Egy tinédzser éppen történelem órán ült. A szélső padsor harmadik padjában az ablak mellett. A tavaszra tekintettel az ablak nyitva volt. Kellemes virágillatú szellő, és pár elkeveredett virágszirom szállt be az ablakon, felfrissítve a bent ülő diákokat. A szellő meglengette a fiú rakoncátlan kissé hosszabb, aranyszőke tincseit. A padon könyökölt, kezével megtámasztva fejét. Csak úgy bámult a semmibe, miközben tolla végét rágcsálta. Egyszer csak valaki durván kitépte szájából a tollat. A fiú azonnal jobbra kapta a fejét, majd felpattant és üvöltözni kezdett a padtársával.

- Mi a francot képzelsz te liba! – Kapta föl hirtelen a vizet.

- Csak ne csámcsogj azon a rohadt tollon!

- Mi közöd ahhoz, hogy mit csinálok! Muszáj állandóan belém kötnöd?! – Ekkorra már az egész osztály a veszekedő párt nézte.

- Tökfej, azért mert a toll az enyém! – Mondta a lány teljesen higgadtan. Még csak nem is nézett a pattogó szőkére.

- Az őrületbe kergetsz! Nem kell a rohadt tollad! Írok ceruzával!

- Hn...

- Uzumaki Naruto, és Hyuuga Hinata! Mind a ketten higgadjanak le, és koncentráljanak az órára! Uzumaki, ha ennyi energiája van, mondjon egy két lényeges információt a második világháborúról.

- Igenis! A második világháború az emberiség történetének legnagyobb fegyveres konfliktusa volt. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdetének az 1939. szeptember 1-i Lengyelország elleni német támadás tekinthető, és Japán kapitulációjával, 1945. szeptember 2-án ért véget. A háború Európában Németország feltétel nélküli megadásával, 1945. május 8-án fejeződött be.

- Helyes. Ezúttal nem kell bent maradni, de máskor próbálja meg visszafogni magát. – Az ősz hajú körülbelül 70 éves tanár visszafordult a táblához, és könyvét felemelve, mondta tovább monológ szövegét.

Naruto csak morgott egyet, majd duzzogva visszaült a helyére. Nem figyelt a tanárra. Inkább gondolataiba merült. ’Már megint a hülye Hyuuga lány miatt büntetnek meg engem! Persze őt soha! És miért? Mert a szülei befolyásos emberek, és támogatják az iskolát! Ki nem állhatom! Olyan egy szemét liba! Nah, mindegy! Nem idegelem magam ilyenek miatt.’ Ezzel az ablak felé fordult, és bámult ki rajta. Tengerkék szemei, gyönyörű fényben úsztak, ahogy rájuk vetült a napfény. ’ 2 hónapja, hogy már ebbe az iskolába járok.’

*Visszaemlékezés*

Gyönyörűen sütött a nap, egy csütörtöki délután. Igaz az idő még benne volt a télben, most még is szikrázóan sütött a nap. Az utcán járni szinte vakító volt, mivel az elmúlt napokban elég sok hó esett, és most ez felerősítette a napsugarakat, és tényleg vakította az embereket. Egy szőke srác állt, egy hatalmas fehér épület előtt. Ez volt a Konoha High. A város leghíresebb gimnáziuma. Egy előkelő, gyönyörű iskola volt. Persze nem csak elit tanulóknak. Ide bárki bekerülhetett, aki adott egy kicsit a tanulásra, vagy a szüleinek több pénze volt. Ebben a hírben áll az iskola. Pontosítsunk állt. Két évvel ezelőtt új igazgatót kapott. Azóta, nem csak a befolyásosabb emberek kerülhettek be. Aki teljesítette az elvárt átlagot a felvételin az bekerült. A szőke srác kinyitotta a hatalmas ajtót, és átlépte az iskola kapuját. Nemsokára fel talált az igazgatói iroda ajtajáig. Nem fárasztotta magát a kopogással. Fogta magát, és benyitott. Az iroda nem volt kicsi. Ha az ember belépett, láthatott egy kétszemélyes kanapét, és három fotelt. Az irodában gyönyörű puha szőnyegek voltak. Volt egy hatalmas ablak is, ami zárva volt a télre való tekintettel.  Viszont ami a legfontosabb volt. Az ajtóval szemben lévő hatalmas íróasztal, ami mögött volt az igazgató széke. A székben most egy harmincötnek kinéző nő ült. Hosszú szőke haja, az asztalra lógott. Az asztalon könyökölt. Hüvelykujja hegye elveszett a vörösen csillogó ajkai között. Igen rossz szokása volt, hogy, ha valamin nagyon gondolkodott, akkor rágta a körmét. Homloka most tele volt ráncokkal, ami kissé eltorzította, egyébként tökéletesen sima bőrét. Mogyoróbarna szemei aggódva pásztázták az asztalon lévő papírt. A szőke fiú elmosolyodott a látványon.

- Nem is üdvözölsz? Nagyon belemerültél abba a papírba. – Szólította meg a nőt. A nő a hang hallatán felkapta a fejét, majd kedves mosoly terült szét az arcán. Homlokáról eltűntek a ráncok, és most már szemei is mást tükröztek. Leginkább…anyai szeretetet.

- Naruto! Hála istennek, épségben megérkeztél! Már aggódtam! Már egy órája itt kéne lenned! – Mondta aggódva a nő.

- Tsunade-banya, ne aggódj annyit! Tele lesz az arcod ráncokkal! Mondjuk 50 évesen legyen is ráncos az ember nem igaz? – Nevetett a szőke, majd beljebb lépett, bőröndjét maga után húzva.

- Még csak 46 vagyok! És ne hívj banyának! Mindegy! Ülj le!

- Nah,végre! Elég hosszú volt az út! – Mondta a szőke, majd levágta magát az egyik fotelba.

- Itt hagyhatod a bőröndöt a nap végéig! Hogy döntöttél? Beköltözöl a kollégiumba, vagy inkább hozzám költözöl.

- Tudom, hogy a keresztfiad vagyok, meg, hogy te neveltél Jiraiyával, de inkább szeretnék kollégiumban lakni.

- Persze! Nem gond! Azért adtam választási lehetőséget, hogy magad tudjál dönteni! A 21-es szoba lesz a tied. A keresztapád mikor jön? – Kérdezte a nő.

- Nem tudom. Azt mondta, majd ha engedi a munkája, jön. Tényleg, melyik osztályba fogok járni? – Pattant fel izgatottan a szőke.

- A 11.B-be. Húsz fő az osztály létszám. Te vagy a huszonegyedik. Az osztályfőnök. Konazumi Mashiro. Egy kedves nő, majd meglátod.

- Tankönyveket ugye kapok? – Kérdezte a szőke.

- Persze. Gondoltam, hogy ez lesz a kívánságod! Itt vannak. – Ezzel egy kupac könyvet tett le az asztalra. – És az iskolatáskád. – Tett mellé egy félvállra akasztható, sportos táskát. Az alapszíne fekete volt, és narancssárga absztrakt minták voltak rajta.

- Köszönöm! – Mondta ezzel a könyveket a táskába pakolva a vállára vette.

- Biztos vagy benne, hogy befogsz tudni illeszkedni?

- Persze! – Ezzel már fordult is ki az ajtón!

- Aztán ne legyél itt gyakori vendég! Fogd vissza magad! – Mondta még a fiú után.

- Nem ígérhetek semmit, banya! – Hallotta még a szőke hangját.

Naruto csak úgy berontott az osztályba. Kivágta az ajtót, és nagy hévvel lépett be az osztályterembe. Majd ezzel a hévvel csapta be maga után az ajtót.

- Mi folyik itt? – Halott egy kedves női hangot, ami most kissé dühösen, és kíváncsian csengett.

- Elnézést! Becsapta a huzat! – Fordult a nő felé. – Az új tanuló vagyok! – Hajolt meg illedelmesen.

- Oh, ez esetben üdvözöllek a 11.B-ben. Konazumi Mashiro vagyok! Az osztályfőnököd! – Mutatkozott be kedvesen a nő, majd Narutóhoz ment, és a vállánál átkarolva, az osztály közepére tessékelte. – Kérlek mutatkozz be az osztálynak.

- Sziasztok! A nevem Uzumaki Naruto!  Renst városából jöttem! Idén nyáron leszek 17. Ennyi.

- Köszönjük! Nézzük csak hova ülj! Áh, nézd csak! Az ablak mellett a harmadik padban Hinata-kisasszony mellet van egy hely! Ő lesz a padtársad! – Mutatta be neki kedvesen a tanár a lányt.

- Köszönöm! Hinata.... A nevéből ítélve valami idegesítő fruska lehet.

- A te neved se jobb, Tökfej. – Halotta a fagyos választ.

- Én megmondtam. – Ezzel a helyére sétált.

- Naruto vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek! – Nyújtotta kedvesen a kezét, a lila hajú, lila szemű, fehérbőrű, gyönyörű lánynak.

- Hn... – Nem nyújtott kezet. Inkább elfordult, majd beengedte a szőkét a belső helyre.

Vége is lett Naruto első itt töltött órájának. A következő órája is itt lesz, szóval nem állt fel a helyéről, hanem inkább a táskájában kezdett el kotorászni. Csak arra kapta fel a fejét, hogy valaki megkocogtatja a vállát. Megfordult. Egy lány állt előtte. Nem lehetett magasabb Narutónál. Rövid rózsaszín haja volt, és igéző zöld szemei.

- Szia! Haruno Sakura vagyok! – Köszönt kedvesen a lány, és átölelte Narutót.

- Ö… szia! – Naruto eléggé meglepődött az ölelésen.

- Csá! Kiba vagyok! – Egy rövid, tépett, barna hajú srác állt előtte, és nyújtotta a kezét.

- Naruto! – Fogott kezet vele.

- Szia! Ino! – Csatlakozott egy hosszú, szőke hajú lány is.

- Sasuke! – Biccentett egy fekete hajú srác.

- Shikamaru. – Csatlakozott egy kissé hosszabb, barna hajú srác.

- Tenten! – Intett egy szintén barna hajú lány.

- Le!! Csak a fiatalság erejével! – Pattan be egy zöldruhás bili hajú srác.

- Mi csak bozontos szemöldöknek hívjuk. – Mosolygott Sakura.

- Gaara. – Jött oda egy vörös hajú is.

- Sziasztok! Naruto! – Mosolygott Naruto.

Naruto sikeresen túlélte az első napot, sőt megannyi barátot is szerzett. Sakura, és a többiek nagyon kedvesek voltak vele. Egy valakit kivéve. Hyuuga Hinatát. Lépten, nyomon belekötött az Uzumakiba, és ez fordítva is igaz volt. Állandóan egymást piszkálták. Nem telt el úgy óra, hogy ki ne küldték volna egyiküket a teremből. Hát igen. Pontosan egymás ellentétei voltak. Naruto egy kis segítséggel eljutott a koleszig. Nem volt messze a sulitól. Megköszönte Sakurának a segítséget, majd belépett az ajtón. A hetediken volt a szobája. ’Nem igaz. Miért pont a hetedik? Miért nem lehet a második? Ráadásul Tsunade nem mondta, hogy ki lesz a szobatársam.’ Nagy nehezen felküszködte magát a hetedikre. A huszonegyes ajtó előtt megállt egy kicsit, hogy kifújja magát, majd bekopogott az ajtón. Volt kulcsa, de inkább bekopogott. Nyílt az ajtó.

- Szia! Uzumaki Naruto vagyok, én leszek a szoba… - Narutóban rekedt a szó, mikor meglátta ki áll az ajtóba.

- Már megint te, Tökfej? – Morogta egy mérges lila hajú lány.

- Mondtam, hogy ne hívj így! És úgy néz ki, hogy szoba társak leszünk! – Mondta a szőke, és ezzel be is nyomult a szobába.

- Hn...

Inkább lakásnak mondanám. A hálószobában két ágy volt, éjjeliszekrénnyel, és két ruhásszekrény. Volt egy kisebb konyha, ami egybe volt kötve az étkezővel, ami két székből és egy asztalból állt. Ezen kívül, egy fürdő, és egy vécé volt. A bútorok szépek voltak, és többnyire újak.  A falak nem omladoztak, a fürdő nem ázott be, ha egynél több ember fürdött. Elmondhatjuk, hogy egy otthonos kis lakás volt. Naruto el is foglalta, az üres ágyat. Elmondhatjuk, hogy az első napja simán, és egyszerűen zajlott.

*Visszaemlékezés vége*

Naruto a csengő hallatán felkapta a fejét. Vége volt az unalmas és hosszú történelemórának. Végre szabad volt. A következő órája tesi volt. Nem igazán kedvelte a testnevelést. Az összes óra alól fel volt mentve. Nem tesizhetett. Igaz ez volt az utolsó órája a nap, de nem lóghatta el. Ott ülni meg kínzás volt számára, mert ő nagyon is szerette a testnevelést. Szeretett volna a többiekkel kosarazni, meg focizni. Ehelyett a padon kellet ülni egész végig. Ezért nem szerette a tesi órát... Részben. Meg volt más is…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés