Sakura ebéd után odament a férjéhez, és elkezdte masszírozni. Alázatos felesége volt a férjének, sokszor csókokkal halmozta el és hozzábújt. Leste az Uchiha minden kívánságát, bármit megtett volna érte és a lányaikért. Igazi szerető feleség és anya volt. A családjának élt. Az ilyen beállítottságú nőkből már nagyon kevés volt.
Lea még mindig nem tudta hová tenni Sakurát. Két évvel ezelőtt, Sasuke egyszer beugrott hozzájuk, mert valamit meg kellett beszélnie Suigetsuval. Aznap sokáig maradt náluk, hajnalig beszélgettek.
***
Április 25-ke volt, és a teraszon ültek. Az asztal tele volt alkoholos italokkal, és a hamutálcákból és kibuggyantak a cigi csikkek.
- Soha nem fogod el hozni magaddal a kis feleségedet? Csak nem félted?
- Ismerlek, Lea. Kármennel világ életetekben a legjobb barátnők voltatok. Azért nem fogom idehozni Sakurát, hogy kikészítsd.
A barna hajú nő szemei egy pillanatra villámokat szórtak. Megígérte Kármenek, hogy segít neki eltávolítani az a ribancot Sasuke mellől. De elég nehéz ügynek bizonyult, mivel az Uchiha tudta, hogy mit terveznek.
Bár csak képeken látta Sakurát, máris rossz véleménnyel volt róla. És unta már, hogy folyamatosan ellenőrizte Sasukét. Annyit tudott, hogy az a kis szajha nagyon féltékeny, és féltékenységével feldühíti az Uchihát, aki soha sem szerette, ha ellenőrzik.
Most is csörögni kezdett a telefon, és Sasuke ingerülten kinyomta.
- Nem veszed fel? Jobb lenne, ha felvennéd, Sakura már nagyon aggódhat. – mondta Suigetsu, miközben kifújta a cigarettafüstöt a száján.
- Elegem van az állandó féltékenykedéséből. Bemeséli magának, hogy van valakim, és ezt folyton megjegyzi nekem. Egyre többet veszekszünk emiatt, de mivel én egy-két mondattal leállítom, duzzogva bezárkózik valahová.
- Hát, ha úgy vesszük ez érhető… elvégre sok nővel volt már kalandod…
Sasuke gyilkos pillantást vetett a haverjára.
- Ideje indulnom.
- Hová mész? Meguntad a társaságunkat? – kérdezte Suigetsu csodálkozva.
- Korán akarok hazaérni Sakurához.
Lea és Suigetsu pislogva egymásra néztek, majd a szürke hajú férfi a homlokára csapott, és az kiáltotta: „Persze! Holnap lesz a születésnapja!” Sasuke helyeslően bólintott, majd otthagyta őket.
Ez volt az az eset, amikor Lea elbizonytalanodott.
***
Ebéd után a két családfő elkülönült a női társaságtól. Suigetsu modern irodájában a falak szürkék voltak, és fehér vastag csíkokban fehér kőzet díszítette őket. Az íróasztal hasonló design alapján készült. A szürke laptopja kikapcsolt állapotban pihent a vezetékes telefon mellett. Pár szobanövénnyel próbálta barátságosabbá tenni a zord szobáját, de sokszor megfeledtkezett gondoskodni róluk, így sokszor kiszáradtak. Aztán Lea ezt megelégelte, és átvette a növények gondozását, hogy az irodát kicsit megtöltse velük élettel.
Az irodában be volt építve egy óriási akvárium, amiben színpompás halak éltek vidáman. Sok egzotikus halfaj volt benne, melyeket nem lehetett az állatkereskedésekbe venni. Suigetsu mindig megpöckölgette mutatóujjával az akváriumot, hogy felrázza kicsit a halak unalmas életét. Majd az asztalához ment és leült a székre.
- Gondolom, te is megkaptad már meghívót.
Sasuke nem válaszolt, de mivel Suigetsu jó régóta ismerte tudta, hogy a válasza igen.
- Már nem tudod sokáig rejtegetni Sakurát. Azon a partin a legnagyobb kutyák vesznek részt, akiktől még az alvilág is retteg. Te vagy a vezetője azoknak is, de…
- Rosszallják, hogy egy közönséges nőt vettem el. – fejezte be Sasuke a mondatot.
Egyáltalán nem látszott rajta, hogy féltené a feleségét, pedig az a parti ezerszer nagyvonalúbb és veszélyesebb, mint Sasori kaszinó bulijai. Suigetsut mindig is megdöbbentette cimborája hidegvére. Senki se tudta sarokba szorítani, mert mindent higgadtan gondolt végig.
- Nem félted a családodat? Oké, nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de én mindig attól rettegek, hogy valaki ártani fog az enyémnek. Ezért is tettem óvintézkedéseket. – mondta Suigetsu, aki beletúrt a hajába.
- A kezdetektől fogva vigyázok Sakurára. De miután a lányok megszületek, még jobban megszigorítottam a védelmét. Őrökkel figyeltetem őket, ha mennek valahová. Persze Sakura semmit sem sejt az egészből. Jobb, ha nem tud róla, mert csak megijedne.
- Muszáj Sakurát is elhoznod a partira. Nem rejtegethetted tovább…
Sasuke bólintott, majd a rágyújtott egy cigire. Soha nem mutatta ki az érzelmeit, mindig ridegen és komolyan viselkedett, de a lelke leges legmélyén folyton attól rettegett, hogy valami baja esik a családjának.
- A legelejétől tudtam, hogy kincsre leltél. Sakura feltétel nélkül szeret téged, és az ízlésed szerint formáltad. Nekünk, férfiaknak szükségünk van egy asszony szeretetére, mert nem lesz üres és egyhangú az életünk. – bölcselkedet Suigetsu.
Régebben nem is akart magának komolyabb kapcsolatot, családot meg végképp nem. Szabad akart lenni, és élvezni az életet. Sok nőt vitt ágyba, de most, hogy már benőtt a feje lágya rádöbbent, hogy keserves élete lett volna, ha ezt az életvitelt tovább folytatja. Előbb vagy utóbb az ilyen férfiak magukra maradtak. Hiába volt rengeteg pénze, egyedül lenni borzasztó. Leával sokszor szoktak veszekedni, néha már azon is elgondolkodott, hogy kipenderíti, de a végén mindig rájött, hogy nem tudna nélküle élni. Hiányozna neki az éles nyelve, és a kötözködése.
Sasuke halványan elmosolyodott, mert viccesnek találta, hogy pont az idióta haverja szájából hallott ilyesmit.
***
Az Uchiha család este kilenc órakor ért a nyaralójukhoz. Amikor Sasuke a garázshoz fordult be, észrevett egy nagy dobozt. A doboz elég régi volt. A két kislány izgatottan hajolt előre, és kíváncsiskodva kérdezgették, hogy mi lehet a dobozban. Sasuke kiszállt a kocsiból és a dobozhoz ment, amiből nyöszörgő hangok hallatszottak. Belenézett és két kis kölyökkutyát talált a dobozban. Két különböző fajtájú volt. A legkisebb egy Boston Terrier, ami fekete és fehér foltos volt. A másik meg Francia bulldog, ami elég dundi testalkatú volt.
A két Uchiha kislány kiszállt a kocsiból, és az apjukhoz szaladtak. Kireina belenézett a dobozba, és amikor meglátta a két kölyökkutyát felragyogtak a szemei. Örömében elkezdett ugrándozni, és lelkesen kiáltozta, hogy milyen aranyos kiskutyák. Ai boldogan visszaszaladt az anyukájához a kocsihoz, és odahúzta.
- Jaj, de aranyosak. – olvadozott Sakura, amikor meglátta a két aprócska jószágot. – Ki hagyhatta itt őket? Oh, szegénykéim hogy remegnek, biztos fáznak.
Sasuke a szemeit forgatta. Tudta, hogy mi fog ebből következni.
- Előre közlöm veletek, hogy nem tartjuk meg őket. Nem lesz a házban kutya.
A két kislány elszontyolodott, és elkezdték kérlelni az apjukat. Ám Sasukét egyáltalán nem hatotta meg, csak idegesen rájuk förmedt.
- Ma éjszaka velünk maradnak, rendben? – mosolygott Sakura, aki ki akarta békíteni gyermekeit.
Sasuke magához rántotta a feleségét, és a fülébe sziszegte: „Mit képzelsz? Azt mondtam, hogy nem tartjuk meg ezeket a dögöket. Így csak még jobban ragaszkodni fogtok hozzájuk.” Az erős szorítástól Sakura felszisszent és ártatlan boci szemekkel nézett a szerelmére. Sasuke elengedte a feleségét, és felkapta a dobozt. Sakura jól ismerte a férjét, és tudta, hogy ezzel nem zárta le.
Másfél óra elteltével elaludtak a gyerekek, és utána Sasuke dühös hangja rázta meg a falakat. Sakura a Boston Terrier kutyust simogatta az ölében. Szegény kutyus úgy remegett, mint a kocsonya Sasuke hangjától. Sakurához bújt úgy remegett tovább. A bézs színű Francia bulldog mélyen aludt Sakura mellett. Oly mélyen, hogy fel sem ébredt az erőteljes, mély férfihangra.
- Mit képzelsz magadról?!
- Kint hagytad volna őket éjszakára?
- Simán. Holnap reggel első dolgom lesz elvinni őket.
Sakura elszomorodott és lehajtotta a fejét. A kicsi fekete-fehér színű terrier aprócska rózsaszín nyelvével nyalogatta a kezét.
- Kegyetlen vagy.
Sasuke erre még dühösebb lett, felemelte a kutyát és visszadobta a dobozba. Majd felrántotta a feleségét.
- Ebben a családba én hozom a szabályok! Neked meg asszonyi kötelességed nekem engedelmeskedni!
Ekkor kinyílt a gyerekszoba ajtaja, és ijedten szalad ki a két kislány. Sasuke elengedte a felesége karját, és a lányaihoz fordult. Ai könnyes szemekkel nézett hol az anyjára, hol az apjára. Sötét haját babrálta idegességében.
- Menjetek vissza aludni.
A két kicsi hátra lépett, majd megfogva egymás kezét visszasétáltak a szobájukba. Sakura utánuk ment, és jó sokáig maradt velük. A két kislány nagyon nehezen tudott visszaaludni, csak forgolódtak az ágyban. Mikor Sakura meggyőzödött afelől, hogy elaludtak egy-egy puszit nyomot az arcukra és lekapcsolta az éjjeli lámpát.
Kilépve a szobából látta, hogy a két kutyus a nagy kergetőzés közpete felborított, egy szobanövényt, aminek kiömlött a virágföldje. Mancsocskáikkal szanaszét hordták a fekete földet, miközben fekete nyomokat hagytak maguk után. Azonnal a seprűért és a felmosó rongyért ment, hogy gyorsan feltakarítsa. Éppen hogy felsöpörte, amikor a férje elkáromkodta magát. Gyorsan odarohant, és meglátta, hogy a Boston Terrier a szőnyegre kakilt. Sasuke megfogta a kutyát a grabancánál fogva és kivágta a teraszra.
- Csak a kárt csináljál! Nyomorult dögök!
Sakura a felmosó vödörbe mártotta egy szivacsot és elkezdte sikálni a szőnyeget. Sokáig sikálta, mert a kutya beletapicskolta ürülékét a bézsszínű szőnyegbe. Addig a másik kutya a kanapé lábánál szunyókált háton. A rózsaszín nyelve is kilógott, és hangosan horkolt, még arra sem eszmélt fel, hogy Sakura a csupasz hasát simogatja.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó