Hosszú, barna ujjak szántottak végig a szőke tincsek között, ahogy Naruto beengedett az étterembe egy újabb vendéget, aki kicsit problémásabb volt a kelleténél. Szerette a munkáját és az embereket, de néha egyszerűen csak az idegeire mentek. Mosolyogva tekintett körbe a széles folyosón, ami tőle balra terült el. Nem is folyosó volt, inkább egy óriási belső udvar, tágas, széles, világos, amit a két emelettel feljebb elhelyezett üvegablakok biztosítottak, és ennek köszönhetően hihetetlenül magas. A színek, a bútorok, az elrendezés és a halk zene mind a luxus legmagasabb kategóriáját érintették. Olyan volt az egész, mint a filmekben. A vele szemben elhelyezett gesztenyeszínű bőrkanapékat óránként takarították, bár soha senki nem ült rajtuk. A kanapékkal szemben arany és mogyoróbarna fotelek helyezkedtek el, közöttük pedig fekete, márvány körasztalkák. Ő egy magasabb, szintén plüssborítású pult mögött állt. A pultban egy laptop és egy majd ötszáz fős lista volt elhelyezve, amin a szőke pipálgatta a vendégeket, akik már leérkeztek a szobájukból elfogyasztani a vacsorájukat. Nem volt túl izgalmas, főleg így a végén, amikor már mindenki lejött. Fáradtan sóhajtott fel, és kissé megigazította fekete zakóját, ami időközben kicsit meggyűrődött a karján. Szórakozottan kattintgatott a laptopon, és nézegette a foglalásokat az elkövetkező napokra. Az idő egyszerűen nem telt. Biztos, hogy fél órája nézett rá utoljára az órára, ami valószínűleg elromlott, mert a szerint alig egy perc telt el, de az lehetetlen volt. Reménykedve pillantott be a háta mögött az étterembe, hátha valaki unatkozik és kisétál hozzá beszélgetni. Persze ez nem túl szabályos, és a vezetőség is mérges szokott lenni miatta, de nem érdekelte, inkább, mint hogy meghaljon az unalomtól. Nem volt szerencséje, mert csak egy vendég közelített felé, aki igencsak feltűnő sötétlila ruhát viselt. Úgy nézett ki, mint egy szupermodell. Egészen megkapó látvány volt, főleg ha hozzávettük a viselőjét is, aki éppen ekkor ért Naruto elé.

- A szobaszámom kilenc, négy, három. – Tagolta a lila hajú lány, mire Naruto értetlenül nézett rá.

- Köszönöm, hölgyem, de csak akkor kell bemondania, amikor befelé megy. – Mosolygott kedvesen a lányra.

- Tudom. – Vont vállat a másik, és egy intéssel magára hagyta Narutót.

- Köszönjük, szép estét! – Hadarta a szokásos szövegét a szőkeség, majd kíváncsian az előtte pihenő hosszú listára pillantott.

Kikereste az említett szobát, és olvasni kezdte a hozzá fűződő kommenteket.

Hyuuga Hinata.

Reggeli szobaszerviz, parkoló biztosított, ingyenes internet használat, ingyenes Spa használat, inkognitóban van, TOP VIP.

A szőke szemöldöke a magasba szaladt. TOP VIP? Az a lány? Furcsa, a VIP vendégeket már igen jól ismerte, messziről kiszúrta, ismerte a nyavalyáikat, a szokatlan igényeiket, és előre biztosította nekik, hogy mindent maradéktalanul meg is kapnak. De erre a lányra nem emlékezett. Lázasan kutatott az emlékeiben, hogy mikor láthatta volna, de egyszerűen semmivel nem jutott előrébb. Gondolatban homlokon csapta magát, amikor rájött a megoldásra. Hát persze, a lány nem reggelizik az étteremben, ő pedig csak nemrég került át délutános műszakba. Eddig mindig reggel dolgozott, így nem láthatta. Már csak egy dolog nem hagyta nyugodni, miért is ilyen értékes ez a lány a számukra, hogy előrébb való a kiszolgálása, mint adott esetben a vezérigazgatónak…? Mire észbe kapott, az ujjai már csörögtek is a laptop billentyűzetén, és egy hangos csattanással nyomták le a keresést jóváhagyó billentyűt. Rengeteg cikk és fotó tárult Naruto elé, ő pedig nem volt rest megnyitni rögtön a legelső cikket, amit talált.

„A Hyuuga család leánya a leghíresebb topmodell.”

Ezt hirdette rögtön a főcím, ami alatt az előző lányról volt egy fotó. A képen szintén egy dögös ruhát viselt, és a háttérben ezer meg ezer szponzor jele volt látható. Sosem érdekelték különösebben a modellek, így nem lepődött meg, hogy nem ismerte fel egyből a lányt. Beleolvasott a cikkbe, de semmi plusz információt nem tudott kihámozni belőle. A cikk már régebbi lehetett, talán egy-kétéves, így a szőkeség visszatért a keresőbe, hogy valami aktuálisabbat kereshessen, és a biztonság kedvéért beállította a dátumozást is. A felbukkanó linkek mind a lány karrierjéről szóltak, a fellépéseiről, az eredményeiről, a ruháiról, a fotózásokról, de ő magáról szinte semmi. Furcsa, mintha ezen kívül semmi nem lenne a lány életében, csak a fellépés, a fotózás, a ruhák, és a hírnév. A családjáról is próbált keresni adatokat, de ott pedig mintha Hinata nem is létezett volna. Egy cikkben sem igazán említették meg, persze ez nem volt meglepő. A lány így folyamatosan a reflektorfényben volt, a családja pedig mindig is igyekezett ezt elkerülni és távol tartani magát a nyilvánosságtól.

Naruto nagyot sóhajtva zárta be a böngészőt, majd szinte a semmiből támadt egy remek ötlete. Hinata nyilván nem először van itt, tehát a többiek már jól ismerhetik, főleg akik minden nap, minden reggel találkoztak vele, méghozzá a szobájában… Itt az ideje egy késői vacsorához és felkeresni a személyzeti étkezőt egy kis információért. A szőke intett Shikamarunak, aki egy apró bólintással el is indult felé.

- Figyelj, haver, le kéne, menjek enni, mert mindjárt összeesek. Tartanád addig itt a frontot, nagyjából még tíz szoba fog lejönni, mert már eléggé késő van. – Pillantott az órájára Naruto. – Szóval nem lesz gáz. – Vigyorgott a copfosra, aki csak kelletlenül elállt az útból, hogy a szöszi kiférjen a pultból. – Köszi, életet mentesz! – Intett a fiúnak, aki csak ásítva, értetlen tekintettel nézett az éttermen átsiető Naruto után.

A szőke két perc múlva már be is száguldott a kantin ajtaján, és vigyorogva vette tudomásul, hogy páran a szobaszervizesek közül éppen ott ücsörögnek a kávéjuk mellett. Na, igen, bár tíz óra is elmúlt már, ők hajnalig itt lesznek még, és ébren kell, maradjanak.

- Sziasztok! – Köszönt oda, majd egy pohár vizet töltött magának, és leült közéjük. – SOS infó kéne, lányok! – Hadarta, majd várakozva tekintett végig az unott arcokon. – Nem akarnálak így lerohanni benneteket, de tudjátok, az egyik nagyon fontos vendégünk az étteremben hagyta a… a telefonját, és fel kéne, szaladjak hozzá. – Hazudta.

- És ehhez mi miért kellünk? – Érdeklődött mosolyogva Sakura.

- Egyáltalán, ki volt az a szerencsétlen? – kérdezte Ino, és belekortyolt a kávéjába.

- Nos, a nevét nem tudom, de a kilencszáznegyvenhármasban lakik, TOP VIP… - Sóhajtott Naruto tettetett tudatlansággal.

- Te tudod, hogy ki lakik ott, ott van a listádon, nekünk van három x a neve helyén a rendelésnél, idióta. – Csóválta a fejét Ino. – Egyébként Hyuuga Hinata lakik abban a szobában, két éve mindig itt száll meg, ha fotózása van, vagy erre van dolga. Mindig reggeli szobaszervizt kér.

- Kapucsínót két cukorral, gyümölcsöket, almát és narancsot, dinnyelevet mentával és omlettet sok paradicsommal... – Sorolta Sakura. – Aztán estére vodkát citrommal, nagyjából egy decit, napközben pedig folyton lazacot zabál. – Egészítette ki még néhány érdemi információval.

- Fúj, ez eléggé undorító! – Fintorodott el Naruto. – És mit tudtok róla? Én sosem nézek ilyeneket a tévében, szóval fogalmam sem volt, hogy ki ő.

- Eléggé csendes, de nem problémázik, nem csinál balhét, nem kér lehetetlent, szóval nem utáljuk. – Összegezte Ino, és kérdőn körbenézett a kollégáin, akik csak bólogattak.

- Nagyon intelligens lány, én egyszer beszélgettem vele, éppen kicsit el volt ázva éjjel, mikor kért még valamit a szobájába, és meglepett. Azt hittem, egy bunkó, de szerencsére tévedtem, bár kedvesnek sem mondanám, eléggé nyers a stílusa. – Vont vállat Sakura, majd Narutóra pillantott. – Szóval, elégedett vagy?

- Nagyjából. Már csak azt nem tudom, hogy miért nincs semmi a magánéletéről az interneten. Nem úgy tűnik, mintha rejtegetnie kéne bármit is. – Nézett tanácstalanul a szöszi, és egyetlen húzásra kiürítette a poharát.

- Ez egyszerű. Azért nincs semmi, mert nincs semmi. Nincs magánélete, nincs pasija, nem jár bulizni, vagy ha igen, akkor nem fedezik fel. Csak a szükséges, hivatalos eseményeken jelenik meg, és akkor is csak a biztonságiak kísérik. – Magyarázta a rózsaszín hajú lány, és ő is megitta az utolsó korty kávéját is.

- Értem… nos, köszi mindent, lányok, megyek is, mert nem akarom, hogy azt mondják, lógok, és hogy aztán ne engedjenek el. – Nevetett Naruto, miközben betolta a székét.

- Jól van. Nekünk is mennünk kell, lejárt a szünet, és jönnek a többiek. – Biccentett Ino, majd intett a távozó szőkének. – Kitartást!

- Nektek is! – Kiáltott vissza Naruto már a folyosóról.

Nem lett sokkal okosabb, de mindegy, valamiért a teste és az agya eltökélték útközben, hogy fel fog menni a lányhoz, mivel annyira kihangsúlyozta a lakosztálya számát. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem tartotta iszonyatosan szexinek a ruhát, amiben a lány vacsorázott. Ugyanolyan ruhát viselt, mint a képeken. Vonzó volt, szexi, és Naruto fantáziáját sokkal jobban felzaklatta, mint szerette volna, már csak a ruha is, pedig a viselőjére sem lehetett panasz. Mintha direkt neki találták volna ki ezt a színkombinációt. Nem volt követelőző típus, de úgy érezte, meg kell, szerezze magának a másikat, beszélnie kell vele, látnia kell megint abban a ruhában, vagy talán elég csak a nadrág, vagy talán az sem kell… Megrázta a fejét, amikor kilépett az étterembe, most össze kell, szedje magát, és a munkájára kell koncentráljon, még van húsz perce, azt már csak kibírja. Shikamaru örömmel húzódott vissza az ajtóból a belső terembe, ahol már alig ültek, így kicsit nyugta lehetett, míg Naruto önkéntelenül nyitotta meg ismét a böngészőt és kezdett cikkeket olvasni, képeket nézegetni Hinatáról. Húsz perc alatt szinte fel sem nézett a monitorról, tudta, hogy ezért akár ki is rúghatják, és átkozta magát érte, de egyszerűen a képernyőhöz bilincselte a figyelmét a lány. Kívánta őt, ó, hogyne kívánta volna, hiszen gyönyörű volt. Teljesen belehajszolta magát ebbe az egészbe, és tizenegy órára már szinte fuldokolt a vágytól. Szép kis ábrándok. Talán be sem engedi majd a szobájába, talán el fogja küldeni, talán beszélni sem akar vele, és valószínűleg a gazdag pasikat szereti, de egy próbát azért tehet. Lehetséges egyáltalán valakit csak így megkívánni? Mindegy. Ideje megkeresni a főnököt és elkéredzkedni tőle. Gyorsan elpakolta a laptopot, a listát gondosan egy mappába csúsztatta, amit aztán félretett, a tollakat, az étlapokat és a különböző reklámfüzeteket elrakta egy fiókba, majd a mappával a kezében elindult a kassza felé. Egy fáradt sóhajjal ütötte fel a listán szereplő végső számot a számlára, amit aztán a dossziéba csúsztatott, és gondosan elzárt a helyére a többi közé.

- Nocsak, Naruto, már össze is pakoltál? – Érdeklődött mögüle valaki könnyedén.

- Igen, tudod, van egy kis dolgom, és hamar haza kell érnem. – Vakarta meg a tarkóját a szőke, ahogy szembefordult Kakashival. Te jó ég, ez hányadik pofátlan blöffje is az este folyamán?

- Jól van, menj haza, köszönöm a munkád! – Intett mosolyogva az idősebb férfi, Naruto pedig csak pislogott. Nem szokták ilyen hamar elengedni. – Mikor találkozunk?

- Holnap, jövök háromra. – Vigyorgott a szőke, miközben a főnöke kezébe adta a kulcsot.

- Akkor holnap! Jó pihenést!

- Köszönöm! Sziasztok! – Intett Naruto a többieknek, akik egy pillanatra felé fordultak és viszonozták a gesztust, mielőtt a szöszi eltűnt volna a konyhába vezető ajtóban.

A szakácsoknak is beköszönt, és egyre hevesebben dobogó szívvel nyomta meg a lift hívógombját. Kirontott a kis kalitkából, végigszáguldott a folyosókon, végül szinte beesett a férfiöltöző ajtaján és feltépte a szekrényét. A csomagját úgy, ahogy volt, a vállára vette, visszazárta a szekrényt, aztán egy pillanatra megtorpant. Talán át kéne öltöznie? Végignézett magán, majd elhúzta a száját. Fekete öltöny, narancssárga ing… egyenruha. Talán nem így kéne, felmenjen. De ha átöltözik és rövidnadrágban meg pólóban battyog fel az emeletre, az feltűnő és gyanús, hiszen mindenki ismeri már a szállodában. Egy vállrándítással úgy döntött, kevésbé feltűnő, ha az egyenruhájában masírozik fel a kilencedikre, azt is lehetőleg a szervizlifttel, hátul. Lekapcsolta maga után a villanyt, és körülnézve a kihalt folyosókon, elindult az úti célja felé. Szerencséjére senkivel nem találkozott, és zavartalanul juthatott fel a kilencedikre, ahol a puha szőnyegbe szinte elsüllyedve indult el a keresett szoba felé. Egy sóhajjal megpróbálta kitisztítani a fejét, elűzni felesleges gondolatait. Lesz, ami lesz. Megnyomta a kis csengőt, és várt. Pár pillanat múlva az ajtó hangtalanul nyílt ki, és megpillanthatta mögötte Hinatát, még mindig a díszes ruhájában. Nyelnie kellett egyet az elé táruló látványra, és kényszerítenie magát, hogy ne nézzen végig látványosan a lányon.

- Szia! Jó estét! Elhozta, amit az étteremben hagytam? – Kérdezte Hinata, és félreállt az ajtóból, ezzel utat engedve Narutónak.

- Jó estét! – Biccentett a szőke. – Igen, elhoztam... – Blöffölt újra, és belépett az előszobába. Nem először járt már az ilyen kisebb lakosztályok egyikében, de még most is lenyűgözte ez az atmoszféra, ami körülölelte, miután belépett. Olyan csendes volt, nyugtató és otthonos. Levette gyorsan a cipőjét, és a földre dobta a táskáját, majd felpillantott Hinatára. Meglepve vette észre, hogy amíg nem figyelt, a lány igencsak látványosan végigmérte, ő pedig még éppen elkapta a pillantását. Erre a pillantásra Naruto ereiben végigszáguldott az adrenalin, és a gyomra is összerándult. - Ami az étteremben hagyott dolgot illeti, hölgyem… - Kezdett volna magyarázkodni Naruto, de a lány közbevágott.

- Hinata, és tegezz! – Mondta halkan, és egyszerűen hátat fordítva a szőkének, besétált a tágas szobába.

- Rendben... – Egyezett bele esetlenül Naruto, és rögtön a lány után indult, majd tanácstalanul állt a szoba közepén, vendéglátóját figyelve.

- Ülj le! – Mutatott a kanapé felé Hinata, míg ő maga egy szekrényhez lépett. – Kérsz valamit inni?

- Én nem, köszönöm! – Tiltakozott Naruto.

- Bor jó lesz?

- De én tényleg nem…

- Rosé?

- Holnap dolgoznom kell, és kirúgnak, ha másnaposan megyek be. – Próbált tovább ellenkezni a szőkeség.

- Tavalyi évjárat, de ettől függetlenül szerintem eléggé jó. – Nyújtotta át a poharat Hinata, és helyet foglalt a kanapén Naruto mellett.

- Nem igazán érdekel, hogy mit mondok, ugye? – Kérdezte a lányra sandítva Naruto, és belekortyolt a halványpiros italba.

- De, csak ennél valami erősebb kifogással kell, előállj, ha azt akarod, hogy hallgassak is rád. – Vont vállat Hinata, és kibámult a hatalmas ablakon.

- Gyönyörű! – Sóhajtott fel a szőke, és kiürítette a poharát, amit aztán a mellette lévő kisasztalra tett.

- Igen, még sokadára is... – Helyeselt Hinata, és hagyta, hadd vesszen el egy percre a tekintete Tokió fényeibe, majd Naruto felé fordult. Újra végigfuttatta rajta a tekintetét. Édes volt, ahogy a szöszi, akár egy gyerek, úgy bámul kifelé az ablakon, ezzel szabad pillanatokat adva neki, hogy újra és újra megcsodálhassa.

- Holnap már kezdődnek a fellépéseid? – Kérdezte Naruto, és meglepve pillantott maga mellé, majd kezdett forgolódni, mert Hinata hirtelen eltűnt mellőle.

- Igen, szóval nyugodj meg, én sem fogok túl sokat inni ma. – Naruto, miután megtalálta a hang forrását, megigézve bámult a lila szemekbe, amik hűvösek és magabiztosak voltak, és egyszerűen fogva tartották az övéit.

- Ennek örülök... – Vigyorgott a szöszi, és a szemeit lehunyva hátradőlt a kanapén, miközben hallgatta, ahogy Hinata becsukja a mini bárt, és meztelen talpa puhán süpped bele a vastag szőnyegbe, amikor elindul felé. – Mit…? – Pattantak fel a szemei meglepetten, ahogy a várttal ellentétben Hinata mögé sétált, és lassan elkezdte masszírozni a nyakát.

- Nyugalom! – Csitította a szőkét. – Nincs meleged, én rövidnadrágban majd megsülök, te meg itt ücsörögsz öltönyben. - Naruto egy beleegyező bólintással bújt ki az öltönyéből, amit Hinata egyszerűen kikapott a kezéből, és az előszobába, egy vállfához sétált vele.

- Nem igazán tudod, ki vagyok, ugye? – Kérdezte, de semmi megvetés vagy gúny nem volt a hangjában. Csupán érdeklődött.

- Nos, én… - Kezdte nagy lendülettel Naruto. - Szóval… Nem, nem igazán... – Hajtotta le végül a fejét, és bűnbánó tekintettel bámulta a cipője orrát.

- Akkor jó... – Suttogta a fülébe Hinata, aki közbe visszatért a kanapé mögé, és újra Naruto nyakát kezdte masszírozni. – Nem szeretem azokat, akik túl lelkesek, persze messziről, kevés ideig rendben van, de ne azért jöjjön fel valaki, mert ismeri a nevem. – Magyarázta, és közben élvezettel figyelte, hogyan lazul el Naruto teljesen a kezei között. Kicsit bánta, hogy nem láthatja azokat az óceán kék szemeket, de végül a másik békés arca és megadó magatartása kárpótolta.

- Mit művelsz? – Kérdezte hirtelen Naruto, mint aki tudatára ébredt, és gyorsan előredőlt, hogy eltávolodjon a puha tenyerektől.

- Megmasszírozom a vállad. – Vont vállat Hinata, és átnyúlt a kanapé fölött, hogy visszahúzhassa a szőkét magához. – Meg se szólalj! Ne tiltakozz! – Súgta Naruto nyakába, ahogy kigombolt két gombot az ingén, és a tenyereivel végigsimított a barna mellkason. – Láttam abból, ahogy rám néztél, nem is egyszer. Ahogy megbámultál, ahogy nagyot nyeltél, amikor megláttál. Naruto teste teljesen libabőrös lett a puha érintésektől, a másik cirógató leheletétől a nyakán és attól, hogy ennyire magabiztos, hogy ennyire ellentmondást nem tűrő. A francba is, hiszen kitalálta a gondolatait, hiszen pontosan megválaszolta az előbb azt a kérdést, ami még meg sem született teljesen a fejében. - Olyan látványosan néztél végig rajtam már az étteremben is, hogy nem tudta elkerülni a figyelmem… Szinte felfaltál a tekinteteddel… - Hinata megakadt a beszédben, mert bár elolvasta a fiú névtábláját az étteremben, azt akarta, hogy ő maga mutatkozzon be neki.

- Naruto, Narutónak hívnak... – Egészítette ki a szőke, majd hátrahajtotta a fejét, hogy a felé hajoló lila íriszekbe nézhessen.

- Naruto… - Súgta Hinata egy halvány félmosollyal, és a nyelvére kellett, hogy harapjon, hogy ne csókolja meg azonnal az előtte elterülő szőkét. Helyette inkább a nyakáról átvezette a mellkasára a tenyereit, még kijjebb gombolta az inget, így teljesen ráláthatott a szőke gyönyörű felsőtestére. Halkan felsóhajtott, és a szemeit lehunyva fúrta az arcát a szőke tincsek közé, hogy mélyen magába szívhassa a kellemesen édeskés illatot. Kirázta a hideg, ahogy az ujjai önkéntelenül indultak el felfedezni Naruto testének fedetlenné vált részeit, és ahogy a szőke a karjait felemelve a hajába túrt.

- Istenem, Hinata… - Sóhajtott a szöszi, és ebben a pillanatban életében először nem átkozta magát, amiért ilyen pokolian érzékeny teste van. Amiért már a másik egyetlen apró lehelete a nyakán, az ujjai cirógatása a hasán, és ahogy az ajkai is a nyaka érzékeny bőrének nyomódtak, ennyire képes volt felizgatni. Élvezte. Örömmel hagyta és adta át magát a lánynak.

Kicsit erőteljesebben markolt bele a hosszú tincsekbe, ahogy Hinata ajkai elnyíltak a nyakán és belecsókoltak a vékony bőrbe. Naruto egyre sürgetőbben markolászta hol a lila hajszálakat, hol a másik felsőjét, ahogy próbálta lehúzni magához, hogy végre megcsókolhassa, de ebben a pózban ez szinte lehetetlennek tűnt. Elégedetlenül nyögött fel, amikor a nyakát és a vállgödrét érő csókok abbamaradtak, és a simogató kezek is eltűntek a testéről, ahogy Hinata felegyenesedett és sietve megkerült a kanapét. A kék szemek ködösen csillogtak, és Naruto még mindig tiszta libabőr volt az előzőektől, Hinata pedig elégedetten szemlélte végig munkája gyümölcsét. A szőkéről már szinte teljesen lesimogatta az ingét, a hátánál volt még beakadva, és a csuklóin lógott lustán, de különben teljesen szabadon hagyta Naruto felsőtestét.

- Ez eléggé kényelmetlen lehet... – Vigyorodott el Hinata, amikor Naruto nadrágjához nyúlt, és kioldotta az övét, majd lehúzta a sliccét. Láthatóan a nadrágot nem arra tervezték, hogy bárki is ilyen állapotban legyen benne, egyszerűen csak túl szűknek bizonyult. Naruto viszont talán tudomást sem vett az előző kis műveletről, ha csak megkönnyebbült sóhajtását nem tekintjük annak, inkább megragadta a lány felsőjét, és az ölébe húzta Hinatát. Amíg a lendület tartott, Hinata engedte a testét előredőlni, míg teljesen a szőkének nem nyomódott, ahogy terpeszben térdelt az ölében. Tétovázás nélkül túrt a puha hajszálak közé és húzta magára a vékony ajkakat. Hirtelen, hevesen, szenvedélyesen csókolták egymást, egyszerűen csak túlzottan kívánták a másikat ahhoz, hogy finomkodjanak. Hinata többször megharapta Naruto ajkait, aki megborzongott az érzésre, és a sötét nadrágra csúsztatva a kezeit, még közelebb húzta magához Hinatát. Egyértelműen a lány irányított, úgy emelkedett Naruto fölé, úgy teperte le, úgy vette birtokba az ajkait és azokon keresztül az egész teste felett az irányítást, hogy efelől senkinek nem lehetett kétsége. Amikor elválltak egymástól, Hinata nem tudott elfojtani egy elégedett vigyort a ködös kék tekintetek láttán, amik az ő szemeibe meredtek, ahogy Naruto megnyalta az ajkait, és te jó ég, szinte dorombolt az ízére. Felhördülve vetette rá ismét magát áldozatára, és könyörtelenül tépte ki az inget a háta mögül, hogy feltérdelve, mind a tíz ujjával a barna mellkason kalandozva, addig döntse hátra Naruto fejét, amíg az nem ütközik teljesen a kanapéba.

- Kár, hogy le kell, vegyem rólad… - Sóhajtotta a szöszi a csókba, miközben belekapaszkodott Hinata pólójába, és sajnálkozva vetett még egy utolsó, lapos pillantást a lányra. – Na jó, talán megbékélek ezzel a látvánnyal is! – Tette hozzá vigyorogva, ahogy meglátta a gyönyörű felsőtestet, amit eddig a ruha takart. A vállánál fogva eltolta magától a lányt, egészen addig, hogy annak fel kellett állnia, majd Naruto hirtelen megragadta a csípőjét, visszarántotta magához és végigdöntötte a kanapén.

- Óvatosabban! – Szidta meg Hinata, miután Naruto hevessége miatt a feje erősebben ütközött a karfának, mint számított rá, bár fájdalmat nem okozott neki, hiszen tiszta párna volt az egész.

- Sajnálom, de megőrjítesz! – Mormolta a hófehér nyakba Naruto, mielőtt csókokkal és harapásokkal halmozta volna el. Az agyát zsibbasztó köd borította, amit a másik puha bőre és mámorító illata okozott. Egyszerűen még soha nem volt senkivel, akit ennyire kívánt volna. A másik puszta létezése, a jelenléte, a kisugárzása olyan hatással volt rá, mint eddig senki, ezért igyekezett egyszerre minél többet érezni belőle.

- Hé! Semmi harapdálás vagy folt oké? – Tolta el magától Hinata, amikor Naruto a kelleténél tovább időzött egy ponton a vállán. Naruto hunyorítva nézte a még kissé pirosas, de halványodó foltot a sápadt bőrön, majd bólintott.

- Akkor ez fordítva is legyen igaz. – Vigyorgott, és lejjebb csúszott a kanapén, ami így is eléggé keskenynek bizonyult kettejüknek.

- Mi lenne, ha ezt levennénk rólad? – Kérdezte Hinata, és beleakasztotta hüvelykujját a nadrág szélébe. A szöszi négykézlábra emelkedett, majd teljesen felkelt a fekvőalkalmatosságról, hogy Hinata egy rántással a bokájáig húzhassa a ruháját. Amikor vissza akart térni előző helyére, a lány fölé, két fehér tenyér nyomódott a mellkasának és vékony ajkak a sajátjának. – Nem, nem megyünk oda vissza, és nem lehetsz te felül... – Súgta az ajkaiba Hinata, és araszolva kezdte a csók közben a szőkét az ágy felé terelni, egészen addig, amíg bele nem ütköztek. Naruto, elvesztve az egyensúlyát, először lehuppant az ágyra, majd Hinata segítségével végigterült rajta. A lány félig mellé, félig rá feküdt, úgy kezdte a mellkasát és a hasát végigcsókolni, míg szabad kezével a combjait cirógatta. Naruto nem tudott elnyomni egy kéjes sóhajt, ahogy egyre jobban megfeszült a teste a vágytól, és egyre izgatottabb lett az őt érő, pofátlanul ügyes izgatástól. Egyértelmű volt, hogy a lila démonnak nem ő az első egyéjszakás kalandja. Hagyta, hogy Hinata feljebb tolja az ágyon, majd észbekapott, és már kicsit sem sajnálkozva, egyszerre rántotta le róla a nadrágot és tangát. – Szóval így? Hn? – Kérdezte kissé zilálva, és ő is megszabadította Narutót az alsójától.

- Azt hittem, akarsz engem... – Sóhajtott a szőke, és az állánál fogva lehúzta egy csókra a meztelen lányt, aki egy gonosz vigyorral a csók közben végigfeküdt Narutón.

- Úgy érzed, hogy nem akarlak? – Kérdezte lihegve, ahogy a szőke férfiasságához dörzsölte magát. Naruto nem tudott megszólalni, csak összeszorította a szemeit, és hangosan felsóhajtott.

- Érints meg! Kérlek! – Nyöszörögte, és kissé előrelökött a csípőjével. Hinata egy elégedett mosollyal feküdt a szőke mellé, miközben a hasát éppen csak érintve lenyúlt annak férfiasságához. Először csak az ujjbegyével ért hozzá, úgy cirógatta körbe, mire Naruto megremegett, és még több gyöngyöző előváladék folyt végig rajta. A kéjes hangokra, a másik könyörgésére és a testében tomboló vágyra egyszerűen nem tudott nemet mondani, és gondolkodás nélkül hajolt le Naruto férfiasságához, hogy a tetejét bekapva végre a szájában érezhesse a szöszi ízét. Nem kellett csalódnia, legalább olyan édes volt, akár a bőre. Eszeveszett tempóban kezdte masszírozni a nyelvével és mozgatni a fejét a kemény testrészen, mire Naruto csak a lila tincsek közé túrt, és feljebb húzta a térdeit, hogy Hinata jobban hozzáférhessen. Próbálta erővel visszatartani a csípőjét, hogy ne lökjön vele előre, ahogy egyre jobban élvezte, amit Hinata művelt vele, de ez majdnem lehetetlennek bizonyult. Lihegve, nyöszörögve húzta meg a lila tincseket, amik izzadt markához voltak ragadva, hogy jelezze a másiknak, nem bírja tovább. Vagy azonnal egymáséi lesznek, vagy azonnal szívinfarktusban elhalálozik. Válaszként Hinata abbahagyta a merev szerszám kényeztetését, és elhelyezkedett Naruto felett. Naruto a lepedőbe markolt, és egész testén borzongás járt végig, ahogy Hinata, amennyire csak tudta, magába csusszantotta a fiú merevedését. A teste teljesen ívbe feszült és a szemeit is összeszorította, majd a szinte már fájdalmasan élvezetes érzés abbamaradt, és elégedetlenül pillantott fel Hinatára. A lila hajú kihúzódott róla. A lány majd felfalta a tekintetével, így Naruto kihasználva az alkalmat, hogy most a lány előtte térdelt, felült, és végignyalt a másik nőiességén, hogy kissé benedvesítse.

- Elég, Naruto, mert itt helyben elélvezek! – Lökte vissza az ágyra Hinata, és ő is előredőlt, majd megtámaszkodott Naruto feje mellett.

- Kérlek! – Nyöszörögte Naruto, és a lány fenekébe markolva kényszerítette, hogy lejjebb engedje a csípőjét és Naruto férfiassága kicsit belécsusszanjon. – Nem fáj…? - Nézett könyörögve a vágytól talán még lilább szemekbe, amik egy pillanatra tétováztak, majd Naruto érezte, ahogy Hinata megadja magát a vágyainak, és lassan teljesen rácsusszan. Elégedetten nyögtek fel mindketten, amikor végre teljesen érezhették egymást. A szemét összeszorította, és a lepedőt karmolta, ahogy pénisze újra és újra elmerült a lányban. Pokolian jó volt. Talán egy kissé fájdalmas volt, de a mámor és a vágy, hogy még többet érezzen a lányból, egészen eltompította. Hinata végigfeküdt rajta, arcát a nyakába temette, így ugyan lassabban tudott mozogni, Naruto viszont mindenét érezhette, és boldogan ölelte át a felette mozgó vállait. Percekig élvezték, ahogy testük teljesen összesimul, és a másik vállait és nyakát marva, csókolva, harapva teljesen átadhatják magukat az ösztöneiknek.

- Gyere! – Sóhajtotta Hinata Naruto fülébe, és a biztonság kedvéért bele is nyalt, hogy a szőkét biztosan az élvezet szélére sodorja, amikor is kihúzódott belőle, és melléült, hátát a fejtámlának támasztva. A szöszi azonnal megértette a célzást, és a következő másodpercben, már remegő combokkal engedte magát Hinata nőiességére. Amikor kinyitotta a szemeit, az alatta fekvő látványa egyszerűen nem hagyta megmozdulni. Hinata hófehér mellkasa szaporán emelkedett fel és le, a haja néhol teljesen összeborzolódott, néhol izzadtan tapadt az arcához, az ajkai vörösesek voltak a csókoktól, és enyhén szétnyíltak, ahogy kapkodta a levegőt, a lila szemek pedig elégedetten, éhesen, türelmetlenül csillogtak. Hinata mindeközben a napbarnított combokba mart, és végigkaristolt Naruto oldalán a körmeivel, majd elégedetten figyelte, ahogy a szőke teste libabőrössé vált. Imádta, hogy ennyire érzékeny, hogy egyetlen érintéssel reakciók millióit tudta kicsalni belőle. A szőke felnyögött, amikor Hinata megmarkolta a csípőjét, ezzel jelezve, hogy elég volt a bámulásból, és lassan mozoghat is egy kicsit. A szöszi teste pedig egyből reagált. Az éhség, a vágy olyan erővel ömlött végig az ereiben, hogy felnyögött, és egyből olyan gyorsan kezdett mozogni, ahogy csak bírt. A lila hajszálakkal borított tarkó nagyot koppant a falon, ahogy Hinata szinte elélvezett a hirtelen jött változásra, de nem érdekelte. Mohón markolta meg Naruto fenekét, és mozgatta magán.

- Hinata! – Nyögött fel a szőke, majd hátrabukott a feje, és újra, még erősebben préselte magát a lány csípőjének. Újra és újra és újra, egészen, amíg már úgy érezte, hogy a férfiasságát érő ingerlés és ahogy Hinatában mozgott, szinte az önkívületig izgatták. Hangosan, a hófehér vállakba mélyesztve a körmeit ment el, és Hinata belsőjét lüktető férfiassága élvezetével árasztotta el. Mielőtt Naruto ráfeküdt volna, Hinata megfogta a fiút és durván az ágyhoz szorította. Így ismét a lány került felülre.

- Meg tudod ismételni? – Súgta egy mindennél érzékibb hang, ő pedig csak kábán bólintott. Valószínűleg jelenleg mindenre hasonló reakciót adott volna, és csak akkor élesedett ki körülötte újra a világ, amikor érezte Hinatát újra rácsúszni még mindig kemény férfiasságára, ezúttal még mélyebben benne volt a lányban. Hinata az ajkaiba harapott, és erősen kellett tartsa magát a tenyerével, hogy a mozgástól nehogy előrezuhanjon. Hinata magán kívüli sóhajai és kiáltásai, a csontba maró vágy és a férfiassága körüli forróság, Narutót ismét a kínzó élvezetbe taszította. Hangosan nyöszörögve hatolt még Hinatába annyiszor, ahányszor az élvezet végig-végigvágott a testén. Ezúttal Hinata is vele együtt élvezett el.  A lány zilálva, ködös, kábult, kielégült tudattal roskadt össze a puha párnákra, és épphogy érzékelte, amikor Naruto élvezete lassan elkezdett lefolyni a combján. A szőke hajú melléfeküdt, és lihegve egy lágy csókot nyomott az izzadt, nedves lila tincsek közé. Percekig csak feküdtek így, saját sípoló légzésüket hallgatva, teljesen kiürült aggyal, szinte lebegve az édes, tudatlan állapotban.

- Basszus! - Kapott a fejéhez Naruto a felismeréstől. - Elfelejtettem megkérdezni, hogy... - De nem tudta befejezni, mert Hinata félbeszakította.

-Ne aggódj. Vettem be fogamzásgátlót... Szerinted engedtem volna, hogy belém élvezz, ha nem így lenne? - Cirógatta meg Naruto arcát gyengéden.

- Huh... Akkor megnyugodtam. Remélem, tudod, hogy nem megyek haza. – Sóhajtotta Naruto, és a szemeit Hinata felé fordította, aki csak elvigyorodott.

- Még szép, hogy nem, ezt segítened kell rendbe hozni! – Morogta, majd a hátára fordult, és a hajába túrt. Naruto ekkor nézett csak körül a szobában, ami kicsit máshogy nézett ki most, mint amikor legutóbb látta. Illetve, megmert volna esküdni, hogy a díszpárnák nem a földön voltak, ahogy a takaró sem, és a párnák sem voltak az ágy egyik sarkába gyűrve, sőt abban is biztos volt, hogy a lepedő, ami most valamiért a mellkasánál kezdődött, eddig még végigért az ágyon. A ruháik szanaszét hevertek, és most, hogy már képes gondolkodni, tisztán érezte, hogy égett a csípőjén a bőr és a válla is fájt a sok harapástól. Inkább nem akart tükörbe nézni. Ijedten könyökölt fel és forgatta meg Hinata fejét, majd megkönnyebbülten sóhajtott, amikor látta, hogy semmi nyoma nem maradt a hófehér bőrön az előbbi tevékenységüknek.

- Ugye, a pizsamád is olyan? – Kérdezte egy sunyi vigyorral, a háttámlájáról lelógó ruha felé mutatva.

- Nem, tökfej, meztelenül alszom... – Kúszott egy perverz mosoly Hinata ajkaira, Naruto pedig nem tudta megállni, hogy le ne csókolja onnan.

- Kár... – Sóhajtott tettetett sajnálattal Naruto. – Pedig egyszerűen eszméletlen vagy azokban a göncökben. Talán ha nem abban lettél volna, fel sem jövök. – Vallotta be, miközben lassan hagyta magát hanyatt fektetni, hogy Hinata újra kiélhesse birtoklási mániáját.

- Akkor ezen túl csak ezeket fogom hordani… ja, várj, így is folyton azokban vagyok. – Morogta az ajkaiba Hinata. – Tényleg ennyire szexi lennék benne?

- Nem, igazából ronda vagy, csak azt akartam, hogy kicsit jól érezd magad... – Gúnyolódott Naruto, mire egy ronda pillantást kapott, majd gyorsan felhajolt egy bocsánatkérő csókért.

- Mi lenne, ha csak a lepedőt igazítanánk meg, és aludnánk? Hn? – Kérdezte Hinata, jobban szemügyre véve a szobát.

- Jó, holnap úgyis csak háromtól dolgozom! – Mondta Naruto, de a hangját elnyomta a párna, amibe belefúrta az arcát, jelezve, hogy ő már készen áll az alvásra.

- Jó, nekem meg hattól fotózásom van. – Motyogta Hinata, miközben felemelte a takarót és magukra húzta.

- Csak azért bocsátom meg, mert abban leszel... – Ásított a szöszi, aki már lassan félálomban volt, de még azért érezte, ahogy Hinata hátulról átkarolta, és az ujjait az övéi közzé csúsztatta, amik eddig valamerre a kanapé felé mutattak.

A lány már nem tudott válaszolni, mert a kellemes meleg, a szöszi édeskés illata és a fáradtság teljesen elnehezítették a testét és a nyelvét is… a francba, és még a lepedőt sem igazíthatta meg...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés