Már két hete, hogy Naruto Hinata mellett élt abban a hatalmas házban. Nem telt el úgy a nap, hogy Hinata ne kedveskedett volna a fiúnak, aki kezdte megszokni, hogy Hinata állandóan elvisz magával minden hová, hogy együtt legyenek, még ha dolgoznia is kell akkor, de legalább együtt voltak. Igaz először Hinata apja nagyon dühös volt, hogy Hinata elvitte magával Narutót a céghez, de mint mindig, most is Neji beszélt vele erről, hogy ne üsse bele az orrát abba, amit a húga csinál. Ha Hinata ettől jobban érzi magát, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy Hinata bevigye a céghez. Ezért aztán a férfi kénytelen volt elviselni Naruto jelenlétét még ott is. Nem mintha nem próbálta nem kitenni onnan a fiút, de valahányszor próbálkozott ezzel, Neji mindig megjelent és megkérdezte tőle, mit akar a fiútól, és így kénytelen volt békén hagyni. Nem bírta elviselni, hogy fia húga pártján áll, holott számított arra, hogy majd ő is segít neki elűzni maguk mellől azt a kis hülyét. Meg is említette ezt Nejinek, aki unottan közölte vele, hogy neki fontos a hugicája boldogsága. És ha ő ez mellett a fiú mellett találja ezt meg, akkor minden erején azon lesz, hogy ez így is maradjon, még ha ez nem teszik neki, fokozva evvel apja ellenszenvét és gyűlöletét Naruto iránt. És egyre inkább azon volt, hogy valahogyan elűzze onnan Narutót és ezt csak úgy tudja el érni, ha Hinata meggyűlölné a fiút.
 

Hinata fáradtan dőlt hátra székében. Már kora reggel óta dolgozott apja cégjénél és úgy érezte, soha nem lesz vége a napnak annyi sok dolgot kellett csinálnia. A legrosszabb dolog az egészben az volt, hogy nem hozta magával a gyógyszereit, amik megnyugtatták volna, így megint kezdett nála kialakulni betegségének előjeleli, de azért megpróbálta nem kimutatni mindenki előtt, hogy milyen rosszul van. És hiányzott neki Naruto is. Nem tudta magával hozni most az irodájába, mert Naruto az egyik barátját ment el meglátogatni és megkérdezni tőle, hogy minden rendben van e nála otthon. Már átkozta is magát, amiért megengedte a fiúnak, hogy elmehet. Akkor most nem, szenvedne a hiányától. De hát az sem lett volna jó, ha nem engedi el. Már így is olyan jól megvoltak együtt és nem akarta avval megbántani, hogy önző módon nem engedi el a barátjához csak azért, hogy vele legyen. Majd este mindent bepótolnak, persze ha nem éjfélkor szabadul el innen. Halkan sóhajtott, majd fiókjába nyúlt és elővett belőle egy cigarettás dobozt, miben már csak négy száll cigaretta volt.
 

- Majd veszek holnap reggel, ha nem felejtem el... - Mondta fennhangon miközben meggyújtotta a cigarettát és mélyen letüdőzte a füstjét, majd kifújta. 
 

Igazából még maga sem értette, hogy miért szívja ezt a rohadt bagót. Hisz úgy sem lett volna szabad neki, mert súlyos aszmája volt, bár elég régen nem mutatkoztak ennek a betegségének a tünetei. Úgy gondolta, hogy már kigyógyult belőle. Éppen megint Narutóra gondolt, mikor egyszer csak kinyílt irodájának ajtaja és látta, apja lépbe hozzá, aminek nem igazán örült. Hűvös nyugalommal végig mérte előtte álló apját, ki nyugodtan nézett rá.
 

- Akarsz tőlem valamit? - Kérdezte Hinata nyugodtan és kifújta a cigi füstöt egyenesen apja arcába.
 

A férfi szemei azonnal megvillantak és már emelte is fel a kezét, hogy megüsse a lányt. De az utolsó pillanatban visszafogta magát. Ha most megüti, akkor minden terve csődöt mondott, ha most magára haragítsa. Lassan megnyugodott és leült lánya elé egy székre anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy leülhet-e. Hinata ezen megforgatta a szemeit, majd ismét nyugodtan nézett apjára. Nem fogja fölbosszantani magát egy ilyen jelentéktelen dolgon. Kifújta a levegőt és ismét szívott cigijéből.
 

- Válaszolnál a kérdésemre? - Kérdezte unottan Hinata és lehunyta szemeit.
 

- Éppen azon gondolkodom, hogy hol kezdjem... - Mondta az apja szárazon.
 

- Az elején ha, már beszélgetni akarsz velem... - Felelte hidegen Hinata. - Apjának már megint megvillantak a szemei, de hamar összeszedte magát és megint elgondolkodva nézett előre. Hinata meg végig rajta tartotta a tekintetét.
 

- Azaz igazság, hogy elkövettem ellened valamit... - Mondta a férfi és figyelte lánya arckifejezését, aki egy pillanatra kíváncsian nézett rá, majd lassan elmosolyodott miközben lehunyta szemeit.
 

- Konkrétan mire gondolsz? - Kérdezte Hinata gúnyosan. - Ha jól emlékszem nagyon sok mindent elkövettél ellenem. És a mai napig nem kértél értük bocsánatot.
 

- Azokért nem is fogok... - Felelte a férfi hidegen.
 

- Akkor nincs miről beszélnünk. - Felelte unottan Hinata.
 

- Kikezdtem a barátoddal! - Felelte türelmetlenül apja és megint figyelte a lánya arckifejezését, aki szinte azonnal ránézett és szemeiben a döbbenet fényei csillogtak.
 

- Milyen barátommal? - Kérdezte Hinata és hangja csak úgy remegett a visszafojtott érzelmektől. - Narutóról beszélsz?
 

- Róla... - Felelete hidegen a férfi.
 

Hinata még mindig alig akarta elhinni. Hogy Naruto és az ő apja... De hisz ez a féreg nem is szereti a fiúkat, vagy mégis, csak nem tudott róla? De Narutót sem olyannak ismerte, aki... Érezte, hogy a torka kiszárad és egyre nehezebben kap levegőt, mintha minden oxigént kiszorítottak volna a szobából. Az ujjai remegtek, ahogy a cigarettát fogta. Mellkasa szaporán süllyedt le-föl.
 

- Várj csak! - Mondta Hinata hangosan. - Azt mered állítani, hogy kikezdtél Narutóval? Hol? És mikor? Ő bele is ment ebbe? Egyáltalán igaz amit mondasz, vagy ezt is csak azért találtad ki, hogy még inkább tönkre tegyél?
 

- Miért hazudnék neked? - Kérdezte a férfi nyugodtan.
 

- Mert gyűlölsz engem! - Mondta Hinata összeszorított fogakkal.
 

- Ha nem hiszed el, menj haza és nézd meg a fiú szekrényében azt a százezer dolláros csekket, amit adtam neki a szolgálatáért. - Hinata dühösen csapott az asztalra, majd fölállt és kirohant az irodából.

"Kérlek add, hogy ne legyen igaz!" - Gondolta Hinata és elrohant bátyja mellett, aki döbbenten nézett utána.
 

- Hová mész? - Kérdezte Neji a lánytól.
 

- Semmi közöd hozzá! - Válaszolta Hinata és belépet az egyik liftbe.
 

Neji döbbenten nézett utána, majd hátra fordult és meglátta apját, aki éppen akkor lépett ki Hinata irodájából. Dühös léptekkel indult el felé, és amikor a közelébe érkezett megragadta őt a ruhájánál fogva és a falhoz szorította.
 

- Mit mondtál neki? - Kérdezte Neji dühösen. - Megint fájdalmat okoztál neki?
 

- Nem értem miről beszélsz... - Mondta a férfi nyugodtan.
 

- Ha kiderül, hogy bármit is csináltál Hinata ellen, akkor én megöllek! - Mondta Neji, és, hogy szavainak biztosítékot adjon, megragadta apja torkát. - Én nem szoktam viccelődni. Úgyhogy vigyáz miket mondasz a húgomnak, mert azt nagyon megbánod.
 

- Miért védelmezed ennyire, hisz gyűlöl téged?
 

- Csak azért, mert azt akartad, hogy meggyűlöljön. Miattad van, hogy a saját húgom gyűlöl engem. Csak mert féltestvérek vagyunk. Akarod, hogy elmondjam neki, hogy nem te vagy az apja? Hm? Akarod, hogy megtudja azért gyűlölöd Narutót, mert az ő apja is ugyan olyan prostituált volt, mint az a Naruto?
 

- Úgyse mered...
 

- Nem-e?! - Kérdezte Neji gúnyosan. - Én nem félek tőled, és igenis bemerem vallani neki, hogy anyánk azért volt az ő apjával, mert jobban szerette őt, mint téged. - Azzal ellökte magától a férfit és ott hagyta, mert ha továbbra is a közelében kellett volna maradnia, biztosan megölte volna. Hinata kétségbeesve rohant föl a szobájába és szinte föltépte az ajtót, ahogy belépett oda. A szekrényhez lépett és kutatni kezdett Naruto ruhái között.
 

- Ne találjak semmit! - Mondta magának. - Kérlek Istenem, csak ne találjak semmit! Épp most mondja ezt nekem, mikor már kezdtem belészeretni! 
 

Egyszer csak megreccsent valami a kezében és ő alig bírt levegőt venni. Egy papír volt az, ami a kezében volt. Nem merte megnézni, hogy mi lehet az. Csak ne az legyen, amire gondol. Úgy érezte egy örökké valóság telt el, azóta míg végre meg tudta nézni, hogy mi az, ami a kezében van. Szemeibe könnyek szöktek, mikor meglátta, hogy tényleg az a csekk volt, amiről az apja beszélt neki. Hideg ujjai közül a földre esett és ő csak nézett előre, mint aki nem érti, hogy mi történik körülötte. Aztán könnyei lassan végig folytak arcán és a földre estek. Hogy tehette?! Hogy merte ezt tenni vele?! Ennyit jelentettek neki azok a percek, amiket együtt éltek át? Kezeit ökölbe szorította és immár dühösen nézett előre. Fölállt, majd az ajtóhoz lépett és dühös léptekkel kilépett onnan, majd maga után csapta az ajtót.
Már elmúlt este nyolc óra, mikor Naruto végre haza ért. Annyi mindent meg kellet beszélnie Kibával, hogy hol volt eddig és miért kellett vigyáznia a lakására, míg ő távol volt. És ráadásul az eső is esni kezdett. Gyorsan belépett Hinata házába, ahol szinte még senki sehol sem volt. Nem igazán foglalkozott evvel. Tudta, hogy ilyenkor még dolgoznak. És Hinata majd csak tíz óra után fog haza jönni, addig majd meg fogja várni. Fölsietett a lépcsőn egyenes Hinata szobájába, hogy ott várja meg, míg a lány haza nem ér. Addig megfürdik és megnézz egy vígjátékot, hogy ne unatkozzon addig is. Mosolyogva lépett be a szobába mikor döbbenten vette észre, hogy már van bent valaki a szobában. Ugyan is Hinata ott ült az íróasztala mögött és őt nézte hidegen és kezében egy boros üveget szorongatott. Naruto megdöbbent. Hinatának nem volna szabad innia, mert akkor nagyon megszokott változni a viselkedése mások iránt.
 

- Már haza jöttél? - Kérdezte Naruto és becsukta maga után az ajtót. - Azt hittem, hogy majd egy kicsit később fogsz jönni.
 

- Hn, talán nem hiányoztam? - Kérdezte Hinata fagyosan, amitől szegény fiút kirázta a hideg. Valahogy nem tetszett neki a nő viselkedése.
 

- Nem mondtam ezt... - Tiltakozott azonnal Naruto. - Csak azt hittem, hogy majd várnom kell rád tízig, mert mindig addig dolgozol. Gondoltam megnézek egy filmet, míg haza nem érsz.
 

- Filmet? - Mondta Hinata érzelem mentesen. - Na és milyen baráthoz mentél el, ha szabadna kérdeznem? Esetleg egy újabb ügyfeled volt, csak nem akartad nekem ezt elmondani?
 

- Mi? - Kérdezte döbbenten Naruto. Nem értette mi a baja a lánynak, ki lassan fölállt és elkezdett felé lépkedni, amitől Naruto ösztönösen hátrálni kezdett, nem sejtve, hogy ezzel csak még inkább magára haragítja a nőt.
 

- Ne hátrálj, hanem válaszolj! - Kiáltotta Hinata, amitől Naruto azonnal megállt és rémülten nézett rá.
 

- Nem, nem az volt... - Mondta remegő hangon. - Csak egy régi ismerősöm volt az. Most miért kell ilyeneket kérdezned? - Hinata gúnyosan elmosolyodott, ahogy megállt a fiú előtt és lenézett ijedten csillogó kék szemeibe. Majd fölemelte kezét és ujjai között meglobogtatott egy csekket, amit Naruto nem igazán értetett. Csak nem akarja őt elküldeni?
 

- Nem tudod mi ez? - Kérdezte Hinata gúnyosan.
 

- Nem. - Szeppent meg a fiú, Hinata viselkedésétől.
 

- A ruháid között találtam és pontosan százezer dollár van rajta kitöltve... - Mondta Hinata és tekintete megkeményedett. - És az én apám aláírása van rajta. - Naruto csodálkozva nézett rá. Csak nem azzal vádolja, hogy lefeküdt az apjával?
 

- Esküszöm, fogalmam sincs róla, hogy került oda. - Mondta Naruto és szemeibe könnyek gyűltek, ami hidegen hagyta Hinatát.
 

- Akkor mégis, hogy magyarázod meg, hogy került oda. Merthogy valaki oda tette, az is biztos. Ha nem is te, de az apám biztosan. És már csak az a kérdés, hogy "az" előtt, vagy "az" után tette a szekrénybe? Azt hitted, hogy nem jövök rá?! - Naruto kezdett egyre jobban megijedni. 
 

- Nem történt semmise köztem és az apád között! - Mondta Naruto, mikor érezte, hogy Hinata megüti.
Naruto könnyes szemekkel nézett oldalra. Arca csak úgy égett a nő ütésétől. Rá emelte könnyes tekintetét és már csak ennyit mondott a lánynak.
 

- Ez volt az első és utolsó eset, hogy megütöttél! - Mondta Naruto sírva. - Tartsd meg a rohadt pénzedet! Engem többé nem látsz! - Elakart volna rohanni onnan, mikor Hinata kinyújtotta érte a kezét és megragadta a karját és egyetlen mozdulattal az ágyra hajította. Naruto fölakart kelni, de Hinata ismét visszalökte őt és még mielőtt újra megmozdulhatott volna a lány lovagló ülésben ült a csípőjére. Csuklóit a feje mellé feszítette, és a már zsebébe készített bilincseket elővette és Naruto kezeit az ágytámlához rögzítette velük.
 

- Addig nem mész el, míg én azt nem mondom! - Mondta Hinata hidegen és még szorosabbra kezdte el zárni a fiú törékeny csuklói körül a bilincseket, mitől Naruto fölnyögött a fájdalomtól. Naruto visszanyelte feltörő könnyeit és próbált nem rémülten nézni rá.
 

- Te is csak meg akarsz erőszakolni, mint a többi! - Mondta a fiú fájdalmasan. - Akkor mire vársz?! Essünk túl az egészen, és utána hagyj békén örökre! - Hinata hűvösen nézett le a fiúra.

- Ahogy akarod... - Mondta végül és föltépte a fiún az inget.

- Ne! Ne tedd ezt velem! Könyörgök! Ha egy kicsit is számítok neked, akkor nem teszed meg! Kérlek! A szívem töröd össze! - Rimánkodott Hinatának rémülten, és könnyes szemekkel a fiatal fiú.

- Erre akkor kellett volna gondolnod, mielőtt pénzért lefeküdtél volna az apámmal! - Majd bekötötte Naruto száját, hogy az ne tudjon majd kiabálni.

Naruto lehunyta a szemeit. Nem akart a nőre nézni. Arra a nőre kiről azt hitte, hogy szereti, de kiderült, hogy mégsem. Mert ha szeretné, akkor elhitte volna, hogy ő nem feküdt le az apjával. És ez fájt neki. Jobban, mint amikor Hinata végre magába erőszakolta a szőke férfiasságát és ő megvonaglott a fájdalomtól, de egyetlen egy hangot sem adott ki. Soha többé nem fog egyetlen egy könnycseppet ejteni miatta. Hinata azonnal mozogni kezdett felette, még csak időt sem hagyott a fiúnak, hogy megszokja a helyzetet. Narutónak meg tehetetlenül tűrnie kellett, hogy a nő, újra és újra magáévá tegye.

- Gyűlöllek! - Mondta Naruto, megvetéssel a hangjában, miután a lány levette a szájáról a kötést.

Hinata egy pillanatra megállt és a fiúra nézett, kinek tekintetében csak úgy sütött a gyűlölet. Ismét mozogni kezdett, de sokkal fájdalmasabban, mint az előbb, amitől Naruto hangosan felnyögött. Soha többé nem tudott már újra megbízni Hinatában. A lány szinte félholtra erőszakolta, majd kipenderítette az esős éjszakába a holmijával együtt Narutót. Az egy cseppet sem érdekelte, hogy mi lesz most a fiúval.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés