Elérkezett a július vége. Hatalmas volt már délelőtt is a forróság, legalább 40 fok árnyékban, amikor kis csapatunk és vendéglátójuk összepakolták a cuccaikat, hogy még délre ki tudjanak jutni a repülőtérre, ahol majd beszállnak a gépbe. Utoljára még gyorsan kitakarítottak, és mindent elintéztek a házikó körül, ami fontosabb dolog akadt, majd bepakoltak a Barkasba, és elhagyták Laci nyári rezidenciáját. Laci mobilján értesítette szüleit, hogy vendégeket is visz magával, akik a nyár hátralevő részét szerény hajlékukban szeretnék eltölteni. Laci anyukája beleegyezett, és mondta nekik, hogy mire hazaérnek, be lesz rendezve a fiú szobája, úgyhogy ott 11-en (a szingli fiúk is barátnőre tettek szert, de ők lemondták a közel másfél hónapos plusznyaralást – azt mondták, hogy nem akarnak Laci szüleire akkora terhet kiróni, inkább ott maradnak a Balatonnál) fognak aludni.
- Mindenki vegye fel a sapkáját, mert nagyon meleg lesz a nap folyamán – figyelmeztette Laci a társaságot.
A kisbuszban hatalmas volt a kánikula, mindenkiről patakzott a víz, ugyanis egy Barkas kisbuszban nincs klímaberendezés.
- Megsülök – nyögte Sasuke, aki a tónál mellesleg elég szépen lebarnult, így már nem volt olyan világítóan fehér a bőre.
- Tudjátok meg, - mondta Laci – hogy ebben az autóban jó kis "keleti" klíma van.
- Az milyen? – kérdi Naruto az anyósülésről.
- Az olyan, hogy nyáron megsülsz, télen pedig megfagysz.
Az út további részét csendben töltötték. Mikor megérkeztek a repülőtérre, dél volt, napon legfeljebb 50 fokos hőség.
- Ne aggódjatok, az én gépemben igaz, hogy nincs klíma, viszont be lettek sötétítve az ablakok, úgyhogy semmi gond nem lesz. – mondta nyugtatásképpen Laci.
A gép pilótafülkéjének üvegén még rajta volt a ponyva, az utastér ablakain meg a függönyök be voltak húzva, hogy ne legyen olyan füllesztő meleg odabent.
- Mindenkinek mindene megvan? – kérdezte Laci, miközben másodpilótájával a ponyvát, meg a pöcköket, és a fékbakokat eltávolította a repülő környékéről és berakták a gépbe. Volt ott még két segítő, akik feltankolták a repülőt, és előkészítették az útra. A poggyászokat szokás szerint hátra pakolták katonás rendbe, a leghátsó ülések mögé, majd hogy ne dőljenek el később, szíjakkal lerögzítették a bőröndöket, majd megkezdték a beszállást a gépbe. Choji ment utoljára, mert ő akarta bezárni az ajtót. Ezután elhelyezkedtek ugyanoda, ahol akkor ültek, amikor Budapestről repültek ide, Siófok-Kilitibe. Pár másodperccel később a repülőgép hajtóművei felpörögtek, és a gép döcögve kigurult a kifutópályához, majd miután a pilóta megkapta a felszállási engedélyt, és pár másodperccel később a gép már a kék eget szelte. Elrepültek egy kicsit a nyaraló felé, majd egy éles fordulóval Kaposvár irányába indultak meg, hogy majd megközelítsék a kaposújlaki repülőteret. Igen ám, de amint Juta fölé értek, váratlanul leállt a jobb oldali hajtómű, nem kis ijedséget okozva az utasokban.
- Ne aggódjatok, ezzel a géppel még akkor is lehet repülni, ha az egyik hajtómű meghibásodik - nyugtatta őket Laci, pedig ő is majdnem összecsinálta magát.
Szerencsésen kényszerleszálltak a célállomáson, Kaposújlakon, és Laci, amint a gép odaért a tankoló helyre, leállította a másik hajtóművet is, és megállt. Az utasok remegve, a pilóta picit idegesen szállt ki – míg Narutóék a félelemtől remegve, Laci felpaprikázódott, hogy most mi lesz a gépével, vajon meg tudják-e itt nézni, hogy mi okozta a hajtóműleállást. Az esetet jelentette egy ott dolgozó embernek, aki azt mondta, hogy szerencséjük van, mert pont van egy másik ugyanilyen típusú gépük, amihez éppen aznap hoztak oda egy csomó alkatrészt, és van egypár felesleges darab, ami a hajtómű esetleges megszereléséhez kell. Laci kifizette a szerelési díjat, és elindult a csapatunkkal északi irányba, hogy beérhessenek Jutába, majd nyugatra fordulva még gyalogoljanak négy kilométert, hogy beérjenek Hetesre. Laci felhívta az édesanyját, akivel közölte a gépe állapotát, és hogy senki nem sérült meg, még a gép sem zuhant le. Ezután Laci édesanyja kicsit megnyugodott, és mondta, hogy minden készen áll a vendégek fogadására.
A gyalogtúra nem tartott több mint egy óráig. Amint megérkeztek Hetesre, letelepedtek a falu határában lévő irtásra, hogy pihenjenek. Naruto hirtelen felröhögött:
- Nem mondom, jó kis kaland volt idefele jövet – mondta röhögve.
Erre a többiek is csatlakoztak a nevető fiúhoz. Tíz perc pihenő után megindultak Laciék háza felé. A levegő remegett az aszfaltút fölött. Éppen egy busz haladt el mellettük, amiről csodálkozva néztek rájuk. Amikor odaértek a házhoz, Laci anyukája kijött üdvözölni őket. Aranyos, kedves nő. Laci kitárt karokkal szaladt oda anyukájához, és egy hatalmas öleléssel köszöntötte. Aztán bemutatta mindenkinek, és nekik is bemutatta az idősödő asszonyt.
- Apa merre van? – kérdezte Laci.
- Hátul van, éppen eteti a tyúkokat – mondta jókedvűen.
- Rendben, majd ha végzett, köszönök neki – mondta lelkesen.
A kutya, mint akit puskából lőttek ki, úgy rohant oda szeretett gazdijához, aki megsimogatta az ebet. Utána a lányok máris lefoglalták a kutyát, játszottak vele. Laci a fiúk kíséretében bement a lakásba.
- Ó, végre, már azt hittem megsülök – sóhajtották majdnem egyszerre, amin Ági – így hívják Laci anyukáját, jót derült.
- Fiam – kezdte mosolyogva –, előkészítettem a szobádat, és vettem hálózsákokat, amikben alhatnak a fiúk. A lányok az előszobában kapnak majd helyet, nekik is vettem hálózsákot abból a pénzből, amit küldtél nekem postán.
Amint közeledett az este, megvacsoráztak, Laci édesapját is megismerhették – akit szintén Lacinak hívnak, majd egyenként letusoltak, utána kihajtották a hálózsákokat, kipakolták a bőröndöket, és lefeküdtek aludni, hogy holnap újult erővel vágjanak neki a napnak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Humor, romantika, erotikus jelenetek, ezekből jó sokat! :D