Narutoék arra vártak, hogy összesorsolják őket egy csapattal. Rajtuk kívül még öt csapat volt. Naruto a többi edző között állt és várt. Volt egy magas, hosszú barna hajú nő. Kissé fent hordta az orrát, és elég lekezelően beszélt Narutóval. Egy piros blézer volt rajta, ugyan olyan színű szoknyával, és egy piros magas sarkú. Ez tényleg magas volt. 15 centit dobott az amúgy is legalább 180 centis nőn.

 -  Allegóra vagyok! – Mutatkozott be a nő, de pillantásra se méltatta Narutót. – A Hanabi High-ból.

 -  Uzumaki Naruto! A Konoha High-ból.

 -  Jól hallottam, hogy valaki a Konoha High-ot emlegette? – Jött oda egy férfi. Ősz haja volt, és teljesen rendmániásnak nézett ki. A pólója, mindenhol a gatyájába volt tűrve, sehol nem lógott ki. Haja szabályosra fésülve. – Te lennél az edzőjük? Nevetséges! Szeretném látni, hogy játszanak a barátaid!

 -  Én is örülök a találkozásnak, hülye bunkó! – Válaszolta epésen a fiú. – Ismerem magukat. Tudom, hogy az eddigi bajnokságokról mindig kitúrták a Konoha High-ot. Sajnálom, de engem nem fognak ilyenekkel megfélemlíteni! Meg kell majd elégedniük a második, illetve az a fölötti helyekkel!

 -  Majd meglátjuk akkor is pimaszkodsz-e, ha már az első meccs után kiesik a csapatod! Fogadjunk, hogy még kosarazni se tudsz! – Mondta gúnyosan a pasi.

 -  Allegóra! Henrik! Kontroláljátok magatokat! – Jött oda egy hatalmas nagy, izomember! De tényleg! Legalább 2 méter 10 centi volt, és nagyobb volt Naruto ruhásszekrényénél. Pedig nem kis szekrénye van Narutónak. Sőt ez a csávó, ha Naruto szekrényét elé teszik, nem bújik meg mögötte. Talán, ha Hinatáét is oda tesszük, akkor el tud bújni! Hatalmas nagy ember volt. "Vele se szeretnék szembe találkozni este egy sikátorban." Gondolta Naruto. A férfi hangja mély volt, de kedvesnek látszott.

 -  Geri vagyok! A Suna High-ból! – Mutatkozott be a pasi.

 -  Áh! Idén jelentkezett a Konoha High! Szeretném látni az edzőjüket! – Halott egy kissé nyávogós hangot Naruto valahonnan Geri mögül. – Szia! Tekla vagyok! – Mutatkozott be egy rózsaszín egybe ruhás, szőke nő.

 -  Naruto! – Ettől a nőtől a szőke majdnem kidobta a taccsot.

 -  Mi meg már ismerjük egymást Naruto! – Jött egy vészesen ismerős hang.

 -  Takara! Sajnos emlékszem rád! – Mondta Naruto elkomorodva.

 -  Látom túl tudtál lépni!

 -  Nem volt nehéz! – Hazudott Naruto.

 -  Értem! Szóval azon is túl fogod tenni magad, hogy vesztetek?

 -  Majd meglátjuk, ki veszít! – Mondta Naruto elszántan. Nemsokára megvolt az első páros, aki játszik egymással. Naruto és Geri csapata.

 -  Figyeljetek! Csak úgy játszatok, ahogy gyakoroltuk! Odafigyelve, nem csak szemmel látni! Nézd hova dobod a labdát! Passzolj! Együtt játszatok! Döntsétek el, hogy ki lesz a csere!

 -  Nah, ki vállalja? – Kérdezte Kiba.

 -  Én nem akarok játszani! Leszek csere! – Vállalkozott Shikamaru

 -  De félidőben úgy is cserélünk! – Mondta Naruto. – Nah, pályára! – Indult el a pálya felé, és állt szembe a már pályán lévő ellenféllel.

 -  Fogjon kezet a két edző! – Adta utasításba a bíró. Geri, és Naruto kezet is fogott, ami Narutónak majdnem a kórházat jelentette, Geri erős kézfogása miatt. – És most a csapatkapitányok! – Geri csapatából előlépett egy magas, barna hajú fiú.

 -  Haji! Gyerünk! Ne húzd az időt! – Mondta Naruto. A meglepődött Haji előre lépett, és kezet fogott a másik csapatkapitánnyal.

 -  Válasszanak egy-egy embert, aki ugrik! – Mondta a bíró.

 -  Tiéd a pálya Kiba! – Mondta Naruto, majd kiment a pálya szélére.

 Kiba fel is állt a másik csapat kapitányával szemben. Majd a bíró feldobta a labdát. Kiba elütötte. Gaara elkapta. Majd támadásba is lendültek. Garra vitte végig a labdát, de a palánk előtt beállt elé az ellenfél egyik játékosa. Gyorsan kipasszolta a labdát Sasukénak, aki be is dobta. Naruto kintről gratulált nekik, és bíztatta őket. Persze figyelmeztette is őket, hogy ne szálljanak el maguktól, és fogják azokat a nyamvadt embereket. Persze nem ilyen szavakkal. A másik edző viszont nem válogatta meg ennyire szavait.

 -  Kis szarzsákok, ez mi volt? Gyerünk! Mozogjatok, lusta dögök! Vezetnek! Hogy hagyhattátok ezt? Gyerünk! Menjetek! – Hát igen. Geri nem volt valami kedves a tanítványaival. Szegény srácokkal úgy üvöltözik, mint néhány idegbeteg a rühes kutyájával.

 A félidő előtt nem sokkal, egyenlő volt az állás. A két csapat már kezdett fáradni. Geri, mint eddig, üvöltözött velük. Naruto még a hangját se emelte meg, mikor a csapathoz beszélt. Pedig voltak olyan percek, hogy hat pontos hátrányuk volt. Naruto könnyen vette. Nem akart rögtön az első meccsen győzni, hiszen a csapatnak nem sok ideje volt felkészülni, és összeszokni. Teljesen megértette őket. Hiszen nem olyan rég kosaraznak, olyan isten igazából. Szóval Naruto teljesen lazán vette ezt az egészet. A csapat viszont már nem annyira. Ők néhány helyzetben bepánikoltak, és már ott tartottak, hogy ők nem játszanak tovább, de ilyenkor szerencsére ott volt Naruto, aki tartotta bennük a lelket. Hát igen. Pár bíztató szó, és mosoly csodákra képes. Naruto a csapatával beszélt. Vége volt az első félidőnek.

 -  Szépen játszottatok! Csak így tovább! Haji egy kicsit le kéne jönnöd, mert eléggé vörös vagy, és nagyon izzadsz! Aztán a végén még elájulsz itt nekem! – Mondta Naruto.

 -  Ne! Had maradjak! Jól vagyok! – Mondta könyörgően Haji.

 -  Rendben! De azonnal cserélek, ha úgy látom, hogy rosszabbul leszel! – Mondta Naruto, kissé szemrehányóan.

 -  Köszönöm! – Haji teljesen boldog volt.

 -  Mizu, te nézel ki Haji után a legrosszabbul! Gyere le egy kicsit. Shikamaru megy fel helyetted! – Közölte Naruto a helyzetet. – A döntetlenből lehet győzelem is! De nem kell erre hajtani! Nekem most nem az számít, hogy nyertek-e, mert én akkor is tudni fogom, hogy ti küzdöttetek, és én büszke leszek rátok, oké? Szóval nehogy még egyszer feladjátok nekem! Veszthettek, de ne sok pont különbséggel! – Mondta a végén már nevetve.

 -  Ez most bíztatás volt? Vagy mi? – Kérdezte Kiba.

 -  Az akart lenni! Mindegy! Az a lényeg, hogy tisztességesen, élvezettel játszatok! Na, sipirc vissza a pályára! – Ezzel, ő is a pálya szélére ment.

A meccs folytatódott tovább. Naruto csapata kissé rosszul indított, és így öt percig voltak három pontos hátrányban. De szerencsére felhozták, sőt vezettek is.

 -  Idióták! Hova figyeltek? Vegyétek már észre, ha elmennek mellettetek, azzal a szaros labdával! Puhány férgek vagytok! Meg ne lássak ilyen hibákat még egyszer! – Geri hozta a formáját, és üvöltözött a játékosokkal.

 Már csak öt perc volt a meccsből. A két csapat változatlanul fej-fej mellett haladt. Teljesen egyenlően. Ha az egyik vezetett a másik mindig behozta, és ez így ment végig. Haji teljesen megtáltosodott. Már mindenki fáradt volt, Naruto csapatából. Ő még is teljes erőbedobással folytatta a játékot, és három pontot szerzett is így, a meccsvégén. Mondjuk Geri csapata az utolsó percekben egyenlített. Éppen a csapatkapitánynál volt a labda. Másodpercek voltak hátra a meccsből. Az állás 23:23 volt. A csapatkapitány már rá akart dobni, mikor Gaara beugrott elé, és zavarta. A csapatkapitány megállt, így már nem léphetett többet. Úgy nézett ki, Gaara elveszi tőle a labdát. Kiba el is indult, hogy segítsen neki, így a fogott embere, most üresen volt. A Geri csapat kapitánya ki is használta ezt, és lepasszolt a srácnak a labdát, aki rádobta. A labda kétszer fordult körbe a gyűrűn, majd bement. A sípszó élesen hasított a tömeg ujjongásába. Vége volt a meccsnek. A Naruto csapat egy ponttal vesztett. Mindenki le volt törve. Csak úgy gesztusból kezet fogtak az ellenféllel, majd levonszolták magukat a pályáról. Naruto is bement a pályára. Ő mosolygott. Kezet fogott Gerivel, és megköszönte a játékot, majd a csapatkapitánnyal, és a többi játékossal. Majd oda ment, szinte halott csapatához. Mindenki letörve ült a padon.

 -  Ti most tényleg emiatt a vacak veszett meccs miatt vagytok ilyenek? – Kérdezte a szőke.

 -  Ne dumálj! Nem voltál ott a pályán! Tudod, milyen szar érzés! Ráadásul miattam tudták bedobni azt a rohadt utolsó pontot! – Pattan fel Kiba, és kezdett el üvöltözni Narutóval. – Ha nem önzőzöl, és jelölöd magad önkényesen edzőnek, és játszol velünk, akkor most nyertünk volna! Nem értheted, mert végig kint meresztetted a segged!

 -  Kiba, ez nem old meg semmit! – Próbálta lehiggasztani Sasuke.

 -  Nem! Tudom, hogy nem! A kibaszott életbe, tudom, hogy NEM! – Vágta le magát a padra. – Most az összes csapat rajtunk röhög! Húsz éve, érted húsz éve volt utoljára, hogy a Konoha High elindult a bajnokságon. Megnyerték, de azóta egy csapat se. Az apám volt a csapatkapitány. A szüleink játszottak a csapatban! Nagy hírnevük volt. Majd lassan beházasodtak, volt, akinél már gyerek volt. Majd jött újra a bajnokság. A csapat hét tagjából három visszamondta a döntő meccs előtti percekben a részvételt. A Konoha High teljesen elvesztette a meccset. Játék nélkül. Azóta egy induló csapat se tudott nyerni. És a rohadt életbe, hogy mi most elszúrtuk! Értitek?! Vesztettünk! – Kiabált ismét Kiba.

 -  Szóval már az első meccs után fel akarod adni? – Mondta Naruto, túlságosan is higgadt hangon.

 -  Ha egyszer vesztettünk! Mindenki rajtunk röhög! Ide küldtek hat idiótát, akiket valamelyik osztálytársuk edz, és tessék! Teljesen beégtünk! – Mondta Kiba.

 -  Had röhögjenek. Mit foglalkozol ezzel? Ha szerintük ennyire vicces, hogy vannak még olyanok, akik tudnak játszani, akkor röhögjenek! Miattam aztán! Ha láttátok volna a másik csapatot! Semmivel nem tudtak többet! Csak már régebb óta játszanak együtt, és sokkal jobb az erőnlétük! Le vannak szarva! Hat csapat van. Most három vesztes lesz! Akik leszerepeltek, azok pár nap múlva kapnak egy második esélyt, és játszhatnak, majd ők lesznek a negyedik továbbjutók! Szóval nem vesztettünk, csak bele kell jönnünk! Fogunk még velük játszani, és akkor megmutatjuk neki, milyen az, ha mi tényleg játszunk! Holnap reggel hétkor várlak titeket a parkban! Legyetek ott! Edző cuccban! Aki nem lesz ott hétre, azért elmegyek, és én rugdosom ki az ágyból! – Mondta, most már ingerültebben. - Erre senki nem mondott semmit. Csak nézték, ahogy a szőke eltűnik a terem becsukódó ajtaja mögött.

 Naruto hevesen csapta ki az igazgatói ajtaját. Majd még nagyobb hévvel trappolt az igazgatói asztal elé, és vágott rá egy hatalmasat jobb kezével. Tsunade kissé hátrább ment székével. Nem értette miért tombol ennyire a szőke srác.

 -  Hol van Kakashi?! – Kérdezte kicsit hangosabban és követelődzőbben a kelleténél.

 -  Naruto! Mi ez? Berontasz az irodámba. Dúlsz fúlsz, és követelődzöl miden további nélkül?

 -  Hol van?!

 -  Miért? – Kérdezte higgadtan a nő. Már megszokta Naruto kitöréseit, és tudta, a fiú addig nyaggatja, amíg meg nem mondja.

 -  Mert ma volt a kosárbajnokság első mérkőzése, és az az idióta nem jött el! – Fortyogott Naruto.

 -  Naruto egy tanárról beszélsz! Egyébként meg, iskolai ügyben külföldön van. – Tsunade teljesen higgadt maradt.

 -  Franc! Szólj neki, ha visszajön készüljön, mert egy épp csontja nem marad! – Ezzel már ki is viharzott az irodából.

 -  Naruto! Kakashi egy tanár! Legyél észnél! – Kiabált, a heves szőkeség után.

Naruto mérgesen dobta le magát az ágyra. Mérges volt, dühös, és fáradt. Ráadásul átkozta magát, hogy most nincs itt Kakashi, hogy beszélhessen vele. Na jó, valljuk be, le akarta üvölteni a férfi fejét. Lehet, hogy Tsunadééknak igazuk volt, mikor elválasztották Kakashitól. ’Annak a hülye vénembernek tényleg fontosabb a rohadék munkája, mint a fia, vagy mi a csuda vagyok én neki! Hogy menne a pokolba! Száradna le a lába! Azt mondta itt lesz, ha kell! A nagy faszt van itt! Utálom!’ Naruto addig fortyogott magában, amíg el nem nyomta az álom.

 Naruto lassan nyitotta ki a szemeit. Az óra csörgött jelezve, hogy fél hat van. Még aludni akart. Csak sajnos hülye volt, és hétre hívott össze találkozót. Szóval nagy nehezen kikelt az ágyból. Már megint utcai cuccban aludt. Mikor kikelt az ágyból Hinata még aludt. Gyorsan letusolt, majd felkapott egy edzőcuccot, evett valami reggelit, aztán már indult is. Reggel hét óra, mindenki a parkban volt edzőcuccban. Tekintetük kissé álmos volt. Ezen ne is csodálkozzunk, azok után, hogy szombaton edzetek, vasárnap meccset játszottak, és ma hétfő reggel hét óra van.

 -  Ma az első óránk lyukas óra. Mivel a tegnapi meccsen úgy láttam, hogy az erőnlétetekkel van gond, és nem a játékotokkal, úgy döntöttem, hogy minden reggel, és minden második nap edzés helyett futunk, és erősítünk. Hétvégéken meg kimegyünk, és az erdőben futunk. – Közölte az új edzéstervet Naruto.

 -  Én már csak abba belehaltam, hogy végig hallgattam. – Nyögte álmosan Kiba.

 -  De mi lesz akkor, amikor van első óránk? – Kérdezte álmosan Mizu.

 -  Egy órával előbb találkozó! Minden reggel egy óra futás, itt a parkban. Ez a hely tökéletes. Szabad levegő, és még futópálya is van! Akkor ne is szórakozzunk! Indulás! – Ezzel Naruto nekiindult. Egy óra múlva mindenki, hulla fáradtan esett le a park bejáratánál lévő padra. Kivéve persze Narutót. Ő szerencsére edzésben volt. Persze lihegett, de azért még bírta volna.

 -  Délután nem lesz edzés, mert nem érek rá, meg nem akarlak túl hajszolni titeket. Nem szeretném, ha ez az egész a tanulásotok rovására menne! – Mondta Naruto, kicsit összeszedve magát.

 -  Nem mindegy, hogy kettes vagy hármas? – Kérdezte Kiba.

 -  Nem! Egyáltalán nem! – Válaszolta Naruto. – Nah, mindenki húzzon haza, és fürödjön, meg minden! A suliba találkozunk! – Mondta Naruto.

 -  Rendben! A suliban! – Köszönt el Mizu, majd elindult haza.

 -  Csá! – Köszönt el Kiba is.

 -  Mi a koleszba megyünk. – Mondta Gaara.

 -  Én is megyek! Sziasztok! – Intettl Haji. Naruto, Gaara, és Sasuke elindultak a kollégium felé.

 Naruto fáradtan nyitott be a kollégium ajtaján. Oké, hogy sokkal jobb formában van, mint a többiek, de azért már régen volt, hogy eljárt futni, vagy valami. Ráadásul rögtön egy órával kezdeni. A fürdőt célozta meg, mikor egy unott hangot hallott a hálószobából.

 -  Hol voltál, Tökfej? –Kérdezte Hinata.

 -  Miért is kell beszámolnom róla? – Kérdezett vissza Naruto. – Csak futni voltam a csapattal.

 -  Még mindig azt hiszed, hogy azok a bénák megnyerhetik a bajnokságot? Azért, mert egyszer mázlijuk volt, és legyőzték a csapatom? Attól még a bajnokságon semmit nem érnek! Hallottam az első meccsen jól beégtetek! – Mondta epésen Hinata.

 -  Majd csak pislogsz, mikor az újságok, és a tévé is azzal lesz tele, hogy a Konoha High megnyerte a bajnokságot! – Mondta Naruto, majd bevetette magát a fürdőbe.

 Naruto, és a csapat egész nap hulla fáradt volt. Ez mindenkin rendesen meg is látszott. Például Kiba az egyik órán bealudt. Naruto egyetlen tanárnak se szólt vissza, és töri órán, ő is bealudt. Persze ezért a nap végén Tsunade jól le is cseszte, de mit tehetne? A csapatnak fejleszteni kell az erőnlétét, mert két nap múlva meccset játszanak, de közben figyelni kell a tanulmányi eredményekre is. Narutónak nem volt nehéz, mert eddig kitűnő volt, szóval pár rossz jegy nem sokat rosszabbított volna eredményein, de a többiek miatt, viszont már kellett aggódnia. Volt olyan is, aki két tárgyból bukásra állt. Narutónak ment az, hogy kitűnően tanul, sportol, edz, és dolgozik is. Tizenkét éves korától ezt csinálta. De ezt a felelősséget, és terhet, nem akaszthatta a többiek nyakába is. Nem rágódott tovább ezen. Beért a hegedű boltba. Rutinosan vágta be a táskáját, a bolt hátsó szobájába. Majd az öregúr szokása szerint kiadta neki a feladatokat, és elment. Naruto megcsinálta, amit Mr. Green kért. Majd beült a pult mögé, és várta, hátha jön vevő. Egész nap nyolc vásárló volt csak. Ebből csak hat vett is valamit. Naruto, szokásosan kilenckor bezárta a boltot, majd elindult hazafelé. Már majdnem a kollégiumnál volt, amikor csörgött a telefonja. Kihalászta a zsebéből és felvette. Tsunade hangját halotta a telefonba.

 -  Haza értél már? – Hallotta a nő fáradt hangját.

 -  Nem még nem vagyok otthon, miért?

 -  Ma nem tudok haza menni, és megkérhetlek, hogy riaszd be a lakást? Lehet, hogy egész héten nem leszek otthon, mert üzleti útra megyek! Majd kérlek, a virágokról is gondoskodj!

 -  Persze! Már indulok is!

 -  Sajnálom, hogy a nyakadba varrom! Tudom, hogy sok a dolgod, de.. - Naruto közbevágott.

 -  Mondtam, hogy megcsinálom! Semmi gond! Menj arra a vacak útra! Aztán ne hajszold túl magad! – Nevetett a szőke.

 -  Köszönöm! – Ezzel letette a mobilt

 -  Mondhattad volna, hogy a keresztapámhoz mész! Olyan átlátszó! De legalább kibékültök! – Mondta Naruto csak úgy magának.

 Gyorsan eljutott Tsunade házáig. Egy aranyos kertes ház volt. A házat nem nevezném kicsinek, de olyan fényűző se volt, szóval nem számított egy villának. De Tsunadénak elég volt. Még akkor is kényelmes lett volna, ha Jiraijával újra összeköltöznek, és Naruto is oda hurcolkodik. Naruto kinyitotta az ajtót, majd a hatalmas nappalit célozta meg. Tudta, hogy Tsunade oda tette ki a feladat listát. A dohányzó asztalon meg is találta. Rajta volt minden. Naruto ismerve keresztanyját, bement annak hálószobájába, mert tudta, a nő biztos, hogy kinyitva hagyta az ablakot. Igaza volt. Az ablak tárva nyitva volt. Oda ment, hogy becsukja. Áthajolt az íróasztalon, és becsukta. Ekkor véletlenül ráhajolt a vezetékes telefonra, és bekapcsolta annak üzenetrögzítőjét.

 -  Milyen rohadt rendetlen! Soha nem bírja rendben tartani az asztalát! Ráadásul, most nem tudom, hogy kell kikapcsolni. - A készülék belekezdett mondandójába.

 -  Önnek három új üzenete van. – Mondta monoton hangon. ’Beep’

 -  Szia, Manami vagyok...

Naruto nem akarta végighallgatni, de mivel nem tudta, hogy kell kikapcsolni, úgy döntött, mondhatja, amit akar, amíg ő virágot locsol. Hozzá is látott. Kiment a mosdóba, a locsoló kannáért. Vagy fél órájába telt, mire megtalálta a kannát. Eresztett bele vizet, majd visszament a hálószobába. Már egy másik női hang üzenete ment. Naruto nem igazán törődött vele. Inkább elkezdte megöntözni a virágokat. Már éppen indult, hogy kimegy a szobából, mikor egy érdekes üzenet indult meg.

 -  Kakashi vagyok. Tudom, hogy nem szívesen hallasz felőlem, de adj át egy üzenetet Narutónak légy szíves. A reptérre vezető úton autóbalesetem volt, és bent tartanak a kórházban. Mondjuk a hely már legalább ismerős. Semmi komolyabb bajom nincs, de nem érek haza a meccsre. Légy szíves kérj bocsánatot a nevemben. Mérget vennék rá, hogy az első meccset elveszítik, és utána szüksége lenne rám. Sajnos a sors közbe szólt, és nem lehetek mellette. Tudom, most azt hiszed ez kifogás, és egy újabb affér, amit hozzá tehetsz ahhoz a listához, hogy miért is vagyok rossz apa, és miért nevelitek ti Narutót. Mond meg neki, hogy ne az eszére hallgasson, hanem arra, ami a testébe életet lehel. Persze a csapatot meg fogja viselni, hogy vesztettek, de ne engedje, hogy ez széthúzza a csapatot! Gondolom, már ráhajtott a fizikai edzésükre, mert az erőnlétük nem tökéletes. Csak figyeljen arra, hogy nekik ez még új, és nehéz! Ne hajtsa őket túl, mert abból baj lehet! Gondolom, nem fogod átadni neki, az üzenetet, ezért nem tépem tovább a számat. Mondjuk már megszoktam. Gondolom a leveleim, nem jutottak el Narutóhoz… a viselkedéséből. Mindegy. Még minimum két hétig bent tartanak a kórházban. Mondjuk, ha kiengednek, repülőre nem ülhetek. Legalább annyit mondj Narutónak, hogy:Sajnálom.

Naruto háromszor visszahallgatta, míg az egészet felfogta. Szóval Kakashi nem szándékosan nem jött el a meccsre, és hagyta őt együtt a nagy szar közepén. Ő meg semmi ok nélkül vádolta! ’ Basszus! Basszus, és még ezerszer basszus! Hogy én mekkora egy hülye vagyok! A pokolba kívántam, az apám! Aki jelenleg azért fekszi kórházban, mert autó balesetet szenvedett! Én meg azt kívántam, száradjon le a lába! Basszus!’ Naruto még pár percig fortyogott magában, majd, kiviharzott a szobából. A többi ablakot is ellenőrizte. Megöntözte a virágokat, majd a ház beriasztása után elindult haza. Már tíz óra is elmúlt, mire belépett a lakás ajtaján. Nem volt kedve Hinatával veszekedni, ezért beköszönt neki, levetkőzött egy szál bokszerre, majd bedőlt az ágyba. Az álom szinte azonnal szemére nehezedett, és elvitte őt az álmok világába.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés