Hinata végighaladt az utcán, majd belépett egy hatalmas épületbe, ahol a biztonsági őr ahogy meglátta, azonnal üdvözölte a fiatal nőt, aki csak bólintott egyet, aztán tovább ment egyenesen a liftek felé. Ott megállt, majd megnyomta a hívó gombot, mire a lift ajtaja kinyílt, és ő belépett oda, aztán megnyomta a legfelső emeleti gombot. Miközben várakozott egyfolytában a tegnapi napra gondolt és arra, amikor találkozott Sakurával. Nem hitte volna, hogy két nappal azután, hogy Neji elmondta neki, hogy van egy nővére, találkozni fog vele. Ráadásul úgy, hogy Sakura tudta nagyon jól, hogy kicsoda ő, ami azt jelentette, hogy Sakura is kereste már őt. Ám azt nem tudta, hogy Sakura kitől tudta meg az igazat vele kapcsolatban.  Abban biztos volt, hogy nem Nejitől, mert ha így lett volna, akkor a bátyja már régen elmondta volna neki,  hogy megtalálta Sakurát. Itt valami másról lesz szó, és minden bizonnyal Sakura elakarta neki mondani. Csakhogy ő nem tudta végighallgatni azok után, amiket megkellet tudnia a mostohaapjáról, és arról, hogy mit tett vele. Halkan kifújta a levegőt, miközben hátát a lift falának támasztotta, és némán maga elé nézett. Sohase gondolta volna azt, hogy mostohaapja képes ilyesmire. Persze azt mindig tudta, hogy mekkora egy szemétláda, de azt soha nem gondolta volna, hogy képes őt megerőszakolni, és méghozzá azért, mert gyűlölte őt. Vajon erről is tudott az édesanyja, mint ahogyan arról is, hogy megölte az igazi apját? Biztosan tudott erről is, és emiatt csak még inkább gyűlölte őt is, mert nem volt képes szembe szállni a férjével, hogy megvédje őt, inkább eltűrte, hogy azt csinálhat vele, amit csak akar.

A lift végre megállt és őt ez hozta vissza a valóságba. Néhány másodpercig még némán állt, majd aztán kilépett a liftből. Elindult baloldalra, egyenesen Neji irodája  felé. Az ott dolgozók mind elcsodálkoztak, amikor meglátták a fiatal nőt. Már egy éve is annak, hogy utoljára látták, és igen csak megdöbbentek, mikor újra látták Hinatát. Nem értették, hogy mit keres itt. Hinata nem igazán foglalkozott velük, inkább csak gyorsan elsietett mellettük, még mielőtt bárki odajött volna hozzá, hogy megkérdezze tőle mit keres itt. Végre odaért testvére irodájához, és amikor Neji titkárnője fölismerte őt, azonnal fölállt a helyéről, hogy üdvözölje őt.

- Jó reggelt, Hinata-kisasszony. - Mondta a fiatal nő kedvesen, mire Hinata csak bólintott egyet, min a nő nem is csodálkozott el, hiszen mindig így köszönt az itt  dolgozó embereknek. - Neji-úrfit jött meglátogatni?

- Igen. - Felelte Hinata nyugodtan. - Megtenné nekem, hogy szólna neki, hogy itt vagyok.

- Ó, nos az a helyzet, hogy Neji-úrfi most nincs az irodájában. - Válaszolta a titkárnő, majd amikor meglátta a fiatal nő arckifejezését, még gyorsan hozzá tette. - De biztosan bármelyik percben itt lehet, csak most éppen egy tárgyaláson van. Ha kívánja odabent az irodájában megvárhatja őt.

- Köszönöm. - Felelte a Hinata, mire a titkárnő elmosolyodott, majd beengedte Neji irodájába.

Hinata megállt az iroda közepén és egykedvűen  körbe nézett. Milyen régen járt már itt, de ez a hely semmit sem változott. Ugyanolyan volt, mint akkor, amikor utoljára itt járt. Lassan közelebb lépett Neji íróasztalához, és lepillantott rá. Elmosolyodott, mikor meglátta azokat a fényképeket, amin ők ketten szerepeltek, még akkorról, amikor ők ketten gyermekek voltak. Ezeket a fényképeket még Kakashi csinálta róluk, hogy legyen nekik egymásról valamilyen közös emlékük, ha egyszer úgy adódna, hogy többé nem látják egymást. Hinata még jobban elmosolyodott a kedves emlékektől, majd kinyújtotta kezét és megfogta az egyik fényképet, ahol ő és Neji szerepeltek. Rögtön felismerte, hogy hol készült  ez a fénykép. Négy éves volt, amikor először elment az állatkertbe, és persze akkor is Kakashi vitte el őt, mert szüleinek eszébe nem jutott volna őt elvinni oda. Neji is velük tartott, aki akkor már kilenc éves volt. Nagyon jól érezték magukat, sohasem volt olyan boldog, mint akkor, és mindezt annak az embernek köszönhette, aki apja helyett apja volt, és az a valaki  nem más volt,  mint Kakashi.

Hinata végigsimított ujjaival a fényképen, miközben érezte könnyek szöknek a szemeibe. Igen, Kakashi annyira jó volt hozzá, és később hogyan hálálta meg neki ezt a kedvességet? Úgy, hogy hideg és elutasító volt a férfival, főleg azok után, hogy ő beteg lett, és ezt nem fogja megbocsátani magának, hogy képes volt olyan kegyetlenül viselkedni a férfival. Egyszer csak kinyílt az ajtó és ő azonnal fölkapta tekintetét, mert azt hitte, hogy Neji az, aki bejött hozzá, ám amikor látta, hogy valójában ki is volt az. Legszívesebben kiugrott volna az ablakon, hogy ne kelljen arra az emberre néznie, aki oly sok fájdalmat okozott neki. Mostohaapja megállt egy pillanatra, mikor meglátta a fiatal nőt. Meglepte, hogy itt lássa. Arra számított, hogy Neji lesz idebent, de azt nem gondolta volna, hogy majd Hinatát fogja idebent találni. Végignézett a lila hajú lányon, aki nyelt egyet ettől, és  egész testében reszketni kezdett, ahogy eszébe jutottak azok a szörnyű emlékek. Csak ne jöjjön közelebb. Gondolta magában Hinata kétségbeesve. Kérlek, Istenem, ne enged, hogy közelebb jöjjön. Ám könyörgése süket fülekre találtak, mert a férfi igen is elindult felé, miközben le nem vette róla tekintetét.

- Hát te? - Kérdezte a  férfi nyugodt hangon, mitől Hinatát kirázta a hideg. Tudta csak akkor szokott így beszélni, ha valamit akar tőle. - Mit keresel itt? - Hinata rémülten látta, hogy egyre közelebb ér hozzá, és ettől ijedten húzódott hátra.

- Ne gyere közelebb! - Mondta szinte  kiáltva Hinata, és a félelem egyre jobban átjárta testét, amiért legnagyobb ellenségével került egy szobába, és a menekülési útvonalat szinte elzárta előle.

- És ugyan miért ne? - Kérdezte a férfi enyhén gúnyosan. - Nem üdvözölhetem a saját lányomat?

- Nem vagyok a lányod! - Válaszolta Hinata hangosan, miközben kapkodva vette a levegőt. - És ezt mindketten jól tudjuk.

- Rendben, ha így gondolod, akkor én nem erőltetem. Amúgy miért vagy itt? Nejivel akartál beszélni?

- Semmi közöd hozzá! Te lennél az utolsó, akinek elmondanám, hogy miért vagyok itt.

- Nem kéne ennyire ellenségesnek lenned. Mindössze beszélgetni akarok veled.

- Én pedig nem akarok. Gyűlöm még azt is, ha hozzám szólsz. Miért nem teszel nekem végre egy szívességet, és mész el innen a francba?

A férfi arca elkomorodott, mitől szegény lány csak még jobban megrémült. Tudta, feldühítette avval, amit az előbb mondott neki, és ha nem megy el innen azonnal, biztosan bántani fogja. Lila szemeit az ajtóra emelte és arra gondolt, hogyan tudna kijutni innen, anélkül, hogy ennek a rohadéknak a közelébe érne. Ha megpróbálna elmenni mellette, abban a pillanatban elkapná őt, és akkor neki vége lenne. Hinata mostohaapja követte a fiatal nő tekintetét, és amikor látta mit nézz annyira, ajkán vérfagyasztó mosoly jelent meg.

- Arra gondolsz, hogyan tudnál innen elmenekülni? - Kérdezte a férfi kedvesen, mitől Hinatát kirázta a hideg. - Sajnálom, de nem fogsz innen elmenni. Igazán gondolhattál volna arra, ha ide jössz, akkor találkozol velem, és akkor nem menekülhetsz előlem.

Hinata szemei tágra nyíltak. Tudta, hogy a férfi akar tőle valamit. Miért is kellett neki ide jönnie? Inkább hívta volna fel Nejt, de nem, mert ő ostoba módon inkább ide jött, megkockáztatva azt, hogy találkozzon azzal a férfival, akit a világon a legjobban gyűlölt.

- Mit akarsz tőlem? - Kérdezte Hinata reszkető hangon, mire a férfi újból elmosolyodott, mert élvezte, hogy megrémisztheti őt. Szólalásra nyitott ajkait, ám egy másik hang ebben megakadályozta.

- Te meg mit keresel itt? - Szólalt meg Neji olyan fagyosan, hogy még Hinatának is megfagyott a vér az ereiben. A férfi lassan fia felé fordult, ki ott állt vele szemben, és szemeiben mérhetetlen gyűlölet csillogott. Hinata érezte a kettőjük között lévő feszültséget, és azt kívánta bárcsak elmenekülhetne innen. Egyszerűen félt velük maradni.

- Kérdeztem valamit, apa. - Szólalt meg újból Neji. - Mit keresel itt?

- Bocsánat... - Válaszolta Hiashi hűvösen. - Azt hittem a húgodnak mondtad ezt. - Neji szemei megvillantak. Bolondnak nézi? Tudta jól, hogy neki intézte a kérdést.

- Ha ő tőle kérdeztem volna, soha nem ilyen hangon tettem volna. Úgyhogy kérlek, ne játssz a béke tűrésemmel, mert igen csak közel állsz ahhoz, hogy odamenjek hozzád, és beverjem a pofád. - A férfi gyűlölködve nézett fiára. Hogy mer így beszélni vele? A saját apjával!

- És mégis miért akarsz megütni? Csak azért, mert beszéltem a húgoddal?

- Beszélgetni? Nem inkább bántani akartad?

- Ha bántani akartam volna, már régen megtettem volna, nem gondolod?

Neji nem válaszolt, csak egyre hidegebben nézett apjára, aki még csak félre sem nézett. Állta fia tekintetét. Végül Neji volt az, aki elkapta tekintetét és lila szemeit húgára emelte, aki nem mert megszólalni, vagy megmozdulni. Szegény, vajon miket mondhatott neki, amíg nem voltam itt?

- Apa... - Nézet újból apjára Neji. - Később meghallgatlak, de most szeretném ha elmennél. Annak nincs értelme, hogy itt veszekszünk egymással, főleg, ha a húgom is jelen van.

- Ahogy szeretnéd... - Válaszolta a férfi, és ellépett fia mellett, aki szeme sarkából figyelte őt, majd amikor kiment az irodából, akkor ismét húga felé fordult, aki sápadtan rogyott a székébe.

- Elment az eszed, Hinata?! - Lépett közelebb a fiatal nőhöz Neji. - Hogy juthatott eszedbe, hogy ide gyere? - Hinata ráemelte tompa fényben csillogó szemeit, mitől Neji szíve összeszorult. Fájt ilyen betegnek látnia testvérét.

- Csak beszélni akartam veled... - Válaszolta Hinata halkan. - Nem gondoltam arra, hogy majd ő vele is találkozni fogok.

- Hát épp ez az! Akkor  miért nem hívtál fel, hogy  beszélni akarsz velem,  ahelyett, hogy ide  gyere. Láthatod, hogy mennyire nem tett jót neked az, hogy találkoztál vele. Megint feleslegesen izgattad fel magad. - Hinata szinte meg sem hallotta azt, amit a bátyja mondott neki. Némán nézett maga elé, miközben száján keresztül  vette a levegőt, majd lassan megszólalt.

- Találkoztam a nővéremmel. - Mondta olyan halkan, hogy Neji alig hallotta azt, amit mondott. Szemei csodálkozva kerekedtek el.

- A nővéreddel? - Kérdezte Neji döbbenten. - Mármint az igazi apád lányával?

- Igen. - Bólintott Hinata.

- És mégis hol?

- Tegnap, amikor az orvosomnál voltam, akkor találkoztam vele. Persze nem tudtam, hogy kicsoda ő, csak akkor tudtam meg, amikor elmondta nekem, hogy ő  valójában az én nővérem. - Lila szemeit bátyjára emelte, aki nem szólt semmit. Már régen tudta, hogy kicsoda is valójában Hinata nővére, mert ő hozzá is elment Sakura, hogy többet tudjon meg húgáról.

- Tudod nem pont ilyennek képzeltem el őt... - Folytatta tovább Hinata. - Nagyon hideg és elutasító volt velem, ám ugyanakkor kedves is volt, még ha csak egy kicsit is. Beszélni  szeretett volna az apánkról, de nem tudtam őt végighallgatni. Túl sok minden ért engem aznap ahhoz, hogy akkor meghallgassam.

- Értem... - Felelte Neji, miközben arra gondolt, hogy  vajon Sakura megértette-e azt, hogy Hinata miért nem akart vele beszélni. - És mondott még neked valamit? - Hinata megrázta fejét.

- Nem, megértette, hogy miért nem akarok beszélni vele. De megígértem neki, hogy még találkozni fogok vele.

- Azt remélem is... - Ült le húga elé Neji. - Ha már megkeresett téged, elvárható, hogy meghallgasd mindazt, amit mondani szeretne neked. - Hinata elmosolyodott.

-  Ne aggódj, azt fogom tenni. - Neji egy ideig nézte Hinata arcát, mi már kezdte visszanyerni eredeti arcszínét.

- Jobban érzed már magad? - A lila hajú lány felnevetett.

- Azt nem mondhatnám, viszont a szédülésem kezd egy kicsit alább hagyni.

- Akkor jobb lenne, ha haza mennél, és kipihennéd magad. Nem szeretném, ha Naruto aggódna miattad.

- Túl aggodalmaskodó vagy... - Mondta kicsit komoran Hinata.

- Ez azért van,  mert a bátyád vagyok. - Felelte Neji kedvesen, mire Hinata nem tudott mit felelni. - Végül halkan sóhajtott egyet, és lassan fölállt.

- Rendben haza megyek.  De ugye nem azért mondtad ezt nekem, hogy utána megszabadulj tőlem? - Neji fölnevetett.

- Nem kell aggódnod, hugicám. Nem azért mondtam.

- Akkor jó. - Mosolyodott Hinata is,  majd közelebb lépett testvéréhez, és átölelte, mit Neji  viszonzott. - Viszlát később.

Elhúzódott tőle, majd az ajtóhoz sietett és kilépett az irodából. Elköszönt Neji titkárnőjétől, aztán a liftekhez ment, és belépett az egyikbe. Ahogy ismét ott állt egyedül, érezte, hogy fájdalom nyilal halántékába, mitől rögtön fejéhez kapott,  míg másik kezével megtámaszkodott. Csak most ne. Legalább addig bírja ki, amíg haza nem ér. Kinyílt a lift ajtaja, mire döbbenten nyíltak fel szemei. Már lent is lenne? Fölnézett, miközben még mindig fájó fejét fogta, aztán szemei ijedten kerekedtek el. Az ütés hirtelen érte és ő a lift falának esett, mitől keményen beverte hátát, és utána a  földre rogyott. Orrából vér kezdett el ömleni, mi ruhájára csöppent. Fölakart állni, ám egy újabb ütés megakadályozta ebben, és ettől újból a földre esett, felrepedt ajkából vér szivárgott. Elhomályosult  tekintetét fölemelte, miközben egyre jobban szédült. Egy újabb ütés érte, mi már olyan erős volt, hogy szegény már nem bírta tovább. Utolsó erejével még próbált fölemelkedni, ám aztán elsötétült előtte minden, és ájultan zuhant vissza  a padlóra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés