Tatsuki eszeveszettül nyomta a 21-es lakás csengőjét. Pár perc múlva Hinata nyitott ajtót. Mikor meglátta a lihegő, és zokogó lányt, nem tudta, hogy mire vélje.

 -  Seghítenhed kell! – Mondta lihegve.

 -  Miért nem anyádhoz mész sírni? – Kérdezte morcosan a Hyuuga.

 -  Naruto haza akart kísérni, de pár sötét alak megtámadott. Lefoglalta őket, hogy én elmenekülhessek! Kérlek, segíts! Meg fogják ölni! – Zokogta a lány. Hinata nem mondott semmit, csak leakasztotta kabátját a fogasról, és elindult le a lépcsőn.

 -  Mutasd, hol? – Mondta a lánynak.

Tatsuki teljesen leblokkolt. Hinata most tényleg segít neki? Nem gondolta volna, de nem volt sok ideje a gondolkodásra, mivel a lila hajú már egy emelettel lejjebb járt, mint ő, és marha gyorsan haladt.

 Narutót két ember tartotta a karjánál fogva. Egy harmadik, a főnök, meg közben ütötte. Több ember már nem is nagyon volt, mert mind ájultan hevert valamelyik fal mellett. Hát igen, Naruto se adja magát könnyen.

 -  Azt üzeni, ha nem veszted el, kitálal a szaros kis csapatodnak, a kis titkaidról, amit annyira féltesz a nyilvánosság elől, kis nyomorék! – Köpte Narutónak a szavakat, miközben hajánál fogva tartotta a fiú fejét.

 -  Mond meg neki, hogy húzzon a picsába, a rohad kis fenyegetéseivel!

 -  Akkor átadom a másik üzenetét. Ha ellenkeznél, meghal a kékhajú barátnőd.

Naruto erre már nem mondott semmit. A kapucnis srác elengedte a fejét, majd gyomron rúgta. Naruto egy kis vért köpött a földre, bővítve az alatta lévő vértócsát. Homloka is fel volt szakadva, és szája is durván fölrepedt. Hasán egy hatalmas vágás éktelenkedett, és több zúzódása volt, mint csontja. Arca is tele volt sebekkel, és fel is volt dagadva. Haja a vértől, és az izzadságtól a fejére tapadt. A férfi újra ütni akart, de csuklóját megállították a mozdulat közben. Mikor oldalra nézett egy dühösen izzó lila szempárral találta szembe magát. A szempár tulajdonosa, visszacsavarta a fiú kezét, aki ettől fájdalmasan nyögve a földre zuhant. A lány ezzel meg is elégedett. Egyik kezét ökölbe szorította, a másikkal megropogtatta ujjait, így indult el a Narutót tartó két srác felé, akik nem tétováztak. Oda dobták Narutót a lánynak, majd a főnöküket, és társaikat összekaparva eliszkoltak.

 -  Tökfej! Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen. – Mondta a lány, majd felsegítette a szőkét és elindult vele ki az utcából.

 -  Hinata, miért vagy itt? – Kérdezte halkan a szőke.

 -  Mert, mondjuk az éjszaka közepén beállított egy zilált, lihegő, és zokogó Tatsuki, hogy elkapott pár suhanc, és kifognak nyírni. – Mondta epésen a lila hajú.

 -  Köszönöm. – Mondta halkan Naruto.

 -  Ne nekem köszönd! Ha Tatsuki nem szól, én nem kerestelek volna!

 -  Kösz, Hinata. – Mondta a szőke, miközben megpróbálkozott egy mosollyal, de felrepedt szája nem engedte. Mikor kiértek az utcából, egy idegesen toporgó Tatsuki várta őket. Mikor meglátta őket, gyorsan oda rohant.

 -  Oh, istenem… Naruto. – Mondta elhaló hangon.

 -  Köszönöm, Tatsuki! – Válaszolta a szőke, már amennyire tudott beszélni.

 -  Segíts hazacipelni! – Mondta Hinata.

 -  Persze! – Mondta Tatsuki, majd bebújt Naruto bal válla alá, és a hátára kapta a szőkét.

 Hinata berúgta a lakás ajtaját, majd vállával felkapcsolta a villanyt. Egy Narutóval a hátadon kissé hosszabb a haza fele vezető út. Óvatosan letették a közben beájult szőkét az ágyra. Tatsuki már azonnal kapta is elő a telefonját, hogy telefonáljon az apjának, aki orvos volt…

 Négy reped borda, egy kificamodott váll, az egész test tele zúzódásokkal, kés általi vágás a hasfalon, felszakadt száj, betört fej, egy kis koponya zúzódás, több vágás és heg. Ezekkel dicsekedhetett Naruto az után az este után. Tatsuki apja azt mondta, egy hónapig nem állhat lábra. Viszont miután meglátta, hogy Naruto egy hét ágyban fekvés után, már pattog, és össze-vissza rohangál, majdnem idegbajt kapott. Mikor megvizsgálta a fiút, teljesen leblokkolt. Szegényke sokkot kapott. Naruto szinte teljesen felépült. Csontjai hihetetlenül gyorsan összeforrtak. A zúzódások nagy része még meg volt, de már elmondhatjuk, hogy teljesen jól volt. Igaz vállát még pihentetnie kellett, és kezét felkötve hordani, és még a hasán is volt kötés, de ezen felül kicsattan az egészségtől. Arca teljesen meggyógyult, és a hegek eltűntek. Már csak a három-három, csík maradt ott, ami eddig is ott volt.

 Még több mint egy hét volt hátra a következő meccsig. Naruto eddig nem ment suliba, mivel ágyban kellett maradni. Tatsuki, és Hinata ápolta, így ők se mentek suliba. Naruto ma hagyhatta el először a házat. Boldog volt. Végre nem kellett bezárva lennie. Tatsuki segített neki felöltözni, mivel kezét még nem igazán tudta használni. Persze az alsógatyát azért még ő küzdötte fel magára a fürdőben. Hinata összepakolta a táskáját, majd Naruto felvette épp kezére, és már indultak is a suliba. Tatsuki erre a pár napra odaköltözött Narutóékhoz. Naruto egy cseppet se bánta. Még Hinatát se zavarta, hiszen a lány segített a háztartásba, nem volt idegesítő, (na jó néha) és még Narutót is ápolta. Elmondhatjuk, hogy egész jól összeszoktak hárman. Mikor Naruto belépett felkötött karral az osztályba. Mindenkinek tátva maradt a szája. A kosárcsapat azonnal oda rohant.

 -  Anyád, Naruto! Mit csináltál? – Kérdezte Kiba?

 -  Csak egy kis baleset! – Vakarta meg a tarkóját Naruto.

 -  Ezért nem voltál az elmúlt egy hétben? – Kérdezte Haji.

 -  Igen! Bocsi! Így elmaradt egy-két edzés! – Mondta Naruto.

 -  De ugye jössz a bajnokságra?

 -  Addig simán felépülök! Sőt, már most alig fáj! – Kezdett el hadonászni vele.

 -  Ja persze, csak még öltözni se tud egyedül! – Jött oda mosolyogva Tatsuki. – Igaz? – Tette a dossziéját Naruto fejére.

 -  Ott leszek, és kész! – Mondta Naruto durcás hangon.

 -  Persze, persze! – Nevetett Tatsuki.

 -  Marha vicces! – Felelte Naruto.

 -  Jó reggelt gyerekek! – Jött be az osztályfőnök. – Mindenki üljön le! Van egy kis bejelenteni valóm! – Mondta. Mindenki tette, amit mondott, és leült a helyére. – Nah, úgy gondoltam, hogy mivel gyönyörű szép tavaszi időnk van, és valamikor meg kell ejtenünk az osztálykirándulást. Arra gondoltam, hogy most ezen a héten, holnap, azaz kedden indulnánk, és szombaton jönnénk vissza. Az egész osztályban néma csönd volt. Fél percig, aztán mindenki üdvrivalgásban tört ki. Szegény tanárnő alig bírta őket csendre inteni. Miután végre csend lett az osztályban, a tanárnő elmondta mit kell hozni, hol lesz a szállás, és kiosztott egy papírt, amit alá kellet íratni a szülőkkel. Hinata jelentkezett.

 -  Akinek jelenleg nem tartózkodnak otthon a szülei? – Kérdezte unottan.

 -  Az, az igazgatóval íratja alá! – Mondta a tanárnő, majd elengedte őket. Sakura utolsó óra után oda ment Narutóhoz, és megint fel akart kéredzkedni.

 -  Naruto, ma felmehetek hozzád? – Kérdezte mézes mázos hangon.

 -  Beszélhetnénk? - Kérdezte a fiú, nem a megszokott könnyed stílusában.

 -  P-persze. – Lepődött meg Sakura, a hirtelen változástól. Naruto és Sakura az iskola udvarán álltak meg. Sakura beállt az egyik fa alá a napsütés elől. Naruto is megállt nem messze tőle.

 -  Mit szeretnél mondani? – Kérdezte Sakura.

 -  Csak azt, hogy elég sok embernek elege van belőled. – Kezdett bele Naruto. Tudta, hogy ez fájni fog a lánynak, de meg kell tennie. – Lehet, hogy elvesztetted az apádat, de ez nem ok arra, hogy átgázolj másokon.

 -  Mi? Micsoda? Te honnan… - Hebegte Sakura.

 -  A lényeg az, hogy én is elvesztettem a szüleim, de ez nem ok arra, hogy a világot elfelejtve rohanj Hinata társasága után!

 -  Te azt se tudod mit beszélsz! Nem értheted meg, mit jelentett nekem az apám! – Folyt le egy könnycsepp Sakura arcán.

 -  Én nyolc éves voltam, amikor elvesztettem a szüleim. Anyám a szemem előtt halt meg. Azóta senki nincs, aki úgy megértene, ahogy ő! Szóval nem mondhatod, hogy nem tudhatom, mit érzel! Én szinte az óta egyedül élek! Nem szabad bezárkóznod egy másik világba! Itt a jelennek kell élni, nem a múltnak, meg a jövőnek! Túl kell lépned rajta! 17 éves vagy! Állj a saját lábadra! Nem élhetsz anyuvédő szárnyai alatt egész életedben! Egyszer úgy is elköltöztél volna, családod lett volna, és ők így is úgy is el fognak távolodni tőled, és a végén elhunynak. Ez az élet rendje! Amíg ezt nem fogadod el, addig nem fogsz tudni továbblépni! Merjél a barátaidra támaszkodni! Nem szégyen az, ha szükséged van valakire! Az ember nem magányos lény. Ott van Ino. Ne taszítsd el magadtól, mert te Hinatával akarsz folyton lógni, mert azt meg fogod bánni!

 -  Nem értesz semmit! Soha nem fogod megérteni! Anyám soha nincs otthon, egy percet nem tölt velem! A vacsorát is vagy megfőzöm magam, vagy előveszem a hűtőből és megmelegítem. Estére jön haza aludni, vagy ha otthon van, akkor is bezárkózik és dolgozik! Soha egy percet se tölt velem! Ez rosszabb, mint, ha egyedül lennék! – Zokogott a lány.

 -  Bármilyen kifogást is használsz, nem gázolhatsz át másokon, hogy ne legyél magányos, és összebarátkozhass Hinatával. Ez egy undorító dolog, főleg egy lánytól! – Ezzel ott hagyta a zokogó lányt.

Sakura a földre zuhant és úgy sírt tovább. Narutónak hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy vissza ne menjen. Utálta bántani az embereket, és utált durva lenni. Sajnos néha ez kell az embereknek, hogy visszazökkenjenek a rendes kerékvágásba. Kissé lelki ismeret furdalása volt a szőkének, de remélte, hogy legalább javít valamicskét Sakura állapotán. Végül elindult haza.

 Reggel korán kelt, hiszen még a cuccait is össze kellett pakolnia. A keze rettenetesen fájt, mivel este véletlenül ráfeküdt. Ezért útja először a fürdőbe vezetett, majd eszébe jutott, hogy a gyógyszereket a konyhában tartják. Kiment a konyhába. Szépen halkan, hogy Tatsukit, és Hinatát fel ne ébressze. Majd elkezdte keresni a fájdalomcsillapítót. Ez bele telt egy kis időbe, de azért megtalálta. Majd bevett belőle egyet. Mikor kiment, Tatsuki hálózsábja üres volt, Hinata, meg a ruháit pakolta.

 -  A fürdőben van. – Mondta Hinata.

 -  Reggelt! – Mondta Naruto, majd a táskájához ment.

Ekkor lépett ki a fürdőből Tatsuki. Haja vizes volt és a vállára lógott, ezzel összevizezve a fehér toppját. Még egy farmer rövidgatya volt rajta, amit egy fehér övvel rögzített. Egy törölköző volt a nyakában. Így ment oda a táskájához, és kezdett el ő is pakolni.

 -  Jó reggelt! – Köszönt közben oda a többieknek.

 -  Reggelt! – Mondta neki is Naruto.

 -  Hn... – Hinata csak ennyit mondott.

Lassacskán elkészültek. Még gyorsan ettek egy kis reggelit, majd elindultak az állomásra. A kollégium előtt Tatsuki apja várta őket. Bepakoltak a kocsiba, majd beültek. Az autó elindult az állomásra… Nartóék egész gyorsan kiértek. Még tíz perc volt, a megbeszélt találkozási időpontig. Kipakoltak a kocsi csomagtartójából, majd Tatsuki elköszönt az apjától. Mire megtalálták az órát, ami alatt a találkozó volt, már el is múlt a megbeszélt időpont. Persze csak pár percet késtek. Tatsuki rögtön oda csapódott Kibáékhoz. Hinata félreállt. Naruto meglátta, amitől retteget. Egy rózsaszín hajkoronát. Sakura háttal állt neki. Mikor észrevette, hogy érkeztek még a csapathoz, megfordult. Mikor meglátta Narutót, elkezdett futni felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés