Naruto behunyta a szemét, mert azt hitte, a lány meg fogja ütni, de e helyett hatalmas súlyt kapott a nyakába. Mikor felfogta, hogy Sakura a nyakába ugrott ahelyett, hogy megütötte volna, kissé meglepődött.

 -  Sakura… engedj el… megfulladok! – Kérte Naruto.

 -  Köszönöm! – Engedte el Naruto nyakát a lány, és mosolygott. Úgy igazából. Ez egy gyönyörű szép, szívből jövő mosoly volt.

 -  Mit is? – Kérdezte a fiú.

 -  Amit tegnap mondtál! Igazad volt! Köszönöm! – Ölelte át még egyszer a szőkét, mielőtt visszament Inóhoz és a csomagjaihoz.

Ino is küldött egy köszönő pillantást, majd cseverészni kezdett Sakurával. Naruto is örült. Legalább a várt hatást érte el, gondolta, majd csatlakozott Kibáékhoz. Nemsokára megérkezett a busz. Kétszemélyes helyek voltak, kivéve egyet, a hátsó sort, mivel ott három ülés volt. Ezen foglalt helyet Naruto, Tatsuki, és Hinata. Hinata ült az ablak mellett, középen Naruto, és mellette Tatsuki. Hinata szinte az egész utat azzal töltötte, hogy bámult ki az ablakon. Naruto zenét hallgatott, Tatsuki rajzolgatott. Másfél óra után meg is érkeztek. Az összes diák első dolga volt, hogy nyújtózkodott, és meglátogatta a mellékhelyiséget. Narutóék szintúgy ezt tették a hosszú út után.

 -  Naruto? – Hallotta egy idősebb nő hangját a háta mögül. Ismerős volt neki.

 -  Ööö…Suna-banya? – Kérdezte Naruto.

 -  Nem vagyok öreg! – Mondta a nő. Hosszú szőke haja volt, és barna szemei. Narutónál egy kicsivel volt magasabb. – Rég láttalak! Milyen kis pici voltál! Négy éves lehettél! Olyan kis apróság voltál, most meg már kész férfi vagy. Lassan átveheted apád cégét! – Mondta kedvesen a nő, miközben átölelte Narutót. Mindenki őket nézte.

 -  Már nincs meg apa cége. – Mondta Naruto.

 -  Oh, akkor nem. És a keresztanyád hogy van?  Az én drágalátos nővérkém? – Kérdezte a nő.

 -  Elvan. Nemrég békült ki Jiraiyával!

 -  Összevesztek? De jó, hogy én olyan sok mindenről tudok! – Mondta durcásan a nő.

 -  De Suna-banya, hogyhogy itt vagy?

 -  Én vagyok a hotel tulajdonosa! – Mondta. – Gyertek beljebb! Már kész van az ebéd!

 -  Oh... – Lepődött meg Naruto, meg úgy mindenki.

Az ebéd fenséges volt. Mindenki teleette magát. Suna azt mondta, hogy pihenjenek le, aztán körbevezeti önöket. Kiosztotta a szobakulcsokat, majd mindenki elment kipakolni és pihenni. Fél óra múlva elkezdődött az idegenvezetés. Hatalmas volt a szálloda, és most csak ők voltak itt. Volt egy fürdőrész, még kint is volt medence, bár inkább egy tóra hasonlított. Volt egy kosárpálya, s a szállodától nem messze egy erdő. Hatalmas volt és sűrű, ráadásul Suna azt mondta, valami szellemes mendemonda lengi körül. A nap további részében nem csináltak semmit, csak lazítottak, majd jól bevacsoráztak, és elmentek aludni.

Az első két nap teljesen simán ment. Mindenki pihent, kosaraztak, és mindenféle csoportjátékokat játszottak. Narutónak már nem kellett felkötve hordani a kezét. Persze még fájt neki, de ezt a világért se akarta bevallani a többieknek. Péntek reggel Naruto fogat mosott. Már túl voltak a reggelin, és úszni készültek, amihez Naruto egy fekete, narancssárga mintás, térdig érő úszógatyát vett fel. Öblögetett majd köpött. Visszatette a fogkeféjét a tartóba, majd kiment Hinatához, aki a szobatársa volt. Ő már készen volt. Hinata szinte világított a besötétített szobában. Fehér arcát gyönyörűen kontúrozta a hosszú lila haja és lila szemei. Egyszóval, egy csodálatos jelenség volt. Ez a jelenség fölállt az ágyáról, majd kilépett az ajtón. Naruto csendben követte. Mikor kiértek a medencéhez, már sokan voltak ott. Volt, aki nem akart fürdeni. Ők addig vagy a szobájukban tartózkodtak, vagy valamivel elfoglalták magukat. Sakura is ott volt a maga rózsaszín bikinijében, Ino egy lila, rózsaszín csíkosat viselt, Hinata egy egyrészes, lila fürdőruhát vett fel. Tenten-en egy piros volt, Temarin zöld. Az összes fiún ugyan olyan fürdőnadrág volt, mint Narutóékon, csak más-más színben. Kész színkavalkád volt a medence mellet, ami inkább volt tó. Kiba invitálta őket, hogy menjenek már be, mert nagyon jó a víz.

 -  Én inkább kihagynám! – Mondta Naruto.

 -  Miért? Nem tudsz úszni? – Kérdezte gúnyosan Kiba.

 -  Tudok, csak nem szívesen megyek be! Jó nekem itt a parton! – Mondta, majd leült a víz mellé.

Nem lovagoltak ezen a témán többet, inkább mindenki ment a vízbe, még Hinata is. Persze nem szórakozott a többiekkel. Kezét lazán kitámasztotta a partra, és a medence szélén, kifejezéstelen arccal nézte, ahogy a többiek fröcskölik egymást és labdáznak.

 -  Szia, Naruto! – Érzett egy kezet  a vállán.

 -  Szia Tatsuki! – Köszönt vissza a szőkeség.

 -  Nah, milyen a fürdőrucim? – Kérdezte. Egy bikini volt rajta, de a felsője és az alsója össze volt kötve két ugyanolyan anyagból lévő madzaggal, és rajta aranyos kis cica, meg hasonló cuccok voltak. Maga az anyag pedig piros-fehér csíkos.

 -  …Váó! Jól néz ki! – Mondta Naruto.

 -  Hogyhogy a parton?

 -  Nem igazán szeretem a vizet... – Mondta Naruto. Lábait kinyújtotta, és kezével maga mögött támaszkodott.

 -  Ha nem baj, én bemegyek – Mondta a kék hajú lány.

 -  Nem, persze menj csak! – Válaszolta mosolyogva Naruto.

A lány felállt mellőle, majd a medencébe ugrott, lefröcskölve ezzel a kint ülő fiút. Naruto megunta a medence mellett üldögélést, és odament a pár méterre lévő bárpulthoz. Leült az egyik székre Gaara mellé, aki oldalán Sasuke ült.

 -  Hello! – Köszönt rájuk Naruto. – Ti sem mentek be a vízbe?

 -  Kihagynánk! – Mondta Gaara, aki valami piros löttyöt ivott.

 -  Mit isztok?

 -  Jégkását. – Válaszolta Sasuke kihajolva Gaara mögül.

Naruto is rendelt egy pohár jégkását. Szép lassan megiszogatta, és közben azon törte a fejét, hogy mi a francot csináljon. Naruto elfogyasztotta az összes jégkásáját. Elköszönt a még mindig a bárpultnál ülő Sasukétől és Gaarától, majd visszaindult a törzshelyéhez, a medence mellé. Már éppen le akart ülni, mikor rálépett az odapattanó labdára, és elvesztette az egyensúlyát. Hatalmas koppanást várt, de e helyett mikor becsapódott, víz ölelte körül. Nem ijedt meg, hiszen tudott úszni. Felevickélt a víz felszínére, majd a lábát lerakta a medence aljára, így biztosítva magát. Fejét megrázta, így hajából kiszállt a felesleges víz, viszont olyan keszekuszán állt, hogy az már önmagában nevetséges volt. Szeméből kitörölte a vizet. Mindenki őt nézte, és vagy mosolyogtak, vagy nevettek. Na jó, valljuk be, Kiba fetrengett a röhögéstől.

 -  Mégiscsak bejöttél? - Kérdezte, mielőtt Hinata le nem nyomta a víz alá.

 -  Igen! – Mondta durcásan. – Nem azért nem jöttem be, mert nem tudok úszni, hanem azért, mert nem szeretem a vizet! – Mondta. Egyszer csak valami a nyakába ugrott. Teljesen összerezzent.

 -  Gyere! Egy kis vízben játszásba még senki nem halt bele! – Mondta a nyakába csimpaszkodó Sakura.

 -  Huh, addig úgyse hagytok békén!- Válaszolta beleegyezően a szőke.

 -  Oké, te állsz ott, frizbizünk! – Mondta Sakura, majd a helyére tologatta Narutót, aki nem ellenkezett.

 -  Rendben! – Felelte a szőke, majd a kör belseje fele fordult.

Szinte mindenki játszott. Hinata, Kiba, Tatsuki, Haji, Mizu, Sakura, Ino, Tenten, és most már Narutó is. Mikor mindenki a helyére állt, folytatták a játékot. Már játszottak egy jó ideje. Sakura Narutónak dobta a frizbit, aki nem tudta elkapni, mert magasan átrepült felette, és jó messzire elrepült. Sakura bocsánatot kért. Naruto a frizbi után indult, nem úszott, csak sétált a vízben. Már majdnem elérte, mikor egyszer csak eltűnt a lába alól a talaj. Hirtelen süllyedt le. Kiáltani akart, de a víz alatt nem jött ki hang a száján. Tüdejéből kiszökött a levegő. Kapálózni kezdett, de nem volt semmi, amibe belekapaszkodjon, csak süllyedt le, ráadásul valami köré tekeredett, és nem engedte a felszínre. A többiek, ahogy látták, hogy Naruto eltűnik a víz alatt, azt hitték csak poénkodik.

 -  Jó poén volt Naruto, de inkább hozd a frizbit! – Mondta Ino.

Mikor a szőke már vagy jó egy perce nem jött fel a víz alól, megijedtek. Hinata azonnal elrúgta magát a faltól, és a víz alá merült. Pár másodperc alatt átszelte a medencét és oda ért, ahol a szőke elsüllyedt. Lebukott a víz alá, és keresni kezdte Narutót. Ekkora az már eszméletét vesztette, és csak lebegett a vízben. Hinata odaúszott hozzá, majd lefejtette a fiú testéről a hínárokat meg a növényeket, majd átadott neki egy kis levegőt, és a felszínre vitte. A többiek csak ijedt arccal figyelték az eseményeket. Hinata kiúszott vele a parthoz. Gaara kiemelte a szőkét a vízből, míg Hinata is kimászott. Naruto még mindig nem volt eszméleténél, sőt már nem is lélegzett. Mindenki kimászott a partra, és Naruto köré gyűlt. Hinata megkezdte az újraélesztést. Először a fiú mellkasát nyomta, majd szájon át lélegeztette. Mikor ezt harmadszorra ismételte, Naruto hirtelen megmozdult, és oldalra fordulva vizet köhögött fel. Ülőhelyzetbe tornázta magát, mire a barátai egy emberként fújták ki a bent rekedt levegőt. Naruto körbenézett, és hirtelen azt se tudta hol van. Hinata felállt mellőle, és elindult vissza az épületbe.

 -  Mi történt? – Kérdezte Naruto. – Csak arra emlékszem, hogy elmerültem, és valami rám tekeredett, aztán elfogyott a levegőm. Onnantól semmire nem emlékszem.

 -  Majdnem meghaltál... – Mondta Sakura lehajtott fejjel. – És miattam. Ha nem dobom…

 -  Nem a te hibád! – Felelte vigyorogva Naruto. – Bárkivel megtörténhetett volna ugyanez, most véletlenül pont én voltam ott, ennyi! Itt vagyok, nem? Akkor meg? – Mosolygott Naruto – De ha zavar, akkor visszamehetek megfulladni! - Mondta nevetve a szőke.

 -  Ez nem vicces, Naruto! – Csapta le Tatsuki.

 -  Bocs! Na, most ne vágjatok már ilyen ijedt képet! Menjetek vissza játszani! Én majd a parton maradok! Gyerünk! – Szólt rájuk Naruto, majd visszahessegette őket a vízbe.

 Sötétedésig kint voltak a medencénél. Még maradtak volna tovább, de Suna beparancsolta őket vacsorázni. Kelletlenül, de mindenki bement. Már mindenki éhes volt, és hát Suna is ott volt, és mérges szemekkel méregette őket. Naruto a nap további részében nem találkozott Hinatával. Vacsoránál rá is kérdezett a mellette ülő Inótól.

 -  Hinata hova lett? Már jó rég eltűnt! Nem jön vacsizni?

A lány nem válaszolt, csak csöndben ült, és megrándította a vállát. A többiek úgy gondolták, jobb, ha Naruto nem tudja meg, hogy Hinata mentette meg az életét. Mindenki csendben volt. Naruto egy ideig tűrte a feszült csendet. Körülötte mindenki csak piszkálta az ételt, és kerülték a pillantását.

 -  Mi van? Miért vagytok ilyen csöndben, amint erre terelődött a szó? – Kérdezte gyanakodva a szöszi. – Tatsuki, kérlek, mondd el! – Kérte a mellette ülő lánytól. - Tatsuki segélykérően nézett a többiekre. Ők csak némán néztek rá, és együtt érző pillantásokat küldtek a lány felé. Tatsuki nagyot sóhajtott, majd belekezdett.

 -  Hát, igazából, úgy volt a medencés eset, hogy eltűntél a víz alatt, és mi azt hittük szórakozol, viszont mikor nem jöttél fel egy perc múlva se, megijedtünk, de hirtelen nem tudtunk mit csinálni. Hinata utánad ugrott. Kiszedett a növényből, amibe beleakadtál, majd a partra hozott. Már nem lélegeztél, és elkezdett újraéleszteni... Szájon át lélegeztetett. Te csak feküdtél ott. Azt hittük, véged, aztán sikerült neki. Aztán te hirtelen azt se tudtad, hol vagy. Ekkor bement a házba. Azóta nem láttuk.

 -  De… miért nem mondtátok? – Kérdezte Naruto, viszonylag higgadtan.

 -  Nem akartuk elmondani, mert…

 -  Miért?! – Pattant fel az asztaltól. Szinte már ordibált szegény lánnyal. Tatsuki nem mondott semmit, csak lehajtotta a fejét. Naruto felállt, és kiviharzott a teremből.

 Hinata az ágyon feküdt és gondolkodott. Egész nap ezt csinálta. Még mindig a fürdőruhájában volt, ami közben már megszáradt. Megfordult az ágyban, így a hátára feküdt, haja szétterült a párnán. Tekintette arról árulkodott, hogy gondolatai messze járnak. Az ajtó hatalmas csattanással tárult ki. Hinata egy kicsit összerezzent, de a belépő szőke nem igazán vette észre, mert igazából nem is nagyon foglalkozott vele.

 -  Hinata, miért?! – Kérdezte a szapora légvételű Naruto.

 -  Mit miért, Tökfej? – Kérdezte unottan a lila hajú lány, miközben felállt az ágyról, és elhagyta a szobát.

 -  Hinata, válaszolj! Miért?! – Mondta emelt hangon Naruto, miközben végig a lila hajú nyomában volt.

 -  Hn... – Volt a válasza. Már az udvaron volt, és nagyon idegesítette a nyomában loholó szőke. Azt gondolta, bemegy az erdőbe, hátha oda nem követi a fiú.

 -  Hallasz?! – Kérdezte még mindig.

 -  Nem! Kopj le! - Már mélyen bent jártak az erdőben, mikor Hinata megállt. Naruto ezt nem vette észre, így közelebbről is megismerkedhetett a lila hajú lány hátával.

 -  Te liba, miért álltál meg ilyen hirtelen?! – Kérdezte a szőke orrát dörzsölgetve.

 -  Azért, Tökfej, mert, ha nem vetted volna észre, besétáltunk az erdőbe, és pinám tudja, hol vagyunk!- Válaszolta Hinata ingerülten. Mára már nagyon elege volt a hiperaktív srácból.

 Néma csönd volt, csak a baglyok huhogását lehetett hallani. Naruto összerezzent, mert azt se vették észre, hogy elkezdett sötétedni, és teljesen lehűlt a levegő. Ráadásul mind a ketten fürdőruhában voltak, Narutóé meg még vizes is volt. A baglyok huhogása mellé társult a szőke fiú fogainak kocogása is. Hát igen, szerintem rámondhatjuk, hogy ezt megszívták.

 -  Valami ötleted? – Kérdezte bátortalanul.

 -  Hn... – Morogta Hinata. – Egyelőre gyalogoljunk, addig se fagysz meg! – Mondta, ezzel elindult előre.

 -  Oké.

 Már legalább fél órája gyalogoltak folyamatosan. Mostanra már teljesen besötétedett, és a levegő hőmérséklete is egyre csökkent. Itt a hegyekben meg még hidegebb is volt. Naruto vacogva ment Hinata mögött, szája már tiszta lila volt. Egész testében remegett, és fájt a meghúzódott keze. Hinata egyszer csak megállt. Naruto most éber volt, és nem ment neki.

 -  Mi az már megint, Hinata? – Kérdezte durcásan Naruto.

 -  Hallod? - Naruto fülelni kezdett.

 -  Igen! Egy vízesés!

 -  Hn... – Volt Hinata válasza.

 -  Induljunk! – Ezzel Naruto elindult arra, amerről a vízesést hallotta. Útközben szedett egy kis fát. Ezt Hinata furcsállta.

 -  Mi a frászt csinálsz?! – Kérdezte nem túl emberin.

 -  A vízeséstől nem messze biztos van egy barlang. Ott meghúzhatjuk magunkat, és gyújthatunk tüzet.

 -  Hn... – Hinata nem értette, de nem is igazán akarta megérteni Naruto viselkedését.

A fiú továbbra is gyűjtötte a fát. Nemsokára meg is érkeztek a vízeséshez. Gyönyörű volt. A víz egy hatalmas hegyről zuhant alá, és egy kis tóba torkollott. A hold ezüstösre festette a vizet, és ezernyi csillagot varázsolt a tükrére. Hinata nem szórakozott. Elkezdett begyalogolni a vízbe, majd mikor biztonságosnak ítélte, belemerült, és pár méterrel arrébb jött fel.

 -  Én azt hiszem, inkább maradnék a parton! – Mondta Naruto.

 -  Tökfej, nem fogsz egy derékig érő vízbe belefulladni!

 -  Akkor sem! – Mondta durcásan, és tüntetőleg még el is fordult. - Hinatának támadt egy ötlete, hogy hogyan tudná berángatni a makacs szőkét. Elindult kifele, viszont, mikor ki akart mászni a partra, visszacsúszott.

 -  Tökfej, segíts már! Valamibe beszorult a lábam!

 -  Mondtam, hogy nem kéne bemenni! – Pattant oda Naruto, és megfogta Hinata nyújtott kezét.

Ekkor Hinata egy hatalmasat rántott Narutón, berántva ezzel a tóba. A fiú elmerült a hideg vízben. Kissé megijedt, de szerencsére nem pánikolt be, és feljutott a felszínre. Kitörölte szeméből a vizet, majd amilyen mérgesen csak tudott, ránézett a pár méterre álló Hinatára.

 -  Te liba! Ez mire volt jó? – Kérdezte mérgesen.

 -  Arra, hogy be gyere! Semmi bajod sincs, nem igaz?

 -  Baszódj meg! Délután majdnem belefulladtam a medencébe, és különben is, mondtam, hogy utálom a vizet! – Ezzel elindult kifelé.

Naruto durcásan ült le a parton. Hinata is kijött, és leült mellé. Csak nézte, ahogy a víz még gyűrűdzik, aztán lassan tükör simává válik, majd a gyűrűdzés újra kezdődik, csak bentről halad kifelé a vízesés miatt.

 -  Szép, nem? – Kérdezte Hinata.

Naruto nem válaszolt, csak dülöngélt ide-oda. Lábai föl voltak húzva, és kezeivel átkulcsolta őket. Hinata megjegyezte, hogy milyen érzéketlen, hogy egy ilyen jelenséget se tud értékelni. Ekkor Naruto szipogott egyet. Könnyei megállíthatatlanul folytak le az arcán. Ezt Hinata is észrevette.

 -  Naruto, te sírsz? – Kérdezte halkan.

 -  Nem! Hagyj békén! – Mondta, ezzel felállt, majd a vízesés melletti barlang felé vette útját. Útközben még felkapta az ágakat, amiket gyűjtött.

 -  Ne nézz ennyire hülyének! – Morogta a Hyuuga, majd ő is felpattant, és a szőke után indult. - Mikor beérte Narutót, maga felé fordította.

 -  Tökfej, mi a franc bajod van?

 -  Semmi! Egy ilyen egoista, vadbarom fruska nem értheti meg! – Kiabált Naruto, majd meg akart fordulni, de valahogy rosszul lépett, és kiment a bokája.

Elkezdett előrezuhanni. Hinata utána nyúlt, és kezénél fogva visszarántotta Narutót, de az elvesztette egyensúlyát, és most Hinata felé esett, aki gyorsan átölelte a szőkét, így mikor találkoztak a földdel, Narutónak semmi baja nem lett, mert Hinata felfogta az ütközést. A lila hajú elengedte Narutót, aki a földön landolt. Fölé térdelt, és vállainál megtámaszkodott.

 -  Mi a jó büdös francot csinálsz? Néha mondjuk a lábad elé kéne nézned! – Morogta a Hyuuga.

Naruto ki akart szabadulni a lila hajú alól, és ezt úgy akarta, hogy megfogja Hinata kezét, és ellöki egyszerűen, de ez rosszul sült el. Hinata nem számított arra, hogy kirántják alóla a kezét, így mikor azok már nem tartották felsőtestét, egyenesen ráesett Narutóra. Szemeik kikerekedtek. Az esés következtében ajkaik összeértek...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés