Hinata reggel iszonyú fejfájásra ébredt fel, mitől úgy érezte rögtön szétrobban a feje. Jobb tenyerét fájó halántékára szorította, mintha csak ezzel próbálta volna meg enyhíteni fájdalmát, de ez nem sikerült neki. Próbált felülni, de ahogyan megmozdult azonnal szédülés fogta el, és ráadásul még szörnyű hányinger érzése is támadt, amiitől visszahanyatlott az ágyra, és kapkodni kezdte a levegőt. Nagyon rosszul érezte magát, ami nem is volt csoda, hiszen a betegsége egyre súlyosbodott, és a tegnapi eset csak még inkább súlyosbította ezt a szörnyű betegséget, mi az idegeit kínozta. Ez is annak a rohadéknak a hibája. Miatta lett olyan beteg, amilyen most. Szántszándékkal tette tönkre idegileg, hogy aztán megszabaduljon tőle, amiért nem a lánya volt, és ezért gyűlölte azt a szemetet, aki az apjának hazudta magát. Miatta nem tud normális életet élni. Halkan sóhajtott egyet, majd lassan az oldalára fordult és az éjjeliszekrényre nézett, min az ébresztőóra volt, és megnézte mennyi az idő. Hét óra múlt tízperccel, mutatta az óra, min egy kicsit elkomorodott a tekintette. Naruto ilyenkor már régen nem volt otthon, mivel már nappal dolgozott, ezért mindig hat órakor elment dolgozni, és majd csak este hétkor jött haza, hogy aztán vele legyen, ha esetleg újabb roham tört volna rá, ami eléggé gyakori volt az utóbbi napokban.

Nem szerette azt, hogy szerelme ilyenkor ment el dolgozni, sőt azt sem szerette, hogy még mindig prostituáltként dolgozik, pedig már annyiszor kérte őt, hogy hagyja abba ezt a munkát, és keressen egy jobb állást, vagy ha azt nem, akkor menjen el az egyetemre tanulni festészetet, hiszen mindig is ezt akarta, hogy egy napon híres festő váljon belőle. Ismét szédülni kezdett, és ez nagyon bosszantotta. Ha nem veszi be az orvosságait, biztosan nem fog elmúlni. Bárcsak ne lenne ennyire beteg, akkor végre normális és boldog életet élhetne szerelmével, akit úgy szeretett. Kitakarta magát és bármennyire is nem akarta, de felkelt az ágyból. Még jobban szédülni kezdett, mitől kissé megtántorodott, és majdnem össze is esett, de még idejében megőrizte egyensúlyát, és próbált úrrá lenni rosszullétén. Fölvette köntösét, minek megkötötte övét és kiment a szobából. Végig haladt a kihalt folyosón, majd lement a lépcsőn, és egyenesen a fürdőszobába ment, ahol a gyógyszerei voltak. Szédülése kicsit sem csökkent, sőt még jobban erősödni kezdett, mitől úgy érezte, mindjárt elhányja magát. A fürdőszobai polchoz lépett és leemelte arról a gyógyszereit tartalmazó dobozokat. Kivett belőlük néhány szemet, majd úgy ahogy volt, szájába helyezte, és lenyelte. Nem akarta azzal is húzni az időt, hogy még vizet is tölt magának. Kellemetlen volt így a gyógyszer, keserű íze azonnal szétáradt szájában, de ez nem zavarta. Már hozzá volt szokva ahhoz, hogy így is bevette gyógyszerét. Hirtelen csörögni kezdett a telefon, és ő abba az irányba nézett, ahol hallotta. Furcsa volt számára, hogy valaki ilyenkor telefonál. Lehetséges, hogy őt keresik, de az is lehet, hogy Narutót hívja valaki. Ettől megvillantak a szemei. Ha ez így van, akkor elküldi az illetőt a fenébe. Biztosan az egyik ügyfele hívná ilyenkor a fiút, hogy megkérje menjen át hozzá, mert egy kis szórakozásra vágyik. Ettől csak még dühösebb lett, végül nem bírta tovább. Kilépett a fürdőszobából és sietős léptekkel elindult a telefon felé. Ahogy odaért szinte rácsapott amikor felvette. Ujjaival keményen megszorította a kagylót, majd a füléhez emelte, és beleszólt.

- Ki a fene az?! - Kérdezte nem túl kedvesen, és gyilkos tekintettel előre nézett, ahogy egyre csak arra tudott gondolni, hogy Naruto egyik ügyfele az, aki felhívta. Egy ismerős, mély hang szólalt meg a telefonban.

- Hallom nem vagy túl jó kedvedben... – Hallotta meg testvére, Neji hangját, mitől meglepetten nézett előre. - Talán visszahívjalak később?

- N... Neji? - Mondta halkan a fiatal nő, és még mindig nem merte elhinni, hogy bátyja az, aki telefonált.

- Miért kit vártál? Talán Naruto egyik szeretőjére gondoltál? - Hinata ezen még jobban megdöbbent. Ezt meg mégis honnan tudja, hogy pont erre gondolt.

- Ha arra gondolsz honnan tudom, hogy tényleg ilyesmire gondoltál, akkor közlöm veled, nincs még egy olyan ember a világon, aki jobban ismerné a gondolat menetedet, mint én. Ismerlek jól, kedves hugicám. - Hinata lehunyta szemeit és halkan kifújta a levegőt.

- Tényleg túl jól ismersz... – Vallotta be a lila hajú lány, és szinte maga elé tudta képzelni, hogy Neji elmosolyodik a vonal végén. Előre nézett és szemeiben már nyoma sem volt dühnek. - Miért hívtál fel ilyen korán? Tudod jól, hogy csak kilenckor szoktam elmenni dolgozni. - A férfi halkan felnevetett, és ettől Hinata egy picit durcásan nézett előre. Vajon miért van olyan érzése, hogy kiakarja őt gúnyolni?

- Sajnálom, ha fölébresztettelek... – Mondta Neji, bár hangjában semmilyen sajnálat nem volt. - De valahogy volt egy olyan érzésem, hogy már régen fölébredtél, és ezért bátorkodtam téged fölhívni. Nem tudtam, hogy még alszol. - Hinata halkan sóhajtott, aztán neki támaszkodott az asztalnak, és lazított ujjai szorításán, mert még mindig keményen szorította a telefont.

- Nem aludtam... – Válaszolta. - Úgyhogy jó volt a megérzésed. Csak egyszer jönnék rá, hogy csinálod azt, hogy mindig pontosan tudod mi történik velem. Talán gondolatolvasó vagy?

- Nem, csak jók a megérzéseim. – Felelte kedvesen Neji, majd hátra dőlt székében, és ujjaival dobolni kezdett az asztallapján. - Amúgy azért hívlak, hogy megkérdezzem velem ebédelsz-e? - Hinata ezen megdöbbent. Vajon miért akarja, hogy ők ketten együtt ebédeljenek?

- Persze, hogy ebédelhetünk együtt. – Mondta a fiatal nő. - De miért akarod ezt? Magadtól soha sem hívnál meg ebédre, esetleg csak akkor, ha akarsz tőlem valamit.

Neji egy ideig nem felelt, csak nézett maga elé, és azon gondolkodott, hogy elmondja-e neki az igazat, vagy sem. Nem akart semmit sem eltitkolni a lány elől, de amit mondani akart neki, az nem éppen telefon téma. Személyesen akarta ezt elmondani neki.

- Igen, akarok tőled valamit, de ezt nem telefonon keresztül szeretném megbeszélni veled. - Hinata érdeklődve nézett előre.

- Miért, mit akarsz nekem elmondani? - Neji halkan felsóhajtott.

- Jó lesz neked egykor? Vagy esetleg később tudsz eljönni a munkahelyedről?

- Nem. Az egy óra tökéletesen megfelel.

- Rendben... – Bólintott a férfi. - Akkor egy órakor találkozunk.

Azzal letette a telefont, Hinata pedig állt néhány percig, majd ő is lerakta a telefont. Elgondolkodva nézett maga elé, és arra gondolt, hogy vajon Neji mit akarhat neki elmondani? Mi lehet az, ami nem tűr halasztást és azonnal elkel mondania? Megvonta vállát. Nem baj, majd kiderül amikor találkozni fognak. Az órára nézett, mi nyolc órát mutatott. Még van egy órája ahhoz, hogy elmenjen dolgozni. Halkan sóhajtott, majd megfordult és elindult a fürdőszoba felé.

Naruto unottan nézett fel a kék égre, min egyetlen egy felhő sem volt, ami nem is volt csoda, hiszen nyár volt, és ilyenkor nem igazán szoktak lenni felhők az égen. Az órájára nézett, mit Hinatától kapott és reggel fél kilencet mutatott. Ezen elfintorodott, majd előre nézett és azokat az autókat kezdte el nézni, mik előtte haladtak el. Már kora reggel óta itt állt és még senki sem csípte fel őt azért, hogy egy kicsit jót szórakozzon. Hiába néha nehéz egy prostituált élete. Nem mindig könnyű ügyfeleket találni.

- Elég nehezen indul... – Mondta halkan a szőke fiú és maga elé nézett.

Nem is vette észre, mikor fékezett le előtte egy autó, annyira belemerült gondolataiba. Egy csinos nő szállt ki a kocsiból, majd maga után csukta az ajtót, és elindult a fiú felé. Szemeivel hidegen nézett végig rajta, aztán megállt mellette és selymes hangján megszólította a fiút.

- Te vagy, Uzumaki Naruto? - Kérdezte az idegen nő.

A szőke fiú döbbenten nézett fel a gyönyörű lányra. Nem is vette észre, mikor állt meg mellette. Kék szemei még jobban elkerekedtek, amikor látta, hogy milyen nő szólította meg őt. Nagyon csinos volt. Közepesen hosszú, rózsaszín haja a válláig lógott, szemei zöld színűek voltak, és gyönyörű volt, olyannyira, hogy Naruto arra gondolt, még soha sem látott nála szebb arcú nőt. Persze Hinatát leszámítva. Szíve hevesen verni kezdett és annyira belefeledkezett a nő látványába, hogy még válaszolni is elfelejtett. A nő körülbelül Nejivel lehetett egyidős, szóval nem volt olyan sok év különbség közte, és Hinata között. A rózsaszín hajú nő türelmesen nézett a fiúra, majd megunta hallgatását, és újból megszólalt.

- Tudsz egyáltalán beszélni, vagy némasági fogadalmat tettél, hogy nem szólalsz meg?

- Hogy? - Kérdezte Naruto kissé ostobán, majd lassan kezdte felfogni, hogy mit akar tőle a nő. Megrázta fejét, és gyorsan válaszolt. Nem akarta magára haragítani a lányt.

- Igen, én vagyok, Naruto... – Mondta a szőke fiú, és kedvesen a nőre mosolygott. - Mégis honnan tudtad a nevemet? Még soha nem láttalak errefelé, és ahogy elnézem, nem az a fajta lány vagy, aki ilyen helyre szokott járni. - Az idegen nő vállat vont.

- Nem is szoktam... – Válaszolta, miközben kisimított egy tincset arcából. - Csak egy barátnőm ajánlott téged. Azt mondta, nagyon jól értesz a szakmádhoz, és mindenki akivel dolgod volt, elégedettek voltak a szolgálataiddal.

Naruto nem válaszolt, csak bólintott. Szóval az egyik ismerőse ajánlotta őt ennek a lánynak. Hm, végtére is nem is lenne rossz ha ezzel a nővel kéne pár órát eltöltenie. Eléggé jól nézett ki, és nem is tűnt olyannak, mint aki bántaná, bár a hidegsége kissé emlékeztette Hinatára, de amúgy nem tűnt rossz embernek. A rózsaszín hajú nő megfordult és elindult kocsija felé. Naruto nézte néhány percig, majd elindult utána. Végig pillantott testén, és elégedetten vette észre, hogy milyen tökéletes teste van a lánynak. Vékony volt, de formás, és ez a fekete ruha, ami rajta volt, csak még jobban kiemelte tökéletes alakját. Egyszóval, gyönyörű volt. Mindketten beszálltak a nő autójába, majd az beindította a motort és elindult. Egyikük sem szólt semmit, csak némán néztek előre. Naruto egyáltalán nem érezte magát idegesnek. Valahogy biztonságban érezte magát a lány mellett. Ráemelte tekintetét és megszólította.

- Mi a neved? - Kérdezte a szőke fiú, és a nő arcát nézte. Amaz ráemelte szép, zöld szemeit és néhány percig nézte őt, majd ismét az útra nézett.

- Sakura... – Mondta, mikor Naruto már azt hitte, hogy nem fog válaszolni.

- És mi a vezeték neved?

- Az téged ne érdekeljen. – Válaszolta a rózsaszín hajú nő hidegen. - Nem akarom, hogy tud, mi a teljes nevem. Elég a keresztnevemet tudnod.

- Miért, talán titkos ügynök vagy? - Próbált viccelődni a fiatal fiú, ám nem érte el a várt hatást. Sakura hűvösen pillantott rá.

- Ha viccnek szántad, nem jött be.

- Ch, csak próbálom feldobni a hangulatot... – Dőlt hátra Naruto és lehunyta szemeit. - Komolyan olyan hideg vagy, mint Hinata, csak ő legalább szokott mosolyogni a vicceimen. - Sakura szemeiben az érdeklődés fényei csillantak meg.

- Ki az a, Hinata? - Naruto ráemelte szemeit, majd elmosolyodott.

- A barátnőm. – Válaszolta és Sakura azonnal észre vette a hangjában a szerelmet.

-A barátnőd? És nem zavarja, hogy ilyen munkád van? - Naruto arca elkomorodott, és a nő tudta, hogy olyanra kérdezett rá, ami nagyon kényes a fiú számára.

- Inkább nem beszélnék erről... – Válaszolta a szőke fiú, és Sakurára mosolygott. - Megkérdezhetem hány éves vagy?

- Huszonöt éves vagyok, de ez miért érdekel téged?

- Csak ismerkedni próbálok veled, meg hát szeretném tudni, hogy hány éves nővel van dolgom.

- Értem... – válaszolta Sakura és újból előre nézett, Naruto pedig eltűnődve nézett rá.

Volt valami a lányban, ami nem hagyta nyugodni. Egyfajta titokzatosság vette őt körbe, ami csak úgy áradt belőle. Ki lehet ez a nő, és vajon honnan jött ide? Miért pont hozzá jött el? És ki lehetett az, aki őt ajánlotta neki? Egyszer csak megálltak egy hatalmas szálloda előtt. Sakura kiszállt a kocsiból, majd megvárta míg Naruto megáll mellette, aki elképedve nézett a szállodára. Egy ilyen elegáns helyen fognak egy órát eltölteni? Akkor biztosan gazdag lehet ez a lány.

- Gyere. – Fogta meg jobb karját a rózsaszín hajú lány. - Ne húzzuk tovább az időt. Minél hamarabb túlesel a dolgon, annál jobb.

- Nem vagy valami romantikus fajta...

- Itt nem is kell romantika. Aki prostituálttal hál, az nem azért teszi, hogy romantikázzon, hanem azért, hogy kiélje szexuális vágyait, még azokat is, amiket csak egy prosti hajlandó megtenni. Úgyhogy ne várj tőlem romantikát... - Azzal beléptek a szálloda hatalmas ajtaján, és Naruto még csak nem is számította arra, hogy mennyire megfog változni az élete innentől kezdve.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés