A szőke férfi lassan lapozott abban a könyvben, amit olvasott, közben időnként feltekintett, és szigorú kék szemeit az osztály felé emelte, kik éppen dolgozatot írtak, és figyelte ki lesz az, aki puskázik. A diákok még csak fel sem mertek tekinteni, annyira tartottak a férfitól. Tudták nagyon jól, hogy nála nem érdemes puskázni, mert ha észreveszi, akkor drágán megfizet érte az, aki mégis megtette. Uzumaki Naruto-tanár úr nagyon szigorú férfi volt. Szinte senki sem kedvelte őt az osztályból, amiért mindenkivel szemétkedett, és nem csak azért, mert nem kedvelte őket, hanem azért, hogy megtanítsa őket arra, hogy jobb ha vele nem szórakoznak. Nem azért tanította őket, hogy aztán ne tanuljanak semmit, és csak úgy szerezzenek maguknak jó jegyet, hogy puskáznak. Ezt nem szerette és bárki, aki ezt megmerte tenni az nagyon ráfizetett, így hamar megtanulták, hogy a férfinál nem érdemes szórakozniuk, így alkalmazkodtak a szabályaihoz, még ha nem is akarták.

 A férfi ismét végighordozta tekintetén az egész osztályon, majd szemei megakadtak az egyik lányon, aki a padra előre borulva aludt, ahelyett, hogy írta volna a dolgozatát. Naruto összevonta szemöldökét. Nem szerette ha valaki elaludt az óráján, főleg akkor ha azon az órán dolgozatot írtak, és ez a lány már nem egyszer tette meg azt, hogy az ő óráján aludt el. "Nyomorult kis liba." Gondolta magában Naruto, majd lassan fölállt helyéről. A többi diák ahogy ezt észre vette még kisebbre húzták össze magukat és közben nem értették, hogy mi ütött a férfiba. Hiszen senki sem puskázott, akkor meg mégis mit vehetett észre, ami nem tetszik neki? Nem merték megnézni, hogy mégis mi lehet az, ami felkeltette a férfi érdeklődését. Lélegzetüket is visszafojtották, amikor elhaladt mellettük. Reszketve írták tovább a dolgozatot, közben nagyon érdekelte őket, hogy vajon kit szemelhetett már megint ki magának? Naruto halkan a lány padjához lépett és lenézett rá. Kék szemeiben szigorúság és düh csillogott. Egy ideig nézte a lány békés arcát, ahogyan mélyen alszik, majd lehunyta szemeit és a kezében lévő könyvvel lecsapott a lány fejére.

- Hyuuga! - Kiáltotta a szőke férfi, miközben könyvével lecsapott a lányra, aki ahogy megérezte ezt, szemeit dühösen nyitotta ki, és a férfira emelte tekintetét. Pillantásuk találkozott és mindkettőjükön igen csak lehetett látni, hogy bármelyik pillanatban egymásnak ugorhatnak.

- Mi a baj tanár úr? - Kérdezte a fekete hajú lány fagyosan. - Már megint mi nem tetszik magának? - Naruto összevonta szemöldökét. Pimaszkodni akar ez a kis fruska? Rosszul teszi. Nem tűri el, hogy egy taknyos ilyen hangnemben merjen vele beszélni.

- Fogd vissza magad, Hyuuga... – Szólt a férfi nyugodt és kimért hangon. - Nincs neked jogod ahhoz, hogy egy tanárral így beszélj. Lehet, hogy más tanárokkal megtudod ezt tenni, de velem nem. Én nem vagyok olyan, mint a többi tanár, akik egyből hasra esnek előtted, ha így beszélsz velük.

- Hn, tényleg? - Mosolyodott el gúnyosan Hinata, ami csak még jobban feldühítette Narutót.

Hirtelen nyúlt előre, még csak nem is számított rá a fiatal lány, és megragadta karját, majd olyan erővel rántotta fel, hogy a lány azt hitte mindjárt kitépi karját a helyéről. Mélyen belenézett a fiatal lány lila szemeibe, mikben enyhe félelem kezdett el csillogni, ahogyan a férfi jéghideg szemeibe nézett. A többi diák meg sem mert szólalni, vagy megvédeni Hinatát, annyira féltek a férfitől.

- Velem te ne merj gúnyolódni! – Mondta Naruto olyan hangon, amitől a lányt kirázta a hideg, és a félelemtől reszketve kezdett el ránézni. - Még egy ilyen hangnem velem szemben és gondoskodom arról, hogy többet ne merj velem így beszélni!

Hinata nem válaszolt, csak halkan nyelt egyet. Nem szerette volna megtudni mit tenne a férfi vele, ha továbbra is gúnyolódik vele. Egy biztos... ez a szemét nagyon jól értett ahhoz, hogy őt megijessze, pedig még semmit sem csinált. Kellett neki elaludnia, de ha már egyszerűen készen volt azzal a dolgozattal. Mi mást tehetett volna? Ült volna a helyén és a semmibe bámult volna? Nem zavart így senkit sem az órán, és különben is nagyon fáradt volt, hiszen este még csak nem is tudta rendesen kialudni magát. Komolyan miért baj az ha csak egy picit aludt az óráján?

- És most válaszolj... – Szólalt meg újból a szőke férfi. - Miért is aludtál el az órámon, miközben neked dolgozatot kellett volna írnod?

Hinata idegesen nyelt egyet. Most aztán mit válaszoljon? Bármit is mondana a férfinak, úgysem tetszene. Ám ahogy azokba a kék szemekbe nézett egyszerűen nem tudott hazudni. Lesütötte tekintetét és úgy válaszolt.

- Ne haragudjon... – Mondta halkan, közben gyomra majd felfordult amiért így kellett beszélnie. - Bocsánatot kérni egy ilyen rohadéktól? Ez egyszerűen undorító volt az ő részéről. Soha sem kért senkitől se bocsánatot és ennél a szemétnél mégis ezt teszi. - Én mindössze csak azért aludtam az óráján, mert már régen készen voltam a dolgozattal. - A férfi szorítása még szorosabb lett karján és ettől rémülten nézett rá. - Tudom, hogy szólnom kellet volna, hogy készen vagyok, de nem akartam zavarni az órát...

- És ezért úgy gondoltad, hogy nem kell szólnod, és inkább alszol az órámon... – Fejezte be a szőke férfi hűvösen és a lány szíve a félelemtől még hevesebben kezdett el verni. - Ugye tudod, hogy ez nem az első alkalom, hogy elalszol az órámon?

- De hát ha szóltam volna, akkor meg az lett volna a baja, hogy zavarom a többieket dolgozat írás közben.

- Úgy is megtehetted volna, hogy odajössz hozzám és odaadod nekem a dolgozatodat, nem kell ahhoz neked szólnod.

Hinata még jobban ideges lett. Tudta, úgy ismerte ezt a szemetet mit a tenyerét. Bármit is mond, mindig talál valami jobb magyarázatot, hogy akkor is neki legyen igaza, és így őt állítsa be egy kis szemétnek, aki még csak arra sem hajlandó, hogy engedelmeskedjen a tanárnak. Hogy megtudna dögleni! Úgy utálta ezt a férfit. Mióta csak tanította állandóan azt nézte hogyan szúrjon ki vele, és hiába volt ő a legjobb tanuló az osztályban, a férfi akkor is talált valamilyen hibát benne, hogy aztán megbüntesse.

- Kérem, tanár úr... esküszöm többet nem fog elő fordulni.

- Ezt a múltkor is mondtad. Meg azelőtt is, meg egy éve, mióta tanítani kezdtelek. Mond csak, Hyuuga, csak az én órámon tudsz aludni, vagy más tanárok óráján is?

- Tehetek én róla, hogy az első órám mindig önnel van?! - Kiáltotta a fekete hajú lány, miután már nem bírta tovább.

Kapkodó lélegzettel nézett fel a magas férfira, és miután látta, hogy gúnyosan elmosolyodik, tudta nagyot hibázott. Ez a rohadék direkt provokálta, hogy aztán akkor is megbüntesse, még ha nem követett el semmit sem, hiszen akkor aludt, amikor már régen készen volt a dolgozattal.

- Ha ez ennyire zavar téged, akkor miért nem szóltál? - Kérdezte az idősebbik gúnyos mosollyal az arcán. - Szívesen tartom neked később az óráimat, és akkor nem kell attól félned, hogy elfogsz aludni rajta.

- Nem kell! - Tiltakozott hevesen a fiatal lány. Nem akart dupla órát eltölteni ezzel az alakkal.

- Ó, dehogy is nem... – Válaszolta kedvesen Naruto és ettől kirázta a hideg Hinatát. Mintha csak egy kígyó mondta volna így. - Az igazgató még külön örülne is, hogy az osztály legjobb tanulója dupla órát töltene el kedvenc tanárával.

- Egy fenét! - Felelte Hinata, most már dühösen. - Ki nem állhatom magát! Még a látványától is irtózom!

A férfi tekintete kifejezéstelen lett. Most lett igazán elege. Eddig szórakozott a lánnyal, de most már fogytán volt a türelme. Többször már nem fog neki könyörögni. Maga kereste a bajt azzal, hogy elaludt az óráján. Ha szólt volna neki, akkor talán ezt még megengedte volna neki, így viszont nem.

- Pedig nincs más választásod. – Mondta a szőke férfi fagyosan. - Elegem van abból, hogy mindig az én órámon alszol el, ezekkel a dupla órákkal legalább megtanulod, hogy többet nem szegülsz ellenem. - Hinata szemei dühösen megvillantak. Mégis, hogy mer neki ilyet mondani?

- Nem vagyok a tulajdona, hogy így merjen velem beszélni! - A férfit nem érdekelte a lány válasza. Bármit is mond ez a fruska nem fogja meghatni vele.

- Délután négytől, Hyuuga... – Mondta Naruto anélkül, hogy akár figyelembe is vette volna a lány válaszát. - És ha késni mersz, drágán megfizetsz érte.

Hinata nem felelt, csak úgy nézett a férfira, hogy ha szemmel ölni tudott volna, akkor Naruto minden bizonnyal már nem élt volna. A szőke hajú férfi egy ideig nézte őt, majd lassan elengedte karját, mitől Hinata egy pillanatra hátra tántorodott, majd elfordult tőle, és visszament tanári asztalához, miközben még odavette az osztálynak.

- Még három percetek van, úgy hogy, aki még nincs kész a dolgozattal az húzzon bele.

Senki sem szólt, csak írták tovább a dolgozatot, közben nagyon sajnálták Hinatát, amiért a férfi így kiszúrt vele. Hinata néhány másodpercig maga elé nézett, miközben azt a karját fogta, amit a férfi úgy megszorított, majd halkan sóhajtott és leült helyére. Gyűlölete csak még nagyobb lett a férfi iránt, és azt kívánta bárcsak meghalna, de ahogy erre gondolt rögtön el is szégyellte magát. Azért mégis milyen dolog az, ha egy másik ember halálát kívánja? Legyen bármennyire is szemét ez az ember, ő sem érdemli meg a halált, mint ahogyan más ember sem.

Az ablak felé tekintett és arra gondolt milyen jó lenne, ha végre vége lenne ennek a napnak. Akkor dolgozhatna, és így nem kéne elviselnie annak az embernek a látványát, akit teljes szívéből utált.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés