Naruto reggel kicsattanó energiával ébredt. Persze, nem ugrálhatott sokat, hisz az egész hasfalát kötés takarta a gyomorműtét miatt. Mikor kiment a konyhába, már gusztusos szendvics várta az asztalon. Leült és megreggelizett. A fürdőből vízcsobogást hallott, ez jelezte neki, hogy Hinata fürdik. Elment csomagolni, majd bekiáltott Hinatának.
- Ha nem sietsz, akkor elkésünk!
- Menj előre, majd megyek utánad! – Válaszolta Hinata a fürdőből.
- De siess!
Ezzel elindult. Boldogan gyalogolt az utcán. Megfigyelt minden hangot, megjegyzett minden szagot, és boldogan lépett be az iskola kapuján. Még az se zavarta, hogy dupla kémiával kezd, aztán meg fizikával folytatja a napot. Mikor belépett az osztályba, azonnal vagy öten vetették magukat a nyakába.
- Jól vagy, Naruto? – Kérdezte Sakura. – Annyira aggódtunk! – Mondta Naruto nyakába borulva.
- Ugye minden rendben, Naruto? – Kérdezte Ino.
- Azt hittük, már elpatkoltál! – Borzolta fel a haját Kiba.
- Örülünk, hogy egyben vagy. – Mondta Haji.
- Köszönöm nektek! – Mosolygott Naruto.
Még nagyon sok mindenki jött oda, és üdvözölte, köszönt neki, hasonlók. A tanárok is örültek, hogy visszatért. Gai-mester ezért duplán dolgoztatta, meg az osztályt tesi órán. Persze, Naruto nem vehetett részt rajta. De az egész nap még is olyan furcsa volt. Hinata nem jött be, Tatsuki se volt bent, aztán Kakashit se látta egész nap. Kicsit furcsállta. Mindegy, megpróbált nem foglalkozni vele, pedig igenis aggódott értük. Főleg azért a hülye libáért. Neki reggel azt mondta, hogy majd jön utána, erre meg tessék, egész nap sehol. Furdalta az oldalát, hogy hol lehetnek! Nagyon furcsa volt, de egy idő után az osztálytársai is kezdtek nagyon furán viselkedni. Egy idő után beletörődött, és megpróbálta elfogadni. Inkább csöndben ült, és figyelt az órákon.
Már sötét volt, mikor Naruto gondolataiba merülve baktatott hazafelé. Az utcákat csak a lámpák és a csillagok világították meg. Mikor belépett a lakásba, néma csend volt. Nagyot sóhajtott. Levette a cipőjét, majd felakasztotta a kabátját. Az íróasztalához letette a táskáját, majd a konyhába ment. Ekkor mindenféle konfettik repültek, és egy hangos kiáltás töltötte meg a kis helyiséget.
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – Hallotta.
Mindenki ott volt. Tsunade, Jiraiya, Kakashi, Tatsuki, Sakura, Ino, a kosárcsapat, és az összes barátja. Mindenki odament a szőkéhez és köszöntötte őt, majd sorra átadták az ajándékokat. Naruto csak csodálkozva állt ott, és sorra köszönte meg az ajándékokat. Legutolsónak Tatsuki lépett oda a fiúhoz. Átölelte a szőkét, adott neki puszit, majd átadta az ajándékát, és a szokásos hajborzolás se maradt el.
- Köszönöm. Nem is tudjátok, hogy mennyire hálás vagyok... - Mondta könyveivel küszködve a szőkeség.
Nagyban ment a buli. Már nem igazán maradtak sokan, egy csomó embernek sajnos mennie kellett, de azért még így is volt hangulat. Naruto a tömegen keresztül Tatsukihoz szeretett volna jutni, majd vagy egy fél órás keresgélés után meg is találta az asztalnak támaszkodó lányt. Éppen üdítőt ivott.
- Tatsuki, nem tudod, hol van Hinata? – Kérdezte a szőke.
- … - Tatsuki, beszélt, de a szőke nem igazán hallotta, mit mond.
- Bocsi, nem hallom... – Hajolt közelebb a lányhoz. Tatsuki is közelebb hajolt.
- Sajnálom, nem láttam délután óta. Azt mondta elmegy valahova... – Mondta a lány.
Naruto egy kicsit csalódottan tűnt el a tömegben. Vége volt a bulinak, már csak Tatsuki volt Narutónál, és éppen végeztek a takarítással. Tatsuki már öltözködött. Naruto kikísérte.
- Köszönök mindent, Tatsuki! – Mosolygott a szőke.
- Igazából... az egész Hinata ötlete volt, és tudom, hogy úgyse mondaná el. Még ha ez ki is húzná az alól, hogy végighallgassa azt, ahogy leüvöltöd a fejét... De tényleg az egész az ő ötlete volt, ő főzött, hozta össze a társaságot, én csak segítettem. Mindent ő szervezett.
- Köszönöm... – Mondta Naruto, majd becsukta az integető lány után az ajtót.
Nagyot sóhajtott, majd a konyhába ment, hogy igyon egy pohár vizet. Fél órája mentek el a vendégek. Naruto a konyhai asztalnál ült. A poharat bámulta azóta a perc óta, hogy kiitta a vizet belőle. Nem tudta, hol van Hinata, de ez az egész nagyon aggasztotta. ’Miért nem volt itt, ha ő szervezte az egészet? Miért? Hol lehet? Remélem, nem keveredett semmilyen balhéba.’ Ismét egy sóhaj hagyta el ajkait. Ekkor nyílt a bejárati ajtó, majd kint felkapcsolódott a villany. Naruto nem mozdult. Halk lépteket hallott, majd egy halk puffanást az asztalon. Hinata állt az asztal túloldalán. Egy zacskót tett le arra.
- Bocs, hogy késtem. – Mondta Narutónak címezve.
- Nem el késtél, hanem lekésted az egészet... – Mondta szomorú hangon Naruto, és elfordította a fejét. - Hinata nem mondott semmit, csak töltött magának egy pohár vizet, és egy hajtásra el is fogyasztotta. Naruto felállt helyéről, és a lila hajú elé állt. - Hol voltál?
- Nem érdekes... – Mondta színtelen hangon. El akart menni a szőke mellett, de az felemelte a kezét, és Hinata mellkasára tette, megállítva a lányt. Naruto szinte görcsösen szorította a lila hajú felsőjét. Hinata nem látta a szőke arcát a hajától, mivel lehajtotta fejét.
- Mi az, hogy nem érdekes?! – Kezdte Naruto. – Hm?! Hogy érted, hogy nem érdekes?! – Fejét felemelte, így Hinata jól láthatta, az arcára kiülő, változatos érzelmeket. – Hm?! Van fogalmad róla, hogy... hogy... mennyire aggódtam?! Egy kibaszott önző, és... önfejű, hülye picsa vagy, Hinata! – A végére már szinte Hinata arcába ordibált, és szemei is megteltek könnyel. Hinata ajkait apró sóhaj hagyta el, majd Narutóhoz hajolt, és egy csókot lehelt az ajkaira. Naruto megfagyott a döbbenettől. Hirtelen azt se tudta, hogy fiú-e vagy lány, majd egyszer csak fémes ízt érzett szájában. Hinata ajkai elválltak az övéitől, és egy kicsit felszisszent.
- Jól vagy? – Kérdezte a szőke. – Mi történt? Verekedtél?
- Csak pár kellemetlen alak... – Mondta Hinata.
- Most őszintén. Ezért késtél?! – Kérdezte komolyra fordítva a szót Naruto.
- Először leszek őszinte valakivel... – Kezdte halkan Hinata. – Én csak... kettesben akartam ünnepelni.
Naruto most aztán tényleg ledöbbent. Jól hallotta? Ez lehetetlen. Hinata ilyeneket nem szokott mondani. Biztos csak képzelődik. De nem. Hinata tényleg ezt mondta, és... neki. Naruto a lila hajú mellkasának dőlt. Hinata átfonta karjait a derekán, és szorosan ölelte magához a kissé reszkető szőke fiút. Pár perc múlva Hinata eltávolodott Narutótól, majd kiment valamiért. Pár perc múlva visszajött. A fiú elé lépett, és a kezébe adott valamit.
- Itt az én ajándékom, Tökfej.
Naruto csak próbálta kitapogatni, mi lehet az, de be volt csomagolva. Az asztalra helyezte, és elkezdte kibontani. A csomagolópapíron kívül egy dobozba is bele lett téve. Súlya is volt. Naruto nem tudta elképzelni, mi lehet az. Mikor kikerült a plusz dobozból, valami műanyagot tapintott. Csak a homlokát ráncolta. Hinata mögé lépett. Megfogta Naruto kezeit, és egy-egy csatra vezette őket. Azok egy kattanással engedtek, és egy tok fedele felemelkedett. Naru elkezdte kitapogatni, mi van a tokban. Majd mikor rájött, mi az, hirtelen fordult szembe Hinatával.
- Nyomoztam egy kicsit, és tudom, hogy már gyerekkorod óta egy ilyenről álmodtál.
- De... ez... én... nem... - Naruto nem bírt összerakni egy értelmes mondatot. – Egy hegedűt... nem... ez nagyon... nem fogadhatom el.
- Sajnos a boltban nem váltják vissza. – Mondta Hinata, majd ismét megcsókolta Narutót. Naruto a lila hajú mellkasának dőlt, majd halk szipogásba kezdett. Hinata átölelte a szőkét, és a hátát simogatta, hogy az megnyugodjon.
- Gyere! Menjünk aludni. A torta megvár... – Ezzel, még mindig ölelve a szőkét, elindult ki a konyhából. Útközben lekapcsolta a villanyokat. Naruto kényelmesen befészkelte magát az ágyba. Hinata is befeküdt Naruto mellé, majd átölelte őt. A szőke kicsit mocorgott, és mondani akart valamit, de Hinata megelőzte.
- De Hinata, ez az én ágya...
- Sssh. Maradj nyugton... – Mondta, majd betakarta magukat.
- Köszönöm, Hinata. Ez volt életem eddigi legszebb születésnapja. – Válaszolta a szőke félálomban.
- És a java még csak most jön. Szóval, még semmi alvás, Tökfej. – Mondta Hinata sokat sejtető hangon, és elkezdte gyengéden Narutóról lehámozni a ruháit.
– Szeretlek, Hinata. – Hallotta Naruto halk, remegő hangját. Megállt mozdulat közben, majd elmosolyodott.
- Én is téged, Naruto. Én is. – Suttogta.
A szobát hamarosan hangos sóhajok, és nyögések töltötték be. Pár óra elteltével kimerülten, levegő után kapkodva feküdtek egymás karjaiban. Aztán mindkettejüket gyorsan elragadta az álom, hiszen maguk mellett tudhatták a másikat, és nekik ez volt a legszebb ajándék.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Gondolom a végefelé kicsit megijedtél, hogy rosz vége lesz :D