Hinata hallotta, ahogy a szőke kijön a fürdőből, és megindul. Nem, nem aludt. Hallotta, ahogy a szőke káromkodik egy sort, majd eljut a céljáig. Az ágyához jön, majd felöltözik. Valamin nagyon elgondolkodik, aztán a fejéhez csap. Hinata elereszt magában egy gúnyos mosolyt. Naruto arra jut, hogy inkább alszik. Majd bebújik az ágyba. Vak sötét van az egész lakásban. Hinata kinyitja a szemét, hogy megnézze, mit csinál a szőke. Az jól bebugyolálta magát a takarójába. Ekkor világítani, és csöngeni kezd a telefonja. Naruto kinyúl a telefonért és felveszi.

 -  Ki vagy, és mi a halált akarsz ilyenkor?! – Szólt bele a telefonba.

 -  Kakashi vagyok. – Halott egy férfihangot.

 -  Bocsánat Kakashi mester! – Mondta bele a telefonba Naruto.

 -  Tudod kit mester-ez, ha apasági jogosultságai vannak!

 -  Bocs… apa. – Mondta Naruto. -Hinata ezt érdekesnek találta, úgyhogy újra lehunyta a szemét, és hallgatózott. Naruto Hinata ágya felé fordult, de mivel nem hallott semmi neszt, úgy vélte a lila hajú alszik.

 -  Ja, itt vagyok. – Mondta halkan a telefonba.

 -  Csak annyit akartam, hogy sajnálom, hogy nem voltam ott az első meccsen.

 -  Tudom. Tsunadénál véletlenül bekapcsolt az üzenetrögzítő. És képzeld, továbbjutók vagyunk. Már két csapat kiesett!

 -  Jól van.

 -  Hogy vagy? Hallottam, hogy autóbaleseted volt. – A szőke felhúzta térdeit, és fél kezével átkulcsolta őket.

 -  Igen. Már jól vagyok, de a doki bent tart. Nem tudom, hogy mikor keveredek haza. Lehet, hogy a döntőre se érek oda.

 -  Értem.

 -  Sajnálom.

 -  Nem baj! Az a lényeg, hogy jobban legyél. Ha nem érsz ide, nem baj, majd a kupával várunk!

 -  Remélem is!

 -  Egyébként hol vagy? Melyik kórházban?

 -  Sunában vagyok. Abban a kórházban, amiben az után a baleset után voltunk.

 -  Értem. – Mondta Naruto miközben fölült. Lábait felhúzta, és szabad kezével átkulcsolta.

 -  Tedd el magadat holnapra! Jó éjt, Kisbogár!

 -  Jobbulást! Jó éjt, apa! – Mondta Naruto.

Nem hallott választ, már csak egy pityegő hangot, ami jelezte, hogy apja letette. Ő is lecsukta telefonját, majd visszatette az éjjeli szekrényre. Visszabugyolálta magát a takaróba. Lehunyta szemét, és nemsokára, már aludt is.

Már visszaért a futásból, és fürdött is. Már csak a reggeli volt hátra. A hálóban volt, és pakolta a táskáját. A konyhából már áradt a pirítós, és a kávé szag. Bement a konyhába. Hinata a pult előtt állt, Narutónak háttal.

 -  Reggelt, fruska! – Köszönt oda a lila hajúnak.

Semmi válasz. Naruto már megszokta, hogy ha a Hyuugaa nem sérteget valakit, akkor elég bőbeszédű. A Hyuugaa megfordult, és letette a tányért Naruto elé. Egy szendvics volt rajta. Majd oda tette Naruto szokásos kávéját. Naruto biccentet, majd nekilátott a reggelinek. Ízlett neki a szendvics. Ha belegondolunk, minden amit Hinata főzött, finom volt.

 -  Szóval Kakashi az apád. – Mondta egyszer csak Hinata.

 -  Kh, kh… - Naruto majdnem belefulladta reggelibe. Miután túl volt a fulladáson, megszólalt. – Honnan veszel ilyen baromságokat?

 -  Ne hazudj! Hallottam, amint tegnap este beszélgettetek. – Hát igen, ha valakit cseszegetni kellett, akkor aztán mintha szófosása lett volna a lánynak.

 -  Neked agyadra ment valami! – Mondta Naruto, és tovább evett volna, ha Hinata újra meg nem szólal.

 -  Szóval nem a szeretőd. – Mondta Hinata úgy, mintha az időjárásról beszélgetnének.

 -  Mi a fasz?! – Bukott ki Narutóból.

 -  Azt hittem.

 -  Hinni a templomban kel! Te liba, hogy gondolhattál ekkora oltári nagy baromságot! – Mondta Naruto.

 -  Vallásos vagy, vagy mi? Templom, oltár, meg hasonlók? – Szegezte neki ezt a baromi nagy hülyeséget Hinata.

 -  Jólesik cseszegetni az embereket? – Kérdezte Naruto, majd durcásan kirúgta maga alól a széket és kitrappolt a konyhából.

 -  Hn...

 Naruto durcásan előkapott a szekrényből egy narancssárga, fekete csíkos pulcsit. Táskájába gyűrte, majd dühösen bezárta. Felkapta cipőjét, és az ajtót irdatlanul becsapta maga után, de úgy, hogy az majd kiesett a helyéről. Szegény szomszédok. Mindig erre ébredni... nem lehet szórakoztató. Naruto idegesen caplatott végig az utcán, a suli felé. ’ Ez a liba mindig felhúz! Ahányszor hozzám szól, vagy sérteget, vagy gúnyt űz belőlem, vagy leéget! Annyira utálom! Egy igazi picsa!’ Mire Naruto észbe kapott, már a padjában ült. Azt nem tudja, hogy jutott el idáig, de itt volt. Nem sokkal később Hinata is megérkezett. Mikor leült Naruto mellé, a szőke tüntetően elfordult. Hinata nem törődött ezzel. Nem igazán érdekelte. Pár perc múlva bent is volt a tanár... Naruto utolsó óra után pakolt össze. Mikor kíváncsian oda jöttek hozzá, Kibáék.

 -  Hé gyerek! Beteg vagy? – Kérdezte Kiba.

 -  Miért is? – Kérdezte unottan Naruto.

 -  Egyszer se ordítottad le a jéghercegnő fejét! – Mondta Ino.

 -  Reggel felbaszta az idegeim, és nem akartam vele foglalkozni! Vannak nála fontosabb dolgaim is most!

 -  Huh, eléggé felidegesíthetett, ha egész nap nem szóltál hozzá! – Mondta Haji.

 -  Mivel idegesített fel ennyire? – Kérdezte Mizu.

 -  Semmi különös, csak a szokásos, kissé nagyobb adagban. – Hazudta Naruto.

 -  Az kellemetlen. – Szólt hozzá Shikamaru.

 -  Szia, Naruto!  - Furakodott át pár emberen Sakura. – Felmehetek ma hozzád?

 -  Sakura állj már le. – Szólt rá Kiba. - Ino csak lemondóan csóvált a fejét. Shikamaru és a többiek szinte egyszerre sóhajtottak fel. Ők is tudták, hogy Sakura csak kihasználja Narutót.

 -  Bocs, Sakura, ma nem megy! Dolgom van! De, ha Mr. Tökéletesnek hiszem magam felenged, akkor felmehetsz! – Mondta Naruto. – Bocsi nekem mennem kell! – Ezzel intett barátainak, és továbbállt.

 -  Nem hajszolja túl magát egy kicsit? Edzi a kosárcsapatot, él tanuló, és dolgozik is. Ráadásul együtt él a jéghercegnővel. – Mondta Ino aggódva.

 -  Az ő döntése. Hagyjuk rá! – Mondta Kiba. – Menjünk! Intett a többieknek.

Naruto a meccs napjáig egy szót se szólt Hinatához. Két napja egy büdös szót nem szóltak egymáshoz. Naruto és a csapat már a jól ismert tornateremben voltak. A nézőtér szinte csordulásig tele volt. Már két csapat kiesett. Négy maradt. Naruto, Takara, Allegóra és Geri csapata. Most Allegóra csapata ellen játszottak. Valami furcsa sorsolási módszer szerint játszottak. Két csapat fog kiesni, de egy megint kap lehetőséget a továbbjutásra. Allegóra játékosai már fent voltak a pályán.

 -  Akkor ne felejtsétek el! Csapatjáték, céltudatosság, pontosság, gyorsaság, és tisztesség! Sok szerencsét! – Naruto ezzel próbálta meg bíztatni a csapatot, majd felküldte őket a pályára.

A két csapatkapitány kezet fogott. Naruto biccentett Allegórának, de a nő csak dacosan elfordult. Narutót nem különösebben érdekelte. Ha a nő ilyen bunkó volt, akkor legyen. Mondjuk az elmúlt napokban ő is ezt csinálta Hinatával, szóval ő se lehet sokkal jobb. Mindegy, inkább a meccsre koncentrált, ami idő közben elkezdődött. Pár perc alatt felküzdötték magukat 1:0-ra. Naruto nagyon büszke volt a barátaira. Nagyon sokat dolgoztak az elmúlt napokban, és ez meg is látszott rajtuk. Naruto megkérte a lányokat, hogy egy kicsit korrepetálják őket, így a jegyeik is javultak. A fizikumuk, meg láthatóan is javult. Két nappal ezelőtt a helyettesítő tesi tanár futatta őket, és Hinata és Naruto után ők futották a legjobb eredményt. Naruto ennek nagyon örült. Igaz Tatsuki még kért pár napot a pompon lányos dologgal kapcsolatban, de a következő meccsre már szurkoló csapata is lesz a Vörös Rókáknak. Kiba nagy hévvel vezette a labdát. Vezettek. Húsz perc telt el az első félidőből. Kiba elé hirtelen beállt az ellenfél egyik játékosa. Kiba oda akarta passzolni a labdát Hajinak, de az egyik ellenfél beugrott a labda útjába, és leszerelte. Kiba káromkodott egy sort magában, még jó pár társával együtt. Nem baj, Mizu nem engedte, hogy bedobják a labdát. Előre passzolta az üresen álló Shikamarunak, aki ment a labdával, majd sikeresen bedobta egy ziccerrel.  Majd a Vörös Rókák visszamentek védekezni, meg maradtak elöl, akik embert fogtak. Narutónak már nem is kellet őket figyelmeztetnie. A fél idő végét jelző síp megszólalása után a Rókák boldogan mentek le a pályáról. Mindenki ment, és felhajtott vagy fél liter vizet fejenként.

 -  Nagyon jók vagytok! Csak így tovább! – Bíztatta őket Naruto – Ezt már nyerjük!

 -  Ja, csak mindjárt kiköpöm a tüdőm! – Mondta Kiba, kissé berekedve.

 -  Cserélünk. Kiba lejön, és fölmegy Gaara. – Mondta Naruto. – Nah, indulás a pályára! – Állította fel a játékosokat.

 Elkezdődött a második félidő. Naruto megint csak a pálya széléről terelgette a csapatot. Mondjuk nem sok szükség volt rá, de ez is tartotta bennük a lelket. Nagyon jól vitték a második félidőt. Sokat passzoltak, és nagyon szépen együtt játszottak, míg a másik csapat csak úgy rohangált össze vissza. Az edzőjük, csak ált a pálya szélén, és ha elszúrták, akkor szúrós szemekkel nézte őket, és lekicsinylő megjegyzéseket tett rájuk, de semmilyen tanácsot, vagy legalább utasítást, nem adott nekik. Ezért teljesen össze voltak zavarodva, mikor Naruto csapata valamilyen formációt csinált. Az utolsó másodpercek peregtek a meccsből. Narutóék nem aggódtak, mert több mint tíz ponttal vezettek. Már nem támadtak. Viszont nem engedték, hogy az ellenfél szépítsen a helyzeten. Már csak szórakoztak. Majd megszólalt a meccs végét jelző síp. A Rókáknál aztán volt kiabálás, meg örömujjongás. Benne voltak, az utolsó háromban. Mindenki őrjöngött, meg kurjongatott. Majd kiugrottak a bőrükből, és a mosoly levakarhatatlan volt az arcukról. Mindenki szedte a cuccát, és indultak a kávézóba. Naruto megint lemondta a kávézós ünneplést. Az utcán sétált, mikor siető lépteket hallott maga mögött. Lassan bevárta az utána loholó lányt.

 -  Ino, hogy, hogy itt? – Kérdezte a lihegő lányt.

 -  Bocsi… ha… zavarlak… - Mondta kicsit szaporán véve a levegőt. – Van egy kis időd? Szeretnék beszélni veled.

 -  Persze! Üljünk le a parkba! – Ajánlotta fel a lánynak. Ino leüt az egyik zöldre festett padra. Naruto Ino mellé ült.

 -  Csak Sakuráról szeretnék beszélni. Elég jó barátom, és te is az vagy. Nem bírom nézni, ahogy kifordul magából a miatt a hülye lány miatt, ráadásul téged is csak kihasznál! Hidd el, nagyon kedves lány, és egyébként nem tenne ilyet, csak annyira nehéz neki, mert az apja nemrég elhunyt, és az anyja egyedül neveli! Nem sok időt töltenek együtt. Nagyon szereti az anyját, de nem sok időt tudnak együtt tölteni, mivel az anyjának a háztartást egyedül kell fedeznie. Mostanában nagyon eltávolodtak egymástól. Úgy akar visszavágni az anyjának, hogy szinte csak pár órát tölt otthon, és csak aludni jár haza. Meg akarja mutatni az anyjának, hogy neki nem kell a törődése. Pedig nagyon is. És én már nem bírom ezt nézni! Ahogy teljesen felemészti ez őt, és egy érzéketlen kis picsa lesz belőle, aki mindenkin átgázol! Ráadásul, te mindig mellette álltál, és szinte már testvéreként szeret, erre így elcseszi a barátságotokat! Kérlek, beszélj vele! – A szőke hajú lány nem bírta tovább, és zokogásban tört ki.

 -  Csss. Nyugi! Beszélek vele! Ígérem! Nem engedem, hogy olyat tegyen, amit később megbánna! – Húzta magához, a zokogó lányt.

 -  Köszönöm… - Suttogta a lány, már kissé nyugodtabban.

 -  Nem tesz semmit! Szerintem még ma beszélek vele. – Mondta a szőke. – De minél előbb!

 -  Köszi! Ez sokat jelent nekem! – Mondta Ino, már teljesen megnyugodva.

 -  Nah, töröld le a könnyeid, mert egy ilyen szép lánynak nem áll jól!

 -  Köszi! Tényleg! Majd valahogy meghálálom! – Mondta a szőke lány.

 -  Jól, van, jól van. Haza kísérjelek?

 -  Nem kell, köszi. – Mondta, ezzel elindult ki a parkból. – Szia!

 -  Szia! – Köszönt el Naruto.

 Egy hét volt a következő kosármeccsig. Már csak három csapat volt. Geri, Takara, és Naruto csapata. Narutónak nagyon kemény volt ez az egy hét. Minden reggel futás, aztán iskola, majd munka, vagy edzés. De bírta. Igaz volt olyan, hogy két napig nem aludt, de azért bírta. Meg amikor csak szabadideje volt, a pompon csapatnak segített koreográfiát csinálni, vagy éppen a ruhapróbákon, bekötött szemmel. Mindegy. Akkor legalább jól szórakoztak. Legalább is minden ilyen próba végére fetrengtek a röhögéstől. Főleg Naruto, és Tatsuki. Igaz a lányok csak négyen voltak, de azért így is nagyon szépen alakulgatott. Persze a kosár csapat erről nem tudott, mert meglepetésnek akarták szánni. Szóval Naruto eléggé ki volt ütve a hét végére. A meccs napja vasárnapra esett. Naruto az előtte lévő szombatot végig aludta. De komolyan. Több mint 16 órát aludt egy huzamban. A csapat már izgatottan várta a meccset. Geri csapatával játszottak. Már mindenki várta, hogy megmutathassák, hogy sokkal jobbak, ennél a szekrénynél. Pontosabban a szekrény csapatánál. Már csak pár perc volt kezdésig.

 -  Mindenki figyeljen! Van egy kis meglepetésem! Mivel eddig mindig szuperül teljesítettek, úgy gondoltam megérdemlitek, hogy ne csak mindig az én papolásomat halljátok, meg, hogy ne csak én bíztassalak titeket, szerveztem nektek egy…

Nem fejezte be a mondatát, mert ekkor Tasuki kitárta az ajtót, és maga mögött, bejött Tentennel, Inóval, és Temarival. Mindenkin ugyan olyan ruha volt. Egy ujjatlan narancssárga póló, fekete csíkokkal. Hozzá, egy szintén narancssárga, rövid, hajtott szoknya, fekete lángokkal. Mind ehhez tartozott egy narancssárga, fekete csíkos lábmelegítő, és fekete sportcipő. És mindenki haja copfba volt kötve, narancssárga, és fekete szalaggal, továbbá, mindenkinél volt, egy narancssárga, és egy fekete pompon. Lélegzetelállítóak voltak a lányok. Minden fiúnak tátva maradt a szája. Főleg Shikamarunak, Kibának, és Mizunak.

 -  Ha már most a padlón vagytok, mit csináltok, ha már táncolni is fogunk? – Kérdezte mosolyogva Tatsuki. – Nah, milyen? Hogy sikerültek.

 -  Őrült jók! – Mondta Kiba.

 -  Jaja! – Mondta Haji is. – Lélegzet elállítóak vagytok ezekben a cuccokban.

 -  Igazából ezeket Naruto álmodta meg, és ő kért fel minket, hogy egy kicsit bátorítsunk titeket! Az egész az ő ötlete volt! – Mondta Tatsuki, miközben megborzolta a szőke tincseket.

 -  Nem hittem volna nővérkém, hogy bármikor ilyenben láthatlak! – Mondta Gaara Temarinak címezve a mondandóját.

 -  Nem is fogsz benne gyakran látni! Shikamaru, te meg csukd már be a szád! – Mondta a barna hajú srácnak.

 -  Ino! Káprázatos vagy! – Bókolt Kiba a lánynak.

 -  K-köszönöm. – Dadogta szégyenlősen. Szegény már így is paradicsom vörös volt. Állandóan a szoknyája szélét próbálta lejjebb húzni sikertelenül. Szegény még életében nem viselt ilyen rövid szoknyát, pedig csodálatos alakja volt, és kegyetlenül szexis lábai, csak soha nem mutogatta őket.

 -  Nah, akkor csajok, táncoljunk egy kicsit! Ja, a szöveg kicsit gáz, de lehet, hogy nem is éneklünk! Csak egy kis tánc! – Mondta Tatsuki, ezzel már a pálya szélén is volt.

 -  Elvonjuk az ellenfél figyelmét, de aztán ti meg a játékra koncentráljatok! – Mosolygott Tenten, majd csatlakozott a többi lányhoz a pálya szélén. Tatsuki kitette a magnót, majd betette a CD-t. Várták, hogy elkezdődjön a meccs!

 A meccs már legalább tíz perce ment. Az állás egyenlő volt. Kibáék, állandóan pörögtek, mint a felpörgött nyusszancsok. Mindig ők szereztek pontot előbb, csak sajnos az ellenfél mindig felhozta magát. Mondjuk még egyszer se vezetett az ellenfél. A lányok törhetetlen lelkesedéssel táncoltak. Nem tudom, hogy bírták, de az első félidőt végig ugrabugrálták. Össze-vissza pattogtak. Nagyon szépen egyszerre, összehangoltan táncoltak, és a koreográfia is látványos volt. Sokat segített a fiúknak, mert így ők is lelkesebben játszottak.

Vége volt az első félidőnek. Mindenki pihent. A pompon lányok is. Ők majdnem fáradtabbak voltak, mint a fiúk. A fiúknak, viszont hatalmas nagy önbizalmat, és erőt adott, hogy a lányok ott voltak, és szurkoltak. Narutót ez hatalmas örömmel töltötte el, mert legalább így nem hiába küszködtek ennyit a lányok vele. Tatsukinak elég sok ideig tartott, míg megcsinálta a ruhákat, meg a pomponokat. Elkezdődött a második félidő. Mizu volt a kispadon, a többiek a pályán. Elég szoros meccs volt végig. Kiba passzolt Hajinak, aki végig vitte, és dobott egy kétpontosat. Az ellenfél támadott. Gaara leszerelte az ellenfél játékosát, majd lepasszolta Sasukénak, aki vitte egy darabig, majd átadta Shikamarunak, aki ziccerrel bedobta. Csak az volt a baj, hogy öt perc múlva már megint egyenlő volt az állás. Egy perc volt hátra a meccsből. Az állás egyenlő volt. Kibáék már eléggé el voltak fáradva, és nem akartak hosszabbítást. Kicsit szórakoztak az ellenféllel. Majd az utolsó egy másodpercben Haji bedobta a labdát, így eldöntve a meccs állását. Narutóék nyertek. A lányok azonnal ott termettek, hogy gratuláljanak. Shikamaru, és Temari között még egy csók is elcsattant. Mizu, és Tenten, is elég közel álltak egymáshoz, de ők csak ölelkeztek. Kiba, és Ino tisztes távolságot tartottak egymástól. Mindenki tombolt. Tatsuki összeborzolta Naruto haját, szokása szerint. Majd adott egy puszit a fiúnak, és gratulált neki.

 -  Ügyi voltál! – Mondta a lány Narutónak.

-  Köszi, de ez az ő érdemük! Döntősök vagyunk! Már a második hely biztos a mienk! De mi az elsőre hajtunk! Szóval az marad másnak! – Mondta Naruto.

 Naruto és Tatsuki együtt mentek haza. Már sötét volt. Egész délután Kibáékkal ünnepeltek. Már fél tíz is elmúlhatott, mikor egy sötét kisutcán mentek keresztül. Erre volt a legrövidebb, Tatsukiék házához. Naruto haza kísérte a lányt, hogy semmi probléma ne merülhessen fel. Jóízűen beszélgettek egész úton.

 -  És Haji olyan szépet dobott a végén! – Mondta nagy beleéléssel Tatsuki.

 -  Igen. Tehetséges, az már egyszer biztos! – Válaszolta Naruto.

 -  Olyan szép volt az a dobás! Igazi csapatkapitányhoz illő volt! – Mosolygott a lány.

 -  Halkabban! Követnek! Menjünk gyorsabban! – Intette óvatosságra a lányt.

 -  Micsoda? Tényleg? – Csapott át komorabb hangnembe Tatsuki. Naruto hallotta, hogy a lány hangjában a félelem is ott cseng.

 -  Nem lesz baj. Körülbelül nyolcan vannak. – Mondta Naruto

 -  Ha ezt most olyan nyugodjak meg szövegnek akartad, akkor nem jött össze! – Válaszota a lány.

 -  Állj meg! Körbevettek! – Mondta Naruto. – Figyelj! Én elvonom a figyelmük, te meg menekülj rendben?  - Suttogta a lánynak.

 -  A francokat foglak itt hagyni! – Vágta rá Tatsuki.

 -  Igen, itt fogsz hagyni! Most az a lényeg, hogy te éppen ússzad meg! – Mondta Naruto.

 -  De…

 -  Nincs de! Nem akarok még jobban aggódni érted! Szóval, ha nem figyelnek, teljes erődből futsz! Te vagy a legjobb futó a lányok közül, ez nem lesz gond igaz? - Tatsuki beleegyező sóhajt adott ki. Ekkor a sötétből hét alak lépett ki. Arcukat kapucni fedte, így nem lehetett őket beazonosítani. Körbeállták Narutóékat.

 -  Oh, sétálgatunk, sétálgatunk? – Kérdezte feltehetőleg a vezér.

 -  Semmi közöd hozzá seggfej! – Vágott vissza Naruto.

 -  De felvágták a nyelved! Beljebb vághatom, ha akarod! – Mondta gúnyosan.

 -  Próbáld meg!

Ezzel Naruto neki ugrott a vele szemben lévő alaknak, és egy hatalmasat húzott be neki. Az ütéstől hátra tántorodott, és neki esett a legközelebbi falnak. Az összes támadó Narutóra összpontosított. Tatsuki hezitált néhány másodpercig, majd elkezdett futni az utca vége felé. Ezt az egyik alak észrevette, majd azonnal szólt a főnöknek.

 -  Főnök, megszökik a lány! – Mondta.

 -  Hagyjad! Van egy másik játszótársunk! – Ezzel Naruto mögött termett, és hátrafeszítette egyik karját, ezzel térdre kényszerítve a szőkét. Naruto felüvöltött a karjába nyilalló fájdalom miatt. Tatsuki, még az utca végéről is hallotta, Naruto fájdalmas kiáltását. Egy könnycsepp gördült végig arcán, majd teljes erejéből futni kezdett. Útját a kollégium felé vette…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés