Egy lila hajú lány ment le a lépcsőn miközben álmosan törölgette szemeit és azon gondolkodott, hogy vajon hol van szerelme, mert amikor felébredt nem volt mellette. Nyújtózott egyet mikor leért a földszintre és elnyomott egy ásítást, majd a konyha felé vette az irányt. Már több mint három hete költözött össze Narutóval. Mióta megtudta, hogy az apja nem igazi apja, azóta nem ment vissza abba a házba, ahol eddig lakott. Nem akart nevelő apjával találkozni. Semmi köze nem volt a férfihoz és ezt közölte is vele, mikor eljött ide. A férfi pedig megérette őt, még csak nem is próbálta visszatartani. Nem úgy mint a bátya. Neji nagyon nem akarta, hogy elmenjen onnan, hiszen végtére is a testvére volt. Persze, hogy azt szerette volna, hogy vele maradjon. De hiába is kérlelte őt bátyja, ő akkor is elment onnan. Viszont azt megígérte Nejinek, hogy vele és az édesanyjával azért találkozni fog időnként. Még ha hazudtak is neki, de velük akarta tartani a kapcsolatot. Fáradtan lépett be a konyhába és a pulthoz lépett, majd kivett a szekrényből egy lábast, amibe vizet töltött és feltette forralni, hogy készítsen magának egy kis teát, mivel a kávé tegnap elfogyott és Naruto még nem vett. Míg forrt a víz, kiment a bejárati ajtóhoz, hogy megnézze hozott e a postás valamit, de csak pár levelet és egy újságot talált a postaládában. A leveleket a nappaliban lévő asztalra tette, míg az újságot magával vitte a konyhába. Mikor belépett éppen akkor forrt fel a víz. Elzárta alatta a gázt, majd tett bele tea füvet és citromot, de cukrot nem. Nem szerette az édeset. Bele töltötte a teát egy bögrébe és leült a konyhaasztalhoz, majd olvasni kezdte az újságot hátha talál magának egy megfelelő állást. Mióta ott hagyta egykori családját, a régi munkáját sem akarta tovább folytatni, hisz semmi köze nem volt a Hyuugákhoz, így munka nélkülivé vált. De nem akarta, hogy egyedül Naruto tartsa el őt. Most, hogy nem volt munkája, olyan fölöslegesnek érezte magát. Nem mintha nem lett volna boldog a fiúval, nem erről volt szó. Csak szerette volna valamivel viszonozni azt, hogy megengedte neki, hogy hozzá költözzön, de azt nem szerette volna, ha egyedül ő dolgozna. Amúgy sem keresett olyan sokat és emiatt alig bírta eltartani magukat. Éppen bele akart inni teájába amikor hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó és ő azonnal rohant, hogy üdvözölje Narutót. A fiú becsukta maga után az ajtót és amikor visszafordult, Hinata azonnal magához ölelte Narutót, ki teljesen megdöbbent a lány reakcióján.
 

- Hinata mi a baj? - Kérdezte Naruto aggódva. Egyből arra gondolt, hogy esetleg Hinatát zaklatta az a rohadék.
 

- Már nem üdvözölhetlek? - Kérdezte Hinata kicsit komoran és elhúzódott a szőke fiútól.
 

- Nem, nem erről van szó... - Mondta tiltakozva Naruto. - Csak azt hittem, hogy megint zaklatott téged a mostoha apád.
 

- Nem. - Mondta Hinata most már sokkal nyugodtabban és megérintette a fiú arcát, ami nagyon jól eset Narutónak. - Csak hiányoztál.
 

- Tényleg? - Kérdezte Naruto boldogan. Hinata nem felelt, csak bólintott, majd a fiúhoz közelebb hajolva gyengéd csókot adott ajkaira, amit Naruto viszonzott. Hinata megszakította a csókot.
 

- Na és merre jártál? - Kérdezte kedvesen miközben hátra fordult és elindult vissza a konyhába. Naruto követte őt.
 

- Hát először is elmentem a boltba bevásárolni... - Mondta Naruto. Hinata ránézett és csak ekkor látta meg a fiúnál a két hatalmas szatyrot, amiben élelmiszerek voltak. Naruto feljebb emelte az egyiket és kivett belőle egy doboz cigarettát.
 

- Vettem cigit is, mivel tegnap panaszkodtál, hogy elfogyott. - Mondta Naruto mosolyogva és oda adta Hinatának.
 

- Köszönöm, de nem kellett volna erre költened a pénzed, amúgy is nehezebben tudod ellátni magadat, mióta ide költöztem. - Mondta Hinata nyugodtan és elvette a fiútól a cigarettásdobozt.
 

- Engem ez nem érdekel, csak az számít nekem, hogy itt vagy mellettem. - Mondta Naruto és bosszúsan nézett a lányra.
 

- Hm... - Mosolyodott el Hinata halványan és belépett a konyhába, majd az asztalhoz lépve fölvette kihűlőben lévő teáját és ivott belőle. Naruto a pulthoz lépett és elkezdte kipakolni az élelmiszereket, miknek egy részét a hűtőbe tette.
 

- Vettem kávét is. - Mondta Hinatának, ki ismét olvasni kezdte az újságot az állás hirdetéseknél. - Készítsek neked?
 

- Nem kell. Jó lesz a tea is. - Válaszolta Hinata, de nem nézett a fiúra. Figyelmét túlságosan is lekötötték az álláshirdetések.
 

Naruto kivett a szekrényből két tányért és csinált maguknak két szendvicset, mikhez tejet töltött két pohárba. Hinatához lépett és letette elé a reggelijét, amit halkan megköszönt és tovább olvasta az újságot, majd Naruto is leült mellé és kíváncsian nézett rá.
 

- Mit olvasol annyira? - Kérdezte Naruto és ivott a tejből.
 

- Álláshirdetéseket. - Mondta Hinata nyugodtan. - Szeretnék minél hamarabb munkát találni magamnak, hogy ne tarts el bennünket egyedül.
 

- Mondtam, hogy ez engem egyáltalán nem zavar... - Mondta Naruto bosszúsan.
 

- De engem igen. - Válaszolta Hinata és bele harapott szendvicsébe. - Nem vagyok ahhoz szokva, hogy mások tartsanak el engem. Meg hát, szeretném valamivel meghálálni azt, hogy megengedted, hogy ide költözzek.
 

- Még szép, hogy megengedtem, hiszen szeretlek! - Mondta Naruto és érezte kicsit elpirul. Még nem volt hozzá szokva ahhoz, hogy nyíltan kimondta Hinatának azt, hogy mennyire szereti. Hinata ráemelte lila szemeit, ajkát gyengéd mosolyra húzta, amitől Naruto még jobban elpirult. 
 

- Én is szeretlek, de még mindig nem tudsz lebeszélni arról, hogy ne találjak magamnak munkát. - Mondta Hinata, amin Naruto ismét bosszúsan felhorkant.
 

- Ezt utáltam benned, hogy olyan makacs vagy... - Mondta Naruto komolyan és lehunyta szemeit. Hinata ezen csak felnevetett és egy csókot adott a szőke fiú ajkaira.
 

- Imádom amikor durcás vagy... - Mondta Hinata nevetve és újból olvasni kezdte az újságot.
 

Naruto ezen csak megcsóválta a fejét és inkább úgy gondolta megeszi reggelijét, ha már nem tudja Hinatát lebeszélni arról, hogy ne keressen magának állást. Lassan befejezte az evést és a mosatlant a mosogatóba tette, és a nappaliba ment, hogy megnézze mit játszanak a tévében. Leült a kanapéra, megfogta a távirányítót és bekapcsolta a tévét. Éppen a híradó ment, miben arról volt szó, hogy valaki tegnap este kirabolt egy házat anélkül, hogy bárki észrevette volna. Naruto unottan nézte tovább a híreket. Nem volt benne semmi izgalmas, csak a szokásos dolgok, mik leginkább a politikákról szóltak. Az meg nem nagyon érdekelte őt. Halkan sóhajtott és inkább úgy döntött, hogy kikapcsolja a tévét. Egy ideig némán ült és közben azon gondolkodott, hogy vajon mit kéne csinálnia amíg nem megy el dolgozni. A boltban már bevásárolt, a számláit is kifizette, Kibához is elment, hogy megmutassa a fiúnak legújabb rajzait, úgyhogy most nem tudta mit kéne csinálnia. Végül felállt és visszament a konyhába, ahol Hinata még mindig olvasott.
 

- Hinata. - Szólította meg a lányt Naruto. Hinat azonnal a fiúra nézett. Nem tudta mire vélni bánatos hangját.
 

- Mi a baj? - Kérdezte Hinata aggódva.
 

- Unatkozom, nem szeretnél valahová elmenni? - Kérdezte Naruto és az ajtónak támaszkodott.
 

- Elakarsz menni? De hiszen nemrég jöttél haza.
 

- Na... Légy szíves, Hinata... - Lépett közelebb a nőhöz Naruto. - Menjünk el valahová. Csak mi ketten.
 

- Nem lehet. - Mondta Hinata. - Ma amúgy is elakartam menni egy irodába, ahol egy jó állást hirdettek, és ha nem megyek el, akkor más kapja meg helyettem.
 

- Kérlek, Hinata... - Nézett kérlelő szemekkel a lila hajú lányra Naruto, amivel mindig letudta venni a lábáról Hinatát. Hinata érezte, hogy csapdába esett. Nem tudott ellenállni ennek a tekintetnek. Makacsul megrázta a fejét.
 

- Nem!- mondta határozottan.
 

- Kérlek... - Nézett Naruto még nagyobb szemekkel, amitől Hinata nyelt egyet. Pont ennek a tekintetnek nem tudott ellenállni. Az ajkába harapott és szemeit lehunyta.
 

- Nem bánom... - Adta be a derekát.
 

- Hurrá! - Kiáltott fel Naruto boldogan és a lány nyakába ugrott és szenvedélyesen megcsókolta.
 

- De előtte szeretnék felöltözni. - Tolta el magától a szőke fiút.
 

- Persze. - Mondta Naruto. - Itt megvárlak.
 

Hinata halkan felsóhajtott és felállt, majd elindult fel az emeletre. Vajon miért nem tudok én ellenállni ennek a fiúnak? Gondolta magában. A válasz egyszerű. Mert olyan édes. Szépen felöltözött és sietett vissza Narutóhoz, ki már az ajtóban várta.
 

- Ne légy türelmetlen. - Mondta Hinata, mikor meglátta Naruto izgatott arcát. - Végtére is csak egy egyszerű sétára megyünk. Nem pedig valamilyen étterembe, vagy szórakozó helyre. - Naruto nem válaszolt erre semmit, csak gyerekesen a nőre nyújtotta nyelvét, aki ezért orron pöckölte. 
 

- Ezt meg miért kaptam?! - Kérdezte Naruto fölháborodottan.
 

- Mert néha olyan gyerekesen viselkedsz, hogy csak úgy tudsz normálisan viselkedni, ha orron pöcköllek. - Felelte Hinata nyugodtan és kilépett az ajtón, Naruto pedig sértődötten követte.
 

Szótlanul haladtak egymás mellett. Naruto még mindig meg volt sértődve és ez egy kicsit már bosszantotta Hinatát. Miért kell egy ilyen kis semmiségen megsértődnie? Tette föl magában a kérdést Hinata és az ég felé nézett. Kezét hirtelen kinyújtotta és megragadta Naruto csuklóját, majd magához rántotta és megcsókolta. Naruto először tiltakozni akart, de amikor megérezte ajkán a lány nyelvét, halk nyögés tört fel belőle és Hinata nyelve azonnal a szájába siklott, amitől teljesen elgyengült. Erőtlen karjaival átkarolta a lány nyakát és viszonozta szenvedélyes csókját, amin Hinata halványan elmosolyodott és tovább csókolta a fiú puha ajkait. Végül elváltak egymástól a levegő hiány miatt és Naruto kipirulva nézett fel a lány lila szemeibe.
 

- Most már nem haragszol? - Kérdezte Hinata és ujjaival megérintette a fiú arcát.
 

- Már nem... - Felelte Naruto kedvesen és újra megcsókolta a nőt, ki viszonozta a csókot.
Újból kifulladva váltak el egymástól. Naruto ráhajtotta fejét a lány mellkasára.
 

- Szeretlek Hinata... - Mondta halkan.
 

- Tudom... - Felelte Hinata gyengéden és a fiú szőke tincseibe túrt.
 

- Ugye örökre velem maradsz? - Nézett fel Hinata szemeibe a szőke fiú.
 

- Ameddig csak akarod. - Válaszolta Hinata és ismét megcsókolta Narutót, ki szorosan magához ölelte. Boldogsága határtalan volt, mert végre megtalálta azt a személyt, aki úgy szerette őt, ahogy mindig is akarta.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés