Naruto késő este ébredt fel valamilyen kellemes hangra, mely lentről a könyvtárból hangzott fel. Álmosan nyitotta ki szemeit és fáradtan nézett az éjjeli szekrényen lévő ébresztőórára, hogy hány óra lehet. Hajnali három múlt öt perccel. Magában elnyomott egy halk káromkodást, amiért valaki ilyen késő éjszaka képes fölébreszteni. Oldalára fordult, hogy megnézze Hinata visszajött e már, de legnagyobb bánatára a nő nem volt sehol. Szomorúan nézett maga elé, amiért Hinata nem volt mellette. Talán még mindig haragszik rá, amiért nem ment el vele? De hát igazán megérthetné, hogy miért nem ment el. És legalább elfogadhatta volna azt is, hogy ő nem úgy akart vele elmenni valahová, hogy ne legyenek egyedül. Ő azt akarta, hogy kettesben menjenek el, mint egy igazi pár. De lehet, hogy Hinata ezt nem akarta, hogy így legyen. Talán nem igazán szeretne vele kettesben mutatkozni. Csak egy valamire kell neki, még pedig arra, hogy a sexrabszolgája legyen. Halkan sóhajtott és kitakarta magát, majd kiszállt az ágyból és az ajtó felé vette az irányt, hogy megnézze honnan jön a zene. Nem is tudta, hogy ebben a családban bárki is tud zongorázni. Végig haladt a folyosón, míg el nem érte a lépcsőt és azon is lement. A dallam egyre erősödött, míg el nem érkezett egy ajtóhoz, ahol eddig még soha nem volt. Hiába, olyan hatalmas ez a ház, hogy még egy hét alatt sem tudná rendesen fölfedezni minden rejtett zugát. Egy pillanatra megállt és fülét az ajtóra tapasztotta, hátha meghallja, hogy ki van odabent. De a zongora dallamán kívül semmi mást nem hallott.

Megnedvesítette ajkait és erősen gondolkodott azon, hogy most bemenjen e a szobába vagy ne. Mi van akkor, ha Hinata apja van odabent, és ha Hinata az, aki zongorázik a szobában? Nem tudta biztosra, de valahogy mégis érezte, hogy más nem lehet az, aki ilyenkor zongorázna, csak Hinata. Mintha őt hívná magához. Ujjait a kilincshez emelte, de ahogy odanyúlt, keze egy pillanatra megállt a levegőben és ismét elgondolkodva nézett előre. Félt bemenni oda és megnézni, hogy esetleg tényleg az a nő van ott, akire számít. És ha ő van bent, akkor mi van? Lehet, hogy még mindig dühös rá és nem szeretne vele találkozni, vagy ami még rosszabb, találkozni akar vele, és le fogja szidni, amiért megígérte neki, hogy elmegy vele vacsorázni, de aztán mégsem tartotta be az ígéretét. Akárhogy is legyen, be fog oda menni, és bátran szembenéz a lánnyal, akár dühös rá, akár nem. Ujjaival elfordította a kilincset és az ajtó halk nyikorgással kezdett el kitárulni, míg nem egy hatalmas könyvtárban találta magát, ahol hatalmas polcokon könyvek ezrei sorakoztak. Előttük egy zongora volt, ahol egy fiatal nő ült és ő játszott rajta. Nem is lepődött meg azon, hogy Hinata az, aki játszik rajta, csak is ő hozzá illett ez a gyászos és komor zene, amit játszott. Naruto nem volt benne biztos, de úgy érezte, mintha valahol már hallotta volna ezt a dalt. Talán valamilyen drámában hallhatta, vagy ilyesmi. Talán a Love storyban. De ez sem volt biztos. És már csak arra eszmélt fel, hogy a zene hirtelen elhalt és látta, Hinata kifulladva fejezi be az egész zongorázást. Hinata kifújta a levegőt, ő meg lélegzet visszafojtva figyelte, ahogy a lány lassan felé fordul és rideg lila szemeit egyenesen ráemeli. Naruto szíve két ütemet kihagyott, ahogy a nő végignézett rajta és ettől a hideg rázta ki. Érezte, valahogy nem igazán lenne jó, ha továbbra is itt maradna, de lábai nem akartak engedelmeskedni neki. Nem bízott meg a lányban, ahogy a többiben sem, akikkel már annyi dolga volt, és akik csak kihasználták és úgy bántak vele, mint egy tárggyal, akinek se lelke, se élete nem volt, csak arra volt nekik jó, hogy kiéljék rajta mocskos vágyaikat. Hogy utána mi lesz vele, az senkit sem érdekelt. Igaz, Hinata nem úgy bánt vele, ahogy a többi. Kedves és türelmes volt hozzá, de kérdéses volt ez meddig megy így tovább. Ismerte már annyira Hinatát, hogy tudta, érzelmileg nagyon kiszámíthatatlan. Nem egyszer látta már olyan dühösnek, hogy akkor majdnem rajta vezette le a dühét, de amikor észrevette, hogy mennyire megijedt tőle, lecsillapodott és békén hagyta, habár még mindig dühös volt. Lehet, hogy az a kedves viselkedés csak színjáték, és az igazi Hinata tényleg az lenne, akitől oly sokszor ijedt már meg. Csak próbálja megbántani, mert ha egyetlen egyszer is megfogja bántani, akkor többé nem fog benne bízni és akkor ott hagyja a fenébe az ötvenezer dollárjával együtt. Mert aztán vele nem fog szórakozni az is biztos.

- Ki szeretnéd próbálni? - Kérdezte Hinata és hangjában semmilyen érzelem nem tükröződött.

Naruto ráemelte tekintetét. Csak ne beszélne így, akkor legalább tudna bízni benne és abban, hogy nem fogja bántani, de ha így beszél vele, akkor soha nem fog tudni benne úgy megbízni, ahogy ő szeretné. Hátrált egy lépést és ez a kis mozdulat nem kerülte el Hinata figyelmét, és az sem, ahogy a fiú ránézett. Szemeiben bizalmatlanság és félelem bujkált. Vajon most miért nézz így rá?

- Na, gyere már ide... - Mondta Hinata hidegen, majd fölemelte kezét és magához intette a fiút, aki nem tudott oda menni, csak tagadólak rázta meg a fejét jelezve, hogy nem bír odamenni. Hinata szemeiben türelmetlenség és harag bujkált. Csak annyit akart, hogy odamenjen hozzá. Olyan nehéz ezt megtenni?

- Naruto, csak annyit akarok, hogy gyere ide, nem pedig bántani akarlak, csak megtanítlak zongorázni... - Felelte Hinata ismét, és Naruto szinte érezte a nő hangján a türelmetlenséget.

Naruto nem tudott megmozdulni, csak állt egy helyben és kezeit idegesen kezdte el tördelni, ahogy Hinata továbbra is őt nézte azzal a hideg tekintetével. Hinatának elfogyott a türelme. Fölállt székéről, és a fiú felé kezdett el menni, aki ahogy ezt meglátta ijedten hátrált az ajtó felé, amitől Hinata döbbenten állt meg.

- Miért hátrálsz? - Kérdezte Hinata. - Félsz talán tőlem? Momentán nem emlékszem arra, hogy bántottalak volna, amiért így hátrálnál.

- Én nem tudom... - Felelte Naruto halkan és lehajtotta fejét, hogy ne kelljen azokba a hideg szemekbe néznie.

- Ó, dehogyis nem tudod. - Indult meg felé ismét Hinata, míg egész közel nem ért hozzá, majd megfogta állát és megemelte azt, hogy beletudjon nézni a fiú szemeibe, mikben a rémület könnyei kezdtek el csillogni. - Félsz tőlem ez tisztán látszik, de hogy miért, azt nem tudom.

- Én nem félek... - Felelte halkan Naruto és megnyalta remegő ajkait. - Csak... Csak bánt engem az, hogy nem mentem el veled. Tudom, hogy számítottál arra, hogy elmegyek vacsorázni, hisz megígértem. Csak tudod, én nem tudtam oda elmenni. Csak szégyent hoztam volna rád a viselkedésem miatt. Hisz nagyon látszik rajtam, hogy nem gazdag családból származom... és... - De nem tudta tovább folytatni, mert Hinata hirtelen fölemelte kezét és ujjait óvatosan a szőke ajkára tette, hogy elhallgasson és Naruto vakon engedelmeskedett. Hinata hidegen nézett rá és Naruto ekkor arra gondolt milyen szívesen olvasna a nő gondolataiban, miket jól elrejtett hideg álarca mögé.

- Naruto... - Szólalt meg végül Hinata, amitől a fiú ismét megremegett. - Ha nem akartál eljönni, akkor nem. Én nem kényszerítlek arra, amit te nem akarsz. Ezt elfogadom. Csak azt nem értem, hogy miért nem magyaráztad el nekem jobban azt, hogy miért nem akarsz eljönni velem.

- De hát már mondtam! - Fakadt ki Naruto. - Én és te két különböző világból származunk. Te gazdag vagy, én meg szegény, és most, hogy egy olyan életbe csöppenek bele, ami eddig idegen volt számomra, arra kérsz, viselkedjek úgy, mintha én is ugyanabból a társadalmi rangból származnék, amiből te. Ez olyan, mintha szégyellnéd, hogy szegény vagyok. Pedig csak önmagam akarok lenni.

- Nem azt kértem változz meg miattam, csak annyit akartam, hogy légy velem.

- De nem úgy, ahogy én akartam. Kettesben akartam lenni veled, mintha egy pár lennénk.

- Egy pár? - Kérdezte Hinata és ajkán különös mosoly jelent meg, amitől Naruto kezdte megbánni, hogy ezt mondta, de már nem szívhatta vissza.

- Elég romantikus elképzelésed van rólunk kapcsolatban, ahogy elnézem. - Folytatta tovább Hinata, még mindig mosolyogva.

- Nem úgy érettem! - Felelte Naruto szárazon.

- De igen, hiába próbálod tagadni! Pedig a te munkakörödben egész nagy hiba az, ha egy prosti beleszeret abba, akibe nem volna szabad. - Narutót ez szíven ütötte. Hogy mer vele ezen gúnyolódni? És ha igaz volna, akkor mi van? Dühösen szabadította ki magát a nő szorításából.

- Akkor sem szeretnék beléd, még ha te lennél az egyedüli nő ezen az átkozott bolygón! Kitudna egy olyan öntelt, beképzelt és bunkó fruskát szeretni, mint amilyen te vagy?

Hinata hidegen nézett rá, Naruto meg legszívesebben leharapta volna a nyelvét, amiért ilyen meggondolatlanul beszélt a lánnyal. Nem komolyan mondta, csak fájt neki az, ahogy gúnyolódott vele az érzéseiről. És ahogy így nézett rá, csak még inkább megrémült tőle. Lehajtotta fejét, és a padlót kezdte el nézni. Hallotta, hogy a nő fölemeli kezét, ő meg lehunyta szemeit, mert azt hitte, meg akarja őt ütni.

- Kérlek ne !- Mondta Naruto remegve.

- Mit ne? - Kérdezte Hinata hidegen.

- Ne bánts... - Felelte halkan a fiú és érezte forró könnyei végigfolynak az arcán.

- Miért bántanálak? Nem szoktam senkit se megütni.

- De akkor...? Nem is vagy dühös?

- Talán, de én, ha dühös is vagyok, akkor sem szoktam megütni másokat. Ennyire fájt neked amit mondtam?

- Csak nem szeretem, ha az érzéseimet kigúnyolják.

Hinata némán bólintott, majd megfogta az ajtó kilincsét és elfordította helyéről, majd megfogta a fiút és óvatosan kitaszigálta a folyosóra, majd ő maga is kiment onnan és becsukta maga után az ajtót. Aztán közelebb vonta magához a fiút és megcsókolta. Naruto nem ellenkezett, csak némán hagyta magát. Tudta, hogy a másik mit akar, így azt is hagyta, hogy Hinata a karjánál fogva elinduljon vele a lépcső felé, meg nem szakítva a szenvedélyes csókjukat, majd fölsiettek a lépcsőn és karjánál fogva a fiúval együtt belépett a szobájába. Az ajtó hangos csapódással csukódott be utánuk...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés