Ahogy mentek, egyszer csak Naruto megtörte a csendet.

 -  Te a szüleiddel laksz igaz? – Kérdezte Naruto.

 -  Igen velük lakok. Kissé szigorúak, és nem engedik, hogy kollégiumban lakjak. Szerintük túl sok hülyeséget csinálnék. – Nevetett a lány.

 -  Az meglehet. – Mosolygott Naruto is. – Elég hiperaktív lány vagy!

 -  Te sem panaszkodhatsz! – Nevetett fel Tatsuki. – Mindig valami probléma van körülötted!

 -  Hát igen. De azt a problémát mindig Hinata provokálja!

 -  Persze, persze!- Nevetett Tatsuki. Szegény nem bírta abbahagyni.

 -  Tényleg, te játszol valamilyen hangszeren? – Kérdezte hirtelen témát váltva Naruto.

 -  Zongorán.

 -  Hány éve?

 -  Hét. De már tanárhoz nem járok. Nemrég hagytam abba.

 -  Miért?

 -  Hát… nem is tudom. Lehet, hogy azért, mert a szüleim erőltették, és én nem kényszerből szerettem volna hangszeren játszani. Ezért inkább úgy döntöttem, nem játszom többet.

 -  Ezt megértem, de azért teljesen felhagyni vele…. Itt vagyunk. Bejössz? Ott még beszélhetünk! – Ajánlotta fel Naruto.

 -  Szívesen! – Mondta a lány boldogan.

 Beléptek a boltba. Mr. Green a hegedűkkel babrált éppen. Naruto oda köszönt. Most Mr.Green nem kapott szívrohamot. Kedvesen mosolyogva beszélt Narutóval. Kedvelte a srácot. Kiváló munkaerő volt, és a kedvessége, és mosolya, csak úgy csábította a vevőket, és zenekedvelőket.

 -  Látom, hoztad a barátnőd is! Nagyon csinos lány! – Mosolygott az öreg.

 -  Öh, hát, izé, ő csak egy barát! – Kezdett el egyszerre hevesen tiltakozni, Tatsuki, és Naruto.

 -  Rendben. Értem én! – Mosolygott sokat tudóan az öreg.

Naruto és Tatsuki elröhögte magát. Azért is, mert pont egyszerre kezdtek el tiltakozni, és ugyanazt hebegték össze. És az öreg is elég vicces volt.

 -  Nah, fiatalság, én itt hagylak titeket! Kilenckor zárj be! Ma csak a pult mögötti feladatokat kell ellátni!

 -  Köszönöm! Viszlát!

 -  Viszlát ifjú hölgy! – Köszönt el Tastukitól.

 -  Viszlát, Mr. Green! – Köszönt el mosolyogva Tatsuki. Ennek a lánynak az arcáról nem lehetett levakarni a mosolyt.

 Naruto bement a hátsó szobába, és a szokásos helyre letette a táskáját, majd egy széket kitett Tasukinak a pulttal szembe, hogy leülhessen. Tatsuki megköszönte, majd el is foglalta a széket. Naruto a szokásos helyére ült a pult mögött.

 -  Nah, még az akartam kérdezni, hogy miért a hegedűt választottad zeneórán? Miért nem zongorát.

 -  Azért, mert zongorázni már tudok. Különben is, ez az én saját döntésem volt! – Mosolygott a lány.

 -  Értem.

 -  Tényleg! Nagyon tetszett a hegedűjátékod! – Mondta a kékhajú.

 -  Köszönöm. – Válaszolta Naruto. – De már rég nem volt hegedű a kezemben.

 -  Te mióta játszol hegedűn?

 -  Négy éves koromtól kezdve, tizennégy éves koromig rendszeresen jártam tanárhoz. De aztán abbahagytam.

 -  Tíz évet hegedültél? Váó! Nagyon szuper! Nem csoda, hogy így tudsz játszani! – Lepődött meg a lány.

 -  Hát, már három éve nem játszottam úgy igazából, szóval…

 -  Nekem nagyon tetszett! Hihetetlen volt! Persze Hinata is szépen játszott, de a te játékodban voltak érzelmek, Hinatáéban nem. Ő is tud játszani, de nem úgy, ahogy te! Nekem jobban tetszett a tied!

 -  Hát, köszönöm! – Mondta Naruto kissé elpirulva.

 Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Egy idősebb nő lépett be rajta. Naruto bocsánatot kért Tatsukitól, és az idősebb hölgyhöz ment, hogy segítsen neki, ha kell valamit. Az unokájának akart hegedűt venni. Naruto a hegedűkhöz kísérte. Kiderült, hogy a nő csak eljött hegedűt venni, ő nem tud róluk semmit. Ezért minden hegedűről, ami megtetszett neki, hallani akarta, hogy hol készült, mikor és miből. Majd nagy sokára vett egy hegedűt, kifizette és elment. Szegény Narutót kissé kiakasztotta. Ráadásul épp, hogy csak visszaült a székére, már újra szólt az ajtó fölötti csengő. Egy várandós nő elég nagy pocakkal, és az öt éves kislánya jött be. Naruto újra ugrott, és a nő elé ment.

 -  Segíthetek valamit? – Kérdezte mosolyogva.

 -  Igazából egy CD-t keresek, amit az anyósom ajánlott, hogy hallgassam, mert jót tesz a kicsinek. Sajnos a címére nem emlékszem, de arra igen, hogy azt mondta, valami három férfi van a borítóján.

 -  Ha tényleg a kicsinek szeretne zenét választani, azt ajánlom, arról a három polcról válasszon! Ha szeretne, ott bele tud hallgatni. Amire az anyósa gondolt, az valami más. Ha mondhatok ilyet, magának szeretett volna CD-t. De azt sajnos ne ebben a boltban keresse. Szerintem, az már csak bakeliten kapható.

 -  Értem. Köszönöm! Ha belegondolok, tényleg van egy lejátszója, és a férjemet mindig azzal nyaggatja, hogy vegyen neki lemezt!

 -  Szívesen. Ha segíthetek még valamit, akkor csak szóljon.

 -  Anyu! Én szomjas vagyok! – Szólalt meg a kislány, édes kis hangján.

 Naruto bement a hátsó szobába, és a hűtőből kivett egy üveg vizet, narancslevet, és egy kis multi vitamint, majd a szekrényből műanyag poharakat vett elő. Kivitte őket, és letette a pultra. Tatsuki csak nézte mit csinál. Naruto oda ment a kislányhoz.

 -  Szia! Ha szeretnél inni, ott van víz, meg gyümölcslé! Nyugodtan igyál! – Guggolt le Naruto, hogy egy szintben legyen a kislánnyal.

 -  Anyu! - Kiabált a kislány.

 -  Nagyon szépen köszönjük, de ezután megyünk boltba! Majd ott veszünk kicsim!

 -  Én most vagyok szomjas! – Mondta a kislány lebiggyesztett ajkakkal.

 -  Nyugodtan ihat. Azért tettem ki. Ön nem kér esetleg egy kis vizet? Várandósan sokkal több folyadék szükséges, főleg, hogy jön a nagy meleg. – Mondta Naruto.

 -  Hát, nagyon szépen megköszönnénk! – Mondta a nő. Naruto elkezdte a pult felé terelni a kislányt. Majd felemelte, és ráültette a székére. Kitett a kislány elé egy poharat, meg Tatsukinak is tett egyet, aki kissé meglepődött, mert nem számított rá.

 -  Mit kérsz kicsi lány? – Kérdezte kedvesen.

 -  Ayumu vagyok! – Mondat kissé durcásabb hangnemben a kislány. Nagyon aranyos volt. Nem lehetett több öt évesnél. Gyönyörű barna szemei voltak, és nagyon hasonlított az anyjára. Ugyan olyan barna hosszú haja volt, és az egész arca, meg mindene olyan volt, mint a nőé. – Kérek szépen egy kis narancslevet! – Mondta.

 -  Rendben. – Ezzel az egyik gyümölcslé felé nyúlt.

 -  Az multi vitamin, te buta! – Szólta le Ayumu.

 -  Bocsika. – Naruto a másik dobozért nyúlt, majd töltött a kislánynak. - Tatsuki, te mit kérsz? – Kérdezte meg a csöndben üldögélő lányt.

 -  Egy kis multi vitamint kérhetek? – Mondta.

 -  Persze! – Ezzel töltött neki is.

 Egy harmadik pohárba töltött ki vizet, majd oda vitte a nőnek, aki nagyon megköszönte. Éppen egy CD-t hallgatott. Már sokat átnézett, de nem találta a tökéleteset. Naruto egy kicsit arrébb ment, majd az egyik polc leghátuljára nyúlt, és egy CD-t vett elő.

 -  Próbálja meg ezt. – Adta oda a nőnek.

 -  Rendben. – Ezzel elvette a szőkétől a CD-t, és a lejátszóba tette. A boltot kellemes dallam lepte el. Majd a nő a hasához kapott, és egy fájdalmasat nyögött.

 -  Valami gond van? – Ijedt meg Naruto.

 -  Nem dehogy! Csak rúgott egyet! Azt hiszem, ez az, amit kerestem. – Mosolygott a nő.

 -  Akkor, bent maradhat a lejátszóban, ha még akar válogatni.

 -  Szabad?- Kérdezte a nő.

 -  Persze! Csak nyugodtan! - Ezzel visszament a pulthoz, ahol a két lány gyümölcslevezett. A kislány jólesően tette le a poharát a pultra. Tatsukinak se volt már a poharában.

 -  Kértek még? – Kérdezte a lányoktól.

 -  Nem köszi!- Mondta Tatsuki.

 -  Én se kérek! Anyu? – Kérdezte Ayumu.

 -  Még válogat. Addig lenne kedved valamit csinálni? – Kérdezte a kislánytól.

 -  Rajzolni! – Mondta Ayumu csillogó szemekkel.

 -  Jó, hozok papírt. - Ezzel beszaladt a táskájához, és kivett belőle egy papírt és tollat, majd visszavitte a kislánynak.

 -  Sajnos, csak tollam van! – Mondta Naruto.

 -  Nem baj, szoktam tollal rajzolni!  A kedvenc színem a kék! – Mondta ezzel rajzolni kezdett.

 -  Értem. Az tényleg egy szép szín! Tatsuki neked van kedvenc színed? – Kérdezte Naruto.

 -  Aham. A narancssárga.

 -  Azt én is szeretem! – Mondta Naruto.

 -  Tényleg, kérhetnék tőled valamit, Tatsuki? – Kérdezte Naruto.

 -  Persze! Mi lenne az? Lehet, hogy tudok segíteni! – Mondta kedvesen a lány.

 -  Hát, hallottam, hogy te szépen rajzolsz, meg tervezel, meg minden, és varrni is tudsz.

 -  Hát igen. – Mondta egy kissé elpirulva.

 -  Kérhetnék egy hatalmas szívességet?

 -  Persze! Nyugodtan! – Mondta a lány.

 -  Csak arra gondoltam, hogy ugye van a kosár csapat. És én vagyok az edző hivatalosan. De én a meccseken nem annyira tudom őket bíztatni, és arra gondoltam, hogy… izé…

 -  Nyögd már ki!

 -  Csak, hogy összetudnál-e szedni egy kisebb lánycsapatot, hogy esetleg egy pompon csapat legyen.

 -  Megpróbálhatom. De minek ehhez varrni?

 -  Hát, valami egyforma ruha is kéne, meg pompon. Tudom ez nagy kérés, de…

 -  Kik legyenek benne? Gondolom, már ezt is eltervezted. – Mondta a lány.

 -  Hát… igen… - Mondta Naruto.

 -  Akkor kikre gondoltál?

 -  Hát, Inóra, Tentenre, Temarira, és Rád. – Mondta a szőke.

 -  Értem. Megpróbálom megfűzni őket!

 -  Kész vagyok! – Mondta Ayumu, félbeszakítva Narutoék beszélgetését. – Ki tudod találni mit rajzoltam? – Kérdezte Narutót.

 -  Hát… - Kezdte Naruto.

 -  Egy lányt és egy fiút, akik egymás kezét fogják! Nézd Naruto, még egy szívecske is van ott. Ez egy szerelmes pár! Nagyon aranyosak! – Mondta Tatsuki.

 -  És tudjátok kik ezek? – Kérdezte Ayumu.

 -  Apukád és anyukád? – Tippelt Naruto.

 -  Nem, anyának hosszabb haja van! Ezek ti vagytok! – Mosolygott a kislány.

 -  MI?! – Vörösödött el teljesen Naruto, és Tatsuki.

 -  Hát olyan szépek vagytok együtt! Pont, mint anyu, és apu! – Mondta boldogan Ayumu.

 -  Nah, Ayumu, anyu készen van! Fizetek, és akkor indulunk! – Jött oda Ayumu anyukája. Mikor meglátta a teljesen vörös Narutót, és Tatsukit, jelentőségteljesen nézett a lányára. – Mit mondtál nekik? – Kérdezte.

 -  Nem mondtam semmit! Lerajzoltam őket! Nézd, egy szívecske is van köztük! Hát nem aranyosak? Tatsuki, majd neked is lesz olyan a nagy hasad, mint anyunak! És Naruto boldog lesz, mert azért lesz olyan nagy hasa Tatsukinak, mert babát vár tőled!

 -  Hát… izé. – Szegény Naruto semmit nem tudott mondani, csak még jobban elvörösödött, Tatsukival együtt.

 -  Ayumu! Nem szabad ilyeneket mondani! Bocsánat! – Szólt rá lányára-aki elbújt Naruto mögé-majd bocsánatot kért Narutótól.

 -  Semmi baj! Még kisgyerek! – Mondta Naruto, már nem olyan vörösen.

 -  Nagyon sajnálom! – Szabadkozott még mindig.

 -  Tényleg semmi! Sikerült választani? – Kérdezte terelve a témát!

 -  Hát, csak azt, amit ön mutatott! – Mondta a nő.

 -  Tessék tegezni nyugodtan! Még nem vagyok annyira öreg! – Nevetett Naruto.

 -  De akkor te is! Még azért én se vagyok nagyon öreg! - Mosolygott a nő is.

 -  Rendben! – Mondta Naruto.

 -  Mennyi lesz? – Kérdezte a nő.

 -  1900. - A nő odaadta a pénzt, majd kézen fogta Ayumut, és elindultak ki.

 -  Köszönünk mindent! Sziasztok! – Köszönt el a nő. – Köszönj te is Ayumu!

 -  Sziasztok! Köszönök mindent! A rajz a tiétek! Tatsuki beszéld rá Narutót egy kisbabára! – Mondta mosolyogva Ayumu.

 -  Ayumu! Sajnálom! Sziasztok! – Köszönt el.

 -  Semmi baj! Még gyerek! Remélem még találkozunk! Jó egészséget az anyukának, és a kicsinek! Sziasztok!- Köszönt el pipacsvörösen Naruto. A nő bólintott.

 -  Sziasztok! Jó egészséget!  – Köszönt el, még vörösebben, mint Naruto, Tatsuki. A lány még integetett is Ayumunak, aki visszaintegetett a bolton kívülről.

 Narutora, és Tatsukira néma csend borult. Kínos csend. Egyikük se szólt egy szót se. A rajz ott volt kettőjük között. Míg nem figyeltek, Ayumu a lány alá oda írta, Tatsuki, a fiú alá, hogy Naruto. Naruto, és Tatsuki néma csendben nézte a rajzot. Majd Tatsuki törte meg a csendet.

 -  Aranyos kislány volt. – Mondta.

 -  Igen. Csak kicsit nagy volt a fantáziája. – Mondta Naruto

 -  Hát igen. – Még véletlenül se nézett rá a szőkére.

 -  Visszatérve erre pompon lányos dologra, akkor megtennéd nekem? – Kérdezte. Ő a lányt nézte, de nem nézett a szemébe.

 -  Persze! Szívesen! De mikor lesz a következő meccsetek? – Kérdezet Tatsuki.

 -  Ha ma kedd van, akkor pénteken! – Mondta Naruto

 -  Nem tudom, hogy készen lesznek-e a ruhák, de megpróbálom addigra megcsinálni. Mondjuk csak négy ruha. Nem tudom, hogy elkészülök-e.

 -  Nem baj! Az is jó, ha az ez utáni meccsre készen leszel! Már ez is nagy segítség!

Nem sokára mennie kellett Tatsukinak. Elköszönt Narutótól, majd kilépett a boltból, és elindult hazafelé. Naruto egyedül ült a pult mögött. Tatsuki hat körül ment el. Már hét óra is elmúlt. Ma 12 vevő volt, és vagy húszan jöttek be a boltba. Naruto előtt ott volt a kép, amit Ayumu rajzolt. Aranyosnak találta a lányt. Szerette a gyerekeket. És anyukája szerint őt is szerették a gyerekek. Kiskorában is, mikor anyjára hagyták a szomszéd kislányt, és testvérét, annyira jól elvolt velük, pedig négy év volt köztük. Mikor elköltözött keresztszüleitől, akkor is sokat vigyázott a szomszéd testvérpárra, meg az egy emelettel följebb lakó, kislányra is. Egyszóval nagyon jól elvolt a kisgyerekekkel. A szokásos időben bezárta a boltot, majd elindult a kollégiumba. Kezében ott volt az Ayumu által rajzolt kis kép. Azt tervezte, hogy kirakja a szobában. Nem sokára haza is ért. Hinata éppen a konyhában mosogatott. Naruto beköszönt neki. Válasz képen, egy hn-t kapott. Bement a hálóba, majd feltérdelt az ágyára, és megpróbálta kirakni a képet. Ekkor jött be Hinata a szobába.

 -  Mit csinálsz? – Kérdezte a szőkét.

 -  Csak ma a boltban volt egy várandós nő, és hozta a kislányát, és ő rajzolta nekünk.

 -  Nektek? – Kérdezett vissza a lila hajú.

  -  Ja, Tatsuki is velem volt. – Mondta a szőke, még mindig a képpel szórakozva. – És nekünk rajzolta. Nagyon aranyos volt.

 -  Hn...

 -  Ayumu-nak hívták. És azt mondta, minket ábrázol a rajz! Majd megkérdezte Tatsukit, hogy neki is lesz-e nagy hasa, mert gyereket vár tőlem. Kissé félre értette, azt hitte a barátnőm. Mr.Green is. Aztán mikor kiment a boltból, mondta Tatsukinak, hogy beszéljen rá egy kisbabára. – Nevetett a szőke. – Aranyos volt. Körülbelül öt éves. – Mosolygott. Végre sikerült feltennie a képet a falra. – Nah, én mentem fürdeni!

 Ezzel eltűnt a fürdőszoba ajtóban. Hinata oda ment a képhez, amit Naruto kissé ferdén rakott fel. A képen, egy átlagos gyerek rajz volt. Egy kislányt, és egy kisfiút ábrázolt. Fogták egymás kezét. A fejük között volt egy szívecske. A lány alá oda volt írva, hogy Tatsuki, jó görbe betűkkel. A fiú alatt az díszelgett, hogy Naruto, és egy kis szívecske. Majd a lap alján ott volt, hogy Ayumu. Hinata visszament az ágyához. Levetkőzött egy szál tangára, majd az ablakhoz ment és kinyitotta. Kint sötét volt. A hold megvilágította a kollégium kertjét. A szél nem olyan erősen, de fújt. Bele kapott Hinata lila hajába. Lila szemeiben gyönyörűen visszatükröződtek a csillagok, és a hold fénye. Pilláit lassan lecsukta. Fehér szinte világító bőrét libabőr lepte el, ahogy a hideg szél bejött az ablakon. Hosszú fehér ujjaival végigsimított, fényes, puha lila tincsein. Majd visszament az ágyához, és bebújta a takaró alá.

 Naruto egy szál törülközővel a derekán jött ki a fürdőből. Félúton hasra esett táskájában. Káromkodott egy kettőt. Hinata az ágyában feküdt és aludt. Az ablak tárva nyitva volt. Naruto az ágyához caplatott. Majd eszébe jutott, hogy egy szál törülközőben van. Gyorsan a szekrényhez ment, és elővett egy alsógatyát. Felvette a törölköző alá, majd a törülközőt,ó visszavitte a fürdőbe. Hinata egyenletes szuszogása jelezte, hogy a lány alszik. Haja arcába lógott. ’ Ilyenkor olyan békés. Jó lenne, ha mindig ilyen lenne, akkor igazán szerethető lenne.’’

 -  Jesszus! Miket gondolok én! – Csapott a homlokára.

Visszament az ágyához. Telefonját kitette az éjjeliszekrényre. Bebugyolálta magát a takaróba, és lehunyta a szemét. Ekkor megcsörrent a telefonja…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés