Olyan döbbenet ül az arcomra, hogy azonnal visszakozni kezd.

- Ha inkább Narutóékkal szeretnél lenni, akkor utánuk is mehetünk - mondja halkan, mire végre felocsúdok, és azonnal rázni kezdem a fejem.
- Nem, dehogy, ehetünk velük máskor is. Bár… – elbizonytalanodva nézek a szokottnál is sötétebb szemekbe – ha nem maradsz túl sokáig, azt azért sajnálnám, hogy egy estét se töltünk együtt. Naruto nagyon boldog, hogy hazajöttél.

Nem igazán értem magam, miért mondom ezt, hiszen itt a kínálkozó alkalom, hogy végre kettesben legyünk, de az idilli képbe minduntalan betolakodik a szöszi fancsali képe.

- Értem. Nem akarsz Narutónak csalódást okozni. 

Az ő szájából kicsit más felhangja van a dolognak, de lényegében igen, ez a helyzet. Bűntudatosan pislantok rá, mire legnagyobb meglepetésemre elmosolyodik és megsimítja az arcom.

– Várj egy pillanatra – kéri, majd hirtelen eltűnik. Nem telik bele egy percbe, a kardigánommal tér vissza, amit Ino gondosan kikészített reggel a ruhámhoz, de olyan jó idő volt, hogy mégsem vettem fel. Megborzongok, amikor Sasuke rám segíti, pedig nem fázom. 
- Ha teljesül a kívánsága, talán egy időre békén hagy – sóhajt megadóan, gondolom, Narutóra célozva. Azt nem teszi hozzá, meddig marad, de elég nyilvánvaló, mert a rámenes felé húz, én pedig éppen az ellenkező irányban lakom. Szóval sürgős a vacsora, nem marad sokáig. Csalódottságom igyekszem leplezni, magamra erőltetek egy mosolyt, amikor belépünk az étterembe és barátaink örömmel üdvözölnek.
- Na, végre! Hova tüntetek? – jön azonnal a számonkérés. Naruto türelmetlenségében már rendelt mindenkinek. Mi is melléjük telepedünk a magasított székekre, közvetlenül a pulthoz. Úgy foglalok helyet, hogy a két fiú egymás mellett ülhessen. Míg Sasuke a kardigánomról magyaráz valamit, mi Hinatával némán kommunikálunk. A Hyuuga zavartan rázza a fejét, ami azt jelenti, még mindig nincs semmi változás. 
- Sakura-chan, mesélted már, mennyire elismerik a munkádat? – von be Naruto hirtelen a beszélgetésbe. – Gaara nagyon szeretné, ha náluk is nyithatnának a miénkhez hasonló klinikát.
- Tsunade mindenről beszámolt és körbe is vezetett. Nagyon büszke a tanítványára – válaszol helyettem Sasuke. – De mi még nem nagyon beszélgettünk. Nem volt rá mód, mert reggel Kakashi ébresztett, aztán az Ötödik vitt városnéző körútra, végül pedig te akaszkodtál rám – emlékezteti, mire Naruto zavartan elneveti magát és vakargatni kezdi a tarkóját. 
- Tényleg! – mondja vigyorogva, persze csöppnyi bűntudat nélkül. – De ne vedd zokon, egyszerűen csak mindenki látni akar, ennyi az egész – vágja rá vidáman, és int, hogy inni kér.

Kitesznek mindannyiunk elé egy-egy kis pohár rizspálinkát. 

- Egészségünkre! – vezényli a leendő hokage. – Meg kell ünnepelni, hogy újra együtt vagyunk!

Nem szoktam inni, de most úgy érzem, nagy szükségem van rá. Jól esik, bár végig égeti a nyelőcsövem, és az ízét se különösebben szeretem, de legalább csillapítja bennem a csalódottságot. Kisördögöm kárörvendőn dalolássza a fülembe, hogy élvezzem a pillanatot, mert nem fog sokáig tartani. Sasuke talán már holnap útra kel, és itthagy újra. 

- Te nem kéred? – néz Naruto meglepődve Hinatára. Szegény lány pipacspiros arccal rázza a fejét és Naruto elé tolja a poharát.
- Jól van, bennem elfér – adja meg magát a szöszi, közben int újra, hogy nekünk is töltsenek.

A második kör már nem is olyan kellemetlen, jóval könnyebben lecsúszik. Érzem, hogy kicsit ellazulok, bár a fülem gyanúsan forró lesz, mintha oda tódulna az összes vérem.

- És mi jót láttál a nagyvilágban? – fordul most barátjához Naruto.
- Szerintem, olvastad a jelentésem - hárít a másik.
- Igen, beszéltem Kakashival, de én tőled szeretném hallani, hogy milyen élményeid voltak.
Sasuke egy pillanatig még játszik a poharával, mintha közben azon gondolkodna, mennyire avasson be bennünket, de aztán válaszol.
- Sokfelé jártam, és a leggyökeresebb változás talán az, hogy a háború ráébresztette a nemzeteket, milyen fontos az összefogás. Mindenhol kedvesen fogadtak, bár igyekeztem nem felhívni magamra a figyelmet. Általában minden visszazökkent a régi kerékvágásba, sok helyen ugrásszerű fejlődés tapasztalható, de persze még mindig akadnak olyan aljas alakok, mint Gato. A legjobb fejlemény talán az, hogy a környező falvak segítik egymást, és ha felbukkan egy-egy ilyen zsarnok, közös erővel, nagyobb vérontás nélkül sikerül megoldani a problémát. 
- Bár béke van, ezért sokat kell dolgozni. Ugyanolyan fontos kiképezni a következő generáció tehetséges ninjáit, hogy meg tudják védeni az embereket – vált komolyra Naruto is.
- Kakashi említette, hogy taníthatnám a genineket. – Sasuke megint a poharat veszi célba és szórakozottan babrál vele. Mintha kellemetlen lenne a téma, vagy csak nem lett volna még ideje ezt alaposabban átgondolni. Naruto viszont belendül:
- Igen, mindannyian jobban örülnénk ennek, minthogy állandóan messze kódorogsz. Igazán megállapodhatnál, már eleget büntetted magad! – mondja hevesen.
- Talán így van – néz rám Sasuke hirtelen, amitől már nem csak vörös a fülem, hanem valószínű vastag gőzfelhő is fütyül belőle kétoldalt. Túl nagy lett itt a forróság. Kínomban mocorogni kezdek ettől az átható pillantástól, mert felkészületlenül ér, hogy Sasuke ennyire kimutatja az érzéseit. 
- Ez a beszéd! – csapja hátba barátja, és kér még egy kört. 

Fuldoklóként vetem magam az italra. Egy korttyal eltüntetem, és bambán bámulom a kiürült pohárka üres fenekét. Istenem, olyan leszek én is, mint Tsunade? Egyébként meg mióta iszik Naruto? Mesteremmel ellentétben, aki munkaidő alatt se szégyellt lerészegedni, a szöszit nem nagyon láttam még poharazgatni. Talán direkt le akar itatni? 

Mindegy, már késő. Azt hiszem, összejött neki. Zsibbad az egész testem, a fejem színe valószínűleg vetekedhet az érett paradicsoméval. A legjobb formámat akartam mutatni Sasuke előtt, de azt hiszem, ez az este nagyon csúfosan fog végződni.

- Jó étvágyat! – teszik le elénk a gőzölgő ételt. Na, végre! Hátha ettől egy kicsit jobban leszek.

Bár Sasuke az előbb még nem akart rámenezni, most jóízűen eszik, miközben szüntelenül válaszolgat Naruto kérdéseire. Én pár falat után úgy érzem, inkább kimegyek egy kicsit, mert nagyon furcsán érzem magam. 

- Bocs, mindjárt jövök! – Ha Sasuke nem kapja el a karom, a magas székről se sikerül baleset nélkül lekecmeregnem. Zavaromban villámgyorsan eltűnök a mosdóban. Hallom, hogy Hinata utánam jön, de nem várom meg. Azonnal a csaphoz sietek, hogy égő arcom lehűtsem. 
- Mi a baj? – kérdi barátnőm döbbenten. Zsebkendőt készít, mert látja, hogy könnybe lábad a szemem. – Azt hittem, boldog vagy – érinti meg a vállam aggódva, miközben én vadul mosakszom, hátha a hideg víztől kitisztul a fejem.
- Igen, boldog vagyok – nyugtatom meg, de közben látja rajtam a kétségbeesést. – Csak megijedtem, hogy ez az egész nem lesz több, mint egy pillanat. Sasuke majd fogja magát és újra elmegy.
- De most mondta, hogy gondolkozik Kakashi ajánlatán.
- Az, hogy gondolkodik rajta, még nem jelenti azt, hogy marad. Itt van, megjött, én meg persze örülök, újra reménykedni kezdek, és figyeld meg, hogy megint hoppon maradok! Szerintem képtelen sokáig egy helyben maradni. Ez a falu neki csak fájdalmas emlékeket őriz, hiszen itt veszítette el a családját miattunk, vagyis a falu miatt.
- Ne beszélj úgy, mintha ezeket biztosra tudnád. Bízz benne egy kicsit jobban!

Bízzak? Újabb könnyek törnek elő, mert fáj a keserű igazság: szeretem, de bízni benne… azt hiszem, már nem tudok.

- Mi a fenét csináltok itt? – csattan fel Ino hangja mögöttünk. – Szinte éreztem, hogy ma este ide kell jönnünk.
- Épp jókor! Sakurára rá férne egy kis segítség – engedi át a helyet Hinata a szőkének.
- Ajaj! Hogy tehetted ezt magaddal? Ehhez a legprofibb smink se lesz elég.

Bűntudatosan bámulom pandamaci szemeimmel magamat a tükörben, és én is megállapítom, hogy ez katasztrofális.

- Többet nem iszom – fogadkozom, mert úgy vélem, csakis a szaké tehet erről a labilis idegállapotról. 
- Rád tényleg borzasztó hatással van, bezzeg Sasukénak megeredt a nyelve tőle. Ha látnátok, milyen vidáman beszélgetnek kinn a fiúk!
- Legalább nem tűnik fel senkinek, hogy sokáig elmaradunk – mélázok.
- Ja, biztasd csak ezzel magad! Egyébként megtudhatom, mi a gyászon hangulatod oka?

Rémülten konstatálják, hogy a kérdésre megint kibuggyan a könnyem, ezért Hinata nagy vonalakban összefoglalja helyettem a helyzetet, Ino pedig sietve kezelésbe vesz.

- Tudod, megértelek – mondja a szőke, amikor újra embert formált belőlem és a végeredményben gyönyörködik. – Én is azért adtam fel ezt a szerelmet. Nem vagyok olyan erős, de te az vagy! Sokkal erősebb és kitartóbb mindnyájunknál, bár Hinata kutyahűségével talán senki se vetekedhet – jegyzi meg viccelődve. Halványan elmosolyodom, Hinata is nevet. 
- Úgy szeretlek benneteket – ölelem magamhoz őket.
- Három jóképű pasi vár benneteket odakinn, ti meg egymáson csüngtök? – rebbent szét bennünket egy jókedvű hang.
- Naruto, ez a női mosdó! – forr fel az agyam. Indulok, hogy beverjem a fejét, amikor Hinata visszaránt.
- Ne üss nagyot! Nekem ma még beszélnem kell vele, tudod… - néz rám esdeklőn, mire azonnal leengedem az öklöm.

Tényleg! Lehet, hogy ez az idióta hamarosan apa lesz, és nem is tud róla. Jellemző! Ráadásul Sasuke előtt se kéne püfölnöm.

- Na, jó! Most az egyszer eltekintek tőle, hogy megneveljem, de te igazán verhetnél bele már egy kis jó modort. Milyen példát fog így mutatni a leendő gyermeketeknek?
- Hogy kinek? – Ino hangja hihetetlen magas frekvenciára vált. – Ti titkoltok előlem valamit?

Upsz! Ez a rizspálinka a legrosszabbat hozza ki belőlem. Bocsánatkérőn nézek Hinatára, akinek válaszolnia se kell, mert az arcszíne mindent elárul.

- Nektek gyereketek lesz Narutóval? – kérdi a szőke újra hitetlenkedve. 
- Nekünk gyerekünk lesz Hinatával? – ismétli hirtelen Naruto is Ino kérdését. És már megint itt van a női mosdóban!
- Még nem biztos – felelem Hinata helyett fáradtan. Így lebuktatni szegényt! Nagyon szégyellem magam. - Délután akartam megvizsgálni, csak ott volt az a sürgős eset – magyarázom, de már senki se figyel rám.
- Hinata! – kapja ölbe szöszi barátom a piruló Hyuugát, aki nem tud hová lenni zavarában, mert az ajtóban felbukkan a másik két fiú is a hangzavarra, és így négyen bámuljuk ölelkező párosukat.
- Yo! Tudtam, hogy ez a könyv hasznos lesz! Hoztam egyet neked is, Sasuke – bukkan fel hirtelen ötödikként Mesterem is.
- Mit vétettem? – suttogom rémülten, mert lassan égnek áll a hajam ettől az estétől. Főleg, amikor Sasuke érdeklődve veszi el Kakashi ajándékát.

Pár perc múltán újabb pohárka fölött révedezem. Meg se próbálok enni. Elfogadtam, hogy ez egy ilyen alkalom, pont az ellenkezője történik mindannak, amit elterveztem. Hagyom, hogy sodródjak az árral, pontosabban a szakék áradatával. Hűségesen kapaszkodom a pultba, hogy legalább a széken meg bírjam tartani az egyensúlyom, miközben a boldog párost figyelem. 

Tulajdonképpen biztos vagyok abban, hogy Hinata terhes, mert minden tünet egybevág. Ettől függetlenül holnap megcsináljuk a teszteket, bár tartok tőle, hogy közben Naruto is megtisztel majd a figyelmével. Nehéz nap lesz! Remélem, kibírom, hogy nem csapom agyon, ha idegesít.

Nézem boldog arcát, ahogy Hinatát öleli óvón, és megint legördül egy könnycsepp, de most az örömtől. Nagyon szépek együtt, és nagyon jó, hogy végre egymásra találtak.

- Megjegyzem, hogy soha többet ne hagyjalak inni. Úgy látom, te az a sírva vigadós fajta vagy, ami elég kellemetlen – hajol hozzám hirtelen Sasuke. Elpirulok a közelségétől, attól meg még jobban, amikor felfedezem a szemébe a különös csillogást. Váratlanul az utolsó centimétereket is megszünteti köztünk, majd ajkai az enyémeket érintik. 

Egy pillanatra csönd lesz körülöttünk, aztán hallom, hogy Kakashi figyelmeztetően megköszörüli a torkát, a többiek pedig azonnal visszalendülnek a beszélgetésbe. Én dupla energiával szorítom a pult szélét, mert a puha ajkak érintésére a maradék erő is kiszáll belőlem.

- Nem akarsz hazamenni? - Ugyanaz a rekedtes hang, ugyanaz az éjsötét, olvadó tekintet, mint korábban. Ha nem tartana, egyszerűen lecsúsznék a székről, annyira elgyöngülök.
- Menjünk – suttogom.