A rózsaszín hajú nő kisimított arcából egy tincset, majd beleivott kávéjába, aztán az előtte ülő szőke fiúra emelte zöld szemeit, aki szomorúan nézett maga elé.

- Szóval... – Szólalt meg Sakura. - Elmondod nekem, hogy miért akartál velem tegnapeste találkozni?

Naruto egy ideig nem szólt, csak nézett előre és még mindig a tegnapi éjszakára gondolt. Arra, hogy Hinata kiabált vele és megbántotta az érzelmeit, arra, hogy amikor szeretkezett vele, dühös lett rá és utána megerőszakolta. Az emlékektől összeszorult a szíve és Sakura látta, hogy mennyire szenved.

- Igazán nem akarlak téged ezzel terhelni...– Válaszolta a fiatal fiú halkan. Sakura előre nyúlt és megfogta a fiú kezét, aki megremegett ettől, és ráemelte tekintetét.

- Nem terhelsz vele. – Felelte a nő kedvesen, ami jólesett Narutónak. Eddig senki sem viselkedett vele ilyen kedvesen, mint Sakura. Őt tényleg érdekelte, hogy mi baja és az, hogy mit érez, pedig csak tegnap óta ismerte, és mégis úgy érezte, hogy megbízhat benne. - Igazán érdekel, hogy miért voltál olyan szomorú, hiszen a barátod vagyok. - Naruto döbbenten nézett rá a lányra. Teljesen megdöbbentette az, amit Sakura mondott neki. A barátja? De hát miért? Hiszen alig ismerik egymást. Akkor meg miért érzi ezt a nő iránta?

- Kedves, hogy ezt mondod, de nem értem, hogy miért lennék a barátod? Hiszen nem is ismersz.

- Talán azért, mert te egészen más vagy, mint azok a fiúk, akiket megismertem. Őszinte és aranyos vagy, ami nagyon imponál nekem. Főleg az tetszik benned igazán, hogy nem a pénzemért akarsz velem lenni, amit csak még jobban megbecsülök benned.

A szőke fiú érezte, hogy halványan elpirul ettől, és félénken lesütötte szemeit, hogy ne kelljen továbbra is Sakura gyönyörű zöld szemeibe néznie, mik kedvesen csillogtak. Ilyen szépet még soha senki nem mondott neki. Még Hinata se. Na, nem mintha Hinata nem mondott volna neki kedves dolgokat, amióta együtt voltak, de azok valahogy nem tűntek túl őszintének. Inkább csak azért mondta azokat, hogy ne kelljen arra panaszkodnia, hogy nem kedves hozzá.

- De térjünk vissza az eredeti témához... – Hallotta meg ismét Sakura hangját, és újra a nőre emelte tekintetét, ki türelmesen nézett rá. - Szóval, miért akartál velem találkozni? - Naruto egy ideig nem felelt semmit, csak némán nézett rá az előtte ülő lányra, miközben szemeiben a fájdalom könnyei kezdtek el csillogni, majd lassan lehajtotta fejét és szomorúan maga elé nézett.

- Hinata... – Szólalt meg halkan, mégis fájdalmasan. - Csak is Hinata.

- Miért, mit művelt már megint, hogy így viselkedsz miatta? - Kérdezte Sakura nyugodtan.

- Semmit, csupán a szívemet töri össze lassan... - Felelte Naruto egyre fájdalmasabban.

- Ezt, hogy érted?

- Amióta összeköltöztünk, azóta teljesen megváltozott. Olyan hideg és bunkó lett, hogy én se tudom eldönteni, hogy ez most a betegsége miatt van-e, vagy tényleg ez a valódi személyisége, de már nem nagyon érdekel. Egyszerűen belefáradtam az egészbe. Pedig minden egyes alkalommal azzal győzködöm magam, hogy egy nap minden rendben lesz, de már látom, hogy ez csak hiú ábránd.

- Miért mondod ezt? - Nézett rá csodálkozva a fiúra Sakura. - Nem vagy vele boldog?

- Már én se tudom... - Válaszolta Naruto halkan. - Eleinte tényleg boldog voltam, de mostanra már annyi fájdalmat okozott nekem, hogy azt kívánom, bárcsak vége lenne az egésznek.

Sakura nem felelt semmit, csak lehunyta szemeit és halkan sóhajtott egyet. Ez a fiú. Gondolta magában. Elég nehezen akarja elmondani nekem, hogy mit művelt vele Hinata tegnap, de sebaj. Lassan, de biztosan kezdek rájönni, hogy mit is csinálhatott vele...

- Naruto! - Kezdte a rózsaszín hajú lány nyugodtan. - Figyelj csak, ha nem mondod el, hogy mi történt veled tegnap, akkor mégis hogyan segítsek neked? - Naruto nem felelt semmit. Nem merte elmondani Sakurának az igazat. Valahogy olyan szégyenletes volt az egész, pedig nem neki kellett volna szégyellnie magát miatta, hanem Hinatának. Hiszen ő volt az, aki fizikailag bántotta, nem pedig ő őt.

- Nem tudom elmondani... – Szólalt meg néhány perc után. - Egyszerűen képtelen vagyok rá.

- Akkor mégis minek hívtál ide? - Kérdezte Sakura kicsit türelmetlenül. - Nézd, Naruto, segítek neked, amiben csak tudok, de úgy nem tudok, ha nem mondod el, hogy mi bánt téged. Gondolom nem azért kerestél föl engem, hogy fölöslegesen föltartóztass.

- Dehogy! - Nézett rá a férfira ijedten a szőke fiú.

- Akkor bízzál bennem! - Mosolyodott el kedvesen Sakura, mitől Naruto érezte, hogy halványan elpirul. Hiába, túlságosan is gyönyörű volt ilyenkor a nő, amikor mosolygott. - Tudom, hogy alig ismersz engem, de ahhoz, hogy segítsek neked, meg kell bíznod bennem. Hiszen barátok vagyunk, vagy nem?

Naruto halványan elmosolyodott. Ez a Sakura, nem is tudta, hogy ilyen rendes. Azt hitte, amikor először meglátta, hogy olyan hideg és bunkó, mint Hinata, de tévedett. Ez a lány teljesen más volt, mint Hinata. Kedves és segítőkész, akire mindig számíthat, akinek elmondhatja, hogy mi bántja, akit tényleg érdekel, hogy mi van vele, nem úgy, mint Hinatát. Ő tőle akár föl is fordulhat. Csak akkor szokott érdeklődni iránta, amikor már nincs más választása, amúgy meg magától soha se szokott oda menni hozzá, hogy megkérdezze, mi van vele.

- Köszönöm! - Mondta a fiatal fiú hálásan, mitől Sakura még jobban elmosolyodott. - Köszönöm, amiért ilyen jó vagy hozzám!

- Ugyan már, ne hozzál ennyire zavarba... – Felelte a rózsaszín hajú nő nevetve. - Egyáltalán nem vagyok olyan jó ember, mint amilyennek gondolsz. Egyedül te vagy az a személy, akivel eddig kedvesen viselkedtem.

- Tényleg? - Lepődött meg a fiatal fiú.

Sakura mosolyogva bólintott, mire a szőke fiú még jobban elpirult. Eddig nem sokan mondtak neki ilyet, és most hogy Sakura ezt mondta neki, úgy érezte, tényleg elmondhatja neki az igazat arról, hogy mit művelt vele Hinata. Egy ideig nem szólt, végül halkan sóhajtott és belekezdett.

- Tudod... Tegnap kicsit későn értem haza, mert miután te elmentél, én elmentem az egyik barátomhoz látogatóba, de nem szóltam Hinatának erről, mert úgy gondoltam, hogy még éppen időben hazaérek, még mielőtt megjönne. De nem így lett. Már otthon volt, amikor megérkeztem. Láttam rajta, hogy mennyire dühös rám, amiért nem szóltam neki arról, hogy elmegyek Kibához.

- És az miért baj? Úgy tudom, hogy felnőtt ember vagy. Jogod van ahhoz, hogy akkor érj haza, amikor csak akarsz. - Naruto fájdalmasan elmosolyodott.

- Igen, ez igaz. De Hinatánál ez nem jelent semmit se. Nagyon féltékeny tud lenni, különösen azért, mert bár együtt vagyunk, mégis prostituált vagyok, és ezt nehezen tudja elviselni. Szinte beleőrül abba gondolatba, hogy más nők érnek hozzám rajta kívül. Sokszor veszekedtünk emiatt, míg végül elfogadta a helyzetet, legalábbis eddig azt hittem, hogy elfogadta. De tegnapeste újból felhozta a témát, és megkérdezte, hogy miért nem hagyom abba, és tanulok festészetet, amit úgy szeretek.

- Festesz? - Kérdezte Sakura kedvesen. Kisem nézte volna a fiúból, bár nem is csodálkozott annyira rajta. Illett hozzá ez a művészet. Olyan kis álmodozó típus volt, mint a művészek. - Ez egészen érdekes. - Naruto zavartan elmosolyodott.

- Hinata is ezt gondolta, amikor először találkoztunk... – Válaszolta a szőke fiú, majd ismét visszagondolt a tegnapestére és ettől arca elkomorodott. - De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ismét veszekedni kezdtük, és aztán olyasmit mondott nekem, ami nagyon szíven ütött engem. Remélem nem baj, hogy nem mondom el azt, hogy mit. Így is nagyon fáj nekem, amit akkor mondott nekem.

- Semmi baj. Nem kell elmondanod, ha nem akarod. Elég ha csak annyit tudok, hogy megbántott, és ez bőven elég. - Naruto bólintott és aztán folytatta.

- Akkor ott hagytam. Nem akartam, hogy sírni lásson. Nagyon sírtam akkor és eszembe jutottál te. Szükségem volt valakire, akinek elmondhatom, hogy mit tett és aki megvigasztal engem, de hát tudod nem nagyon értél rá velem foglalkozni.

- Most már bánom, hogy nem mentem el azonnal hozzád. Képzelem, hogy mennyire szenvedhettél.

- Hm, ez semmi volt ahhoz képest, amit azután tett velem.

Sakura nagyon meglepődött. Csinált még vele valamit az a lány? Istenem, hát miféle ember lehet az, aki képes ezt a jószívű fiút bántani? Nem hogy megbecsülné, hogy van egy olyan fiúja, mint Naruto, aki ennyire türelmes és szereti őt, még hozzá őszinte szerelemből, mert ha nem így lenne, akkor már régen ott hagyta volna, abban biztos volt.

- Mit művelt? - Mindössze ennyit kérdezett a rózsaszín hajú nő. Hangja komoran csengett. - Naruto visszanyelte feltörő könnyeit, mik egyfolytában ki akartak csordulni szemeiből, majd remegő hangon megszólalt.

- Szeretkezni akartam vele, amit először nem nagyon akart, de aztán engedte, hogy szeressem őt... - Itt elhallgatott és Sakura ekkor meglátta, ahogyan könnyei végigfolynak arcán. Szegény fiú már nem bírta tovább visszafojtani a sírást. - Úgy akartam szeretni, hogy most én birtokoljam a testét. Eddig valamilyen oknál fogam ezt nem engedte nekem, mert mindig ő akart felül lenni. De tegnap este mégis megengedte ezt nekem, és akkor boldog voltam. Annyira, hogy nem is vettem észre, hogy egy idő után megváltozott a viselkedése, csak akkor, amikor vége lett az egésznek. Életemben nem láttam úgy sírni, mint akkor. Fogalmam sem volt arról, hogy miért sírt, hiszen nem okoztam neki fájdalmat, de ő szinte úgy állította be az egészet, mintha megerőszakoltam volna. - Lehajtotta fejét. Nem bírt továbbra is a nő szemébe nézni, kinek arca kifejezéstelen volt, de szemeiben vad tűz lobogott. Kezeit ökölbe szorította tehetetlen dühében és közben arra gondolt, hogy Hinata hogy tehette ezt ezzel a fiúval? Hogy volt rá képes? - Utána megerőszakolt engem, és ez volt a második alkalom, hogy ezt tette. Először akkor tette, amikor azt hitte, hogy lefeküdtem a mostohaapjával, és most meg másodjára azért tette, mert szeretni akartam őt. Nem figyelte, hogy mekkora fájdalmat okozott nekem, csak kiélte rajtam a vágyait és aztán nem törődött velem. Akkor azt hittem meghasad a szívem, és úgy gondoltam szakítok vele. Persze utána rájött, hogy mit művelt és azonnal utánam jött, hogy bocsánatot kérjen tőlem, de én nem bocsátottam meg neki. Hiába könyörgött nekem. Mondta nekem, hogy nem akar elveszíteni, mire én odavetettem neki, hogy ezzel már elkésett. Erre nem mondott semmit se, csak hallgatott, majd elkezdett simogatni, és aztán újból szeretkezett velem. Mindig ezt csinálta, amikor tudja, hogy megbántott. Azt hitte ezzel megold mindent, de most az egyszer tévedett. Lehet, hogy azt hiszi, hogy ismét minden rendben van, de nem így van. Még nem tudtam neki megbocsátani azt, amit tett.

Sakura nem szólt. Lelkében annyira forrtak az indulatok, hogy legszívesebben most azonnal felkereste volna azt a libát, és úgy megtépte volna, amiért bántani merészelte Narutot, hogy egy életre megbánja azt, amit tett. Az asztalon lévő cigarettásdobozért nyúlt, miből kivett egy szál cigarettát, mit a szájába helyezett, és meggyújtotta. Mélyen letüdőzte a maró füstöt, mit kifújt és a fiúra nézett.

- Vegyük csak át még egyszer, mert lehet, hogy nem értem... – Szólalt meg Sakura hűvösen. - Azért erőszakolt meg téged, mert szeretkeztél vele? Ilyet még soha nem hallottam! Hát mégis mi a fasz baja volt azzal, hogy szeretkeztél vele? Ha ő akar veled szeretkezni, akkor azt neked zokszó nélkül el kell tűrnöd, de ha te akarsz vele szeretkezni, az akkor egészen más? Ha neki nincs hozzá kedve, akkor kussolnod kell?!

- Sakura, kérlek ne beszélj így!

- Mégis, hogyan kéne beszélnem?! Az a szánalmas kis liba! Most rögtön elmegyek hozzá és beverem a pofáját!

- Csak azt ne! - Mondta Naruto rémülten. - Nem akarom, hogy bántsd őt!

- Pedig megérdemelné! Ha eddig az apja nem tudta megnevelni, akkor majd én megteszem helyette!

- Nem kell! Elhiszem, hogy csak azért akarod megtenni, hogy megvédj, de nincs rá szükség. Ezt az ügyet egyedül nekem kell elintéznem. Különben is, nem azért mondtam el neked, hogy utána megverd, hanem hogy tanácsot adj nekem.

- A tanácsom kell? - Kérdezte Sakura fagyosan, majd gúnyosan elmosolyodott. - A te helyedben otthagynám a fenébe. Ezek után nem maradnék vele. Nem adnék neki még egy esélyt. Főleg azért, mert már nem ez volt az első eset, hogy ezt tette veled.

Naruto lehajtotta fejét. Igaza volt a lánynak, de arra gondolt, hogy ezt nem tudná megtenni Hinatával. Szüksége volt rá, ha elhagyná őt, azzal csak Hinatának okozna fájdalmat. Talán bele is őrülne ha szakítana vele, hiszen tudta jól, milyen a lány állapota, főleg most, hogy a betegsége egyre súlyosbodott. Még egy csapást nem bírna elviselni.

- Látom nem tudod megtenni ...– Hallotta meg Sakura hangját és ő a nőre nézett. - Túlságosan is szereted őt ahhoz, hogy ezt megtedd. - Naruto lesütötte tekintetét.

- Nem csak ezért... - Felelte a szőke fiú. - Hanem azért, mert tudom, hogy ha megteszem, az sokkal jobban fájna neki, mint nekem az, hogy megerőszakolt. Oly sokan okoztak már neki fájdalmat, főleg azok, akik azt hazudták neki, hogy a szülei. Rajtam kívül senkiben sem bízik, és ha én elhagynám, megint csak azt gondolná, hogy csak hazudtak neki, és akkor végkép megtörne a lelke. Akkor nem lenne belőle semmi más, csak egy megtört elméjű ember, aki a végén az őrültekházában kötne ki. - Sakura megdöbbent. Ez neki új volt. Nem is tudta, hogy Hinatának ilyen súlyos betegsége van. Talán valamilyen trauma érte, vagy mi?

- Sajnálom, nem tudtam, hogy ennyire beteg.

- Nem kell bocsánatod kérned. – Válaszolta Naruto gyengéden. - Nem tudhattad.

Sakura elgondolkodva nézett előre. Szóval Hinata súlyos beteg. Ez csak egyet jelent, még pedig azt, hogy valami olyan súlyos trauma érhette, ami miatt ilyen betegségben kell szenvednie. Narutótól hallott arról, hogy micsoda kínokat kellett átélnie a lánynak mostohaapja miatt. Lehet, hogy csinált vele valami olyasmit, ami miatt ilyen beteg lett? Mégis miféle családba született az ő húga? Kik lehettek azok a férgek, akik ilyenné tették azt a lányt, aki szintén az ő apjának a gyermeke volt?

 Hinata lehunyt szemekkel feküdt orvosának kanapéján, közben olyan szörnyű fejfájás gyötörte, hogy úgy érezte menten széthasad a feje. Komolyan ez a betegség egyre rosszabb volt, főleg a tegnapi eset után. Nem elég, hogy megtudta, hogy mostohaapja megölte az apját, és hogy van neki egy nővére, de ráadásul még Narutót is bántotta, méghozzá azért, mert a mostohaapját látta maga előtt, amikor a fiú szeretkezett vele. Nem kellett volna így reagálnia, de már nem tudott ezen változtatni. Már megtette, és csak abban bízhatott, hogy Naruto képes lesz neki megbocsátani ezek után. Ha egyáltalán tud. Így is annyiszor bocsátott már meg neki, pedig meg sem érdemelte. Csak kihasználja azt, hogy a fiú nem képes haragudni rá, és ezért alázza meg folyamatosan. Soha többé nem fog ilyet tenni. Nem fog még egyszer fájdalmat okozni neki. Ezúttal minden másképp lesz. Boldoggá fogja tenni szerelmét, ahogy azelőtt soha sem tette.

- Hinata-kisasszony... – Hallotta meg orvosának hangját, akit Shizunénak hívtak. - Ugye tudod, hogy azt mondtam neked, hogy kerüld az olyan dolgokat, amik csak felizgatnak téged. Tudod jól, hogy nem tesz jót a betegségednek.

- Nem tehetek róla... – Válaszolta Hinata halkan. - Ezúttal nem én vagyok a hibás. Nem tehetek arról, hogy folyton tesznek arról, hogy felizgassam magam.

- Azt nem mondtam, hogy te tehetsz róla... – Felelte Shizune. - De ez akkor sem helyén való. Így is egyre súlyosabb a betegséged. És ahogy elnézlek, csak még inkább rosszabbodott. - Hinata halkan felsóhajtott.

- Csak azért van így, mert tegnap megtudtam, hogy a mostohaapám megölte az igazi apámat. - Mondta kifejezéstelenül a lila hajú lány, és amikor Shizune ezt meghallotta, kiesett a toll az ujjai közül.

- Hogy?! - Kérdezte a nő döbbenten. - Ez most valamilyen vicc, Hinata-kisasszony?!

- Nem az, hanem igen is komoly dolog. Nejinek sikerült kiderítenie az igazságot az igazi apámról. Mit mondjak, nem nagyon lepett meg a dolog. Kinéztem abból a rohadékból, hogy képes embert ölni.

- De hát, ha ez így van, akkor miért nem került börtönbe? - Hinata gúnyosan elmosolyodott.

- Maga ennyire naiv, vagy mi? A rendőrséget is könnyen meglehet venni, ha van hozzá elég pénze. A mostohaapámnak pedig van épp elég ahhoz, hogy ezt megtegye.

- Szegény lány. – Mondta Shizune sajnálkozva. Fogalma sem volt arról, hogy Hinatának ilyen szörnyű emberrel együtt kellett élnie. Kész csoda, hogy nem került be miatta az őrültek házába.

- És tudja, mi a legviccesebb benne? - Kérdezte Hinata gúnyos mosollyal az arcán. - Hogy mindezt láttam, ahogyan az a rohadék megölte az apámat.

- Úr isten! - Kapta szája elé kezeit a fiatal nő.

- Nem, neki ahhoz semmi köze. Nem ő akarta, hogy az apám meghaljon, hanem az a féreg, aki megölte őt.

- De hát, miért tette?

- Hogy miért? - Nézett rá a fiatal nő. Lila szemeiben semmilyen érzelem nem volt. - Hát azért, mert azt hitte, hogy megakarja zsarolni, pedig nem erről volt szó, csak látni akart engem.

- Az apád tudott arról, hogy te a lánya vagy?

- Anyám elmondta neki, bár jobban tette volna, ha nem teszi meg. Akkor legalább most is élne. - Shizune sajnálkozva nézett a lányra. Micsoda szenvedéseken kellett keresztül mennie. Még szerencse, hogy volt valaki, aki őszintén szerette őt.

- Naruto tud róla?

- Nem mondtam el neki. – Hunyta le szemeit ismét Hinata. - Valahogy úgy éreztem, hogy ez nem tartozik rá.

- És ugyan miért nem? Talán már nem szereted őt?

- Ilyet még viccnek se mondjon! - Nézett dühösen a fiatal nőre. - Őt még az életemnél is jobban szeretem! Egyszerűen azért nem mondtam el neki, mert teljesen megfeledkeztem róla!

- Hogy lehet egy ilyen dologról megfeledkezni?

- Azért, mert tegnap összevesztem vele.

- Veszekedtél vele? Hát nem mondtam, hogy ezt is kerüld el? Azt akarod, hogy a betegséged még rosszabb legyen?

- Nem... – Felelte Hinata és kifújta a levegőt.

- Akkor miért teszel ilyen ostobaságot? - Hinata nem válaszolt, már így is rosszul érezte magát, amit Shizune is jól látott. A fiatal nő halkan sóhajtott egyet, majd újból a lányra nézett. - Azt hiszem, hogy  mára elég lesz. Látom, már nagyon rosszul vagy. Nem szeretnélek tovább izgatni téged...

- Ért a hipnotizáláshoz, doktornő? - Vágott a szavába a fiatal nő. - Shizune csodálkozva nézett rá.

- Értek hozzá, de miért kérdezed ezt? - Hinata lehunyta szemeit és úgy válaszolt.

- Mert kiakarok valamit deríteni. Valamit, ami tegnapeste óta nem hagyj nyugodni.

- És mi volna az? - A fiatal nő ráemelte lila szemeit.

- Hogy megerőszakolt-e engem a mostohaapám.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés