Hinata

Négy hét után végre ki engedtek a kórházból. Az orvosok minden nap megdícsértek, amiért túl éltem a szülést. Épp az ajtóban álltam amikor Menma szólított meg.

- Hé, Hinata! - hallottam hangját. Kezemben az alvó Boruto arca nyugodt volt. Lassan mosolyt vettem arcomra és megfordultam.

- Szia. Mi a helyzet? - kérdeztem.

- Semmi. Csak búcsúzni jöttem. Aranyos fiatok lett. - mosolygott.

- Köszönjük, jobban mondva köszönöm, Naruto nevében is. Még látjuk egymást? - kérdeztem.

- Ha nem bújsz el előlem akkor még látjuk egymást. - vigyorgott.

- Na szia. - köszöntem el tőle.

- Szia. - mondta. Elindultam. Boruto egyenletes levegővételét hallgattam egész úton. Oda értem a buszmegállóhoz és leültem. Ránéztem a telefonomra. Naruto azt mondta hogy félre itt lesz, ahhoz képest az már tíz perce elmúlt. Hangos kocsi dudálásokat hallottam meg az egyik utcából. Fel álltam. Hirtelen az utcából kihajtott egy Mercedes autó. Jobban megnéztem és Sakurát láttam a sofőr ülésen, Narutót pedig az anyós ülésen. A kocsi oda ért a buszmegállóhoz és hirtelen fékezett. Naruto majdnem kirepült a szélvédőn. Az ajtók kinyíltak. Először Sakura majd Naruto lépett ki a kocsiból.

- Szia Hina!! - futott hozzám Sakura és megölelt. 

- Sziasztok. - köszöntem. Naruto csak integetett majd köhögött és hozzá kezdett.

- Bocsi hogy késtünk! Ígérem több ilyen nem lesz! - mondta Naruto majd megpuszilt és átvette tőlem Borutót. Sakura is lassan elengedett az erős kezei közül.

- Semmi baj! Örülök hogy látlak titeket! - mosolyogtam.

- Hé Hinata, megöregedtél! - mondta Sakura.

- Köszike.. - mondtam kicsit sápadtan. 
- A kórházban is ezzel piszkáltak. Itt legalább együtt érzést vártam.

- Jól van na! - nevetett Sakura.

- Te neked meg megnőtt a hasad. - mutattam a hasára.

- Öhm. Nem kéne indulni? - terelte a témát.

- Az jó lenne. - mondta Naruto.

- Ne akarj nagyon menni, mert te vezetsz. - mondta vigyorogva Sakura. Naruto elvette Sakurától a kulcsokat és beszált az autóba. Mi is oda mentünk majd beültünk hátra. Becsatoltam magamat és Borutót is. Naruto elfordította a kocsi kulcsát és beindult a motor. Elindultunk majd olyan öt perc múlva oda is értünk. Kiszáltunk, Boruto sírni kezdett ezt követte a hangos üvöltés. Naruto befogta a füleit majd bezárta a kocsi ajtaját. Mellém lépett és besétáltunk a házba. Sakura már rég bejött. Ahogy beléptünk az ajtón azt láttuk meg hogy Sakura Sasuke nyakában lóg. Naruto elnevette magát. Én addig bementem a szobámba. Kinyitottam az ajtót és beléptem a szobámba.

- De jó végre itthon! - mondtam majd leraktam a bőröndöm. Leültem az ágyamra és próbáltam elaltatni Borutót.

- Anata ga yume ni kuru baai suimin no yoi, kyori zeijakuna garasu-kyū merodifēdo, hotondo kikitoremasen, subete watashi ni tsuite eien no suimin hojo. - ezt énekeltem neki. Régen engem is ezzel altattak, és el is tudtam aludni. Már nem sírt szemei nyugodtak voltak. Szuszogása egyenletes volt. Elaludt. Gondoltam majd letettem az ágyra és felálltam.

Naruto

Hallottam Hinatát énekelni. Altatót énekelt, régen engem is ezzel akartak elaltatni, de nem sikerült. Boruto sírása elhalkult. Mosolyogtam majd mire bekopogtam volna, kinyílt az ajtó. Hinata amint meglátot kicsit megijedt ezért hátrább ugrott. Újra mosolyogtam és megfogtam Hinata csuklóját majd megcsókoltam. Olyan erőből hogy kicsit hátrébb kellett lépni Hinatának. Kicsit várt majd vissza csókolt. Nyelvünk erősen dörzsölte a másikét. Olyan vágyat éreztem Hinata iránt amilyet még soha. Elkezdtem vele előre menni amitől ő neki ment a falnak. A fájdalomtól felnyögött. De próbálta tartani az ütemet. Nem érdekelt hogy ő mit akar igazából nem ellenkezett, de én magamévá akartam tenni őt. Lassan a szoknyája alá nyúltam. Valaki kopogott az ajtón. Nem akartam megállni de Hinata kicsit meglökött, így észbe kaptam. Elszomorodtam. A francba!!! Ha Sasuke kopogott az biztos hogy szemközt vágom azt a szarházit! Ilyenbe megszakítani! Felháborító! Örjöngtem. Hinata össze szedte magát és ajtót nyitott. Sasuke állt az ajtóban. 

- Ömm... Bocs a zavarásért de, az normális ha Sakura tele tömi magát? - kérdezte.

- Igen. A terheseknek mindig enniük kell. Úgy lesznek egészségesek a baba és az anya. - mondta Hinata mosolyogva.

- Oké, kössz. - mondta majd vissza ment a szobájukba. Hinata becsukta az ajtót. Felémfordult majd várta hogy újra irányitsam. Megint mosolyogtam majd megsimítottam az arcát és megcsókoltam. Újra. Benyúltam a szoknyája alá. Újra. És a belső combját simogatni kezdtem amitől libabőrös lett. Lassan elértem a bugyogójához ami már nedves volt. Ott is elkezdtem simogatni amibe beleremegett és felnyögött. Mosolyogtam azon hogy ennyire élvezi azt hogy alig érek hozzá de már libabőrös lesz és teljesen elpirul. Mondjuk én sem vagyok különb. Pl. amikor hozzá ér a hasamhoz már akkor libabőrös leszek és elpirulok.  Lehúzta a pulcsim cipzárját majd levette rólam és félrehajította. Megfogta a fekete trikóm alját majd felhúzta és levette rólam. Azt is félre dobta majd hasamhoz ért amitől megremegtem. Lassan én is levetkőztettem a felsőből és félre dobtam azt. Hozzá nyúltam a még melltartóban lévő melleihez amitől ismételten felnyögött. Nyugtatóul egy csókot nyomtam ajkára. Háta mögé nyúltam és kicsatoltam a melltartóját. Levettem, de a mellei egy centit sem mozdultak el. Egy ideig nem bántottam őket majd mutató ujjaimmal körözni kezdtem a mellbimbók körül. Hinata még libabőrösebb lett. Már nem tudok várni!

- Hinata...

- Na-Naruto? - nézett szemeimbe.

- Felkészültél? Mert én már nem bírom ép ésszel. - mondtam. Hinata nagyot nyelt.

- Igen... - mondta de hangjában hallatszott a bizonytalanság.

- Félsz? - kérdeztem. Hinata újra nyelt egyet.

- Enyire látszik? - nézett el jobbra és látszott rajta hogy szégyelli magát.

- Ne félj! Már láttalak meztelenül. Már csináltuk ezt. Meg már gyermekünk is van. - biztattam.

- Nem ez a baj... - mondta lehajtott fejjel.

- Hanem? - kérdeztem majd megéreztem hogy neki lökött a falnak, és megcsókolt. Kigombolta majd lehúzta a gatyám. Lelökött a földre. Érthetetlenül néztem fel rá.

- Most én akarok vezetni. Utoljára te, hát akkor most én. - mondta. Befeküdt a lábaim közé majd a nyakamat csókolgatni kezdte. Egyre lejjebb ment a mellkasomhoz utána a hasamhoz. Végül az alsógatyához. Megfogta majd lehúzta azt. Hímtagom egyenesen állt, mint a katonák. Kicsit várt majd nyalogatni kezdte. Lassan bekapta. Ujjaimat harapdáltam amíg szopott. 

- Ezt nem tudtam... - szólaltam meg. Hinata felnézett rám.

- Mit nem tudtál? - kérdezte. 

- Azt hogy ilyen perverz vagy. - mosolyogtam. Hinata is mosolyogni kezdett.

- Te teszel azzá. - mondta kinyújtott nyelvel.

- Hékás! - kezdtem el de Hinata újra szájába vette a farkam. Nem bírtam megszólalni. Már éreztem hogy élvezni fogok, ekkor Hinata megállt. Várt egy picit, majd felült a lábaimra. Lassan feltérdelt és ráült a férfiasságomra. Hinata majdnem elsikította magát de még időben húztam le magamhoz és megcsókoltam. Nem mondott semmit miután ajkaink elváltak. Láttam szemében a fájdalom könnyeket amik majdnem leperdültek Hinata arcán de ő ezt nem hagyta. Mozogni kezdett rajtam. Fejét hátra hajtotta. Megfogtam a csípőjét ami remegett. Lassítottam a tempón mert láttam hogy ezt Hinata nem élvezi. Lehet hogy nekem akar jót, de nem hagyom hogy rosszul legyen miattam.

Hinata

Lassan mentünk de azt akartam hogy Narutónak jó legyen ezért igyekeztem egyre mélyebre hatoltatni a férfiasságát. Éreztem hogy mindjárt elélvezek ezért gyorsabban mozogtam. Narutón is látszott hogy csak egy hajszál válassza el attól hogy elélvezzen. Egyre gyorsabban és mélyebben mozogtam. Amikor éreztem hogy itt az orgazmus testem megfeszült amikor Naruto spermája belém áramlott. Fáradtan omlottam Narutóra. Aki szintén elfáradt. Hajamba túrt majd birizgálni kezdte azt. 

- Nem vagyok nehéz? - kérdeztem.

- Miért lennél az? - kérdezett vissza.

- Hát, mert nem vagyok valami csont kollekció. - mondtam.

- Nem is baj. Nem szeretem a deszkákat, jobban szeretem a kicsit husosabbakat. - vigyorgott. Én is mosolyogtam.

- És én melyik kategória vagyok?

- Te, a tökéletes kategória vagy. - mondta, én elpirultam. Lassan felkeltünk, igazából a lábam alig bírt állni. Naruto segített felállni és felöltözni. Fogtam a fogkefém, a hálóingem és a törölközőm majd bevonultam a fürdőbe. Már készültem becsukni az ajtót amikor valaki megfogta azt. Újra kinyitottam és Naruto állt ott. Nála volt a törölközője meg a pizsamája.

- Jöhetek én is? - kérdezte ártatlanul.

- Gyere. - mondtam. Bár tudtam hogy azért jön fürödni hogy itt is... Na de mindegy.

- Boruto? - kérdeztem.

- Ne aggódj, Sakuéknál van. - vigyorgott.

- Akkor jó. - mondtam majd engedni kezdtem a vizet. Direkt csak a meleget engedtem ami Narutónak nem tűnt fel. Öntöttem bele habfürdőt. Naruto levette a gatyáját, felsőjét és alsógatyáját. Szószerint bele ugrott a kádba. Miután észre vette hogy tűzforró a víz, ahogy beleugrott úgy ugrott ki. Elnevettem magam.

- Direkt csináltad? - kérdezte.

- Dehogy! Csak te úgy siettél hogy nem vártad meg azt hogy hideget is öntsek hozzá. - mondtam közbe meg nyitottam a hideghideg csapot. Érzetem hogy hátulról megölel.

- Te kis huncut. - mondta majd elhajtotta a hajam és csókolni kezdte a nyakam. Számíttásaim igazak voltak, Naruto itt is szeretkezni akar.

- Naruto, kérlek ne... - mondtam majd elzártam a csapot.

- Miért? - kérdezte és kicsit hátrébb lépett.

- Nem tudom... Tudom hogy ezért most utálsz de... - nem tudtam befejezni mert Naruto közbe vágott.

- Miért utálnálak? Téged nem lehet. - mondta mosolyogva. Felé fordultam és teljes erőmből átöleltem azzal nem is törődve hogy Naruto meztelen. Viszonozta az ölelést. Lassan elengedtem. Ő beleszállt a vízbe én pedig levetkőztem. Beleültem a vízbe. Fogtam a tusfürdőm és nyomtam belőle a kezemre. Elkenytem a testemen. Naruto azt nézte hogy én mit csinálok és el is bambult. Kezemen még volt hab és azzal bekenytem a kezeit majd eldörzsöltem rajta a habot. Lemostam vízzel. Naruto csak ekkor vette észre hogy őt tisztíttom.

- Mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva.

- Megfürdetlek. - mondtam. Naruto teste libabőrös lett ahogy hozzá értem.

- Valami baj van? - kérdeztem lekanyult szájjal.

- Nem, csak... Senki sem ért hozzám még ilyen gyengéden... És ez olyan új nekem, érted, ugye?

- Persze hogy értem. - mosolyogtam. Tíz perc múlva már mind ketten a tükör előtt áltunk és fogat mostunk. Narutón már rajta volt a pizsama és a hasát simogatva mosta fogát. Én még törölközőben voltam. Miután végeztem a fogmosással elkezdtem öltözni. Felvettem a bugyim és rá a hálóingem. Össze szedtem a cuccaim és bementem a szobámba. Lepakoltam és átléptem Sakuráék ajtójához majd bekopogtam.

- Gyere! - hallottam bentről. Megfogtam a kilincset és lenyomtam majd az ajtó egy kattanás után kinyílt. Beléptem és egy alvó Sasukét, egy vigyorgó Sakurát, és egy Sasukén ugráló Borutót pillantottam meg.

- Átvihetem Borutót? - kérdeztem.

- Hát persze! Elvégre nem az én gyermekem. - mondta Sakura majd felém nyújtotta Borutót. Megfogtam és ránéztem boldog arcára.

- Jóéjt! - köszöntem el.

- Nektek is! - köszönték vissza. Kimentem a szobából és hirtelen szédülés kapott el. Miután jobban lettem bementem a szobámba ahol Naruto már aludt. Mosolyogtam majd betakartam. Középre fektettem Borutót és betakartam őt is. Én is lefeküdtem. Nem takartam be magam mert melegem volt, mintha a pokolban lettem volna. Nagynehezen elaludtam.

Sakura

Este elalvás előtt szédültem, és melegem volt. Azt hittem hogy lázas vagyok de nem. Elaludtam. Reggel lassan kinyitottam a szemem és... NARUTO?! Mit keresek én Naruto mellett? Elájultam volna? Nem emlékszem! Lassan felkeltem és tapizni kezdtem magam. Hosszú sötét kék haj. Ez nem az enyém! Nagy mell. Ez sem az enyém! Oda álltam a tükör elé. Mi a...? Hinata? Ez csak egy rossz álom!

- Kyaaaaa!! - azért sikítok. Basszus! Fel ne keltsem őket. Mi történt velem? Megcsíptem magam. Kelj fel! Semmi sem történt. A francba!

Hinata

Hmmm... Csodálom hogy Boruto nem sírt éjjel... Jajj. Kikéne nyitnom a szemem... Sa-Sasuke??? Hehehe! Ez csak egy álom! Mindjárt felkelek! Pofán vágtam magam de nem történt semmi csak az arcom bizsergett. Oda léptem a tükörhöz és... Sakura?! Kimentem a konyhába és onnan a szobámba. Magamat pillantottam meg.

- Sakura? - kérdeztem és Sakura megfordult vagyis én megfordultam.

- Hinata, ez csak egy álom, ugye? - kérdezte.

- Nem... Valamit kikell találnunk, valahogy vissza kell változnunk.

- Igen, de ha nem sikerül? - kérdezte.

- Akkor bele kell törődnünk, DE a fiúknak erről egy szót se! Oké? - mondtam.

- Oké, de most mit csináljunk?

- Valami... Ütközés! Megvan menj oda a falhoz. - mondtam és Sakura úgy tett.

- És most?

- Háromra egymásnak futunk, oké?

- Rendben.

- Egy... Kettő... Három! - mondtam majd megindultunk egymás felé. Neki futottunk egymásnak és leestünk a földre. Naruto épp akkor kelt fel.

- Mit csináltok? - nézett ránk hülye fejjel.

- Semmit csak... Egy új tánc. - mondtam mosolyogva.

- Ahha. - mondta majd vissza dőlt az ágyra. Lassan felült és Sakura felé vette az irányt.

- Jó reggelt édes. - mondta majd közelebb hajolt hozzá. 

- Ömmm... Várj van egy csúzom, nem akarom hogy elkapd! - mentegetőzött Sakura.

- Ahj... Oké. - mondta Naruto majd kiment a szobából. 

- Huhh... - mondtuk megkönnyebbülve.

- Most mit csináljunk? Én nem akarom megcsókolni Narutót! - mondta Sakura.

- Hát van ilyen, pedig muszály lesz. Mit mondjak én? Nekem Sasukét kell... - mondtam.

- Ez de szar... - mondta Sakura.

Naruto

Hallgatóztam a lányoknál. Miért nem akar megcsókolni? Szivem egyre jobban dübörgött. Majd a kávé főzőhöz mentem és megfogtam egy poharat. A dühtől kiesett a pohár a kezemből, rá a lábamra. A pohár széttört és párszáz üveg szilánk ment a lábamba.

- Bazdmeg! - üvöltöttem. Sakura futott ki.

- Naruto. Mit művelsz? - kérdezte.

- Véletlen volt. - mondtam. 

- Gyere ide és ülj le. - mondta majd a fürdőbe ment. Furcsáltam hogy Hinata nem jött ki. Szemembe könnyek szöktek a tudattól, hogy nem szeret. Sakura vissza ért.

- Nagyon fáj? - kérdezte.

- Ha azt nem vesszük hogy mindjárt szét hasad a szivem, akkor nem... - mondtam. Sakura lehajtotta fejét és mikor felnézett könnyes volt a szeme. Furcsálltam, mintha értené a bajomat.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Ha arra célzol hogy Hinata nem akar megcsókolni akkor megmagyarázom hogy ez miért van így... - Sakura szemeibe néztem. Kiváncsi voltam a történetre.

- Elmondod? - néztem még inkább a szemeit.

- Igen. - mondta Sakura majd ő is a szemeimbe nézett.

- Én vagyok Hinata. - mondta még mindig a szememet nézve. Szám magától kinyilt, szemeim kitágultak.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem és felálltam. Sakura is felállt.

- Úgyhogy a lelkem, Hinata a külsőm pedig, Sakura. - mondta majd közelíteni kezdett. Én csak hátráltam. Ez megőrült? Mikor már a falnak értem Sakura megállt. Szemein látszott hogy mindjárt elsírja magát. Megfordult és vissza ment az asztalhoz. Leült és összerakta az elsősegély dobozt. Arcán könny csordult végig. Fura, így még nem láttam sírni. Fel állt és a fürdőfelé kezdett sétálni. Oda futottam hozzá és magam felé fordítottam. Szorosan a szemébe néztem. Sakura elpirult. Tőlem? 

- Hogy érted azt hogy a lelked Hinata, a külsőd pedig Sakura? - kérdeztem.

- Nem tudom, reggel arra keltem hogy Sakura lettem. Sakura viszont az én testemben van. - mondta.

- Ahha. - mondtam majd kicsit odébb mentem és nyújtózkodtam.

- A lábad jól van? - kérdezte.

- Jaja, egy perc és kutya bajom! - vigyorogtam.

- Akkor jó. - mondta majd bement a szobába.

- Nem jössz ki? - hallottam.

- De. Muszály. - hallottam majd Hinata, vagyis Sakura kijött a szobából.

- Na akkot tisztázzuk a dolgot... Te vagy Hinata csak épp Sakura testében, te pedig Sakura csak Hinata testében. - gondolkodtam.

- Igen, de erről Sasukének egy szót se. - mondta Sakura.

- Oké. - bólintottam és Sasuke jött ki a szobából. Úgy tettünk mintha misem történt volna.

- Reggelt. - mondta Sasuke és oda lépett Hinatához. Adott neki egy csókot majd leült. A tudat hogy az csak Sakura teste és Hinata lelke, majdnem szétrobbantott. Már készültem behúzni Sasukének mikor Sakura megfogta a kezem. Rá néztem és szemében láttam hogy azt akarja hogy nyugodjak meg. Ezt tettem, oda néztem Hinatára akin látszott hogy legszivesebben elfutna, de nem teheti.

- Kérsz kávét? - kérdezte végül Hinata.

- Jaja, csinálsz nekem szivi? - kérdezte Sasuke. Hinata arca vörös lett.

- Pe-persze... - mondta Hinata és a kávéfőzőhöz lépett. Visszatartottam a levegőm, arcom már vörös volt. Éreztem hogy a düh miatt megint előjön a kilencfarkú. Megakartam akadályozni, a régi bevállt módszerhez viszonyultam. Megvártam míg kinőnek a körmeim és a kezembe nyomtam azokat. Furcsa volt, a fájdalom megmaradt de, nem változtam vissza. Most mit tegyek? Éreztem hogy nőnek a farkaim, nem volt mit tennem, fogtam a kést. Beledöftem a hasamba. Térdre borultam. Hinata lenézett rám és felsikított. 

- Vigyázzatok! Had gyógyítsam meg! - hallottam.

- Ömm... Bocsi hogy közbe szólok de azt csak Sakura tudja. - hallottam. Szemem egyre homályosabb lett.

- Akkor lássuk... - hallottam, majd a mellkasomon meleg érzést éreztem.

- Sasuke te addig hívd a mentőket. Én meg Kushinát. - hallottam.

- Oké. - hallottam. Szemem becsukódott, ajkamon éreztem valami lágy érzést. Arcomon valami végig folyt. Lehellet tapadt a számra.

- Miért? Miért kellett neked ezt tenned? - hallottam Sakura hangját aki Hinata volt.

- Nem akartam senkit se... Nem akartam hogy... - nem tudtam befejezni mert Hinata az ujját rárakta az ajkamra.

- Ne beszélj... Az nem tesz jót. - mondta. Nehezen kinyitottam a szemem. Ekkor vettem észre hogy Hinata sír. Szemei teli voltak könny cseppekkel. Hirtelen ajtó csapódást hallottunk. Anyám, apám és jiraya jelentek meg az ajtóban. 

- Sakura! Mi van vele? - kérdezte Kushina.

- Nagyon... Nagyon rossz állapotban... Van... - mondta Hinata. Éreztem hogy a chakrája egyre rosszabbodott.

- Várj segítek én is. - mondta Kushina és letérdelt a másik oldalamra. A szobából. Boruto sírása hallatszott. 

- SASUKE!!! - hallottuk. Jiraya és Minato befutottak a szobába.

Minato

Bementünk a szobába. Hinata ült ölében a leütött Sasukével.

- Mi történt? - kérdeztük egyszerre.

- Borutót elrabolták.

- Kik? - kérdeztem.

- Otsutsuka Toneri. - mondta, mi utána futottunk. Valami fehér ruhás fazon kezében láttuk meg a kis unokánkat. Oda dobtam egy tőrt, reménykedve hogy a picit nem találom el. Sikerült, eltaláltam a fazont. Boruto kiesett a kezéből. Jiraya lefutott érte. Az alak elmenekült. Leszáltunk a tetőkről.

- Jól van a pici? - kérdeztem.

- Ja, kutya baja. - mondta Jiraya, majd vissza mentünk a házba.

Sakura

Toneri elrabolt, később éreztem hogy a lelkem útra kel vissza az igazi testembe. Kivoltam ütve de lassan felültem.

- Végre, felkeltél. - mondta Kushina. Észbe kaptam.

- Hinatát elrabolták! - kiáltottam. Kushina rámnézett. Lassan Naruto is felfigyelt.

- Kchhh... Az a szemét... Megvárta a pillanatot... Hogy mozgás képtelen legyek! Ezért kinyírom! - mondta Naruto. Lassan felült és felállt. Nem zavarta a benne levő kés, csak kihúzta onnan és eldobta.

- Naruto ülj le! Most! - mondta Kushina.

- Akadj le! Hol van Hinata? - kérdezte Naruto.

- Valami repülőtér féle volt... De pontosan nem tudom.

- Hol van a legközelebbi repülőtér? - kérdezte.

- Hát a 17-es utcában.

- Kösz! - mondta Naruto majd futni kezdett.

- Ez a fiú, mindent meg akar szerezni... - mondta Kushina.

- Igen. Kitartó. - mondtam eggyet értően.

Naruto

Pulcsimat szorongattam futás közben és könnyem egyre szaporábban hullott. Hinata... Csak rá tudtam gondolni. Lassan beértem a 17-es utcába. Oda értem a repülőtérre. Mindenfelé elnéztem.

- SEGÍTSÉG!! - hallottam Hinata hangját egy kis házikóból. Oda futottam. Berontottam, Tonerit és Karint pillantottam meg Hinatán kívül.

- Karin? Te mi a frászt csinálsz? - kérdeztem a testvéremtől.

- Amit akarok. Ez a fruska már idegesített. - mondta és megigazította a szemüvegét.

- Bazdmeg! De hisz nem rég még meg is ölelted! Akkora egy kétszínű kurva vagy! Csodálkozol hogy nincs senkid?! Még anyuék is eltiltottak! Szánalmas vagy!

- Kuss. - hallottam de már késő volt mert a nyakamtól fogva neki vágtak a falnak.

- Naruto! - hallottam Hinatát, oda akart jönni hozzám de Karin felpofozta. Hinata vért köpött ki majd megállt. Fél perc csend után Hinata felnézett. Karin hajához nyúlt és teljes erejéből megtépte azt. 

- Tudod kit pofozz! - kiáltott Hinata. Karin nem jutott szóhoz. Hinata újra a hajához nyúlt és most jobban meghúzta. Most több haj jött ki. Karin már felsikított. Én csak néztem, amikor azt vettem észre hogy Toneri a falnak nyomja Hinatát. Felakartam állni, de nem volt erőm. Most már nem Hinata hanem Toneri repült. 

- Ne nézz le, nekem is van erőm! - mondta Hinata majd szemfény vesztően Karin mögött termett. Erőből meglökte és a falnak esett. Hinata kifújta levegőjét. Furcsa volt, még soha nem láttam ilyen erősnek. Hinata a tenyereibe nézett. Nem tudta mire vélje ezt az erőt. Hirtelen eszmélt fel amikor már mind a ketten őt ütötték. Kihányt egykis vért. Majd szemei ráncosak lettek és pörögni kezdett amitől kék kör jelent meg körülötte. Ettől a két ellenség elrepült. Egyre lassabban pörgött, majd megállt. Toneri neki futott. Kezét ökölbe szorította és erőből Hinata hasába ütött. Már csak azt láttam hogy Toneri keze, átment Hinata hasán és kihúzta. Hinata csak állt. Majd előre dőlt, le a földre.

- HINATAAA!! - kiáltottam torkom szakadtából. Hinata mozogni kezdett. Szemeim egyre kerekebbek lettek.

- Jól vagyok... - hallottam hangját. Karinék úgy nézték Hinatát mintha, még nem láttak volna fehér embert. Lassan felállt. Hasán egy nagy lyuk volt. Hirtelen berontottak, Sakura és Kushina. 

- Hinata! Jézusom! - kiáltott Sakura és oda futott Hinatához és gyógyítani kezdte.

- Ezért meghaltok!! - kiáltotta Kushina és a haja égnek állt. Toneriék csak néztek.

- Anya, kérlek ne bánts! Én szeretlek téged. - mentegetőzött Karin.

- Meg a jó édes halál! - mondta Kushina és egyszerre mindegyiknek behúzott de úgy, hogy elszálltak, messzire.

- Segíts Kushina. - mondta Sakura. Anyám úgy is tett. Letérdelt és gyógyítani kezdte Hinatát.

- Ugye meggyógyul? - kérdeztem.

- Dolgozunk rajta... - mondta Sakura. Szivem egyre gyorsabban dobogott. Azt hittem hogy kinyírok valakit. Hangos robbanást hallottunk majd Sakura kiálltását. Hamar feleszméltem és Sakurára néztem akiből vér folyt és a földön feküdt.

- Mi a pöcs? - kérdeztem majd észre vettem, hogy Kushina sehol. Francba! Sasukéék ilyenkor nincsenek sehol! Ekkor Sasuke csúszott be előttem a földön. Rá apám és Jiraya. Szavam elakadt szám tátva maradt.

- Nem lesz semmi bajuk, ha, megteszed amit mondok neked. - hallottam Toneri hangját.

- A jó édes anyád! Arról volt szó, hogy leszállsz rólunk. - kiáltottam.

- Naruto... Hol van Kushina és Hinata? - kérdezte Sakura. Szerencsére csak egy kis vágást kapott. Semmi komoly baja nem volt. Amikor azt mondta hogy Hinata, megilyedtem.

- Hova vitted őket?! - kiáltottam újra.

- Ha nem fogod be a szád, megölöm őket. Mondjuk Hinatának már mindegy. - mondta nyugodtan. Szemeim kikerekedtek.

- Mi a bajod? Mit csináltál vele te szemét? - üvöltöztem.

- Kivettem a szemeit, csak ennyit. Örülj hogy a fiad nem bántottam, te szerencsétlen. - morgott.

- Még jó! Hol van Hinata?! Most mondd meg, amíg szépen mondom! - örjöngtem. 

- A kastélyomban. Amúgy meg itt az anyád, ő nem kell. - mondta majd elém dobta, elájult anyám. 

- Hozzd vissza vagy megbánod! - kiáltottam.

- Nem. - mondta majd egy füstfelhô kíséretével, eltûnt. Lassan minden homályosodni kezdett, majd elájultam. Ébredezni kezdtem. Egy sötét szobában voltam. Nem láttam semmit.

- Francba. - mondtam majd jobb kezemre támaszkodtam, el is dőltem. - A kezem! - kiáltottam. Halk mocorgást hallottam.

- Naruto? - hallottam Hinata félénk hangját.

- Hinata, hol vagyunk? - kérdeztem.

- Toneri kastélyában. A kezed pedig rongyosra törte. - mondta. 

- Szemét... Látsz valamit? - kérdeztem.

- Nem... Valami kendő van a fejemre tekerve. - mondta. Eszembe jutottak Toneri szavai: "Kivettem a szemeit."

- Nem tudom hol van, de ha megtalálom, akkor addig élt. - mondtam. Ekkor kinyílt az ajtó. Kívül nagy volt a fény így alig láttam valamit. Lassan egy alakot pillantottam meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés