Naruto idegesen állt a tornateremben. A csapat már melegített. A meccs nem sokára elkezdődik. Henrik csapatával játszottak a továbbjutásért. Geri, Takara, és Allegóra csapata nyert, ezért ők már biztos továbbjutók voltak, és volt három kieső csapat, akik még játszhattak a továbbjutásért. Naruto az ellenfél játékosait figyelte, akik katonás rendben futottak. Mintha egy katonai gyakorlatot nézett volna. Libasorban futottak, egyszerre melegítettek, minden gyakorlatot egyszerre csináltak. Nagyon durván nézett ki. Ráadásul az erőnlétük messze jobb volt, mint a Vörös Rókáké. Naruto kezdett aggódni. Igaz ebben a három napban minden reggel volt futni a srácokkal. Kedden még délután is futottak, több mint két órát. Naruto még is aggódott. Három nap nem elég, arra, hogy évek lemaradását behozza. Csak abban reménykedhetett, hogy a másik csapat gyengébb kosárban.

 Elindult a meccs. Kibáék nem álltak valami jól. Most Sasuke volt csere először. Naruto kintről bíztatta őket, és adta az utasításokat. A félidő leteltével, Narutóék vezettek.

 -  Hála istennek, tíz pontos előnyünk van! Tudom, hogy fáradtak vagytok, és nehéz, mert rajtuk nem látszik, hogy fáradtak! Higgyétek el, nem tudnak kosarazni, csak futkosnak a pályán, mint a birkák.

 -  Csak az a baj, hogy olyanok, mint sok-sok duracel nyuszi! – Mondta Kiba.

 -  Tudom. De tudjátok, ha valaki kosármeccset játszik, azért nem árt, ha tud kosarazni. Ti fáradtan is jobban kosaraztok, mint ők! – Próbálta bíztatni őket Naruto.

 -  Lehet, de ha mi kipurcanunk, akkor ők addig annyi kosarat dobnak, hogy száz pontot is behoznak!

 -  Nehogy egyikőtök is bedobja itt a törülközőt! – Mondta Naruto, majd visszaküldte őket a pályára.

 Vége volt a meccsnek. A Vörös Rókák szokásukhoz híven Naruto nyakában landoltak. Szegény Naruto ebbe fog bele halni! Jesszus, itt asszem valami eltörött! Jaj, ennek rossz hangja volt! Asszem Naruto az intenzíven tölti az éjszakát.

 -  Hé, nyugi van srácok! – Mondta Naruto. – Összenyomtok! Szeretnék még pár évet élni azért! Ha most ennyire örültök, akkor azt hiszem nekem az lesz az utolsó napom, mikor megnyerjük a bajnokságot! – Nevetett Naruto. – Nah, mindenki menjen haza és pihenjétek ki magatokat! Reggel futás! Három nap múlva meccset játszunk! Aztán készüljetek, hiszen benne vagyunk a négy továbbjutóban! – Mondta Naruto.

 A csapat lassan szétszéledt. Naruto is elindult vissza a koleszba. Lassan gyalogolt. Majd mikor elment egy élelmiszer bolt előtt, eszébe jutott, hogy semmi kaja sincs otthon. Mondjuk, mindig Hinata végzi a bevásárlást, és Hinata főz, mióta egyszer Naruto majdnem felrobbantotta a házat, nem sokkal az után, hogy beköltözött. Naruto elmosolyodott. Hinata rohadtul üvöltözött vele.

 *Visszaemlékezés*

  -  Tökfej, te normális vagy?! Majdnem az egész kóceráj felrobbant! Te nem vagy normális! Hogy, hagyhattad bekapcsolva a tűzhelyet! Ráadásul rátetted a papírdobozt! Olyan hülye vagy! – Kiabált magából kikelve Hinata.

 -  Te liba, most mit vagy úgy kiakadva! Azt megérteném, ha akkor lennél kiakadva, ha felgyulladt volna, de nem gyulladt. Vagyis igen! De semmi nem sérült, csak egy kicsit megégettem a kezem! – Mentegetőzött az ijedt szőke. Ki ne ijedne meg egy dühös Hyuugától?

 -  Leszarom a kezed! Soha többet nem főzöl, értetted?! – Mondta fenyegetően a Hyuuga, miközben Naruto után takarított.

 -  I-igen, Hinata... – Mondta Naruto, és beletörődött, hogy többet nem főz, csak kávét.

 *Visszaemlékezés vége*

’ Hát igen. Hinata eléggé kiakadt. De most nem tehetek róla! Véletlen volt, és ha ezt az a liba nem érti meg, akkor főzzön! Leszarom!’ Ezzel tovább indult. Nem sokára otthon volt. Mikor belépett a lakás ajtaján, hegedűszó ütötte meg a fülét. Meglepődött. Beljebb ment.

 -  Hinata? – Kérdezte, de nem kapott választ. – Hinata?! – Kérdezett egy kicsit hangosabban.

 -  Ha nem látnád, el vagyok foglalva! Ha lehetne, ne idegesíts a hülyeségeddel! – Morgott a Hyuuga, majd folytatta a hegedülést.

 -  Te tudsz hegedülni? – Hüledezett a szőke.

 -  Mondtam, hogy ne fárassz! Szerinted hegedülnék, ha nem tudnék? – Kérdezte gúnyosan Hinata.

 -  De bunkó vagy! Minek hegedülsz? – Kérdezett ismét Naruto.

 -  Olyan szerencsétlen vagy, Tökfej! Holnap zeneóra! Aki tud, mindenkinek kell hegedülnie, és mivel már vagy tíz éve nem hegedültem, egy kicsit gyakorlok! – Morogta a lila hajú.

 -  Ja, akkor jó!

 -  Hn...

 Naruto bement a konyhába és feltett egy kávét főzni. Majd leült meginni, közben hallgatta, Hinata tökéletes, és gyönyörű játékát. Teljesen elmerült benne. Egyszer csak egy csodálatos helyen találta magát. Ameddig a szeme ellátott, gyönyörű zöld fű volt. Egy kikövezett út vezette valahova. Azt nem tudta hova. Az út két oldalára cseresznyefák voltak ültetve, és most virágoztak. Gyönyörű rózsaszín szirmok repkedtek a levegőben. Néhány kupacba bele-bele kapott a szél, és gyönyörű spirálokat alkotva szállította őket arrébb. Naruto hajába is belekapott a szél. Arcát befedte a kellemesen meleg levegő. Orrát csodás illat töltötte el. Szemét lehunyva élvezte. Pár perc múlva már a fűben feküdt. Felette a gyönyörű kék ég volt, egy-két bárányfelhővel. A nap szikrázóan sütött. Kezét védőn szeme elé tette. Majd élvezte, ahogy a tavaszi levegő puhán simogatja a bőrét.

 -  Tökfej... – Hallott egy gúnyos hangot valahonnan a távolból. - Naruto kinyitotta a szemét. A konyhában volt, és Hinata arcával találta szembe magát. A  lány arcán ott játszott az a jól ismert félmosoly.  -  Ennyire tetszett, Tökfej? – Kérdezte a Hyuuga.

 -  Mi? Nem, csak elbambultam! – Állt fel a helyéről Naruto, és ment be a hálószobába. –Ja, és semmi kaja nincs itthon! Mellesleg az utolsó tejet bontottam! – Mondta Naruto a párnájába.

 -  Most te mész vásárolni! –Mondta a Hyuuga.

 -  Én aztán nem! Alszom! Holnap suli előtt megyek futni! – Mondta Naruto, ezzel átfordult a másik oldalára.

 -  Rendben, de ha nem vásárolsz, akkor ne is várjál vacsorát! – Morogta a Hyuuga, ezzel az asztalon lévő kulcsot a zsebébe csúsztatta, majd elindult ki. Egy hangos csattanás jelezte, hogy elhagyta a lakást.

Narutoék zeneórán ültek. Az óra egy perce kezdődött el, de már most unták az emberek. A tanárnő az asztal előtt állt, és bárgyún mosolygott. Körülbelül huszonnégy éves volt, maximum.

 -  Sziasztok! A nevem Maria Gold, örülök, hogy megismerhetlek titeket! Most felolvasom a névsort, kérem, aki hallja a nevét, az jelentkezzen! És ha esetleg kérhetném, akkor tegyetek ki egy névvel ellátott kártyát!

A tanár az asztalon lévő naplóért nyúlt, és elkezdte a névsort olvasni. Az első tíz perc a névsorral való vacakolással ment el. Az emberek már halálra unták magukat. Shikamaru már az ő neve elhangzása után be is aludt. Már több ember azon volt, hogy kövesse Shikamaru példáját, mikor a tanár hangos csattanással összecsapta a naplót.

 -  Nah, akkor megkérdezem, ki tud hegedülni? – Tette fel a kérdést nagy boldogan. – Azt tudom, hogy Hyuuga Hinata, de esetleg valaki más? - Mindenki csöndben ült. Naruto nem akarta meghallani a kérdést. Nem akarta, hogy meg tudják, hogy tud hegedülni. Inkább megtanulja újra az alapokat, csak most ne kelljen kiállnia, és hegedülnie.

 -  Naruto tud. – Mondta nemes egyszerűséggel Hinata. Az osztály egy emberként fordult a Hinata, és Naruto páros padja felé. Még Shikamaru szeméből is kiszökött az álom.

 -  Oh, tényleg? – Kérdezte a tanárnő.

 -  Nem, nem! Izé, Hinata téved! Nekem fogalmam sincs, hogy kell hegedülni! – Hebegte Naruto.

 -  Tökfej, a saját fülemmel hallottam! – Mondta Hinata.

 -  Te liba, inkább fogd be! – Emelte fel a hangját Naruto.

 -  Naruto-úrfi, csak próbáld meg! Hinata-kisasszony, te is tarts egy kis bemutatót! – Invitálta őket a terem elejébe. Majd az egyik vitrinhez ment, és egy hegedűt emelt ki belőle. – Kissé régi, de most a bemutatónak tökéletes.

 -  De tanárnő, én nem tudok hegedülni! – Próbálta menteni, a menthetetlent.

 -  De, tudsz! Vagy csak félsz, hogy az én hegedűjátékom szebb lesz igaz? Sajna nem engedheted meg magadnak, hogy beégj az osztály előtt, különben a tekintélyednek annyi, igaz? Félsz! – Hajolt oda Hinata, miközben kiment az Uzumaki mögött, és úgy mondta, hogy csak Naruto hallja.

 -  Megpróbálom! – Jelentette ki Naruto, majd letrappolt a tanár mellé. Szegény mindig ugrik, ha provokálják. Egyszer ez okozza majd a vesztét.

 Naruto és Hinata is lent volt a tanár mellett. Az egész osztály kíváncsi volt erre. Tudták, hogy ez is párbaj lesz, mint minden amiben Hinata, és Naruto benne vannak. Hinata kezdte. Bal kezébe vette a hegedűt. Majd állához emelte, behelyezte, majd állát rászorította, így stabil helyzetet biztosítva a hegedűnek, és egyben felvette a hegedülés alap állását. Majd a vonót a magasba emelte. Hirtelen érintette a húrokhoz, és elkezdett játszani. A játéka egyszerűen gyönyörű volt. Elvarázsolta a hallgatót. Mindenki csendben hallgatta a játékot, és a lányok szemüket lehunyva, lágyan dülöngéltek a ritmusra. Majd a zene elhallgatott. Mindenki felvette az alap testhelyzetét, és sokan tapsoltak is.

 -  Gyönyörű volt, Hinata-kisasszony! Elbűvölő hegedűjátékot hallhattunk! A választás csodás volt, egy Bach. Akkor Naruto-úrfi, most te jössz! – Mondta a tanár.

 -  Ezzel a hegedűvel nem játszom! Rosszminőségű fából van, és ezért a hangzása, jóval látszólagosabb egy rendesen elkészített hegedűnél. Így a hangok egy leheletnyit el vannak csúszva.

 -  Oh… Hát akkor válasz egy másikat! – Mondta a tanárnő, majd a vitrinre mutatott.

 -  Köszönöm! – Ezzel a vitrinhez ment, és elővett belőle egy hegedűt. Kezébe vette, majd egy vonót is kerített hozzá. Egy két hangot, ritmust játszott rajta, majd visszatette. Még három hegedűt vett elő. Majd a negyedik már a kezében is maradt.

 -  Tökéletes választás, Naruto-úrfi! – Mondta a tanárnő. – Ez egy nagyon régi, és értékes hegedű.

 -  Elnézést, de nem a beszerzési árat kell nézni! Hanem, hogy milyen fából készült, és a húrok miből vannak. Az ár az teljesen mindegy. Ha az ember komolyan gondolja a hegedülést, nem az árat nézi.

 -  De ez, akkor is nagyon értékes, régi hegedű. Mindegy, játsszál, kérlek! – Mondta a tanár.

 Naruto is felvette az alapállást, majd lágyan a húrokhoz emelte a vonót. Lágyan kezdett bele a dalba. A hegedűnek gyönyörű hangzása volt. Lágy szellő söpört végig a termen. Az egész osztály lehunyt szemmel hallgatta az előadást. A játék energikus volt, még is lágyan csengett. Gyönyörű volt. Az egész játék elbűvölő volt. Mikor Naruto abba hagyta a játékot, néhány helyről csalódott sóhaj hallatszott. Narutót is megtapsolták.

 -  Egy dal, a Rómeó, és Júliából. Szép volt! Köszönjük a bemutatót! Kérlek, tegyétek vissza a hegedűket! – Mondta a tanár, majd megszólalt az életmentő csengő.

 Naruto óvatosan tette vissza a hegedűt, a vonóval együtt a helyére. Hinata nem szórakozott vele. Úgy tette oda, ahogy éppen a kezében volt. Csodával határos módón semmi baja nem lett. Majd a lila hajú lány visszament helyére és elpakolta cuccait. Majd kilépett a teremből. Ez volt az utolsó órájuk. Naruto is a padjához ment, hogy elpakolja cuccait. Majd valaki megkocogtatta a vállát.

 -  Naruto! Segítsek valamit? – Kérdezte egy kedves női hang mögüle.

 -  Nem köszi! Boldogulok! – Mondta Naruto. – Hogy, hogy itt vagy még Tatsuki? – Kérdezte kedvesen, majd becsukta táskáját, ezzel befejezve a pakolást.

 -  Hát gondoltam kimegyek egy kicsit a parkba, annyira szép idő van! Nem lenne kedved velem jönni? – Kérdezte a lány.

 -  Sajnos dolgozom délután. Sajnálom! – Mondta tényleg sajnálkozva Naruto. Szívesen tartott volna a lánnyal.

 -  Nem lenne gond, ha elkísérnélek? – Kérdezte a lány.

 -  Szerintem nem. Ha neked nem gond, hogy kitérőt kell tenned. – Mondta kedvesen Naruto.

 -  Köszönöm! Sajnálom, hogy így rád akaszkodok, de nem sok ember van, akivel ilyen jól kijövök. Persze ott vannak Kibáék, de ők minden délután a M.A.CS.-ban vannak, és az egy idő után unalmas.

 -  Nem gond! Legalább lesz társaságom! – Mosolygott kedvesen. Többet nem nagyon szóltak. Elindultak a hegedű bolt felé…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés