Halk sóhaj hagyta el egy lila hajú lány ajkát, ahogy hátradőlt székében, miután írt valamit laptopjába. Majd fiókjába nyúlt és elővett egy cigarettás dobozt és kivett belőle egy szálat, hogy rágyújtson. Letüdőzte a maró füstöt és kifújta azt, mely az egész szobát ellepte. Ujjai közé fogta a cigarettát és kivette a szájából, lehunyta szemeit és masszírozni kezdte fájó homlokát.  Mint mindig most is Hinatának kellet dolgoznia egyedül, habár hétvége volt, most ezt úgysem bánta. Amióta kidobta Narutót, ami legalább egy hónapja volt, úgy próbált nem gondolni a fiúra, hogy minden munkát elvállat, csak, hogy ne legyen otthon, és ne kelljen egyfolytában arra gondolnia, amit a fiú ellene elkövetet. De voltak pillanatok, mikor nem tudott nem gondolni Narutóra. Kár lett volna tagadnia, hiányzott neki, még ha ő maga döntött úgy, hogy megszabadul tőle. A fiú meg nem is próbált ott maradni, még csak nem is magyarázkodott. Még a pénzét sem kérte, amit oda ígért neki, egyszerűen elment és azóta nem is hallott felőle. Csodálkozott is, hogy Naruto később sem jött el a pénzért és ezt nem értette. Egy időben próbált vele kapcsolatba lépni, de kiderült, hogy a fiúnak nincs telefonja, így nem tudta odaadni a pénzt. Nem is nagyon bánkódott ezért. Legalább megmarad a pénze. 
 

Ismét szívott egyet cigarettájából, mikor szemei megakadtak egy füzeten, ami a földön hevert. Megdöbbent mikor fölismerte. Hisz ez Naruto rajzfüzete volt. Talán véletlenül itt maradt, mikor kipenderítette innen. Gondolta. Lassan fölállt székéből és a füzet felé kezdett el lépkedni, majd lehajolt hozzá és mintha csak egy értékes ékszert vett volna a kezébe, finoman megfogta, hogy még véletlenül se essen semmi baja. Mintha attól félt volna, hogy azonnal összegyűrődik a kezében. Lefújta róla a pórt és elolvasta a füzet elején lévő írást. 'Uzumaki Naruto rajzfüzete' Olvasta Hinata. Ismét sóhajtott egyet, majd visszament íróasztalához és leült székébe. Sok emléket juttatott eszébe ez a füzet. Azokat a szép perceket, amikor közte és Naruto között még minden rendben volt. Mikor még arra gondolt, hogy ő a legboldogabb nő az egész világon, mert végre rátalált arra a fiúra, ki teljes szívéből és önmagáért szeretheti.
 

Megrázta a fejét. Az akkor volt, most már nincs ilyen. Naruto nincs itt és soha többé nem jön vissza. De mégis. Miért érez ekkora fájdalmat, ha erre gondol? Miért vágyik arra, hogy lássa a fiút, még ha csak egy percre is? Talán azért, mert szerette őt? Egyszerűen nem értette. Szívott még egyet cigijéből, majd elnyomta az elégett csikket a hamutartóban, aztán néhány percnyi tétovázás után kinyitotta a füzetet. Az első kép egy nőt ábrázolt, ahogy karjában három hónapos kislányát tarja, ki ránevetett anyjára és pici kezeit felé tartotta. Hinata enyhén megdöbbent ezen. Most látta másodjára Naruto rajzait. Eddig nem volt alkalma sohasem, mert Naruto soha nem engedte neki. Csak azt a rajzot mutatta meg neki, amit róla rajzolt, bár azt sem szívesen. Soha még álmában sem gondolta volna, hogy ez a fiú ilyen jól tud rajzolni. Mintha csak egy élő emberre nézne. Lapozott még egyet, ez most egy kutyát ábrázolt, akit gazdája sétáltatott. Ez is nagyon szép volt. Mintha csak kint lenne a parkban, és élőben látná ezt, mit a képen. Lapozott még egyet, ez most egy iskolát ábrázolt, ahol gyerekek játszottak egymással és mit sem törődtek azzal, aki lerajzolta őket, csak nevetve játszottak tovább. Még egyet lapozott és most egy vörös rózsát látott meg egy vázában. Szirmain harmat cseppek voltak, melyek soha sem akartak róla leesni.
Soha nem hitte volna ezt Hinata. Naruto nem csak egyszerűen festett, ő egy igazi művész volt, még hozzá a legjobb. Ő olyanokat rajzolt le, mik vidámságot és jókedvet tükröztek. Olyanokat, amik az ő személyiségét tükrözték. Ezért nem mutatta meg soha a képet, mert félt, hogy kigúnyolja, hogy ő ilyennek lássa a világot és az embereket. Vidámnak és boldognak. Nyelt egyet és ismét lapozott egyet, amin egy mókus volt és éppen diót evett. Fogalma sem volt arról, hogy a fiúnak, hogy sikerült úgy lerajzolnia az állatot, hogy ne szaladjon el tőle. De sikerült neki, más különben nem tudta volna befejezni ezt a remekművet. Megint lapozott és egy parkot látott, ahol galambokat etettek az emberek és ebből a képből csak úgy áradt a meghittség és a békesség. Már éppen nézte volna meg az újabb képet, mikor valaki kopogás nélkül berontott a szobájába és egy pillanatra rémülten nézett föl a füzetből, majd szembe találta magát bátyjával, aki ott állt előtte és hűvös nyugalommal nézett le rá. 
 

- Készen vagy már azokkal a papírokkal, amiket nem tudtam tegnap befejezni és megkértelek rá, hogy csináld meg helyettem? - Kérdezte Neji hidegen. Az elmúlt egy hónapban úgy vette észre, hogy bátyja mostanában nagyon is bunkón viselkedik vele, mióta Naruto elment. Sőt még csak nem is próbálkozik kibékülni vele, ahogy szokta. Ami miatt nem is bánkódott annyira, de még is valahogy ezt is hiányolta tőle.
 

- Persze... - Mondta Hinata nyugodtan és letette a füzetet az asztalra és lehajolt az alsó fiókhoz, hogy kivegye belőle a papírokat. Neji szemei megakadtak a füzeten és minden kérdezésé nélkül fölvette az asztalról. Hinata éppen akkor nézett fel, hogy testvérének odaadja a papírokat, mikor meglátta Nejinél a füzetet. Dühösen pattant fel a székéből.
 

- Mégis, hogy képzeled, hogy csak úgy elveszed?! - Kérdezte Hinata dühösen és megpróbálta elvenni a férfitól, de Neji jó magasan a feje fölé tartotta, így Hinatának esélye sem volt elérni azt.
 

- Csak érdekel, miket olvasol, míg unatkozol. - Mondta Neji, de persze ez nem volt igaz. Tudta, hogy ez Naruto füzete. Volt alkalma látni, hogy a fiú ebbe rajzolt egyszer, csak nem nézte meg, hogy mit.
 

- Semmi olyat, ami téged érdekel! - Felelte Hinata ellenségesen.
 

- Engem minden érdekel, úgy hogy ülj le szépen és hagyd, hogy megnézzem, mert különben nem állok jót magamért. - Mondta Neji szárazon és hangjában enyhe fenyegetőzés is volt.
 

- Nem nézheted meg! - Kiáltotta Hinata. - Nem engedem!
 

- Ugyan miért nem akarod, hogy megnézzem? - Kérdezte a férfi és szinte azonnal kinyitotta a füzetet, pont a közepénél. Szemei döbbenten meredtek előre, mikor meglátta azt a képet ami elé tárult.
Hinata lélegzet visszafojtva figyelte bátyja arcát, és amikor Neji ráemelte gyilkos tekintetét, egy pillanatra hátra hőkölt. 
 

- Mond csak Hinata, nem szégyelled magad?! - Kérdezte Neji és hangjában csak úgy sütött a megvetés. - Egyáltalán tudod, hogy mit jelent a szégyen?!
 

- Nem értem... - Mondta Hinata érthetetlenül.
 

- Erről beszélek! - Mutatta meg azt a képet, amit nézett. - Egyáltalán, hogy vehetted rá, hogy ilyet rajzoljon rólad? Erre agy nekem magyarázatot!
 

- Sehogy. Ő maga is bele egyezett, nem kényszerítettem rá. - Felelte Hinata nyugodtan.
 

- Ha valaki ilyet rajzol valakiről, akkor az azt jelenti, hogy érzelmileg nagyon is kötődtök egymáshoz. De nálad nem vettem észre, hogy kötődnél ehhez a fiúhoz. Ez inkább csak azt mutatja, hogy mennyire kihasználtad azt, hogy neked dolgozik és szinte bármire hajlandó volt, csakhogy megdolgozzon azért a pénzért. Ez perverz és undorító! - Hinata döbbenten nézett testvérére. Fogalma sem volt arról, hogy miről beszél.
 

- Nem használtam ki! - Felelte végül.
 

- Nem használtad ki?! Egyáltalán fizettél neki miután elment!
 

- Nem kérte a pénzt...
 

- Nem is csodálom! - Felelte egyre dühösebben Neji. - Kinek kellene egy olyan fruskának a pénze, aki úgy megerőszakolta azt a szerencsétlent, hogy kórházba került? Neki biztos, hogy nem. Hát még nekem.
 

- Kórházba? - Kérdezte Hinata döbbenten. - Nem értlek, Neji. Miről beszélsz?!
 

- Nem mondom el! Úgysem érdemled meg! Torkig vagyok a hülyeségeiddel! Eddig vagyok veled és apánkkal! Mert jobban hittél neki, mint annak a szegény fiúnak!
 

Azzal kikapta Hinata kezéből azokat a papírokat, amiket helyette csinált meg és kiviharzott a szobából, maga után csapva az ajtót. Hinata dermedten nézett utána. Még soha sem látta testvérét ilyen dühösnek. Lehajtotta fejét és az előtte lévő füzetre nézett. Ekkor valami nedveset kezdett érezni szemeibe gyülekezni. Még csak az hiányozna, hogy elsírja magát. Szemeihez kapott és kitörölte belőle a feltörő könnyeket. Nem fog emiatt sírni, mert azaz idióta így beszélt vele. Megvonta a vállát, majd megbékél, ha akar. Ismét leült és újra rágyújtott egy cigire, bár tudta, hogy ezzel csak magának árt.
Maga elé nézett és ismét eszébe jutott Naruto. Kezét ökölbe szorította. A fenébe! Gondolta. Nem akarok rágondolni. Próbálta meggyőzni magát, hogy ne gondoljon a fiúra, de nem sikerült neki. Egyre csak rá tudott gondolni.
 

- Naruto... - Suttogta maga elé Hinata és hirtelen fölállt. - Látnom kell! Most azonnal!
 

Azzal elővette kulcsait és kirohant a szobából. Lerohant a lépcsőn, majdnem fellökte az éppen fölfelé haladó Kakashit, aki csodálkozva nézett a kirohanó lány után. Hinata kilépett az udvarra és azonnal kocsijához ment, beült a volán mögé és beindította, sebességbe tette és nagy sebességgel elhajtott onnan. Szerencsére még emlékezett arra, hogy Naruto merre felé lakik, így hamar oda talált. Leparkolt a ház előtt és sietve kiszállt autójából. Egy pillanatra megállt a bejárati ajtó előtt és habozva nézett előre. Talán mégsem olyan jó ötlet meglátogatni. Mi van, ha most is vannak fent nála? Ha bár nem emlékezett arra, hogy Naruto bármikor is említette volna, hogy nappal is dolgozik. Ilyenkor vagy otthon van és alszik, vagy egyik ismerősénél szokott lenni. Vett egy mély lélegzetet és vett némi bátorságot, aztán becsöngetett és várt. Nem hallott semmit, még csak egyetlen egy sietős lépést sem. Ismét csöngetett, majd ismét pár percnyi várakozás után újra csöngetett. Semmi se mozdult, úgy látszik nem volt itthon. Na nem baj. Mondta magában Hinata. Még jó, hogy egyik ismerősöm megtanított a zárok feltörésében. Elmosolyodott ezen, elővett egy hajcsatot amit még attól az idegesítő Sasukétól kapott és belehelyezte a zárba. Néhány perc múlva a zár végül megadta magát és Hinata belépett Naruto lakásába.

Naruto fáradtan ért haza a boltból. Nem elég, hogy jócskán bevásárolt, de még ráadásul összefutott Kibával és legalább egy óráig beszélgettek egymással. Szinte alig bírta lerázni magáról, de végtére is sikerült neki azzal az ürüggyel, hogy neki még orvoshoz is el kell menni, így Kiba szerencsére békén hagyta. Elővette kulcsait, és bele helyezte a zárba az egyiket, majd kinyitotta és belépett lakásába. Becsukta maga után az ajtót és a konyha felé vette az irányt, mert ma még úgy sem ebédelt, és már nagyon éhes volt, de előtte még kikellet pakolnia azt a kaját, amit magának vett ebédre. Nagy nehezen benyitott a konyhába és éppen csukta volna be az ajtót, mikor szemei döbbenten meredtek előre és a bevásárló szatyor a földre esett, ahogy kiejtette kezéből megdöbbenéséből és félelméből. Ugyan is előtte nem más állt, mint Hyuuga Hinata, ki kávét csinált magának. Mikor meghallotta, hogy valami a földre esik azonnal abba az irányba kapta tekintetét és meglátta Narutót, ki még megszólalni sem tudott nem, hogy megmozdulni.
 

- Megjöttél? - Kérdezte Hinata nyugodtan és elővett két bögrét, amibe kávét töltött. Mintha csak mindig is itt lakott volna. Naruto még mindig nem tudott megmozdulni és megszólalni. Csak nézte, ahogy Hinata kitölti a meleg italt a bögrékbe. Az egyikbe még cukrot is tett, de sajátjába nem, majd ismét felé fordult és elindult felé.
 

- Csináltam kávét. - Mondta Hinata, és Naruto felé nyújtott a másik bögrét. - Gondolom te is kérsz.
 

Naruto csak ekkor eszmélt fel döbbenetéből. Hogy meri venni a bátorságot, hogy ilyen nyugodt hangon beszéljen vele, hogy betört a saját lakásába. Felemelte kezét és kiverte Hinata kezéből a felé tartott bögrét, ami a földre esett és darabokra tört, a kávé pedig a padlóra folyt. 
 

- Mit keresel itt és egyáltalán, hogy mered venni a bátorságot, hogy betörj hozzám?! - Kérdezte Naruto és hangjában semmilyen kedvesség nem tükröződött. Hinata a földön lévő törött bögrére nézett, aztán megvonta a vállát és ivott egyet kávéjából.
 

- Látni akartalak... - Válaszolta nyugodtan, ami nagyon idegesítette Narutót.
 

- Ennyi?! - Kérdezte a fiú dühösen. - Egy hónapig eszedbe se jutok és utána ide jössz, mert látni akarsz! Nem furcsa ez egy kicsit?!
 

- Már miért volna az? - Kérdezte Hinata. - Hiányoztál és eljöttem hozzád. Nincs ebben semmi különös.
 

- Dehogyis nem! - Kiáltotta Naruto. - Valami más oka van, hogy ide jöttél, mert, hogy nem azért vagy itt, amit az előbb mondtál, az is biztos! Nem hiszem el, hogy hiányoztam neked! Főleg azután nem, hogy úgy megerőszakoltál, hogy még kórházba is kerültem miattad! A tüdőgyulladásról nem is beszélve, amit a szakadó esőben kaptam el. - Hinata hűvös nyugalommal nézett az előtte álló fiúra, aki ha szemmel ölni tudott volna, Hinata már biztos halott volna.
 

- Hn... - Mosolyodott el Hinata. - Valóban nem csak ezért jöttem ide.
 

- Csak, hogy bevallod! - Mondta Naruto gúnyosan. Hinata ránézett.

- Valójában azért vagyok itt, hogy visszavigyelek.
 

- Mi?! - Kérdezte Naruto. - Hová akarsz engem vinni?!
 

- Vissza Naruto... - Mondta ismét Hinata. - Vissza hozzám.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés