Hinata és Naruto fáradtan feküdtek egymás karjaiban, közben némán néztek maguk elé és hallgatták egymás szívverését. Naruto nagyon boldog volt, amiért kedvese olyan kedvesen bánt vele, amit mások soha nem tettek volna meg érte. Hinata volt az első, aki úgy bánt vele, mintha ő is ember lenne. Függetlenül attól, hogy most szegény vagy sem. Hinatának nem számított ez, csak a fiú érzései voltak neki a legfontosabbak, a többi pedig nem érdekelte. Naruto ezért hálás volt neki. Halványan elmosolyodott és még szorosabban bújt Hinata karjaiba, aki örömmel ölelte magához a fiatal fiút. Tudta, hogy Naruto most boldog és ennek örült, mert szerette a fiút boldognak látni. Mert ha boldog volt, akkor ő is az volt. Bár ezt soha sem gondolta volna, hogy pont ez a fiú fogja visszahozni régi, mosolygós énjét, kit már régen elfelejtett. De amióta Naruto betoppant életébe, ismét kezdtek lelkében feltörni azok a gyengéd érzések, miket oly régen magába fojtott.

- Hinata! - Szólalt meg halkan Naruto és szorosan oda bújt Hinatához.

- Igen? - Tette föl a kérdést Hinata, miközben ujjaival cirógatni kezdte a fiú selymes bőrét.

- Mi volna, ha elmennék ma valahová? - Kérdezte Naruto, majd felkönyökölt az ágyon, és a lány lila szemeibe nézett. - Csak mi ketten.

- Úgy, mint ha egy pár volnánk? - Kérdezte kedvesen Hinata, amitől Naruto egy kicsit zavarba jött, hisz még nem nagyon volt hozzá szokva ahhoz, hogy a nő így bánik vele.

- Persze, mit gondoltál? - Felelte a fiatal fiú kicsit zavartan, ami nagyon tetszett Hinatának.

- Semmit, csak nem hagyhattam ki azt, hogy ne hozzalak téged zavarba. - Felelte Hinata ravasz mosollyal az arcán, amitől Naruto durcásan fordította félre arcát. Hinata ezen halkan felnevetett, majd megfogta a fiú állát és maga felé fordította, hogy ismét a szemeibe nézzen, miket annyira szeretett. Imádta azokat a gyönyörű kék szemeket, mik olyan ártatlanul tudtak csillogni, ha ránéztek. - Ne sértődj meg, csak úgy mondtam... - Mondta Hinata, közben alig bírta ki, hogy ne nevesse el magát a fiú durcás arcának láttán.

- Nem sértődtem meg. - Felelte Naruto zavartan és érezte, csak még inkább elpirul, amiért Hinatának megint sikerült zavarba hoznia avval, hogy kineveti. - Kérlek Hinata, ne neves rajtam! - Kérlelte a lányt Naruto.

- Bocs, de nem tudom abba hagyni... - Felelte Hinata kuncogva és lila szemeiben huncut fény csillogott.

- Ha nem fejezed be, akkor nem fogok elmenni veled sehová! - Felelte mérgesen Naruto és várta Hinata reakcióját, aki ahogy ezt meghallotta, azonnal befejezte a nevetést és most már kíváncsian nézett a fölé magasodó fiúra. Naruto elmosolyodott amiért sikerült elhallgattatnia kedvesét és végre tudja fojtatni azt, amit elkezdett mondani. - Nos, mint már mondtam, szeretnék veled elmenni valahová... - Kezdte Naruto és végig Hinata szemeibe nézett. - Mivel a múltkor megbántottalak avval, hogy nem mentem el veled vacsorázni, ezért szeretnélek kiengesztelni téged.

- Jaj, Naruto! - Mondta Hinata fáradtan. Nem szeretett erről beszélni. - Ezt már régen megbeszéltük. Miért kell neked ezt az eszembe juttatnod? Nem akarok rágondolni...

- Tudom, de ne mond, hogy nem tetszik a gondolat, hogy kiakarlak engesztelni emiatt? - Felelte Naruto mosolyogva.

Hinata a plafonra emelte tekintetét. Kár lett volna tagadnia, tetszett neki az ötlet, de már kiengesztelte őt avval, hogy látta mosolyogni és, hogy lerajzolta őt. Ez neki elég volt. És ha csak annyit mondott volna, hogy azért akar elmenni vele valahová, mert vele akar lenni, akkor lett volna kedve hozzá, de így...

- Már kiengeszteltél avval, hogy boldoggá tettelek a mai napon. - Felelte Hinata. - Úgy, hogy nem kéne folyton erre gondolnod. Elég lett volna csak annyit mondanod, hogy velem akarsz lenni és én örömmel mentem volna el veled. - Naruto döbbenten nézett rá. Ez most úgy hangzott, hogy nem akar vele elmenni és ezt Hinata is érezte, mikor meglátta a fiú szemeiben a fájdalmat.

- Nehogy azt hidd, hogy nem akarok elmenni veled! - Fojtatta gyorsan Hinata. - Nagyon örülök annak, hogy elakarsz hívni valahová. Hová is akarsz menni?

Naruto lehajtotta fejét. Igazából még nem gondolt arra, hogy hová menjenek Hinatával, csak egy hirtelen ötlet volt, hogy elhívja valahová. Hinata halkan felsóhajtott. Gondolta, hogy még nem tudja, hogy hová akar menni. De akkor mi a fenének kérdezett rá. Ha valaki, valakit meghív, akkor az illető minimum tudja, hogy hova akar menni.

- Menjünk egy étterembe? - Kérdezte Hinata, hogy oldja a feszültséget.

- Nekem az is jó. - Nézett fel rá hirtelen Naruto, amiért nem neki kellett eldönteni azt, hogy hová menjenek.

- Nos, akkor kapjuk össze magunkat, ha nem akarunk egész nap ebben az ágyban porosodni... - Kelt föl hirtelen Hinata és a szekrényéhez lépett, majd kiválasztott magának egy számára egyszerű ruhát, és elkezdett öltözködni, amit Naruto egész nap eltudott volna nézni.

Imádta nézni azt, ahogy Hinata fölveszi a ruháit, mert olyan gyönyörű volt akkor. Ahogy erre gondolt érezte a szíve hevesen verni kezd és mélyen elpirult, mint egy szerelmes tinédzser. Hinata is észrevette a zavarát, habár nem tudta, hogy miért pirult el a fiú. Biztos csak azért, mert örült, hogy végre többet tud vele foglalkozni. Elmosolyodott, majd szólt a fiúnak, hogy igyekezzen az öltözködéssel. Naruto meg azonnal kiugrott az ágyból és gyorsan öltözködni kezdett, közben bőrén érezte a nő lila szemeinek pillantását, amitől csak még inkább elpirult. De miért tud ennyire zavarba jönni, ha Hinata nézi őt? A többinél soha nem érzett ilyet, mert természetesnek vette az egészet, de Hinatánál egészen más volt a helyzet, és nem értette, hogy miért van ez. Csak azok szoktak így viselkedni, akik szerelmesek voltak, de ő nem volt szerelmes. Vagy mégis? Lehetséges, hogy beleszeretett abba, akibe nem lett volna szabad? Már régóta érezte azt, hogy nem a pénzért csinálja azt, amit tesz, hanem azért, mert nem tudta volna elképzelni az életét Hinata nélkül és minél több időt szeretett volna vele eltölteni, ha majd eljön az idő, ha el kell hagynia őt. És ha ez a nap eljön, akkor nem fogja elfogadni a lány pénzét, csak annyit fog kérni tőle, hogy ne felejtse el, és neki ez elég is lenne fizetés kép.

Húsz perc készülődés után végre egymás mellett ültek Hinata kocsijában. Bár Narutónak fogalma sem volt arról, hogy Hinata hova akarja vinni, nagyon reménykedett abban, hogy nem valamilyen elegáns étterembe, mert ha igen, akkor kiveri a balhét. És legnagyobb örömére Hinata rágyújtott egy cigarettára, amitől köhögni kezdett.

- Mond csak, nem tudnál akkor nem rágyújtani, ha én itt vagyok? - Fordult a nőhöz bosszankodva, aki egy kicsit csodálkozva nézett rá, miközben fogaival tartotta a cigarettát, mivel kezeivel éppen a kormányt tartotta.

- Ez eddig soha nem zavart. - Mondta Hinata és kifújta szájból a cigaretta füstöt.

- De zavart, csak eddig nem foglalkoztál vele... - Felelte Naruto dühösen. - Hinata egy ideig elmerengve nézte a fiút, majd vállat vont és kivette szájából a cigit és kihajította az ablakon, ami megdöbbentette Narutót.

- Most mi van? - Kérdezte Hinata, mikor meglátta a fiú döbbent arcát. - Ne mond, hogy most az zavar, hogy kidobtam az ablakon. Komolyan, ember legyen a talpán, aki kitudna rajtad igazodni.

- Nem. Csak azt hittem, hogy nem fogod a kedvemért abbahagyni. - Mondta Naruto és elmosolyodott amiért Hinata figyelmes volt vele.

- Hn, már nem járhatok a szeretőm kedvében? - Kérdezte Hinata unottan és az utat kezdte el nézni.

- Nem mondtam ilyet, csak furcsa, hogy kedves vagy velem.

- Mi benne a furcsa?

- Hát... - Kezdte Naruto, de nem tudta úgy fojtatni, hogy a nő szemeibe nézzen, ezért inkább félre nézett és úgy beszélt. - Te vagy az első, aki úgy bánik velem, mint egy normális emberrel. - Hinata ráemelte szemeit, hogy megkérdezze, hogy érti ezt, de hamar rájött mire gondol a fiú és inkább nem kérdezett semmit.

- Tudom, hogy furcsa ez neked, de én nem vagyok olyan mint a többi. - Szólalt meg újra Hinata. - Ha valaki kedves számomra, akkor azzal kedvesen bánok, cserébe annyit kérek, hogy viszonozza ezt nekem. De ha ezt kihasználja csak azért, hogy utána eláruljon, akkor jobb ha elkerüli a haragomat, mert én bosszúálló típus vagyok. Ugyan is nem tűröm azt, hogy szórakozzanak velem.

- Ezt most miért mondod? - Kérdezte Naruto csodálkozva.

- Csak úgy... - Felelte szárazon Hinata és utána nem is szóltak egymáshoz.

Hamarosan megérkeztek az étterembe és Naruto legnagyobb bánatára, az egyik legelegánsabb étterembe vitte őt Hinata. Csak tudná, miért kell a lánynak ilyen helyekre mászkálnia? Ha egyszerű étterembe mentek volna, akkor a kutya sem törődött volna avval, hogy Hinata kivel jelenik meg nyilvánosan. De itt túl sok ismerőse akadt a lánynak, és lehet, hogy megjegyzéseket fognak tenni arra, hogy kit hozott el magával ide. És ahogy gondolta, azok az emberek, akik ott voltak, ahogy meglátták őket, egyből feltűnt nekik, hogy Naruto nem abba a társadalmi rangba tartozik, ahova ők. Azonnal elkezdtek megjegyzéseket tenni a fiúra, aki úgy érezte mindjárt elsüllyed szégyenében. Hinata nem törődött velük. És, hogy ezt bizonyítsa, összekulcsolta a fiúval az ujjaikat, hogy lássák köpik a megjegyzéseikre. Egy eldugott helyre ültek, ahol távol lehettek a sok kíváncsiskodó szem elől. Naruto csak némán ült és még mindig szégyellte magát, így azt is hagyta, hogy Hinata helyette rendeljen. Gondolataiból Hinata édes hangja zavarta meg.

- Mi a baj? - Kérdezte Hinata nyugodtan, de már így is tudta a választ, csak ezt Naruto szájából akarta hallani. - Nem ízlik a saláta, amit neked rendeltem?

- Nem. - Nézett rá ijedten Naruto, majd lesütötte tekintetét. - Más a bajom.

- És mi? - Kérdezte Hinata és ivott egyet ásvány vízéből, amin Naruto egy pillanatra elcsodálkozott. Hisz Hinata szeretett alkoholt fogyasztani, még ha kis mértékben is ivott, de szerette.

- Te nem iszol bort? - Kérdezte Naruto másra terelve a szót.

- Nem, mert nekem nem igazán volna szabad alkoholt innom, mert olyankor megszokott változni a viselkedésem és nem jó irányba. Ez valami idegi betegség az orvosom szerint, de ne térjünk el a tárgytól. Mi a bajod? - Naruto lehajtotta fejét és érezte, hogy egész testében remegni kezd. Félt elmondani Hinatának az igazat és ezt a nő jól tudta. - Az a bajod, hogy megjegyzéseket tesznek rád? - Kérdezte Hinata és hátra dőlt székében. Naruto nem válaszolt, csak bólintott és érezte forró könnyek jelennek meg szemeiben.

- Nos, ne foglalkozz velük... - Felelte Hinata unottan. - Ők se szentek, nehogy azt hidd. Hidd el, ezek az emberek is hoznak el magukkal ide olyanokat, mint amivel te is foglalkozol. - Naruto döbbenten nézett rá. A gazdagok szoktak ilyeneket is csinálni? Hinata észrevette a fiú érthetetlen kifejezését és bosszankodva kifújta a levegőt. - Na figyelj... - Mondta Hinata és egy bizonyos irányba mutatott. - Látod azt a szőke lányt, annak a férfinak a társaságában?

- Igen... - Felelte Naruto zavartan. - De miért kérded?

- Ismerem a lányt, csak azért... - Felelte Hinata.- És az a férfi, akivel van, egy prostituált.

- Úgy érted...? - Kezdte Naruto és Hinata bólintott, még mielőtt befejezte volna.

- Akkor rá miért nem tesznek megjegyzéseket? - Kérdezte dühösen. Hinata elmosolyodott.

- Tesznek, csak ő nem törődik vele, ahogy én sem. Miért, mit hittél, hogy mi gazdagok nem szoktuk keresni a szegények társaságát?

- Hát, igen... - Felelte Naruto.

- Pedig így van. Csak ők nem úgy bánnak velük, ahogy én veled. Ők tárgyként kezelik őket, és ha megunták őket, akkor félre hajítják , mint egy elhasznált ruhadarabot. - Naruto szomorúan nézett rá, mikor ezt kimondta és Hinata kezdte megbánni, hogy ilyet mondott.

- De én nem vagyok ilyen. - Felelte gyorsan Hinata.

- És amikor eljön az idő, hogy el kell menjek. Akkor mit teszel? - Nézett rá fájdalmasan Naruto.

- Nehogy azt hidd, hogy elfelejtenélek... - Fogta meg Hinata a fiú kezét és összekulcsolta ujjaikat. Egy pillanatra lehajtotta fejét, és elgondolkodott mit mondjon, majd ismét a fiúra nézett, kinek szemeiből kicsordultak a könnyek. - Mindig meglátogatnálak, mint egy régi barátot és segítenék abban, hogy ne az utcán kelljen a pénzt keresned. Híres festő lehetnél, ahogy mindig is szeretted volna.

- Ezt most csak úgy mondod, de amikor odáig jutunk, egyből elfogod felejteni.

- Amit megígérek, azt be is fogom tartani. Mit kell még tennem, hogy elnyerjem a bizalmadat?

- Hinata, te ezt nem érted... - Felelte Naruto sírva. - Annyian hazudtak már nekem, hogy én képtelen vagyok megbízni másokban. Mi van ha fájdalmat okozol nekem akkor, mikor épp kezdenék megbízni benned? Akkor mit fogsz tenni? Mert hiába tennél bármit is, soha nem bocsátanék meg neked.

- Tudom... - Felelte halkan Hinata. - És ezért vigyázok arra, hogy még véletlenül se bántsalak meg. Hidd el, nem tudnék neked fájdalmat okozni.

- Bárcsak hihetnék neked... - Hajtotta le a fejét Naruto és könnyei ismét végig folytak arcán. Hinata némán figyelte a fiút, majd áthajolt hozzá és egy gyengéd csókot adott ajkaira, amitől a fiú megremegett.

- Csak agy nekem egy esélyt arra, hogy bebizonyítsam, igen is megbízhatsz bennem. Nem mutattam már meg neked annyiszor, hogy nem érdekel, hogy mivel foglalkozol? Csak az számít nekem, hogy te boldog légy... - Naruto meghatódva nézet rá. De igen, már annyiszor bizonyította neki, hogy nem érdekli őt semmi más, csak az ő boldogsága. De mégis, olyan nehéz volt bíznia Hinatában.

Hinata türelmesen nézett rá és várta a választ. De Naruto nem válaszolt, csak megcsókolta őt. Hinata nem érette, hogy most ezt miért kapta, de nem is érdekelte, csak viszonozta a csókot. Majd akkor fog válaszolni, ha akar. Ha végre képes megbízni benne és ő is képes lesz a fiúban megbízni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés