Sakura
- Igen, ideértem – mondja elégedetten egy magas feketehajú és sötét szemű fiú. Valószínűleg ő lenne Uchiha Sasuke –, szabad kérnek egy útbaigazítást?
- Hát persze, fiatalember, de előbb mutatkozz be a 11/A osztálynak – mondja Susan.
- Oh, milyen modortalan vagyok – jelenik meg az arcán egy pici, kacér mosoly, s belép a terem ajtaján, majd az osztályhoz fordul –, a nevem Uchiha Sasuke, örvendek a találkozásnak, kedved 11/A osztály – s azzal el is hagyja a termet, visszafordul – megkapom az az útbaigazítást? – jelenik meg ismét az a kacér mosoly arcán. Susan int, hogy vezessem körbe az idegent az épületben. Csak bólintok, majd lépem én is ki a teremből, sóhajtok, majd kezdem is.
- Ez a 26-os terem, az Angyal Nyelv és Irodalom terem – mutatok az ajtó felett lévő számra –, minden ajtó fölé ki van írva, hogy hányas a sorszáma, az ajtóra pedig, hogy milyen terem – folytatom a kioktatását újoncunknak.
- Értem – mondja elgondolkodva –, és szabadna kérnem egy gyors túrát, ahol bemutatod a tanulókat és a tanárokat talán? – ekkor szólal meg a csengő, ami invitál minket órára.
- Hát, úgy látom, hogy nem most – mondom, mintha bánnám, de őszintén szólva örülök a csengőnek.
- De azért az osztályomat azért megmutatod, nem? – jelenik meg ismételten az a jól ismert kacér mosoly. Tanárom felé pillantok, aki csak bólint egyet.
- Hát legyen – sóhajtok –, milyen órád lesz?
- Tesi – mondja még mindig azzal a mosollyal -.-”
- Gyere – intek, majd indulok is a tornaterem felé. Le a lépcsőn, balra, megint balra a folyosó végén, ki az udvarra, majd jobbra. A tornaterem a sulin kívül esik, a suli melletti épület – Ez a tornaterem, menj be, a többiek biztosan bent vannak.
- Köszönöm, ha valamiben elakadok, számíthatok a segítségedre? – és még mindig az a mosoly. Kezdem unni ezt a vigyort -.-
- Attól függ miben – s fordulok is, hogy induljak, de elkapja a csuklómat.
- Segítenél, ha túlságosan egyedül lennék az ágyamban és fáznék? – húz magához, közben még mindig szorítja a csuklómat.
- Ágymelegítőnek rengeteg lányt találsz itt – mondom gúnyosan és kirántom csuklóm a kényelmetlen szorításból.
- És te közöttük vagy? – és még mindig az a mosoly, de ismét a szorításában találom a csuklómat.
- Én? Talán k*rvának nézek ki? – vetem oda gúnyos tekintettel és próbálok szabadulni az ismételt szorításból, de hasztalan.
- K*rvának? Nem, inkább vadmacskának – mondja a már megszokott vigyorral.
- Ha ágymelegítőt akarsz, akkor ajánlhatom Karint, azt mondják, hogy tehetséges – mosolyodom el én is kacéran.
- Azt mondják, hogy tehetséges? – még jobban elvigyorodik –, és hogyan is és ki ez a bizonyos Karin?
- Fel fogod ismerni! Úgy fog rád mászni, mint 6 másik – mondom humorosan, s a végén még el is nevetem magam.
- És ha sok csaj fog mászni rám, mint 6 másik? – kérdez vissza ő is humorosan.
- Hát, akkor segítek egy kicsit – nevetek tovább, és a szorítás is enyhül –, vörös, féloldalt kócos haj, vörös szem, jah és szemüveges.
- Értem... – mondja nevetve.
- De most már igazán elkéstünk, hála a mi kis... bájcsevejünknek – mondom tovább nevetve.
- Nyugi, úgy is megbeszélem a nővéremmel – mondja egy csábos mosoly keretében.
- Oké – mosolygok –, de szerintem én hamarabb megbeszélem vele – vetem be én is csábos mosolyom. A hatás nem marad el.
- Te... honnan a...? – kérdez vissza.
- Susan Donowen, a nővéred, a legjobb barátnőm, ja és egy házban is lakunk, szóval... – mondom továbbra is azzal a bizonyos csábos mosollyal. Indulnék is, de ismét elkapja a csuklómat.
- Elfelejtetted elárulni a nevedet – emlékeztet.
- Majd megtudod – kacsintok felé. Ő csak mosolyog, de még mindig az a kacér vigyor… Elengedi csuklómat, én pedig utamra indulok. Úgy látom, nem fogok unatkozni, hehe... Beérkezem a terembe, tanáromra tekintek, akin csak egy hatalmas vigyor terül el, megcsóválom a fejem, majd indulok is a helyemre: leghátsó padsor; ablak melletti pad. Az óra uncsi, már mindent tudok -.- Várom a csengőt, ami meg is szólal. Mindenki megkönnyebbülten sóhajt. Veszem táskámat, majd indulom is a kijárat felé, ott Susan kapja el a csuklómat.
- Kérem a részleteket – kacsint rám, én csak bólintok. Következő órám... tesi -.-” Wháá, újra találkozni fogok a drágasággal... És lám, így is van -.- Sasuke csak sokat mondóam vigyorog a már jól megszokott kacér mosolyával. Belépek a terembe, ahol már a tanár vár ránk. Int, hogy menjek átöltözni. Elindulok az öltöző felé. Belépem, s egyenesen a kabinom felé veszem az irányt. Igen, mindenkinek van saját kabinja, hogy ne legyen hiszti. Átöltözöm és a hajamat is összefogom:
Már lépnék is ki az ajtón, mikor valaki leszólít.
- Pinky! Te meg mit vigyorogsz Sasukémra? – kérdezi fennhangon.
- A... kidre? – nézek rá értetlenül, mert kifejezetten nem hinném, hogy járnának, és mivel Sasuke nem is ismeri, kétlem, hogy már érkezett volna ágyba tenni, hiszen ott fecsegett előttem Kirával Sasukéról, szóval...
- Ő az enyém, ne is, mert csak rá sem nézni! – parancsol rám – mintha érne is valamit – és félrecsapja a fejét.
- Ok, tartsd meg – mondom lazán – nekem nem kell
- Persze-persze – gőgösködik. Kezdem unni ezt a csitrit -.- Azzal ki is lépek az ajtón. Felsorakozunk magasság szerint. Természetesen és záros a sort, mert én vagyok a legkisebb.
- Diákok! A 12/A csoportnak elmarad a mostani és a következő órájuk, mert nincs a tanár – mázlisták, gondolom magamban –, ezért mind a két órán veletek lesznek, mindjárt itt is lesznek – és ahogy ezt kimondja, már kopognak is. Istenem segíts! - fohászkodom. Mikor belépnek a terembe a végzősök az osztály lány tagjai majd elolvadtak, mikor megpillantották a fiúkat. Hát igen, mindenki odáig volt a fiúkért, csak én voltam kivétel. Néha azon gondolkodom, hogy miért nem tudok szerelmes lenni senkibe? Miért nem tudok könnyen magamhoz engedni senkit? De mindegy is, a lényeg, hogy én nem nyáladzom, mint a többi. Mikor felnézek Sasuke éjfekete szemeivel találom szemben magam, amik feltehetőleg engem keresnek, s meg is találnak, mivel látom, hogy felettébb vigyorog, és sajnos rám... Egy röpke pillantást vetek Karinra, aki majd fölrobban, hogy hercege nem rá, hanem rám mosolyog... Oh, Istenem, de fogok ezért még kapni... Karin ki fog csinálni... Mikor eszmélek gondolataimból egy izmos testel találom magam szembe... Félek fel is nézni, de sajnos sejtem, hogy ki is ez az izmos ”idegen”...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
