Hinata türelmetlenül állt az ajtó előtt. Narutót várta, aki még mindig a becsomagolással volt elfoglalva. Bosszúsan fölsóhajtott és az órájára nézett. Már egy óra van? Döbbent meg Hinata. Ha ez így megy tovább estig sem fogok innen elszabadulni. A lépcső felé vette az irányt, majd fölsietett Naruto szobájába, hogy megnézze, mit csinál ilyen sokáig. Odaért a fiú szobájának ajtajához és belépett hozzá anélkül, hogy megkérdezte volna.

- Elárulnád, hogy mit csinálsz ennyi ideig? - Kérdezte Hinata és hangja egy csöppet sem volt valami kedves. - Az egész házat bepakolod? Nem örökre mész el.

- Sajnálom... - Mondta Naruto nyugodtan anélkül, hogy a nőre nézett volna és egy ruhát tett bőröndjébe. - De ha nem támadtál le volna olyan szenvedélyesen engem, akkor minden bizonnyal hamarabb végeztem volna a becsomagolással. - Hinata erre nem tudott mit mondani. Csak vett egy mély levegőt és türelmetlenül kifújta. Próbálta leküzdeni indulatait és azt, hogy ne kiabáljon a fiúval.

- Jól van... - Mondta valamivel halkabban, de azért még mindig lehetett érezni hangján, hogy dühös. - De azért siethetnél. Már rég otthon kéne lennem, mert apám csak még mérgesebb lesz, ha nem érek haza ma.

Azzal hátra fordult és kilépett a szobából, majd lement a lépcsőn és kiment kocsijához, hogy ott várja meg a fiút. Hangosan becsapta maga után az ajtót, ahogy beült. Öklével bevert egyet a rádióba, majd halkan felnyögött és homlokát a tenyerébe hajtotta és mélyen kezdte venni a levegőt. Iszonyúan fájt a feje, és szinte egész testében remegett. Próbált megnyugodni, de valahogy nem sikerült neki. Miért kell neki ilyen hamar kijönni a sodrából? Pedig csak egy egyszerű csomagolásról van szó, nem pedig a világ végéről. Talán azért viselkedik így, mert nem vette be tagnap a gyógyszereit, amit az orvosa írt föl neki gyenge idegzetére. Biztos ez lehet az oka. Gyorsan vette a levegőt és küzdött a lelkében tomboló szörnyeteggel, ki tombolni akart, de visszafogta magát. Azóta olyan, amilyen most. Azóta a nap óta lett ilyen idegbeteg. Azóta a nap óta. Emlékek kezdtek bevillanni arról a napról. Homályosak voltak előtte a képek, de még így is tisztán érzékelte, hogy mi történt vele akkor. Saját magát látta még csak tizenkét éves volt, és sírt, nagyon sírt. A földön ült és csak zokogott, körülötte minden véres volt, még saját maga is, de nem értette, hogy honnan van az a rengeteg vér. Egy sötét alak magasodott fölé, ő nem látta az arcát és nem is értette, hogy mit akar fiatal kori önmagától. A sötét alak nem mozdult, majd hirtelen fölemelte kezét és megütötte őt. Hinata fölkapta a fejét és rémülten nézett oldalra, de csak az ajtó csapódása volt, amit hallott, ahogy Naruto beült mellé és mosolyogva nézett rá, nem pedig az idegen férfi ütésének hangja volt, mi még most is ott visszhangzott fejében. Naruto ahogy meglátta rajta, hogy milyen állapotban van, egyből lehervadt arcáról a mosoly és aggódva nézett a lányra.

- Baj van? - Kérdezte a fiatal fiú és hangjában aggódás tükröződött.

- Nincs... - Vált Hinata hangja ugyan olyanná, mint amilyen eddig is volt, majd elfordította kulcsot és beindította a motort, majd kihajtott az útra és befordult jobbra. Naruto érthetetlenül nézett rá.

- Nincs? - Kérdezte, mint aki nem hiszi el azt, amit a nő mondott, és tényleg nem hitt neki. Látta, hogy milyen képet vágott. - Ne mond, hogy nincs. Az előbb úgy néztél rám, mint akit épp megtámadtak.

- Mondom, hogy semmi bajom! - Vált Hinata hangja fenyegetővé és dühösen a fiúra nézett, aki ahogy a nő őrült fényben izzó szemeibe nézett, rémülten fogta be a száját és ijedtében nyelt egyet.

- Csak kérdeztem, nem kell mindjárt leharapni a fejem... - Mondta Naruto halkan és elfordította tekintetét és kinézett az utcára.

Hinata egy ideig nézte, majd fölsóhajtott és ismét előre nézett. Lelkében nem csak düh, de egyben lelkiismeret-furdalás is volt, amiért így rá támadt a kölyökre. Pedig már hányszor próbált változtatni a stílusán, de nem ment neki. És soha nem is fog menni neki, mert képtelen már úgy viselkedni az emberekkel, mint egykoron.

- A francba! - Káromkodta el magát hirtelen, amire Naruto ismét rémülten nézett rá. Nem értette, hogy most a lánynak mi a baja. Úgy viselkedett, mint aki megőrült volna.

Hinata egyre furcsábban nézett előre. Ujjai elfehéredtek, ahogy szorították a kormányt, majd Naruto döbbenten vette észre, hogy nyugszik meg Hinata. Gyorsan történt, mintha az a Hinata, aki néhány perccel ezelőtt volt, nem is lett volna ott, hanem az a lány, aki tegnap éjjel olyan kedves volt hozzá. Hinata hátra simította arcába hulló lila tincseit, majd elővette cigarettás dobozát és rágyújtott. Kifújta a füstöt és nyugodtan nézett ismét az útra.

- Sajnálom... - Szólalt meg váratlanul Hinata mire Naruto ismét fölkapta a tekintetét. - Ha megbántottalak, nem volt szándékos. Mindössze csak... - Egy pillanatra elhallgatott, mint aki nem tudja, hogyan fojtassa tovább. Naruto kíváncsian nézett rá. - Tudod, ez gyakran előfordul velem, hogy így viselkedjek, ha valamin fölidegesítem magam.

- Értem... - Felelte Naruto halkan. - Bajok vannak az idegeiddel. Valami trauma miatt?

- Nem tudom. - Mondta Hinata. - Csak halványan emlékszem arra, hogy miért, csak is akkor ha nagyon fölizgat valami. Ezért szednem kell rá gyógyszereket, de mivel egy sincs nálam, ezért tört ki rajtam ez a hirtelen változás. Nem téged akartalak megbántani. - Naruto halványan elmosolyodott. Ez volt az első, hogy a nő ilyen őszintén beszél vele magáról, még ha oly nehezére is esett ezt tennie. Hinata érthetetlenül nézett rá. Itt kiönti neki a szívét, erre meg ez ki neveti.

- Mit nevetsz? - Kérdezte Hinata idegesen.

- Nem nevetek, csak ez volt az első alkalom, hogy ilyen őszintén beszéltél velem magadról. - Felelte Naruto gyengéden.

Hinata először nem tudott mit mondani erre. Kicsit meglepte a fiú válasza, és amilyen hangsúllyal mondta, alig bírta ki, hogy le ne teperje a fiút. Egy ideig nézte Narutót, majd elkapta tekintetét és megint az útra nézett. Most ez mi volt? Csak nem zavarban voltam? Gondolta magában Hinata. Nem az nem lehet. Nem lehetek zavarban. Jaj, csak nehogy észre vegye. De Naruto nem látott semmit. Nézte őt, de nem látta rajta, hogy arckifejezése bármit is változott volna. Ugyan olyan hűvös volt, mint mindig. Hinata hirtelen befordult egy hatalmas kapun és Naruto ekkor jött rá, hogy megérkeztek. Ahogy meglátta a hatalmas házat, azt hitte menten, elájul. Még soha életében nem látott ekkora házat. Hinata látta a fiú csodálkozó tekintetét, de nem foglalkozott vele. Majd megfogja szokni, hogy ilyen nagy házban fog élni addig, amíg ő úgy nem dönt, hogy elengedi. Naruto tátott szájjal szállt ki az autóból. Hinata mellette unottan bagózott, majd a földre dobta a csikket és rálépett, majd megfogta a fiú karját.

- Gyere, ne bámészkodj! - Mondta Hinata hűvösen, és maga után kezdte húzni a fiút.

- De a cuccom! - Mondta Naruto és vissza akart fordulni, de Hinata ujjai biztosan tartották őt.

- Ne aggódj értük, majd azokat is hozzák utánunk... - Felelte Hinata közömbösen.

Fölmentek a lépcsőn és egy díszes ajtóhoz értek, Hinata megfogta a kilincset és egy erős mozdulattal lenyomat, és az ajtó kitárult. Naruto lélegzete elakadt, ahogy belépett a hatalmas házba. Még soha életében nem látott ilyen szép házat. Ahogy beléptek az ajtóval szemben egy hatalmas lépcső volt, rajta megfelelő hosszúságú sötétkék szőnyeg volt. Akár egy luxus szálloda. Gondolta magában Naruto. Ha bár nem tudta, hogy milyen lehet egy luxus szálloda, de biztos az is ilyen szép lehet. Mennyi festmény és milyen világos volt idebent. Nem úgy, mint nála, mert az ő lakása még akkor is olyan sötét volt ha reggel volt. Egy ismeretlen férfi ment közelebb hozzájuk, kire Hinata nyugodtan nézett. A férfi meghajolt, így üdvözölte Hinatát.

- Üdvözlöm itthon, kisasszony. - Mondta a férfi mély hangján.

- Kakashi... - Mondta Hinata nyugodtan még csak nem is köszönt vissza. - Lennél olyan jó és behoznád a kölyök holmiját.

- Azonnal... - Felelte Kakashi és már is kisietett a házból. Hinata némán nézett utána, majd elindult Narutóval a lépcső felé.

- Ez meg ki volt? - Kérdezte Naruto a lány felé fordulva.

- Ő Kakashi volt. - Felelte Hinata nyugodtan. - Kis korom óta a házban szolgál. Nem kell aggódnod, jó fej. Jól ki fogtok jönni.

Már éppen indultak volna föl a lépcsőn, amikor az ajtó hirtelen kivágódott, de nem Kakashi jött vissza, hanem valaki más, aki ahogy meglátta Hinatát, ki hűvösen nézett rá, dühösen elindult felé. Hinata Naruto elé lépett, ő meg nem értette, hogy miért.

- Nahát, apa! - Mondta Hinata és hangja gúnyosan csengett. - Hogy, hogy ilyen korán itthon vagy? Nem dolgoznod kéne?

Ahogy ezt kimondta égető fájdalmat érzett arcán, ami arra az ütésre emlékeztette, amit nem rég emlékeiben látott. Hallotta Naruto kétségbeesett kiáltását, ő meg csak ekkor vette észre, hogy orrából vér ömlik. Apjára nézett. Szemeiben mérhetetlen megvetés és gyűlölet volt.

- Te kis szemét fruska! - Mondta az apja és nem is próbálta leplezni, hogy mennyire gyűlöli a lányát. - Hogy mered ide hozni ezt a fiút?

- Mert én úgy akarom. - Válaszolta Hinata szárazon, kezeit ökölbe szorította és próbálta visszafojtani indulatait. - És ha ez nem tetszik, akkor próbáld megszokni a jelenlétét, mert nem fogom elküldeni, még ha halálra is versz emiatt. Felfogadtam a személyes szolgálómmá.

- Szégyent akarsz hozni a családra, amiért egy... egy... prostituálttal vagy? - Mondta apja egyre növekvő haraggal a hangjában.

- Mit érdekel ez téged? Úgy sem törődsz te velem. Honnan is érdekelhetne, hogy én kivel vagyok? De mégis törődsz vele. Hogy miért? Mert félsz, hogy rossz hírt hozok rád. Az eddig oly tökéletesnek hitt családomról kiderülne, hogy még sem annyira tökéletes és ez nagy botrányt okozna neked. Nincs igazam? - Apja egyre dühösebben nézett rá. Ismét meg akarta ütni a lányt, de Hinata hideg hangja megállította.

- Ne merj még egyszer megütni, vagy kénytelen leszek anyának elmondani, hogy neked is volt már dolgod prostikkal. Sőt nem is akár milyenekkel. Nála jóval fiatalabbakkal. Nem így van? Hm? Szerinted, mit szólna ehhez? - Apja ökölbe szorította kezeit. Nem bírta ki, hogy ne üsse meg a lányt, de egy másik hang megzavarta őt ebben.

- Ha ismét hozzá érsz, azt nagyon megbánod! - Hallotta meg fia hangját. A férfi Neji felé nézett, aki ugyan olyan tekintettel nézett rá, mint húga. Egy pillanatra, Hinatára emelte tekintetét, aki dühösen nézett rá. Hogy mer közbe avatkozni? Naruto lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket.

- Most véded őt? - Kérdezte Nejitől az apja.

- Ha neki ez a fiú kell, akkor legyen az övé, amúgy nem okoz neked nagy kárt abban, hogy idehozta a fiút. Nem tudná meg senki. - Felelte Neji nyugodtan és Narutóra emelte tekintetét, aki nyelt egyet. Ugyan az a tekintet. Gondolta magában Naruto. Talán hidegebb még Hinatáénál is.

- Bocsáss meg apámnak, kicsit hirtelen haragú. - Mondta Neji a fiúnak, majd közelebb lépett húgához, és lenézett rá. A két lila szempár egymásra pillantott. Az egyik hideg és nyugodt volt, a másik ellenséges és vad.

- Máskor úgy üsd meg, hogy ne vérezzen... - Mondta Neji, majd ellépett húga mellől és a bejárati ajtóhoz lépett, majd vissza se nézve kiment a házból ott hagyva őket a lépcső alján.

Hinata Narutóra pillantott, aki még mindig remegett a félelemtől. Megfogta karját és elindult vele a lépcső felé. Naruto nem ellenkezett, csak hagyta, hogy maga után hurcolja, közben Hinata apjára vetett egy pillantást, aki dühösen nézett utánuk. Naruto elkapta tekintetét, és Hinatára nézett, aki hidegen nézett előre, miközben haladtak szobája felé. Mikor beléptek Hinata belökte őt az ajtón, aztán ő is belépett, és dühösen becsapta maga után az ajtót. Naruto nem, mert megszólalni. Látta, hogy a lány mennyire fel van dúlva. Nem akarta még jobban fölidegesíteni.

Hinata az íróasztalához lépett. Kihúzta egyik fiókját és kivett belőle egy tablettás dobozt, amiből kivett három sárga tablettát és víz nélkül bevette.

- Mire való az, neked? - Kérdezte Naruto kíváncsian. Nem bírta ki, hogy ne szólaljon meg. Hinata ránézett. Egy pillanatra Naruto azt hitte, hogy a nő mindjárt neki esik, olyan sötét tekintettel nézett rá. De Hinata nem tett ilyet. Csak vállat vont ezen.

- Az idegeimre kell, már így is kikészültek. - Válaszolta Hinata közömbösen. - De mit siránkozom én ezen. Magamnak kerestem a bajt.

- Ha meggondoltad magad akkor én... - Kezdte Naruto, de nem tudta befejezni, mert Hinata belé fojtotta a szót egy csókkal. Ő döbbenten nézett rá. Még mindig nem volt hozzá szokva ahhoz, hogy a lány megcsókolja őt. Hinata eltávolodott tőle és mélyen a szemeibe nézett.

- Ilyet még viccnek se mondj... - Mondta Hinata. - Csak azért, mert megütött, még nem fogom meggondolni magam. Szükségem van valakire, aki mellettem van, még akkor is, ha ez az apámnak nem tetszik. Ez a valaki te vagy, Naruto.

- De hát pont miattam ütött meg... - Mondta Naruto és a lány felsőjén lévő alvadt vérre mutatott.

- Ez most nem lényeges... - Felelte Hinata kedvesen. - Rád soha nem tudnék haragudni emiatt.

Ismét megcsókolta őt. Ezúttal hosszabban és szenvedélyesebben. Nyelvével érzékien nyalt végig Naruto ajkán, aki engedelmesen szétnyitotta ajkait és Hinata azonnal nyelvével behatolt a fiú szájába. Nyelvük szenvedélyes táncba kezdett. Hinata átölelte a fiú derekát és még közelebb vonta magához. Nyelvével érzékien ízlelte a számára oly édes szájat. Naruto a lila tincseibe túrt, és nem győzte viszonozni csókjait. Aztán Hinata elszakította ajakit a fiúétól és szemeibe nézett. Naruto érezte, elpirul, ahogy a vágytól égő lila szemekbe nézett, miből semmilyen tisztességes dolgot nem olvasott ki.

- Akarlak, most... - Suttogta Hinata a fiú ajkaira, aki érezte ismét, elpirul. Csak tudná, miért tud ennyire zavarba jönni a nő szavaitól.

Hinata ismét megcsókolta, miközben az ágy felé kezdett el vele lépkedni, majd gyengéden rádöntötte. Egy pillanatra ismét rá nézett, és nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el a fiú kipirult arcának láttán. Gyengéden megcsókolta ismét. Nyelvük érzékien nyalta végig egymást. Közben Hinata ujjai a fiú ingének gombjait kezdték el kigombolni. Gyengéden Naruto dereka alá nyúlt és megemelte azt, hogy le tudja venni róla az inget, majd miután ez sikerült neki a földre dobta. Kezét végig húzta a fiú tökéletes felső testén, amitől Naruto a nő testének feszült és halk nyögés hagyta el torkát. Hinata ismét elmosolyodott, majd ajkát a fiú nyakára tapasztotta. Finoman végig nyalt a fiú nyaki ütőerén mi vadul lüktetett, majd fogai közé vette a finom bőrt, és erősen megszívta. Naruto halkan fölsóhajtott ezen. Testét mérhetetlen gyönyör járta át. Remegő ujjakkal kezdte levenni Hinata felsőjét, amitől azonnal megszabadította, és végre megtudta érinteni a nő csodás testét. Ahogy érezte, hogy feszül meg érintésétől Hinata teste, vágya egyre csak nőt a lány iránt. Hinata viszonozta a kedves gesztust, nyelvével végig nyalt a fiú mellkasának izmain, majd elérte az ágaskodó mellbimbókhoz. Egyiket a szájába vette, és szenvedélyesen szívogatni kezdte. Naruto hátra vette a fejét és hangosan felnyögött. Olyan jó érzés. Hinata csodálatos szerető.

Most Naruto hajolt lassan Hinata mellbimbójához, és gyengéden szívni kezdte. Majd miután Hinata érezte, hogy mellei megkeményedtek a srác kényeztetésétől, gyengéden visszanyomta a fiút az ágyra, és célba vette Naruto hasát. Nyelvével körözött a fiú köldöke körül, majd beledugta és azt is nyalogatni, kezdte. Naruto az ujjaiba harapott, hogy elfojtsa hangos nyögéseit. Nem kapott levegőt. A teste lángolt és egyre jobban verejtékezett. Hinata megállt egy pillanatra. Lassan föltérdelt és a fiú vágytól csillogó kék szemeibe nézett. Kedvesen elmosolyodott, majd kioldotta a fiú nadrágja övét és elkezdte lehúzni róla. Elhajította a feleslegessé vált ruhadarabot, majd szétnyitotta Naruto lábait és közéjük feküdt. Lehajolt és nyelvével végig nyalt a fiú férfiasságán. Naruto fölkiáltott ettől. Ujjaival görcsösen kapaszkodott a takaróba, és ahogy érezte, hogy Hinata szívni kezdi férfiasságát, azt hitte menten elájul. Fejét oldalra fordította a párnán, a levegőt egyre nehezebben vette. Nem akarta, hogy vége legyen olyan csodálatos volt. Hinata érezte, hogy meleg folyadék áramlik a szájába, mit élvezettel nyelt le. Föltérdelt az ágyon és a fiúra nézett. Ajkán édes lé csordult le, melyet egy érzéki mozdulattal letörölt magáról, majd ő is megszabadult maradék ruhájától, és újra megcsókolta a fiút, ki azonnal viszonozta a bódító csókot. Érezte, ahogy Hinata gyengéden magába vezeti a férfiasságát, és ő boldogan nyögött fel ettől az érzéstől. Hinata gyengéden kezdett el mozogni felette, ami az őrületbe kergette Narutot. Ő nem ilyen gyengéd lovaglást akart érezni. Ujjaival erősen rántott egyet Hinata haján késztetve arra, hogy még gyorsabban kezdjen el mozogni. Hinata érette a célzást és gyengéd ritmusból, vad lovaglás lett, minek jutalmai édes sóhajok voltak. Nem kaptak levegőt. Mindketten hátra vetették fejüket az élvezettől, majd testük hirtelen megfeszült, ahogy elérték a beteljesülést. A lány érezte, ahogyan Naruto feltölti őt belülről. Hinata fáradtan omlott Narutóra, ő meg átölelte a lihegő lányt, és gyengéden simogatni kezdte selymes hátát. Hinata halkan fölnevetett, Naruto érthetetlenül nézett rá.

- Mi az? - Kérdezte zavartan Naruto.

- Csak azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy tényleg nem tudlak majd téged elengedni, ha ilyen hatással vagy rám... - Felelte Hinata mosolyogva. Naruto nem érette mire céloz ezzel, de még mielőtt megkérdezte volna, hogy mire gondol, Hinata újra megcsókolta és újra elragadta őket a szenvedély...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés