Öt hónap tovaszállt, de azokban az időkben a sötétség birodalmában egy személy a kínok kínját élte át nap mint nap. Fájdalmas sikításainak hangja megtörte a palota komoly csendjét. Ahogy egyre jobban közeledett a szülés ideje, annál nagyobb elviselhetetlen fájdalmakat kellett átélnie. Semmi ereje nem maradt, mivel a kisbaba minden tartalék erejét elszívta. A napokat ágyban kellett töltenie, mivel még a legegyszerűbb hétköznapi dolgokat sem tudta egymaga megcsinálni. Enni sem tudott segítség nélkül. Próbálkozott vele, de egy-két falat után az evőeszköz kiesett a kezéből.
Az állapota minden nap elteltével rosszabbodott. Ennek okából nagyon kevés személy mehetett be hozzá, de azoknak, akiknek belépési engedélye volt, mind Sasuke bizalmasai voltak. Az első terhessége sem volt egy leányálom, de a mostanihoz képest az idilli volt.
Ezen a napon egy nem szívesen látott vendég érkezett a palotában.
Amikor a vendég megérkezett, mosolyogva csevegni próbált azzal az őrrel, aki az utat mutatta neki. Az persze rá sem hederített, és nem is nagyon figyelt az idegenre. A fekete hajú férfi meg kihasználta az alkalmat, és a rajzolt fekete egereit elküldte a palota minden irányába. Az őr hirtelen megállt, és a férfira nézett, aki mosolyogva adta az idiótát.
- Sasuke-sama most nem tartózkodik a palotában. Nem tudja senki, hogy mikor tér vissza.
- Értem, akkor, ha nem gond megvárom.
- Tegyél, amit akarsz, engem nem érdekkel. – mondta az őr, és eltűnt.
Sai bárgyú mosolyát eltüntette az arcáról és elindult vissza oda, ahol a rajzolt egereitől elvált. Mikor visszaért, a fekete egerek sokasága várta a megszerzett információkkal. Megszerezve a kellő információt, eltűntette az egereket, amik helyén fekete tinta tócsák keletkeztek. Fürge, nesztelen léptekkel indult meg a palota jobb oldali szárnyába. Éberen figyelt mindenegyes hangra, és az őrjáratozó örök árnyéka láttán is visszahúzódott a sötét rejtekbe. Sokadszorra fordult be a következő folyósora, és ahogy beljebb ért, annál jobban fogyatkozott az őrök száma.
Útja végén egy ajtóval szemben állt, és nyújtotta a kezét a kilincs felé, mikor csaknem megsüketítette a hirtelen előtörő sikoly. Lenyomta a kilincset, és belépett a szobába, ami stílusában teljesen eltért a palotában lévő összes helyiségtől. Egyedül ebben a szobába lehetett tapasztalni a Nap fényét. Kellemes illatú virágok illata terjengett itt. A kertbe nyíló tolóajtó el volt húzva, és csodálatos látvány megihlette a művészt. Tiszta kék tó hullámzott az enyhe szellő hatására. Ez a látvány meg is feledkeztette Sait a küldetéséről, és a fülének elviselhetetlen síitástól. De ez a pillant hamar elillant, és a sikító hangot követte. Belépett a kisebb szobának kialakított részbe, ahol a függöny takarta a zárt ablakokat. Középen állt egy nagy ágy, és benne feküdt összegömbölyödve egy nő, akitől a fájdalom hangjai származtak. Közelebb ment az ágyhoz, tisztán látta már a rózsaszín hajú nőt. Az ágyon a hosszú rózsaszín haj szerteszét terült el, és el is takarta az angyal arcát. Az angyal az idegen felé fordította a fejét. Sápadt arca könnyes volt az el nem álló könnyek miatt.
~Ő lenne Sasuke asszonya? Egyike az utolsó nemes angyaloknak? Nagyon rossz bőrben van, és látszik, hogy elviselhetetlen fájdalmak kínozzák. ~
Ezután Sai szemei elkerekedtek, mikor meglátta a fekete jeleket, amik szinte már teljesen elterjedtek a testén. Ilyen jelekkel csak démonok rendelkeznek, egy angyal nem bírná elviselni ezt. Döbbenten meredte a rózsaszín hajú nőre, mivel nem talált semmilyen magyarázatott erre.
- Ki vagy te? – kérdezte Sakura gyötrelmes hangon, mikor a másik oldalára fordult.
Mikor lassan átfordult a másik oldalára a takaró lecsúszott róla, és gömbölyű hasát nem rejtette tovább semmi. A hálóinge teljesen kirajzolta gömbölyű pocakjának az alakját.
- Orochimaru látni akar téged…- mondta Sai, mikor már Sakura felé nyúlt.
Ám abba a pillanatban valaki megmarkolta a kezét, ezzel megakadályozva, hogy a férfi véghezvigye a parancsot. Sai a maszkot viselő alakra nézett, és kirántotta a kezét a szorításból.
- Ide nem jöhet be senki sem engedély nélkül. Mire készültél az előbb Sai?
- Eltévedtem, és nemes egyszerűséggel idej utottam. A nő védelmével bíztak meg Kakashi?
- Igen. Örülj annak, hogy én találtam rád, mert ha Sasuke talál itt, akkor a karodtól biztos megszabadít. De nagyobb lett volna az esélye annak, hogy megöl.
Rin is megjelent a szobában, a karjában a kis Hayakát tartotta. A szekrényből kivette a gyógyszert, majd odament Sakurához, és leültette mellé a kislányt. Sakura minden erejét összeszedte, hogy meg tudja simogatni gyönyörű kislányát.
- Anya. – mondta édes hangocskáján Hayaka.
- Kislányom. Öröké hálás leszek édesapádnak, hogy megajándékozott veled.
Rin szomorúan lesütötte a szemét, amikor a kancsóból vizet töltött. Sajnos ő tudta a legjobban, hogy Sakura milyen rosszul van. A gyógyszerek sem segítenek, csak csökkentették valamennyire a fájdalmát. Ha továbbra is így fog folytatódni, akkor könnyen előfordulhat, hogy Sakura szervezete még a szülés előtt felmondja a szolgálatot. A kisbaba már nem csak a táplálékot vette el az anyjától, hanem az életerejét is.
Délután Sakura éppen aludt, mikor semmi előzmény nélkül egy álomba csöppent.
*
Egy trónteremben találta magát, és hosszú szőnyeg vezetett a két uralkodói székhez. Az egyik székben egy nő ült méltóságteljesen. Hosszú ideig nem szólalt meg, csak nézte a Sakurát. A teremben több énekesmadár jelent meg, és fenséges dalaikkal üdvözölték a látogatót. Cicák doromboltak, miközben hozzá dörgölőztek.
Sakura a gömbölyű pocakjáról levette a kezét, és megsimogatta a cirmosokat. Az ismeretlen nő felállt, és elegáns lépteivel odasétált hozzá. Hosszú sötét haját fehér szalagok díszítették. Fekete, hosszú ruhát viselt, aminek a dereka szabad volt. Hosszú körmei szintúgy feketére voltak festve, és a szemei is feketével voltak kihúzva. Élénk színt csak a száján viselt. Vérvörös rúzs hangsúlyozta az ajkát.
- Üdvözöllek a birodalmamban Sakura.
- Hol vagyok? – kérdezte Sakura, mikor ismét fájdalmai lettek, és a jelek megjelentek a testén.
- A holtak birodalmában. Ide kerül mindenki, aki eltávozott.
Sakura ijedten nézett fel a nőre, majd ösztönösen a hasára tette a kezét .
- Szegénykém, kibírhatatlan kínokat élsz át. Ne félts a gyermekedet, nem tudnák ártani az unokámnak.
Mikoto vállára egy fekete varjú szállt, akinek vörös szemeiben látni lehetett a rózsaszín hajú angyal tükörképét.
- Készülj fel Sakura, hogy hamarosan itt fogsz élni a birodalmamba. Így jobb lesz Sasukénak, mivel így eltűnik az egyetlen gyengepontja. Te is tudod, hogy egy anya bármire képes a gyerekeiért…
Mikoto keserűen félre nézett, hogy elrejtse a szemébe gyűjt könnyeket. A ruhájából több varjú repült ki, és szélsebesen körözni kezdtek körülötte hangosan károgva, és néhány pillanat múlva eltűnt a sötét hajú asszony a varjakkal együtt.
*
Sakura felriadt az álmából, és a szíve úgy vert, mintha ki akarna esni. A karja libabőrös volt a félelmetes álom miatt.
Abban a pillanatban Sasuke megjelent előtte, leült mellé, és megragadta a karját.
- Bántott téged Sai?! Mondd el az igazat!
- Nem bántott… csak azt mondta: „valaki látni akar”. Mondott egy nevet is, de nem emlékszem rá…
Sasuke megfeszültek a karjai, és magához rántotta a nőt. Védelmezőn karjai köré zárta, és megcsókolta a feje búbját. Sakura behunyta a szemét, és gyengéden átölelte a szerelmét. Hamar eleredtek a könnyei, és zokogni kezdett.
- Fájdalmaid vannak?
Sakura nem válaszolt, csak remegve odabújt a férfihoz.
- Nem akarlak elhagyni Sasuke-kun. De Mikoto úrnő el fog választani tőled…
Az Uchiha összehúzta a szemöldökét, de nem mondott semmit, csak simogatta a karjai közé zárt nőt, aki úgy sír, mint egy gyerek.
Másnap a démonok birodalmában Orochimaru türelmetlenül várta a fia visszatérését. Minél hamarabb meg akarta tudni, hogy igaz volt-e a hír, amit Karin mondott neki. Igazából lehetetlenségnek tartotta, hogy két nemes angyal megmenekült . De ha tényleg még él két nemes angyal, akkor meg kellett szereznie őket.
~ Szóval Sasuke-kun valamelyik angyal nőnek gyereket csinált. De ha ez igaz is lenne, akkor nem élte túl az a nő. ~
Gondolatait Sai zavarta meg, aki véres ruhában jelent meg előtte. A ruháján több szakadás is volt, ami a sebek helyét jelezte. A fekete hajú, sápadt bőrű férfi elővette a tekercset, és az apja elé dobta. Orochimaru elégedett mosollyal nézte a fiát, és a tekercsért nyúlt, és miközben olvasta a sorokat, azt mondta: „ Nahát, megúsztad élve. Mi okból hagyott Sasuke élve?”
Sai előrántotta a kardját, és egyenesen a kígyóhoz dobta. A kard átszakította a tekercs lapját, és egyenesen Orochimaru gyomrába szúródott. A hosszú barna hajú férfi kihúzta a kardot a gyomrából, és letette maga mellé.
- A vesztembe akartál küldeni?! Pechedre még élek, ugyan is Sasuke a kis vemhes szukájával volt elfoglalva, de így sem úsztam meg sérülések nélkül. De hiába menekültem el a birodalmából, a bérgyilkosait utánam küldte, és bármelyik pillanatban megérkezhetnek.
Orochimaru feje eltorzult a haragtól, és a mosolya is lehervadt. Felállt, azonnal szólította Tayuyát, aki azonnal megjelent.
- Intézkedj. Ennek a mihaszna kölyöknek semmi hasznát nem veszem.
- Igenis uram! – bólintott a rózsaszín hajú fuvolahasználó, és utána nyomát sem látták.
Sai merő undorral nézett arra a férfira, aki sajnálatára a tulajdon apja volt. Mélyen gyökerező haragot táplált iránta.
Eközben Tayuya a birodalomban lévő épületet tetején rohant, és az egyik tetőről a másikra ugrott. Még el sem ért az erősen védett falakhoz, ami az uradalom egy részét kerítette, máris hangos dörrenések rázták meg a környéket. A most kezdődő harcok utóhangját folyamatosan hallotta. A védőfalnál lévő őrök a legjobbak közé tartoztak, de ismerte Uchiha Sasuke bérgyilkos csapatát. Ezért gyorsított a tempóján, és bő ruhaujjából előkapta a fuvoláját.
Mikor elég közel járt, megszólaltatta démoni hangszerét, és megjelent három eltorzult lény. Ezeket a rettentő rémségek csak dokikák néven voltak ismertek. Az egyik doki, azonnal felfogott egy óriási vízgömböt, ami kedvére változtatta az alakját. A vízgömbben Suigetsu felsőteste vált láthatóvá és az egyik gólemmel viaskodott. Kakashi a fal tetején állt, és beszélő vadászkutyái szorosan fogták az egyik őrt. Hirtelen Tayuya jelent meg, és fuvolájával irányította a három gólemet. Kakashi egyik kezén kék villámok jelent meg, és szélsebesen a nőt rohamozta meg, aki egyik gólemét maga elé rendelte, hogy az fogja fel a támadást. Kakashi ezt sem tartoztatta fel, mert a cihdorija mély sebet ejtett a szörnyön.
~ Tayuya, még mindig nem fogod fel, hogy Orochimaru csak kihasznál? Ha úgy adódik, könnyű szívvel küldd téged majd a vesztedbe. A mániákus rajongásod fogja okozni a vesztetted. ~
- Mire véljem, hogy Sasuke-sama csak két bérgyilkosát küldte a fattyú után? Túlságosan alábecsüli Orochimaru nagyurat, ez tűrhetetlen! – kiabálta a nő.
- Csillapodj Tayuya! Ha Sasuke az összes bérgyilkosát ide küldte volna, mindenkit le kellett volna mészárolnunk. De a saját népét nem szándékozik kiirtani, ezért küldött csak kettőnket. Adjátok át Sait, hogy megelőzzük a bajt.
Tayuya mérgében összeráncolta a homlokát, és az előtte álló gólemjét a szürkehajú férfira uszította. Kakashi nagyot sóhajtott, hogy nem tudta jobb belátásra bírni a démoni fuvolahasználót. Merő könnyedséggel kerülte ki a támadásokat. Suigetsu elrepítette messzire azt a gólemet, amivel harcolt. A gólem nem is ért földet, ugyanis előtte eltűnt, és csupán füstöt hagyott maga után. Mivel a lila szemű férfi végzett, Kakashi mellett termett, és együtt néztek szembe a megmaradt két gólemmel.
- Vigyáznunk kell vele, mert ha Tayuya komolyabbra veszi a harcot, akkor megnehezíti majd a dolgunkat. – mondta Suigetsu vicsorogva.
A Hatake férfi helyeslően bólintott. Ekkor Orochimaru jelent meg a rózsaszín hajú nő háta mögött, és annak vállára tette a kezét. A nő abbahagyta a fuvolázást, és a két gólem eltűnt.
- Mivel bosszantotta fel Sai a vezetőtöket? Sajnálattal közlöm, hogy a fiam nem tért vissza, biztos nem mer a szemem elé kerülni. Ezért megkérlek titeket, hogy térjetek vissza a sötétség birodalmába.
Kakashi a mellette álló fiatalabb férfi nézett, aki megvonta a vállát. Lehetett látni, hogy a fehér kígyó egyetlen szavát sem hiszi el, de bölcsebb döntésnek tűnt, ha haza mennek. Ezért megfordult, és intett Kakashinek, hogy indulnak.
A Kaminari palotában lévő tárgyalóteremben az asztal két szélén foglalt helyett a két Uchiha fivér. Az Itachi melletti széken ült Izanami. A teremben csak néhány lámpa világított, hogy sejtelmes fényt gerjesszenek. A szolgák alkoholos italokat töltöttek a férfiaknak, és apróra szelt gyümölcsök voltak a kisebb tálkákban. Karin engedély nélkül berontott hozzájuk, és nem tágított addig, amíg Itachi nem szolgál neki magyarázattal.
- Mit jelentsen ez Itachi-sama?!
- Válogasd meg a szavaidat asszony. Egyre többször mész el a palotából több órára, és nem adsz magyarázatot erre. Így hogy bízzak meg benned? Ezért döntöttem úgy, hogy száműzlek a királyságomból. – mondta nemes egyszerűséggel Itachi.
A szürke, hosszú hajú Uchiha mindig is a békére törekedett, de nála is volt egy bizonyos határ, amit nem volt jó átlépni. Mert ha valaki azt a határvonalat átlépte, annak számolnia kellett a következményekkel. Intett Sasorinak, a fő bizalmasának, hogy tüntesse el a szeme elöl ezt a perszónát. A bábhasználó rögtön ugrott, durván meg ragadta Karin karját, és kilökte az ajtón. Csak a hangos puffanást lehetett hallani, amikor a vörös hajú nő teste megérkezett a földre. Sasori kulcsra zárta az ajtót, hogy senki más ne tudja megzavarni őket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó