Naruto elgondolkodva tért vissza az asztalhoz, és szótlanul öntötte ki Hinata poharába a vizet, majd tette le elé az üveget.
- Na, sikerült választani? – Kérdezte elgondolkodva, összeráncolt homlokkal fixírozva az előtte ülőt.
- Miért nézel így? Most nem csináltam semmit... – Sóhajtotta Hinata, és kinyitotta az étlapot. – Egyébként igen, sikerült. Miso levest kérek és sushit grillezett zöldségekkel. – Pillantott fel Narutóra, aki máris szorgalmasan leírta a rendelést.
- Rendben, lehet, kicsit többet kell várnod, mert eléggé tele vagyunk. – Mondta Naruto, miközben körbenézett az étteremben, ami szinte tele volt.
- Nem baj, annyira nem vagyok éhes, már ettem a fotózáson... – Dőlt hátra a székben Hinata, és Naruto felé nyújtotta az étlapját. – Egyébként is ráérek, a szobámban semmit nem csinálnék, csak rád várnék. – Tárta szét egy kissé a tenyereit, mire Naruto halványan elmosolyodott.
- Hát, még egy ideig biztosan itt leszek... – Vont vállat bocsánatkérően Naruto.
- Hé, nem csak az az egy asztala van, nem? Akkor legyen szíves másra is figyelni! – Kiabált valaki az egyik asztaltól, és közben dühösen integetett Narutónak. Hinata egy pillanatra látta a dühöt átsuhanni Naruto arcán, és ahogy jobban megszorította a tollát, majd lassan elernyedt a keze, és fáradtan felsóhajtott.
- Bocs... – Hadarta mosolyogva, és elsietett a türelmetlen vendég felé.
Hinata még látta, ahogy a goromba megszólalás és a szőke nyilvánvaló ellenszenve ellenére is mosolyogva megy oda a férfihoz és kér tőle bocsánatot. A vendég csak sok magyarázkodás és nyájaskodás hatására volt hajlandó megenyhülni, amit a lila hajú érdeklődve nézett végig. Naruto végig mosolygott, és figyelmesen hallgatta az őt ért szitkokat, majd nyugodtan beleegyezett az elmondottakba, és felajánlott egy ingyen kávét a vendégnek, aki erre kezdett kissé megnyugodni. Hinatának elképzelése sem volt, vajon mire gondolhat eközben a szőke, ami miatt képes ezt az őszintének látszó mosolyt még ilyenkor is fenntartani. Arról viszont eléggé határozott elképzelése volt, hogy mit gondolhatott, miközben a vendég szidta és elmondta őt mindennek, holott a szőke semmiről sem tehetett. Még mindig Narutót követve a szemeivel ivott bele a poharába, és talán egy cseppnyi bűntudatot érzett, amiért feltartotta a szőkét, és így részben miatta került bajba. Egészen addig figyelte, ahogy a fiú rohangál az asztalok között, amíg el nem tűnt a konyhában egy adag mosatlannal a karján. Ide több kell, mint kötélidegek… Valahol a lelke mélyén mély tisztelet ébredt a szőke iránt, amiért nap, mint nap kibírja ezt az őrültek házát. Lassan elfordította a tekintetét a hatalmas ajtóról, ami mögött Naruto az imént eltűnt, és szétnézett a zajos étteremben. Szép volt, mi tagadás, az ember azt hinné, bárki szívesen dolgozik egy ilyen helyen, és hogy itt minden szép és jó, de ahogy elnézi ezeket az embereket, ahogy látja hétről hétre más-más országokban, ezek a luxushotelek sem különbek semmivel az alkalmazottak számára egy étteremnél, sőt. Azelőtt sosem gondolt ilyenekre, de amióta a fél életét hotelekben töltötte, egyszerűen nem tudta nem észrevenni, hogy ezek az emberek is dolgoznak, méghozzá igen keményen, és nekik ez ugyanúgy munka, mint a mérnököknek a tervezés. Nem azért születtek, hogy ugráltassák őket, nem robotok, és nem árt velük emberségesen bánni, hiszen mégiscsak ők hozzák az ételt, amibe a konyhában még bármit beletehetnek, ha rossz kedvük van. Ezt az egyik mérnök mondta neki, még amikor elkezdte ezt az egészet. Furcsa, egy nyaraló ember, egy vendég bele sem gondol ebbe, és halálra ugráltatja ezeket a szerencsétleneket, akiknek még mosolyogniuk is kell mindehhez. Már hallotta régebben, hogy szeretik a mérnökök hadát, ami ilyenkor elárasztja őket, hiszen ők mind kedves, intelligens, tanult emberek, és emberszámba veszik őket, kedvesek velük. Valahol az agya eldugott zugában kezdte megérteni, mire akart ezzel utalni a társa.
Hinata gondolatait egy szőke villanás zavarta meg, ami elsuhant a szemei előtt, hogy aztán szépen lepakolhassa a kihozott ételeket és visszafelé összeszedje a mosatlanokat. Naruto épp csak egy halvány mosolyt küldött felé, amikor elhaladt az asztala előtt, majd újra eltűnt a konyhában. Talán fél óráig mehetett ez így, Hinata azonnal felfigyelt a szőkére, ahogy az bekerült a látóterébe, Naruto pedig sosem tudott elmenni az asztala előtt mosolygás nélkül.
- Örömmel látom, hogy még nem haltál éhen... – Nevetett a szőke, és óvatosan letette Hinata elé a levest.
- Nem. Éppen kibírtam... – Biccentett Hinata. – Menj, nehogy megint miattam balhézzanak veled. – Intett a fejével a problémás asztal felé.
- Ne aggódj, az egy bunkó, örülhet, hogy nem kapott valami szépet a levesébe... – Magyarázta halkan Naruto, mire Hinata meglepetten pillantott a saját levesére, majd a vigyorgó szőkére.
- Biztos meg akarom én ezt enni? – Méregette gyanús szemekkel a gőzölgő folyadékot.
- Persze, a tiédben csak az van, ami bele való. – Legyintett a szőke. – Most amúgy is mindenki boldog, látod? – Kérdezte, és kicsivel arrébb állt, hogy Hinata ráláthasson az asztalaira. – Senki előtt nincs szennyes tányér, mindenkinek van a poharában, és senki nem forgatja a fejét, hogy éppen merre vagyok. Kár, hogy ez az állapot nem tart túl sokáig... – Sóhajtott Naruto, majd kissé megigazította a kötényt a derekán.
- Nemsokára vége. – Próbálta vigasztalni Hinata, miközben kanalazta a levesét.
- Igen, persze, már majdnem kilenc óra, tehát még minimum két óra szenvedés vár... – Túrt a hajába Naruto, miközben le sem vette az asztalokról a szemét. – Mennem kell, fizetnének. – Sóhajtotta, és egy biccentéssel magára hagyta Hinatát.
Naruto szakadatlanul rohangált a konyha és az asztalai között, bár valahol jó érzéssel töltötte el, hogy Hinata ott volt, ugyan folyton a telefonjával volt elfoglalva, de legalább ott volt. Mindig szerette, ha egy ismerős is van az étteremben, valahogy otthonosabbá, barátságosabbá tette a munkahelyét. Magának sem tudta sosem megmagyarázni ezt, de mindig is szeretett olyanokkal dolgozni, akik már pár napja a hotelben voltak, és már messziről integettek a szőkének, kedvesen mosolyogtak rá, és mindig örömmel jöttek vissza másnap.
- Mindjárt hozom a kajád, csak eléggé nagy rohanás van. – Hadarta, miközben elvette Hinata elől az üres tányérját, aki csak bólintott, majd újra elmerült az elemzésekben és a fellépéstervben, amit a telefonján olvasgatott. – Itt is van... – Tért vissza pár perc múlva a szőke.
- Köszönöm. Ne aggódj folyton miattam, elvagyok. Amíg te itt vagy, addig úgysincs jobb dolgom ennél... – Emelte fel a telefonját. – Ráérsz, miattam ne idegeskedj. – Naruto hálás pillantást vetett a Hyuugára, és ebben a pillanatban a legszívesebben lehajolt volna, hogy megcsókolja, de ez jelenleg képtelenség volt. Ahogy ez eszébe jutott, az egészből csak az lett, hogy zavart tekintettel bámulta Hinata ajkait, majd megrázta a fejét, és egy frusztrál sóhajjal a hajába túrt.
- Köszönöm... – Sóhajtotta, és újra ellépett az asztaltól.
Meg akarta érinteni Hinata vállát, rá akarta tenni a kezét, de a mozdulat még a levegőben meghalt, ahogy Naruto rájött, legalább három kamera figyeli, hogy mit csinál, és talán rosszul venné ki magát. Így inkább ökölbe szorított ujjakkal sétált tovább. Ha megtartja a tisztes távolságot, nem is olyan elviselhetetlen Hinata közelsége, szinte emberien tudnának beszélgetni, ha folyton ilyen körülmények között találkoznának. De szerencsére ez korántsem így volt, és Naruto már iszonyatosan várta azt a pillanatot, amikor ez megváltozik, és csak kettesben lesznek. A szőke egész este rohangált, egy perce sem volt igazán senkire, amikor mégis, akkor általában behúzódott a konyhába, és a többiekkel együtt bekapott egypár falatot, majd újra ment is, és bár már kezdett zsibbadni az arca, még mindig mosolyogva teljesítette a vendégek kéréseit.
- Van egy jó hírem. – Sétált Hinata mellé Naruto, miközben a farzsebébe csúsztatta a jegyzetfüzetét. – A főnök most mondta, hogy ma tizenegykor mindenkinek kivisszük a számlát, szóval éjfélre végzek is. – Csapta össze elégedetten a kezeit, bár a nagy öröm ellenére végig ügyelt rá, hogy halkan beszéljen.
- Ez jó hír, akkor én lassan fel is megyek, és majd várlak. – Pillantott az órájára Hinata, ami tíz negyvenkettőt mutatott.
- Maradhatsz zárásig, kérsz még valamit? – Érdeklődött a szőke.
- Nem. Nem igazán szabad már ennem, az egész étrendem itt van, és mára már csak ásványvíz van felírva... – Mutatta fel a telefonját, ami most ugyan el volt sötétülve, de valószínűleg valahol el volt rejtve a mappák között a lila hajú egész élete, ami percről percre meg volt tervezve.
- Ó, ez nem túl jó. Akkor majd szólj, ha a szobádhoz írhatom a számlát.
- Majd ha mindenkit elintéztél. – Mosolygott halványan Hinata, és megdörzsölte az arcát, hogy kissé kiűzze magából az álmosságot.
- Fáradt vagy? – Kérdezte halkan Naruto, és aggódva pislogott az előtte ülőre.
- Nem, teljesen friss vagyok, végül is csak fél ötkor keltem ma, szóval nagyjából tizennyolc órája ébren vagyok, köszönöm a kérdést, tökfej.
- Jól van, nem kell rögtön gúnyolódni... – Fonta össze a karjait Naruto, és sértődötten figyelte Hinatát. A lila hajú lány arca hirtelen megváltozott, és éhesen, vágyakozva mérte végig Narutót, majd a kék szemekbe nézve a tekintete azt ordította, akár itt helyben képes lenne olyan dolgokat művelni a szőkével, amit még soha senkivel nem tett. – Ne nézz rám így... – Nyelt egyet Naruto, aki fájdalmasan vette tudomásul, egyre kevésbé bír ellentmondani teste nyilvánvaló követeléseinek. Hinata éppen visszavágott volna, amikor újra dühös hang ütötte meg a fülét, Naruto pedig már ott sem volt.
- Mégis ki ez a nyomorult, akivel ennyit foglalkozik? Az amerikai elnök, vagy mi? Egész este csak vele beszélgetett, a többi vendéggel nem is foglalkozott. Legalább két perce integetek magának, de észre sem veszi! – Dühöngött a vendég, Narutónak pedig kezdett igazán elege lenni. Még hogy nem foglalkozott velük, még hogy csak Hinatával foglalkozott. Tény, hogy nem hagyta figyelmen kívül a lányt, de hát ugyanúgy törődött a többi vendéggel is. Ez a férfi nyilvánvalóan szeret balhézni. – Nem most kéne a kiscsajjal flörtölgetni, tudtommal ez egy munkahely! – Hőbörgött tovább a vendég, mire Narutónál elszakadt a cérna, bár továbbra is mosolygott. Már éppen készült, hogy kedvesen elküldje a férfit melegebb éghajlatra, amikor egy kellemesen hangot hallott a háta mögül.
- Valami problémája van a fiatalemberrel? – Kérdezte halkan Hinata, és felhúzott szemöldökkel nézte a meghökkent férfit. – Sajnálom, ha úgy érzi, miattam nem foglalkozott önökkel, de akkor velem üvöltözzön, ne vele. – Magyarázta lassan a lila hajú, és bár a hangja halk volt, mégis, Naruto úgy érezte, a fülébe kiabál. A levegő lehűlt körülöttük, és Hinata tekintetéből csak úgy sugárzott a düh és az ellenszenv a megdöbbent férfi iránt.
- Nem, én nem tudtam, hogy maga...! – Tiltakozott hevesen. – Ha tudtam volna, hogy ön az, én… Hatalmas rajongói vagyunk, Mrs. Hyuuga, kérem, ne haragudjon, csak azért utaztunk ide, hogy önt megnézzük… - Magyarázkodott a férfi, mire Hinata megforgatta a szemeit, majd lopva Narutóra pillantott, aki szinte megbűvölve bámulta őt, amióta idejött. A nyelvére kellett harapjon, hogy ne mosolyodjon el a tökfej arckifejezésén.
- Jól van! Elég... – Emelte fel a kezeit Hinata, hogy elhallgattassa a süketelő férfit. – Hogy hívják a lányát? – kérdezte váratlanul.
- Moeginek hívják... – Válaszolt lelkesen a férfi.
- Naruto, kérhetek egy tollat? – Fordult most a döbbent szőke felé, aki azonnal a kezébe nyomta a vékony, fekete tárgyat. – Meg a jegyzetfüzeted... – Sóhajtotta fáradtan, és várakozóan kinyújtotta a jobb kezét is. – Tessék... – Mondta, majd lehajolt, és valamit a papírlapra írt. – Ez a tiéd... – Nyújtotta a lánynak a lapot, aki kíváncsi tekintettel olvasta az. – Innentől nem szeretném, ha udvariatlanul bánnának bármelyik itt dolgozóval, de főleg nem Narutóval! – Nézett szigorúan az apukára, aki beleegyezően bólintott, majd Naruto felé fordult.
- Elnézést kérek az előzőekért. – Mondta halkan.
- Semmi baj... – Mosolyodott el Naruto. – Megnézhetem? – Kérdezte, és a kislány felé nyújtotta a kezét, aki odaadta neki az imént Hinatától kapott lapot.
A papíron ez állt: „Moeginek Hyuuga Hinatától!”
- Ez igen, őrizd meg, kislány, mert ha egyszer Hinata híres lesz, akkor még sokat érhet... – Nevetett, és visszaadta a büszke tulajdonosnak a papírt. Hinata csak a plafon felé emelte a tekintetét, majd felsóhajtott. Hogy lehet valaki ilyen idióta?
- De hát már híres! – Kiáltotta a kislány. – Te sosem nézel tévét? És különben is, csak nézz a ruhájára, szerinted bárki kaphat ilyen ruhát? – Kérdezte vádlón.
- Ez az, Naruto. Sosem nézted még, milyen ruha van rajtam? – Kérdezte némi érdeklődéssel a hangjában Hinata, pedig legszívesebben csak perverzen vigyorgott volna. És gól, Naruto erre a kijelentésre csak tátogni tudott, és szíve szerint megmondta volna Hinatának, hogy bár kétségtelenül eszméletlenül néz ki abban a göncben, tegnap éjjel mégis jobban tetszett neki meztelenül.
- De, fel kellett volna tűnnie... – Csak ennyit bírt kinyögni, miközben ronda pillantásokat küldött Hinata felé. – Elnézést, mindjárt jövök! – Hadarta, mert közben már három asztaltól is integettek neki, remélhetőleg azért, hogy fizetni akarnak.
Miután Hinata visszaült a helyére, a család is megnyugodott, és mindenki megkapta a számláját pontban tizenegykor. Féltizenkettőre kiürült az étterem, csak Hinata állt még a bejárat előtt, arra várva, hogy Naruto visszaadja neki a táskáját.
- Itt vagyok, bocsi, de iszonyú sok munka van még ilyenkor... – Sóhajtotta, miközben kinyitotta az ajtót és besétált rajta.
- De remélem, hamar kész leszel vele... – Szuszogta a nyakába Hinata, majd gyengéden belecsókolt az érzékeny bőrbe.
- Ahh, Hinata... – Sóhajtotta Naruto, mikor újra meg tudott állni a lábán, és a fejét hátrahajtva a lila tincsek közé markolt. – Ha tehetném, most azonnal felmennék veled. – Motyogta.
- Én is örülnék neki. – Suttogta Hinata, és megfordította a karjaiban Narutót, hogy megcsókolhassa, a tervezettnél talán hevesebben és vágyakozóbban.
- Akkor engedj el! Annál hamarabb végzek! – Mormolta a szőke, és nagy nehezen, de kibontakozott az őt tartó karok fogságából. Persze tisztes közelségből teljesen jól el volt a lánnyal, viszont így, ilyen körülmények között iszonyatosan kellett figyeljen, hogy ne veszítse el az eszét.
- Fent várlak! – Nyomott még egy utolsó csókot a piros ajkakra Hinata, majd felkapta a táskáját, és kilépett a folyosóra.
- Átkozott Hyuuga! – Morogta Naruto, és megdörzsölte a homlokát, majd a nyakát is, hátha nem fogja érezni a lány csókját a bőrén.
Hinata a hátára dobva a táskáját sétált végig az impozáns folyosón, ami bárki másnak valószínűleg elállította volna a szavát, neki viszont már megszokott volt. Ugyanúgy, ahogy az is, hogy az emberek megbámulják, mutogatnak rá, a nők ámulattal és meglepettséggel, míg a férfiak rajongással és nyálcsorgatva kísérik figyelemmel minden lépését. A családja egyébkén is híres, de ő teljesen másképp ivódott be a köztudatba. Ha jellemeznie kéne a helyzetet, akkor a családtagjai mind öltönyös, köpenyes emberekként állnának a képen, ő pedig szebbnél-szebb és egyedi ruhákban. De nem bánta egy cseppet sem, hogy tizenhét évesen hagyta magát elcsábítani, igaz, akkor még egy alacsonyabb osztályba, de az óta eltelt pár év, és rengeteg dolog megváltozott körülötte. Csak egyetlenegy nem, imádta a munkáját, már ha ezt lehet annak nevezni. A fellépéseket, az örökös utazásokat, a fotózásokat, és a küzdést, hogy még jobb legyen.
Persze egyedül nem ment volna, Neji végig mögötte állt, mindenben támogatta, ha tehette, vele utazott, és a hajszálait egyesével tépkedve nézte végig Hinata fellépéseit. Az egyetlen, amivel mindig nyugtatta magát, hogy a húga hidegfejjel, higgadtan, átgondoltan cselekszik. Így talán nem volt akkora veszélynek kitéve, mintha csak esztelenül vágott volna bele. Ezért is örült nagyon neki, amikor a húga magasabb osztályokba került, hiszen itt már a körülötte lévők is komolyan vették ezt az egész modellkedést, és kevésbé kellett féltenie a testvérét a közveszélyes őrültektől. Azóta Hinata csak még sikeresebb, még híresebb lett, amit a felsőbb körök sem hagyhattak figyelmen kívül, így került a mostani csapatához, ahol már két éve nyeri a versenyeket, és tavaly a világszépe cím is az övé lett. Hinata kissé megszorította a hátizsákja pántját, és halványan elmosolyodott. Sosem fogja tudni visszaadni Nejinek azt, amit érte tett, amit tesz még a mai napig is.
Fáradtan sóhajtva nyitotta ki a szobája ajtaját és tette a kártyát a helyére, hogy felkapcsolhassa a villanyt. A cuccát csak ledobta a szőnyegre, besétált a szép, rendezett szobába, és végignyúlt az ágyon.
Halkan morogva ébredt fel a fülét sértő csengetésre, majd felült az ágyon. Már meg sem lepődött, hogy azonnal elaludt, ahogy letette a fejét az ágyra, az lett volna a csoda, ha nem így történik. A szemét dörzsölgetve sétált el az ajtóig, közben lopva belepillantott a tükörbe, de nem tűnt különösebben nyúzottnak.
- Szia, gyere be... – Nyitott ajtót Narutónak, majd kicsit arrébb állt, hogy a szőke is be tudjon lépni a szobába. Most nem az egyenruháját viselte, hanem egy szürke rövidnadrágot és egy narancssárga, fehér csíkos ujjatlant, így láthatóvá váltak kerek vállai és a karjai, ami nagyon is tetszett Hinatának.
- Szia. Bocs, hogy sokáig maradtam, csak ma nekem kellett elszámolni, és az kicsit tovább tart. – Szabadkozott, miközben egy futó csókot lehelt Hinata ajkaira, majd ledobta a táskáját az övé mellé.
- Csak ennyit kapok?! – Háborodott fel Hinata, és Naruto után ment, aki közben már elterült az ágyon.
- Igen, mert beszélnünk kell pár dologról, és úgy, ha a számban vagy, nem megy... – Magyarázta, majd felült, és arrébb húzódott, hogy Hinata is elférjen. – És ha megcsókollak, akkor abból nem lesz beszélgetés. – Egészítette ki, amikor Hinata közbe akart szólni. – Mert nem hiszem, hogy onnantól egy percet is kibírok anélkül, hogy meztelenre vetkőztesselek. – Vallotta be, és belemarkolt a lepedőbe, hogy valahogy megfékezze a vágyát.
- Miről akarsz beszélgetni? – Kérdezte megütközve Hinata, olyan hangsúllyal, mintha Naruto azt mondta volna, hogy ma inkább orosz néptáncoljanak szeretkezés helyett.
- Először is, a szobaszerviz… Nem mondtad le, így volt olyan szerencsém, hogy Sakura ébresztett ma reggel... – Fonta össze a mellkasa előtt a karjait Naruto, és duzzogva nézett Hinatára.
- Ó, hogy az a…! - Túrt idegesen a lila tincsei közé Hinata. – Teljesen kiment a fejemből... – Hunyta le a szemeit, és úgy tűnt, egy jókora káromkodást nyomott el magában. – Mit csináltál?
- Mivel csak úgy bejött, így nem nagyon tudtam semmit sem csinálni. Próbáltam terelni, de hát a ruháim a kanapén voltak, a szoba kissé rendetlenül, én meg, hát, úgy voltam, ahogy hagytál… ruha nélkül. – Vont vállat Naruto, és bocsánatkérően nézett a kétségbeesett lila szemekbe.
- Ki tudja még? – Kérdezte elhűlve Hinata, és ha lehet, még sápadtabb lett, mint egyébként szokott lenni.
- Senki... – Rázta a fejét Naruto. – Megegyeztem vele, ne aggódj... – Mondta, és megnyugtatásképpen végigsimított Hinata arcán.
- Megegyeztél?! – Sötétedtek el hirtelen a lila szemek. – Azzal a rózsaszín hajúval? – Hinata összehúzta a szemöldökeit, és a vállainál fogva maga felé fordította Narutót.
- Igen, vele. – Bólintott a szőke a lila szemekbe nézve, amik kissé ingerülten csillogtak.
- Mit akart tőled? – Kérdezte sötéten Hinata, és a kezeit Naruto arcára csúsztatta, hogy egyenesen a kék szemekbe nézhessen.
- Hát, ami azt illeti... Hagynom kellett, hogy leszopjon. Ez volt a feltétele.– Közölte Naruto úgy, mintha ebben semmi megbotránkoztató vagy zavaró ne lenne. Hinatát viszont annál jobban zavarta.
- Micsoda?! – Kérdezte dühösen. – Miket szokott még kérni tőled?! – Kérdezte, mérgesen nézve a riadt kék szemekbe. – És te belementél?! – Tette még hozzá, mire Narutónak muszáj volt elfordítani az arcát, ezzel lecsúsztatva róla Hinata kezét.
- Sakura folyton próbálkozik, amióta belém zúgott… Sosem hagy békén, és már sokszor kereste az alkalmat, hogy mivel kényszeríthetne egy kis együttlétre. De egészen mostanáig nem történt semmi. Tényleg... – Pillantott fel Naruto Hinatára, aki kérdőn figyelte őt. – Engem ő nem érdekel, már két éve próbálkozik, és sosem fogja feladni, de nem érdekel. És igen, belementem, mit tehettem volna?! Nincs rá szükség, hogy elmondja a főnökségnek, vagy bárkinek a hotelben. A nyilvánosságnak nem fog semmit mondani, ugyanis azonnal tudná mindenki, hogy ő terjesztette a pletykát, és kirúgnák. Még az a szerencse, hogy csak ennyit kért tőlem. Belehaltam volna, ha lekellett volna feküdnöm azzal a kis fruskával. Különben sem hittem volna, hogy ez ennyire zavarni fog téged… Végül is, mi csak… Szóval köztünk nincs semmi, csak egyszer feküdtünk le.
- Még, tökfej! Még! – Nyomatékosította Hinata, és mélyen megcsókolta az ijedt, zavarodott szőkét. – Ettől függetlenül nem örülök neki, hogy más is hozzád ért rajtam kívül, és annak sem, hogy ez a Sakura csajszi nem hagy téged békén... – Sóhajtotta Hinata, és újra megcsókolta Narutót. A szőke a csók közben feltérdelt, majd az egyik lábát áttette Hinata combjain, hogy az ölébe ülhessen. Az ujjai lassan elvesztek a lila hajszálak között, míg Hinata átölelte és még jobban magához húzta.
- Ne félj, sosem leszek olyan elkeseredett, hogy Sakurának igent mondjak a sexre… Előbb fojtom magam vízbe, mint, hogy megdugjam. Különben is, most csak… - Naruto hangja elhalkult, és inkább belecsókolt Hinata vállába, mintsem hogy be kelljen fejeznie a mondatot.
- Most mi, Naruto? – Súgta a fülébe a lány, és lágyan megemelte az állát, hogy újra a kék szemekbe nézhessen, amik most tele voltak vággyal.
- Semmi... – Rázta a fejét a szőke, és próbált kiszabadulni a gyengéd fogságból.
- Akkor befejezem én. Most csak az enyém vagy, és amíg itt vagyok, annyiszor akarok veled szeretkezni, ahányszor csak lehetséges, mert rohadtul kívánlak, még akkor is, amikor nem vagy velem! – Fejezte be Hinata a mondatot az ő verziója szerint, mire Naruto arca felderült, és az ajkait Hinatájéhoz érintette, majd játékosan végignyalt rajtuk.
- Örülök, hogy nem valami birtoklási mániás dologgal fejezted be, mert így azt mondhatom, hogy jobban egyet sem érthetnék... – Nevetett Naruto, és végigdöntötte Hinatát az ágyon. – Mert már azt hittem, sosem jutok fel ide, hogy végre…
- Hogy végre jól megdugjál? – Kérdezte Hinata Naruto fülébe sóhajtva, miközben a szőkéhez dörzsölte magát.
- Befejezheted a gondolatolvasást, oké?! – Kuncogott Naruto, de hamar abbahagyta, amikor Hinata a nyaka és a válla közti részbe csókolt, és úgy érezte, minden ereje elhagyja.
- Jó. De közben támadt egy ötletem... – Vigyorodott el a lila hajú, és sietve lemászott a felizgult Narutóról.
- Most meg hová mész? Hé! – Kiabált a szőke, és Hinata után ment a fürdőszobába.
- Fürödni fogunk, Naruto! – Jelentette ki perverzen a Hyuuga, majd egyszerűen áthúzta Naruto fején a pólóját.
- Ó, és még valami. Ugye, tudod, hogy minden idegszálamat megkínoztad és próbára tetted az étteremben ebben a ruhában?
- Csak reméltem... – Sóhajtotta Hinata, ahogy Naruto őt is megszabadította a pólójától. A halk sóhajok hangját elnyomta a víz csobogása, ahogy próbálta megtölteni a fürdőkádat vízzel.
Naruto kezei élvezettel simítottak végig Hinata hátán és fenekén, miközben a lila hajú ajkai folyamatosan kényeztették a nyakát, a fülét és a vállait. Az ujjai ügyesen csúsztak Hinata nadrágjába, hogy végre megmarkolhassák a fenekét, és annál fogva jobban magára húzhassa őt. A sápadt nyakba harapott, hogy tompítsa a sóhajt, ami kiszökött az ajkai között. A kezeit végighúzta Hinata csípőjén, majd a nadrágja gombjain állapodott meg, amikkel gyorsan végzett, így egy segítő lökés után a rövidnadrág halkan érkezett meg a puha szőnyegre, amin álltak. A szőkeség felemelte a fejét, és megnyalta Hinata ajkait, mire azok rögtön kinyíltak, és birtokba vették a hozzájuk nyomódó puha szájat. Közben ő is megszabadította Narutót a nadrágjától, és tétovázás nélkül nyúlt az alsójába, hogy megmarkolva férfiasságát, egy élveteg sóhajt csaljon ki a szőkéből.
- Hová rohansz? – Préselte ki nagy nehezen magából Naruto, és a ködös, kék szemeit kérdőn emelte a vágyakozó lányra.
- Nem élvezed? – Kérdezett vissza ártatlan tekintettel Hinata, mire Naruto felnyögött.
- Soha többet… ne merj így nézni! – Sóhajtotta.
- Miért? – Kínozta tovább Narutót ugyanazzal a nézéssel, nem mintha a szőkének nem lett volna elég a férfiasságán dolgozó pofátlanul ügyes kéz. A válasz csak egy erőtlen nyöszörgés és egy könyörgő tekintet volt, ami pedig Hinatát kezdte az őrületbe kergetni. – Irány a kádba, Naruto, mert csak fürdés után terveztelek megerőszakolni! – Forgatta türelmetlenül a szemét Hinata, és hirtelen elengedte Narutót, majd kibújt a tangájából, és várakozón tekintett a még mindig mozdulatlan fiúra.
- Nyugi, így sem, úgy sem fogok ellenkezni... – Simogatta meg a halvány fehér karokat Naruto, mielőtt lágyan megcsókolta volna Hinatát. A lila hajú nem válaszolt, csak egy nagyot sóhajtott, majd a fejével a forró vízzel teli kád felé bökött.
- Na, befelé... – Mondta, most sokkal szelídebben, mint az előbb. Hangos vízcsobogás töltötte meg a kis helységet, amíg mindketten beszálltak. – Dőlj nekem háttal. – Kérte halkan Hinata, Naruto pedig szó nélkül tett eleget a kérésének. A puha, barna bőrön fürgén indultak felfedezőútra Hinata kezei, míg Naruto a vállára hajtotta a fejét, és megadóan pihent a karjaiban.
- Ez inkább izgató, mint pihentető, Hinata... – Motyogott Naruto, és kiemelte a vízből a kezeit, hogy a lila tincsek közé túrva kissé benedvesítse azokat.
- Azt hitted, azért akarok fürdeni veled, hogy tiszta legyél? – Kérdezte egy perverz vigyorral Hinata, miközben pedig egy pillanatra sem hagyta abba Naruto hasának és mellkasának a simogatását.
- Hát…
- Úgyis mocskos leszel még. – Sóhajtott Naruto fülébe Hinata, mire a szőke tiszta libabőr lett, és egyúttal a tűrőképessége is a végére ért. Kapkodva fordult meg Hinata karjaiban, hogy az ölébe ülhessen, és egyetlen mozdulattal csúsztathassa az ujjait a nőiességére. A vágya már szinte elviselhetetlen volt, úgy érezte, szétszakad a teste, ha nem kezd rajta enyhíteni sürgősen. Az ötlet jónak bizonyult, ugyanis Hinata egyik kezével a vállát, a másikkal pedig a kád szélét szorította. A hirtelen jött érintésre a feje kissé előre bukott, és nem tudott visszatartani egy élveteg sóhajt. Naruto felbátorodva kicsit gyorsított, és élvezettel figyelte, ahogy Hinata szemei egyre ködösebbek az élvezettől, és ahogy az ajkai elnyílva engednek a sóhajainak. A víz hangos csobogással jelezte, ahogy Naruto ujjai szorgalmasan mozognak, egyre csak növelve a vágyaikat és az élvezetüket.
- Ülj a kád szélére... – Suttogta kissé rekedten Hinata, mire Naruto lassított, és értetlenül nézett a lányra.
- Mi? – Nyögte ki végül, míg a mozgással teljesen leállt.
- Nem fogod megbánni... – Morogta Hinata, majd hogy ösztönözze a szőkét, a kezeit a csípőjére csúsztatta, és megpróbálta megemelni. Naruto nem kérdezősködött többet, hanem a hideg csempére ült, és érdeklődve figyelte, ahogy Hinata elé térdelt és szétnyitotta a térdeit.
- Te meg mit…? – Akarta volna kérdezni, de a torkára forrt a szó, ahogy Hinata egyből tövig bekapta a férfiasságát. Egész testében megremegett, és a fejét hátravetve, fehéredő ujjakkal kapaszkodott a kád szélébe, míg a lány kényeztette. Az ajkaiba kellett harapjon, hogy ne kezdjen nyöszörögni. Egyszerűen csak túl jó érzés volt Hinata szájában lenni.
Mindene libabőrös volt, ahogy a vízcseppek lassan végigfolytak a testén, és a bőrét megérintette a fürdőszoba levegője, ami a víznél jóval hidegebbnek bizonyult. A kád előtt lassan kis tócsa kezdett kialakulni, ami hirtelen gyarapodni kezdett, ahogy Hinata kiemelte a kezét a vízből, és Naruto fenekébe markolt. Naruto már nem tudta tartani a sóhajait, és magáról megfeledkezve, nyöszörögve a lány hajába túrt. Naruto remegő tagokkal kapaszkodott a kád vékony szélébe, hogy hanyatt ne essen, a teste viszont kezdte feladni a koncentrálást, ahogy az élvezet befészkelte magát a bőre alá. Sikoltani tudott volna, annyira kívánta már Hinatát, aki egyelőre semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy változtatni akarna a helyzetükön. - Csináljuk! – Nyögte Naruto erőtlenül, és elkínzott tekintettel pislogott le Hinatára, aki még utoljára megszívta a férfiasságát.
A lány nem szólt semmit, csak egy elégedett mosollyal megragadta Naruto csuklóját, és kiszállt a kádból, magával húzva az értetlen szőkét. A krémszínű szőnyeg hamarosan egy kicsivel sötétebb árnyalatot kezdett felvenni, mint az eredeti, ahogy a testükről ömlött a víz, amíg átléptek a zuhanyzóba. Hinata azonnal megnyitotta a vizet, mire Naruto összerezzent, de a hőfok ellen már nem volt ideje tiltakozni, ugyanis követelőző ajkak nyomódtak durván az övéinek. Hinata követelőzve csókolta meg, semmi jelét nem mutatva annak, hogy Naruto bárminemű ellenkezését is elviselné. Naruto viszont egy csöppet sem akart ellenkezni, élvezte a fájdalmasan vágykeltő csókot, és még rátett egy lapáttal, amikor Hinatának dörzsölte magát.
- Ez nem volt jó ötlet... – Hördült fel Naruto, és egy erélyes mozdulattal megfordította Hinatát, majd rápréselte az ujjait a csípőjére. – Kapaszkodj meg! – Figyelmeztette a ziháló lányt, aki kábán tett eleget az utasításnak. Talán ha nem teszi meg, összeesik az élvezettől, amit akkor érzett, amikor Naruto végre teljesen elmerült benne.
Összeszorította a szemeit, és a szájába harapott, de még így sem tudta teljesen hangtalanul tűrni a szinte már elviselhetetlen élvezetet. Végül feladva a harcot a saját teste ellen, magáról elfeledkezve adott hangot mindennek, amit Naruto művelt vele. A szőke csöppet sem óvatosan mozgott, és elégedetten hallgatta, ahogy Hinata nyöszörög. Most azonnal el tudott volna élvezni, de még tartania kellett magát, amíg a lány is hasonló állapotba kerül. Egy perce megállt a mozgásban, és a nedves, sápadt nyakhoz hajolt, hogy belecsókolhasson. A vizes bőrről szinte itta az átlátszó cseppeket, ahogy haladt az ajkával Hinata füle felé. A lila tincsek csiklandozva tapadtak Naruto vállára, ahogy Hinata feje hátrabillent. A kezeit lassan lefejtette a kapaszkodóról, és hátranyúlt, hogy a kerek fenékbe markolva még jobban magára húzza Narutót, aki erre újra mozogni kezdett.
- Még! – Zihálta alig hallhatóan Hinata, mire Naruto teste még erősebben csapódott az övének. A közelgő élvezet minden mást kizárt a fejéből, csak Narutót érezte magában és maga körül, hallotta a sóhajait, és nem tudott betelni a testét mozgató tenyerek szorításával. – Naruto! Naruto! Naruto… - Nyöszörögte Hinata egyre hangosabban, és Naruto képtelen volt tovább tartani magát. A lökései egyre csak mélyültek, a kezei olyan erővel szorították Hinata csípőjét, hogyha a feje tiszta lett volna, megfordult volna a fejében, hogy eltöri, de így… így csak hagyta magát betemetni az élvezettel, elmerülni benne, hagyni, hogy a teste felszabaduljon az eddigi feszültség alól, és keményen Hinatába élvezett. Hiába volt szinte önkívületi állapotban, pontosan érezte, ahogy Hinata teste is megfeszül, és hallotta, ahogy zihálva könyörög, hogy Naruto töltse őt fel... Fogalmuk sem volt, hogy mikor kezdték érzékelni a külvilágot, talán amikor Hinata megfordult, és bágyadtan megcsókolta Narutót, aki a lányt átölelve viszonozta a csókot.
- Most már megfürdetlek... – Suttogta lágyan a szőke tincsek közé Hinata, mire Naruto elvigyorodott.
- Most már eléggé mocskos vagyok hozzá? – Kérdezte még mindig vigyorogva, miközben elzárta a zuhanyt, és kinyitotta a kabin ajtaját.
- Ne kísérts! – Morogta Hinata, és bemászott a kádba, ahol a víz még mindig kellemes meleg volt.
- Eszemben sincs! – Döntötte a halvány fehér mellkasnak a fejét Naruto. Hinata gyengéden elmosolyodott, és lassan elkezdte simogatni a napbarnított bőrt, mintha ezzel meg tudná tisztítani.
- Teszek a vízbe ilyet... – Mutatott egy flakonra Naruto, amin a habfürdő felirat állt. Meg sem várva Hinata válaszát csurgatta a kékes zselét a vízbe, amitől egyből kellemes, mentolos illat töltötte be a fürdőszobát.
Pár percig semmi nem hallatszott, csak a halk locsogás, ahogy Hinata dörzsölgette Naruto vállait és hasát, hogy megmosdassa.
- Cserélünk? – Kérdezte, és kérdőn nézett a vállán pihenő szőke, nedves tincsekre. – Naruto? – Óvatosan megmozdult, hogy láthassa a másik arcát. – Alszol? – Suttogta, amikor meglátta, hogy a szöszi rezzenéstelen arccal, csukott szemmel pihen a mellkasán, és semmi jelét nem mutatja annak, hogy cserélni szeretne. Hinata nagyot sóhajtva dőlt vissza eredeti pozíciójába, és úgy döntött, ha még egy kis ideig ázik, az megteszi a hatását, és addig is hagyhatja aludni Narutót. Érezte, ahogy a szöszi kezei a combjain pihennek, és mintha a sajátjai a pillanat töredékére megrándultak volna. Körbepillantva a szobában engedett a kíváncsiságának, és Naruto barna kézfejeire csúsztatta a tenyerét, hogy a vékony ujjak közé fűzhesse a sajátjait. Furcsa, mégis kellemes érzés volt a másik kezét a sajátjában érezni. Hagyta, hogy a testét és a lelkét átjárja a jóleső érzés, miközben a hüvelykujjával Narutóét simogatta. Mit gondolna a szőke, ha tudná? Mit tenne, ha ébren lenne? Megrázta a fejét, hogy a hasonló gondolatok eltűnjenek belőle, majd a fejét a szőkéjének támasztotta, és szólongatni kezdte.
- Ébredj! Naruto, jó reggelt! Ki kéne szállni a vízből! – Suttogta, miközben egyik kezével elengedte Narutóét, és az arcát kezdte lágyan cirógatni.
- Menjünk aludni? – Kérdezte motyogva Naruto.
- Te már alszol, de igen, folytathatjuk az ágyban... – Mosolygott Hinata, majd végignézte, ahogy Naruto, akár egy robot, a törölközőért nyúl, megtörli magát, majd kérdő tekintettel fordul felé.
- Te nem jössz? – Kérdezte szinte hunyorogva.
- De, megyek. – Bólintott a lila hajú, és követte Naruto példáját, aki élvezettel nézte a magát törölgető lányt. – Na, kifelé! – Tolta az ajtó felé a szőkét Hinata, aki engedelmesen el is indult. A lány még leengedte a vizet, és ledobálta a törölközőket a földre, majd követte Narutót, aki már az ágyban fekve várta.
- Naruto, lenne kedved velem tartani, és hivatalos is járni velem a pasimként? Ígérem, nem szenvednél hiányt soha semmiben. Még dolgoznod sem kellene. Csak annyi dolgod lenne, hogy engem boldoggá tégy. Képes lennél felmondani és velem jönni?
- Semmisem tenne boldogabbá. Mindent megtennék, hogy veled lehessek.
- Örülök, hogy te is így érzel.
- Jó éjt, Hinata. – Sóhajtotta a szöszi.
- Neked is, tökfej. – A lila hajú lány felemelte a karját, jelezve Narutónak, hogy bújjon hozzá közelebb.
A várt hatás nem maradt el, a másik azonnal a mellkasára feküdt, és teljesen az oldalának dőlt. Pár pillanatig mindkettejüket nyugodtság töltött el, amit Naruto zavart meg. Már félálomban ugyan, de kinyújtotta a kezét, és az ujjait Hinatájéval összefonva, a hófehér mellkasra húzta, egészen közel magához. Hinata érdeklődve figyelte a műveletet, majd enyhén megszorítva a barna ujjakat, egy puszit nyomott a nedves tincsekre.
- Szép álmokat Naruto. Ígérem, mellettem boldog életed lesz. – Suttogta, majd leoltotta a villanyt az ágy felett...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
alig várom!!
Na, itt is vagyok, te kis türelmetlen. :-D
Végre szerelmesek, és nem csak arra hajtanak. ^^ Kicsit furcsáltam, hogy már az első igazi találkozásuknál azt csinálták, de tetszett. Amúgy, ez a történet nagyon emlékeztetett egy másik történetre, csak ott NaruSasu párosítás volt. Nagyon imádom a NaruHinát és ááá! >.< Az egész történetet imádtam, ahogy a többit is!
Örülök annak, hogy itt Hinatát nem egy hűvös, érzelemmentes lánynak állítod be, hanem egy sokkal normálisabb, érzelmekkel teli, ugyan néha-néha közömbösnek. Naruto meg... ááá! Ez a tökéletes jellem neki!
Amúgy, a kövi ficidről, most miért nem Hinata lesz a szolga? Nekem amúgy mindegy, csak kérdeztem, hogy ne csak Naruto legyen folyton az „áldozat”. :-D De tényleg nem akarok beleszólni, csak úgy mondtam... :-)
Utóiratként még annyit mondanék, hogy az én oldalamon sincsenek megtiltva a történetek, sem a NaruHina, sőt, még a +18-as sztorik sem! Ha gondolod, oda is feltehetnéd műveid, mert egyszerűen fantasztikusan írsz! :-) (Evvel nem az oldalamat akartam híresztelni, csak a jó történetek íróit szívesen meghívom az oldalamra. :-) )
Címem: Minden Mi Anime
Puszika. :-*
~ Sandra ~