé, ez nem is rossz!" – Gondolta magában döbbenten. Még soha nem evett ilyen finomat. - Ez egész jó! – Mondta felnézve a férfira. – Főleg a paradicsom a legfinomabb benne. Honnan van? - Naruto higgadtan nézte őt.
- Nem mindegy? A lényeg, hogy finom legyen. Mit érdekel az téged?
- Csak érdekel, mert még soha sem ettem ilyen finom paradicsomot. Tudod, az a kedvenc ételem. - A szőke férfi szemei még mindig nyugodtan csillogtak. Sejtette, hogy a lány azért mond neki ilyeneket, hogy megpróbálja őt kibékíteni azért, hogy ne legyen rá dühös, de téved, ha azt hiszi, hogy ezzel bármit is elér.
- És minek mondod ezt el nekem? – Kérdezte hidegen, mire Hinata döbbenten nézett rá. – Eddig nemigen beszélt nekem arról, hogy mit szeretsz és mit nem.
- De hiszen csak egy napja, hogy a szeretőd vagyok. Hogy mondhattam volna magamról neked bármit is?
Naruto elmosolyodott, de szemei továbbra is hidegek maradtak. Kinyújtotta jobb kezét, majd megfogta vele az előtte lévő üvegpoharat, amiben narancslé volt, aztán beleivott. A fiatal Hyuuga nem igazán értette a viselkedését.
- Miért? Akartál volna beszélni magadról nekem? – Kérdezte a fiatal jakuza vezér gúnyolódva. – Nocsak, nem is gondoltam volna azt, hogy szeretnéd, hogy megismerjelek...
Hinata elpirult, de nem csak a szégyentől, hanem a haragtól. A férfi annyira értett ahhoz, hogy úgy piszkálja, hogy az már számára is kellemetlen legyen. Ha nem akarja, akkor nem beszélget vele. Legyen rá dühös, ha annyira akar. Bár fogalma sem volt arról, hogy mit követett el, hogy így viselkedjen vele, de nem érdekli. El fogja viselni.
- Csak úgy mondtam, nem kell vele foglalkoznod... – Válaszolta a fiatal Hyuuga megvetően, azonban ezt nem kellett volna, mert a férfi tekintete csak még gonoszabb lett.
A szoba levegője szinte azonnal megfagyott, és ettől Hinata megremegett. A férfiból áradó gonoszság annyira félelmetes volt számára, hogy nemigen mert megmozdulni vagy akár megszólalni. Szemeit is csak azért nem vette le a férfiról, mert tudta, ha ezt teszi, akkor csak még jobban magára haragítja. Naruto egy ideig nézte a lány arcát, majd aztán fagyos hangon megszólalt...
- Nos, legyen... – Mondta a fekete hajú lánynak, aki nyelt egyet, bár ez igen nehezére esett, mert a torka össze volt szorulva. – Ha annyira beszélni akarsz nekem magadról, akkor beszélj. Igazán kíváncsivá tettél.
- De... - Kezdte a fiatal Hyuuga reszketve. – Mit mondjak?
- Nekem mindegy. Vagy tudod, mit? Beszélj nekem arról, hogyan lettél prosti. Mi vezetett téged odáig ahhoz, hogy másoknak áruld a testedet?
Hinata szíve fájdalmasan megdobbant. Lila szemei rémülten, ám ugyanakkor könyörögve kezdtek el csillogni, ahogyan eszébe jutottak azok a fájdalmas emlékek, amikről nem szívesen beszélt volna a férfinak. Tayuyán kívül senki sem tudott arról, hogy miért lett belőle prostituált, és Narutónak sem szívesen beszélt volna róla. Túlságosan is fájt volna neki.
- Erről nem szívesen beszélnék... – Mondta halkan a szőke férfinak, miközben lesütötte lila szemeit, hogy ne kelljen továbbra is a férfira néznie. – Túlságosan is fájdalmas számomra.
- Fájdalmas? – Kérdezte gúnyosan a fiatal jakuza vezér. – Annál jobb! Úgy sokkal érdekesebb... - A Hyuuga lány rákapta tekintetét.
- Ezt azért, mégsem kérheted tőlem!
- De megtehetem, és ajánlom, hogy beszélj nekem róla. Hidegen hagy, hogy ez számodra mennyire fájdalmas. Elmondod nekem, ha tetszik, ha nem. Ha nem így teszel, akkor máshogyan fogom belőled kihúzni az igazat.
Hinata megrökönyödve nézett a férfira, akit ez az egész hidegen hagyott. A kislány így is válaszolni fog neki, hiába is tiltakozik. Ő kezdett el magáról beszélni, hát mondjon is el neki mindent. Fikarcnyit sem érdekli, hogy ezzel, milyen sebeket tép fel a szívében. A fiatal lány továbbra sem mert megszólalni, de amikor látta, hogy a férfit mindez teljesen hidegen hagyja, akkor lesütötte szemeit, és Naruto innen tudta meg, hogy a lány válaszolni fog neki. A fiatal jakuza vezér egy szót sem szólt. Hagyta, hogy Hinata szólaljon meg, aki megnyalta remegő ajkát, mielőtt bármit is mondott volna. "Kegyetlen dög!" – Gondolta magában elkeseredve. Hogy képes ilyen érzéketlen lenni? Főleg azok után, ahogyan nemrégiben viselkedett vele. A fájdalmas emlékek azonnal elöntötték elméjét, és szegény Hinata alig bírta megállni, hogy el ne sírja magát, de erősen tartotta magát. Csak lila szemei kezdtek el üresen csillogni, amikor maga elé nézett.
- Mit mondhatnék? – Szólalt meg halkan a fiatal Hyuuga. Szíve egyre fájdalmasabban dobbant. – Arra vagy kíváncsi, hogy hogyan jutottam odáig, hogy prostituált legyek? Hát azt én is szeretném tudni, mert, hogy csak tudd, én egyáltalán nem ilyen életről álmodoztam, hogy majd egy napon prosti leszek. Mielőtt azzá váltam volna, én semmiben sem különböztem a többi velem egykorú gyerektől. Volt családom, szüleim és egy bátyám.
Amikor Hinata kimondta az utolsó szót, egy pillanatra el is hallgatott, és nem bírta ki, hogy ne nézzen maga elé fájdalmasan. Mindig így reagált, amikor eszébe jutott neki testvére, akit annyira szeretett, és aki olyan csúnyán elárulta őt. Naruto csak nézte őt, de szemöldökét enyhén összeráncolta, azonban egy szót sem szólt. Miután Hinatának sikerült megnyugodnia, akkor folytatta, bár örült volna annak, ha a férfi mond neki valamit.
- Lehet, hogy ezt nehéz elhinned, de ez az igazság. Igenis volt családom. És egészen normális életem volt. Semmiben sem szenvedtem hiányt. Mindig számíthattam a szüleimre és a testvéremre, bár akkor még nem tudtam, hogy ez a boldog élet, csupán illúzió. Ugyanis, amikor betöltöttem a hetedik életévemet, minden megváltozott...
Naruto érdeklődve hallgatta a lányt. Tudta, hogy Hinata egy olyan részhez ért, ami megfogja mutatni, hogy miért lett belőle az, aki most volt. Hinata lehajtotta fejét, miközben egész testében remegett. Kezeit, miket a térdére fektetett, ökölbe szorította. "Miért nem kérdez semmit?" – Gondolta magában kétségbeesve. Legalább csinálna úgy, mintha érdekelné az, amit mond. Ennyire élvezi, hogy szenvedni lássa? A fekete hajú lány mélyen venni kezdte a levegőt, majd nagy nehezen tovább folytatta...
- A szüleim és a bátyám kapcsolata hirtelen megváltozott... – Mondta a fiatal Hyuuga maga elé nézve. – Akkor nem értettem, hogy miért. De éreztem, hogy kezdenek eltávolodni egymástól. A bátyám sokat maradozott ki otthonról. A tanulmányait is abbahagyta, de én nem tudtam, hogy miért. Teljesen megváltozott. Már nem volt ugyanaz az ember, akit én szerettem. Olyan más lett. Hideg és távolság tartó. És tudod, milyen egy hét éves kislány, aki szinte rajongásig imádja a saját testvérét. Egyszerűen megviselt az egész. Hirtelen a testvérem és a szüleim gyűlölik egymást, és még csak semmit sem tehettem ez ellen. Hogy mi volt az igazság, azt később tudtam meg. De akkor azt kívántam, bár ne tudtam volna meg. - Naruto tekintete elkomorodott. Ő már sejtette, hogy mi történt a lánnyal. Hinata fájdalmasan felsóhajtott. - Azon a napon, amikor megtudtam az igazságot, éppen iskolában voltam. Egyedül mentem haza, mivel a szüleim nem jöttek el értem. Akkor nem sejtettem, hogy miért nem. Amikor haza értem, a házban, ahol addig laktam, gyilkos csend fogadott. Rögtön tudtam, hogy valami nincs rendben, és a félelmem egyre csak nőt, mikor nem találtam a szüleimet. Végül megtaláltam őket. - A fekete hajú lány szemeit elöntötte a könny, de már nem tudta azokat visszatartani. Könnyei kis patakként folytak végig selymes arcán, majd remegő hangon beszélt tovább. - Halottak voltak... – Folytatta Hinata. Hangjából csak úgy sütött az elkeseredés és a fájdalom. – Egyszerűen megölte őket az az ember, akit addig a pillanatig úgy szerettem. A saját bátyám volt a gyilkosuk, és tudod, hogy miért? Mert csatlakozott egy rohadt jakuza bandához, akik azt akarták, hogy végezzen a családjával. Csak így maradhatott velük végérvényesen, és ő megtette! Ráadásul mindezt olyan érzéketlenül közölte velem, mintha egyáltalán nem érdekelte volna, hogy mit szólok majd mindehhez!
- Téged is meg akart ölni? – Szólalt meg váratlanul Naruto, mire a fiatal lány ráemelte tekintetét. Egészen eddig a pillanatig a férfi egy szót sem szólt, és ez meglepte. Végül vállat vont, és csak aztán válaszolt.
- Nem tudom... – Felelte Hinata csöndesen. – Talán igen, talán nem... Mindenesetre súlyosan megsebesített, de nem haltam meg. Hogy szándékosan ejtett rajtam olyan sebet, hogy nem haltam bele, vagy csak elvétette, azt máig sem tudom. Azóta az eset óta nem találkoztam vele. Bár, amióta magam is belekóstoltam egy kicsit az alvilági dolgokba azáltal, hogy prosti lettem, hallottam róla egy-két dolgot. Például azt, hogy azóta maga is jakuza vezér lett. Ráadásul annak a bandának a vezetője, akikhez annak idején csatlakozott. Úgy tudom végzett a korábbi vezetővel. Szépen felfejlesztette magát.
- És utána mi történt? - Hinata feltekintett. Szemeiben immár fáradtság és beletörődés csillogott.
- Hát... – Kezdte nyugodt hangon. - Megtapasztaltam, hogy mégis, milyen valójában az igazi élet. Ha létezik pokol, az se lehet rosszabb annál, ami velem történt. Először is árvaházba kerültem, ahonnan néhány héten belül megszöktem, mikor az egyik gondozó megpróbált megerőszakolni. Akkor először kellett szembesülnöm azzal, hogy ilyesmi is létezik a világon. Nem volt valami kellemes élmény, hogy mit mondjak. A szökésem óta pedig az utcán éltem. Hogy eltartsam magam, alkalmi melókat végeztem. Mármint olyat, amit egy hét éves kislány is eltudott végezni. Mosogatást, söprögetést, meg ilyenek. A pénz meg épphogy csak arra volt elég, hogy kaját tudjak venni magamnak. Lakbérre nemigen futotta. Éjszakára egy romos raktárépületben húztam meg magam. Nyáron egész jó volt, de télen kész rémálom volt ott élni. De kibírtam. Még mindig jobb volt ott élni, mint az árvaházban. - Felsóhajtott, majd tovább folytatta... - Szóval utcagyerek voltam, ahol hamar megtanultam, hogy milyen kegyetlen lehet az élet. Ahogy idősebb lettem, szembesülnöm kellett azzal is, hogy vannak emberek, akik úgy próbálnak meg életben maradni, hogy a saját testüket árulták pénzért. Mivel az utcán éltem, rengeteg prostival találkoztam. Szemtanúja voltam azoknak a dolgoknak is, amiket velük műveltek azok az emberek, akik fizettek nekik. Néhányukkal egészen jól kijöttem. És lényegében ők mondták, mi volna, ha én is prosti lennék? Az adottságaim megvoltak ahhoz, hogy az legyek.
- És milyen igazuk volt... – Mondta Naruto száraz mosollyal az arcán. – Egészen szép kislány lehettél akkor. - Hinata nem fűzött hozzá semmilyen megjegyzést. Csak nézett maga elé szomorúan.
- Sokat gondolkodtam azon, mi lesz akkor, ha prosti leszek? Féltem is a dologtól, mivel el nem tudtam képzelni mi lesz akkor, ha egy idegen ember hozzám ér, és azokat a dolgokat teszi velem, amiket addig csak láttam, de tapasztalni még soha sem tapasztaltam. De a pénz, az bizony nagyon kellett. Egyre kevesebb alkalmi melót találtam, és ha találtam is, vagy nem fizették ki, vagy mást akartak helyette. Végül úgy döntöttem, hogy mégis prosti leszek. Úgy voltam vele, ha annyi ember túlélte, akkor én is kibírom valahogy. Ráadásul az árakat is én szabhatom meg. Biztosan jó üzletet csinálok vele. Tévedtem. De akkor már nem volt visszaút. Alig tíz évesen lettem prostituált. Az első férfi, akivel elveszítettem a szüzességem, egy ötvenes éveiben járó férfi volt. Iszonyúan fájt, amit velem tett. - Naruto szemei elsötétültek, amikor ezt hallotta. Igen, el tudta képzelni, hogy az a rohadt állat, mit tett szegény kislánnyal. Felfordult a gyomra. Ő sem volt szent az igaz, de ő soha sem erőszakolt volna meg egy tízéves kislányt. Egy kislánnyal soha nem tenne ilyet. - Aztán sorban jött a többi. Az első pár alkalommal nagyon rosszul éreztem magam. Már az öngyilkosság gondolata kerülgetett, de aztán erőt vettem magamon. Tovább folytattam, és elhatároztam, hogy nem fogok meghátrálni.
- Aha, és a szobatársad? Vele, hogyan ismerkedtél meg?
- Tayuyával? – Kérdezte a fekete hajú lány értetlenül. – Egy hirdetés alapján. Olvastam arról, hogy egy szobatársat keres a lakására, mivel egyedül már nem tudta fizetni az albérletet és a rezsit. Én pedig remek lehetőséget láttam ebben, hogy új életet kezdhessek. Spórolt pénzem volt elég, hát elhatároztam, hogy szerencsét próbálok, és elmegyek erre a hirdetésre. És szerencsémre Tayuya befogadott.
- Tudta, hogy mivel foglalkozol?
- Az elejétől. – Válaszolta Hinata komoly hangon. – Nem hazudtam neki. Talán ezért is fogadott be, mert megsajnált, vagy ki tudja, miért? Talán azért, mert azt akarta, hogy amellett, hogy prosti vagyok, éljek normális életet. Ő mindig támogatott. Miatta kezdtem el újból iskolába járni. Igaz, ez végett titkolnom kellett, hogy mivel foglalkozom valójában. Ha tudják, biztos kirúgtak volna.
- Na és Orochimaru? Vele, hogyan ismerkedtél meg? Azt mindenesetre tudom, hogy tizenegy éves korodban kezdtél el dolgozni abban a klubban.
- És ezt ki mondta el neked?
- Természetesen ő maga. Még akkor, amikor megtudtam, hogy mi vagy valójában.
- Hogy, hogyan kerültem oda? – Kérdezte sóhajtva Hinata. – Egyik kuncsaftom vitt el oda. Valami gazdag seggfej, mivel úgy gondolta, hogy jobb lenne, ha egy ilyen híres és menő klubban dolgoznék, ahol jóval többet keresnék. Ráadásul nem kellene a mocskos utcán, vagy kocsikban kielégítenem másokat. És ami a legjobb, védve lennék a kliensek zaklatásaitól. A verésekből pedig már nagyon elegem volt.
- Hm... – Mosolyodott el a férfi, miközben lehunyta szemeit. – Gondolom, egyből levetted a lábáról Orochimarut.
- Az nem kifejezés... – Felelte lemondóan Hinata. – De szerintem nem kell tovább magyaráznom. A többit már tudod.
- Na, igen... – Felelte Naruto unottan. - Felemelte poharát, és beleivott, majd szemeit ismét Hinatára emelte, aki vizet ivott, mivel alaposan kiszáradt a torka a sok beszélgetéstől. Egy ideig nézte, aztán megkérdezte... - Szóval, Hyuuga Neji a bátyád? - Hinata kiköpte a vizet, ahogyan ezt meghallotta. Döbbent, ám ugyanakkor rémült pillantását a férfira emelte, aki higgadtan nézett vissza rá.
- Mit mondtál? – Kérdezte Hinata úgy, mint aki alig bírja felfogni azt, amit a férfi mondott. Naruto ekkor ismét elmosolyodott...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Még 1 vélemény hiányzik a folytatáshoz.