Hinata még mindig döbbenten állt és egyszerűen nem merte elhinni, hogy tényleg Naruto volt az, akit az előbb látott elmenni Orochimaru irodája felé... Mégis mi a fenét keres itt a férfi? Mit akarhat annyira a főnökétől? Azt látta rajta, hogy nem volt éppen jó kedvében, még annak a szegény lánynak a karját is úgy megszorította, hogy azt hitte egyetlen mozdulattal kettétöri. Még soha nem látta ilyennek a férfit, és ez a viselkedése teljesen megdöbbentette. Na, jó, nem mintha Naruto-tanár úr nem lett volna mindig is bunkó, de ez nem bunkózás volt, amit látott rajta, hanem gyilkos düh, mint aki éppen gyilkolni készül, és ezzel egyszerűen nem tudott mit kezdeni.

Érhetetlenül ült le a klub bárpultjához és közben még mindig azon járt az esze, hogy vajon miért viselkedett így a férfi, és egyáltalán mit akar Orochimarutól? Mit titkolt el előle a férfi, amiről eddig nem tudott? Eddig azt hitte ismeri a férfit, de aztán rá kellet jönnie, hogy mégsem. Nem! Egyáltalán nem ismerte őt, mert igazából nem is akarta megismerni. Csak egy egyszerű tanárnak gondolta, aki megkeserítette az életét, de igazából semmit sem tudott róla... sem azt, hogy hány éves, sem pedig azt, hogy hol él, vagy azt, nős-e. Kész rejtély volt előtte a férfi, és kezdett rájönni, hogy nem csak azért nem tud semmit róla, mert nem érdekelte őt, hanem azért, mert a férfi sem akarta, hogy bárki más is megismerje. Ő el volt a saját világában. Senkivel sem barátkozott... sem a tanár társaival, sem pedig a diákjaival. Mindenkivel hűvös és elutasító volt, de ugyanakkor segített is másokon, ha esetleg úgy adódott, tanár társai a segítségét kérték, azon kívül semmi. Senkivel sem tartotta a kapcsolatot, még csak nem is látta senkivel sem. Mindig egyedül érkezett meg az iskolába, aztán meg egyedül is távozott. Szünetekben is, mikor látta őt, akkor is egyedül volt, és vagy dohányzott, vagy éppen telefonon beszélgetett valakivel, vagy a laptopjába írt valamit, ami mindig szokása volt, amióta csak megismerte. "Uzumaki Naruto..." – Gondolta magában a fiatal lány. "Mégis ki vagy te valójában?" - Ábrándozásából egy fiatal hang ébresztette fel...

- Mi a baj, Hinata? - Hallotta meg Temari hangját, aki a felszolgáló volt a bárpultnál. - Hinata ráemelte csodálkozó tekintetét a lányra, aki egy kicsit aggódva nézett rá. Hinata kissé zavarodottan nézett rá. Mit is kérdezett tőle?

- Mit is kérdeztél? - Kérdezte Hinata. - Nem igazán értettem. - Temari lehunyta szemeit és felsóhajtott.

- Azt kérdeztem, hogy valami bajod van? - Válaszolta a fiatal lány. - Az előbb olyan komolyan néztél, mintha bántana téged valami. - Hinata elmosolyodott, ami nagy ritkaság volt tőle, de most nem tudott mást tenni, de persze nem akarta elmondani a lánynak, hogy mi baja.

- Semmi különös, mindössze csak elgondolkodtam.

- Csak nem megint a főnök csinált veled valamit?

- Még csak az kéne! – Legyintett a fekete hajú lány. - Egy életre megbántam, hogy engedtem neki azt, hogy hozzám érjen, amit persze soha többé nem engedek meg neki. Csak mindössze egy ismerősömön gondolkodtam.

- Egy ismerősödön? - Kérdezte Temari meglepetten. - Csak nem arra az eszméletlenül jóképű szőke férfira gondolsz, aki nemrég jött ide? - Hinata ettől legszívesebben beverte volna fejét a pultba. A fenébe! Ezt meg mégis, hogy a fenébe találta ki? Gondolatolvasó vagy mi?

- De, pont rá gondoltam... – Felelte hidegen. - Még soha nem láttam errefelé, és igen csak meglepett, amiért itt láttam.

- Ne mond, hogy csak most láttad itt? - Mondta Temari és a lány ettől összevonta szemöldökét. Ezt meg, hogy érti? - Ez a fickó nem először jár itt, nekem elhiheted. Volt már itt többször is.

- Mi?! - Döbbenten meg még jobban a fiatal lány. Mi az, hogy már korábban is itt járt a férfi? - Mégis, mi a fenét csinált itt?

- Azt nem tudom, de hogy nem azért volt itt, mint a legtöbb vendég, abban biztos vagyok. Mindig Orochimaruval volt találkozója, azonban azt ne kérdezd, hogy miért, mert azt már tényleg nem tudom.

Hinata nem válaszolt csak nézett maga elé és olyan arcot vágott, mint aki semmit sem ért. Hogy a férfi már korábban is itt járt, és csak azért, mert akkor is Orochimaruval találkozott? Ez valami vicc akart lenni, vagy mi? Mi az, hogy korábban is itt járt, és erről miért nem tudott? Miért csak most tudta meg, hogy Naruto már járt ezen a helyen?

- Hinata! - Hallott meg egy férfihangot, amitől egyszerre kezdte átjárni testét a düh és az undor.

Már csak ez hiányzott, hogy pont az a féreg Kabuto akarjon tőle valamit. Nem volt kedve a férfival beszélgetni, sem most, sem máskor. Így is annyira dühös volt, hogy most senkivel sem akart beszélgetni. Amit megtudott Narutóról, az teljesen felkavarta őt. Úgy érezte hazudtak neki, pedig ez nem volt igaz, de ő mégis ezt érezte. Hogy a férfi elárulta őt, amiért nem beszélt neki arról, hogy járt már itt. Nem kéne ilyesmiket gondolnia, hiszen ő sem mondta el neki, hogy itt dolgozik, ráadásul semmi joga nincsen ahhoz, hogy véleményt alkosson róla. A férfinak megvolt a saját magán élete, amihez igazából semmi köze nem volt, mert semmi köze nem volt a férfihoz.

- Hinata! - Hallotta meg ismét Kabuto hangját, ki egyre közelebb ért hozzá, mitől halkan fölsóhajtott, majd szembe fordult a férfival. Lila szemeit az előtte megálló férfira emelte, mik hűvösen csillogtak.

- Mit akarsz, Kabuto? - Kérdezte Hinata fagyosan. - Ha az a szemét Orochimaru küldött el hozzám, közölheted vele, hogy nem vagyok hajlandó lefeküdni vele a múltkori eset után.

- Most nem erről van szó, Hinata... – Válaszolta Kabuto nyugodtan.

- Akkor miről? - Kérdezte ismét a fiatal lány és hangja egyre hűvösebb volt. - Ha nem szexet akar tőlem, akkor mégis miért küldött ide téged?

- Ne légy türelmetlen. – Válaszolta és hangja még mindig nyugodt volt. - Később úgy is megtudod, hogy mit akar tőled valójában. És most gyere velem! Nem lenne túl bölcs dolog továbbra is megvárakoztatnod őt.

Hinata kifújta a levegőt. Ez az idióta Orochimaru képes még ilyenkor is fölöslegesen zaklatni őt, pedig tudja jól, hogy neki sokkal fontosabb dolga van, mint, hogy őt meglátogassa. Na, mindegy. Essenek túl rajta minél hamarabb, aztán meg hagyja őt békén. Lassan fölállt a helyéről, és Kabutóval együtt elindultak Orochimaru irodája felé, ahol nem kis meglepetés várta a fiatal lányt. Hamarosan mindketten odaértek a férfi irodájának ajtaja elé, és Hinata mindenféle engedély nélkül belépett oda.

A fiatal lány elsőnek nem is vette észre, hogy ki van még odabent a szobában, egyedül Orochimaruval volt elfoglalva, majd szemeivel egy pillanatra a szoba másik végébe nézett, ahol hirtelen egy ismerős alakot vélt fölismerni. Lila szemei döbbenten kerekedtek el, mikor fölismerte Narutót, ki ott állt tőle nem messze és hidegen figyelte őt. Arca hideg és kifejezéstelen volt. Hinata elsőnek nem tudta, hogy mit mondjon, vagy mit tegyen, csak állt ott és továbbra is döbbenten nézett a férfira, majd szemeit ismét Orochimarura emelte, ki ott ült íróasztalánál, és idegesen megszólalt...

- Ez meg mit keres itt?! - Kérdezte a fiatal Hyuuga, miközben egész testében remegni kezdett az idegességtől, amiért a férfi rájött arra, hogy hogyan keresi a kenyerét. - Ráadásul minek hívattál engem ide?!

- Nyugodj meg, Hinata! - Felelte Orochimaru nyugodtan. - Hamarosan megtudod, hogy minek hívattalak ide.

- Hogy tudnék megnyugodni, amikor ez az ember is itt van?! - Vált a fekete hajú lány hangja egyre idegesebbé. - Direkt ki akartok szúrni velem, vagy mi?!

- Ugyan... – Hallotta meg Naruto mély hangját és dühösen a szőke férfira nézett, ki szórakozottan nézett rá. - Honnan veszed, hogy ki akarunk szúrni veled?

- Mi másért lennék itt, ha nem azért, mert maga mondta Orochimarunak, hogy jöjjek ide, csak azért, mert megtudta, hogy hol dolgozom!

- Kislány... – Mosolyodott el hidegen Naruto a lány hiszékenységén. - Csak nem azt hiszed, hogy azért hívattalak ide, mert a munkádról akarok veled beszélni?

- Ha nem erről akar beszélni velem, akkor mégis miről?

- Nézd, engem aztán nem érdekel, hogy hol dolgozol. Felőlem a Föld legnagyobb kurvája is lehetsz, akkor sem érdekel. Hiába vagy a tanítványom, tanárként és magánemberként nem szoktam a tanítványaim életébe beleszólni. Különösen nem egy olyan életbe, amit immár öt éve folytatsz.

Hinata megsemmisülten nézett rá a férfira. Nem tudta, hogy miért, de fájt neki az, amit Naruto-tanár úr mondott neki. Különösen az fájt neki, amit kurvaságról mondott. Mégis, hogy meri venni a bátorságot, hogy ilyeneket mondjon neki? Tisztára úgy beszélt vele, mint azok a férfiak, akikkel együtt volt. Egy cseppet se foglalkozott avval, hogy mit fog szólni ahhoz, ha lekurvázza őt. Tisztára úgy mondta ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Szemöldökét hidegen vonta össze, miközben szemeiben mérhetetlen gyűlölet csillogott. Szinte alig bírta visszafogni az indulatait.

- Engem aztán ne oktasson ki olyasvalaki, aki szintén titkos életet él! – Szólalt meg a fiatal Hyuuga fagyosan, mitől rögtön meghűlt a levegő.

- Nocsak. – Húzta föl egyik szemöldökét döbbenten a szőke férfi. - Szóval rájöttél? És mégis mit tudsz erről az életről?

- Az égvilágon semmit! – Felelte őszintén Hinata. - De majd erről maga felvilágosít...

Naruto ismét elmosolyodott. Tetszett neki a lány viselkedése. Ez a hűvös idegesség teljesen felizgatta őt. Pontosan ez tette olyan különlegessé a lányt. Forrófejű, mégis a büszkeségével próbálja elrejteni a valódi érzéseit, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki, hogy valójában milyen érzékeny.

- Valóban fogalmad sincs arról, hogy mégis ki vagyok? - Kérdezte a férfi tettetett kedvességgel a hangjában.

- Egyáltalán nincs... – Felelte a fekete hajú lány hidegen.

- Nos, akkor enged meg, hogy bemutatkozzak... – Mondta Naruto, miközben úgy csinált, mintha meghajolt volna. - A nevem Uzumaki Naruto, és én vagyok ennek a helynek az igazi tulajdonosa, ami annyit jelent, hogy az a férfi, akit te egy egyszerű tanárnak hittél, valójában egy jakuza vezér.

Ez teljesen meglepte Hinatát. Annyira, hogy még levegőt is elfelejtett venni. Önkéntelenül is a torkához kapott, mintha valami láthatatlan erő kezdte el volna fojtogatni, és valljuk be, tényleg fojtogatta valami, méghozzá az a gonoszság, ami a férfiból áradt. Ahogy szemeibe nézett már nem azt a tanárt látta bennük, akit annak idején, egy évvel ezelőtt ismert meg, hanem azt a hideg és kegyetlen jakuza vezért, aki valójában is volt. Csönd volt a szobában, csak a fiatal lány lélegzetvételét lehetett hallani, ahogy egyre idegesebb volt.

- Hogyhogy maga ennek a helynek a tulajdonosa? - Kérdezte a fekete hajú lány érhetetlenül, aztán hangja egyre hangosabbá vált. - Mi az, hogy maga egy jakuza vezér?! Teljesen hülyének nézz engem, vagy mi?!

- Nem nézlek annak. – Felelte a szőke férfi nyugodtan. - Szerintem vagy annyira értelmes, hogy tud igazat beszélek. - Hinata ekkor már nem bírta tovább. Ez már túl sok volt neki. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy az az ember, akiről azt hitte, hogy csak egy egyszerű tanár, egy jakuza vezér, aki ráadásul ennek a helynek a valódi tulajdonosa.

- Hazugság! - Kiáltotta a fiatal lány. - Maga nem lehet az, akinek mondja magát!

- Sajnos ez az igazság... – Szólalt meg Orochimaru és Hinata ekkor a férfira nézett. - Ő valóban egy jakuza vezér és egyben a főnököm is.

Hinata ekkor nevetni kezdett. Nem azért, mert annyira viccesnek tartotta volna az egész helyzetet, hanem azért, mert olyan ironikus volt mind az, amit megtudott, melyeket csak a legmerészebb álmaiban tudott elképzelni. A saját tanáráról derül ki, hogy egy jakuza vezér. Ilyen az életben egyszerűen nincs!

- Mi olyan vicces? - Kérdezte Naruto fagyosan. Ki nem állhatta, ha valaki gúnyolódik rajta.

- Se... semmi... – Válaszolta a lány mosolyogva, miután sikerült abba hagynia a nevetést. - Csak olyan ironikus ez az egész, hogy pont magáról derül ki, hogy egy jakuza vezér. Tudja mennyire hihetetlen ez számomra? Mintha nem is velem történne meg.

- Befejezted? - Volt a férfi válasza és Hinata ettől azonnal elhallgatott. Naruto végigmérte őt és tekintetében olyan kegyetlen fény csillogott, melyet Hinata eddig soha sem látott tőle. - Ha befejezted, akkor azt ajánlom hallgass el és addig ne merj megszólalni, amíg én nem mondom. Nem azért hívattalak ide téged Orochimaruval, hogy végighallgassam, mennyire nem hiszed el azt, hogy én egy jakuza vezér vagyok. Ha nem akarod elhinni, akkor ne hidd. Én nem fogok neked könyörögni.

Hinata nem felelt csak halkan nyelt egyet. Még ha nem is hitte el teljesen az igazságot a férfiról, azt azért elkellet ismernie, hogy volt valami a férfiban, ami arra késztette, hogy megrémüljön tőle. Nem csinált semmit csak nézett továbbra is a férfira, aki szintén őt nézte.

- Gondolom sejted, hogy nem azért vagy itt, hogy megtudd rólam az igazat.

- Nem... – Sütötte le tekintetét a fiatal lány. - Erre egyedül is rájöttem.

- Helyes. – Mosolyodott el a szőke férfi és örömmel látta, hogy Hinata egyre jobban félni kezdett tőle. Most jött csak rá, hogy milyen veszélybe került. Nem gondolta, hogy ilyesmi fog megtörténni vele a mai napon. - Tudtál arról, hogy Orochimaru ötven millió yennel lopott meg engem? - Kérdezte Naruto nyugodt hangon, miközben azt a festményt kezdte el nézni, amit korábban is nézett. Ismét elmosolyodott, mert most már tudta, hogy kit is ábrázol valójában a kép.

- Nem! - Nézett rá azonnal Hinata és miután látta, hogy mit nézz a férfi, szíve nagyot dobbant a rémülettől. - Erről az égvilágon nem tudok semmit! Nekem nem az a feladatom, hogy a főnököm pénzügyeivel foglalkozzak, hanem az, hogy az itteni vendégeket szórakoztassam.

- Amit nyilván nagyon is jól csinálsz... – Fordult felé Naruto és Hinata tudta a képre célozz. - Vagy talán tévednék?

Hinata ismét lesütötte tekintetét és nem válaszolt. Orochimarut és Kabutót ez igen csak meglepte. Eddig a lány soha sem viselkedett így mások előtt. Mindig hideg és lekezelő volt mindenkivel, most meg tisztára úgy viselkedik, mint aki szégyelli magát. Naruto egy ideig őt nézte, majd ismét megszólalt.

- Tudod nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen dolgozol. Több mint négy éve vettem meg ezt a helyet és mégsem tudtam arról, hogy itt dolgozol.

- És ez annyira meglepte? - Kérdezte Hinata hidegen.

- Úgy igazából, nem... – Nézett újból a festményre. - De az igen, hogy képes voltál ilyet is megengedni. Kicsit sem undorodtál, amiért ilyen festményt készítettek rólad?

- Nem, egyáltalán nem érdekelt. Jó pénzt kerestem vele és számomra ez a lényeg. - Naruto gúnyosan elmosolyodott, mit a lány nagyon is jól látott.

- Azt hallottam eléggé válogatós vagy, ha arról van szó, hogy le kell feküdnöd valakivel... – Újból Hinatára nézett, ki egyre nehezebben kapott levegőt. Kezdte magát rosszul érezni, amiért a férfival ilyenekről beszél, ráadásul Kabuto és Orochimaru előtt. - Mi alapján döntöd el azt, hogy lefekszel-e az adott illetővel, vagy sem? Esetleg, ha sok pénzt ajánlanak fel neked, mint ahogyan Orochimaru is, mikor ezt a képet csináltatta rólad? - Hinata arca ekkor kifejezéstelen lett és ez felkeltette a férfi érdeklődését. Vajon milyen érzelmeket váltott ki a lánynál az, amit mondott?

- Hogy mi alapján döntöm el? - Szólalt meg a fekete hajú lány. - Először is azon, hogy hány éves. Ha fiatal és jól néz ki, akkor hajlandó vagyok lefeküdni vele. De ha nem felel meg az én ízlésemnek, és ha a kora sem felel meg számomra, akkor az hiába ajánl fel nekem sok pénzt, nem vagyok hajlandó szeretkezni vele. Főleg nem hatvan évesekkel, akiknek még csak fel sem áll rendesen.

- Hm... – Mosolyodott el még gúnyosabban Naruto. - Ezek szerint te azt szereted, ha valaki keményen meg tud dugni téged?

- Csak azt mondom, hogy legyen fiatal és értsen hozzá! - Naruto halkan fölnevetett, majd leült az ottani kanapéra, keresztbe tette lábait és a lányra emelte kék szemeit, mik kegyetlenül csillogtak. Egy igazi jakuza vezér nézése volt.

- Na és miket szoktál elvállalni? Mit szoktál tenni, hogy kielégítsd az éppen aktuális szeretődet?

- Amit kérnek, bár ha túl merész dolgot kérnek tőlem, az plusz pénzbe kerül.

- Te szabod meg árakat?

- Igen.

- Mert azt hiszed olyan különleges vagy? Hidd el nekem volt már dolgom hozzád hasonlókkal és nekem elhiheted, hogy voltak, akik sokkal jobbak voltak nálad. Lehet, hogy szép vagy, de mégsem tudsz lenyűgözni annyira. Miben vagy annyira jó, hogy azt hidd te döntheted el, hogy kivel fekszel le és azt, hogy mennyit fizessenek neked?

Hinata szemei ekkor megvillantak. Ez a szemét! Mégis, hogy merészeli kritizálni őt? Nem tartja különlegesnek, sem pedig szépnek? Mégis mit gondol, hát miért akar a legtöbb férfi pont vele lefeküdni? Biztosan nem azért, mert olyan kurva jó az ágyban?!

- Tegyen velem egy próbát és akkor majd rájön, miért akarnak állandóan velem lefeküdni a férfiak! - Mondta szinte magából kikelve a fiatal lány, nem is sejtve, hogy a férfi pont ezt akarta, hogy magától ajánlja fel magát neki.

- Szóval azt akarod, hogy feküdjek le veled? - Kérdezte Naruto szórakozott hangon és Hinata ekkor ébredt rá, hogy mit is tett valójában. Ahogy azokba a kék szemekbe nézett tudta, hogy ez volt a célja.

- Nem! - Kiáltotta. - Ezt csak úgy mondtam! Nem kell komolyan gondolnia!

- Ne gondoljam komolyan? Hát nem te voltál az, aki az előbb felajánlotta, hogy feküdjek le veled?

- De nem azért, mert komolyan gondoltam! Csak egyszerűen feldühített az, amit mondott rólam! - Naruto ismét fölnevetett. Végre a kezében volt a lány.

- Késő, Hyuuga... – Szólalt meg hideg, mégis kedves hangon. - Felajánlottad, hát viseld el a következményeket.

- De hát, mondtam már...

- Elhallgass! - Szólt keményen a lányra. - Magad döntöttél úgy, hogy felajánlod, hogy feküdjek le veled, hát legyen úgy, ahogy kívánod. Szeretkezni fogok veled. Had lássam, mit is tudsz valójában! - Hinata összeszorította fogait és olyan mérhetetlen düh járta át testét, melyet azelőtt soha sem érzett.

- Vallja be, hogy pontosan ezt akarta... – Mondta a fiatal lány szinte suttogva. - Hogy magamtól ajánljam fel magamat az ön számára.

- Okos kislány... – Mosolyodott el kedvesen. - Természetes, hogy ez volt a célom. - Hinata ettől a kijelentéstől ökölbe szorította ujjait.

- Maga, rohadék! Ha azt hiszi, hogy hajlandó leszek szeretkezni magával, akkor nagyon téved!

- Valóban? - Kérdezte a férfi most már komoly hangon. Kezdett már nagyon elege lenni abból, hogy itt szórakozik a lánnyal.

- Engem még soha egyetlen egy férfi sem kényszerített arra, hogy lefeküdjek vele, és maga sem fog, mert úgy is gyűlölöm! - Naruto szemei ettől a kijelentéstől jegesen megvillantak. Zsebébe nyúlt és olyan gyorsasággal rántott elő egy pisztolyt, melyet senki sem tudott követni, és még mielőtt Hinata felfoghatta volna, addigra a férfi meghúzta a ravaszt.

Hinata érezte valami eltalálja az arcát. Az apró fájdalomtól kicsit összerándult, majd érezte, valami meleg folyik végig arcán, és rémülten vette észre, hogy az a saját vére. Lila szemeit a férfira emelte, ki kifejezéstelenül nézett rá. Kezében még mindig ott volt az a pisztoly, amivel az előbb rálőtt.

- Na, most ide figyel, te taknyos, mert csak egyszer mondom el... – Szólalt meg a szőke férfi olyan hangon, hogy senki sem mert megszólalni. - Nekem, te ne mondj nemet. Az életeddel játszol ha ezt teszed. Ha én akarok valakitől valamit, azt úgy is megkapom, még ha erőszakkal is kell azt megszereznem. És gondolom, nem szeretnéd, hogy bántsalak. Értek annyira a kínzásokhoz, hogy aztán könyörögj nekem, hagyjam abba az egészet.

Hinata nem mert megszólalni, vagy akár megmozdulni. A férfi kifejezéstelen szemeibe nézett és egyszeriben rákellet döbbennie, hogy itt már nincs választása. Vagy enged a férfinak és akkor talán nem fogja bántani, vagy továbbra is ellenállni fog neki, és akkor a férfi biztosan bántani fogja, ha már képes volt rálőni, és abban biztos volt, hogy csak egy hajszálon múlott az élete. Apró sebéből még mindig vér csordult ki, mi végigfolyt arcán és beitta magát ruhájába. Orochimarura nézett és látta a férfi arcán, hogy nem számíthat arra, hogy megvédje Narutótól. Lesütötte tekintetét és tudta, nincs más választása. Amikor megszólalt Narutónak, nagyon oda kellet figyelnie, hogy mit mond.

- Hogyan akarja? - Kérdezte a fiatal lány és a férfi tudta, megadta magát neki. Úgy látszik, nem mert kockáztatni szegény lány.

Naruto fölállt a kanapéról, majd Hinata elé lépett, aki még mindig nem mert ránézni, inkább a padlót nézte, közben úgy reszketett, mintha hideg rázta volna, és ezt a férfi nagyon is jól látta. Kabát zsebébe nyúlt és elővett egy zsebkendőt, mivel megérintette a lány sebes arcát és a vérét kezdte el letörölni. Hinata némán tűrte az egészet. Miután letörülte a vért a lány arcáról, ujjaival gyengéden álla alá nyúlt és megemelte azt, hogy a lila szemeibe tudjon nézni.

- Hogy, hogyan akarom? - Kérdezte a szőke férfi. - Ne légy türelmetlen, Hyuuga. Ha most megmondanám, nem lenne benne semmi élvezet. Jobb, ha akkor tudod meg, amikor szeretkezünk egymással.

Hinata egész testében megremegett. Szeretkezni egymással? Szinte hihetetlen volt számára, hogy azzal a férfival kell, hogy lefeküdjön, akit oly régóta ismert, és mégsem ismerte őt. Szinte álomszerű volt az egész. Érezte, ahogyan a férfi gyengéden megfogja kezét és ő ettől akaratlanul is lepillantott. Naruto elmosolyodott, majd elindult a lánnyal kifelé.

- Nem kell félned... – Nyitotta ki az ajtót és kilépett az irodából. - Ha jól viselkedsz, akkor talán még gyengéd is leszek hozzád. - Hinata rémülten nézett rá, de válaszolni nem tudott. Hagyta, hogy a férfi kivezesse őt, majd elindult vele oda, ahol a prostituáltak szeretkezni szoktak a vendégeikkel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés