Hinata egész testében remegett, miközben lila szemeit végig Narutón tartotta, aki ott ült asztalánál, és laptopjába írt valamit. A lány bármibe lefogadta, hogy valamelyik piszkos üzletét bonyolítja le így, ha már nem tudott mindig személyesen ott lenni, mert éppen egy tanárt játszott, és nem szeretett volna lebukni mások előtt.
Már régen beesteledett, de a férfinak esze ágában sem volt elengedni őt, ami miatt kezdte egyre rosszabbul érezni magát. Mégis mit képzel ez magáról, meddig akarja idebent tartani? Azt elhiszi, hogy szereti kínozni őt, de ez már igazán túlzás. Gondolhatna arra is, hogy neki dolgoznia kell, és nincs ideje arra, hogy a szemétkedéseit eltűrje. Miért nem képes ezt felfogni? Halkan felsóhajtott, hogy megnyugtassa magát, majd tekintetét újból a férfira emelte.
- Mondd, meddig akarsz még engem idebent tartani? - Szólalt meg hirtelen a fekete hajú lány, és bár próbált nyugodtnak látszani, hangján még így is lehetett hallani, hogy mennyire ideges. Naruto fel sem pillantott, amikor megszólalt.
- Már nem sokáig... - Felelte a szőke férfi nyugodtan. - Úgyhogy ne légy türelmetlen, Hyuuga.
- Nem vagyok az! - Csattant fel dühösen a fiatal lány. - Csak már nagyon unom, hogy nem vagy hajlandó elengedni innen. Tudod jól, hogy nekem dolgoznom is kell... - A szőke férfi felnevetett.
- Nos, mostantól már nem. - Válaszolta mosolyogva Naruto. - Mivel a szeretőm vagy, nem fogsz többet abba klubba menni, mivel csakis kizárólag az én igényeimet kell kiszolgálnod, és senki másét.
- De hát, én azt hittem...
- Rosszul hitted! - Pillantott a lányra a fiatal jakuza vezér. - Most már hozzám tartozol, és ezért nem fogom eltűrni, hogy bárki más hozzád érjen.
Hinata halkan nyelt egyet. Gondolta, hogy így lesz, hogy a férfi majd ki fogja sajátítani magának. Igazából meg sem lepődött ezen, bár meg is rémisztette. Csak most kezdte felfogni, hogy milyen élete lesz a férfi mellett. Lehunyta szemeit, és megremegett. Soha sem gondolta volna, hogy egyszer majd egy jakuza vezér szeretője lesz. Vajon mennyire lesz rosszabb az élete? Remélte nem lesz annyira szörnyű, mint amilyennek gondolja, de azért el tudta képzelni, jobb semmiképpen nem lesz.
- Akkor, ha már nem engeded, hogy dolgozzak, haza mehetek végre? Otthon is meg tudsz engem találni, és még itt a suliban is rendelkezésedre fogok állni. Lehet, hogy gyűlölni fogom azt, hogy az iskolában kell, hogy a kedvedre tegyek, de el fogom viselni. Csináltam már rosszabb helyeken is, még mielőtt a te klubodban kezdtem el dolgozni. - Naruto kedvesen elmosolyodott. Igazán szórakoztatta a lány naivitása. Komolyan gondolta azt, hogy ilyen könnyen meg fog szabadulni tőle?
- Hyuuga, te komolyan mondtad azt, amit az előbb? - Hinata érthetetlenül nézett rá. Mit akar ezzel mondani?
- Mert, ha igen, akkor nagyon tévedsz. Amikor azt mondtam, hogy a szeretőm leszel, úgy értettem, hogy mindig mellettem kell lenned, ami azt jelenti, hogy nem foglak haza engedni. Velem fogsz jönni, és addig maradsz velem, amíg meg nem unlak, ahogyan az a többi szeretőmnél is volt.
A fiatal lány élesen beszívta a levegőt, miközben lehunyta szemeit. Tudta. Ez a szemét aztán mindent előre eltervezett. Hiába is remélte, hogy nem kell majd vele együtt élnie, tévedett. Nem elég, hogy arra kényszeríti, hogy ott hagyja a munkahelyét, de ráadásul még arra is akarja kényszeríteni, hogy a legjobb barátnőjét hagyja el miatta, csak azért, mert azt akarta, hogy mindig mellette legyen. Mégis mi a fenét képzel ez magáról? Lehet, hogy másokkal ezt meg tudta tenni, de ő nem olyan, mint a többi kurva, akik zokszó nélkül megcsinálták, amit nekik mondott. Neki saját élete van, amit nem fog megváltoztatni, csak azért, mert egy jakuza vezér ezt kívánta tőle.
- Már ne haragudj... - Szólalt meg Hinata néhány másodperc után. - De nem kérsz túl sokat tőlem? Azt akarod, hogy adjam fel az eddig életemet miattad? A szeretőd lettem, ez nem elég?
- Számomra nem. - Felelte nyugodtan a szőke férfi. - Úgyhogy ne is vitázz velem többet erről. Csak magadnak fogsz ártani, ha ellenkezni fogsz velem.
- Miből gondolod, hogy csöndben fogom eltűrni, az önző kívánságaidat? Nekem is vannak érzéseim, ha nem vetted volna észre.
- Egy prostituáltnak nincsenek érzelmei... - Nézett a fekete hajú lányra Naruto olyan tekintettel, hogy szegény akaratán kívül is nyelt egyet. Még soha sem látott ilyen kifejező szempárt, és hangja, bárcsak ne hallotta volna. - Ha volna, nem feküdnének le mindenkivel, minden érzelem nélkül. Csak a pénz fontos számukra, de önmaguk, vagy az életük nem számít nekik.
- Nekem igenis számítanak! Én nem azért lettem prosti, mert akartam! És lehet, hogy nem hiszed el, de szerettem volna ezen változtatni, de már úgysem tudok, mert te megakadályoztál ebben! - A férfi nem mondott semmit, csak gúnyosan elmosolyodott, mi nagyon irritálni kezdte Hinatát. - Nem érdekel, ha nem hiszed el, de akkor is ez az igazság!
- Ha te mondod, Hyuuga... - Válaszolta a szőke férfi, hangja gúnyosan csengett.
A fiatal lánynak ekkor végkép elege lett. Nem fogja tovább tűrni a sértegetéseit. Ő nem holmi tárgy, akinek nincsenek érzelmei, és ezért azt mondhat neki, amit csak akar. Ha ennyire megveti a prostikat, akkor mi a fenének van velük? Talán azért, mert nincs egy épelméjű ember sem, aki szóba állna vele? Bármi is legyen az oka, nem fogja érdekelni. Csak haza akart menni végre, és ebben még ő sem fogja megakadályozni, mert nem fogja azt tenni, amit ez a szemét mond neki. Fölállt és a férfira pillantást sem vetve elindult az ajtó felé.
- Hová mész? - Hallotta meg a szőke férfi hangját, de nem foglalkozott vele.
Félre húzta az ajtót, és készült kimenni a teremből, mikor érezte erős kéz ragadja meg jobb karját, és olyan erővel rántotta vissza, hogy azt hitte mindjárt kitépi a helyéről. Naruto maga felé fordította a döbbent lányt, kinek szemeiben meglepettség és félelem volt. Naruto mélyen a lila szemekbe pillantott, és fagyosan megszólalt...
- Hyuuga, egyet jobb, ha megjegyzel velem kapcsolatban... Nem szeretem azt, ha valaki semmibe vesz, és nem veszi komolyan azt, amit mondok neki. Ha jót akarsz magadnak, jobb ha nem dühítesz fel még jobban...
- Mivel dühítettelek fel? Inkább nekem kéne dühösnek lennem, amiért kimerted gúnyolni az érzéseimet!
- Az érzéseidet? - Kérdezte gúnyos mosollyal az arcán Naruto. - Neked mióta vannak érzéseid, hiszen eddig olyan hidegen és lekezelően bántál másokkal, akiket megbántottál ezzel a viselkedéssel...
- Az azért volt, mert nem akartam, hogy barátkozzanak velem!
- Tudod mit, nem nagyon érdekel. Mint mondtam, egy prostinak nincsenek érzései, és ezen a véleményemen nem változtatok. Számomra ugyanolyan vagy, mint a többi. Egy ócska kis kurva, aki bármire hajlandó csak azért, hogy életben maradjon...
Hinata szíve fájdalmasan dobbant ettől. Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen? Mit ártott ennek a férfinak, hogy így beszél vele. Amíg nem lett a szeretője nem beszélt vele így, na nem mintha nem gúnyolódott volna vele azon, hogy egy prosti, de soha sem úgy, hogy az bántó legyen, és most meg? Most úgy beszél vele, hogy még csak nem is érdekli az, hogy fájdalmat okoz neki, sőt egyenesen a lelkébe gázolt.
Maga elé nézett és a fájdalomtól megbénulva ott állt a szőke férfi előtt, aki hűvösen pillantott rá. Arra várt, hogy a lány reagáljon mind arra, amit az előbb mondott, de Hinata nem tett ilyet, még csak nem is válaszolt. Csak állt ott némán és lila szemeiben olyan kifejezés ült, amit Naruto egy prostituált még soha sem látott. Most tényleg fájdalmat lát ennek a szerencsétlennek a tekintetében? Ez új volt neki. Még egyetlen szeretője sem reagált így, amikor ezeket a szavakat mondta nekik, sőt mi több, még élvezték is, hogy így jellemezte őket, de ez a lány nem. Ő nem kezdett el vele kacérkodni, hogy igenis igaza van, hogy ő tényleg ilyen, hanem csak állt némán, és olyan mérhetetlen fájdalom tükröződött a szemeiben, hogy Naruto azon kezdett el gondolkodni, hogy most tényleg megbántotta avval, amit az előbb mondott neki?
- Mikor akarsz végre elmenni innen? - Szólalt meg halkan a fiatal lány. - Nem rég még azt mondtad nekem, hogy nem sokára, akkor miért nem megyünk már el végre?
Naruto nem felelt. Pár másodpercig még nézte a lány arcát, aztán elfordult tőle, és az asztalához lépett, majd eltette cuccait, és a laptopját, aztán újból Hinatára pillantott, aki türelmesen várta őt, akárcsak egy beidomított kis kutya a gazdáját. Mikor közelebb lépett hozzá, csak akkor látta meg arcán a keserű könnyeket, mik folyamatosan folytak végig arcán, mit nem tudott mire vélni. Mindig meglepte őt, amikor a lány sírni kezdett, mert ő volt az első a szeretői közül, aki ennyire megnyilvánult előtte.
Végül aztán nem szólt semmit, csak kilépett a teremből és Hinata követte őt, pedig szíve szerint nem tette volna, de sajnos nem volt más választása, meg hát, nem volt már több ereje ahhoz, hogy ellenkezzen Narutóval, így követte őt, és felkészült arra, hogy együtt éljen azzal a férfival, aki oly kegyetlenül fosztotta meg szabadságától és az álmaitól.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
