Naruto Hinata ágyán ült és az előtte álló nőt nézte, aki éppen öltözködött és láthatólag nagyon sietett. Naruto kicsit durcásan nézett Hinatára. Nem igazán örült annak, hogy a lánynak el kell mennie dolgozni. Bár azt tudta, hogy mennyire fontos személy apja cégjénél, azért még is túlzásnak tartotta azt, hogy Hinata apja annyira ragaszkodik ahhoz, hogy lánya menjen be állandóan dolgozni és kötni meg az üzleteket más cégekkel. Neji is ugyanolyan jól eltudná végezni húga munkáját, sőt talán még jobban. Hisz nem ő volt az apuci kedvenc fiacskája? Akkor miért nem hagyja békén Hinatát?

- Muszáj bemenned? - Kérdezte végül Naruto és nem félt nem kimutatni Hinatának nem tetszését.

Ő mégis csak arra számított, hogy kedvese vele marad egész nap, és csak vele foglakozik. Egy pillanatra elcsodálkozott azon, hogy vajon ez miért zavarja ennyire. Tisztára úgy viselkedett, mint egy szerelmes tinédzser, aki csak arra vágyik, hogy a szerelme vele maradjon és törődjön vele. Végül arra a következtetésre jutott, hogy mindössze azért zavarja ez, mert nem szeretne egyedül maradni ebben a hatalmas házban. Senkit sem ismert itt, csak Hinatát. Na jó, meg Kakashit és Nejit, de a többi ember, aki itt lakot, azt nem ismerte. Félt velük találkozni. Biztosra vette, hogy már mindenki tud arról, hogy miért is van itt valójában, és ez zavarba ejtette. Nem mintha érdekelte volna mások véleménye, mert már régen megtanulta azt, hogy az emberek mit gondolnak a maga fajtájáról, de ez csak addig volt jó, míg nem hallotta azt, ha sértegetik vagy gúnyolják őt. Azt már nehezebben tudta elviselni, mert olyankor eszébe jutott, hogy ő hová is tartozik, és rá kellett jönnie, hogy bárhogy is él, és öltözködhet akár, hogy ő akkor is csak egy prostituált lesz. Hinata ujjai megálltak a felsőjén, ahogy meghallotta a kérdést. Nem is azon csodálkozott el, hogy a fiú ezt kérdezte, hanem inkább azon, amilyen hangsúllyal tette. Hátra fordult, hogy Narutóra nézzen. Tekintetük találkozott és Hinata mintha rémületet látott volna a fiú szemeiben.

- Miért kérded? - kérdezte Hinata és nem, értette mi baja a fiúnak.

- Nem akarom, hogy bemenj... - Válaszolta Naruto durcásan, és vékony karjait kihívóan összefonta mellkasa előtt, selymes bőre kilátszott a szétnyitott köntöse alól. - Nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy egyedül hagyjanak. Én arra számítottam, hogy egész nap velem fogsz majd lenni...

Hinata kicsit döbbenten nézett a fiúra. Nem igazán akarta elhinni azt, amit hallott. Tényleg arra kéri őt, hogy maradjon vele? Ajka halvány mosolyra húzódott, tetszett neki a fiú hevessége. Bár ez még nem ok arra, hogy arra kéri őt, hogy maradjon. Valami másért akarja, hogy itt maradjon. Közelebb lépett hozzá, Naruto megszeppenve nézett rá. Most miért mosolyog? Gondolta magában és érezte elpirul. Hinata elé állt, majd ujjaival gyengéden megfogta a fiú állát és megemelte azt, hogy a szemeibe nézzen. Szinte elveszett azokban a gyönyörű kék szemekben. Vajon kitől örökölhette?

- Ugyan miért nem akarod, hogy elmenjek dolgozni? - Kérdezte Hinata kedvesen és hüvelykujjával gyengéden végigsimított a fiú alsó ajkán, amitől Naruto csak még jobban zavarba jött. - Azt nem fogod nekem bemesélni, hogy csak azért nem akarod, hogy elmenjek, mert nem vagy ahhoz szokva, hogy egyedül hagynak. Valami más oka van ennek, és te szépen elmondod nekem, ha már bele kezdtél. - Naruto nyelt egyet. Nem akarta elmondani, hogy miért nem szeretné, ha elmenne. Mi van, ha kinevetné? Azt nem bírná elviselni.

- Semmi... - Rázta meg fejét tagadólag Naruto és ismét a csodás lila szempárba nézett. - Csak nekem úgy tűnik, hogy apád nagyon sok munkával bíz meg téged, és neked alig van pár szabad perced. És engem zavar, hogy csak éjszaka találkozunk. - Hinata ezen még jobban elmosolyodott. Gyenge kifogás, de részben némi igazság volt benne. Lassan letérdelt elé miközben végig a szemeibe nézett.

- Nem kell félned, Naruto... - Szólalt meg kedvesen Hinata. - Attól, hogy ma sokáig fogok dolgozni, az estém és a holnapi napom a tiéd, mert akkor nem kell dolgoznom. De most, muszáj bemennem a céghez, ha nem akarom, hogy apám kiakadjon azon, hogy azért nem mentem be, mert veled voltam. Tudod, hogy mennyire utál téged.

- De... - kezdte Naruto, de Hinata finoman rátette ujjait ajkára, jelezve, hogy még nem fejezte be. Naruto engedelmesen elhallgatott.

- Ha annyira szeretnél velem lenni, akkor mit szólnál ahhoz, ha eljönnél velem vacsorázni? - Kérdezte Hinata nyugodtan. Narutónak azonnal fölcsillantak a szemei az ötlet hallatán. Tetszett neki a gondolat, hogy együtt mehet el a nővel egy kellemes étterembe, hogy együtt vacsorázzanak. Hát még sem szégyelli őt annyira.

- Veled édes kettesben? - Kérdezte Naruto boldogan és szíve a torkában dobogott.

- Hm... - Mosolyodott el újra Hinata. - Nem éppen. Ma este vacsorára hívtam meg azt az embert, akivel később üzletet fogok kötni, csak azért, hogy megismerjem és, hogy a bizalmába fogadjon, csak azért, hogy megtudjam, kötni vele az üzletet.

- És én akkor mire kellek oda? - Kérdezte Naruto szomorúan. - Még egy rendes ruhám sincsen, amit fölvegyek.

- Az nem probléma... - Mondta Hinata és fölállt, aztán fölvette az ágyon heverő ruháját, és elővett belőle egy hitelkártyát és a fiúnak nyújtotta. - Tessék, fogd, és szépen elmész egy ruha boltba, ahol veszel magadnak megfelelő ruhát az alkalomra.

- De én egy ruha boltot sem ismerek. - Válaszolta Naruto zavartan. - Legalábbis olyat nem, ahová a gazdagok járnak.

- Az sem probléma... - Vette elő a mobilját Hinata és fölhívott valakit. Hinata várt egy pillanatot, majd hamarosan meghallott egy kedves férfi hangot. Naruto érdeklődve figyelte, hogy Hinata mit beszél azzal a férfival, akit ő felhívott. Biztos egy jó ismerőse lehet, mert más különben nem hívta volna föl.

- Akkor ezt megbeszéltük... - Mondta Hinata szárazon. - 3 órára oda fog menni. De nehogy valamilyen ócska ruhát adj neki! Ő különleges fiú, és ezért neki olyan ruha kell, ami nagyon illik hozzá.

- Nem kell aggódnod... - Felelte a férfi, a vonal másik végén. - Olyan ruhát fogok neki adni, hogy még te sem bírod levenni a szemeidet róla.

- Sasuke! - Szólt rá Hinata dühösen.

- Ugyan... Emiatt ne húzd fel magad. Tudod, az idegeid...

- Jól van, akkor, szia! - Válaszolta türelmetlenül Hinata és letette a mobilt, majd az ágyon ülő Narutóhoz ment. Lehajolt hozzá és gyengéden megcsókolta ajakit, aki azonnal viszonozta a gyengéd csókot. Hinata elhúzódott tőle.

- Most mennem kel, de este visszajövök érted és akkor együtt fogunk elmenni.

- De várj, azt se tudom melyik boltba kell mennem! - Mondta Naruto. - Hinata az íróasztalához lépett, fölvett egy papírt, amire ráírt és a fiúnak adta.

- Erre a címre menj... - Mondta Hinata. - Kakashi majd elvisz téged oda.

Ismét közelebb hajolt hozzá és megint megcsókolta a fiút. Nem akart elválni tőle, de sajnos megkellet tennie, majd gyorsan az ajtóhoz sietett és kiment a szobából, magára hagyva Narutót. Naruto némán nézett maga elé. Nem igazán tudta, hogy mihez kezdjen magával. Hinata nélkül olyan unalmas volt minden. Halkan sóhajtott és fölállt az ágyról, majd bőröndjéhez lépett és kivett belőle pár ruhát, majd felöltözött. Legalább evvel is csökkentette unalmát. Egyszer csak kopogtattak az ajtón. Naruto kíváncsian fölkapta a fejét. Vajon kilehet az? Gondolta. És ha Hinatát keresik? Majd azt fogom mondani, hogy már elment. Az ajtóhoz lépett. Remegő kezekkel fogta meg a kilincset és nyitotta ki az ajtót. Szemei döbbenten kerekedtek el, amikor meglátta, hogy ki az, aki az ajtóban áll. Testét remegés fogta el és szíve hevesen kezdett verni a félelemtől, ahogy az alakra nézett.

- Halljam, mennyit fizet neked a lányom azért, hogy itt maradj? - Tért azonnal a lényegre Hinata apja.

- Én... - Kezdte Naruto remegve és ismét nyelt, ahogy torka kiszáradt az idegességtől, de megszólalni nem tudott.

- Mennyit ígért neked? - Tette föl a kérdést ismét a férfi.

- 50 ezret... - Felelte halkan a fiú, és érezte, elpirul szégyenében. A férfi nem lepődött meg. Csak hűvösen nézett a fiúra, aki remegett félelmében és várta, hogy a férfi megüsse. De amaz nem tett ilyet, csak nézett rá hideg tekintettel.

- Mi volna, ha én a dupláját fizetném, ha elmennél innen? - Kérdezte Hiashi.

Naruto döbbenten nézett a férfira. Ez most le akarja fizetni, csak azért, hogy megszabaduljon tőle?

- Uram...

- Nem kell most azonnal válaszolnod. - Mondta a férfi. - Gondolkodhatsz még rajta egy kicsit, de ha lehet ne sokáig.

Azzal ott hagyta a fiút. Naruto becsukta az ajtót, majd lábai felmondták a szolgálatot és térdeire rogyott. Egész testében remegni kezdett. Mennyire félt Hinata apjától. Soha nem érzett még akkora félelmet, amit a férfi iránt érzett. Hát nem szívesen bújt volna vele egy ágyba, ha esetleg vele akadt volna össze az utcán és nem Hinatával. Megrázta a fejét a gondolatra és próbált megnyugodni. De alig sikerült ez neki, mert még mindig magán érezte a férfi fagyos pillantását. Végül fölállt. Ideje elindulni abban a ruházati áruházba, ahová Hinata küldte. Vajon milyen ruhát fog kapni? Elmosolyodott, majd összeszedte minden bátorságát és kilépett a szobából.

Hinata az órájára nézett. Már fél négy múlt három perccel. Naruto biztosan megvette a ruhát. Remélte, hogy Sasuke tényleg valamilyen jó ruhát választott neki, mert ha nem, akkor azt nagyon megbánja. Mobiljáért nyúlt, kikereste belőle otthoni telefon számát, majd lenyomta a zöld gombot és a füléhez emelte, és várt. Reménykedett benne, hogy Naruto már rég otthon van. Nem is kellett sokat várnia, mert a második kicsöngésre azonnal fölvették a telefont és megszólalt a számára oly kedves hang.

- Hinata, te vagy az? - Kérdezte Naruto izgatottan.

- Megmondtam, hogy ne vedd föl a telefont. - Mondta Hinata kedvesen.

- De akkor miért hívtál?! - Kérdezte Naruto fölháborodottan.

- Megvetted a ruhát? - Kérdezte Hinata.

- Persze, annyira jól néz ki, hogy még neked is tetszeni fog. Sasuke aztán tényleg ért a szakmájához.

- Szóval tényleg jó a ruha? - Kérdezte ismét Hinata.

- Nem ezt magyarázom már mióta?!

- Jól van, akkor hét óra fele jövök el majd érted. Addig vigyáz magadra. És senkit ne engedj be a szobába. Főleg apámat ne!

Naruto úgy érezte, menten megáll a szívverése. Remélte, hogy Hinata nem jött rá az egészre. De hát honnan a fenéből tudhatná, hisz az apja nem ment be ma dolgozni, így nem is mondhatta el a lánynak, hogy mi történt kettejük között.

- Naruto ott vagy még? - Kérdezte Hinata.

- Persze... - Kapott észbe Naruto. - Nem kell aggódnod, senkit sem engedtem be.

- Akkor jó. - Mondta Hinata megnyugodva. - Viszlát este.

- Szia. - Mondta halkan Naruto, és letett a telefont.

Próbált nem gondolni Hinata apjára, de nem tudott. Még mindig füleiben hangzottak a férfi hideg szavai, és ahogy nézte őt, kirázta a hideg. Gyorsan elterelte a férfiról a gondolatait és máson kezdett el gondolkodni. Vajon milyen lesz a vacsorán. A ruhája már meg van, de mi van akkor, ha valamit elszúr. Még soha nem volt olyan étteremben, ahová a gazdagok jártak. Fogalma sem volt arról, hogyan kell ott viselkednie, hogy elhiggyék róla azt, hogy ő is gazdag. És azok a különböző étkészletek, amiket az ételekhez használnak, hát abba bele se mert gondolni, honnan fogja tudni melyiket kell majd használni más fogásokhoz. Végül fölpattant helyéről és kirohant a szobájából, hogy megkeresse Kakashit. Meg is találta őt a konyhában. Éppen teát főzött. Naruto oda ment mellé és Kakashi csak akkor figyelt fel rá, mikor a fiú kétségbeesve kezdte el rángatni ruháját.

- Kakashi van egy kis problémám... - Mondta Naruto halkan, mintha attól félt volna, hogy valaki meghallja azt, amit mond. Kakashi érdeklődve nézett rá.

- Milyen problémád van? - Kérdezte Kakashi.

- Nem tudom, hogyan viselkedjek majd az étteremben. Még soha nem voltam olyan helyen.

- A viselkedéseddel van problémád, vagy az evő eszközökkel?

- Az utóbbival... - Felelte Naruto elpirulva.

Kakashi körbe nézett. Fogalma sem volt arról hogyan segítsen a fiúnak. De hát, ha annyira szépen kéri, megpróbálja megtanítani melyik evőeszközt kell használni a különböző ételekhez. Leültette a fiút az asztalhoz és elé tett egy tányért, mellé evőeszközöket tett, amik mind különböztek a másiktól. Kakashi az idegesen néző fiúra nézett.

- Nos... Először is, ne tedd föl a könyököd az asztalra, hanem ülj egyenesen. - Mondta Kakashi nyugodtan.

Naruto nem mondott semmit, hanem engedelmeskedett és rá nézett a férfira, várva a többi mondatát.

- Rendben, látod ezt a háromágú villát? - Mutatott a villára a férfi. - Ezt a desszertekhez szoktuk használni. Eddig világos?

- Azt hiszem... - Felelte Naruto zavartan.

- A négyágú villát a húsokhoz használjuk.

- Az összes fajtához? - Kérdezte a fiú.

- Igen, az összeshez... - Felelte Kakashi nyugodtan.

- De ennek semmi értelme, hogy ennyi evőeszközt kell használni! - Fakadt ki Naruto. - És ha elrontom, biztosan összekeverem az egészet.

- Éppen ezért fogunk gyakorolni, míg a kisasszony vissza nem jön. Úgyhogy hagyd abba a nyavalygást és figyelj.

Naruto kifújta a levegőt és hagyta, hogy a férfi mindent elmagyarázzon neki, hogy mire kell figyelnie vacsora közben. Már besötétedett mire a férfi végre úgy ítélte meg, hogy megtanulta az evőeszközök használatát és azt, hogyan kell viselkednie egy étteremben. Bár ő nem volt annyira biztos, hogy sikerült megtanulnia az egészet. Majd a vacsorán meglátja, hogy alakul az egész. Fáradtan lépett be a szobájába. Kinyújtotta elgémberedett tagjait, majd bement a fürdőszobába, hogy végre elkészüljön mire Hinata hazaér. A zuhanyozás jót tett neki. Fölfrissült tőle. Az ágyon heverő új ruhájára nézett. Kicsit elgondolkodott azon, hogy vajon tényleg jó ötlet-e, hogy elmenjen e arra a vacsorára. Nem érezte magát oda valónak. Semmi keresnivalója nincs ott. Hisz ő egy prostituált nem? Akkor Hinata miért akarja annyira erőltetni azt, hogy ő is elmenjen oda. Gondolatait az ajtó nyikorgása és egy ismerős illat zavarta meg. Tudta, hogy ki jött vissza. Örülnie kellett volna, de nem tudott mosolyogni, és a lányhoz menni, hogy üdvözölje. Szomorú volt, és ezt nem is próbálta tagadni. Hinata felé fordult, aki ahogy meglátta a fiú fájdalmas tekintetét, aggódva ment oda hozzá.

- Mi a baj? - Kérdezte Hinata aggódva. - Bántott valaki? - Naruto megrázta a fejét, végül nem bírta tovább és átölelte a nőt, aki zavartan nézett oldalra.

- Nem akarok oda elmenni! - Mondta Naruto és alig bírta megállni, hogy el ne sírja magát. - Kérlek Hinata, ne vigyél el oda!

- Miért mondod ezt? - Kérdezte Hinata, majd megfogta a fiú állát és megemelte azt, hogy a szemébe nézzen. - Nemrég még nagyon boldog voltál, hogy eljöhetsz velem.

- Akkor sem tartottam jó ötletnek, és most is ezt gondolom. Kérlek Hinata, ne vigyél oda! Én nem tudok azoknak az emberek szemébe nézni! Én.... nem.... nem akarok oda menni!

- De én is ott lennék, hisz az volt a bajod, hogy nem foglalkozok veled eleget.

- De ez nem ugyanaz. Én veled akarok lenni. Kettesben akarok lenni veled. Normálisan, ahogy a rendes emberek csinálják. Ne akard rám erőltetni azt, amit nem szeretnék. - Hinata kíváncsian nézett rá. Nem igazán értette, hogy Narutónak mi a baja.

- Nem igazán értlek téged... - Mondta Hinata.

- A társadalmi különbségekre gondolok... - Fakadt ki Naruto. - Nem vagyok gazdag, és ezt azonnal észre vennék azok akikkel üzletet akarsz kötni. Én nem... nem tudom neked ennél jobban elmagyarázni. - Hinata némán nézett a fiúra.

- Hogy kivel jelenek meg ott, ahhoz senkinek semmi köze... - Mondta Hinata hidegen. - De ha téged ez annyira zavar, hogy nem vagy képes velem eljönni, akkor neked nem kötelező eljönnöd. Csak egy ötlet volt. Gondoltam örömöt szerzek neked avval, ha eljössz velem. De egyedül is eltudok menni.

- De én azt szeretném, ha ketten mennénk el valahová, mintha csak randira mennénk. - Hinata hűvösen nézett rá, és Narutót kirázta a hideg ettől a tekintettől.

- Ez is az lenne...

- Nem az! - Mondta Naruto. - Hát nem érted mit akarok mondani?

- De nagyon is értem... - Felelte Hinata szárazon, majd elengedte a fiút és az ajtóhoz ment. - Nem tudom, hogy mikor érek haza, de majd igyekszem.

- Én csak azt szeretném, ha lemondanád azt a vacsorát, és csak mi ketten mennénk el! Igazán megérthetnéd, hogy miért nem megyek el oda. Mi lesz ha rájönnek, hogy mivel foglalkozom? Teljesen más világba élünk.

- Ez persze addig nem jutott eszedbe, amikor elfogadtad azt, hogy ide költözz hozzám. 50 ezer dollárért bármit, nem igaz? De azt persze nem vagy hajlandó megtenni, hogy velem nyíltan megjelenj valahol.

Narutót hideg zuhanyként érte ez. Olyan volt, mintha a becsületébe tiportak volna bele. Becsülete? Neki már nem volt olyan. Már régen elvesztette, amikor prostiként kezdet el dolgozni. Nem bírt megszólalni, csak állt egy helyben és a nőt nézte. Hinata is őt nézte, végül az ajtó felé fordult és kinyitotta azt, majd kilépett a szobából, magára hagyva Narutót. A fiatal fiú remegve állt a szoba közepén és csak az ajtót nézte. Hogy nem képes megérteni azt, hogy miért nem akar elmenni. Persze még ő van megsértődve, ha nem úgy van valami, ahogy ő akarja. Nem kellene törődnie evvel, de mégis fájt neki, amit a lány tett most. Fájt neki, mert ahelyett, hogy megértette volna az egészet, inkább csak dühös lett rá és olyanokat mondott, amik megbántották őt. Halkan sóhajtott, majd úgy döntött inkább aludni fog. Nem várja, meg míg haza jön. Biztosan késő éjszaka ér haza. Fölvette pizsamáját és befeküdt a hatalmas ágyba. Fáradtan hunyta le szemeit miközben egy könnycsepp gördült végig arcán.

- Kérlek, bocsáss meg, de nem bírtam megtenni... - Mondta halkan a fiatal fiú, míg végül el nem nyomta őt az álom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés